A Hon, 1878. június (16. évfolyam, 132-157. szám)

1878-06-11 / 140. szám

140. szám. Xvi. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1878. Kedd, junius 11. Kiadói h­i­vata.1. Barátok­ tere, Athenaeum épü­let földszint Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . .............................6 frt —­kt. 6 hónapra......................................12» — » A­z esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — »­z előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum-épü­let. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás a H­O­­T XYI-dik évfolyamára. (A »Hon« megjelen naponkint kétszer.) Előfizetési árak : Évnegyedre...................................... 6 frt Félévre.................................................12 » Egy hónapra....................................... 2­1 Az esti kiadás postai külön küldéséért fölülfizetés év­­negyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre a »Hon« kiadóhivatalába (Barátok­­tere Athenaeum-épület) kül­dendő. A »HON« szerk. s kiadóhivatala. Budapest, június 10. A kettős ünnep politikai eseményét a német kormány azon elhatározása képezte, mely a reichstag feloszlatására van irányoz­va. A szövetségtanács határozatát Bismarck indítványa iránt nem hozta ugyan meg még a táviró, az azonban sohá nem késhetik s affirmativ minősége iránt sem igen lehet két­ség. A »N. A. Ztg.» az uj választásokat julius közepére helyezi kilátásba. A német lapokon szenvedélyes harczok előjelei észlelhetők s az egyhangú megbotránykozás érzülete, mely az utóbbi merénylet miatt még minden rétegben állandón nyilatkozik, nem fojtja el az abban való határozottságot, hogy a pártok készek Bismarck esetleges ellenük irányzott föllépé­sével megküzdeni. Különösen a nemzeti sza­badelvűek egy részére áll ez, kiknek a­z N. A. Ztg.­ már nyilván megüzente a háborút. A congressushoz nem igen hozott újat a legutóbbi napok postája. Sokkal régebben készül eme illustris testület összeülésére Eu­rópa, hogy sem közvetlen bekövetkezése előtt akár heves érdeklődés, akár vérmes remény­kedés fűződnék hozzá. Politikai színjátéknak nézik, melynek kimenetele iránt — azt hi­szik — csak azok nincsenek tisztában, kik a kuliszszák titkaiba nem avatják be. Vájjon igazuk van-e? Gorcsakov eg múlt szombaton indult útra a congressusba. Az ő részvétele a con­­gressuson — mondja a »D. Tel.« bécsi leve­lezője — nem nagyon fogja előmozdítani a békepárt kilátásainak megvalósulását. Az ő egyénisége a keleti kérdésben kezdettől fogva mindig kedvezőtlen benyomást gyakorolt. Példátlan az, hogy az orosz kanc­ellár a nagyhatalmakkal való érintkezésben mily messzire vitte a kétszínűsködést és Bécsben valamint kétségkívül más fővárosban Gor­­csakov oly érzelmeket kelt, melyeknek nincs semmi közük a rokonszenvvel vagy bizalom­mal. Mikor Suvalov lett első orosz teljhatal­­mazott gyanánt megnevezve, ezt egész Euró­pa kedvező előjelnek tekintette ; a legtöbben azt hitték, hogy Oroszország a politikában más útra fog térni, s hogy fölhagy a rendsze­res bolonditással, melyet idáig követett. De most Gorcbakov föltámadt hallottaiból s igy e hit meg van ingatva. Bécsben azt hiszik, hogy e congressus két hét alatt befejezi mű­ködését. A 60 milliós hitel fedezéséről szóló törvényjavaslatot az osztrák felsőház is elfogadta. A császári szentesítés nyomban kö­vetkezett, úgy hogy Andrássy a kívánt hitel­lel a zsebében mehet el a congressusra. Jel­lemző, hogy az osztrák felsőházban a tör­vényjavaslat fölött nem volt semmi vita, csak a bizottság előadója , báró Winterstein mondott annyit, hogy a bizottság elfoga­dásra ajánlja a javaslatot, mert meg van győződve, hogy itt valóságos rendkívüli szükséglet fedezéséről van szó. A bécsi tőzs­dén szombaton már azt beszélték, hogy az osztrák pénzügyi igazgatóság a pénzművele­tet egy pénzügyi csoporttal megkötötte. A­z N. tr.Pr.f azonban arról értesül, hogy e hér korai, idáig csak előleges megbeszélés folyt e tárgyban s egyelőre csak arról volt szó, hogy a közös alapokból Ausztriát illető 13,7 millió értékpapírt vegye át a consortium. -- A képviselőház június hó 12-én, szerdán d. e. 11 órakor érdemleges ülést tart.­ ­ A congressusra már pár nap előtt el­indult Ristics, ki Dragajevics altábornokkal és Bétám külügyi titkárral fogja Szerbiát a congressu­­son képviselni. Most Ristics már Bécsben van s út­járól a »P. Corr.« ezt irja: Risztics Milán fejedelem megbízásából első­sorban oda fog működni, hogy ba­rátságos megegyezést létesítsen Szerbia és az osztr.­­magyar monarchia közt. Szeretné Andrássy gróf tá­mogatását megnyerni Szerbia aspirálójának. Hír sze­­rint a szt­pétervári kabinet kívánságára megy Risz­tics Berlinbe. Két napig időz Bécsben és az oszt­rák-magyar uralkodótól is kihallgatást kér, hogy az ő jóakaratát is megnyerhesse Szerbia ügyének. Ristics Milán fejedelem sajátkezű írását viszi Vilmos császárnak s három db nagy T­a­k­o v­o rend­jelet is visz, egyet a német császárnak, egyet a német koronaörökösnek s egyet Bismark lgnek. A szerb rendjelek elfogadását a mondottak részéről Brag gr. által már tudatták a szerb kormánynyal. Ristics elő fogja terjeszteni a congressusnak Szerbia kívánságait s mint félhivatalos forrásból jövő hírek mondják, idáig Oroszország, Németország és Olaszország kép­viselői fogják a congressuson támogatni. A szerb mi­niszterelnöknek elutazása előtt hosszabb értekezése volt a nagy­hatalmak képviselőivel Szerbiában, neve­zetesen Jonini olasz és Jetuingham angol követtel. A szerb kormány reménye, hogy a congressus el fogja ismerni Szerbia függetlenségét s hogy Szerbia jelen­tékeny területnagyobbodást is fog nyerni. Szerbiának ez idő szerint 32,000 embere van hadi­lábon és pedig 27,000 ember az újonnan elfog­lalt területeken és 5000 ember részint a Jávornál, részint a Drinánál.­­ Az indiai csapatokról a »Pol. Cor.« azt híreszteli, hogy cholerát és typhust hoznak magukkal Európába. A »Marawall« nevű hajón, mely ápr. 28-án hagyta el Bombayt és máj. 21-én ért a szuezi csatornába, két európai orvos cholerában meghalt. E hajón több choleraeset nem fordult ugyan elő, de máj. 2- án már egy szállító hajó is érkezett a szuezi csatornába, melyen 3 cholerás beteg feküdt. A hajót Szuezben letartóztatták, míg a nemzetközi egézségügyi bizottság ügyében határozatot nem ho­zott. A »Clydestale« nevű hajón, mely Adenben meg­állt gépének kiigazítása végett szintén fordult elő 5 cholera-eset. Az osztr.-magyar Lloyd »Ettore« nevű hajóján pedig, mely 800 katonát szállított Soriába, egy ember meghalt typhusban, harmincz pedig meg­betegedett, kik közül 10-et Alexandriában kórházba vittek; ezek közül kettő azonnal meghalt. Alexand­riában e szerint typhus, Máltában cholera uralkodik. Szlávy párbeszéde­­a magyar delegá­­czióban. Vasárnapi reggeli lapunk távirata ismertette a magyar delegáczió utolsó ülését. Pótlólag közöljük Szlávy elnöki párbeszédét, mely következőleg hangzott: T. országos bizottság! Az ő felsége által szen­tesített határozatok kihirdetésével harmadszor és ez alkalommal úgy hiszem, véglegesen fejezi be az or­szággyűlés jelen ülésszakára a közös ügyek tárgyalá­sára választott országos bizottság ismételve félbe­szakasztott üléseit. A közszolgálatban fél század óta nem lankadó buzgalommal működött, mindnyájunk által mélyen tisztelt elnökünket gyengélkedő egészségi állapota az utolsó időben közsajnálatunkra akadályozván tiszté­nek teljesítésében, én reám háramlott a kötelesség­ét abban helyettesíteni. Ha és a­mennyiben sikerült föladatom, azt egyedül a t. országos bizottság irányomban mindig tanúsított jó­indulatának és szíves támogatásának tulajdoníthatom. Fogadják t. tagtársaim ezért mélyen érzett hálámat. Könnyítették tanácskozásainkat a közös mi­niszter urak és közegeiknek azon készsége és előzé­kenysége, melylyel a kívánt adatokat, felvilágosításo­kat és magyarázatokat szolgáltatták. Gyorsította tárgyalásainkat és lehetővé tette azoknak aránylag rö­vid idő alatt történt bevégzését az albizottságok elő­adóinak és az országos albizottság jegyzőinek ala­possággal párosított gyors munkálkodása. Úgy hi­szem, felhatalmazva érezhetem magamat az országos bizottság nevében mindnyájuknak mindnyájunk kö­szönetétét kifejezni. T. országos bizottság ! A jelen ülésszakkal a delegációk bevégzik működésüknek 10 éves ciclusát. Ha a közös ügyek tárgyalására kiküldött or­szágos bizottságoknak az első ülésszak alatt meg kel­lett küzdeniük az intézmény újdonságával, a kezdet nehézségeivel, az utolsó ülésszak alatt találkoztunk Európát foglalkoztató kérdésekkel szemben el nem utasítható rendkívüli követelményekkel, a monarchia két fele között a quóta és vámszövetség iránt még mindig függőben levő egyezkedés miatt oly helyzettel, melyet a törvény előre nem látott és ennélfogva oly kérdésekkel, melyeknek megoldására a törvény betűje támpontot nem nyújt. A delegációk bölcse­sségének sikerült akkor, si­került most is, legyőzni a nehézségeket, azok között eltalálni a helyes utat és bizonyságot tenni arról, hogy a delegátiók intézménye képes megfelelni fel­adatának, gyakorolni az alkotmányos ellenőrzést a közös kormány irányában, számon kérni tetteit, mér­sékelni követeléseit a monarchia pénzerejéhez képest, befolyást gyakorolni a közös kormány által követendő irányra a­nélkül, hogy annak mozoghatási szabadsá­gát kelletén túl korlátolta, a­nélkül, hogy a monar­chia tekintélye, súlya csorbát szenvedett volna. (He­lyeslés.) A földgömb, a­melyen élünk, annak minden szerves és szervetlen lénye, annál inkább minden em­beri intézmény örökös fejlődésnek, változásnak, át­alakulásnak van alávetve. A természet ezen örök, kérlelhetlen törvénye alól a delegációk intézménye sem fogja magát kivonhatni. Az idők folytán fejlődni formában és hatáskörben változni fog ez is. De bár­mikép fejlődjenek, bármivé alakuljanak át a monar­chia közös érdekeinek intézésére hivatott testületek, bármilyenek legyenek a formák és a határok, melyek között mozogni fognak, nem ezek, hanem a szellem, mely őket vezérlendi, fog életrevalóságuk fölött hatá­rozni. (Helyeslés.) Reméljük és higyjük, hogy a mon­archia népeiben mindig élénk és uralkodó lesz az a szellem, mely szükséges arra, hogy erős, hatalmas legyen a monarchia, boldog és dicső fejedelme. (Élénk éljenzés.) A német birodalmi gyűlés feloszlatása. A feloszlatást a szövetségtanács előtt szóba hozó javaslat igy hangzik: Berlin, jun. 6.1878. Fölismervén a veszélyeket, melyek államot és társadalmat fenyegetik egy az erköl­csi és jogi szempontokat lábbal tapadó érzület terje­dése következtében, az egyesült kormányok indíttatva érzék magukat, hogy a múlt hó 11-én ő felsége a csá­szár ellen elkövetett merénylet alkalmából javaslatot nyújtsanak a birodalmi gyűlés elé, a szocziáldemo­­krata kihágások elhárítása czéljából. A birodalmi gyűlés e javaslatot elvetette. Időközben egy második, ő felsége a császár el­len elkövetett aljas merénylet újabb megrendítő bizo­nyítványát szolgáltatta annak, hogy amaz érzület máris mennyire terjedt, s mily könnyen gyilkos cse­lekedetekig ragadtatja magát. Újból s növekvő komolysággal áll hát a kor­mányok elé a kérdés, minő intézkedéseket kell az állam s a társadalom uralmára foganatba venniök. Szemben az e hó­b­an elkövetett merénylettel, a szövetséges kormányok felelősségét a jogrend fen­­tartásáért az imént említett javaslatnak a birodalmi gyűléshez való benyújtása nem fedezi. A porosz kirá­lyi kormány legalább azon nézeten van, hogy a tör­vényhozás útján az azon előterjesztés által jelzett irányban most már tovább haladni kötelesség. Azon állásfoglalás után, melyet a birodalmi gyűlés többsége az említett javaslat irányában tanú­sított, nem lehet arra számítani, hogy annak, vagy vele azon egy alapon nyugvó javaslatnak ismételt be­nyújtása a birodalmi gyűlés alakulási módjának azo­nossága mellett jobb eredményt tüntessen fel. Ily körülmények közt tanácsosnak látszik a bi­rodalmi gyűlés feloszlatásával új választásokat ren­delni el. A porosz királyi kormány e rendszabályt annál is inkább ajánlhatni véli, mert azon irány ellen, a­melyben a birodalmi gyűlés szónokai részéről esetleg jövendő előterjesztésekre nézve támogatás ígértetett, elvi kifogásai vannak. A kormány ugyanis nincs azon nézetben, hogy a szabad mozgás azon mértéke, melyet törvényeink megadnak, a maga egészében korlátolást igényelne; nem tartaná sem helyesnek, sem hasznosnak, az általa kívánt elővigyázati rend­szabályokkal más törekvések sújtását, mint a­melyek a fennálló jogrendet veszélyeztetik ; azt hiszi, hogy csakis a szoc­iáldemokrata törekvések azok, melyek ellen utalomra szükség van, tehát csakis ezek ellen kell intézni a védekezést. Aláíírott ennélfogva vonatkozással az alkot­mány 24-ik czikkére, bátorságot vesz magának a kö­vetkező javaslat benyújtására . Mondja ki a szövetségtanács a birodalmi gyű­lés föloszlatását. Aláírva : Bismarck. A »Norddeutsche Allgemeine Zeitung« ezt a következő megjegyzésekkel kíséri: Mint halljuk, már az 5-diki minisztertanácsban hozatott a határozat, hogy a porosz kor­mány a szövetségtanácsban a biro­dalmi gyűlés föloszlatását hozza javaslatba, s a szö­vetségtanács 6-diki ülésében a porosz fölhatalmazott meg is tette (először szóval) az ebbeli indítványt. Alig szenved kétséget, hogy a szövetségtanács Poroszország javaslatát elfogadja, s e szerint a bi­rodalmi gyűlés feloszlatását legközeleb­bb ki­mondja. Mihelyt ez megtörtént, késedelem nélkül kihirdetik a választásokat, melyek körülbelül július közepén fognak megesni, s a választások után a­mily gyorsan csak lehet Össze fog ülni az új birodalmi gyűlés. Az alkotmány ide vonatkozó intézkedései így hangzanak: 24. czikk. A birodalmi gyűlés törvényhozási időszaka három évig tart. A birodalmi gyűlés ez idő alatt való feloszlatására a szövetségi tanácsnak a csá­szár beleegyezése mellett hozott határozata szükséges. 25. czikk: A birodalmi gyűlés föloszlatása ese­tén a föloszlatástól számított 60 nap alatt össze kell hívni a választókat, 90 nap alatt pedig a birodalmi gyűlést. Francziaország keleti politikája. A franczia képviselők kamrájának e hó 7­ki ülésében nyilatkozott Waddington az általa követett politika iránt. Az érdekes nyilatkozatot, az azt meg­előző parlamenti jelenettel együtt, következőkben ismertetjük: Leon Renault: A páriáimai ülésszaka vége felé jár; a nagyhatalmak képviselőit Németor­szág Berlinbe kongressusra hívta össze. Francziaor­­szágot is meghívták, s mi elfogadtuk azt. Fontos ér­dekek felett határzandanak Európa képviselői. Oly kérdéseket fognak tárgyalni, melyek kétségbeejtők­­nek lennének mondhatók, ha nem fognának emelke­dett, emberies és határozottan békés szellemben elin­­téztetni. E pillanatban szükséges tudni, hogy Fran­­cziaország minő politikát fog ajánlani s követni a kon­­gressuson. Francziaország békét kíván saját magának , azt kíván Európa minden hatalma érdekében. (Taps). Azért reméli, hogy Francziaország kormánya a kon­­gressuson ily irányban fog hatni. (Taps.) Waddington külügyminiszter emlékeztet arra, hogy már május 9-én ígért e tárgyban nyilatko­zatot, mit most annál nagyobb örömmel tesz meg, mert a történt nyilatkozatokból azt remélhetni véli, hogy külkérdésekben minden franczia egyformán érez. (Taps.) A múlt télen — folytatja — komoly események mentek végbe a Balkán félszigeten. Orosz­ország hadereje hosszú ellenállás után végleg le­győzte Törökországot s egész Konstantinápoly ka­puiig hatolt. Nagy izgalmat keltett ez Európában, főleg Angolországban, s pillanatnyira attól lehetett tartani, hogy ez izgalom összeütközésre vezet. Minő volt akkor Franciaország helyzete, mi a franczia kormány kötelessége ? Francziaországot fő-főérdek csatolta a béke fentartásához. Elhatározta volt, hogy a béke nagy munkájához fog hatalmas vasútháló­zatot épít ki; tökéletesíti iskoláit, egyetemeit, s e czélból nagy áldozatokat is hoz; ezen fölül el volt foglalva katonai intézményeinek reformjával s igy nagy okok tették rá nézve szükségessé a béke fentar­­tását. Ezen évben egygyel több oka is volt rá: az egyetemes kiállítás. (Tetszés.) Ily helyzetben voltunk, midőn nyilatkoznunk kelle az Európát foglalkoztató nagy kérdések iránt. A kormány a congressust meg­előző tárgyalásokban nem szűnt meg egyenlőn barát­ságos hangon beszélni London és Szenpétervár felé, buzdítván mind a két kormányt a nemzeti elkesere­dés kerülésére. Múlt február végén Ausztria Magyar­­ország kibocsátotta a congressusra való meghívást. Mi e meghívást haladéktalanul elfogadtuk, mert a béke fentartására megkísérthető eszközök közt ez lát­szott leghatályosabbnak. Elfogadtuk tehát habozás nélkül, de két fölté­tel mellett; az első, hogy az 1856-os szerződést alá­író minden hatalom részt vegyen abban; a második s fontosabb föltétel az volt, hogy ne kerüljön sző­nyegre más tárgy, mint a­mi természetesen és egyene­sen összefügg a jelen háborúval (Tetszás) vagyis nem­csak hogy nyugati dolgok ne kevertessenek abba bele, hanem még oly kérdések se, mint Egyptomé, Libanoné­s a Szent­földé. (Tetszés). E föltételekben is Francziaország érdeke, főleg azonban Európa áta­­lános érdeke vezetett bennünket. Megértette ezt s ennélfogva elfogadta föltételeinket kivétel nélkül minden állam. Francziaországnak a béke fentartását igénylő nyilvánvaló érdekén kívül még valami sarkall bennün­ket a congressuson való részvétel elfogadására. Nem feledhetők el, hogy az 1856-ki és 1871-ki egyezmé­nyeket aláírta Francziaország is, s ennélfogva nem engedhetők meg, hogy ez egyezmények az összes aláíró hatalmak beleegyezése nélkül módosíttassa­nak. (Igen helyes!) S annyira hívek maradtunk eb­béli politikánkhoz, hogy bár elégszer felszólíttattunk, mondjuk el nézeteinket a san-stefanói egyezmény részletei felől, megtagadtuk ennek teljesítését, arra utalván, hogy ez a congressus feladata, s a­míg re­mény lehet rá, hogy a congressus összeül, Franczia­ország nem nyilatkozik. (Élénk tetszés ) A congressus megnyitása iránt való tárgyalá­sok különböző fázisokon mentek át. Az osztrák-ma­gyar kormány kezdte, azután a berlini kabinet vette kézbe őket, s hála a béke érdekében való tevékeny föllépésének, szerencsém van jelenthetni, hogy azok sikerre is vezettek. A másodrendű kérdésekben, minő a congressus összeülésének helyi megválasztása, en­gedékenyek lehettünk, mert ezek jelentéktelenek vol­tak a főfontosságú érdekhez képest, mely a congres­sus létrejövésében s ezzel a béke fentartásában nyi­latkozott. (Élénk helyeslés.) Végre sok apró nehézség után megegyezés lé­tesült a meghívók szövege iránt, melyet a berlini kormány bocsátott ki. Azt, mely neki volt szánva, a kormány nyolcz nappal ezelőtt megkapta. íme szö­­­­vege : (Olvassa a meghívót, mely azonos azzal, mely­­ monarchiánkhoz intéztetett, s melyet akkor közöl­tünk.) íme önök látják — folytatja — hogy hosszú tárgyalások után az egyezmények tiszteletben tartá-­­­sának, az európai együtthaladásnak politikája került felül s a san-stefanói egyezmény a maga egészében kerül a congressus elé. Ez volt az árpolitika, melyet mi kezdettől fogva támogattunk. (Élénk helyeslés.) A franczia kormány következőleg felelt a berlini ka­binetnek : Páris, jun. 4. 1878. Nagykövet ur ! kitűnőséged egy tegnapról keltezett tudósitványban szives volt kö­zölni velem, hogy Németország császárának kormá­nya, az osztrák-magyar kabinet kezdeményezésével megegyezőleg, az 1856-iki és 1871-ki egyezmények aláíróihoz felhívást intéz, hogy javasolja nekik, hogy Berlinben congressusra gyűljenek össze, ott megvita­­tandók a San­ Stefanóban Oroszország és­­Törökor­­szág közt kötött előleges béke pontjait. Ő felsége kormánya hozzá tette, hogy e meghívást elfogadva, belenyugszunk a san-stefanói szerződés egészének szabad megvitatásába s készeknek is nyilatkozunk abban részt venni. Jelentést tettem e közleményről a köztársaság elnökének, s fel vagyok hatalmazva késedelem nélkül közölni kitűnőségeddel a franczia kormány elhatá­rozását. A berlini kormány tudja, hogy midőn legelő­ször volt szó congressus vagy conferenczia összeülé­­séről, mi nem haboztunk megígérni Francziaország ahhoz való hozzájárulását.Mi a­mennyire tőlünk függ, meg akarjuk könnyíteni Oroszország s az ottomán porta közt a béke helyreállítását, valamint a jó össz­hangnak a többi hatalom közt való fentartását. Arra szorítkoztunk hát, hogy elfogadó nyilatkozatunkat csak azon föltételhez kötöttük, hogy a congressus elé csakis egyenesen és természetesen eredt kérdések tartozzanak, s hogy eme gyűlés programmja e szerint legyen határozottan megszabva. Hogy álláspontun­­kat tisztábban meghatározzuk, s meglevőn győződ­ve, hogy Európának is érdekében van inkább meg­­szorítni, mint kitágítni a tanácskozás terrénumát, névleg is megjelöltük Egyptom, Syria, és a Szent helyek kérdését,melyeknek vitán kívül kell maradniok. A felhatalmazottak munkálatának különleges és meghatározott anyagául a san­ stefanói egyezmény pontjait jelölvén ki, a berlini kabinet ajánlata úgy írja körül s úgy határozza meg a rájuk ruházandó feladatot, hogy az teljesen kielégítse s megnyugtassa azon gondolatunkat, melyből a fentebbi fentartás eredt. A franczia köztársaság kormánya tehát elfo­gadja a meghívást s mi kifogást sem tesz a jul. 13-ra szánt időpont ellen. (Élénk helyeslés.) A congressusra bizonyára kényes, nehéz föladat fog várni. Ha múlt május 9 ikén azon alapos reményt ápoltam,hogy a béke fönn fog tartatni,most azt mond­hatom, hogy e remény az­óta szinte bizonyosság­gá vált. A fejtegetések, melyeket elmondtam, nyilván mutatja, mi volt a kormány politikája öt hó óta. Francziaország becsületét, méltóságát, érdekeit min­dig megóvta az. Csak Francziaország békéje, semle­gessége, s az európai egyezmények és érdekek tiszte­letben tartása czéljából tettük, a­mit tettünk. Ezt mondtam május 9-én s ezt bizonyítottam be ma. (Élénk helyeslés.) Francziaország elmegy tehát a congressusra, nem közönyösen, mert európai nagy érdekek iránt nem lehet közönyös, hanem azzal a tekintélylyel, me­lyet az elfogultságtól való teljes mentesség ad, azon határozott akarattal, hogy föntartja a békét, főn sem­legességét, az európai nemzetközi jog mély fölérzése mellett. (Élénk helyeslés.) Meg fog emlékezni arról, hogy a bolgárokon kí­vül más keresztyének is vannak a Balkán félszigeten, s hogy vannak ott más fajok is, melyek megérdemlik Európa érdeklődését. (Élénk helyeslés.) Ezt akartam mondani a kamrának. Remélem, hogy helyeselni fogja e politikát s azon perezben, melyben Francziaország első meghatalmazottja Ber­linbe megy, szavazata által megadja neki az e nagy feladathoz szükséges erőt. (Ismételt taps.) Remélem, hogy a kamara Francziaországnak folyton azonos érdekei által ösztönözve, helybenhagyása által párt­­különbség nélkül megadja nekem az erőt, melyre szükségem van. (Élénk taps.) Leon Renault kijelenti, hogy a miniszter hazafias, határozott s egyenes nyilatkozatai után a kamara egyhangú érzelmeinek vél kifejezést adni, midőn a következő napirendet javasolja. A kamra teljes bizodalommal fogadja, a kül­ügyminiszter nyilatkozatait, s bizonyos lévén ben, hogy a cselekedeteit a béke, Francziaország semle­gessége,­­ Európa átalános érdekei fogják irányozni, napi­rendre tér. D r e o 11 e (bonapartista) kijelenti, hogy elfo­gadja e napi­rendet. Erre szavazás következett s Lion Renault napi­rendjét egyhangúlag (495 szóval) elfogadták. (Taps.) Az egyetemes tanítógyűlés 50-es bizott­ságának ülése. A második egyetemes tanítógyűlés által kikül­dött 50-es bizottság, mely jelenleg a magyarországi néptanítók legjelentékenyebb testülete, tegnap és ma tartotta ülését a népnevelők pesti egyesületének he­lyiségében. A fővárosi tagokon s hallgatókon kívül vidékről 7-en jelentek meg : Fuchs és Schneider Pécsről, Wargha Nagykőrösről, Böszörményi Kecs­kemétről, Ferenczy Szegedről, Sipos Komáromból s Györffy Iván Esztergomból. Az elnöki tisztet Pé­­terfy Sándor, a jegyzőét Steiner viselte. Komjáthy György tag halálának jegyzőkönyv­ben megörökítése után az Eötvös-alap ügye tárgyaltatott. Luttenberger jelentése egész örvende­tes adatokat tartalmaz. A múlt 1877-ki bevétel 2501 frt 19 fr csaknem kétszer annyi, mint a megelőző évben volt. Ezen összegben mintegy 400 frt különféle tankönyvek elárusítási százalékaiból folyt be. A je­len évben — különösen a terézvárosi kör báljából — már eddig is nagyobb összeg gyűlt be. A mai napig az alap vagyona 4361 frt 79 kt. A kiadott naptárból is van csekély nyereség. Az alap 1050 frtot osztott ki ösztöndíjakra s segélyezésekre s e tekintetben tett in­dítványai hosszas vita­ után változtatás nélkül elfogad­tattak. A központi gyűjtő bizottság ezen évben 15 ülést tartott s köztük Esztergomban s Békés-Csabán is. Bálint Mihály, Wargha s Böszörményi tagoknak kü­lönös buzgóságukért köszönet nyilváníttatott. Az alap részére sorsjáték rendezése mondatott ki. A köz­ponti gyűjtő bizottság tagjaivá Dusovszkyné, György­­ Aladárné, Zirzen Janka, Fettig, Hönigsfeld, Roza­­minth s Sebestyén választattak meg. Az egyetemes tanítógyűlésnek ezen évben megtartását az ötvenes bizottság is egyhan­gúlag óhajtja, a pécsiek szerették volna ugyan, hogy a dalárda ünnepe miatt pár nappal későbbre tétes­­­­sék, de miután az előmunkálatok egy része már meg­­­­történt, a többség ezen indítványt elvetette. A gyűlés főtárgya az egyetemes tanítógyűlés­­ napirendjének megállapítása volt. Reggel ezek közt csak az első tétel végeztetett el. Az eredeti javaslat volt egy százas bizottság alakítása, most a gyűlés egyhangúlag az aradiak javaslatának megfelelőleg a magyarországi népnevelő egyesületek szövetségét mondta ki. Az 50-es bizottság in­dítványozza az egyetemes tanitógyűlésnek, hogy az aradi munkálatot elvileg fogadja el, annak meg­valósítása végett a jelenlegi testületekből s a régi Rill-féle szövetség választmányi tagjaiból agitáló bi­­zottság alakittassék s az egyes tanító egyesület kül­döttei állapítsák meg majd a végleges szervezetet. Ezen tétel előadójának kijelölésére az aradi tanító egyesület fog felkéretni. Ezen tétel nemcsak jövőre nézve bír nagy fontossággal, de jelenben is jelenté­keny az által, hogy a magyar tanítóknak főkép ezen irányból eredt pártoskodását megszünteti. Az ülés 1 órakor felfüggesztetvén, a bizottság tagjai s néhány fővárosi tanító a Szikszay-féle ven­déglő emeleti termében gyűltek össze barátságos la­komára, mely alkalommal különösen Györffy Iván s Péterfy Sándor kedélyes pohárköszöntői emelték a jó kedvet. A vidéki tagok a budapesti tanító­ egyesü­letek vendégei voltak. Délután 1­a 5 órakor folytatták a tanácskozáso­kat. Első fontos tárgy volt a törvény revisiója. Átalában kimondatott, hogy e kérdésben a közokta­tásügyi tanács munkálata vétetik irányadóul. Egyes új tételek közül nevezetesebbek, hogy a felekezeti ta­nítók köteleztessenek valamely tanítóegyesület tag­jai lenni, hogy azon szülők, kiknek gyermekei isko­lába nem járnak s esetleg a hatóságok is szigorúan megbüntettessenek. E tétel előadójává Péterffy Sán­dor választatott meg. Az iskolai takarék­­pénztárak kérdését több egyesület letétetni akarta a napirendről, de a bizottság fentartja s Lábos Imre szombathelyi tanítót választotta meg előadóul. A hitoktatás kérdésére nézve az aradiak javas­lata, melyet a múlt évben tárgyalásra kitűztek, egy­hangúlag mellőztetett, e helyett azonban sokkal sze­rényebb indítvány fogadtatott el, oly értelemben, hogy a hitoktatás paedagogiai kezelését óhajtják ugyan a tanítók, miután azonban ez a törvény szerint a papok dolga,­­ csak azt kérik, hogy a pa­pok paedagogiai képzéséről gondoskodva legyen s az erkölcstan tanítására a tanítók a képzőintézetek­ben képesittessenek s erre vonatkozólag külön kézi könyvek dolgoztassanak ki. E tárgy mintegy másfél órai igen érdekes vitát idézett elő, melyet azonban térhiány miatt itt nem ismertethetünk. Előadóról a 15-ös bizottság fog gondoskodni. Másnap — pünkösd hétfőjén — az egyetemes tanítógyűlés többi tételet állapíttattak meg. Legne­vezetesebb volt ezek között, hogy a felnőttek oktatá­sának kérdése elejtetett s helyette a népkönyv­tárak ügye vétetett fel a napirendre. Előadó kijelölésére a csongrád megyei tanítóegyesület szó­­líttatik föl. Az országos tanító segélyegyesü­letre vonatkozólag kimondatott, hogy annak életbe­léptetése a leendő szövetség feladata leend. Kisebb, vidékről jött indítványok nagyrészt a törvény revi­siója tétele alá vonattak, vagy a szakosztályok tárgyai közé soroztattak. Az egyetemes gyűlés napi­rendje következőleg állapíttatott meg: aug. 21-én előértekezlet. 22-én: elnöki megnyitó, 50-es bizottság s Eötvös-alap jelentése, a tanítók szövetségének s tör­vény revíziójának kérdése. Délután szakülések. Aug. 23-án a népkönyvtárak, iskolai takarékpénztárak s hitoktatás kérdése, szakosztályok jelentései, indít­ványok stb. Több apróbb tárgy elintézése s a számadások megvizsgálása után az 50-es bizottság feladatát elvé­gezvén, a végrehajtással s az egyetemes tanítógyülés végleges szervezésével a 15-ös bizottságot megbízta s '/21-kor munkálatait befejezte. Az Iparos-ifjuság országos munkakiállítása és vándorgyűlése Békés-Csabán. (Saját külön tudósítónktól.) B.-C­s­a­b­a, junius 9-én. (H. A.) Klio nem tölti csak harczokkal köny­vét, a munka hőse is nyer egy-egy lapot! A magyar haza e kedves, iparkodó s törekvő, nagyrészt tótnyel­­vű, de magyar érzelmű lakosságú városának utczáin, közhelyein alig hallhatni most tót szót. Magyarul üdvözli intelligens polgársága a haza minden részé­ből idesereglett kedves vendégeit, magyar szívesség­gel és vendégszeretettel gondoskodik arról, hogy

Next