A Hon, 1878. augusztus (16. évfolyam, 187-211. szám)

1878-08-18 / 201. szám

érdemleges­ részeit, előbb azonban egypár megjegy­zést szeretnénk tenni e czikk bevezető részére, mely az Andrássy-féle keleti politika igazolásául a ma­­gyarorországi választások ismert eredményére hivat­kozik. S a megjegyzés, melyet tenni akarunk, az, hogy veszedelmes csalódás lenne azt hinni, mintha a ma­gyarországi választások eredménye a Bosnyákország és Herczegovina megszállásának föltétlen helyeslését foglalná magában. A­ki a magyar választási moz­galmakat figyelemmel kisérte — s az »Allgemeine Zug« kérdéses czikkének írója bizonyára figyelemmel kisérte — az tudni fogja, hogy a magyar országgyű­­lési szabadelvű párt úgy testületi nyilatkozásában, mint jelentőbb egyénes programjában került minden oly mondást, mely olybá lenne vehető, mint e poli­tika tüskén-bokron követése, s a közel négyszáz sza­­badelvűpárti jelölt közül bizonyára nem volt negyven, ki e kérdésben való rezervált magatartásának,s an­nak ne adott volna kifejezést, hogy az állásfoglalást akkorra tartja fenn, mikor a kérdéses intézkedés alap­ját képező irány és czél nyilvánosabb s így megíté­lésre inkább alkalmas lesz. A magyar választások tehát igen­is nem ké­peznek Andrássy és politikája iránt bizalmatlansági szavazatot; módot nyújtanak a közös külügyi kor­mányzatnak, hogy formába öntse politikájának ma még az események katlanában forrongó elemeit, de nagyobb jelentőségük azoknak e tekintetben nincs s a­mint e többségtől a közös külügyminisztérium mindig számot tarthat arra, hogy a monarchiai és nemzeti érdekek megvédéséért elismerő lesz iránta, s nem fogja eljárását kárhoztatni, ha mindjárt ez érdek­védelem Bosnyákország és Herczegovina nem népszerű annektálásával sikerül is; úgy viszont, ha nem sikerül az, ez annexiót egyátalán nem lesz haj­­landó semi érdemül, de megenyhítő körülményül sem tekinteni. A külpolitikát illetőleg a magyar kor­mánypárt várakozó állásban van, a­mi növeli ugyan a kormány eljárásbeli szabadságát, de növeli felelős­ségét is. Ezek után adjuk a nevezett czikkből a követ­kezőket : A­ki elfogulatlanul ítél, azt kell találnia, hogy Andrássy és Beaconsfield politikája úgy hason­lít egymáshoz, mint két ikertestvér, s a­mi különbség van, az csak annyi a­mennyit az Angolország és Ausztria Magyarország pénzügyi és földrajzi hely­zete között való különbség magával hoz. Angolor­szág elég gazdag, hogy nyugodtan tekinthessen azon pénzügyi áldozatok elé, melyek háborúval járnak. A mi szemünk ily kilátásra elborul, s külügyi politi­kánk felelős vezetője jól teszi, ha nem játszik a tűz­zel. Nem leszünk szegények háború viselésére, ha lételünk, becsületünk, hatalmi állásunk igényelni fogja; de nem vagyunk elég gazdagok, hogy nyugodt kedélylyel tekintsünk azon eshetőség elé, hogy akara­tunk s érdekeink ellenér­e háborúba bonyolittassunk oly szövetséges által, ki kárhozatos makacsságának oly kiáltó jelét adta, s ki ma inkább mint bármikor játék fanatikus szenvedélyek kezében. A stratégialag megközelithetetlen Angolor­szág már eleve odaállíthatta magát Törökország szövetségese gyanánt s koc­káztathatta, hogy ez­ál­tal Oroszországot provokálja. A mi politikánk jól teszi, ha érdekeink védelmében való teljes határo­zottság mellett mindent kerül, a­mi bármely hatal­mat, nagyot vagy kicsit, sérthetne, vagy kihívhatna. A egész világ ismeri az állásnak jelentőségét és fon­tosságát, melyet a Habsburgok monarchiája Bosnyák­ország és Herczegovina okkupácziója által elfoglal. Ausztria-Magyarországot, kivált franczia és angol lapokban, az európai Törökország természetes védel­mezőjének mondják. Az angol államférfiak szint így kell, hogy gondolkozzanak, mert különben megma­gyarázható hézag lenne Beaconsfield politikájában az, hogy ő biztosította ugyan a portának ázsiai Tö­rökország uralmát, de az európaiét nem. Azt bizo­nyára nem lehet föltenni, hogy Konstantinápoly és Gallipoli egyszerre megszűnt volna értékkel és jelen­tőséggel bírni Angolországra nézve. E tekintetben megfontolást érdemel, mily tisztelettel s jelentős hangsúlylyal beszél Beaconsfield, a merész keleti po­litikus, minden alkalommal az állásról, melyet Ausztria-Magyarország a Balkán-félszigeten elfoglal. Beaconsfield nyilván jól számol az érdekek azon ha­talmas irányzatával, melyet a jövőben monarchiánk külügyi politikájának egy vezetője sem ismerhet fél­re, vagy hanyagolhat el. Monarchiánknak keleten valóban »gebundene Marschreute «-ja van. H­a Oroszország a Balkán félszigeten hó­dítani akar, bennünket útjában fog ta­­lálni. Ha a panszlavismus uralomért akar küzdeni, bennünket hiv ki életre­­halálra. Ezt a porta mind ép oly jól tudja, mint Bea­consfield s egész világ azon nézeten van, hogy vala­mivel mégis többet kell kifejeznie annak, mint a­mit a szó egyszerű értelme tesz, ha Beaconsfield egyik utóbbi beszédében azt mondja: a porta csak később fogja belátni, mily nagy jótéteményben részesíttetett ő Bosnyákország és Herczegovina megszállása által. De a portának nincs bizodalma az érdekek szövetségéhez. A tulajdon tapasztalásából nagyon jól tudja, hogy ál­lamférfiak mily könnyen csalódnak hazájuk valódi érdekei iránt. Azért »írást« akar mindenáron s ezért akadékoskodik. Mi emlékezünk egy diplomácziai anekdotára, melyet annak idején szavahihető oldal­ról beszéltek nekünk. 1874-ben történt, midőn Bis­­marck herczeget az egész világ azzal gyanúsította, hogy Francziország ellen meg akarja újítani a hábo­rút. A franczia kormányt nehéz aggodalmak gyötör­ték, azonban Szent Ikervárról a­indig k­iválólag r­észt­vevő, megnyugtató biztosításokat vett. »Kössünk hát­véd- és daczszövetséget« — szólt egyszer egy fran­czia államférfi Gorcsakov herczeghez. »Nincs ked­vünk rá!« felelt az orosz kanc­elár. »Ha valaha oda jutunk, hogy Németországot meg kell támadnunk, úgy is biztosak vagyunk, hogy velünk jöttök. De nem szeretném, ha nekünk is biztosaknak kellene len­­nünk, hogy veletek megyünk, ha tetszik nektek Né­metországot megtámadnotok. A véd és daczszö­­vetséggel zsebetekben még kedvetek támadhat­na valami kolosszális ostobaságot követni el. Mu­­tatis mutandis Andrássy gróf ugyanezt mond­hatja Karatheodorynak. Ily szövetség árán drága lenne Bosnyákország s Herczegovina s szeret­nék az osztrák vagy magyar parlament azon tagját látni, ki elég bátorsággal bír. Andrássynak azért tenni szemrehányást, hogy miért nem tartja a körül­ményeket alkalmasaknak a portával oly egyezség kö­tésére, melylyel lehető lenne az a visszaélés, hogy ál­tala a török bosszúhajlamoknak, biztosítási pr­emium ajánltassék.« A továbbiakban a czikk azt fejtegeti, hogy a Bosnyákország megszállására adott európai mandátum nem »komédia«, hanem igen jelentős vív­mány, s hogy Andrássy politikájának nem utolsó ér­deme az, hogy a pillanatnyi népszerűtlenséget a jövő által való igazoltatás fejében elszenvedi, jóllehet An­­drásy azon politikusok közé számítható, kiket a nép­szerűség tenyerén szokott hordani. Az okkupáczió. Budapest, aug. 17. A mai nap folytán csak a 20-ik hadosz­tályról érkezett hír; a 6., 13. és 7-ik hadosz­tály előnyomulása, illetőleg működése iránt minden tájékozás 13-a óta hiányzik. Ennek kettős oka lehet. A nevezett három hadosz­tály (melyek közül a két első Filippovics fő­­parancsnok hadtestét képező, míg a másik Würtemberg herczeg parancsnoksága alatt állt) tudvalevőleg a jelen hét elején Vitéznél egyesült, s Zeniczától való előnyomulásukat Boszna-Szeraj felé együtt kellett volna foga­­natosítaniok. Sürgönyök jöttek, melyek a Boszna-Szerajba való benyomulást már a legközelebbi napokban bekövetkezendőnek jelezték. Időközben azonban bekövetkezett a 20. hadosztály tuzslai és­­graczaniczai katasztró­fája, mely tényleg balról igen jelentékeny felkelő haderőt szabadított fel a két meg­szálló sereg visszavonulási útjának fenyege­tésére. S ezenfelül a 7-ik hadosztály vissza­vonulási lineáját Banjalukánál tényleg nyu­gatról is megtámadták és pedig pillanatnyi sikerrel. Lehet tehát, hogy a főhadiszállásról ér­kező bulletinekben a szünetelést az előhala­­dásnak (a föntebb jelentett okok folytán na­gyon is indokolt) szünetelése okozza; lehet azonban — s ez sincs kizárva a valószínűsé­gek sorából — hogy a főhadiszállás azért hallgat pár napig, hogy aztán annál jelen­tős!) eredményekkel, s az előrenyomulásban való annál meglepőbb vívmányokkal lephesse meg a közvéleményt. Különösen arra emlé­keztetünk, hogy a katonai köröknek elejétől fogva kedvencz eszméje volt, hogy a hadse­reg holnapi kettős ünnepét Bosnyákország fő­városában ülje. Mi nem habozunk kimondani, hogy a dolgok mai helyzetében politikusabbnak és stratégiailag is helyesebbnek tartanák, ha első föltevésünk valósulna, s a főhadiszállás zeniczai dolce far­r­­entejéről felejtett volna el bennünket értesíteni, nem pedig egy forszí­rozott mars fáradalmai közt lett volna abban akadályozva. Tények bizonyítják, hogy a megszálló sereg, minden hősiessége mellett is, az eddig megszállt vonal imponáló védelmezésére kép­telen. A 20. hadosztályt ime nemcsak vissza­nyomták Dobojig, hanem még itt is, tehát a fő hadtest visszavonulási vajonjá­­b­a­n kemény fölkelő támadásnak volt kitéve az, melyet ma este érkezett hírek szerint visz­­szavert ugyan, de nagy áldozatok mellett. E visszavert fölkelők előtt ma nyitva áll egész Kelet-Bosnyákország és — hiába tagadják az offic­iózusok — egész Nyugat-Szerbország. E fölkelő támadások tehát folyton erős­ek gyanánt újulhatnak meg, míg nekünk egy­előre nem lesz fokozott erőnk vele szemben. Nagyon koc­kázatos dolog lenne tehát a már is viszonylag hosszú fedetlen vonal még hosszabbá tétele, s azért mi sokkal nagyobb örömmel veszszük, ha a legközelebbi hír nem csapataink előnyomulásáról, hanem — ha már a hátrafelé konc­entrálást könnyen ért­hető tekintetekből mellőzi is Filippovics — egyelőre helybenmaradásáról szólnak. A Yarczár-Yakuf melletti ütkö­zet­rő­l, mely aug. 5-én folyt, következőket írják e napról: Már tegnapelőtt bizonyos volt a kémek és lovas őrjáratok jelentései szerint, hogy a Yarczár- Yakuf, Jezero, Jajcza és Travnik török lakossága a császári csapatok iránt ellenállást fog tanúsítani. E csapatok élére a bégek állottak, kik a keresztyén la­kosság egy részét is kényszerítek a mozgalomban részt venni, de ezek megtagadták az engedelmessé­get és a hegyek közé menekültek. A fölkelők a rége­­lyei erős hadállásban várták csapatainkat. Haderejök 1200 főre ment,kik mind Snieder-fegyverekkel voltak ellátva; azonkívül volt 120 lovasuk. A csata napjának reggelén roppant köd volt, úgy hogy pár száz lépésre mit sem lehetett látni. Az osztrák hadak előcsapata Regelyétől észak felé mint­egy 800 lépésnyire bukkant ellenséges csapatokra, melyek azonban csakhamar visszahúzódtak. A felke­lők a magaslatokon vártak bennünket igen jó hadál­lásokban, s előcsapatunkat gyors lövöldözéssel fogad­ták, mire ez visszahúzódott a magaslat mögé. A tö­rökök lovasai utána nyomultak, de csakhamar kereszttűzbe jutván veszteséggel visszavonultak. Azon hírre, hogy a fölkelők valamennyi ma­gaslatot megszállva tartanak, tűzbe indult a 17. sz. b. Kuhn-féle ezred, több kisebb csapatot tolván előre az ellenség megkerülésére. Csakhamar meglehetősen élénk viadal fejlett ki, melyben részünkről két hegyi üteg is részt vett, 8 ágyúval. Az első ágyúszóra egy katonabanda az (osztrák) néphymnuszt zendíte rá, s a csapatok háromszoros hurrákban törtek ki. A föl­kelők, kiterjedt állásaik védelmére csakhamar na­gyon szétszóródni voltak kénytelenek, úgy hogy a császáriak előtt, minden vitézségek mellett sem áll­hattak helyt, s miben látták, hogy jobb felől bekerít­­tetnek, gyorsan visszavonultak, mint­egy 20 halottat hagyva a csatatéren. Sebesülteiket 3 híján magukkal vitték. A mi veszteségünk 12 halott és 18 sebesült, ez utóbbiak közt egy tiszt. A törököknek két zászlaja az osztrákok kezébe került. A bosnyák fölkelő vezérek közt Hadsi Laján kívül még a következő nevűek vannak: Iszmael aga, Omar aga, Ibrahim aga , Hadsi Naló Mebó bég, Hadsi Naló Mujó. Katholikus a fölkelők közt nincs, ó­ hitü is igen kevés. A keresztyének arra kényszerít­tetnek, hogy szekereiken a törökök után élelmet hordjanak, és 1873-ban 8 tán 1875-ben is alkudozások folytak Oroszországgal egy semleges zóna képzése iránt. 1869-ben Oroszország elvben megegyezett Angliával hogy legyen egy semleges zóna, de ezen alkudozás aztán Afganistán határainak megállapításánál félbe szakittatott. Azonban egyik részről sem mutatkozott akkor hajlandóság arra, hogy akár Oroszország akár Anglia befolyása túlsúlyra vergődjék Afganistánban s netán a két nagyhatalom egymás ellen áskálódjék. Most azonban azt halljuk, hogy egy hírneves angol tiszt nagy kísérettel egy egész ezred lándzsás­­sal el­küldetett Indiából azon országba, s a hir azt mondja, hogy könnyen megtörténhetik, miszerint e miatt háborúba bonyolódhatunk Oroszországgal. Két­felől is jött a hír, hogy Oroszország csapatai át­kel­tek az Oxus folyamon, mely mint lord Clarendon mondá, a határvonalat képezi Oroszország és Anglia birtokai közt. Ez egy oly fontos tény, midőn azzal együtt jön tudomásunkra, hogy egy külön lovas ex­pedite küldetett Cabulba, miszerint az ülésszak nem érhet véget anélkül, hogy a háznak erre vonat­kozólag felvilágosítás adassék. Az iránt is kérdést intézett a kormányhoz, vajjon igaz-e az, hogy a török kormány nem hajlan­dó végrehajtani a berlini szerződésnek a görög ha­tárok kiigazítására vonatkozó határozatát. B­o­u­r­k­e külügyi államtitkár-helyettes felelt a kérdésekre. Elismeri, hogy,tervben volt semleges zónát állapítani meg Közép-Ázsiában két birodalom közt. Az alkudozás azon hiúsult meg, várjon Afga­­nistán bele foglaltassék-e a semleges zónába vagy sem. A tárgyalások folyamán Anglia részéről hatá­rozottan ki lett jelentve, hogy abba nem egyezhet bele, hogy Afganistán a semleges zóna egy része gyanánt tekintessék. Soha nem palástoltuk el egy pillanatra sem, hogy nekünk Afganistánra vonatkozólag határozott érdekeink vannak, melyeket nem engedhetünk idegen hatalomnak lábbal tiporni. Ez az oka, hogy az alku­dozások mért nem vezettek eredményre s ő abban a nézetben van, hogy ez az ok most is és úgy fennáll, mint előbb. Azon kérdést illetőleg, hogy kapott-e a kor­mány értesítést az oroszoknak az Opus folyamon való átkeléséről, megjegyzi, hogy ilynemű értesítést nem kapott, nem is hiszi, hogy az oroszok az Opuson átkeltek legyen. A Kabulba menesztett küldöttség­nek az az értelme, hogy egy orosz miniszter ment oda s vele alkudozások folytattatnak; de hogy azok mily természetűek az még bevárandó, nem hiszi, hogy az expeditiónak hadi czélja legyen. Afganis­­tánt illetőleg pedig nem tart bonyodalmaktól, mert Oroszország kijelenté, hogy ez ország érdek­sfáráján túl esik. A Görögországra vonatkozólag tett kérdésre megjegyzi, hogy ez ügyre vonatkozólag a miniszter­­elnök kijelenti a kormány nézetét, Görögországnak van jövője, de várhat. Történt ezélzás Francziaor­­szágra, de szeretné azt kérdeni várjon Francziaor­­szág vagy a világon bármely más hatalom, kész-e azt mondani Törökországnak vagy a congressusnak, hogy Görögországnak adjon valami ajándékot. Ha valamely hatalom ezt tette volna, akkor késznek kel­lett volna lenni arra, hogy akaratának érvényt sze­rezzen vagyis, hogy háborút kezdjen, különben a con­­gressus felbomlott volna. Hartcourt az oroszok közép-ázsiai előha­­ladását nem tartja veszélyesnek. Denison ellenben azt mondja, hogy minnél előbb felébred Anglia az orosz ázsiai hódításokkal szemben, annál jobb. Az orosz hódítások kérdése az angol parlamentben. D­i­­­k­e fölemlíté, hogy a keleti kérdés fölött folyt utolsó vita óta több oly tény került a nyilvá­nosság elé, melyekre nézve felvilágosítást vár a kor­mánytól. Ezek némelyikére vonatkozólag már idézte­tett is interpellate a korm­­ány­hoz,de vagy nem va­gy nem kielégítőleg válaszolt. Ő kiválólag egy tényre kiván súlyt fektetni Oroszország hódításaira central-Ázsiá­­ban. Annyi bizonyos hogy Oroszország utóbbi idő­ben oly dolgokat mivel Középázsiában, melyek ellen­­keznek az előbbeni évek megállapodásaival. Fontossággal bir tudni azt, hogy 1869, 1870. KÜLÖNFÉLÉK. — József főherczeg ő felsége Tokaji Nagy Lajos királyi tanácsost, mint a nagy-kállói ál­lami reáliskola alapító bizottságának elnökét érte­­sittette, hogy a n.-kállói állami reáliskola szegény­­sorsú tanulóinak segélyezésére, esetleg tápintézet alapítására alakult egyesület védnökségét elfogadja.­­ A fővárosi központi választ­mány ma délután Kamermayer polgármes­ter elnöklete alatt ülést tartott a 22-iki pótválasz­tásra elrendelendő intézkedések megtétele végett. Az eljárás a IV. és IX. ker. képviselő választásoknál a törvény értelmében állapíttatott meg. A szavazás 8 órakor reggel kezdődik s tart szakadatlanul. Brück­­ler Mihály jegyző (IX. ker.) lemondván, Márkus Jó­zsef létetett helyébe. Több eset fordult elő, hogy igazolványukat elvesztették a választók. Nem kell ne­kik újat kérni, mert a személyazonosság bebizonyí­tása elegendő. A szavazatszedő küldöttségekben még egy-egy elöljárósági tag is fog működni bizalmi férfiú gyanánt. A IX. kerületben a Köztelken lesz most is a választás, de miután az első emeletet a tanszer­­kiállítás foglalja el, a földszinti helyiségek használ­tatnak e czélra. A választási költségek a fővárosban a következő összegekre rúgtak: 41 egyén dolgozott 912 munkanapon ; az 1 frtjával számítva 912 frtot tesz. A választási napon 48 egyén munkálkodott hi­vatalosan ; ez 2 frt 50 krjával 120 frt. A miniszté­rium jóváhagyása fog kikevetni. Sokan panaszkodtak, hogy nevük kimaradt a vált névsorból és igy jogukat nem gyakorolhatták; de ezen segíteni nem lehet, mert a kellő időben elmulasztották a reclamatiót. A most összeállított 1879-iki névsorra nézve a reclamationá­­lis idő — mint elnök úr végül jelentés — lejárván, a reclamatiók a kér. elöljáróságok részéről már be­­mutattattak s azok az 1874. XXXIII. t. sz. intézke­désének megfelelőleg i. é. szeptember 1—20-ig lesz­nek tárgyalandók. Ezután 20-ikától 30-ikáig a név­sor közszemlére lesz kitéve, minek megtörténte után a curia ítélete alá bocsáttatnak a felszólalások. — A műcsarnokban rendezett Ma­­kart-féle kiállítás még e hó 24-éig lesz nyit­va. Szent István napkor a fővárost számos vidéki és idegen látogatja, s igy a képzőművészeti társulat su­­g&.wh. palotáját is eprnek fénye­s termeit is sikán m­erg­ják nézni. Ezúttal minden helyiség telve van művé­szeti tárgyakkal. Festvén­yek, szobrok, üveg­festvé­­nyek és aczélmetszetek bő változatban ékítik a fala­kat. A hazai s a külföldi művészek jelentékeny mű­vek által vannak képviselve. Különösen pedig M­a­­kart János, nagyhírű festőművész »A föld s a tenger adományai« czimü pompás színezetű és ritka költői tárgyú kép­sorozata oly ritka műveket képvisel, melyek minden más városban nagy számú közönséget vonzanak. Reméljük, hogy a­ki még nem látta a »Cornaro Katalin« és »V. Ká­roly bevonulása Antwerpenbe« czímü művek szer­zőjének, e szintoly érdekes és a nagy művész ragyo­gó ecsetéhez méltó alkotásokat, nem fogja elmulasz­tani, hogy azokat megtekintse. A tárlat nyitva van naponta 9-től 6-ig. Belépti dij 30 kr, ünnep és va­sárnap délután 20. — A székely közművelődési és gaz­dasági egyesület ez évi rendes közgyűlését szeptember 8-án tartja Marosvásárhelyrt. Az e gyű­lésre utazó egyesületi tagok részére vasutaink a szokott menetdíjleengedést adják. Mint értesülünk, a fővárosból többeknek szándéka Vásárhelyre lerán­­dulni és a közgyűlés bevégezte után 6-8 napig tartó körútban a Székelyföldet beutazni. Fő czélja e kirán­dulásnak, a székely házi és műipar eredetének, mai állapotának és továbbfejlése feltételeinek a hely­szí­nén tanulmányozása. Ezzel összefüggésben áll a szé­kely egyesület választmányának azon terve, hogy a jövő tél folytán a fővárosban a székely házi és mű­ipar és a rokon ágak termékeiből kiállítást rendez­zen, melyre nézve az előkészületek, és a székely kö­zönség részvétének fölkeltése a közgyűlés alkalmá­val legc­élszerűbben eszközölhetők. A Marosvásár­helytt tartandó közgyűlés programmjával, szívesen szolgál a választmány titkára. Buzogány Áron mi­niszteri titkár (Budavár, közoktatási- és vallásügyi minisztérium.) — Az 1000-ik előadás holnap, vasárnap lesz a népszínházban. Színre kerül a »Sárga csikó« népszínmű Soldosnéval. Az ezer előadásból — mint nekünk írják, — 366 esett népszínműre, 334 ope­rettre, s a többi látványosságra és bohózatra. — A színházban 2100 ember fér el; a bevételek arányából számítva átlag minden előadáson jelen volt 1000 néző, e szerint összesen 1.000.000 (egy millió.) Azon számokból következtetve, hogy hányszor lehet egy darabot előadni, kitűnik, hogy a népszínházat össze­sen csak 50 ezer ember látogatja, tehát a főváros la­kosságának nem egészen 1/6-tól része. Ez ötvenezer ember tartja fönn a színházat. B­írói és zeneszerzői díjt fizetett a népszínház 40.734 frt 80 krt., tehát három éven át nyolcz írót tartott el képviselői díjjal. — Színre került összesen 106 darab, még pedig az első évben 53, a másodikban 33 és a harmadikban 18. — Ezekből népszínmű volt 40, operette 22, opera 5, balett 7, látványosság és bohózat 32. Ere­deti darab volt 56, adattak összesen 533-szor. — Soldosné játszott összesen 310-szor. — Leggyak­rabban előforduló írók: Csepreghy Ferencz 229-szer, Lecocq Károly 154-szer, Tóth Ede 98-szor és Szigligeti Ede 60-szor. — Legtöbb­ször adattak : »Sztrogoff Mihály« (53),»Falu r­o­s­z­s­z­a« (48) és »A­n­g­o­t« (38). — Harmincz előadást értek meg: »A sárga csikó«, »A kor­­a­évi Ili harangok«, »A tol­on­ez« »Kapi­tány kisasszony« »Koziki«, »Kolum­busz«, »Dráma a tenger fenekén« és »Szép Meluzina. — A repertok­et összesen 62 író tartotta fenn; ezekből hazai 23. (Az operettek szövegírói nem számíttattak.) —­­a fővárosi jogügyi bizottmány a belügyminiszternek a mozgósítás folytán — tényleges katonai szolgálatra behívott fővárosi tiszt­viselők és szolgák személy és szolgálati viszonyaira nézve tett azon propositióját, — hogy ezek épen oly ellátásban részesíttessenek, mint az állami és megyei törvényhatósági tisztviselők — el nem fogadta. A bizottmány véleménye szerint ugyanis a főváros egé­szen más viszonyban áll katonai — tehát állam­szolgálatba átlépő tisztviselőihez — mint az állam, hol a mozgósítottak katonai szolgálatuk alkalmával is állami szolgálatot teljesítenek, illetményüket akkor is az állampénztárból húzzák, csakhogy az ezzel fel­merülő kiadás más tárc­a terhére számoltatik el. Ennélfogva a jogügyi bizottmány a már közgyűlési­­leg megállapított szabályzatot fen­tartani javasolja, azon kiegészítéssel, hogy azok a fővárosi tisztviselők, kiknek nejeik szintén a főváros szolgálatában álla­nak, tényleges katonai szolgálatuk ideje alatt, fizeté­süknek csak egyharmadát és a lakbért élvezzék, va­lamint kimondandónak javasolja, hogy a mozgósított tisztviselő és szolga hivatalát és állomását megtartja, katonai szolgálata őt sem az előléptetésben nem aka­dályozza, sem a magasabb fizetési fokozatba való lé­pésre előszabott szolgálati időt meg nem szakítja. — Born Gyula a berlin-stettini állam­­vasút igazgatója, az elrendelt mozgósítás folytán szolgálattételre behívott magyar tartalékosok csa­ládjai segélyezésére 100 frtot küldött oly kijelentés­sel, hogy mindaddig, míg a magyar tartalékosok el nem bocsáttatnak, havonkint 100 írttal járuland a föntebbi c­élhoz. — A fővárosi egyesületi, hó 19-én, az­az hétfőn d. u. 5 órakor a régi városház tanácstermé­ben értekezletet tart. — A közönséget, különösen az ünnepek alkalmával felránduló vidékieket, figyelmeztetjük az állatkertre, hová az utóbbi napokban igen érde­kes állatok érkeztek. Egyebek között egy gyönyörű majom, a­mely ritka fajnak első élő példánya múlt évben hozatott Abisziniából Európába; továbbá a király által ajándékozott remek kardszarvú antilop. A díszes új madárház is már teljesen fölépítve lévén, számos csicsergő, éneklő, tarka-barka tollazattal pompázó lakóival holnap lesz először bemutatva a látogatóknak. — Páriából a következő tudósítást vettük. Ifj. Fahrbach Fülöp jónevű tánczzene-szerző, kinek eredeti tánczdarabjai a föld körül teszik meg útjukat, jelenleg Párisban időzik, meghívást nyerve harmincz hangversenyre. Az »Orangerie« híres Arban-féle zenekara bocsájtatott neki rendelkezésére, mely sa­ját szerzeményein kívül magyar zenedarabokat is ad elő Az »Orangerie« (a Tuileriák kertjében) Páris leglátogatottabb és legszebb hangversenyi helyisége. A tündérien kivilágított teremben és a mellette levő kertben Fahrbach megérkezése óta naponkint 4— 5000 hangverseny látogató jelenik meg a párisi leg­előkelőbb körökből. Ifj. Fahrbach Fülöp jeles táncz­­darabjait fölváltva igazgatja hol a vonóval hol pedig a hegedűvel. Ő sok érzéssel játszik, kitűnő szerze­ményeinek jeles előadása a legzajosabb tetszésnyil­vánításokban részesül. Fahrbach hangversenyek elő­adására meghívást kapott a londoni Convent-Garden részéről is, azonban azt, mivel a jelenlegi viszonyok miatt szabadságidejének meghosszabbítását nem várhatja, nem fogadhatta el. — Szigligeti Ede emlékszobra ja­vár­a a várszínházban augusztus hó 20-án esti 7 órakor hangversenynyel egybekötött műkedvelői szí­ni előadás lesz. Előadásra kerülnek : »Tűz a zárdá­ban,« vígjáték, közreműködnek benne: Mayer Bold., Némedy Jenőné, Péterfy Frigyes, Némedy Jenő, Melléky Géza. Ezt követi sorrente (Piccolinoból) énekli Szigligetiné, kardal előadja a nemzeti dalkör, magyar népdalok énekli Szigligetiné, kardal előadja a­ nem­ozeti italkör. Vécü­l előadják a, »Nevelő kereste­tik« czimü vígjátékot, Stolcz Gabriella, Huber Zsófi­­ka, Péterfy Frigyes, Gramatika Izidor, Bulyovszky Aladár, Schnitzler Gusztáv. Helyárak: Földszinti v. I. em. páholy 4 frt 50. II. em. páholy 3 frt 50. Zárt­szék 1 frt. Jegyek előre válthatók: Sztupa György gyógyszertárában (Kálvin-tér). Hubenay József fű­­szerkereskedésben (Uj-Világ-utcza). Tiboly és Veégh férfi divatkereskedésben (Városház-tér). Patzik (Ker­tész) Lujza szivartőzsdéjében (Szervitatér). Az elő­adás napján d. e. 10—1 óra közt, a várszinházi pénztárnál. — Az egyetemes tanitógyülés tan­­szerkiállitását a Közteleken iparosok, s más polgárok is megtekinthetik 10 kv belépti díjért, mely összegért egyúttal katalógust is kapnak.­­A kiállítás kedden, reggel 8 órakor nyílik meg s pénteken estig nyitva áll. A képzőintézeti növendékek közül többen magyaráza­tokkal is szolgáltatnak. Eddig 317 vidéki tanító szá­mára küldöttek jegyek. A szállások csaknem teljesen igénybe vannak véve, s a szervező bizottság ismételve felhívja a polgárokat szállások adására, ezenkívül lé­péseket tett, hogy néhány tanító az üllői kaszárnyá­ban is elhelyeztessék. Fürdőjegyekről, levonata vasúti jegyekről gondoskodva van. A vigadó bérlője, megengedte, hogy az egyetemes gyűlés tagjai a viga­dót fele áron szemlélhessék m­eg. A pénztárnoki je­lentés alapján a kiadások a napló kivételével kétség, kívül fedezve lesznek, s az összes költség mintegy másfél ezer forint. Az iskolaszéki tagok,­­ más fővá­rosi polgárok közül eddig még igen kevesen iratkoz­tak be az egyező­gyűlés tagjai közé. Remélhető, hogy a tagok száma az ezeret meg fogja közelíteni. A szer­­vező bizottság ezentúl minden nap d. u. 5 órakor ülést tart a czukor-utczai népiskolában. — A főváros törvényhatósági bi­zottságnak f. hó 21-én d. u. 4 órakor, a redout kis éttermében tartandó rendes közgyűlésének tárgy­­sorozatán kívül, mely már eddig hírlapilag közölte­­tett, még a következő tárgyak kerülnek napirendre, amit folytatólag ezennel közlünk: Weisz B. Ferencz b. t. indítványa — a budapest zimonyi vas­út kiépítése tárgyában. Morlin Imre b. t. indítványa a mozgósított hadkötelesek szükséget szenvedő családjainak segé­­lyezése tárgyában. — Tanácsi előterjesztés a m. kir. pénzügyminiszter leiratára a budai vár­­erődítési telkek átadása és átvétele ügyében. Pénzügyi bizottmányi és tanácsi előterjesz­tés : a) több városi alapról vezetett számadások fe­lülvizsgálata tárgyában ; b) a közlegelőből kihasított 870 holdnyi parlag földnek gazdasági czélokra leen­dő fölhasználása tárgyában. Tanácsi előterjesztés : az adófőkönyvek lezárása tárgyában kelt pénzügymi­niszteri leiratra. Jogügyi bizotmányi és tanácsi elő­terjesztés : a mozgósított hadköteles városi tisztvi­selők, illetve családjaik ellátása tárgyában kelt bel­ügyminiszteri leirat. Középitési bizottmányi s taná­­csi előterjesztés : a) a m. kir. közmunka- és közleke­désügyi miniszter ur által ak­naszabál­yozás ügyében kirendelt vegyes bizottmányhoz a város által kinevezendő tagok iránt; b) a IV. ker. plébá­nia előtti kőpart fölemelése iránt. Közoktatásügyi bizottmányi és tanácsi előterjesztés az elemi és pol­gári iskolák rendkívüli és heti szünnapjainak megál­lapítása iránti szabályzat tárgyában. Tanácsi előter­jesztés : Gróf Festetics Dénes által alapított hitbi­­zomány tárgyában kelt igazságügyminiszteri leiratra. A fővárosi árvaszék előterjesztése a gyámpénztárban kezelt pénz és pénzértékek kezelési rendszere és gyü­­mölcsöztetése körüli eljárást alkotandó szabályren­delet tárgyában. És végül a közigazgatási bizottság jelentése a közigazgatás összes ágainak állapotáról az 1878. évi január 1-től jan. hó végéig terjedő fél­évi időszakra. — A nemzeti színház jövő heti műso­ra : Augusztus, 18. »Aszalay uram leányai« (harmad­szor.), 19-én »Őszi napsugár«, »Három gyertyatartó« «Egy játszma piquet.« 29-án »Pál és Virginia.« 21-én »Az idegen nő.« 22-én »Fekete domino.« »Peregri­­na« (Weisz Julia k. a. föllépte.) 23-án »A legyőzött Róma« (Először.) 24-én »Hamlet.« 25-én »Házassá­gi három parancs.« »Gringoire.« 26-án »A legyőzött Róma. (Másodszor.) — Hödel kivégeztetéséről német la­pok több részletet közölnek. Midőn a merénylő előtt az ítélet kihirdettetett, a mellé adott pap azon volt, hogy komolyabb hangulatba hozza. »A pohár tele van Hödel, mondá neki. Most magába kell térnie. Isten szeretete ép oly nagy, mint haragja. Helyes volt az Hödel, a­mit ön tett?« — »Tisztelendő úr, felelt a halálra ítélt, én vallástalan vagyok, gondolja meg; szerepemet végig akarom játszani.« S ezt oly öntetszéssel s határozottsággal mondta , hogy a pap némi közönyös dolgokról beszélvén vele, csak­hamar visszavonult. — »Minden halálra itéltnek meg van engedve, hogy utolsó vacsoráját maga ren­delje meg,« jelenté neki a börtön felügyelő. Hödel sült húst és jó vörös bort kívánt. Jószan evett, s a borhoz úgy hozzá látott, hogy némileg emelkedett hangulat­ba jött. — »Éljen a commune!« kiáltá poharát föl­emelve. Vacsora után lefeküdt, s csakhamar elaludt. Az első ki fölébreszté, a pap volt. — »Hödel, jó reg­gelt,« szólitá meg. »Az a nap isten napja, midőn előt­te megjelenünk. Hajoljon meg isten előtt bánattal és töredelmes szívvel. — Hödel nem sokára isten előtt lesz, van-e bátorsága ?« »Pásztor úr,« felelt Hödel, »ma minden erőmre szükségem van, azért hagyjon egyedül magamra. Ha rá­érnék, miért ne bocsátkoz­nám bele az ön eszmemeneté­be? Most már ké­­s­ő­b. Reggel megjelent a börtönben a börtönőr és a vizsgálóbíró. Hódeit kivezették az udvarra, hol mint­egy 40 egyén állt körül egy állványt, melynek köze­pére volt a tőke elhelyezve. Az ásvány mellett volt egy kis asztal papírokkal és írószerekkel. Ehhez lé­pett Hollman a biró, a pap és Krauts a hóhér, ve­lük szemben állott meg Hödel. Hollman hangosan felolvasta a törvényszék ítéleletét, és a trónörökös megerősítő iratát. Midőn az olvasásban e helyre ért: »felségsértés miatt halálra ítéltetik.« Hödel halk hangon azt mondá: »Bravo!« — A biró fel­olvasván az Ítéletet, megmutatá a hóhéx­nak a trón­örökös aláírását s akkor átadá neki az elitéltet. A mi azután következett, rohamos gyorsasággal ment végbe. Hat hóhérlegény felvezető Hődéit az emel­vényre, egy pillanat alatt leszedték ruháit, letérdepel­tették, s kezét lábát megfogván, leszok­ták a tőkére. E közben egy legény átadá a hóhérnak a bárdot, s mie­lőtt a gyilkos gondolhatta volna, megkapta a halálos vágást, mely fejét elválasztá testétől. A fej a homokkal behintett talajra esett s mig­állán némi vonaglás volt észrevehető, Krauts legényei rögtön előhozták a készen tartott koporsót, s bele­tevék abba a tes­tet és a róla leszedett ruhákat, s aztán a födelet rögtön rázárták. Az egész eljárás nem tartott 4 perczig; ez idő alatt a halálharang csengett.­­ A városban azonnal falragaszok függesztettek ki, hírül adván, hogy »Hédel Miksa ma reggel kivégezte­tett.« Figyelemre méltó, hogy a jelentés általában semmi benyomást sem gyakorolt a berliniekre. A közönség hangulata feltűnően kimért volt. Még csak nem is beszéltek az esetről. »Hödel? so, so .... « s azzal mindenki ment dolgára.­­ Fölhívjuk a szülők figyelmét, hogy jó házból való kisebb-nagyobb tanulók Bu­dapesten a belvárosban egy úri családnál, mely saját gyermeke mellett nevelőt is tartana, teljes ellátásra, a nevelővel, correpetitió élvezetének két.otiványávol­o&Ivoocit fogadtatnak. Bővebben ér­tekezni lehet belváros, papnövelde-utcza 6. sz. föld­szint Sz. J.-nál. Irodalom. — A »G a 11 u­s«-ból, Grubicy Géza ezen nagy­kedvességnek örvendő folyóiratából, mely a baromfi­tenyésztés s nyulászat egész körét felöleli, megjelent a második évfolyam 8-ik száma. Nagyobb közlemé­nyei következők : A pulyka rövid életrajza, jutalma­zott pályamunka dr. Rodiczky Jenő tanártól. A kotlásról Szuppiny Stoy Júliától. A tengeri nyul­­kérdés Németország és az ausztriai örökös tartomá­nyokban B­r­o­c­s­k­ó Lajostól. A bécsi baromfikiállí­­tásról Boldog Lajostól. A tengeri nyulászati ipar az idei párisi világkiállításon. A postagalamb Gru­bicy Gézától. Hány fiút hagyjunk a kocka alatt ? D­u­­­i­o stb. A gazdákra s gazdasszonyokra nézve egyaránt kiválóan érdekes folyóirat ára egész évre csak 3 frt s a szerkesztőnél (Budapesten, Rákosárok­­utcza 20. sz.) megrendelhető. Az élőbben számok is kaphatók még. — B. Kemény Endre tehetséges fiatal költőtől két kötet jelent meg egyszerre K. Papp Miklósnál Ko­lozsvárit s 1—1 írtjával Tettey Nándornál is kapható. Az első kötet »A tenger fiai« czímű öt felvoná­­sos romantikus tragoediát tartalmazza, melyben kü­lönösen a verselési ügyesség érdemes kiválóbb dicsé.

Next