A Hon, 1879. január (17. évfolyam, 1-27. szám)
1879-01-01 / 1. szám
1. szám. XV. évfolyam. Budapest, 1879. szerda, január 1. Reggeli kiadás. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok- tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. I Kiadó-hivít.ta.1. Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .......................... 2 írt. 3 hónapra......................................................6 » 6 hónapra............................................12» Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint...................................1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik 13, mű)* depko a hó első napjától számittatik. Előfizetési felhívás A „HON“ 1879-ks évfolyamára. Lapunk a jövő évvel tizenhetedik évfolyamába lép. Nekünk mindenkor a nehezebb feladat jutott osztályrészül. Mikor nehéz volt ellenzéket csinálni, az idegen, centralista kormány alatt, akkor kezdtük meg a küzdelmet hazánk alkotmányos jogaiért, és folytattuk azt, Magyarország alkotmányos szabadságának minden ellensége ellen; — és mikor nehéz lett egy nemzeti kormányt pártolni, mely az óriási deficzit leszállításával ezerféle érveket volt kénytelen megsebezni, s állását minden oldalról támadó kül- és belellenség ellen védelmezni, akkor vállalkoztunk e kormányt támogató párt nézeteinek képviselésére. E nehéz feladatra lapunk azon pártnak, mely ez orgánumot alapító, teljes beleegyeésével vállalkozott, akkor, midőn elvbarátaink a Deákpárttal egy szabadelvű párttá egyesültek. Mi követtük pártunkat, midőn annak a negatív teréről a kezdeményezés terére, a kormányzásra kellett átlépni, egész alkotmányos, parlamentáris szokás szerint. Azóta meggyőződtünk róla, hogy Magyarországnak, ha valaha, úgy a mostni nehéz időkben, múlhatlan szüksége van egy erős hotrányra. Egy olyan kormányra, mely czéljaira nézve tisztában van magával, s azoktól sem fenyegető kül és belellenség által magát félreértetni nem engedi, mely készen áll a békés rendezésre s harczkészen a monarchia érdekeiek megvédelmezésére. A legközelebbi jövendő, tán már a jövő tavasz, mely a borús külügyi helyzetet vagy napfénynyel, vagy viharral feltisztítani kénytelen, meg fog rá felelni, alaposak voltak-e reményeink ? megfeleltek-e választott vezérférfiaink a rájuk bízott feladatnak ? Ha Isten és nemünk bölcsesége, népünk hazaszeretete segít — mi azt hiszszük, hogy úgy lesz, és monarchiánk vagy békében, vagy harczban kivívi megérdemlett diadalát. De hogy az a párt, melyhez tartozunk, az ország becsületét a végső leszámolásnál meg fogja óvni, arról jót állunk mindenkor , hogy ez a párt csak olyan kormányt fog támogatni, mely el tudja ugyan tűrni a honfitársaitól jövő minden gyanúsítást, szidalmazást saját becsületén, ha óvakodásával ez ország vérét és vagyonát ez áron kell megkímélnie; de nem lesz fukar se vérünkkel, se áldozatainkkal, ha egy külellenség monarchiánk életérdekein vagy becsületén akar legkisebb csorbát is ejteni. Akkor hiszszük, hogy egy táborban foik találkozni nemzetünk valamennyi hazai ellenzékével. A válság idején egy erős kormánynak lesz egy hatalmas tábora, egy gyönge kormánynak semmilyen sem. És akkor bizonyára méltányolni fogja a nemzet azokat, akik hallgatnak és cselekesznek. E közeljevő, eldöntő válságot hozza meg a jövő év. S e válság természete hozza magával, hogy annak előkészületei alatt az ellenzék jónak látja mindennap megújítani a támadást, a kormányt pártoló fél kötelessége pedig nem védekezni. Amazok föladata az izgatás, ámezeké a higgadt előhaladás, míg mindkettő egy czélban találkozik. Igyekezni fogunk nehéz föladatunknak, s tehetségeinkhez mérten megfelelni. E czélra kérjük közönségünktől a támogatást, teljes öntudattal, lapunk tizenhetedik évfolyamának kezdetén, s csak addig kérjük, míg arra hazánknak tett legjobb meggyőződésünk szerinti szolgálatok által magunkat továbbra is érdemesekké teszszük. Kiadónk , az Athenaeum irodalmi- és nyomdatársulat, lapunk emelésére és értékesítésére a legbuzgóbb áldozatkészséggel megtett eddig is mindent s ezentúl is kész lesz a közönség igényeit, még fokozott követeléseiben is kielégíteni. Jókai Mórnak lapunk tárczájában folyó történelmi regénye az újon belépő előfizetőkre nézve, kárba lenne veszve, ha kiadónk ígéretét nem bírnák, hogy az ilyen új előfizetőknek, — ha saját maguk a kívánatukat tudatják — e történelmi regénynek i. é. deczember végéig megjelent ivei, a kinyomatás után rögtön meg fognak küldetni, hogy igyn a művet teljesen beirhassák. Üdvöt és megelégedést kivánunk tisztelt közönségünknek s Isten oltalmát hazánknak a jövő évben. Budapest, 1878. decz. 21-én.A HON szerkesztősége.« A „HON“ TÁRCZÁJA. Szabadság a hó alatt vagy a zöldkönyv. Történelmi regény, hat kötetben. Irta : Jókai Hóz. (48. folytatás.) A nászajándék. Ahogy maga megjósolá Sándor, leányának egészsége az övével sympathicus összefüggésben volt : amint Zsófia arcza elevenülni kezdett, az ő életkedve is visszatért. El kezdett foglalkozni az államügyekkel. Dolgozó szobájában halommal állt már a sok elintézetlen irat, amit tanácsosai felhordtak, vagy amelyek a Szent Zsófia postájával érkeztek hozzá, s a mikbe az utóbbi hónapokon át bele sem tekintett. Elővette azokat s a halmaz örvendetes apadásnak indult. »A Szent Zsófia postája« sajátszerű intézmény volt Sándor alatt. Czarszkoje Zélóban volt egy iroda, a hova mindenki beadhatta a levelét, a mi egyenesen a czárhoz volt intézve. A postás kért a levélért tiz rubelt, de se azt nem kérdezte, hogy ki küldi ? se azt, hogy mi van benne ? Lehetett az panasz, esedezés, vád, vagy miniszterszidás; ajánlat, vagy alkotmányterv; a czár azt megkapta egy óra múlva, ha ott volt s utána küldték, ha utazott. A mi a kedélyváltozásnak legbiztosabb jelensége volt, felhagyott éjszakai kóborlásaival a város utczáin s a böjt első estéjén a czárnéval együtt vacsorát. Föltette magában, hogy tudatni fogja vele azt az eredetes eseményt, a minek az ő lelke úgy örül. Erzsébet lesz az első, aki azt meg fogja hallani tőle. Még eddig senkivel sem közölte azt. Maga a solovecski patriarcha is csak arról van értesítve, hogy június bő 21-ikén legyen jelen a Petrovszki szigeten, Péter czár hajdani lakházánál : ott egy ifjú pár fog rá várni, akit össze kell esketnie. A czár ez idő alatt minden folyamodást, amiben valami kegyosztásról volt szó, kedvezően intézett el. Száműzötteknek megengedte a visszatérést, politikai foglyokat kibocsátott börtöneikből. Puskin nem hasztalanul áldozta fel szívét. Az ő gyöngédsége varázsolta vissza Zsófia arczára a boldogság mosolyát, s a boldogság oly csalókán tud hasonlítani a jó egészséghez. S ez a mosoly volt az, mely az egész ország fölé derült eget varázsolt. A mikor ő, pontosan megjelenve arra a perezre, a melyen várták, hozta a maga virágcsokrát, s aztán az eléje szaladó leányt megdicsérte jó kinézéséért, melléje ült és elmondta neki az egész város pletykáit; kihallgatta, hogy mit álmodott, s jóslatokat csinált belőle; leült vele kártyázni, s engedte csalni és hagyta nyerni, s végül magát kinevettetni; regényeket, költeményeket olvasott fel előtte; megtanította mindenféle játékokra; — meghozta számára az üvegházak első gyümölcseit, ellátta nyalánkságokkal; lerajzolta, lefestette, akármilyen roszul találta; s közben rabott tőle egy egy (olyan szivesen engedett) csókot s engedte magát érte megczibáltatni; — hát akkor Puskin egy egész országot tett boldoggá! Megérezték azt még a távol Bajkálló mellett is, akik az ólombányákban követ vágnak! Mert ahány csók hullott Zsófia arczára, annyi láncz hullott le az ő kezükről. A czár, ki szándékosan oly késő esti órákban jött látogatni Zsófiát, amikor már Puskin eltávozott, a leánynak az arczán láthatta az eltöltött órák boldogságát. Mennyit tudott az beszélni felőle! Miket mondott neki Puskin? Néha még politizáltak is. A leány kivallatta Puskint, hogy mit akarnak ők azokkal a titkos társaságokkal? Puskin aztán megvallotta, őszintén, ahogy vőlegényhez illik menyasszonya előtt, hogy nekik bizony Parlamentes alkotmány kell. Ő közöttük vannak sokan, akik olyan szépen tudnának szónokolni, mint az angol alsóházi tagok, s ha kibeszélhetnék magukat a parlamentben, az nagy megelégedésükre szolgálna. Aki a kormányon van, majd gondoskodnék róla, hogy olyan többséget tartson kéznél tatár, kirgiz, kalmük, jakut, baskír és csukcsi képviselőkből, akik az orosz karbonarikat leszavazzák s azzal a rendbentartva, az ország megnyugtatva lenne. Az ország pénzügyeit is ellenőriznék, s ha egy miniszterről észrevennék, hogy sokat lop, azt mondanák neki : »pusztulj innen ! már most hadd lopjon más !« Sajtószabadság is lenne s az újságírók egymást ütnék, ahelyett, hogy most mind egy embert szidnak. Biz ők ezt akarják kivívni. A czár nagyon jól mulatott ezen. Nem úgy ám, mint mikor ugyanezeket a dolgokat Arakcsereff adta elő neki. Már kezdték azt hinni, hogy ismét visszakerülnek a boldog idők, mint ezelőtt tíz évvel, amikor az udvari estélyeken, a czár hallatára lehetett beszélni a főuraknak és tiszteknek alkotmányos szabadságról, s a szabadkőművesek hírlapjaik útján hívták össze a páholyaikat. Zsófia javulása még magát az orvost is megcsalta. A kórtünetek egészen megszűntek. Történnek egyes csodák : (a természet hatalma kimeríthetlen), hogy halálra szánt emberek megélnek. Komolyan lehet gondolni a menyegzőre. Sándor meghozatta a pompás kelengyét Páriából, amiben a rózsaszín menyasszony-ruha és a platinából készült diadém is ott volt s meg volt az öröme, hogy Zsófia ragyogó arczában gyönyörködhetett, mikor mindazt végig nézte. Egyszer aztán magához hivatta Puskint és igy szólt hozzá: — Fiam! Ha megadja Isten érnünk azt a boldog napot, a mi életemnek épen úgy napfordítója lehet, mint a csillagászi évnek, — mit adjak neked menyasszonyi hozományul ? Puskin térdre esett a czár előtt s azt mondá neki: — Atyám. Adj ezen a napon népeidnek alkotmányt! A czár hallgatott. Ez jó jel volt. Puskin bátorságot nyert tovább beszélni. — Fös ég! Az egész világ forrong, s kitörésre készül, mint a Vezúv. Ezt a vulkánkitörést egy papírlappal le lehet takarni, amire ez van írva »Charta!« Nem én szólok: egész országod beszél igy. Minden becsületes ember, minden hazafi, minden hive a trónnak igy beszél; igy gondolkozik. Nem kívánjuk, hogy rögtön, rohamosan felszabadíts mindent; nem kívánjuk, hogy idegen mintára építsd újra országodat: — vezesd be népedet a szabadságba óvatosan, lépésenkint, fejleszd ki alkotmányodat népünk szokásai, szükségei szerint. Töröld el a rabjobbágyságot. Távolitsd el Arakcsejeffet, a ki közéd és a nemzet közé ékelte magát; vedd el a népnevelés ügyét a szent synodustul s bízd ismét Galiczyn kezére; hívd zsámolyod elé az ország notabilitásait, s parancsold nekik, hogy szóljanak szivük szerint. Törüld el az előleges censurát s engedd napvilágra jönni a titkos gondolatokat, s a mi igazság lesz bennük, emeld fel, a mi hazugság, tipord el. H Űzd el hittelen sáfáraidat, kik kifosztják az országot s kifosztanak téged. Szüntesd meg a katonai kolóniákat, amik a népre csapásul nehezednek. Hidd öszsze régi ezredeidet: add, kezeikbe a zászlóikat, egyesítsd őket táborrá; állíts bennünket az élükre s aztán küldj bennünket testvéreink, a hellenek segítségére, a kik vérük tengerében fuldokolnak. Látni fogod, mivé lesz egy nemzet, a minő csodákra képes, ha az a saját szabadságát védve otthon, a más nemzetek szabadságáért harczolva otthoni, valamenynyi népek fölé emelkedik. Adj szabadságot nekünk és végy dicsőséget magadnak! A czár végighallgatá a merész beszédet csendesen, s azt mondta rá: — Kelj föl. — Megbocsátok neked, hogy igy beszéltél................................. Néhány nap múlva Arakcsereff szép csendben elutazott G rusinó i falusi kastélyába. Beszélték titokban, hogy több hónapi szabadságidőt kapott a saját kertére. Eltávozását még jobban illustrálta Ghedimin herczegnek meghivatása az Arakcsereff után üresen maradt bizalmi állásra. Ő lett a czár tanácsosai között az, akinek minden órában szabad bejelentés nélkül a czárhoz bemenni. Még több is történt. Magniczky, a leggyűlöletesebb tanácsos a felvilágosodási osztálynál szintén szabadságot kapott, s a vén censorok helyébe újak lettek kinevezve. Azt is megtudta mindenki, hogy a portánál levő nagykövet utasítást kapott erélyesen szót emelni a görög szabadság-harczosok ellen viselt háborúban az emberiség szabályainak megtartása mellett s azzal egyidejűleg el lett határozva egy tábornak az öszszevonása Bender közelében. Végre, egy új korszak legérthetőbb jelenségéül behívattak a katonai kolóniából a régi testőrezredek s mindanynyian Szentpétervárott lettek öszpontosítva. Ez a szabadság apostolainak mind új reményt adott. Az északi titkos társulatok mind azt határozták el, hogy ha a czár a szabadelvűség útjára tér át, akkor minden xe— • • fogják erejükkel támogatni (Folytatjuk.) Előfizetési árak: Egész évre.................................... 24 frt Fél évre ........................................ 12 » Negyed évre 6 » Egy hónapra .................................... 2 » Az esti kiadás postai külön küldéséért felülfizetés év negyedenként 1 forint. 8^* Az újév közeledtével felhívják tolva ■óinka t az előfizetés minél előbbi megújítására. 3BT“ Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a Hói kiadóhivatalába (Barátok tere Athenaeum-épület) küldendő. A HON szerk. ■ kiadóhivatala. nst ni spui istim uni—a— ■———s———■sa——as Budapest, deczember 31. A nehéz napokban. Nehéz jelennel, kétes jövővel üdvözöljük az uj évet és ez alkalommal is a magyar közönséget! — Csak az időszámításban képez ez fordulópontot, bel- és külpolitikai nehézségeink, aggodalmaink és veszedelmeink maradnak a régiek, sőt az uj évvel csak szaporodhatnak , mert nemzetközi helyzetünk, politikai állásunk, nemzeti aspiratiónk provokálja ellenünk a részeket, megpróbáltatásokat; a minthogy a kisebb nemzetek közül egyik sem vállalt magára elszigeteltebben, nagyobb önállást, nehezebb küzdelmet, demokratikusabb, parlamentárisabb alapon, és mindezen fölül : nemzetünk még a legközelebbi évtized alatt akaró évszázados hátramaradását a kultúra minden terén helyrehozni, bár ugyanakkor a nemzetközi helyzet fizikai kényszere követelt tőle nagyhatalmi áldozatokat. Ez a kettős feladat képezi minden ne- ■ hézségeink magyarázatát; a czéljaink és eszközeink közt alig-alig egyeztethető távolság okozza fáradalmainkat és azon nagy terheket, melyek eredményét a féktelenül vitat- tkozó pártszenvedély ép úgy kicsinyli, mint súlyát nagyítja. És a szabad sajtó, a parlamenti élet áldásait bizonyára kell, hogy kövesse az a hátrány, hogy az ellenzék a monarchia komplikált szervezetét, transactiót követelő természetét egy nemzetközi helyzet lassú fejlődését, nehéz feltételeit, súlyos áldozatait ignorálva, vagy a közvetlen haszon vagy a messzi jövő rémképei szempontjából tolja előtérbe egyik vagy másik érdeket és annak kielégítetlen voltából ítéli el az egész külpolitikát, vagy a közvetlen terhekből a kül- és belpolitikát egyaránt. Így van az, hogy, főleg nálunk, hol a nemzeti létet is fenyegetik a külpolitikai részek, van elég anyag nemcsak az aggodalmakra, de a szenvedélyek felcsigázására is. És nem is hiányzott e tekintetben semmi, ami a jelent dicstelennek, a jövőt túl sötétnek fel ne tüntette volna a közönség szeme előtt. De midőn ez, körültekintve látta, hogy mégsem lehet egyebet csinálni, mint ami történik, hogy, úgyszólván, fizikai kényszer szabja elé politikánkat, mely nem kockáztat ugyan sem alkotmányt, sem hatalmi állást, sőt mindkettőt párhuzamosan akarja megóvni; de épen ezért kénytelen a pillanatnyi dicsőségért vágni népszerűségért le nem mondani az esélyei szigorú számításáról, ami tiltja az Európával való szakítást, nemzetközi és politikai téren egyaránt ; ismételjük : midőn ezt látó közönség, belenyugodott a helyzetbe, bár nem szereti azt. De e helyzet parancsolja, hogy még ne provokáljuk az összeütközést, hanem Európa solidaritásában várjuk be a küzdelmet Oroszországgal, melyet belbajai azon mértékben vesznek igénybe, amelyben kifelé provokálva nincs, vagy a külactióban Európa solidaritása által akadályozva van. És azt nem lehet tagadni, hogy a monarchia elemei, valamint a két fele közti viszony is, mindennél inkább tanácsolák az idő előtti actiótól való tartózkodást, úgy, hogy ha már Bosznia és Herczegovina megszállása is elégületlenséget keltett, az részben azért történt, mert időelőttinek tűnt az fel azok előtt, kik még Törökország helyzetét a háború előtti állapotokra visszavihetőnek látták; de Ausztriában ez is leginkább azért talált ellenzésre, mert egy átalában pénzbe kerülő nettó; és épen abban tévednek azok, kik Andrássy politikája ellen az osztrák elégületlenséget is fegyverül akarják használni, hogy a magyar államférfi actiója iránti ellenszenvet bizonyítéknak veszik az iránt, hogy az actiót nagyobb mértékben és más irányban, az egész monarchia lelkesedése és áldozatkészsége közt lehetett volna megindítani. Pedig nemcsak Európa, de Ausztria is akadályokat gördített volna ez irányú elhatározás elé; tehát sokszoros alkotmányi és nemzetközi érdekkonfliktusokkal lett volna az összekötve; hogy áldozatai mily mérvűek lettek volna, azt fejtegetni sem kell. Tagadhatatlan, hogy így is súlyos áldozatok és nehéz alkotmányi kérdések előtt állunk, de a keleti bonyodalmak tovább fejlődését mégis csak háboríthatlanul várhatjuk be alkotmányunk sánczai és egy előre tolt nemzetközi positió, valamint Európa solidaritásának hátvédei mellett; ez elég jó, bár nehéz helyzet, de a várakozó állásnak megfelel , mert hogy eddig, a berlini béke óta sem erősbödött Oroszország helyzete, azt Európa erősbülő ellenállása, a szerződés végrehajtása iránt fokozódó szigora bizonyítja. És a próba ideje nincs messze. A beköszöntő új év hozza azt magával, hogy mikép fog végződni, senki sem tudja; de, hogy nekünk addig erőt gyűjt-l ve, éberen kell várunk és akkor meghát- ■álnunk, még ha magunkra maradnánk, sem szabad, azt érzi, tudja mindenki. Épen ezért kell idehaza rendben lennünk. Ha azt akarjuk, hogy a parlamentarizmus sértetlenül fenmaradjon és annak aégise alatt megtartsuk nemzetközi állásunkat és politikai súlyúnkat a monarchiában; megfeleljünk a nagyhatalmi követelményeknek, s ha kell, így vívjuk meg a nagy küzdelmet, akkor ne vigyük se a pártszenvedélyeket odáig, hogy az lehetetlenné váljék; se az egyéni véleményeket, sőt a nemzeti vágyakat se addig, hogy megrontsuk egy parlamenti többség feltételeit. Az új, nagy események megrázták a kormányokat és parlamenteket egyaránt. Láthatjuk, hogy az olasz és osztrák parlamenti viszonyok hová jutottak, csak azért, mert ez országok politikusai nem ismerék a tranzakció követelményeit, melyek mindig az egyéni ambícziók, és sokszor a pillanatnyi népszerűség romjain létesülnek. A népszerűség vitte oda az olasz és osztrák parlamentet, hogy kebelükben, lefelé kötve, fölfelé lehetetlenné téve érzik magukat azon pártok, melyek vezérszerepre vannak hivatva. És ha az angol vagy magyar parlamenti többség enged hiúságának, vagy az atrocity mentingeknek és népgyűléseknek, az ellenzéki támadásoknak és vádaknak , épen oda jutott volna , ahol azok vannak. Hogy ezzel nemcsak a parlamentarizmusnak, de még csak amaz országok nemzetközi és politikai állásának sincs szolgálat téve ; azt, úgy hiszszük, nem kell fejtegetni. Nem óhajtjuk mi ezzel a nemzeti közvélemény és aggodalmak ignorálását , de annak mérlegelését, hogy mennyi jogosult és főleg, hogy mennyi érvényesíthető azokból, nagyobb kockázat, nélkül. És erre csakugyan a parlamenti többség van nemcsak hivatva , de egyenesen kötelezve, mely kötelességét bármikor elmulasztja, e mulasztásnak mindig a nemzet adja meg árát. De épen e körülmény, a kormánynyal szemben, annál szigorúbbá kell, hoy tegye az ellenőrzést, minél népszerűtlenebb a politika, annál szigorúbbá a nemzet előtt a számadást, minél kevésbé érti ez az akciót. És a nemzet megvárhatja ezt, mert súlyos áldozatokat hoz, előtte még nem egészen érthető czélokért ; de meg van, meg lehet neki az a biztosítéka, hogy csak azon irányban, csak azon érdekeknek szolgál az is, melyekért ő lelkesedik ; és hiszszük, reméljük, hogy a félreismert kormány, a megtámadott többség nem fognak a nemzethez sem méltatlanok, nem hálátlanok lenni, csak ez legyen igazságos irántuk, mert akkor az uj év nehézségeit, részeit leküzdeni lehet. A nemzet érdekében leküzdeni kell ! . . . . . . . Boldog új évet ! H. S. — A »Lloyd« esti száma egy közleményt hoz az »Egyetértés« után arról, mit beszélt volna a felség a miniszterelnökkel az attentatum hírét illetőleg. Határozottan kijelenthetjük, hogy az egész koholmány sokkal kevesebb súlyt fektettek illető helyen az erre vonatkozólag szélnek eresztett hírekre, sem hogy az egészről akár komolyan, akár tréfásan szólani méltónak tartották volna. Az új bankfiókok. Illetékes helyről a következő értesítést vettük : A magyar kormány az megtette az intézkedést arra nézve, hogy az 1878: XXV. törvényczikk értelmében az osztr.-magyar bank által a szent- István korona területén létesítendő első négy bankfiók : Kassán, Zágrábban, Győrött és Szegeden fölállittassék; és hogy az 1879. évben fölállítandó további három bankfiók iránt hasonló intézkedést legközelebb tenni szándékozik. — A bosnyák deputatió, a. »M. H.« az újabb bosnyák küldöttségnek látogatása czélját hiteles adatok alapján a következőkben adja elő: Mintegy három héttel ezelőtt — igy beszélt a küldöttség egyik tagja s illetőleg vezetője Jankovich bjelinai tanító — két kerület rágái (parasztok) összegyűltek a brecskai kerületben Dubrava községben s ott meetinget tartotttak. A meeting lelke Stefanovics Péter gracsaniczai lelkész volt, ki sok ezernyi rága előtt kifejtette a czélt, melynek eléréséért a népgyűlést összehivatta. A török kormány alatt, úgymond, összes termésünk egy tizedét odaadtuk a kormánynak adóba, de adtunk sokkal többet, termésünk egy harmadát, sőt mint tudjátok,némely évben a felét is a bégeknek, elvitték jószágunkat, elhajtották szarvasmarháinkat és erőszakosan kénytelenítették velünk jövedelmeink sokkal nagyobb részét átengedni mint a mennyi járt nekik. Ezen 1878. évben az osztrák-magyar okkupátiót megelőzőleg a bégek különösen sanyargattak bennünket. Az állapotok most megváltoztak, most már nem a török az ur e földön s van a ki a bégeknek is parancsol. Mi megfizetjük szivesen a császárnak a tizedét, de reméljük, hogy nem hunynak szemet helyzetünkre, s miután a bégek harmadát most megfizetni képtelenek vagyunk, kérjük meg a császárt ezen terhes lerovás elengedéséért ezen évre. Stefanovics Péter lelkész híven tolmácsolta az ezrek óhaját s a két kerület kebeléből megválasztatott a küldöttség, mely a 700 aláírással ellátott kérelmet és egyszersmind legmélyebb hódolatot Budapestre a király elé hozza. El is indult a nép költségén a 8 tagú deputatió. Tudva levő, hogy 3 nap óta vannak itt s audientiát a királynál nem sikerülvén nyerniök, ma d. e. I6V2 órakor Tisza miniszterelnöknél tisztelegtek, s neki adták át a fentirt kérelemlevelet. Tisza Kálmán szívélyesen fogadta őket s a küldöttség szónokának előadására a következőket válaszolta : Az osztrák-magyar monarchia kormánya ismerte azon terheket, a miket a rájákra a törökök róttak s a miket a rágáknak elviselniök kellett; de az osztrák-magyar kormány rajta sz, hogy a terheken könnyítve legyen és sérelmeik orvosoltassanak. A kérvényt elő fogom terjeszteni ő felségének, ki azt a boszniai szervező kormány nézetének meghallgatása után mindenesetre igazságosan és a rágákra nézve lehetőleg kedvezően intézendi el. A válasz a küldöttséget teljesen kielégítette és a szónok köszönete kifejezése után eltávoztak. A magyar miniszterelnök szavában teljesen bíznak és megnyugtatást visznek haza küldőiknek. A bosnyákok örülnek, hogy a török alól kikerültek s miután látják, hogy a magyarok dolga jobban megy, mint az övék, azt hiszik, hogy hazájukra is jobb jövő virrad most. A küldöttség ma este utazik vissza. *— Törökország pénzügyi állapota nem kevésbbé kétségbeejtő mint általános politikai helyzete. A kalmék behajtásáról szóló tervezet a pénzügyi bizottságban zajos jeleneteket idézett elő. A franczia kormány delegátusa e bizottságban, Tricou erősen megtámadta a tervezetet. »Ez eljárás, mondta, — nem becsületes. Ha e tervezetet keresztül viszik, leplezett, de azért mégis ocsmány tönk lesz a következése.« Az ülés végén azt kivánta, hogy megjegyzéseit vegyék fel a jegyzőkönyvbe s midőn az elnök őt kérte, vonja vissza e kifejezéseket, mivel a szultánra kínos benyomást tennének, azt válaszolta: »Nem azért neveztettem ki a bizottságba, hogy szultánioknak békekat mondjak, hanem hogy önöknek tanácsokat adjak. Mi mint orvosok hivattunk meg, hogy betegségüket meggyógyítsuk s jogunk van szigorúak», nak lennünk.« — A vita folyamában az angol kormány specziális delegátusa Harrison jellemző vallomást tett. Midőn egy beterjesztett módosítás iránti véleményét megkérdezték, élénken viszonozta: »Nem azért vagyok itt, hogy ajánlatok fölött tanácskozzam, hanem, hogy mindenekelőtt Törökország pénzügyi helyzetét megtudjam és lássam, képes-e a