A Hon, 1879. február (17. évfolyam, 28-51. szám)
1879-02-01 / 28. szám
A ■ '* P, Budapest, január 31 - r éve. Végre be van tetőzve teljesen a franczia köztársaság épülete, melyen szakadatlan buzgalommal dolgozott nyolcz éven át a republikanizmus. Most már a respublika első tisztviselőjének politikai egyénisége is teljes összhangban van az ország intézményeivel és közszellemével. Úgy látszott pedig egy időben, hogy a franczia köztársaság soha sem fogja elérni ezt az összhangot hanem arra lesz kárhoztatva, hogy tűrje azok által való kormányoztatását, kik a dolgok fönnálló rendjét csak ideiglenesnek, csak praecariusnak tekintették s minden érzelmeik és vágyaik uj helyzet utjának előkészítésére irányultak. Semmi sem szolgál az újabb kor franczia republikánusainak nagyobb dicséretére és dicsőségére, minthogy képesek valának egy merev katona elnök uralma alatt, ki nem osztotta aspirációikat, ki nemegyszer daczolt törekvéseikkel, — mondjuk , képesek valának békés utón, békés eszközökkel keresztülvinni e hatalmas átalakulást. S a vége is minő szép és nemes volt e küzdelemnek. Mac Mahon, meggyőzve az események hatalma által, nem többé kihivó katonamodorával s szokott daczosságával állt útjába a szükségszerű következmények végbemenésének, hanem, mint alkotmányos és szabad köztársaság első tisztviselőjéhez illik, meghajtá végre kemény nyakát az alkotmányosság követelményeinek s beadá lemondását azon népképviselet, elnökének, melyet azelőtt éveken át, úgyszólva, számba sem vett és fitymált. És ebben a tekintetben nagy vívmány s nagy erkölcsi győzelem jutott a respublikának a jan. 30 -án a két kamarában összeült kongresszuson. Mac Mahon belátta, hogy ő többé nem e köztársaságba való, hogy egy letűnt kor maradványa, melyet messze túlszárnyaltak az események. Leköszönt tehát legálisan és lovagiasan, átadva helyét másnak, Grévynek, ki egész politikai múltjánál s politikai egyéniségénél fogva inkább beillik a mostani intézmények keretébe. Mac Mahon sokat vétett a köztársaság ellen, de elnökségének utolsó aktusával, loyális lemondásával sok kedélyt kiengesztelt maga iránt ; a franczia republikánus tábor Mac Mahon lemondásában látja végre a mindenek fölébe emelt nemzeti souverainitás érvényesülését s Mac Mahon tiszteletteljes meghajlását e souverainitás előtt. (Teljesült tehát Gambetta jóslata, melyet Mac Mahonra nézve 1877. aug. 15-én Lillében mondott, hogy : «il foudra se soumettre ouse démetree.) Ezért könnyen elfeledik neki sok évi renitens kormányzatát. Egy katona-elnök helyébe most egy republikánus erényekben tündöklő polgár, földmivelő szülők gyermeke, Grévy lép az elyséei palotába. A francziák keserű tapasztalatokat tettek eddig a köztársasági katona-elnökökkel s épen Grévy volt az, ki az 1848-ks alkotmányozó gyűlésben tett, ma is »Grévy indítvány« név alatt ismeretes javaslatával azt czélozta, hogy nagyravágyó emberek, kik dicsvágyuknak áldozatul dobhatják a köztársaságot, kizárassanak annak végreható hatalmából. Biztos és becsületes kezekbe van most letéve a franczia köztársaság sorsa. Az oly kiadású emberek, mint Grévy, nem szoktak a rájuk bízott hatalommal visszaélni, legkevésbé pedig azon irányban, hogy magukat — mint ez a katonaelnököknél tapasztaltatott — állandósítsák a hatalmi paleton. Az olyfajta emberek, mint ő, olyan szolgálatokat, szoktak tenni hazájuknak, mint az amerikai favágók és szabókból lett elnökök. Grévynek scrupulositása a hatalommal való visszaélés iránt annyira ment, hogy említett indítványában szó szerint így akarta módosítani az alkotmányt: »A nemzetgyűlés a végrehajtó hatalmat egy polgárra ruházza, kia minisztertanács elnöke« czímet kapja«, akit a nemzetgyűlés választ és elmozdít, amikor akar. Ennyire kívánta megszorítni a végrehajtó hatalom fejének hatáskörét. Még »köztársasági elnököt« sem akart, csupán csak a »minisztertanács elnökét« az executiva élén ! Ezen irányban tehát a francziák teljesen nyugodtak lehetnek Grévy elnöksége felől. Ő ugyan nem fogja usurpálni a hatalmat, aminek a franczia köztársaságok annyiszor valanak kitéve. Inkább talán erélytelenségében lesz némi hiba. De ez mindig kevésbé veszélyes, mint nagyfokú adiókedv. Aztán államférfim higgadsága, mély belátása, igaz republikánus érzelmei és éles judiciuma meg fogják óvni őt ez irányban is a szélsőségektől és a tehetetlenségtől. Vannak némelyek, kik attól tartanak, hogy már most Francziaország, megszabadulva egy szilárdabb kéz fékezésétől, hanyathomlok fog rohanni a szélsőségekbe. Mi nem osztjuk ezen aggályokat. Először mind a két kamarában a mérsékeltebb elem van túlsúlyban s azok, kiknek szava mérvadó a republikánus táborban, sokkal megedzettebb emberek, sokkal több nehéz próbán mentek keresztül és sokkal inkább levonták a tanulságot a lezajlott eseményekből, hogysem ne hangoztatnák ezentúl is és most inkább, mint ezelőtt, a mérséklet szavát s hogysem lerombolni engedjék azt, amit, oly nagy küzdelmek árán építettek. — Grévy elnökségével elérték a republikánusok azt, mire mindig vágyódtak , hogy a köztársaság köztársaságiak által kormányoztassék s mi őszintén óhajtjuk, hogy Francziaország e kormányzat alatt tovább haladjon a megkezdett után. — békésen, fejlődve, virágozva! — Az országgyűlési szabadelvűpárt mai értekezletét Szontagh Pál elnök megnyitván, Márkus István előadja interpellációját, melyet a képviselőház holnapi ülésében terjeszt elő az iránt,minő óvintézkedéseket tett a kormány a pestis behozatalának meggátlására. Tisza miniszterelnök az interpelláló némely pontjára azonnal megnyugtató felvilágosítást adott, ígérvén, hogy a házban bővebben és részletesen fog nyilatkozni a kérdés felett. A választ az értekezlet tudomásul vévén, Fröhlich és társainak 117. állami háztartás 10 évi eredményének előterjesztése iránti indítványa került szőnyegre. A miniszterelnök, bár ilynemű munkálat kidolgozásával a hivatalos közegeket terhelni nem tartja indokoltnak, mert ez magánszorgalom és tanulmány feladata, mindamellett is nincs kifogása az indítvány elfogadása ellen. Az értekezlet abban állapodik meg, hogy ez ügyet nyílt kérdésnek tekinti s ezzel a tanácskozás véget ért. — Az osztr. magy. bank főtanácsa ülést tartott tegnap jan. 30-ikán, melyen P a 11 avicini őrgróf osztálytanácsos s helyettes bankbiztos felolvasta a magy. pénzügyminiszter azon értesítését, hogy most már a körmöczi pénzverde is beszüntette az ezüst pénzverést. Azután a pesti főintézet igazgatósága jelente be a főtanácsnak az általa kinevezett váltóbírálókat. A főtanács azt helyeslőleg tudomásul vette. A tárgyalás azon kérdés körül forgott, hogy mikép kelljen a bankba beözönlő ezüstöt biztosan elhelyezni, miután a bank pinezéiben már nincs elegendő hely az ezüst befogadására. A főtanács azt határozta, hogy a bankpinezéket nagyobbítani kell s e czélra 100,000 frt szavaztatott meg. Nézetünk szerint helyesebb lett volna, ha a bank Budapesten is a bécsi bankpinezékhez hasonló, bár kisebb bankpinc beépítését határozta volna el. Mert megtörténhetik rövid idő múlva, hogy a bank jónak látandja életbeléptetni a készfizetést, és ez esetben a dolog természete, a bankjegy-forgalomnak Ausztria és Magyarország közti megoszlása, megkívánja azt, hogy az ércz.készletnek mintegy harmincz százaléka Magyarországon illetőleg a budapesti főintézetnél legyen elhelyezve. A banktörvénybe e határozat csak azért nem vétetett fel, mivel az mintegy önként értetődőnek tekintetett és nem látszott czélszerűnek az arányt e tekintetben fixírozni. De úgy látszik, a főtanács még a régi nemzeti bank centralistikus nyomdokain halad; ideje volna már, hogy beletalálja magát az új helyzetbe és ne tekintse a bankot exclusiv osztrák pénzintézetnek, hanem mint czime is mutatja, osztrák és magyar banknak. — A budapesti kereskedelmi és iparkamara a bécsi osztrák-magyar kiviteli egyesülettől azt az értesítést nyerte, hogy a folyó év folyamában Sidney-ben (Dél-Wales, Ausztráliában) az ottani gyarmat-kormánynak beleegyezése és a gazdasági egyesületnek felügyelete alatt mezőgazdasági, művészeti és ipari nemzetközi kiállítás fog rendeztetni. A kiállítás 1879-iki aug. 1-én veszi kezdetét s a programm szerint két részre oszlik: mezőgazdasági és nem mezőgazdasági részre. A kitüntetések az elsőnél pénzbeli jutalmakból és elismerő okmányokból, az utóbbinál ezüst és bronz érmekből és diplomákból állanak. A kiállítandó tárgyak legkésőbben 1 évi, márc. 15-én elszállítandók. A szállítási költségek Bécsből Sidney-ig 100 K° után körülbelül 13 forintba kerülnek, a biztosítási illeték 1% tesz ki. Miután a jelenleg Ausztráliával már fennálló kereskedelmi összeköttetések egyes iparágaink érdekében a kiállításban való részvételt kívánatossá teszik, ennélfogva felszólittatnak mindazon hazai iparosok kik ezen kiállításban részt venni akarnak, miszerint ebbeli elhatározásukat a budapesti kereskedelmi és iparkamaránál legkésőbben f. évi február 10-én bejelenteni szíveskedjenek. Szerkesztési iroda s Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetten levelek csak ismert kezektől fogadhatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a ‘Kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZTASÁGI NAPILAP. A 28. szám, XVII. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1879. szombat, február 1 Kiadó-hivatas Barátok-tere, Athenaeum-épidei földszint. Előfizetési «Kj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hord?« reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ........... 2 frt. 3 hónapra............................................................. » 6 hónapra...........................................................12. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint....................................... . Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik mindenkor a hó első napjától számittatik. Előfizetési felhívás az IKT XVII-dik évfolyamára. Előfizetési árak : Fél évre ................................... 12 » Negyed évre 6 » Egy hónapra ............................... 2 » Az esti kiadás postai külön küldéséért fölülfizetés évegyedenkint 1 forint. 5PRF Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a Hon kiadóhivatalába (Barátok-tere Athenaeum-épület, küldendő. A HON szerk. a kiadóhivatala. Az új kölcsön és czélja. A pénzügyi bizottság befejezte érdemleges munkáját, a költségvetés és fedezete meg van állapítva és a kormánynak idol, eszköz ajánlva, hogy a Damokles kardképen fejünk fölött lebegő 153 milliós kölcsön második felét is konvertálva, azon helyzetbe hozza az országot, hogy ennek állandó bajára, a krónikus deficit elenyésztetésére is lehessen gondolnia. Nem véletlen, hanem a tárgy szoros összefüggése okozta azt, hogy a kormány által tervezett nagy hitelműveletről akkor nyilatkozott a bizottság véglegesen, mikor az 1879-es háztartás fölötti átalános vitát tarta. Most még nem egy kormánytól, sőt még a törvényhozástól sem lehet várni azt, hogy a költségvetésünkben mutatkozó deficitet elenyésztesse, mert az egyenes adókat most tovább emelni nem lehet, és a kiadásokat jobban összeszorítani épen lehetetlen. Nem olyan időket élünk, hogy bármely ország, a mostani körülmények közt, rendezze háztartását, hisz Olaszország sokkal nagyobb gazdagsággal és kevesebb nemzetközi nehézséggel hozzáfogott, de a kiszámított plus helyett deficit jön a múlt év eredménye. Oroszországnak pláne úgy megváltozott mérlege, hogy csak évi mérlegében 52 millió rubel rendkívüli segélyforrásról kell gondoskodnia. Pedig a hadi költségekről külön számlát vezet. Ha tehát épen az az ellenzék rosszalja, hogy a kormány a háztartásban deficittel küzd,amely ellenzék háborús politikát akart, az megfeledkezik arról, hogy nemzetközi szempontból lehet, hogy rettentő dolgokat mivelt volna a világon, ha kormányra jut; de hogy a pénzügyi t mérleget végkép felforgatta volna acitovágyával, ahhoz semmi kétség nem férhet. Mi azt, hiszszük, hogy e tekintetben is eleget értünk el, ha a nemzetközi bonyodalmakat és nemzetközi érdekeink megóvásának terheit elviseljük, anélkül, hogy a békésebb idők számára lehetetlenné tennék a kibontakozást , és a kormány költségvetése még eddig erről tanúbizonyságot tesz. Sőt, ha e nehéz idők daccára is, a lebegő adósságtól, konsolidált, adóssággal szabadulunk, akkor a pénzügyek rendezésének érdekében is nagy lépést tettünk előre. Eddig az ellenzék csak arról praedikált, hogy mikép fog a 153 milliós kölcsön nyakunkba szakadni, hogy leszünk e miatt fizetésképtelenek és mint veszik el a magyar államjószágokat adósságunk fejében. Most e nagy adósság első fele 8 százalékos törlesztés és viszszafizetést nem igénylő pénzzel konvertálva van; ugyanily módon biztosítva van a második részből 18 millió conversiója. Sőt a kormány a hátra levő 57,7 millió conversióját is, ez egységes adósság útján akarja keresztül vinni, ha az uzsorás kölcsönné nem fajul, a pénzpiaci túlterhelése és bizonytalanságtól való szorongatottsága miatt. Ezért provideál a kormány kölcsöntörvényjavaslata arról is, hogy egy rész, legfeljebb 72 millió névértékig, jelzálogos kölcsönnel is beszerezhető legyen azon 100 millió arany forintból, melynek fő része a conversiora, többi a póthitelek és idei deficit fedezésére lem fordítandó. Ezzel nem rontja hitelünket, hanem annak érdekében akarja az esélyeket felhasználni, mert ha a conversio egy része így is eszközöltetnék, mégis haladás lenne az, mert, öt év alatt lejáró, 12 százalékos adósság helyére 36 év alatt törleszthető 6,7 százalékos adósságot tenni, mégpedig csak annak kisebb részére, míg a többi évjáradékká van átváltoztatva, mégis csak haladás. Nem az egész ezé, de annak részben elérése, részben megközelítése. Ha ennek biztosítására az államjószágok egy része lekötendő, míg a többi szabad rendelkezésünkre kerül a solidáris lekötöttségből , ebben is lesz talán egy kis haladás. Kívánatos, hogy jelzálogkölcsönre ne is legyen szükség, de ha a fentét elpazarolni és örökös uzsorás adóssággá változtatni nem akarjuk, ezt is fel kell venni bizonyos mértékig, a lehetőségek közzé. A pénzügyi bizottság a jelzálogos kölcsönt és ideiglenes hitelműveletet, lehető miminimumra iparkodott redukálni , sőt az előbbire nézve a törvényhozás előleges intézkedését is kikötő , hanem az ellenzék itt is tovább akart menni. Az ideiglenes hitelműveletet kizárni és úgy a jelzálogos, mint rentekölcsön árfolyamát előre megszabni akaró. Ideiglenes hitelművelet nélkül nincs pénzügyi kormányzat. Franczia- és Angolország is él azzal ily válságos időkben. Próbáltunk szerencsét az árfolyam megszabásával is, 1875-ben a renténél. Mi lett a vége ? Nem tudtuk értékesítni , ki kellett törölni a kurzust a törvényből. Azóta sem szabtuk ezt meg. Most, úgy hiszszük, még kedvezőtlenebb a pénzpiaci helyzete arra nézve, hogy ily kikötéssel éljünk nagy kár nélkül. Ha a kölcsön realizálva, a deficit fedezve, a konverzió keresztülvive lesz , akkor a kormánynak kötelessége és ideje lesz, reformterveit megállapítani és azokkal előállani Eddig a folytonos válság és 153 milliós lebegő adósság megakadályozta ebben. Szüntessük meg ezeket, hogy szabadabban dolgozhassunk ! A pénzügyi bizottságiból. A képviselőház pénzügyi bizottság ma d. e. 10 órakor tartott ülésében az új kölcsön részletes tárgyalását befejezvén, a költségvetést kísérő átalános jelentéssel foglalkozott. Hegedűs Sándor előadó előterjeszti a mérleget a bizottság megállapításai szerint. Előirányozva volt a költségvetésben : kiadás.............................................. 246.902,104 frt, bevétel.......................................... 224.099,706 frt, hiány ........................................... 22.802,398 frt. A bizottság határozatai szerint pedig megállapittatott: 58 kiadás.............................................. 246.728,876 frt, bevétel......................................... 222,208,602 frt, hiány .• * * *..................... 24 520,274 frt A mihez Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter felszólalása és indítványa folytán az eddig megszavazott 20 milliónyi okkupáczionális költségből reánk eső 6 millió is felvétetik. A miniszter azonban azon óhaját fejezi ki, hogy az elszámolás ezáltal meg ne nehezítessék, s hogy ezen czélból az okkupáczionális költség egészen külön címen vétessék fel a költségvetésbe. Csengery Antal hozzájárul a miniszter indítványához. Hadi költségeket ugyan más országokban nem szoktak az évi budgetbe felvenni. Francziaország p. nagy hadikárpótlását szintén külön törvény alapján fedezte, s az évi költségvetésbe csupán a kölcsön kamatait rendelte felvétetni; de a kifejezett kívánságok folytán, valamint azon szempontból, hogy a folyó évben az okkupáczionális költségek nagy része már nem hadiköltségnek tekintendő, hanem a katonai adminisztráczió költségeinek hozzájárul ahhoz, hogy ez összeg felvétessék. Lukács Béla indítványára az összeg mint »rendkívüli közösügyi kiadás« vézetik a költségvetésbe. Az átalános pénzügyi helyzetről nyilatkozván Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter, előadja, hogy azt nem tartja kedvezőnek, sőt komolynak s olyannak, amelynek javítása erélyes intézkedéseket igényel. Ez irányban azonban jelenleg nem tesz előterjesztést. A pillanat feladata az átvett nagy függő terhektől szabadulni, a lejárt adósságot convertálni, az ország fizetőképességét megmenteni. Csak ezer ügyek lebonyolítása után, s a jövő évi költségvetés alkalmával fog gyakorlati javaslatokkal és előterjesztésekkel előállhatni, addig minden combinatió csupán akadémikus, de nem gyakorlati értékkel bírna. Móricz Pál hozzáteszi, hogy a pénzügyminiszter még csak most vette át hivatalát, s így a nagyobb szabású kibontakozási tervek előkészítésére időtt kell engednünk. Kautz Gyula elismeri a miniszter által felhozottak helyes voltát, de tekintettel az átalános hanguktra, azt óhajtja, hogy a helyzet javítása iránt a minisztérium ne a jövő évi költségvetés benyújtása alkalmával, hanem még e nyáv folytán tegyen előterjesztést. Dániel Ernő azt hiszi, hogy már a jövő évben 28—30 milló deficzittel fogunk szembeszállani, s azért sürgősnek találja, hogy a kellő reális fedezetről mielőbb gondoskodjunk. — Csatlakozik Kautz nézetéhez. Tisz a K. m.el.szintén sürgősnek tartja a komoly gondoskodást, de nem véli előbb, mint a legújabb kölcsönügylet lebonyolítása s a 76 és fél milliós égető adósság convertálása után, ami körülbelől összeesik a jövő évi költségvetés benyújtásával, mely remélhetőleg már jókor őszszel be lesz terjesztve. Wahrmann Mór hosszabb beszédben kifejti, hogy minden további halogatást veszélyesnek tart. Minél későbbre halad az államháztartás rendezése, annál nagyobb kamatteher fog reánk súlyosodni. Rendkívüli események minden évben előfordulhatnak s ezeknek nem szabad minket a rendezés nagy munkájában feltartóztatni. A jövő évben rendes 30 milliónyi deficitnek nézünk elé; adósságaink és a közös ügyek fölemésztik jövedelmeinket s ezen segíteni kell. Eddig reméltük, hogy a hadsereg szervezetében vagy a kamatok leszállítása által lehet segíteni, az utóbbit akkor is perhorreskáltuk, az előbbit a mostani helyzet nem engedi. A jövedelmek fokozása is nehéz. Az egyenes adókat emelni nem lehet; a közvetett adókban a jövedelem fokozását a kiegyezés gátolja. Óhajtja ennélfogva, hogy az orvoslás módozatairól mielőbb gondoskodjunk, s ha ezt a bizottság majd tárgyalás alá veszi, akkor ő is fog ily módozatokat indítványozni. Tisza miniszterelnök szintén igen fontosnak tartja az államháztartás rendezését, de azt egy év alatt elérni nem lehet, s épen, mert fontosnak tartja a kérdést, nem akarja elhamarkodni. Összefüggésben áll az a hadseregnek, a vámjövedelmek fokozásának stb. kérdéseivel, s ezeket elő kell készíteni. Addig csak meddő conjecturákat mondhatna a kormány, de ha valaki addig is tud praktikus javaslatokat tenni, szívesen hozzájárul. Csengery Antal kifejti, hogy a bizottság akar foglalkozni helyzetünk bajaival és azok orvoslásával , ezt ki is akarja fejeztetni a bizottsági jelentésben. De kifejezendőnek tartja azt is, hogy az orvoslás erélyes és nagy intézkedéseket igényel, melyeket hosszas időre elhalasztani nem lehet s azért még ez év folytán s legkésőbb a jövő évi költségvetés benyújtása alkalmával elvárjuk a kormánytól, hogy e tekintetben előterjesztést tegyen s pénzügyi programmot terjeszszen elő. Belenyugszik abba, hogy ez előkészíttessék, de addig egyes elveket már most is hangsúlyozandóknak vél; azt tartja, hogy minden bizottsági tagnak, aki részletes javaslattal előállani tud, azt elő is kell adnia. Részéről kijelenti, hogy addig is, mig az évekre terjedő tervszerű pénzügyi programm megállapittatik: administrativ után is sokat lehet tenni s concret esetekül felhozza a vasutügy rendezését, az occupationalia költségek lehető mérséklését s azt, hogy a hadsereg állandó létszáma béke idején csak két évre hivassék be három év helyett. Lukács Béla mindenekelőtt arra reflektál, hogy a megállapított költségvetés nem reáls. Változott ugyan az előirányzat a bizottság megállapításai által, de így is sok kívánni valót hagy hátra s képtelenségnek mondja, hogy a hiány csupán 24*2 millióra prelimináltatik, holott az legalább is 30 millió lesz. A helyzetet ő is komolynak tartja. A mostani pénzügyi politika nem folytatható. Eddig is emeltük bevételeinket csökkentettük kiadásainkat úgy, hogy most kénytelenek vagyunk a dolgok természetes fejlődésénél fogva a bevételek csökkenését és kiadások emelését constatálni, mindennek diszára messzebb vagyunk a rendezéstől, mint valaha, aminek az ausztriai kiegyezés és a boszniai kaland az oka. Kiszámítja, hogy 1875 óta helyzetünk és hitelünk hanyatlott, hogy évenként 54 millió teherszaporulatot eredményezett a kormány gazdálkodása aminek 16 millió arany forint kamattöbblet felel meg. Kifejezést kell adni a jelentésben annak, hogy ezt a pénzügyi politikát folytatni nem lehet, valamint annak is, hogy a budget irreális. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter tévesnek tartja Lukács Béla számításait, aki minden tehernövekvést az 1875 óta folytatott politika terhére ró , pedig a tehernövekvés jelentékeny része (65 millió) a régibb égető adósság convertálásából származott, azt pedig kifizetni, illetőleg convertálni kellett. A költségvetés irrealitására nézve megjegyzi, hogy maga az ellenzék által profonált összes változtatás alig 2-3 milliónyi különbséget eredményezett volna, tehát feltéve, hogy ez indítványok helyesek is voltak, ily csekély különbség miatt z előirányzat ellen az izraelitás vádját emelni nem lehet. Exposét a pénzügyi helyzetről nem adott, mert a költségvetés benyújtása a szünetekre esett, mikor a ház tagjai csak csekély számban voltak jelen, de mostani helyzetében ezentúl nem tartja lehetőnek nagyszabású exposét terjeszteni a ház elé, amíg a practicus javaslatokat is elő nem mutathatja. 1875. óta a háztartás rendezésében nagy eredmények érettek el: e munkálatot többféle okok (conversio, occupatio stb.) megakasztották, s azt egyszerre rövid idő alatt nem is lehet valósítani, de a czél felé törekedni kell és fog is Maga Lukács Béla utalt a nehézségekre, midőn kiemelte, hogy az egyenes adókat fokozni, a kiadásokat csökkenteni nem lehet. Mindamellett hiszi, hogy van számos tér, amelyen a rendezés czélja sikeresen előmozdítható. Ilyenek pl. az indirect adók, hol az Ausztriával egyetértőleg, — a vasutak, a dohányjövedék, hol administratív tton, — a bélyegtörvény, hol a törvényhozás útján nagy eredményeket lehet elérni, de mindezekre elő kell készülni. Szükségesnek tartja e czélból a törvényhozás czélszerűbb munkabeosztását is. Mikor a tárcát elvállalta, tisztában volt azzal, hogy kettős feladat áll előtte. Egyik a pillanatnyi súlyos terhekről, az államfizetés képességéről, az égető adósságok konvertálásáról gondoskodni; a másik feladat: az államháztartás állandó rendezése, ezt csak az előbbinek lebonyolítása után veheti sikeresen kezébe, s épen mert igen fontosnak, életkérdésnek tartja, komolyan elkészülve prakticus javaslatokkal akarja azt annak idejében kezdeményezni. Tisza Lajos azt, hogy Luukács Béla a költségvetést képtelenségnek tartja, csupán azon különböző álláspontnak tulajdonítja, amely szerint a számok az ellenzék részéről csoportosíttatnak. A kiegyezésnél sokkal károsabbnak tartotta volna a közgazdasági harc folytatását, mely hitelünket még inkább megrontotta volna. Egyébiránt a hitelviszonyok nem csak minálunk, de Európaszerte hanyatlottak. Az occupatió, igaz, hogy pénzbe kerül, de sokkal többe került volna, ha elejét nem veszszük nagyobb bonyodalmaknak. Kemény Géza b. is csatlakozik ahhoz. Az egyes elvi kérdéseket azonban már most is tárgyalhatóknak véli. A hadsereg reductióját nem tartja lehetőnek a jelen viszonyok közt. Az államjószágok eladását veszélyesnek tartaná, mert ily tömeges eladás a föld értékét csökkentené. Emelni kívánja azonban a föld- és házbirtokosok helyzetét, akik, számítása szerint a 80 millió adóból legalább is 60 milliót fizetnek, s e tekintetben orvosoltatni kívánja azon hibákat, amelyek épen ezen osztályt sújtják. Ilyenek a községi háztartások nem kellő ellenőrzése, az igazságügy drágasága, a vasúti politika hibái, az adó- és illetékkezelés hiányai stb. Bujanovics Sándor mindenben csatlakozik Lukács Bélához, s nem tartja sötétnek sem elfogultnak a helyzetről adott rajzot, hibáztatja, hogy a kormány a kibontakozásra irányt nem jelöl ki. A költségvetést irreálisnak tartja, s a deficitet 30 millióra teszi. A kiegyezés rész volt s helyette inkább az önálló vámterületet fogadta volna el, a melynek különben nem volt barátja. Szontagh Pál (nógrádi) Csengery indítványához járul, mert a helyzetet komolynak tartja, s erélyes intézkedések szükségét látja. A kormánynak az előkészületre szüksége van, de előre is kijelenti, hogy aprólékos módokhoz, vagy az egyenes adók emeléséhez nem járulhat, s elsősorban a hadsereg reductiójától, valamint társadalmi viszonyaink átalakulásától várja, a helyzet javulását. Hegedűs Sándor Lukács Bélával szemben kifejti, hogy a költségvetésben az ellenzék által indítványozott összes változtatások 3 milliót tettek volna s igy a budgetet irreálisnak ők sem mondhatják. Az állam bevételei az utóbbi években növekedtek, különösen minden régió-üzlet fejlődést és bevételi emelkedést mutat. Ő sem kívánja szépíteni a helyzetet, sőt igenis hangsúlyozni akarja annak komoly voltát, de gyakorlati javítási módozatot az ellenzék sem ajánlott. A hitelviszonyok nemcsak nálunk, de mindenütt, még Londonban is hanyatlanak. Hozzájájárul Csengery indítványához. A bizottság is Csengery indítványát tette magáévá. Ezen átalános előadáson kívül a jelentésbe még fel fognak vétetni a nyugdíjtörvény sürgetése, az államszámvitelben eszközlendő reformok az adó és illetékkezelés reformjának sürgős volta, mely utóbbinál Rakovszky István megjegyzi, hogy nem tartaná elegendőnek csupán egyes visszaélések, egyes hibák megszüntetését, de az egész kezelési rendszer gyökeres átalakítását és reformját látja szükségesnek.