A Hon, 1879. április (17. évfolyam, 79-105. szám)

1879-04-22 / 97. szám

talán új aláírásokkal, új szám alatt megjelen­nek , — de eredménytelenül, és a szegény képviselő is, irományai közül mindegyre kénytelen elővenni egy-egy szoros ad­óhal­­mazt, hogy hozzácsatoljon egy újabb, ismétlő beadványt és — újra félre­tegye azt. Ki tudja pontosan megmondani, hányszor fog­lalkozott (ha ismeri kötelességét) a beszállá­solás kérdésével, a közmunkaü­gygyel, a kas­­sa-oderbergi vasút ügyével stb ? Pedig mind­ez nem csak roppant idő és szellemi erőfe­­csérléssel áll kapcsolatban, de egyszersmind költséggel is jár; az országra pedig nagy veszteséggel, konsolidatiójára nagy hátrány­nyal ; mert a különben is gyéren és nehezen létesíthető reformok, oly állapotban vannak, mint a félig meddig épitett házak; itt-ott az alap letéve, néhol egy szárny kiépítve; másutt egész a tetőig vive az épület; de az időjárás alatt romlik és épen nem használ azoknak, a­kiknek számára és terhére épít­tetnek. Minthogy pedig legközelebb áll a befeje­zéshez a büntetőreform, bizony ideje lenne már ezt is életbe léptetni; továbbá, minthogy a bizottságok már előkészítek a magyar nyelv kötelező oktatásáról , az erdőtör­vényről és rendőrbíráskodásról, sőt a kas- St­ oderbergi vasútról szóló javaslatokat is, idején lesz ezeket letárgyalni, mert az iránt legyünk tisztában, hogy ez az év csak annyi bel­reformmunkát fog felmutatni, a­mennyit a májusi üléseken képes lesz letárgyalni az országgyűlés. Mert akármily kora őszszel ül­jön is egybe ez, őszi ülésszakára, három oly feladat várja, melyekre legalább három hó kell és a­melyeket termékeny belreformoknak épen nem nevezhetünk. E három feladat: a védtörvény 31. és 13. §-ának reformja, illető­leg a véderő tárgyában való intézkedés, a horvát kiegyezés és a költségvetés. Sőt nagyon fogunk örülni, ha ezt, főleg a szükséges fede­zeti törvényjavaslatokkal együtt elvégzi az országgyűlés, mert a delegációknak is ülésez­niük kellene őszszel, ha azt akarjuk, hogy a közös államháztartás is rendes kerékvágás­ban mozogjon és­­ a külpolitika is kellő el­lenőrzés alatt legyen. Sem a horvát kiegyezést, sem a költség­­vetést bel-reformmunkának nem tartjuk ugyan, de az előbbinek politikai hasznossá­gán kívül azon előnye lesz, hogy Magyar- és Horvátország viszonyainak további consoli­­datiójával a periodikus és — úgyszólván — internationális munka terheitől a többi éve­ket menti fel. Szoros értelemben véve a hon­védtörvény reformjáról sem lehet az idén beszélni, mert erre bizony sem fizikai idő, sem czélszerű alkalom nem lesz ; elég lesz, ha az i­d­é­n­ebben is elvégezzük azt, a­mit elvé­gezni kell; értjük: a hadsereg létszámának és Magyarország abból való jutalékának meg­állapítását , mert a törvény erre vonatkozó határozatai a folyó évvel érvényüket vesztik. Épen az őszi idény nagy részben meddő elfoglaltatása tanácsolja, hogy a májusi mű­ködés czélszerűen és takarékosan legyen ki­használva , hanem a jövedelmek fokozásának egyedüli eszköze náluk a direkt adózás, s az épen ezért már annyira meg van feszítve, hogy növelésére nem, hanem apasz­­tására kellene gondolni. Ez pedig csak az indirekt adóknak birodalmi úton való fejlesztése által eszkö­zölhető. S azért már a múlt évi előterjesztésekben ki lett mondva, miszerint a birodalom bevételeinek fokozása által lehetővé kell tenni azt, hogy az egyes államok a terhes adóknál könnyítést léptethessenek életbe vagy azokat egészben vagy részben mellőzzék. A pénzügyi szempont mellett a közgazdasági is sürgősen igényli a vámtarifa reformját. E tekintet­ben is azt hozta magával a történelmi fejlődés, hogy a vámtarifa eddigi alakjában nem felelt meg azon követelményeknek, melyeket a nemzeti kereset méltán megvárhat tőle. Az egyes államok pénzügyeire tekin­tettel kellett lenni akkor, midőn a porosz tariffa a vámegyesületre kiterjesztetett, s ez akadályza a ta­­riffának önálló fejlesztését. Megfogható tehát, hogy lényeges­ tariffa változtatások csak külföldi vám, és kereskedelmi szerződések kötése által történtek. Minthogy pedig fősúlyt fektettek arra, hogy a né­met termények számára piact nyittassák, ennélfogva a belföldi termelés előbbeni védelmét fel kellett adni. Közgazdasági tekintetben ezen politika csak két feltétel alatt felelhetett volna meg a nemzet ér­dekének. Először : a külföldi államoknak is követni kellett a Németország által adott példát, mely sze­rint az export­érdek felette állott a belföldi piac­ biztosításának, és csakugyan e felfogás a legutóbbi ideig fen is maradt. S a vámparlament elment odáig, hogy az 1870-iki, 1873-iki vámtarifa módosításnál még az egyes törvényhozások utján biztosított vám­tételeknél is alacsonyabb tételek fogadtattak el. Ma már nem foroghat fenn semmi kétely az iránt, hogy a német vámpolitikának ezen első előfeltétele ma már elesett. A második előfeltétel, mely mellett ama vám­politikát megtartani lehetett, abban állott, hogy a nemzetek gazdasági hatalmi viszonyában Németor­szágra nézve hátrányos változás nem fog létrejönni. Ez a feltétel is elesett, mert a közlekedési eszközök fejlődése a termelési helyeket és a piac­okat lénye­gesen máskép alakítá át, mint tíz vagy húsz év előtt voltak. A legfontosabb mező- és erdőgazdasági vala­­mint ipari terményeink kelendősége a külföld óriási tö­megtermelése és megkönnyített behozatala által belföl­di piac­okon annyira fenyegetve lett,mint ezt rövid idő előtt még nem lehetett előre látni. Ehhez járult, hogy külállamok megtanulták a vámügyi törvényhozással alkotott nemzeti ipar által a német behozatalt nél­külözni. A jelen vámtarifta tehát, mely a Francziaor­­szággal és Ausztriával kötött szerződés tételein alap­szik, a jelen viszonyok közt nem kielégítő. A pénzügyi nagy­ob­b­ eredmények elérése tekinte­téből felmerülhetett az a kérdés,nem volna-e czélszerű, csak néhány pénzügyi adózásra különösen alkalmas czikkek tételeinek nagy felemelése által a kívánt czél elérésére törekedni. Azonban behatóbb vizsgálatok arra a meggyőződésre vezettek, hogy a nagyobb eredményt nem egyes czikkek magas megadóztatása, hanem mérsékelt vámtételeknek nagyobb sorozata által lesz lehetséges elérni. Az ily rendszer jobban megfelel a német viszo­nyok természetének, mert általa egyes vidékek nem lesznek túlságosan megadóztatva, a­mi a termelési és fogyasztási viszonyok rendkívül eltérő állapota mellett a nagy pénzügyi vámoknál elkerülhetlen lett volna. Csak így lehetett a pénzügyi érdeket megóvni, de a gazdasági érdeknek is jobban megfeleltek a na­gyobb számú mérsékelt vámok, mert nemcsak egyes iparágat, hanem úgy­szólván valamennyit kell mér­sékelt védelemben részesíteni. Ily értelemben lettek a vámtariffa egyes tételei a bizottságok által meg­állapítva. A német vámreform indokolása. A német vámreform kihatással van egész Eu­rópa kereskedelmi politikájára, ezért annak indoko­lásáról is érdemes lesz tudomást venni. A pénz­ügyi és közgazdasági szempontokat, melyek az új vámtarif­a készítésénél irányadók voltak, a kö­vetkezőkben ismertetjük. A német vámegyesület eddigi tariftája sem pénzügyi, sem közgazdasági tekintetben nem felelt meg a német birodalom megváltozott viszonyainak s jogosult követelményeknek. Az előbbeni vámegyesü­letnek nem voltak pénzügyi követelményei. Az egyesületi államok pénzügyei nem tették szükségessé azt, hogy a vámbevétel útján az indirekt adózás jobb kihasználása vétessék czélba. De a vámegyesület helyébe lépett német birodalomnak nagy pénzügyi szükségletei vannak. Ehhez járul, hogy az egyes ál­lamok nem növelhetik tetszésük szerint bevételeiket, csipkével gazdagon ékítve, a fejen diadem s gazdag ezüstös csipkefátyol. Mária főherczegnő ponceauszinó ruhát viselt, uszálya ezüsttel gazdagon volt hímezve. Hildegard főherczegnő fehér ruhát vett föl rózsaszín uszálylyal. Schwarzenberg herczegnő pompás öltözete manteau de courból s fehér ezüstös moire-antique ruhából ál­lott. Az ezüst hímzés rendkívül gazdag. Az uszály a nagyon széles bordurcon kívül még ezüst virágocs­­kákkal gazdagon volt hí­mezve. Lichtenstein Luiza herczegnő sárga köpenyt s fehér moire-antique ruhát viselt, mely rendkívül gazdagon volt ezüst liliomok­kal hímezve. Lobkovicz Lajosné herczegnő ezüsttel hímzett kék moire­ antique ruhát s köpenyt viselt. Lichtenstein Károly herczeg neje kék köpenyt, fehér ruhát ezüsttel, Auersperg herczegnő rózsaszín moire antique köpenyt s fehér ezüsttel szépen hímzett ru­hát viselt. Batthyányi grófné világos kék magyar uszályos ruhát viselt nehéz habos ezüst szövetből, a mihez egy écherpe és egy ezüsttel gazdagon hímzett fátyol járult. Bellegard grófné baraczk virágszinü uszályos fehér atlaszruhát viselt. Andrássy-Königgs­­egg grófné k­is ezüst brod­atszövetből készített ma­gyar uszályos ruhát vett föl. Oetting grófné, bajor udvarhölgy, vörös uszályos tullanglais ruhát ezüsttel hímezve. Rottenhan grófné, szintén bajor udvar­hölgy, ezüsttel hímzett uszályos kék ruhát, így végződött a lakodalom. A magyar nép igen kevéssé volt képviselve, de annál nagyobb rész­véttel fogadta az eseményt. Hosszú borús esztendők után ezen esküvő volt az első derengés, mely hazán­kat érte. Pár nappal az esküvő előtt megjelent egy rendelet, mely által 366 politikai fogoly, nagyobb­részt szabadságharczunk vértanúi, nyerték vissza szabadságokat, vagy legalább leszállittatott fogságuk ideje; ugyanakkor Lombardiában s Velenczében megszüntettetett az ostromállapot s Galicziában a politikai pereket hagyták abba. Mind egy-egy re­ménysugár, mely később a királyi pár útja alkalmá­val megszilárdult. A magyar nép éveken át valódi meggyőződéssel hitte, hogy az uralkodóház s nép kö­zött a kiegyezést nagyrészt az uj fejedelemasszony hozta létre, így lett e lakadalom áldás az országra s egyúttal a lejális érzelmek megerősítése a magyarok között. Ennek jubilaeumát üljük most. Az Egyesült­ Államok és Szeged. New-Yorkból a tegnapi postával egyszerre két levelet kaptunk. Az elsőben Gross Ignácz hazánkfia a brooklyni gyűjtő bizottság következő felhívá­sát küldte be hozzánk : Polgártársak! Alig harmincz éve múlt, hogy Kossuth a szabadság apostolakép köztünk időzött. Ő az összes amerikai népesség által a legnagyobb szívélyességgel üdvözöltetett, nem annyira azért, mi­vel bájoló ékesszólásával elragadott, mintsem azért, mert azok küldöttekép jelent meg, kik a szabadságra méltókul bizonyultak. Sajátságos lenne, ha a jelenlegi szegedi vész emlékezetünket a mondott időre nem irányozná. A Magyarországból hozzánk átható segélyfelhívásnál azonban nincs szó egy eszmének valósításáról — nem a szabadság, hanem élet van veszélyben. Az ország azon része, mely jelenleg rokon­érzelmünket veszi igénybe, ugyanaz, a­mely felé a forradalom alkalmával főfigyelmünket fordítók. Szeged városát szemelte ki Kossuth a forradalom székhelyéül. (?) A mondott városnak főkép azért adatott előny, mivel iparszorgalma és a polgári jo­gokhoz való merev ragaszkodása szabad kormány székhelyévé leginkább alkalmasstált. Az idő tanusítá, hogy Kossuth bölcsen válasz­tott. Szeged mindig szabad város maradt, lakossá­gát nem egész 25 év alatt négyszeressé és alsó Ma­gyarország kereskedelme valamint a szabadelvű eszmék központjává vált. A lánczolatlan elem egy csapással tönkre téve virágzó kereskedelmét és lakossága ezrei hontalan­ná lettek. 9000 épületből alig néhány száz kíméltetett meg a romba döntést­­, és több ezer holttetem ha­­lásztatott ki a vízből. A lissaboni földrengés óta alig lett egy város oly súlyosan meglátogatva. Nagy a nyomor és sürgős segély szükséges. Helyben segélybizottmány alakult, melynek el­nöke Howel polgármester és a melynek pénztárnoka Steinmetz számvevő. Schröder volt polgármester támogatja a szere­­tetművet. Adományok Steinmetz számvevő hivatalában a városházán, avagy a helybeli lapok által vétet­nek át, Brooklyn ápr. 2-án. A végrehajtó bizottmány, dr. G­o­l­d­m­a­r­k J­ó­­z­s­e­f elnök. A kisérő levélből átveszszük a következő so­rokat: A szegedi vész rémhíre és az elemi csapás nagy­ságáról való kapós hirek közepette, midőn mindany­­nyian itt az újvilágban élő magyarok vérző kebellel forditók szemeinket szeretett hazánk felé azon tű­nődve, hogy és mikép lehessünk szegény sorsüldözte hazánkfiai segélyére és e végből gyülekezve, a szere­­tetmű sikeres megindítása fölött tanácskozunk, való­ban jól esett látnunk, a világ minden nyelvén beszélő, de az összes emberiségért melegen érző amerikai nép mint sereglett össze, mint képezte e hazánkat ért példátlan szerencsétlenség a napirendet, s mint­egy varázsütésre teremtettek segélybizottságokat, számtalan egyesület ajánlá fel szolgálatát; a t­e­m­­plomszékről élénk színekben fes­tetett és festetik a magyarokat ért világrenditő csapás és szólitatnak fel a hívek, hogy adományaikkal a nyomor enyhíté­séhez hozzájáruljanak. A valódi szabadság tere szel­lemi Leonidásokat teremt és csakis szabad ember foglalhatja látkörébe az összes emberiséget, onnan van, hogy az amerikai nagylelkűség korlát és meg­különböztetés nélkül sugároztatja fényét az egész világ fölött. A számtalan segély-felhívás közül, mely e világrész egyik végétől a másikig köröztetik, legyen szabad az ide mellékeltet beküldenem stb. A másik levelet ugyancsak ápr. Léről keltezve Newyorkban Grant Ignácz úr írja s tartalma a newyorki gyűjtésről szóló, lapunkban már meg­jelent tudósítások folytatása. Levele így hangzik: ígéretemet beváltva folytatom a megkezdett tu­dósítást a szerencsétlenek javára történt és még ezu­tán történendő segélyszerzési intézkedésekről. Különösen ki kell emelnem, hogy az első lépés a szegediek segélyezésére és ezen, az első rangú és állású polgárokból alakult. »Relief Committee for Szegedin« Heller Adolf úrnak köszönhető, és ezen ember annál inkább megérdemli az emlí­tést a magyar lapokban, mert nem született ma­gyar, hanem cseh származású, de mint utódja a Stanicsics féle borkereskedésnek és társa S. B. Wortmann, nagykanizsai származású »ma­gyar borkereskedőnek«, az úgynevezett Union Squaren lévő »Hotel Hungária« magyar ízléssel és a magyar történetből több érdekes részletet mu­tató festményekkel ellátott és bebútorozott nagy teremben. Heller úr az első gyűlést egybehí­­ván, ott alakult meg a nevezett Committee, ott tartatik most minden nagyobb gyűlés és ezen ember és társa, mint igen becsült helybeli nagy borkereskedők és jó állásban lévő polgárok nem kimérnek kiadást s idővesztést és igen buzgól­kodnak, hogy a Committee a feltett czélnak megfe­leljen és tapintatos eljárásuknak köszönhető, hogy a »segélyző bizottság« nem csupán magyar és volt laj­­tántuli lakosokból, hanem nagy állású és rangú szü­letett amerikaiakból álljon s igy nem egy nemzeti hanem egy nemzet és ország azaz Ameriká­nak fősegélybizottsága lett. A mint tegnap Heller Adolf által értesítve lettem, ő e folyó évben »magyar bor vásárlása végett« Budapestet meglátogatja. Nem akarom ez­által háttérbe állítani az itt lakó magyarokat, de ily eredményt mi ittlakó ma­gyarok, bár­mely jó érzelemmel vagyunk is ha­zánk irányában soha sem mutathattunk volna fel. Ennek bevezetése után, van szerencsém érte­síteni, hogy a bizottság tegnap az oszt. magy. con­­sulnak Havermeyer Theod­ornak mint az eddig gyűjtött összeg eredményét 1650 font sterlingre szól­­ló utalványt az osztrák külügyminisztériumnak átküldése tekintetéből átadott, most megkezdé újra a működést. Tegnap a pénzügyi bizottság neveztetett ki és holnap délután 20/2 órakor a »Hotel Hungária« termében gyűlés tartotik, újabb konc­ertek és szín­házi előadások rendezése tekintetéből, az eredmény­ről értesítést fogok küldeni. Itt folytatom az adakozók névsorát. (Az ada­kozások dollárokban.) J. Lagovien et C°. 5, Chuck et Bro 5, N. Cowen 5, L. J. Falk et C°. 5, Elias Hyams 1, S. Sickles 1, Rev. S. Welsh 2, Lyrik páholy 376 J. C. C. F. 10, Alexander Bros 5, A. Becker 2 d. 50 c. Jordan L. Mott 50, Mrs. Marian Adams, Boston 25, A. Heller et S. B. Wortmann 50, Heller A. és testvére Ho-­zel Hungáriában lévő hivatalnokok 10, Louis Weddingen et C°. 10, E. Schumacher 10,Forstmann 10, H.W. T. Mali et C°. 10, a 70 számú becsületrendi lovagok és hölgyek Germania páho­lya 20, Dr. Hermann Knapp 25, Leopold Gross 1, J. Hy­­mann 5, S. A. Sand­er 1, M. Hamburger 1 dollár 50 cent, Nicholas Taussig 2, M. J. Schnabl 5, Adolf Schnanb 2 d. 50 c., Robert vom Cleff 5, Henry Scrischs 2, Charles Schwartzkopf 2, Gaff, Fleischmann et C°. 100, J.­­ S. Bernheimer 25, Cook et Bernheimer 25, A. H. Beitlinger es C°. 100, Willets et C°. 25, Hoyt Bros 75, Charles Hanselt 25, D. Wallerstein 25, Lap­­ham, Costello et C°. 25, Thorne, Mr Farlomne et C­. 25, C B. Hoyt et C°. 25, Stephen Kisztler et C°. 25, A. K. Ely 25, John Watson 25, Robertsohn es Hople 25, M. Armstrong et Son 25, George Palen et C°. 25, Fraser Major et C°. 25, J. E. Bulkley et C°. 25, Bittel, Jepel et C°. 15, Thomas Keck 10, Scharles Bros 5, A. German Enange bank igazgatói 25, Libermann s Joseph 5, Emil Schultze 10, De Venoge 10, Leo Schle­singer 5. Eredménye Etelka Gerster és több előkelő Mappleson féle trupp művészeinek márczius 30-­án tartott Concertből d. 3041. — S. Boss 1, Hans Kudlich M. D., Hobsc­­hen 5, Mrs. Hauser Hoboschen 2, H. T. Kudlich M. D. 5, E. Dahlfusz 1, M. Lewitsky 1, Jarmolowszky et Markel 5, Gusz­táv Landern 1,Mrs. A. Viszneszky 1, J. Lichtenberg 1, E. Wäch­ter 1, Humboldt páholy 512 f. s. A. M. 25, A. Schlesinger 5, Kaufmann Brothus 5, M. W. Mandel et C°. 10, Charles Schle­singer 5, A. Bish 5, Joseph Jacobs 5, Mrs. S. B. Jacobs 5, Mrs. M. Salamon 5, Mr. N. Sonnenberg 2, Cash 2, Ferdinand Jung 3, E. Peris 2, Carl Stehr 5, A. Haepfels et Sons 25, Philipp et William Ebling 10, C. F. B. 1, Chas Boeder 1. Az első magyar belegápoló és segélyző egylet ezen adakozásokat gyűjtötte és tegnap átadta u. m. Louis Gnonur 25, M. Weinfeld 25, J. Kress 20, Eckert et Winter 20, J. et A. Boscowitz 20, E. Betz, 10, Wm. Marx et 0°. 10, Oppermann et Müller 10, Wm. J. Pres­ton 20, Schwartzschild et Salzberger 10, Ed. J. Bing et Sons 10 Ed. Nollain et C°. 10, F. Boos et C°. 10, Horstmann Ven Hein et C°. 10, Joseph Loth 10, Wm. Caspari 15, Dr. S. Hahn 5, M. et C°. 5, J. Löwenthal et C°. 5, S. Baron 5, E. Friedmann et C°. 5, Levy et Mayer 5, L. Töplitz 5, Chas A. Heppich 5, Schwan 2 d. 50 c. D. Metzger 2 d. 50 c. Goldmann Bross 2, J. T. Chemidlin S. B. 2, Philipp Gerzig 2, A. H. Ward 2, M. Fichtenberg 1. Adelphi páholy 23 f. s A M. gyűjtött W. et C°.2, G. Eisemann 1, Philipp Frank 1, G. Heymann 1, Sonna et C°. 1, Jac. Freirich 1, M. Hross 1, L. Bressler 1,Philipp Weinberg 1,M. Mongr 1, H. Lehnbach 1, E. Cappel 1, Z. T. Oppenhei­mer 1, J. Fleischauer 1, J. Koenigsberg 1, J. Bloch 1, Cash 2, Ww. Da, Costa 1 d. Összesen a kimutatott összeggel együtt tegnap este 6 óráig 9510 d. 55 c. E két levélből s előbbeni közleményeinkből is meggyőződést szerezhetnek olvasóink ama nagylel­kűségről s buzgalomról, melyet az Óceánon túl sze­rencsétlen hazánkfiainak sorsa iránt tanúsítanak. Valóban e lelkes buzgalom irányában nem lehet eléggé meleg hálánkat kifejeznünk. Az ezüst-lakodalom. Ő felsége a király elrendelte, hogy az udvari ünnepek alkalmával a meghívók szétosztásában első­sorban a különböző országok s képviselő testületek küldötteire kell gondolni s pedig a titkos tanácsosok rangja előtt. A bécsi operaháznál is megszüntetik a szokott rendet. Az opera színházban rendezett theatre páré teljes programmja is meg van állapítva. Első »A­n der Donau« czimű egy felvonásos ünnepi darab Saar Ferdinandtól, melynek allegóriai szereplői: Ausztria, Klio, Bellona, Földműves, Iparos, Tudo­mány stb. A tableauban I Miksa császár, Ferdi­nand s Anna unokái, Ulászló »lengyel« (sic!) király Lajos és Anna gyermekei s Zsigmond, lengyel király ábrázoltatnak. Második darab »Aus der Hei­mat« népéletből vett képek tánczokkal s dalokkal. A zenét Doppler Ferencz, a tánczokat Telle Károly rendezte. Végül jó a »Meistersinger von Nürnberg« czímű Wagner Richard-féle darab utolsó jelenete. A fogadalmi templom, melyet szintén az uralkodó pár ezüstlakodalmának ünnepélye alkal­mából szentelnek be Miksa főherczeg egy 1853. febr. 27-iki felhívásának köszöni eredetét, midőn Li­­bényi szabólegénynek I. Ferencz József ellen intézett merénylete szerencsésen meghiúsult. A főherczeg fel­hívása az egész birodalomban élénk viszhangot kel­tett és a monarchia minden részéből gazdagon foly­tak be a pénzbeli és a templomra felhasználható tárgyakbeli adományok s az 1865-iki év végével ez önkénytes adományok összege 1.800.000 írtra rúgott. A bécsi hivatalos lap 1854. ápr. 2-án hirdetett pá­lyázatot a templom tervrajzára s a 75. pályázó közül Ferstel Henrik (szül. 1828-ban) nyerte el a kitűzött jutalmat. 1856. ápr. 24-én az uralkodó pár egybekelésének második évfordulóján délelőtt 10 óra­kor tétetett le ünnepélyesen a fogadalmi templom alapköve, mely a szentföldről hozatott. Az alapkő szegletein góth betűkkel ez egyszerű szavak állanak : »Hol Krisztus szive megtörött, on­­nan törtek engem.« A templom építése ezután jólle­het az építési alap 2 milliónál többre ment, sok ha­logatáson és szünetelésen ment keresztül, mert ez a nagy összeg se volt elég az impozáns mű befejezésé­re; míg végre 1863. decz. 10-dikén kihirdették ama császári elhatározást, hogy 1864. és 1865-ben a fo­gadalmi templom építésének folytatására évenkint 150,000 forintot szabad a bécsi város-nagyobbitó laapból kiszolgáltatni s e felhatalmazás 1866-ra is kiterjesztetett. 1867 január 11-én megparancsolta az uralkodó, hogy az államkincstárból hat éven keresz­tül 100,000 forintot, továbbá az alsó-ausztriai vallás­alapból, szintén hat éven át, 150,000 frtot s végül a város­ nagyobbitó alapból egyelőre csak egy évre 20 ezer frtot fizessenek ki, így lett végre a díszes tem­plom fölépítve. A beszentelési ünnepély a templomban két részre oszlik, világira és egyházira. Az első f. hó 23-án délben fog megtartaztatni és a befejezett mű Károly Lajos főherczeg védnöknek leendő át­adásából fog állni. A templom ünnepélyes beszente­­lése 24-én 6 és fél órakor reggel kezdődik. 8 órakor ve­szik át ünnepélyesen az ereklyéket. 11 óra után őfelsé­geik, kedvező időben nyílt kocsiban a Ringen keresz­tül a templom főkapujához hajtanak, hol őket a püs­pöki kar fogadja. A templom ünnepélyes beszerelé­séhez a birodalom minden főpapja meghivatott. Mise után ő felségeik elhagyják a templomot és a bejárat­nál tíz fiatal polgári leány, élükön Winkler Teréz kisasszonynyal, fogja őket üdvözölni. Az ezüst lakodalmat a népszínház igaz­gatósága úgy üli meg, hogy a jövő pénteki előadásra a József és Erzsébet árvaházak árva gyermekeit hív­ja meg előadásra. Színre kerül e napon a »Tündér­lak Magyar­honban« Soldosnéval, a­ki 24-én részt vesz a bécsi operaház díszelőadásán, s más napra hazajön, hogy a népszínházban a »Tündérlakban« játszszék. Békésmegye hölgyei, köztök Jancsovics báró Wasmer Ida, Németh báró Rudnyánszky Emilia, Beliczay Konopi Antonia, Nogáll Janka stb külön díszes feliratot küldenek az ezüst lakodalom alkalmá­val a királynénak, Göndöcs Benedek apát buzgalma folytán. A felirat szép czimlappal van ellátva, melyen a megye s a nevezetesebb helyek czimerei láthatók. Az orsz. szinészeti tanoda az őfel­ségeik ezüst-nászünnepének alkalmából ápr. hó 26. d. e. 11 órakor hála-ünnepet rendez. Ez ünnepély meghívott hallgatóság résztvevője mellett fog meg­tartatni, s tárgyai lesznek. Ünnepi prológ (drámai jelenet) Váradi Antaltól, előadják a drámai növen­dékek. Megnyitó beszéd, tartja Szigeti József az in­tézet igazgatója. Végül néhány drámai s operai rész­let, előadva a növendékek által. Ünnepi hymnus, szö­vegét irta Váradi, zenéjét szerzette gr. Festetics Leo, előadják az operai tanszak összes növendékei. KÜLÖNFÉLÉK. — Az m. t. akadémia ma Sztoczek József elnöklete alatt ülést tartott, melyen először is dr. S­z­a­­bó József tanár egy uj ásványt ismerte­tett meg, melyet Urvölgyön a régi érezbányák egy elhagyott ágában találtak és Urvölgyitnek nevez el. Ezután dr. Hirschler Ignácz bemutatja dr. Gold­­ziher Vilmos m. tanár értekezését »a szaruhártya szalagszerü meghomályosodásáról.« Az ülés harma­dik tárgyát Klein Gyula »újabb adatok a tengeri moszatok kristályairól« czimü felolvasása képezte. Ezután dr. Borbás Vincze tanár »Floristicai adatok, különös tekintettel a hazai Epi­­lobiumok és rózsák elterjedésére« czimü értekezése következett. A bizottság végül bemutaja Kinkovics Lajos nagyváradi reáliskolai tanár növénytani dol­gozatát, mire az ülés véget ér.­­ Pest megyéből, Földváry alispán ne­gyedik kimutatása szerint, a tiszavidéki árvíz által károsult lakosok javára újabban 3119 frt folyt be s küldetett föl az alispán által a belügyminiszterhez. Az eddigi gyűjtés eredménye e szerint 13.867 forint és 4 arany. — A szegedi építkezésekre vonatko­zólag Baiersdorf és Biach elég ajánlatokat tett a belügyminiszternek. — Nevezett ezég 6 hó lefolyása alatt Szegeden 1000 házat képes felépíteni egyenkint 1500 forintjával. — Ajánlatát nem pusztán szóval, de a tervek csatolásával is erősíti. A belügymi­niszter gondoskodott, hogy ez ügy minél sürgő­sebben s minél illetékesebbek által megbíráltas­­sék, a tervek megvizsgáltassanak, s esetleg az építkezések megkezdessenek; e végből a közmunka és közlekedésügyi miniszterhez tette át az ügyet. A vég­­határozat meghozatala előtt intézkedett egyúttal a belügyminiszter, hogy a tervek közszemlére Szegeden kiállíttassanak.­­ A magyar tisztviselők országos egyesülete f. h. 19-én dr.Pauler Tivadar elnök­lete alatt választmányi ülést tartott, melyen elhatá­roztatott, hogy a f. é. május hó 11-én tartandó köz­gyűlésen a legrégibb 20 választmányi tag lép ki s helyekbe új tagok fognak választatni. Elnök jelentést tett hogy az egyesületi pénztárt megvizsgálván, azt a legnagyobb rendben találta. A titkári jelentés és a pénztárnok jelentése, mely szerint a múlt havi ma­radvány 649 frt 42 kr. tudomásul vétetett. Erre a választmány a szegedi és szegedvidéki árvízkárosul­tak javára 100 frtot szavazott meg, mely összeg a fővárosi hatóságnak fog átszolgáltatni. A folyó ügyek elintézése és 22 új tagnak felvétele után az ülés vé­get ért.­­ A magyar iparnak bizonyára dicsé­retére fognak válni azok a kötések, melyekkel Mor­zsányi J. diszmó-készítő több hódolati feliratot el­látott. A lapok már leírták a fővárosi felirat díszes tokját, mely szintén Morzsányi keze nyomát viseli magán, s valamint ez úgy az a kötés is szép nevét fogja hirdetni melyet az állami felügyelet alatt álló középiskolák tanári karának 116 lapra terjedő felira­tához készített. A kötés borjúbőr alapját égkék szinü borítás fedi, melyről domborodottan kiemelkedik a magyar korona s ezen alul vert ezüst koszorúba fog­lalva a király ékes monogrammja. Ősin­s ízlés jel­lemzi az egész munkát. A felirat szövegének írása is kiváló munka, melyet Rákosy s Bajai tanárok ritka ékesen írtak. A kötés holnaptól fogva Seefelner pa­piros kereskedő kirakatában lesz látható, s a közön­ség meggyőződhetik arról mennyire előhaladt e nem­ben iparunk. — Boncztan a Köztelken. Gróf Sza­­p­á­r­y Gyula által a párisi világkiállításon az orsz. gazdasági múzeum számára vett tárgyak közül igen érdekesek érkeztek meg a napokban, így először is rendkívül érdekes a méhek működését és boncztani alkatát feltüntető dr. A­u z o­u­x által készített szy­­noptikai mű. A méhesejtek több centiméter átmérőjű nagyságban vannak feltüntetve e készítményen, me­lyekben a méh­peték a különféle fejlődési stádiumok­ban láthatók. Az egész készítményen, mely egy da­rab méhlépet mutat, 5 méh látható, de oly nagyság­ban, hogy a hátukon levő kis ajtócska felnyittatván, egész belső szerkezetük a szemlélő elé tárul. — Lát­tam továbbá egy ugyancsak dr. A u z o u­x által ké­szített óriási tojást, 111 méter hoszúságban. A tojás héja valódi tojáshéjanyagból igen természethűen van készítve. E héj felnyitható és az így kivehető másik tojáson, melynek oldalain 4 nyílás van, a tyúk-pete fejlődése a négy főkorszakban a legtanulságosab­ban észlelhető.­­ Ugyancsak a nevezett párisi orvos munkája az összes emlősök fogait, fejlődésük minden stádiumában átmetszetileg feltüntető foggyűjtemény is.­­ A budai tanítóegyesület tavaszi közgyűlésén elhatározta, hogy a honvédelmi miniszter­hez és az országgyűléshez folyamodványt intéz, mely­ben azt kéri, hogy a hadkötelezettségi törvénynek azon része,mely néptanítókra vonatkozik, ekkép módosíttas­­sék:A tanítók fegyvergyakorlatra, úgy szintén rész­leges mozgósítás esetén katonai szolgálatra is, csak a szünidőben hivassanak be. Minden hadkötelezett ta­nító altiszti vizsgálatra köteleztessék. Háború esetén a tanítók első­sorban ujonczok képzésére és helyőr­ségi szolgálatra alkalmaztassanak. Ugyanezen gyűlésen az egyesület ötven forintot tűzött ki pályadijul a nép­­isk. 1I. oszt. növendékek számára készítendő nyelv­tani kézikönyvre. A pályamű 1880. év jan. 1-ig kül­dendő be. — Négy halott. Tegnapelőtt reggel a nagy temető-utczán megrendítő szerencsétlenség történt Nagyváradon. A püspökségi major telkének ezen ut­­czára néző kőfala már régen gyönge állapotban van s a pénteki nagy zápor által teljesen alámosva, szerencsétlenségre épen akkor dőlt ki, midőn arra egy csoport szalontai munkás ment. A munkások kö­zül egy súlyosan megsérült, négyet pedig halva húz­tak ki az omladék alól. A szerencsétlenség áldozatai mindannyian családapák s igy a baleset következ­ményei még súlyosabbak. Nevük: Szabó Sándor, Szabó Mihály (testvérek), Szakács András és Fá­bián István. — A »Gazdasági Mérnök« 8-dik tám­a a következő tartalommal jelent meg : New- York államcsatorna hálózata, különös tekintettel annak mező- és nemzetgazdasági jelentőségére. Gerster Bélától. — Időjóslás távirati után. — Vizlecsapoló gép (1 ábrával.) — A székesfehérvári kiállításról. — Irodalmi Értesítő. — Szakegyesüle­tek és társulatok működése. — Vegyes közlemé­nyek. Dunai egyesület. Az orosz bortermelés. A ma­gyarországi rizstermelés. Kiállítási Lapok. Gazda­sági tanulmányok. Kiállítás Deésen. Két­ezer éves szer a phylloxera ellen. A gazdasági mérnöki intéz­mény Magyarországon. — Földrengés Torontálban. Ó-Bes­­senyőről írják a »Szegedi Hiradó«-nak: Ó-Bessenyőn ápr.­lió 16-án éjjel féltizenkét órakor erős földrengés volt észlelhető. A lökés, mely nyugatról jött s kelet felé vonult, oly erős volt, hogy az ágyakat megingat­ta s helyükből kimozdította. Hogy valami kárt tett volna, eddig nincs tudomásunk, azonban a lakosok közül sokan rémülve futottak ki a szabadba. A ren­gés csaknem egy egész perczig tartott. Némelyek már állítólag­ este 10 órakor is észleltek kisebb mér­vű rengést. Érdekes volna tudni, hogy Torontál me­­gye egyéb részeiben éreztek-e valamit e földrengés­ből ? — Levelezőnk e soraihoz hozzáteszi, mint hal­lomást, hogy Nagy-Sz.-Miklóson még nagyobb lett volna a földrengés. — Bosznia té­rképelése. A katonai föld­rajzi intézet eddigi igazgatója, Guran Sándor ab­ba­ Mosztarba helyeztetett át, mint a XVIII. hadosztály parancsnoka. A helyét ideiglenesen betöltő Ganahl ezredes felsőbb parancsra intézkedéseket tett, hogy Bosznia és Herczegovina katonai felvétele szakértő tisztek és a földrajzi intézet hivatalnokai által foga­natba vétessék az átalánosan alkalmazott háromszö­gelési hálózat alapján. Jövő tavaszra reményük a számítások megállapíthatását, s akkor kezdődnék a térképelés, melyet 1883-ra vélnek befejezhetni. Az előmunkálatok czéljából minden parancsnokság megkerestetett, hatáskörében kémszemléket, mérő asztali felvételeket eszközölni szakértő tisztek által. — Korán kezdi. Nagy Kutason (Zalában) egy ottani lakosnak 2 gyermeke van, az egyik 13 éves fiú, a másik fiatalabb leányka, a fiút vad gyűlölet szállotta meg húga iránt, s már korábban oly veszé­lyes fenyegető nyilatkozatokat tett, hogy húgának soká élni nem szabad, mert ez az ő örökségi reményét csökkenti; nagy­pénteken ezen fiút elküldötték he­­ringért és választóvízért, piros tojás czifrázásához; ezen alkalmat ragadta meg a korán elvetemedett fiú s a húgának szánt heringet az előbb választóvízzel meg­­nedvesített papírba göngyölgette; a kis leány ette­ ette a heringet, de a választóvíz hatása azonnal szomo­rúan jelentkezett, összeégette száját, nyelvét, arczát, a korán igénybe vett orvosi segély megmentette a leánykát; az apa a kegyetlen gyermeket jól elverte irtózatos tettéért, ki is e miatt a körjegyzőhöz sza­ladt apját feljelentendő. — Egy magyar tudós kitüntetése. A párizsi »Académie nationale, agricole, manufacturié­­re et commerciale« az évenkinti jutalmazásoknál K­r­u­s­p­é­r István műegyetemi tanár és kir. taná­csos urnák — praecisiós műszereiért — első osztá­lyú érmet szavazott meg. — A czár elleni merénylethez. A »France« abban a helyzetben van, hogy a czár saját elbeszélését közölhesse a Solowjew attentátumáról. A czár Solowjewet látva, gépiesen tekintett rá s elgon­dolta magában: »Ha ez az ember engem meg akarna ölni, könnyen tehetné.« E csodálatos előérzet annál megmagyarázhatatlanabb, mivel a merénylő külsejé­ben semmi gyanús nem volt. Pénzügyi tisztviselő ru­hát viselt s egészen tisztességes járása volt. Mikor pisztolyt vont elő és czélzott, a czár ösztönszerüleg félrefordult. A czár maga is bevallja, hogy a lövések után gyöngének érezte magát s félájultan ültették kocsiba. — A franczia vasúti igazga­tók közül többen, 3 év előtt nálunk voltak egy vasúti conferentián, ez alkalommal megismerkedtek hazánkkal és népünkkel. Erre való visszaemlékezé­sük részvétre indítá őket, a szegedi szerencsétlenség alkalmával gyűjtést rendeztek maguk közt és annak eredményét, 1100 frankot, Potelet, egyik társuk, a következő levél kíséretében küldé meg Fack vasúti igazgatóhoz : »A franczia vasúti szolgálati conferen­­tia kitörölhetlen emlékét őrzi azon meleg, szívélyes fogadtatásnak, melyben részesiték a magyar vasutak igazgatói és mérnökei 1876-ban, Magyarországon tett utazásuk alkalmával. Azon szivrázó szerencsét­lenséggel szemben, mely Szeged városát érte, a con­­fere­ntia nem állhatott ellen a vágynak, hogy hálája kifejezését adja. Egyik legutóbbi összejövetelében, ülés közben, gyűjtést rendezett a szerencsétlen víz­­károsutiak javára és mint egyesületünk titkára, én bízattam meg, hogy önhöz küldjem azon 1100 fran­kot, melynek felhasználását önre bízzuk. Ez adomány­ban főleg azon testvériesség bizonyítékát lássák, mely önöket semmiben el nem feledi és higgyék el, hogy szivünk az önökével találkozik, jó és rossz sorsban egyaránt. Fogadja stb.« — Gelatinograph, a máso­ló készlet titka s más találmányok. A másoló készletek titkát Rozsnyay Mátyás aradi gyógyszerész a »Gyógyszerészi hetilap«-ban nyilvánosság elé is hozta, »gelatinograph« nevet adván neki. S ez nem csak hogy jóval kevesebb költséggel állítható elő, mint a mennyibe a chromo- és hectographok megvétele ke­rülne, hanem általa több és tisztább másolatok ké­szíthetők. Közöljük a gelatinograph recipéjét, hogy e szerint aztán bármely vegyész vagy gyógyszerész által elkészíttethessék maguknak, kik akarják. »Veszünk 100 grm. tiszta gelatint és azt 200 grm. meleg lepát

Next