A Hon, 1879. május (17. évfolyam, 106-132. szám)
1879-05-16 / 119. szám
119. szám. XVII. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1879. péntek, május 16. Szerkesztési irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok- tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggel és esti kiadás együtt: X hónapra....................................................... 3 hónapra ......................6. 6 hónapra........................................................12. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint . ............................1 * Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Budapest, május 15. A novibazári szerződés és bírálói. Andrássy grófnak, ha elolvasta azon bécsi és budapesti bírálatokat, melyek a novibazári szerződés felett egy pár nap óta a különböző nyelvű és szinü lapokban olvashatók, — valószínűleg eszébe jutott a molnár és fiainak, ama bizonyos szamár hátán való utazás körüli tapasztalása. Mert a legrövidebb emlékezetű ember sem felejthette el, annyiszor hallhatta, olvashatta, hogy az annexió ellenségei ép úgy, mint a megszállás rosszalói, feltétlenül követelték, hogy külügyérünk a portával . Bosznia és Herczegovina közigazgatási és jogviszonyaira nézve szerződésre lépjen, hogy a berlini szerződésnek Novi-Bazárra vonatkozó permissiv határozata a portával kötendő szerződéssel minél előbb végleges alakot nyerjen, nemcsak a bizonytalanság megszüntetése érdekében, de már azért is, hogy a berlini szerződés általunk véglegesen és feltétlenül végre legyen hajtva, hogy ennek keretén belül, a portával való viszonyunk szilárd, biztos, nyugodt támpontokat adjon, a berlini szerződés mások által való feltétlen végrehajtásának kieszközlésére, hogy úgy mondjuk — kikényszerítésére, csaknem egyhangúlag mondák ki az annexio ellenségei, hogy egy ily szerződésben fogja Andrássy bizonyítékát adni annak, hogy Oroszországgal egyet nem ért, Törökország feldarabolására segédkezet nem nyújt; a megszállás roszszalói is kegyesek voltak annyit megengedni, hogy ezzel sok hiba jóvá lesz téve, mert további lázongások, vérontás és pénzköltés ellen biztosítva leszünk és a délszláv mozgalmakra mégis túlnyomó befolyást fogunk magunknak biztosítni, sőt a portát is felszabadítjuk e határokon nagy csapattartásoktól, költekezésektől és ezáltal erősebbé teszszük másfelé való actióját. Most megtörtént, amit kívántak, a novi-bazári szerződés a portával való viszonyunkat még Boszniára nézve is teljesen tisztázza, ennek szuveranitását elismeri, a lakosság vallási és tulajdonjogi egyenlőségét biztosítja, a beljövedelmeket egészen a tartományok adminisztratiójára fordítja, de a katonai megszállást is könnyíti, épen e rendszabályoknak csillapító, megnyugtató hatásánál fogva. Novi Bazárra nézve pedig, a török által féltett Mitrovicza magaslatai kivételével, a békés megszállást Szerbia és Montenegro nyakán nekünk biztosítja, aminek, hogy nem csak a berlini szerződés czéljai szempontjából, de actuális jelentősége is van, — azt a Montenegro és a miriditák közti járáskelés is bizonyítja. Hanem hát most fordul a kritika! — Mégpedig ugyanazok részéről, kik a fentebbi követelésekkel felállottak. Minthogy most már nem mondhatják, hogy Novi-Bazár nagy pénz- és véráldozatokat követelene, hogy megyünk Szalonikiba és e czélból az országgyűlést szétküldik — most önmagukkal ellenkezésbe jönnek és kezdik beszélni: ha a porta souveranitását el nem ismerjük vala, ha a megszállott két tartományt feltétlenül megtartjuk, akkor a megszállás költségeit, miket most nem csak 150 millióra, de »több ezer ember«, sőt »százezer család gyászára« is felbecsülnek újra, — mint illő tempore Maglaj — ismételjük, ez esetben a megszállás költségeit legalább értenék, kárpótolva látnák, de így nem; tehát a megszállás »rossz politikája« még rosszabbá len téve. Pedig ezelőtt csak egy pár héttel is azt hirdeték, hogy csak egy iy szerződéssel lehet azt »jóvá« tenni! De hát lássuk: miben rosszabbult a helyzet? A porta souveranitása el van ismerve , nemcsak a novi-bazári szerződésben, de a berliniben is; csak hogy eddig ezt nem akarták érteni a megszállás ellenségei; tehát ha a porta ezt érvényesítendő, a megszállásnak véget akar vetni, ha e miatt a tartományok helyzete bizonytalan, a lakosság irántunk való lejalitása megingatva lesz, ha így elvesztettük a pénzt is, a vért is, — hát akkor e tekintetben a helyzet mit sem változott. De, hogy ez nem következik be, épen az eddigi helyzet bizonyítja. E helyett javult viszonyunk a portával, a tartományok ellenőrzése tekintetében és biztosítva van, esetleges actio számára, békés előnyomulásunk Szerbia és Montenegró közt. Ami a kárpótlást illeti, arra nézve tudjuk, hogy az annexió és occupatió ellenségei egyaránt azt mondák : a tartományok bizlalása, sőt tulajdonjoga, nem hogy kárpótolna, de még több terhet ró reánk; most ennek az eshetőségnek, a jelen körülmények közt kizárása, ad okot arra, hogy a kárpótlást elveszettnek hirdessék ; persze , déli határaink biztossága, Délszlávia biztos megakadályozása, Oroszországnak a Balkánról gyors visszavonulása, ez mind nem ér meg 150 millió forintot és 1700 emberéletet , pedig a megszállást csakis ebből a szempontból lehet elítélni vagy igazolni. De azért szaván fogjuk a kritikát. Mert ha most már a kárpótlást keresi annexióban, hát jusson eszébe az, hogy ez ugyan Andrássy czélja nem volt, mint a novibazári szerződés is bizonyítja , de ha kelet fejlődése békés nem marad, ha a berlini szerződés tarthatatlan lesz , nem lehetetlen, hogy változás áll be e tekintetben is. Azonban most erről szó sincs, most szó van a berlini szerződés őszinte, föltétlen, teljes végrehajtásáról; ezért vonulnak ki rohamosan a muszkák a Balkánról — noha az volt jósolva, hogy onnan ugyan soha ki nem mennek ; és ezért jött létre a novibazári conventió ; noha erről is azt mondák, hogy »soha semmi sem lesz belőle.« Úgy látszik : lett ; most meg ez nem tetszik. Különös ! — Az országgyűlési szabadelvű párt folyó hó 16-án pénteken d. u. 6 órakor érte Iravlonil 4*0 1*4* Főtárgy: A Budapesten felállítandó bejelentési hivatalról szóló tvjavaslat tárgyalása. — A szentpétervári házmesterek. Az orosz fővárosban, mint onnan írják, külsőleg most minden csendes, belsőleg talán még tart a forrongás, de minden jel mégis odamutat, hogy a kormány valószínűleg kezei közt tartja az összeesküvés szálait. Mindenki szövetségben áll a rendőrséggel, még az orgazdák is alig játszhatnak többé bujdosdit a rendőrség erélyes rendszabályaival, legalább nagyon megvan ez nekik nehezítve. A dwornikok (házmesterek) most csakugyan a város fővédői. Az új rendeletek szerint teljesen a rendőrséghez tartoznak. Többé már nemcsak a házra, hanem az utczára is felügyelnek. A jelvény sapkájukon külsőleg is rendőrökké teszi őket és számuk jelentékeny. Körülbelül a házak felének — s azok összes számát legutóbbi időben 10,000-re tették — két utczáról van bejárata úgy, hogy a dwornikok ily számítás szerint 15,000-re tehetők ; valóságos rendőri hadsereg ez, mely az államnak semmijébe se kerül. A házbirtokosokra nézve ez által természetesen jelentékeny költségek származnak és Gurkó tábornok, hogy a kisebb és nagyobb házbirtokosok közt anyagi kiegyezést hozzon létre, Kurov vezérőrnagy elnöklete alatt külön bizottságot nevezett ki. — Forradalmi sajtó. Az orosz forradalmi párt — mint a »Köln. Ztg.« szentpétervári levelezője írja— határozottan tagadja, hogy az ápril 14-iki merényletben része volna. A »Semla i Swoboda« utolsó előtti száma s még egy külön proklamáczió ezt megerősítik. A proklamáczió és a lap ápril 18-án nyomattak, de az utóbbi nem egész újság, hanem csak az egész számnak melléklete. E kiadás, ily czimet visel: Kis lap a »Semla i Swobodá«-hoz. Ára, mint mindig, igen szerényre van szabva, csak 10 képek. A lap élén van a tartalomjegyzék, mely igy hangzik: A végrehajtó bizottságtól. — Az ápril 2-iki (1. sz.) merénylet. — Ápril 2-ika után. A végrehajtó bizottság szó szerint a következő hirdetményeket teszi közzé: 1. A végrehajtó bizottságnak oka van előrelátni, hogy a II Sándor császár ellen elkövetett merénylet miatt elfogott Solowiew, Karakosow elődjéhez hasonlólag a kinpadra fog vettetni s azért szükségesnek tartja kijelenteni, hogy a végrehajtó bizottság mindenkit, ki ily eszközhez nyúlni merészel, hogy bizonyítékokat csikarjon, ki, halállal fog büntetni. Minthogy Trapp gyógyszerészeti tanár már a Karakosow-féle pörben is e rendszer hívének bizonyult be, a végrehajtó bizottság őt különösen kéri, vegye szivére ezt az intést. 2. A végrehajtó bizottság tudatja, hogy A gáton az ügyvédsegéd a harmadik osztály zsoldjában áll; jó lesz e kémtől óvakodni. A végrehajtó bizottság, 1879. ápril 3. Ezután következik a merénylet leírása, mely körülbelül 6 nyomtatott oldalra terjed. A forradalmi biz. tagadja ugyan részességét a merényletben, de különben egészen természetesnek tartja, hogy a császár ellen merényletet követtek el. A »Semla i Swoboda,« zárczikkének a czime: »April 2-ika után,« mely felsorolván az ápril 3-án elfogottak ismertebbjeit, azt mondja, hogy csaknem valamennyi házi szolgának és ajtónállónak megmutatták Solowiew, Mirski s még néhány más üldözött arczképét s megkérdezték, nem volt-e ez a személy valakinél, a ki a házban lakik. A »Semla i Swoboda« utolsó száma ápr. 8-án (20) jelent meg. Minthogy a forradalmi párt mindig nagyon jól volt kiszolgálva, olykor sikerült neki a kormánynak s nevezetesen a 3-ik osztálynak és a városkapitányságnak elrontani a játékát, így a többi közt egy titkos parancs, a szentpétervári városkapitányság parancsának egy melléklete esett az összeesküdtek kezei közé, melyben Sassulits Verának felmentetése után újra elfogatása rendeltetik el. A forradalmi pártnak nem volt sietősebb dolga, mint e rendeletet lenyomatni s mindenfelé szétküldeni. A képviselőház véderő bizottsága m. d. u. 51/2 órakor tartott ülésében befejezte a beszállásolásról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását, s a törvényjavaslatot a III. fejezettől végig lényegtelen módosításokkal elfogadta. A közelebbi ülésben a beszállásolási terhek megosztása tekintetében kivetendő törvényhatósági adóról szóló törvényjavaslatot fogja a bizottság tárgyalás alá venni. Az ülés ideje még nincs megállapítva. A kormány részéről a mai ülésen Szende Béla miniszter és Békes osztálytanácsos volt jelen. A „HON“ TÁRCZÁJA. Bútorzat a XVI. és XVI-ik században. (Mutatvány b. Radvánszky Bélának .Magyar háztartás és családi élete czimü jeles munkájából.) A szobafölszerelésnek lényeges részét képezé a mennyezet vagy boltozat díszítése Mátyás király az általa épített palotának belső falán drága boltozásokat hajtatott, melyeket többnyire Olaszországból jött mesterek és művészek díszítettek föl különböző alakokkal. Példáját követte Bethlen Gábor, fejedelmi lakásán, szobáinak mennyezete fősz és mészből alakított domborművekkel volt ékítve. Díszes boltívek és deszkából készült festett mennyezetek mellett a fal sem maradhatott pusztán meszelve. Már I. Mátyás palotái híresek idegen mesterek által készített falfestményekről. Beatrix királyné is jó és drága aranynyal és drága festékekkel megiratja házait. Bethlen Gábor sem fösvénykedett, képírásos aranyos boltozatok dísziték szobáit. Patak várában pedig egyik palota ép úgy volt kifestve képekkel, mint Gyula-Fehérváron az ebédlő I. Rákóczy György idejében. Mint az alábbiból látni fogjuk, egy gondos várúr szobáinak kifestését nem bizta a szobafestő személyére és ízlésére, maga választotta ki készletben lévő minták után. Ezen szokás emlékét egy rövid levél őrizte meg, melyet Patakról 1647-ben ír Rákóczy Zsigmond, anyjának Lorántffy Zsuzsannának, melyben kiváló figyelmünket érdemli meg a következő nehány sor: Nagyságod kegyelmes parancsolatja szerént itt kerestettem képes könyvet az palota megírására, de nem találtam, úgy hiszem urunk m nga bevitte volt, ngod kegyelmessége, ha kiküldi, mert hozzá kezdenek az íráshoz az képírók, most készítik az festékeket. Hogy minő színek voltak divatban, meg nem határozhatom, miután azonban az általam tárgyalt századokban egész Európában élénk színek divatoztak, feltehető, hogy hazánk sem képezett kivételt. A vörös és zöld szín gyakori használatát bizonyítják a modenai Hyppolit codexek, arról is van tudomásunk, hogy Pozsonyban, Kassán és Lőcsén már a XV. században, Egerben pedig a XVI. század elején állandó falfestők laktak. A lakosztályok díszítése ezzel még nem volt befejezve, úgy látszik a festészet egyedül nem gyönyörködtette eléggé a szemet, a kényelem és fényűzésnek nem felelt meg tökéletesen. Megrakták a szobát drága szőnyegekkel, falát költséges és mesterségesen szőtt kárpitokkal vonták be, miután lakosait gyapjú szövetekből készült öltözet borította, a szobát is felöltöztették, ezeket Bethlen István fejedelem igen találóan »ház-öltözék«-nek nevezi el végrendeletében. Ezen házöltöztető divat a XV. században már honos volt hazánkban. A pfalzi választófejedelem követei, kik 1476-ban Mátyás király menyegzőjére voltak kiküldve, azt írják hivatalos jelentésükben, hogy a királyi fényhez méltó palota ebédlőjének fala piros selyem szőnyeggel volt bevonva, melybe elszórtan számos gyöngy volt betűzve és a benne levő kerek asztal előtt a faltól egész a földig érő arany szőnyeg függött. H. Lajos király szobáinak falait is disziték szőnyegek és kárpitokul525-ki udvari számadásában több tétel jön elő, hogy ezek felvonásáért mit fizetett a kincstárnok. Ez utóbbi udvarában úgy látszik, hogy rendesen nem, csakis ünnepélyes alkalmakkor használták, például június 28-kán felvonták, mert aznap fogadta a király a hatvani országgyűlés követeit. A XVII. században mind sűrűbben jönnek elő, majd minden nagyobb kastély és vagyonosabb család leányainak hozományaiban szerepelnek. A Thurzóleányok mind részesíttetnek szőnyeg- és kárpitokban, Bethlen Gábor velenczei kárpitokat vonatott fejedelmi lakásának falaira és végrendeletében négy házöltözetet hagy hat divánszőnyeggel együtt testvérének, Bethlen Istvánnak, ugyancsak István nevű öcscsének kettőt. Az előbb említett id. Bethlen István nemcsak örökölte testvérétől, hanem saját maga is rendelkezett ilyenekkel és Ecsed várában levő házöltözeteit három részre osztja leányai között, Küküllő és Huszt várában lévőket pedig úgy, a hogy fel vannak vonva, egészben Drusianna nevű leányának hagyja. Lónyay Zsigmond végrendeletében (1648.) kéri örököseit, hogy meggyesi kastélyát ne foszszák meg kárpitjaitól, de hagyják ott helyben. Az óvári, hédervári és tömördi kastélyok szobáinak falairól sem hiányoztak a szőnyegek és kárpitok, valamint az erdélyi úri lakokból sem. Ezen szőnyegeken gyakran voltak festmények. Varkócz Miklósné ládájában volt 1584-ben egy kárpit, asszony-ember képek rajta, Dobó Ferencz 1602- ben rendelkezik képes kárpitjairól. Thurzó György kincstárában 1612-ben nyolcz darab flandriai kárpit van, Judit históriája rajta, más nyolcz darabon Zizara históriája, ismét más nyolcz darabon Ábrahám históriája. Bethlen Gábor fejedelem palotájában, velenczei kárpitjain Julius Caesar és más római históriák voltak csudálatos szép mesterséggel szetetve, ezenkívül négy házöltözetet hagyományoz el velenczei tarka matériából és kettőt flandriait. Testvére Bethlen István egy házba való hét darabból álló velenczei zöld, virágos selyemkárpitot hagy leányának Katalinnak. Ecsed várában három szobája volt flandriai kárpittal bevonva, ezeket három leányának, három egyenlő részben hagyja, úgy azonban, hogy öt számra megmérvén, a rajtok való históriákat ábrázóló állapot szerint osztozzanak meg vele. Unokáját Rédei László egy házra való sujtásos selyem kárpitban részelteti. Héderváry Katalin tulajdonában is volt zöld falra való kárpit amin emberképek vannak. Az ebesfalvi kastély néhány szobáját 1647-ben bécsi kárpitok díszítették, ezek között egy »vadas forma« vagyis vadászati jeleneteket ábrázoló. A falak díszítését befejezték az arra aggatott képek. Thurzó György íószobájában függő táblákra csinált képecskéihez még kap néhányat Prágából 1601-ben, Bodokon Berényi Andrásnál és Esterházy Ilona ládájában találunk néhányat. 1658-ban Illyésházy Katalin drágaságainak leltárába felvesznek egy résre festett családi, női arczképet, mely valószínűleg anyját ábrázolta. Három évvel később az óvári kastély majd minden szobájának falára szögeztek néhány képet, oly szobákba is, melyek falai szőnyeg vagy kárpittal be voltak vonva. Húsz év elteltével leírták, hogy Héderváry Katalin halála után hagyatékában két fába foglalt ezüst, egy kláris, öt csont, egy zöld, néhány szent, egy könyv formára való és más különböző képeket találtak; ezek között kettőt, mely földből készült. Ez utóbbi nem lehetett más, mint égetett agyagdombormű. Tömördön 1682-ben a kastély fölszerelései között, Lipót császár és Claudia császárné, régi gyümölcscsel és holmi eledellel írott, Bachus, különféle urak, lauretumi Boldog Asszony, hat pogány király kicsiny és madarak igen apró képei, valamint négy darab jókora írással írott és néhány tájkép gyönyörködtette annak lakosait. Három évvel ezután Haller János Bécsből leviszi Erdélybe a császár és a császárné vászonra festett, néhány papirosra festett színes és a bécsi viadal nyomtatott képeit. A kárpitokat egyébiránt nemcsak falakra, hanem bútorokra is alkalmazták. Mindezek mellett maradt még elég hely a szőrben kidolgozott állatbőrök elhelyezésére. Különösen kedvelték a szép tigris és párducz bőröket, melyek főpiacra Konstantinápoly volt, saját erdeikben szerezték a medve, farkas, hiúz és más bőröket. Fajunk keleti jellegét mint igen sokban, úgy abútorozásban is sokáig megőrizte, Erdély még tovább, mi a közvetlenebb török befolyásnak tulajdonítható. A keleti népek, mint tudjuk, mai napig sem igen bővelkednek nagy és nehéz bútordarabokban; így volt ez őseinknél még a XV. és XVI. század első felében is. I. Mátyás király ugyan dicséretes példát mutatott e tekintetben is, de nem sok hajlamuk volt őt utánozni. II. Ulászló király bútorzatáról alig tudunk valami keveset. II. Lajos udvarának fenmaradt számadási könyvei sem világosítanak fel e tekintetben, Erdélyben pedig még I. Apafi Mihály korában sem volt felette sok a nagyobb bútorok száma. Kivételt képeznek az asztalok, ezzel bőven el voltak látva. Nagyságuk kisebb-nagyobb, alacsony és magas alakjuk, négy és több szegletü, kerek, hoszszas és összerakó. Jólehet Gabot azt írja, hogy a magyarok négy szegletü asztaloknál szoktak enni és ezt, mint a mindent római kaptafára vonni akaró tudós olasz a rómaiaktól mondja eredetinek, a modenai codexek tudós feldolgozója is azt állítja, hogy az asztalok kirekesztőleg négy szegletnek valának, de be lehet bizonyítani ez állítások tarthatlan voltát és az alakok különféleségét. Az ebédlőben levő és más asztalokat is különböző szőnyeggel borították le, némely esetben két egymás mellé helyezett asztalnak csak egy szőnyeg jutott. Már I. Mátyás király asztalán három bojtos selyem szőnyeg volt, melynek egyikébe a királyné, a másik kettőbe pedig a király czimerét szőtték aranynyal és gyöngyökkel. Magánosoknál fejér, vörös skarlát, oszlopos és zöld, tarka, fejér babos, vékony és vastag persa és madár alakokkal szőtt gyapjú szőnyegeken kívül, selyem virágokkal varrott atlasz, virágokkal díszített posztó, arany és ezüsttel varrott, skófiummal díszített bársony- és bőr szőnyegeket találunk. Egy asztalra való szőnyeg árát Bethlen Gábor árszabása kilencz és nyolcz forintban állapítja meg, sokkal többet 36 forintot fizet Bécsben 1685-ben Haller János egy habosan varrott, színes selyemből készültért. Szép művü ládácskákat, csengetyűt és fegyvereket helyeztek reá. Bethlen István fejedelem asztalán mindég ott állott aranyos buzogánya. Használatuk ezzel még nincs kimerítve,gyakran alkalmaztak reá nagyobb és kisebb halántékos ajtóval lezárható apró fiókos kő szekrényeket vagy ládákat. Ilyen volt 1580-ban Kapynak három, egyik rakott művű, másik fekete, ezekben leveleket tartott, a harmadik sárgát magával hordozta. Thurzó György nádor kincsei között egy zárható fedelű, ezüst mezőn aranyozott kanjáró kalamáris ládát, és egy másik szintén ezüst sávosan aranyozottat említ fel leltára; mindkettőnek fedelén a család czimere, az elsőt, mely 16 gíra és 2 latot nyomott maga a nádor, a másodikat 5 gira 1 latot nyomot, fia használta. Ideje van itt a téntatartókról is megemlékezni. A XVI. század vége felé egy kapynak sárga, ezüstözött, és vörös vasas tintás szerszámja gróf Thurzó Mariának ezüstös téntatartója, Munkács várában ezüst kalamáris és porozó volt az asztalokra és tárházakba helyezve. I. Apafinak a velenczei tanács küldött egy díszes téntatartót. Fia birtokában ezüst, gyöngyházas és tolókás (fiókos) kalamárist találunk. A Budapesten 1876-ban rendezett »Mű és történeti emlékek« kiállításában két ezüst tentatartót láttam, az egyiken Anna királyné, a másikon II. Lajos király domborúan kivert arczképe látható, előtte kagyló alakú tányér porzótartóul használva. Egy harmadik a Nemzeti Múzeumban van Bethlen Gábor arczképével, ez utóbbin két ezüst ágas kínálkozik a tollszárak lerakó helyéül. Ipolyi Arnold azon meggyőződését fejezi ki, hogy 1530 és 1615 között valamely ötvös mester család foglalkozhatott ezen díszeszközök készítésével,miután az eddig ismeretesek egyenlő műkezelést és formákat mutatnak. Hasonló lehetett ezekhez Varkócz Miklós holmijai között 1584- ben leltározott két gíra és 16 nehezéket nyomó ezüst téntatartó. Még egy fajta irószerszámról kell megemlékeznem, melyet övben viseltek, útra, szekeren és lóháton kényelmesen vihettek. Ezek nagy dió és ennél is nagyobb, alól lapos kerekded formájú, jól záródó fedéllel ellátott tintatartók rézből vagy ezüstből, egy darabot képez vele 20—25 cm, hosszú belül üres nyele, mely az ivó tollak tartójául szolgált. Birtokomban van két darab sárga rézből kiverve, az egyiknek fedelét vaddisznóré képezi, ezeknél sokkal nagyobbakat láttam ezüstből, Hédervártt a családi gyűjteményben, így írták Őseink minden írásba foglalandóikat és leveleiket egyszerű durva papirosra, mely utóbbi szokás megváltozásán egész elrémül Apor, midőn észreveszi, hogy az ő korában már aranyos metszetű levélpapiros kezd divatba jönni. Elsass-Lothringia, Bismarck, sok küzdelemmel és harczcal bár, de mégis folyton halad abban az irányban, melyben a német birodalmat, annak egységét consolidálni véli. E czélnak érdekében rendezte a vasútügyet, akarja rendezni az adó- és vámügyet; hozatta meg a drákói rendszabályokat a szoczialismus ellen; folytatta a kulturharczot, melyben most némi — — bár ideiglenesnek látszó — szélcsend állott be s szigorította a büntetőtörvény szakaszait. A nagy munka, melyet kivált a franczia- német háború óta folytat, megviselte erejét s maga is nem egyszer panaszkodott a parlamentben a roppant túlhalmozottság ellen, mely őt, teljesen vbruálja. Utóbbi időben szerveztetett is olyformán a kanczellári hivatal, hogy a herczeg a bureau teendők tekintetében némi könnyebbségben részesült, bár így is óriási az a munkahalmaz és teendő, mit e nagy birodalom vezetésében a kanczellárnak közvetlenül, habár csak a fontosabb és lényegesebb részekben is végezni kell. Ily gondot adott a féltékenyen őrzött új szerzemény, Elsass-Lotaringia kormányzata is, melyre a kanczellárnak minden másnemű bokros teendői és munkával túlhalmozottsága mellett is, nagy gondot kellett fordítni. Az ő oldala mellett, a kanczellári hivatalban külön osztály volt felállítva a »birodalmi tartományok« számára, az ő közvetlen felügyelete, vezetése mellett. Az új aera első éveiben, míg arról volt szó, hogy az újonnan szerzett terület lakossága beletörődjék helyzetébe, hogy Elsass-Lothringia beleékeltessék Németország intézményeibe, bár a kellő átmeneti intézkedések mellett, hogy »a rend és jó erkölcsök« szelleme gyökeret verjen s a dolgok uj rendje megszilárduljon, formát nyerjen, eddig okvetetlenül szükséges volt, hogy épen maga a vaskanczellár közvetlenül gyakoroljon döntő befolyást ama terület sorsa és kormányzatára s ha az mondatott joggal-e vagy a nélkül, nem kutatjuk, hogy az egész német birodalmi egység ereje , Bismarck erejében van s intézmények, melyek tartósan biztositnák e nagy birodalom lételét, vagy nincsenek, vagy részben nagyon gyengék s csak maga a herczeg tartja fenn vállain a nagy államot ; mondjuk, ez állításnak különösen Elsass-Lothringiára nézve volt alapja, értelme és jogosultsága. De az átmeneti idő letelt, Bismarck mondhatni személyes és egyedüli vezetése alatt a birodalmi tartományok beleélték magukat a német uralomba, melynek ott is hívei támadtak és támasztottak, elannyira, hogy midőn Vilmos császár nemrégiben körutat tett a Reichslandban, hatalmas ovátiókkal, diadalkapukkal sat. találkozott. Most már tehát leveheti kezét a herczeg közvetlenül Elsais-Lothringiáról s most a maga személyes hatalma és vezetése helyébe intézményeket állít, olyformán, hogy — mint esti lapunk berlini táviratából kitűnik — a birodalmi tartomány látszólag kap autonómiát, de csak látszólag, mert annál szorosabb kötelekkel lesz fűzve a német birodalom testéhez. A kancellári hivatalban eddig fönnállotz elszász-lothringiai osztály, úgyszintén a strassburgi »Oberpraesident«jég megszűnik s lesz helyökbe helytartó, minisztérium, államtanács stb., melyek ott helyben kormányoznak, de melyek teljes mértékben Berlintől függnek. Ezzel a törvénynyel is egy új követ rak Bismarck a gondjaira bízott birodalom épületének megerősítéséhez, biztosításához. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma d. u. 6 órakor tartott ülésében elsősorban jelentéseket hitelesített; azután megkezdte az 1878. évi 17. t. sz. 20. fejezete némely cziménél szükségessé vált túlkiadások elszámolásáról és fedezéséről szólójavaslat tárgyalását. Pauler igazságügyminiszter előadja, hogy 1878-ban a megszavazott igazságügyi kölcsön nem volt elegendő s 513 ezer forint tulkiadás vált szükségessé. 1879-re sem mutatkozott a költség elegendőnek s ennek következtében 270.000 frtnyi tulkiadás engedélyeztetett. Most azonban kiderült, hogy az egéok tulkiadsra nem volt onyliség, hanem 19RR1X írtra, s igy a ház többet szavazott meg, mint a menynyi igénybe vétetett. Most a tényleges tulkiadásnak az 1878. 17. tcz. 56. és 20. fejezet többi czimeinél történt megtakarításokra való elszámolhatását és a zárszámadásokba való fölvételét kéri. Lukács Béla nem ily időközönkéntijavaslatokkal kívánná igazoltatni az ily túlkiadásokat, melyek már megtörténvén,a póthitel természetével nem bírnak, hanem az egész tárcakezelés előterjesztésénél, a zárszámadásoknál. Az erre keletkezett vitában hangsúlyoztatok a tvjavaslat támogatására az eddig követett gyakorlat és annak ellenébenaz a felfogás is, hogy ilyneműjavaslatok póthiteltörvény alapját ne képezhessék. A vitában Horváth Lajos, Wahrmann és Hegedűs S. vettek részt. A bizottság erre ajavaslatot átalánosságban elfogadta. A részletes tárgyalásnál az 1. §. változatlanul elfogadtatott. A 2. §-nál azonban lényeges módosítás történt, amennyiben a kért összeg 270.000 frt helyett a tényleges kiadásoknak megfelelőleg pótlólag 128,813 frt 8*/a kr. erejéig engedélyeztetik. A zárszámadásokba felvétele megengedtetik, s a törvény értelme-