A Hon, 1879. június (17. évfolyam, 133-157. szám)
1879-06-01 / 133. szám
133. szám, XVII. évfolyam. Reggeli kiadás. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Budapest, 1879. vasárnap, junius 1. Kiadó-ivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra............................................................2 frt 3 hónapra 6 » 6 hónapra...................................... . . . 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint........................................1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Előfizetési felhívás Hó XVII- évi folyamára. Előfizetési árak : Félévre . . . . . 12 frt Évnegyedre . . . . 6 » Egy hónapra .... 2 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. 200^ Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, »Hon« kiadóhivatalába (barátok tere, Athenaeum-épület) küldendő. A »Hon« szerk. s kiadóhivatala. Budapest, május 31. Húsvéttól pünkösdig. Jól esik pünkösdtől — húsvétig visszatekinteni azon eredményre, melyet a törvényhozás, a külpolitika és hitelművelet ez öt hét alatt felmutat; nem azért, hogy dicsekedjünk vele, de, hogy a tanulságokat levonjuk a viszszapillantásból a jövő számára. Mert e rövid idő is elégséges volt arra, hogy a törvényhozás annyit végezzen, amennyit máskor egy év alatt sem végzett — és ehhez nem kellő egyéb (mert előkészített reformanyag máskor is volt), mint hogy ne legyen közjogi vita, foglalkozzunk kevesebbet a külpolitikával, ne helyezzük az ellenzéki feladatot a hosszas, meddő recriminatiókba és akkor tudjuk öt hét alatt rendezni: Szeged és a vízszabályozási társulatok ügyét, a bejelentési hivatalt, erdőtörvényt, rendőrbíráskodást, beszállásolást, mindamellett, hogy még két nagy vasúti kérdés és több póthitel jön megszavazva. És ezek bizonyára üdvös, hasznos munkák : függő vasút-ügyeink rendezése hitel- és forgalmi válságoktól, hitelünket rontó perektől óv meg; a bejelentési hivatal a fővárosi rendet és népszámlálást mozdítja elő; az erdőtörvény milliókra menő vagyont óv meg a pusztulástól és klimatikus viszonyaink javítására, sőt vízszabályozási nehézségeink elhárítására is hat; a rendőrbíráskodás, egyfelől a jogbiztosságra hat, a mindennapi élet apró-cseprő ügyeiben, másfelől: jogvédelmet biztosít az önkénykedés ellen, védi az erkölcsöket és a hatóságot egyaránt; a beszállásolási törvény legalább is egy millióra menő terhet vesz le az igazságtalanul súlytottak vállairól és nemcsak arányosabbá teszi azt, de nagy részét, a quota arányában, Ausztriára hárítja ; amit eddig viselt pl. Budapest vagy Kolozsvár lakossága, annak 30 százalékát fogja viselni az ország, 70 százalékát Ausztria. Nem nagy, de annál kellemetlenebb zaklatásokkal járó tehertől szabadítja meg az országot az a kis javaslat is, melyben az illetékek késedelmi kamata 6 százalékban korlátoltatik és ennek fokozódása kizáratik. Ezeket bizonylatba lehet venni bármely parlament mérlegében, és annál többet nyomnak a magyar országgyűlésében, mert az eddig sok meddő teherrel volt túlhalmozva. Figyelemre méltók e törvények különösen azért is, mert két régi vádat cáfolnak meg; az egyik az, hogy reformokat, a nép szükségeinek megfelelő törvényeket nem hoz létre az országgyűlés; a másik az, hogy a nép bajainak orvoslására nem tesz semmit, íme, rövid öt hét alatt képes volt három nagy reformot keresztülvinni és millióval könnyíteni a nép terheit, sőt az erdő- és rendőrtörvény indirekte sok vagyonveszteséget is megakadályoz, sok vagyonképződést mozdít elő. És mi kellett mindehhez ? Talán kormány-, vagy rendszerváltozás, talán nagy politikai actió, vagy az ellenzék bármely követelményének kielégítése? Nem. Helyén maradt minden tényező, de ezek működése nem lön zavarva a külügyi és közjogi viták ama meddő harczaival, melyek eddig nálunk mindennpiakká lőnek A munkásság szent lelke előbb szállta meg a képviselőket, mint annak ünnepe megérkezett, vajha tovább is tartana; tartana addig, míg csak az oszág törvényhozási hiányt szenved, míg bekötözni való sebei, előhaladása elől elhárítandó aka-adályai lesznek. És akkor soká fog tartani, mert sokak a mi bajaink. Az pedig, hogy a magyar országgyűlés egy kissé a belügyekre fordító figyelmét, nem ártott a külpolitikának. Annyira nem, hogy most az ellenzék is jobban meg van elégedve annak eredményével, mint eddig. Pedig az nem változtatott irányt, hanem ment a maga békés útján. Eleget haladt ezen öt hét alatt is. Bulgária fejedelmet kapott, lemondott Kelet-Rumélia követeléséről, ennek török kormányzója átvette a kormányt az európai statútumok alapján; az orosz seregek fokozatos gyorsasággal mennek haza felé, és a dolgok új rendje sokkal békésebb képet nyújt most, mert azokkal szemben erősebb Európa egyetértése, mint ez előtt. A novibazári szerződés a békés consolidatio egyik biztosítéka, nemcsak Törökországgal szemben való helyzetünkben, de a porta, Szerbia és Montenegro közti viszonyban is. És mindezzel szemben, hogy miben találtunk volna biztosítékot , akár egy czélnélküli (mert a keleti válságot meg nem oldó háborúval, akár a tétlenség osztrák politikájával, azt aligha lesz képes ma ember megmondani. — Nem minden úgy van jól, ahogy van; nem vagyunk mentek veszélyektől és aggodalmaktól e téren, de, hogy most több biztosítékkal és nyugodtabban nézhetjük a helyzetet, mint csak öt hét előtt is, hogy azóta is sokat javult az, azt, úgy hiszszük, nem lehet kétségbe vonni. És igen bölcsen, hazafiasan cselekedett az ellenzék, hogy hallgatagon legalább, az eredmény előtt annyiban meghajolt, amennyiben oktalan vitákkal és alaptalan aggodalmakkal nem zavarta az ország nyugalmát, a képviselőház munkásságát. Hasznát vette ennek mindenki, de leginkább az ország. És ha sokat beszéltek újabban parlamentarizmusunk sülyedéséről, tekintélyének hanyatlásáról, a népnek abban vetett hite kihalásáról, hát nem tagadjuk e tekintetben a kórjelenségeket, de azt bátran merjük állítani, hogy dolgozzék az csak úgy és annyit, mint a legközelebbi öt hét alatt, akkor bizalommal fog feléje fordulni a nemzet, mert látni fogja a keze nyomát, munkája áldását. Még két év van, e parlament életéből hátra ; ha tovább is oly arányban dolgozik, mint most, akkor meg fogja érdemelni a »reform« országgyűlés nevet, az, mely megindult programja nélkül, névtelenül, vad szenvedélyekkel, úgy, hogy már eddig is fölülmúlta a hozzá fűzött reményeket , mert bizony nem nagyok voltak azok. És mi kell ehhez? Munkaanyag van, munkaerő — mint látszik — szintén van; csak legyen meg hozzá a kellő temperamentum, és lesz reform, lesz tekintély idehaza, lesz hitel — oda künn. Hitelünk gyorsan javul. Állampapíraink még soha oly magasan nem állottak és oly kelendők nem voltak, mint most. És ha az állam hitelének e javulása lehetővé tette a pénzügyminiszternek, hogy ugyanazon 140 millió rentével, mely csak a 760 millió kincstári utalvány és az idei hiány fedezésére volt megszavazva, beszerezze, illetőleg, most már biztos kilátással beszerezhesse, nem csak ezek fedezését, de a szegedi államkiadások és a vágvölgyi vasút vételárának idei részletét, sőt talán többet is, anélkül, hogy ezek miatt az országot újabb teher érné, ez mindenesetre nagy és biztató eredmény, és annak feltevésére legalább is feljogosít, hogy ha a külföld bízik hazánkban és politikánkban, viseltessünk tehát mi is igazsággal ez iránt, és bizalommal az iránt! De egyszersmind intő jel is van hitelviszonyaink e javulásában. Az államhitellel együtt emelkedik a magánforgalmi hitel is. Amint az állam konvertálta terhes adósságát és gondoskodott közveszedelmei (Szeged, árvíz, vasúti verseny) elhárításáról, úgy kell a magánosoknak is cselekedniük, konvertálni az uzsorásadósságot, megszerezni a szükséges beruházást, új vállalatokat alapítni lehet és kell most. Használjuk fel a kedvező fordulatot, mert ha elszalasztjuk, talán soha többé — ily mértékben — vissza nem tér. Ha állam és társadalom kellően, okosan használja fel, a kész munkaerőt, időt és hitelt, akkor biztosítottuk hazánk felvirágzását! Úgy legyen! — A szegedi királyi biztosság szervezetére nézve — mint az »E—!« írja véglegesen megállapodott a minisztertanács. Királyi biztosul Tisza Lajos szemeltetett ki, s a kinevezési okmányt már ő felségéhez fölterjesztették. Szintúgy meg vannak már állapítva a részletes utasítások. A királyi biztos mellé adott tanács tagjaira nézve — egynek kivételével — hasonlag létrejött a megegyezés. A névsor mindazáltal csak akkor lesz közölhető, midőn az utasítások az illető jelölteknek hivatalos tudomására jönnek. Az időpont, melyben a királyi biztosság működését Szegeden tényleg megkezdendi, szóval a királyi biztos leutazása egyelőre a junius 8-ikát követő hét elejére van kitűzve. Az Albrecht főherczeg elnöklete alatt tartott tábornoki enquetek, melyek e hó elején értek véget, tüzetesen foglalkoztak ama tapasztalatokkal s ezek értékesítésének módozataival, melyeket az okkupáczionális hadjárat nyújtott. A fölmerült kérdésekről kimerítő munkálatok lőnek kidolgozva s ezek alapján több rendbeli módosítások fognak eszközöltetni a hadsereg körében, mikről uj szabályzatok készülnek, így pl. uj lövési szabályzat lesz, mely a középutat tartja az eddig túlhajtott távlövési rendszerrel szemben, a legénység tölténytartói megnagyobbittatnak, a munició-csapat kocsijainak száma szaporittatik, a hadsereg municioparkjának dotácziója fölemeltetik. Az okkupáczionális hadjárat volt az első alkalom, melyben a legénység hosszabb ideig viselte a fél csizmát, mely átalában bevált, de ez iránt mégis azt határozta az enquet, hogy jövendő mozgósítás esetén, minden lehetőség szerint oda kell hatni, hogy a lábbeli minden legénynek a lábára találjon, ami eddig nem volt így. Ez újítás által a hosszú mars alatt feltört lábak százaléka okvetlenül alább fog szállni. Beható tanácskozás tárgyává tétetett az új védrendszer s mindaz, ami ezzel összefügg és abból következik. Minden ide vágó kérdésről külön munkálat szól, melyek hasznos anyagul fognak szolgálni a védtörvény revisiójánál. Szóba jött aztán Bécs erődítése is, oly formán a mint Páris erődítve van. De ez — mint egy bécsi lap erre vonatkozó tudósításban olvassuk — csak épen »akadémiai« értekezés volt s ez iránt megállapodás nem jött létre. — Edhempasa, a porta újonnan kinevezett nagykövete néhány nap előtt először értekezett Andrássy gróffal. A tekintélyes török államférfin ez alkalommal uralkodója amaz óhajának adott állítólag kifejezést, hogy Törökország viszonya Ausztria-Magyarországhoz mindig oly baráti maradjon mint ma. A »D. Telegraph« egy bécsi levelében, mely az új nagykövet minden jeles tulajdonát felsorolja, mindazáltal kiemeltetik, hogy Edhem pasa személyi viszonyainak tanácsosabbnak kellett volna feltüntetni őt most nem küldeni Bécsbe. »Ő — írja a levelező — úgy jön ide, mint aki Karatheodory pasával, a jelenlegi külügyminiszterrel notórius ellenkezésben van. Mielőtt ideérkezett, az a hir előzte meg, hogy Konstantinápolyt elhagyta a nélkül, hogy főnökétől elbúcsúzott volna, a nélkül, hogy utasításait átvette volna s e jelentés tényleg teljesen valónak bizonyul. Mily politikát képvisel tehát itt Edhem pasa ? Mily tekintéllyel védelmezheti az ottomán birodalom érdekeit, míg külső ügyeinek vezetése a jelenlegi kezekben marad meg ? Midőn Edhem pasa elhagyta Konstantinápolyt, bizonyos fondorlatok léteztek, melyeknek Karatheodory pasát meg kellett volna buktatniok, de melyek meghiúsulta azóta konstatálva van. Az új nagykövet állása ezért legalább is homályos. Magas személyi állása folytán itt biztos lehet a legjobb fogadtatásról, de nagyon kell sajnálni, hogy állomását elfoglalta, mielőtt a nézetkülönbség közte és a külügyek vezetője közt kiegyenlittetett.« A „HON“ TÁRCZÁJA. Oroszország belviszonyai. .. Eddig láttuk az orosz községet, mint gazdasági szervezetet, most lássuk mint közigazgatási institutiót. Az orosz község, mint adminisztráczionális szervezet, tőről metszett muszka eredetiség s a századok viharai és eseményei közepette úgy maradt meg, mint a régi Egyptom templomai a sivatag homokfúvásai és a Nílus kiöntései között. Ha van valami Oroszországban, ami tiszta szlávnak nevezhető, ez a községi igazgatás ; ez nem külföldről importált intézmény, hanem magából az orosz földből nőtt és fejlett ki és a törvény csak elismerte és szentesítette lételét. Az orosz községi szervezet régibb keletű a jobbágyságnál s túlélte ezt; három századon át, míg a jobbágyság tartott, a helyi közigazgatás és igazságszolgáltatás jó részt a földes ur kezében volt központosítva, ki mint jobbágyainak természetes gyámja, az azok által lakott község felett is gyámságot gyakorolt. Az emanczipáczió megszakítván e kapcsokat, fölszabadította a községet is; a muzsik a polgári emanczipaczióval megkapta a közigazgatási emanczipácziót is. A községi adminisztráczió teljesen a választásra lön hagyva s a »mir« (a község) a saját kebeléből, vagyis a falusi parasztokból választja meg tisztviselőit, mert más osztálybeli egyénnek nem lévén semmi része a községi közös vagyonban, nem tekintetnek a mír tagjainak s törvényileg kívül állnak azon kzségen, a melyben laknaik. A kollektív birtok s a szociáris adó által egybekötött parasztok első fokú községet képeznek (szelszkoé obcsesztvo), melynek lakosai ugyan egy földes urnak voltak jobbágyai. Több ilyen község képez egy járást, »voloszt«-ot, melynek lakosai a törvény szerint 600 és 4000 közt váltakoznak. A kis községnek gazdasági, a nagynak (melyhez több község tartozik s igy egy kis járást képez) közigazgatási attribútumai vannak: az elsőhöz tartozik mind az, a mi a földbirtokra, a szolidáris adó kivetésére s behajtására vonatkozik ; a másodikhoz mind az, ami a választ átalános érdekeire, a hatóságokkal való érintkezésre, rendőrségre és alsóbb fokú igazságszolgáltatásra vonatkozik. Szegényügy, iskola, adó tekintetében a na-gyobb község ellenőrzi a kisebbet. A mindezekhez szükséges tisztviselők a faluban úgy, mint a volosztában maguk a parasztok közül választatnak, a központi kormány s más társadalmi osztályok minden beavatkozása nélkül, tehát teljes demokrácziákat képeznek. Az araboknál is megvan a kollektív, patriarchális, vagy családi birtok és ehhez tudott alkalmazkodni bizonyos arisztokratikus kormányzat, amenynyiben a hatalom a család vagy törzsfő kezében van összpontosítva . Oroszországban ilyesmi ismeretlen ; az orosz mirben nincs örökletes, személyi, vagy olygarchikus tekintély vagy hatóság. A jobbágyság idején a községnek ugyan volt ura, de ez a községen kívül volt, és a mellett lehetett zsarnoka, de nem volt feje, vagy főnöke a mirnek arab értelemben. Hogy valaki tagja lehessen az orosz községnek, nem elég, hogy oda áttegye lakását. Ehhez megkivántatik a község lakosainak beleegyezése s megkivántatik az, hogy az illető megvegye a jogot egy darab földhöz. A falusi községek s a voloszt egyenjogú paraszt lakosokból állanak; minden más lakos idegennek tekintetik s a községgel szemben oly viszonyban áll, mint pl. az az ember, ki oly országban tartózkodik, mely nem hazája. A jogok és kiváltságok, melyekkel a község rendelkezik, igen különbözők; joga van földet vásárolni, bérbeadni és venni, meg eladni; külön szokásai s ezekből folyó szabályrendeletei vannak, melyek a maga kebelében kötelezők a nemzeti közjog közepette. Tagjai iránt kezes és biztosíték az állam és kincstár irányában; joga van kebléből kizárni, kiutasitni egyes tagot, vagy idegent mint tagot fölvenni s úgyszintén rendelkezik tagjai felett fegyelmi hatalommal is. Ez adja a magyarázatát annak, hogy miért jelent az orosz »mir«, község még »világot.« Az orosz község ily viszonyok közt egy majdnem elzárt kis világot képez, a nagy orosz birodalom világában. Többen úgy az orosz, mint a külföldi írók közül igyekeztek bebizonyítni, hogy az orosz család, község és állam ugyanazon egy elv és styl szerint vannak construálva s a nemzeti és társadalmi élet e három fokozata között szoros összefüggés és analógia áll fenn. Ámde ez tényleg most legalább nincs igy. Századok viszontagságai s a történelmi fejlődés módositólag hatottak az eredetileg analóg viszonyokra. Az orosz állam elvesztette eredeti patriarchális formáit s lett bureaukratikussá, ami e formákkal igen ellenkezik. Ha az orosz családot veszszük a község és az állam prototypjének, a különbség szembeszökő. A patriarchális orosz családnak két megkülönböztető jellemvonása van: a családatya korlátlan tekintélye s a gyermekek osztatlan birtoka. E két vonásból az állam, az autokráczia csak egyet, az elsőt tartotta meg ;a község, a mir pedig megtartotta a másodikat. Az állam nemcsak elejte a primitív közösséget, de sőt hagyta elmosódni az egyenlőséget, melyet a mit meg- és fentartott. Viszont a község, mely megőrizte keblében a közösséget és egyenlőséget, kizárta és mellőzte az önjoga hatalmat, az önkényes tekintélyt;a választott fő »öregnek« sztarosztának, tehát mintegy családfőnek hivatik, de nincs absolut hatalma. Állam és község eltérő utakon jelentékenyen távoztak az eredeti typustól s ma már az orosz család is, mely oly sokáig volt minden társadalmi szervezetnek mintája, azon az uton van, hogy elveszítse ősi, eredeti patriarchális jellegét. Sajátságos jelenség, hogy egy akkora autokrácziában, mint Oroszország, a kis orosz község érintetlen maradhatott: az állammal, állami közegekkel nemcsak súrlódásai nincsenek, de jóformán még contactusban sem áll azokkal. A község s a voloszt tisztviselői választás utján lépnek hivatalaikba s mindannyian fizetést húznak. Legyülöletesebb s egyúttal legterhesebb az adószedői állás, miért is az adószedőt rendesen csak egy évre, mig a többi tisztviselőt három évre választják. A község élén áll a »sztaroszta«, a volosztén a »sztarsina.« Hivatali állásuk jeléül nyakukban egy bronz lánczot és érmet viselnek. Az előbbit az utóbbi ellenőrzi, — mindketten felvigyáznak az adók pontos befolyására, utak jó karban tartására, iskolákra, községi pénztárakra, a kihágókat bírsággal (a mir javára), vagy két napig terjedhető fogsággal büntethetik, érintkezésök a közp.hatalom közegeivel igen gyér és korlátolt. A sztarsina oldala mellett működik egy állandó közigazgatási bizottság-forma testület, mely áll a sztarosztákból, vagy helyetteseikből és az adószedőkből. A községek a sztaroszták helyett külön e czélra megválasztott egy vagy két tagot is küldhetnek az ily bizottságba, mely kisebb ügyekben csak consultativ, a fontosakban pedig döntő szavazattal bir, fentartatá I van a recursus a voloszt közgyűléséhez. Az orosz község maga választja meg a következő »functioniáriusokat« u. m.: a községi magtárak felügyelőjét, a csőszöket erdők és mivelés alatti földek számára, a községi nyájőrt s végre az írnokot, vagy jegyzőt, nem különben az apró ügyekben eljáró birákat. Ebből áll legalsó fokon az orosz közigazgatási apparátus és hierarchia. Ezek közt legnevezetesebb szerepet játszik a jegyző, vagy iródiák forma (piszár), ki bár törvényes hatalommal nem bir, igen gyakran fontos és befolyásos személylyé növi ki magát a muzsikák sorában. A piszár rendesen nem tagja azon községnek, melyben működik, nem is tartozik a muzsik osztályhoz ; legtöbbnyire valamely állami hivatalocskából csapták ki s a muzsik községben keres menedéket és kenyeret, hová az orosz bureaukráczia romlottságát és visszaéléseit is beviszi magával s mig a muzsik egytől egyig ó orosz paraszt öltözetben jár, a piszár európaias »német« öltözete által különbözteti meg magát. Az enquetekben nagyon sok panaszt emeltek a piszár ellen. Hogy a községi scriba igen gyakran nagy befolyásra tesz szert, onnan van, hogy a muzsikák között az írás és olvasás mestersége még mindig igen ritka dolog s a törvény arra kötelezi a község és a választ különböző hatóságait, hogy hozott határozataikról jegyzőkönyvet vezessenek s az állami közegekkel is írásban érintkezzenek. A törvény intenziója ebben az volt, hogy rákényszerítse a muzsikát az iskoláztatásra, de a helyett a piszár által segít magán, ki az egyedüli írástudó ember lévén, a községben és volosztban természetszerűleg jelentőségre vergődik. Érdekes jelenség: az orosz községi gyűlés, melynek tagja nem minden muzsik, hanem csak minden családfő, vagy minden háztartásnak a feje. E czimen az özvegy asszonyok, vagy azok kik időközönkint meg vannak fosztva férjeiktől, tagjai a községi gyűlésnek, mely határoz a községet illető ügyekben, így az északi területek szegényes községeiben, hol a férfiak kénytelenek a messze távolban keresni munkát, az asszonyok nagy számmal jelennek meg a községi gyűlésekben. Tehát nem az egyén személyi jogon vesz részt községet illető ügyek feletti határozathozatalban, hanem a család, melyet feje képvisel,gy azt lehet mondani, hogy e gyűlések, képviseleti ka- tmarák, melyek tagjai mind megannyi jog szerinti megbizottai és delegátusai egy-egy háznak, egy-egy családnak. A gyűlések ilyetén összetétele magából a kollektiv földbirtokból foly, valamint a föld csalá■ donkint, vagy háztartás szerint osztatik föl, úgy a községet érdeklő ügyekben is nem az egyén, mint ilyen, hanem az ez által képviselt család határoz és dönt. A községi közgyűlésnek jelentékeny jogai vannak a tagok irányában; joga van kizárni kebeléből bárkit is, bár ehhez a törvény azt a kikötést teszi, hogy a kizárás egy és ugyanazon személy irányában egy hazamban három évnél tovább ne terjedjen. Sőt még többre is van joga a gyűlésnek ; a községből s annak területéről, illetőleg a közösségből kiűzhet bárkit is, a kit arra méltónak ítél s az ilyen szerencsétlen kiűzöttnek sorsa rendesen az szokott lenni, hogy Szibériába deportáltatik. A közgyűlés tehát forma szerint és lényegileg száműzési jogot gyakorol a muzsik irányában s miután e jogot nagyon is gyakran és nagy mértékben vette igénybe, a kormány, hogy lehetőleg elejét vegye a visszaéléseknek, úgy vélt a bajon segíthetni, hogy 1877. április 22-én kelt rendeletben az ily módon kizártak Szibériába való szállításának költségeit az illető község által fedezendőknek mondotta ki. De ezt ismét némely nagyobb kerületi gyűlések az által játszták ki, hogy a deportáczió költségeit a kerület által viselni rendelték el, hogy így a községek ne gátoltassanak abban, hogy kebelükből kizárhassák a tolvajokat, munkakerülőket stb., kik csak terhére vannak a mirnek. Ezelőtt még az a joga is volt a községnek, hogy maga jelölte meg a katonasághoz besorozandókat, amivel szintén egy nemét gyakorolta a büntetésnek és száműzésnek. Az új katonai törvény azonban kivette a község hatásköréből e praerogativát. A községi gyűlések rendesen vasárnaponkint tartatnak a széles nagy utczákon, templomozás után. Oda gyűl a falu apraja, nagyja, nők és férfiak egyaránt. A családapák külön csoportba állnak, a fiatalok hallgatják beleszólás nélkül a tanácskozások menetét. Elnökölni persze senki sem szokott, szólásra sem jelentkezik senki, hanem miután a sztaroszta föltette a kérdést, hogy helyesli-e a gyűlés ezt, vagy azt az intézkedést, akkor hozzá szólnak jobbról-balról a hányán csak akarnak. A gyűlés vége és a döntő határozat színhelye rendesen a csapszék, honnan az elöljárók csak kivételesen nem mennek »illuminálva« haza. Szathmáry György: Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva. A II. országos iparosgyűlés. Miután a kongressus első ülésén a gyűlés legfontosabb tárgya, az ipartörvény módosítása és az iparos szervezet elkészítése letárgyaltatok, a délután 3 órakor megnyílt második ülésen már gyorsabb tempóban folyhatott a tárgyalás, s a negyedfél óráig tartó ülésen a napirenden volt tárgyak közül a következő négy pont: az iparos szakoktatás szervezése, az egyetemlegesség elvére alapított önsegélyegyesületek és szövetkezetek, a budapesti országos kiállítás és az állami szükségleteknek a hazai ipar által való fedezése lön megvitatva és elfogadva. A délutáni ülés méltó párja volt az első ülésnek. Míg az ipartörvény módosítása felett az illető szakreferens egy, eszmékben gazdag és oly tartalmas exposéval lépett a kongressus elé, mely pontonkint átalános helyesléssel és élénk éljenzéssel találkozott, úgy hogy az a kongressusi irományok közt mindenesetre maradandó becsű műnek tekintendő , addig a délutáni ülés folyama velős tömörsége s a magyar iparos osztály praktikus tapintata által tűnt ki. Az iparos oktatás kérdéséhez kevés szónok szólt. Steinacker előadó könnyen átérthető, helyes logikai öszszefüggésbe hozott érvekkel támogatta indítványát s habár nagy tetszést nem aratott is beszéde, de a gyűlésen meglátszott, hogy érveit osztja és helyesli a kongressus. Azok, akik az indítvány ellen magukat feljegyeztették, mint György Aladár az orsz.nőiparegyesület képviselője, és Dück József több brassói társulat képviselője, nem is kívánták a tett indítványok elvetését, hanem oly pótindítványokat és módosításokat hoztak javaslatba, melyeket előadó is elfogadhatóknak tartott részben, s a vita folyamában az eszmék annyira tisztázva lettek, hogy utoljára a határozatok egyhangúlag hozattak. Az egyetemesség elvére fektetett szövetkezetek kérdése felett is, bár rövid, de igen érdekes és tartalmas vita folyt, melyet érdemes lett volna gyorsírókkal feljegyeztetni. G az előadó szép, csengő hangjával, melyet a rossz akusztikával biró nagy terem minden zugában meg lehetett hallani, köté le a hallgatók figyelmét, bár kissé a magas theóriák mezejére csapott át, és onnan merité érveit, melyekre javaslatait fektette. De a következő szónokok s nevezetesen Weinberger Gyöngyösről és Mudrony Soma iparigazgató igen sikerült rögtönzött beszéddel lelkesíték fel a gyűlést, melyben a társulásban rejlő erőt kimutatva, kimondatták a kongressussal, hogy ezen ügyben a cselekvés terére kell lépni, s a már létező kezdemények felhasználásával országosan meg kell indítani a termelő társulatok, előlegező, nyersanyag beszerző, raktározó egyesületek alakítását, mire nézve az egész mozgalom tűzhelye az o rsz. m. ip a r egye sület leend. A következő két pont csaknem vita nélkül el lett fogadva. Egyébiránt a gyűlés lefolyásáról itt közöljük a »Gyors Futár« feljegyzéseit. Napirenden van a határozati javaslatok I1-ik pontja, az iparos szakoktatás szervezése. Előadó: Steinacker Ödön.