A Hon, 1879. november (17. évfolyam, 263-288. szám)

1879-11-25 / 283. szám

283. szám. XVII. évfolyam. Budapest, 1879. kedd, november 25. Esti kiadás. Szerkesztési iroda­i Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. - j&ssmmmimrx' ' mnt Kimló.hivatal­­ Barátok­ tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggel és esti kiadás együtt: 1 hónapra ....................2 3 hónapra .•••••....................6 * 6 hónapra ..................................12» Az esti kiadás postai különküldéséért felül­fizetés negyedévenkint............................. " » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, november 25. Hetek óta egész serege kering a hírek­nek a monarchia diplomatiai testü­letében történendő változásokról. A legújabb combinatio oroszországi követünk Langenau báró helyébe Windischgrätz herczeget nevezi ki. Bécsi jól értesült levele­zőnk szerint ez utóbbi hírnek nincsen alapja. Meg­lehet ugyan, hogy tekintettel a római üresedésbe jött követi állásra és Zichy gróf konstantinápolyi követünk lemondására, kö­vetkeznek be változások ; de Haymerle báró, mint diplomatiai körökben beszélik, eddig nem határozott e tekintetben és az említett combinatiók mindenesetre koraiak. A com­binátiók körébe tartoznak azon hírek is, melyek azt állítják, hogy Bismarck herczeg az Andrássyval, illetőleg monar­chiánkkal létrejött megegyezésnél kikötötte volna, közös hadseregünk eddigi létszámának megcsonkítlan fentartását. Tudtunkkal ön­álló államok bizonyos ügyekről nem szoktak alkudozásokba bocsátkozni, de a német-osz­­trák-magyar véd- és daczszövetsé­g természe­ténél fogva magától értetődik, hogy mind­egyik szövetkező állam azon feltevésből in­dul ki, hogy szövetségesének ereje megmarad a volt státusban és hogy azon a körülmények vagy az idő nem fognak egyhamar változ­tatni. Konstantinápolyból írják a »Pol. Corr.«-nak, hogy ugyanazon napon, melyen Layard egy, a szultánnál volt kihallgatáson az ismert angol követeléseket formulázta, a porta két hosszú sürgönyt küldött M­u­s­u­­rus pasához, hogy Salisbury haragját lefegyverezze. Ezek elseje átalános, hanem igen hangsúlyozott reform-igéreteket tartal­mazott és valószínű, hogy az angol kabinet­nél némi hatást tett. Csupán 8 órai időköz után következett egy második, nem kevésbbé hosszú, hanem igen ügyesen szerkesztett sür­göny, melyben körül elől ez állt : »A porta teljesen belátja, hogy az angol kabinet pozí­­c­iója meg volna nehezítve, ha az ígért refor­mok nem hozatnának be gyorsan. Másrészt a szultán miniszterei a Beaconsfield-kabi­­net föntartására a legnagyobb súlyt fektetik, mert a török birodalom iránti jóakaró érzel­meinek számos bizonyítékát adta és a porta előtt nem ismeretlen, hogy egy szabadelvű angol kabinet Oroszországgal és Törökország többi ellenségével szövetkeznék. A Said pasa elnöklete alatti kabinet tehát elismeri, hogy sorsa és magáé Törökországé is az angol kon­zervatív kabinet fönnállásához van kötve s e szerint szilárdan el van határozva a királyné minisztereinek feladatát megkönnyíteni, ko­molyan és haladéktalanul járván el a refor­mok végrehajtásában. Ez a sürgöny igen kedvező benyomást tett Salisburyra, kik Musurus pasát biztosította, hogy az angol hajóhad nem fog a török vizekre vonulni. Az angol sajtó egy részének c­áfolatai daczára teljesen bizonyos, hogy Layard kö­vetelte Baker pasának kineveztetését Ar­­ménia főkormányzójává és hogy a szultán eleinte a legnagyobb erélylyel visszautasí­totta magától ezt az eszmét és hogy az angol kabinetet lefegyverezze, ismételte a már tett reformigéreteket. Mahmud helyzete egy idő óta rosz­­szabbra fordult. Layard ismételte a szul­tánnak, hogy Mahmud Angliában joggal vagy jogtalanul a reakc­ió képviselőjének és reformok ellenségének tekintetik és hogy megtartása a kabinetben a két kormány szí­ves egyetértésének állandó akadályát fogja képezni. Mahmud most mindenütt híresz­­teli, hogy messzeható közgazdasági reformot, t. i. a vakusok vagy mecsetjavak világiasítá­­sát készíti elő. A közvélemény, a török sajtó hangja után ítélve, mindenesetre nagyon ellenséges Anglia irányában, az angol nagykövetség lapja pedig rendkívül éles czikket közölt a mostani kabinet több tagja ellen és a szultánt forradalommal fenyegeti. A törökök halogatásuk mentségéül min­dig pénzügyi ínségüket érvényesítették s e mentség ma érvényesebb, mint valaha; m­ind­­azáltal valószínű, hogy a pénzügyi nyomorúság a porta és a galatai bankárok közti új egyez­ség által némileg enyhittetni fog. Mahmud pasa nemrég örömtől ragyogva közölte egy külföldi diplomatával, hogy az ottomán bank londoni igazgató­tanácsa hozzájárult a Salá­tában kialkudott egyezséghez. Mindazáltal e megegyezés sikere csak átmeneti lehet. A h­a­u­r­a­n­i zavargások szerencsére gyorsabban fojtottak el, mint remélték. Mic­h­­át oly nagy hadsereget állított ki, mely a lázongó drusotat megfélemlítette. Ar­e­k­o pasa meg van elégedve a fogad­tatással, melyben őt a szultán részesítette. Elutazása estéjén egy kibocsátványt írt alá, mely által a hírhedt torna-egyletek feloszlat­tatók, de sokan kételkednek, hogy e ren­deletet hiven fogják-e végrehajtani. Kelet- Rumélia határának átléptekor Aleko pasa a kalpagot a fezzel cserélte föl , a tisztelet e bizonyítéka nagyon kielégített. Szambulban két nap óta titokszerű hírek keringenek, hogy a szultán nemsokára le fog tétetni. E híreket, úgy látszik, angol ügynökök terjesztik. — Az írek agitácziója egyre tart. A Londonban levő Home-Rule-féle végrehajtó bizottság közelebb ülést tartott, melyben elhatározta, hogy e hó 30-án a Hyde-parkban egy nagy meeting tartandó, melynek czélja, kifejezést adni a méltatlankodásnak és felháborodásnak a kormány azon tette iránt, mely szerint elfogadott néhány izlandit, kik egy meeting­­ben, a bérlet ügyben részt vettek. A meeting rende­zésével egy albizottság bizatott meg. A Dublinban tartott népgyűlés felette né­pes volt, 20.000 ember vett részt benne. A Liver­poolból számos ír bejelentette a végrehajtó bizott­ságnak, hogy részt fog venni a Hyde-parki demon­­stráczióban. Rendezik e mozgalmat: Olliver, Einingen,­­ Gray és P a r n­e­ll, kik mindannyian tagjai az angol­­ alsóháznak. A lelke a mozgalomnak Parnell. Nagy összeg pénzt gyűjtenek egy »védekezési alapra«, melylyel az agitácziókat szítni és folytatni lehessen. Dublinban egy szónok társaik elfogatását »vét­ségnek, ostobaságnak és bűnténynek« nevezte el, s hozzátette, hogy a kormány az efféle fogásokkal nem fogja megfélemlíteni Izlandot, mert az egész ország, mint egy ember, áll az elfogottak háta mögött. — Ez ügy csak a kormány erkölcsi vereségével s az ir nemzet győzelmével végződhetik. Másfelől jelentik, hogy a kormány intézkedé­seket teend az Izlandban tapasztalható gazdasági zavarok és nyomor enyhítésére, melyek forrásai az izgalomnak. Két évre kamat kölcsönt adand munka­­nélküli és tanulatlan munkások foglalkoztatására, úgy szintén a községekből való kivándorlás elősegítésére. A „HON“ TÁRCZÁJA. Jermola, a fazekas. Lengyel falusi történet. Irta: Kraszewski J. J. MÁSODIK KÖNYV. 10. A szeretet és kötelesség. (28. Folytatás.) — Kora reggel ismét eljönnek érte s elviszik innen, mondá magában, a jó gyermek nem is futhat többé hozzám, mert őrt adnak mellé. Ki tudja, lehet, hogy bűnül tulajdonítják be neki, hogy atyját felke­reste. Jobban tetszett ott neked? kérdé egy idő múlva. Legalább vigasztalj meg azzal, hogy ott jó dolgod van. —Jó, de szomorú, felelt a fiú.A ravatalon holt­test fekszik, a nagy teremben papok énekelnek, de anyám velem volt egész nap s mindenről kikérdezett. El kel­lett beszélnem neki egész életünket s ő összetéve ke­zeit, minden pillanatban hálát adott kednek sas úris­tennek. Adtak enni mindenfélét, megcsókoló attak s elküldték egy szabóhoz, hogy nekem más ruhát ké­szitsen . . . Atyám azt mondta — e név, melyet Ra­­dionek Pan Jan Druzyrának adott, igen szomorran hangzott Jermola fülében — atyám azt mondta, téve hozzá a fiú, hogy tanítót fogad mellém s egy csinos kis lovat is adott nekem. — Adja isten, hogy jó dolgod legyen ott, kiál­tott fel az öreg, nem kételkedem, hogy szeretni fog­nak. De talán lesz idő, midőn ismét kívánkozni fogsz a mi kunyhónk s azon nyugodt napok után, melyeket itt éltél át, így töltötték volna el valószinüleg az egész éj­szakát, anélkül, hogy az alvásra gondoltak volna, ha az öreg nem aggódik Radionek után. Ezért a kime­rült fiút feltette az ágyra s maga odaült mellé, hogy alvása alatt is vigyázzon reá. — Napfelkeltekor eljött az atya kocsival s ha­bár nem szidta meg a gyermeket, mégis szemére ve­tette gondatlanságát s beszélt azon halálos aggoda­lomról, melyet anyjának okozott. A fiú lehajtotta fe­jét és hallgatott. — Hogy ez ne történjék meg ismét jövőben,­­ Jermolát is elvisszük magunkkal Malyczekbe, mondá­­ Pan Jan, szép szobát rendeztünk be ott számára, ve­lünk fog lakni s úgy ápoljuk őt is, mint téged. -- Nem, nem, mondá az öreg, fejét csóválva, nem megyek el önökhöz, én szeretem gyermekemet, de innen nem megyek el. Öreg korában nehezen esik az embernek idegen kenyeret enni, valaki durván szólhatna hozzám s ez rosszul esnék a gyereknek s nekem is ő miatta. Az önök emberei nem jó szívvel néznék a betolakodót s úgy tekintenék, mintha nagy kegyet adnának nekem . . . Nem, nem, én már csak itt maradok. Hasztalan kérte őt Pan Jan, nem használt sem­mi rábeszélés, mivel sem lehetett az öreget rábírni határozatának megmásilására. Szivéhez szorította Ardhoneket, sirva, szorosan ölelve tartotta egy darabig, megáldotta s azután ismét leült a küszöbre, halálát várva . . . Nagyon csudálatos az emberek sorsa s vég­zete, a mint azt isten rendeli. Némelyik életfonala el­szakad, ha egészen aranyból volna is szőve, mig a másiknál a fájdalmak s bánatok ezer faja által szét­tépett sötét háló is megmarad... Jermola túlélte az elválást s nem tudott meghalni. Betegeskedett, má­sodszor megöregedett, komoran hallgatva s megbü­­völve járt fel s alá ismét s uj, szomorú korszaka kez­dődött életének. Eddig megkímélt ereje megengedte, hogy keresztül vonszolja magát ez életen, hogy tá­volról figyelemmel kisérje a gyermeket s maga emész­tő bánatával csak az emlékezetből éljen. Radio­nek eltávozása után felhagyott a fazekassággal s átadta az üzletet Huluknak, ki már eléggé jár­tas volt benne. Ma­gának meg tart­otta a kis kert­et s anom szobát, hol kezdetben lakott s részint azzal töltötte idejét hogy p'ou zugban, hol a gyermeket fölnevelte, sokáig elgondolkodott, részint hogy a kö­zé­pnével hosszasan elbeszélgetett. Egyedül e nő volt képes őt megérteni s egész türelemmel meghallgatni. Viszonyuk hasonlatossága még közelebb hozta őket egymáshoz. Jermola sajnálkozott rajta, hogy egészen meg van fosztva Harpynától, ki most már tökéletes dáma lett s anyját sohasem látogatta meg; a nő pe­dig vele együtt sóvárgott Radionek után. Sok órát töltöttek el igy a tűzhelynél ülve s elbeszélgetve a régi jó napokról; több mint százszor álmodták ugyanazon tárgyat, de nem unták meg ; mindig uj­j­uj vonzó ereje volt mindennek, mert a boldogság napjai jutottak ismét eszékne. — Emlékszik-e még, mily szép volt ez én Harpynám, midőn a templomba menetelve felcziczo­­mázta magát ? Most már nem is lehet felismerni, ötödik gyermeke születése után az úri élet daczára úgy elfogyott­­ ! valóban nincs áldás e kenyeren!... — S Radionek ? — jegyzé meg az öreg em­ber — nem volt-e szebb parasztruhájában s megnyi­­tott fejjel ? Radionek kezdetben naponkint meglátogatta őt, egyedül vagy egy szolgával, néha anyja vagy atyja is elkísérték őt az öreg gyámatyához. Később csak va­­sárnaponkint vitték őt ide, végül alig egyszer több hónap alatt. Midőn a vagy nagyon meglepte az öre­get, bátja segítségével elvánszorgott gyermekéhez, hogy habár csak egy pillanatra is, megláthassa. Ilyen­kor Radionek kezdetben a­mint megpillantotta, rögtön előfutott, mindent eldobott magától s lehetetlen lett volna őt visszatartani. Később azonban Jermolá­­nak már kissé várakoznia kellett, előbb kis ideig, majd egy egész óráig, sőt még tovább is; végre az egé­sz napon át hasztalanul vált a kapunál, nem láthatta meg s kényes szemekkel tért vissza. Igaz, hogy el­vitték a majorságba, gazdagon megvendégelték, de az öregnek esze ágában sem volt az eledel, ő csak fiát akarta látni s gyóny­őrködni benne ; csak ez lett vol­na képes őt kielégíteni. Jermola nem panaszkodott, hiszen látta, hogy a gyermek nem hibás, szülei egész buzgalommal rajta voltak, hogy Ri­dioneket elidegenitsék gyámatyjától s a gyermek titokban néha meg is súgta neki, meny­nyire örvendene, ha szabad volna Popjelnibe vissza­térnie. A fiú igen gyorsan megváltozott s oly annyira, hogy alig lehetett volna megismerni. Midőn a paraszt­imra un­ ruhát adtak, midőn elkezdték őt finom, mes­terkélt ételekkel táplálni s négy fal közé bezárni, a gyermek hervadásnak indult s egészen elhalványo­dott. Igaz, hogy gyorsan nőtt, de halvány növényke lett, melyet a legkisebb szél is képes lett volna elfony­­nyasztani A szegény anya sirt, az atya páni­szkodott, igyekezett őt felvidámitani, mulattatni s minden kis széltől megőrizte. De minél jobban zárták el s őriz­ték, annál gyengébb s halványabb lett. A tanulás vagy szülői dédelgetése közben gyakran gondolkozóvá lett. A tanulás vagy szülői dédelgetése közben gyak­ran gondolkozóvá lett, könyek gyűltek szemébe s midőn megkérdezték, mi baja van, mosolygott s el­­rejté fájdalmát. Ezóta soha sem ment ki fejéből régi életmódja, első, falusi szabadságban, munka s vidám­ság között eltöltött ifjúsági évei. Változott viszonya, az erőszakos átmenet éi oly káros hatással voltak Radionekre nézve, mint valamely növénynek átülte­tése alkalmatlan időben. Álmában látta a kedves kunyhót, a vidám reggelt, midőn a fezekakat készí­tették, megemlékezett a kirándulásokról a folyóhoz, az erdőbe s a szabad csatangolást azon világban, hol magát egész otthonosnak s függetlennek érezte. Itt azonban, habár édes kötelékek csatolták, ismét gyer­mek lett, kellemetlen gyámkodás alá fogták, aggód­tak miatta, megakadályozták szabad fejlődését jó akaratból. Vágyva­ vágyott az előtte elzárt természet, a nap­i friss levegő s úgyszintén Jermola után. A szülők nem találták ki a gyermek gondolatait s a helyett, hogy meggyógyították volna sebeit, még inkább izgatták azokat. A gyermek kedvetlenségét az öregnek tulajdonit­ották s igyekeztek egymástól elszakítani őket; eljárásuk ép oly tapintatlan, mint igazságtalan volt. Minél inkább törekedtek őket egy­mástól eltávolítani, annál inkább ragaszkodtak egy­máshoz. A gyermeket szeretetén kívül most már a szánalom is vonzotta gyámatyjához s azon kinzó tu­dat, hogy a hálátlanság által mily nagy igaztlansá­­got követtek el vele. Szigorú atyja előtt, kinek jelleme sok tekintetben hasonlított az őrnagyéhoz nem volt szabad mit sem említeni, még azt sem akarta, hogy valamit észre vegyen. Az anyát pedig bántotta azon nagy, folytonos ragaszkodás az öreghez, melyet megirigyelt s melyet mintegy bűnnek számitott be fiánál. Ehhez járult még egy uj esemény, mely szintén befolyással birt arra, hogy Radionek helyzete kelle­metlen legyen. A család megszaporodott egy kis fiú­val, kit Wladza-nak (Ulászló rövidítése) nevez­tek s az atya s anya erre fordították egész szere­te­töket, mely előbb az elsőszülött kizárólagos kincse volt, most már éreztették vele közönyösségüket s még szemrehányásokkal is halmozták el, hogy Jermo­­lához úgy ragaszkodik. A fiú mindent hallgatag tűrt, eltitkolta tényeit, de a benső fájdalom folyvást emésztette. Mindennek együtt véve rendkívül rossz hatást kellett gyakorolnia az előbb oly szabadon fejlődött, most azonban ellentétes érzelmektől kinzott gyermek­re. A különben vidám, nyílt, bátor Radionek komor, mogorva, félénk lett s egész éjszakákon át siratta a gyámatyjánál eltöltött boldog éveket. Jermola látása nagyon rosszul esett neki; szegény, valóban szána­lomra méltó volt. Gyalog, botjára támaszkodva von­szolta át magát Popjelniből Malyczekbe, elhelyezke­dett a folyosón s mint valami könyöradományra várt arra, hogy szeretett fiát nagynehezen csak m­eglát­­hassa. Ha végre bebocsá­tották, őröket állítottak ki, kiknek kötelessége volt arra vigyázni, hogy Radionek ne legyen nagyon meghatva, ne beszéljen nagyon so­kat, ne panaszkodjék s Jermola se maradjon ott so­káig. Gyakran, igen gyakran csak az ablakból látta őt a gyermek, a­mint órahosszant állott szomorúan a folyosón, a mint az inasok lökdösték, látta, mily ke­gyetlenül bárunk vele s hogy a szegény öregnek ho­gyan kell este lehajtott fővel lassan, minduntalan visszanézve, a nélkül , hogy vele beszélhetett volna, haza térnie. Ilyenkor Radionek keservesen sirt s be­teg lett, de könycit s betegségét nem annak tulajdo­nították, hogy a ros­z bánásmód Jern­ójával szemben meghatotta, hanem jelenlétének s tolakodásának. Maga az öreg is nagyon rosz néven vette, hogy most az egykori büszke atyából és gyámból most koldus lett, ki a folyosón kegyelemért rimánkodott. De­ren pa­naszkodott, nem tett senkinek szemrehá­nyást, hallgatott s magába zárta fájdalmát, ne­hogy valamikép végleg elkergessék. De amint egymás után többször elutasították, s még azt sem engedték meg neki, hogy a fiút lát­­ssa, gyakran ismét visszatért, tolakodóbb lett s mindenfélek p iparkodott, hogy őt megláthassa. Midőn észrevette, hogy a fiú arcza foly­vást hrkányabb, szemei mindinkább bágyadtak s hangja gyengébb , — akkor úgy tetszett neki, hogy a vihar, melynek anyagja már összegyűlt keblében, ki­törni fog. De a tehetetlen aggkor, a szegénység s reménytelenség meggátolták a kitörést, s kétségb­esett, elgordolván, vájjon lehetséges lesz-e valaha állapotán változtatni. Napról napra rosszabb lett a dolog. A Wladzába szerelmes anyának folyvást volt valami panasza idősb fia ellen s az atya ilyenkor dü­hös volt s káromkodott. De Radionek szemmel lát­ható elgyengülésén még is megijedtek s orvosok után küldtek. Az egyiknek azon okos tanácsa volt, hogy levegő, napfény s szabad mozgás szükségesek a fiúnak; a másik azonban a folytonos titkos szomorúság miatt erkölcsi gyógyszerekre gondolt s ekkor az egész hibát Jermola fejére tolták. Pan Jan ez alkalmat megra­gadva, habár kedvetlenül s lelkiismereti furdalások által kintatva, hosszas habozás után azon szilárd határozatra jutott, hogy az öreget egyszer­ minden­­korra eltávolítja magától. (Folytatása következik.) Országgyűlési tudósítások: A képviselőház ülése: november 25. d. e. 10 órakor. Elnök: Szlávy József, jegyző: Antal Gyula. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Pauler Tivadar, Trefort Ágoston, Péchy Tamás, Ke­mény Gábor b., Szende Béla, Bedekovich Kálmán. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetvén, az elnök bemutatja Csanád megye feliratát, a közmunka törvényjavaslatba oly intézkedés fölvétele iránt, hogy a törvény egészben való megváltoztatha­­tásának helye legyen; az aradi kávésoknak és vendéglősöknek Chorin Ferencz képviselő által benyújtott kérvényét a játék- és tekeadő eltörlése iránt. Kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Elnök bemutatja Gorove István Temes megye Orczifalva kerületében megválasztott képviselőnek megbízó levelét. Kiadatik az állandó igazoló bizott­ságnak. Hegedűs Sándor előadó előterjeszti a pénz­ügyi bizottság jelentéseit az 1880. év első negyedében viselendő közterhekről és fedezendő államkiadások­ról, és a II­od osztályú kereseti adó újabb megálla­pításáról szóló tvjavaslatok tárgyában. A jelentések az osztály­tárgyalások mellőzésével fognak napirend­re tűzetni. Dániel Ernő előadó bemutatja a pén­zügyi bi­zottság jelentését a vasút és gőzhajózási szállítás használatának megadóztatásáról szóló 1875: XX. t. sz. némely határozmányainak módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Szintén az osztály­tárgya­lások mellőzésével fog napirendre tűzetni. Krajcsik János, a nyitrai választókerületben megválasztott képviselő megbízó levele kifogástalan­nak találtatván, a szokott 30 nap fentartásával igazolt képviselőnek nyilvánítatik. Következik a napirend: a hadsereg és haditen­gerészet létszámának, illetőleg a monarchia két álla­mára nézve meghatározott újonczjutalék mennyiségé­nek 1889. év végéig való megállapításáról szóló­­ja­­vaslat folytatólagos tárgyalása. Szily László kijelentvén, hogy Pulszky hatá­rozati javaslatát fogadja el, előadja nézeteit, hogy mily módosításoknak óhajtaná alávettetni a védrend­­szert. Óhajtaná, hogy ne a 20-dik év, hanem a 21-ik év betöltése legyen a hadkötelezettség első évének tekintendő. Kívánnia kell ezt emberiségi szempont­ból is, mert az orvosi tapasztalatok azt mutatják, hogy az első korosztályban nagy mértékben fordul elő a halálozás. A haditengerészetet egy ideális alap­ra látja fektetve, melyet abban a mértékben egy fél század múlva sem hisz elérhetőnek. Itt is meg kelle­ne határozni a netovábbot. Megszüntetendőnek tart­ja a katonai nősülési tilalmat is. A visszaéléseknek is véget kellene vetni, melyek a sorozásoknál min­­­­dennaposak. Hogy a magyarok a tiszti létszámban oly ke­véssé vannak képviselve, s hogy annak mi vagyunk okai, elismeri, de csak a múltra nézve. Mert a jelen évben százakra ment azon szülők száma, kik folya­modtak, hogy gyermekeik a katonai intézetekbe föl­vétessenek. Hogy ezeknek csak csekély százalékaiért felvéve, az csak nem a mi hibánk. Azért azt gondolja, hogy több katonai alreál- s legalább egy katonai főreáli­s tiszti-iskolát kellene Magyarországban fel­állítani. Végül még kívánná, hogy hazánkban egy ar­zenál állíttassák fel, nehogy a bécsinek elfoglalása esetén a monarchia a nélkül maradjon. Hedry Ernő szintén sajnálja, hogy a képvi­selőháznak nem adatott alkalom arra, hogy az egész véderő kérdést tárgyalja s épen ezért pártolja Pulszky határozati javaslatát. Ha viszonyaink közt a hadi létszámot nem is tartja leszállíthatónak, financziánk rendbehozását mégis csak az e téren való megtakarí­tásokkal hiszi elérhetőnek s azért kéri a létszámot csak öt évre megállapítandónak. Ezután a védrend­­szerbe behozandó egyes módozatokat adja elő. A függetlenségi párt által a katonai lelkesedésre fekte­tett nagy súlyt a maga részéről nem tartja oly nagyra, mert e lelkesedés 35 Beaumur-fok melegnél elolvad, 15 Reaumur-minus foknál megfagy, nagy esőben eredig elázik. * Csanády Sándor : (Halljuk ! Halljuk !) Nem szólalt volna föl, ha Jókai e politikai hitehagyottsá­­got nem vette volna védelme alá. (Nagy zaj !) Ez el­len föl kell szólalnia, mert úgy látja, hogy Jókai e téren is Tisza nyomdokait követi. Ki azt mondta, hogy a politikai erkölcs barátja, noha ez nem felel meg a valódiságnak. Nagy csendben hozzá­teszi, mondhatnám, hogy hazugság, de nem mondom. (Nagy derültség, zaj.) Elnök: kért szólót, maradjon a tárgynál, mert már nagyon hosszan barangol más felé. (Helyeslés.) Csanády Sándor: Ugyanis köztudomású t.­ház, hogy Tisza Kálmán (Nagy derültség.) Elnök : újra inti, hogy ne révedezzen másfelé. Csanády Sándor folytatja: köztudomású, hogy Tisza a határozat magaslatáról a közös ügy fertőibe sülyedő, sőt többet mond Elnök kijelenti, hogy kénytelen lesz tőle a házszabályok értelmében megvonni a szót. Csanádi Sándor : tessék előbb rendre utasí­tani, aztán megvonhatja tőlem a szót. (Roppant de­rültség). Kérdi Jókaitól, azért mellőzte őt Pest városa, mert hű volt politikai elveihez, vagy mert attól el­tért? A­mi a dolgot illeti, nem fogadja el a törvény­­javaslatot, mert a 800 ezer katona­­­artása 100 millió irtot venne igénybe. Még akkor sem fogadná el, ha kimondatnék, hogy ennek egy része felett magyar befolyás rendelkeznék, mert roppant munkaerőt von meg. — Jókai egy közbeszóllásra azt mondá, hogy ez őt a peleskei nótáriusra emlékezteti. (Derültség) Tudva levő, ez egy színjátékban akkor szól közbe, mikor, egy komédiás egy irtózatos tettet akar elkö­vetni. (Derültség.) Jókai is egy irtózatos tettet követett el, mikor a népeket okolta a világon történő roszükért. Ezzel csak a császárok s királyok okolhatók. — El­fogadja Ugrón javaslatát.« Sárközy Aurél, tekintve, hogy a hadsereg rendszere a paritás elvének meg nem felel, s tekintve, hogy financziális viszonyainkat a hadsereg fentartása csak rontja, a törvényjavaslatot nem, de Ugrón javas­latát el­fogadja. Szólásra nem lévén senki felírva, az általános vita véget ért. A szólás joga az előadót s az indít­ványozókat illeti, más szakképzett magyar embereket adott át az em­beri társadalomnak, melyben Magyarország eddig nagy hiányt látott. Mint a szellemi, úgy a gyakorlati téren kielégítő ismeretekkel láttatnak el, úgy, hogy egy az itteni állami gépésztanodát végzett fiatal­em­ber kellően tudja magát az életben tájékozni, egyik hasznos tagjává válik az emberi társadalomnak. A tíz krajcráros egyesületünk igen szép virágzásnak indul, ez évben már száz szegény fiú s leány iskolásgyermeket fog karácsonykor felru­házni. Ez egyesület felvirágzásának sikeres működése érdekében legtöbbet fárad báró Melczer urhölgy és Bernovitsné asszonyság. — Jutalmuk legyen azon sok örömköny, melyeket a szegények hálakép hul­latnak gyermekeik felöltöztetése alkalmából. A nagyobb vállalatok városunkban évről évre fogynak s evvel a forgalom és a jóllét is apad s vész. Legközelebb a kiviteli gőzmalom és olajgyár jutott csődbe, s evvel számtalan család ismét kenyérke­resetét elvesztette. — Kívánatos volna, hogy ezen kitünően berendezett gyár solid kezekbe jönne. Né­zetem szerint, a helybeli műmalom részvénytársa­ság volna leginkább hivatva ezen vállalatot felkarol­ni s magáévá tenni. Nem kis feltűnést okozott a helybeli luth. egy­háznak egyházfia által történt sikkasztás. Az illető nem csak az egyház pénzeinek beszedésével, hanem a »Péter« czímű temetkezési egylet pénzeinek besze­désével is foglalkozott. Már három éve, hogy a leszá­molásnál mindig a másik egylet pénzével fedezte a hiányt, míg végre azt fedezni képes nem volt. Az egyházat 500 írtig, a temetkezési egyletet pedig 700 írton felül megkárosította. A kir. ügyészség letartóz­tatta s várja megérdemlett büntetését. r. 1. A VIDEK. Kassa, nov. 23. (Gépésztanoda. Tiz krajczáros egyesület. Bukás és sikkasz­­t­á­s.) Számos tanintézetünk között kiváló helyet fog­lal el a helybeli állami gépésztanoda. Buzgó tanárai tapintatos vezetése alatt, szép virágzásnak indul, szó­ KÜLÖNFÉLÉK. Kinevezések. Az igazságügyminiszter Marsó Géza budapesti köz- és váltóügyvédet, a budapesti kir. ítélő táblához tót fordítóvá, s Wohlmann József szentgotthárdi járásbirósági dijnokot, a deési törvényszékhez segédtelek­­könyvvezetővé nevezte ki. Ugyanő Csanády Ákos belényesi kir. járásbirósági aljegyzőt, a nagyváradi kir. tör­vény­székhez helyezte át. A vallás- és közoktatásügyi miniszter B­e­d­ő Dé­nest és Wegler Gyulát, székely­keresztúri állami tanító­­képezdei ideiglenes tanárokat állomé­saikon véglegesen meg­erősítette. A vallás- és közoktatásügyi miniszter, báró K­e­­m­é­n­y Elek, Furksora, Borcsd, Lungsora, Kapesd, Gyalakuta, Branyicska, Boóz, Tirnáva és Tirnavicza Hunyad megyébe kebe­lezett községek ideigl­ iskolalátogatóját ebbeli tisztségétől sa­ját kérelmére ezennel felmentvén, kérdéses községek számára ifj. báró Jósika Lajost ideiglenes iskolalátogatóvá ne­vezte ki. Nyilvánossági jog adása. A nagybecskereki városi tel­esen kiegészített főgymnasium, az 1879/30. tanév végétől kezdve az érettségi vizsgálatoknak megtarthatására és azokról államérvényes bizonyítványoknak kiadhatására, a vallás- és közoktatásügyi miniszter által feljogosítottnak nyil­­váníttju­k. Alapszabályok megerősítése. A budapesti házmesterek egylete, a dévényi önkéntes tűzoltó-egylet s a bo­­zsoki önkéntes tűzoltó-egylet alapszabályai a bemutatási zá­radékkal elli­­tattak. — Fejedelmi adomány. Ő császári és Apostoli kir­ályi Felsége Bossácza r. k. hitközségnek, iskolaépítésre 100 frtnyi kegyadományt magánpénz­tárából legk. engedélyezni méltóztatott. — A trónörökös vadászata. Munkács­ról nov. 24 -ről kapjuk a következő sorokat: Nov 23-kán a mrabovicza szinyáki erdőségbe rándultak­­a vadász urak s gyönyörű, rendes és derült napon két hajtást vártak be, azonban ismét a kívánt ered­mény nélkül, mert jóllehet egy hatalmas medve gróf Bombelles elé ker­ült s arra ő és a mellette közelebb álló vadászok hat lövést tettek, a medve mégis elme­nekült s így csupán egy őzzel kellett beérniök. Este hat órakor a bevonulás Munkácsra épen úgy történt, mint az előbbi napokon, az illető utczák ki lévén világítva; estebéd után pedig 9 órakor az indóházba hajtatott ő fensége, követve több kocsitól, melyek­ben gróf Schönborn s más urak foglaltak helyet; az utczák este is ki voltak világítva s közönséggel

Next