A Hon, 1879. november (17. évfolyam, 263-288. szám)
1879-11-25 / 283. szám
283. szám. XVII. évfolyam. Budapest, 1879. kedd, november 25. Esti kiadás. Szerkesztési irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. - j&ssmmmimrx' ' mnt Kimló.hivatal Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggel és esti kiadás együtt: 1 hónapra ....................2 3 hónapra .•••••....................6 * 6 hónapra ..................................12» Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint............................. " » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, november 25. Hetek óta egész serege kering a híreknek a monarchia diplomatiai testületében történendő változásokról. A legújabb combinatio oroszországi követünk Langenau báró helyébe Windischgrätz herczeget nevezi ki. Bécsi jól értesült levelezőnk szerint ez utóbbi hírnek nincsen alapja. Meglehet ugyan, hogy tekintettel a római üresedésbe jött követi állásra és Zichy gróf konstantinápolyi követünk lemondására, következnek be változások ; de Haymerle báró, mint diplomatiai körökben beszélik, eddig nem határozott e tekintetben és az említett combinatiók mindenesetre koraiak. A combinátiók körébe tartoznak azon hírek is, melyek azt állítják, hogy Bismarck herczeg az Andrássyval, illetőleg monarchiánkkal létrejött megegyezésnél kikötötte volna, közös hadseregünk eddigi létszámának megcsonkítlan fentartását. Tudtunkkal önálló államok bizonyos ügyekről nem szoktak alkudozásokba bocsátkozni, de a német-osztrák-magyar véd- és daczszövetség természeténél fogva magától értetődik, hogy mindegyik szövetkező állam azon feltevésből indul ki, hogy szövetségesének ereje megmarad a volt státusban és hogy azon a körülmények vagy az idő nem fognak egyhamar változtatni. Konstantinápolyból írják a »Pol. Corr.«-nak, hogy ugyanazon napon, melyen Layard egy, a szultánnál volt kihallgatáson az ismert angol követeléseket formulázta, a porta két hosszú sürgönyt küldött Musurus pasához, hogy Salisbury haragját lefegyverezze. Ezek elseje átalános, hanem igen hangsúlyozott reform-igéreteket tartalmazott és valószínű, hogy az angol kabinetnél némi hatást tett. Csupán 8 órai időköz után következett egy második, nem kevésbbé hosszú, hanem igen ügyesen szerkesztett sürgöny, melyben körül elől ez állt : »A porta teljesen belátja, hogy az angol kabinet pozíciója meg volna nehezítve, ha az ígért reformok nem hozatnának be gyorsan. Másrészt a szultán miniszterei a Beaconsfield-kabinet föntartására a legnagyobb súlyt fektetik, mert a török birodalom iránti jóakaró érzelmeinek számos bizonyítékát adta és a porta előtt nem ismeretlen, hogy egy szabadelvű angol kabinet Oroszországgal és Törökország többi ellenségével szövetkeznék. A Said pasa elnöklete alatti kabinet tehát elismeri, hogy sorsa és magáé Törökországé is az angol konzervatív kabinet fönnállásához van kötve s e szerint szilárdan el van határozva a királyné minisztereinek feladatát megkönnyíteni, komolyan és haladéktalanul járván el a reformok végrehajtásában. Ez a sürgöny igen kedvező benyomást tett Salisburyra, kik Musurus pasát biztosította, hogy az angol hajóhad nem fog a török vizekre vonulni. Az angol sajtó egy részének cáfolatai daczára teljesen bizonyos, hogy Layard követelte Baker pasának kineveztetését Arménia főkormányzójává és hogy a szultán eleinte a legnagyobb erélylyel visszautasította magától ezt az eszmét és hogy az angol kabinetet lefegyverezze, ismételte a már tett reformigéreteket. Mahmud helyzete egy idő óta roszszabbra fordult. Layard ismételte a szultánnak, hogy Mahmud Angliában joggal vagy jogtalanul a reakció képviselőjének és reformok ellenségének tekintetik és hogy megtartása a kabinetben a két kormány szíves egyetértésének állandó akadályát fogja képezni. Mahmud most mindenütt híreszteli, hogy messzeható közgazdasági reformot, t. i. a vakusok vagy mecsetjavak világiasítását készíti elő. A közvélemény, a török sajtó hangja után ítélve, mindenesetre nagyon ellenséges Anglia irányában, az angol nagykövetség lapja pedig rendkívül éles czikket közölt a mostani kabinet több tagja ellen és a szultánt forradalommal fenyegeti. A törökök halogatásuk mentségéül mindig pénzügyi ínségüket érvényesítették s e mentség ma érvényesebb, mint valaha; mindazáltal valószínű, hogy a pénzügyi nyomorúság a porta és a galatai bankárok közti új egyezség által némileg enyhittetni fog. Mahmud pasa nemrég örömtől ragyogva közölte egy külföldi diplomatával, hogy az ottomán bank londoni igazgatótanácsa hozzájárult a Salátában kialkudott egyezséghez. Mindazáltal e megegyezés sikere csak átmeneti lehet. A haurani zavargások szerencsére gyorsabban fojtottak el, mint remélték. Michát oly nagy hadsereget állított ki, mely a lázongó drusotat megfélemlítette. Areko pasa meg van elégedve a fogadtatással, melyben őt a szultán részesítette. Elutazása estéjén egy kibocsátványt írt alá, mely által a hírhedt torna-egyletek feloszlattatók, de sokan kételkednek, hogy e rendeletet hiven fogják-e végrehajtani. Kelet- Rumélia határának átléptekor Aleko pasa a kalpagot a fezzel cserélte föl , a tisztelet e bizonyítéka nagyon kielégített. Szambulban két nap óta titokszerű hírek keringenek, hogy a szultán nemsokára le fog tétetni. E híreket, úgy látszik, angol ügynökök terjesztik. — Az írek agitácziója egyre tart. A Londonban levő Home-Rule-féle végrehajtó bizottság közelebb ülést tartott, melyben elhatározta, hogy e hó 30-án a Hyde-parkban egy nagy meeting tartandó, melynek czélja, kifejezést adni a méltatlankodásnak és felháborodásnak a kormány azon tette iránt, mely szerint elfogadott néhány izlandit, kik egy meetingben, a bérlet ügyben részt vettek. A meeting rendezésével egy albizottság bizatott meg. A Dublinban tartott népgyűlés felette népes volt, 20.000 ember vett részt benne. A Liverpoolból számos ír bejelentette a végrehajtó bizottságnak, hogy részt fog venni a Hyde-parki demonstráczióban. Rendezik e mozgalmat: Olliver, Einingen, Gray és P a r nell, kik mindannyian tagjai az angol alsóháznak. A lelke a mozgalomnak Parnell. Nagy összeg pénzt gyűjtenek egy »védekezési alapra«, melylyel az agitácziókat szítni és folytatni lehessen. Dublinban egy szónok társaik elfogatását »vétségnek, ostobaságnak és bűnténynek« nevezte el, s hozzátette, hogy a kormány az efféle fogásokkal nem fogja megfélemlíteni Izlandot, mert az egész ország, mint egy ember, áll az elfogottak háta mögött. — Ez ügy csak a kormány erkölcsi vereségével s az ir nemzet győzelmével végződhetik. Másfelől jelentik, hogy a kormány intézkedéseket teend az Izlandban tapasztalható gazdasági zavarok és nyomor enyhítésére, melyek forrásai az izgalomnak. Két évre kamat kölcsönt adand munkanélküli és tanulatlan munkások foglalkoztatására, úgy szintén a községekből való kivándorlás elősegítésére. A „HON“ TÁRCZÁJA. Jermola, a fazekas. Lengyel falusi történet. Irta: Kraszewski J. J. MÁSODIK KÖNYV. 10. A szeretet és kötelesség. (28. Folytatás.) — Kora reggel ismét eljönnek érte s elviszik innen, mondá magában, a jó gyermek nem is futhat többé hozzám, mert őrt adnak mellé. Ki tudja, lehet, hogy bűnül tulajdonítják be neki, hogy atyját felkereste. Jobban tetszett ott neked? kérdé egy idő múlva. Legalább vigasztalj meg azzal, hogy ott jó dolgod van. —Jó, de szomorú, felelt a fiú.A ravatalon holttest fekszik, a nagy teremben papok énekelnek, de anyám velem volt egész nap s mindenről kikérdezett. El kellett beszélnem neki egész életünket s ő összetéve kezeit, minden pillanatban hálát adott kednek sas úristennek. Adtak enni mindenfélét, megcsókoló attak s elküldték egy szabóhoz, hogy nekem más ruhát készitsen . . . Atyám azt mondta — e név, melyet Radionek Pan Jan Druzyrának adott, igen szomorran hangzott Jermola fülében — atyám azt mondta, téve hozzá a fiú, hogy tanítót fogad mellém s egy csinos kis lovat is adott nekem. — Adja isten, hogy jó dolgod legyen ott, kiáltott fel az öreg, nem kételkedem, hogy szeretni fognak. De talán lesz idő, midőn ismét kívánkozni fogsz a mi kunyhónk s azon nyugodt napok után, melyeket itt éltél át, így töltötték volna el valószinüleg az egész éjszakát, anélkül, hogy az alvásra gondoltak volna, ha az öreg nem aggódik Radionek után. Ezért a kimerült fiút feltette az ágyra s maga odaült mellé, hogy alvása alatt is vigyázzon reá. — Napfelkeltekor eljött az atya kocsival s habár nem szidta meg a gyermeket, mégis szemére vetette gondatlanságát s beszélt azon halálos aggodalomról, melyet anyjának okozott. A fiú lehajtotta fejét és hallgatott. — Hogy ez ne történjék meg ismét jövőben, Jermolát is elvisszük magunkkal Malyczekbe, mondá Pan Jan, szép szobát rendeztünk be ott számára, velünk fog lakni s úgy ápoljuk őt is, mint téged. -- Nem, nem, mondá az öreg, fejét csóválva, nem megyek el önökhöz, én szeretem gyermekemet, de innen nem megyek el. Öreg korában nehezen esik az embernek idegen kenyeret enni, valaki durván szólhatna hozzám s ez rosszul esnék a gyereknek s nekem is ő miatta. Az önök emberei nem jó szívvel néznék a betolakodót s úgy tekintenék, mintha nagy kegyet adnának nekem . . . Nem, nem, én már csak itt maradok. Hasztalan kérte őt Pan Jan, nem használt semmi rábeszélés, mivel sem lehetett az öreget rábírni határozatának megmásilására. Szivéhez szorította Ardhoneket, sirva, szorosan ölelve tartotta egy darabig, megáldotta s azután ismét leült a küszöbre, halálát várva . . . Nagyon csudálatos az emberek sorsa s végzete, a mint azt isten rendeli. Némelyik életfonala elszakad, ha egészen aranyból volna is szőve, mig a másiknál a fájdalmak s bánatok ezer faja által széttépett sötét háló is megmarad... Jermola túlélte az elválást s nem tudott meghalni. Betegeskedett, másodszor megöregedett, komoran hallgatva s megbüvölve járt fel s alá ismét s uj, szomorú korszaka kezdődött életének. Eddig megkímélt ereje megengedte, hogy keresztül vonszolja magát ez életen, hogy távolról figyelemmel kisérje a gyermeket s maga emésztő bánatával csak az emlékezetből éljen. Radionek eltávozása után felhagyott a fazekassággal s átadta az üzletet Huluknak, ki már eléggé jártas volt benne. Magának meg tartotta a kis kertet s anom szobát, hol kezdetben lakott s részint azzal töltötte idejét hogy p'ou zugban, hol a gyermeket fölnevelte, sokáig elgondolkodott, részint hogy a középnével hosszasan elbeszélgetett. Egyedül e nő volt képes őt megérteni s egész türelemmel meghallgatni. Viszonyuk hasonlatossága még közelebb hozta őket egymáshoz. Jermola sajnálkozott rajta, hogy egészen meg van fosztva Harpynától, ki most már tökéletes dáma lett s anyját sohasem látogatta meg; a nő pedig vele együtt sóvárgott Radionek után. Sok órát töltöttek el igy a tűzhelynél ülve s elbeszélgetve a régi jó napokról; több mint százszor álmodták ugyanazon tárgyat, de nem unták meg ; mindig ujjuj vonzó ereje volt mindennek, mert a boldogság napjai jutottak ismét eszékne. — Emlékszik-e még, mily szép volt ez én Harpynám, midőn a templomba menetelve felcziczomázta magát ? Most már nem is lehet felismerni, ötödik gyermeke születése után az úri élet daczára úgy elfogyott ! valóban nincs áldás e kenyeren!... — S Radionek ? — jegyzé meg az öreg ember — nem volt-e szebb parasztruhájában s megnyitott fejjel ? Radionek kezdetben naponkint meglátogatta őt, egyedül vagy egy szolgával, néha anyja vagy atyja is elkísérték őt az öreg gyámatyához. Később csak vasárnaponkint vitték őt ide, végül alig egyszer több hónap alatt. Midőn a vagy nagyon meglepte az öreget, bátja segítségével elvánszorgott gyermekéhez, hogy habár csak egy pillanatra is, megláthassa. Ilyenkor Radionek kezdetben amint megpillantotta, rögtön előfutott, mindent eldobott magától s lehetetlen lett volna őt visszatartani. Később azonban Jermolának már kissé várakoznia kellett, előbb kis ideig, majd egy egész óráig, sőt még tovább is; végre az egész napon át hasztalanul vált a kapunál, nem láthatta meg s kényes szemekkel tért vissza. Igaz, hogy elvitték a majorságba, gazdagon megvendégelték, de az öregnek esze ágában sem volt az eledel, ő csak fiát akarta látni s gyónyőrködni benne ; csak ez lett volna képes őt kielégíteni. Jermola nem panaszkodott, hiszen látta, hogy a gyermek nem hibás, szülei egész buzgalommal rajta voltak, hogy Ridioneket elidegenitsék gyámatyjától s a gyermek titokban néha meg is súgta neki, menynyire örvendene, ha szabad volna Popjelnibe visszatérnie. A fiú igen gyorsan megváltozott s oly annyira, hogy alig lehetett volna megismerni. Midőn a parasztimra un ruhát adtak, midőn elkezdték őt finom, mesterkélt ételekkel táplálni s négy fal közé bezárni, a gyermek hervadásnak indult s egészen elhalványodott. Igaz, hogy gyorsan nőtt, de halvány növényke lett, melyet a legkisebb szél is képes lett volna elfonynyasztani A szegény anya sirt, az atya pániszkodott, igyekezett őt felvidámitani, mulattatni s minden kis széltől megőrizte. De minél jobban zárták el s őrizték, annál gyengébb s halványabb lett. A tanulás vagy szülői dédelgetése közben gyakran gondolkozóvá lett. A tanulás vagy szülői dédelgetése közben gyakran gondolkozóvá lett, könyek gyűltek szemébe s midőn megkérdezték, mi baja van, mosolygott s elrejté fájdalmát. Ezóta soha sem ment ki fejéből régi életmódja, első, falusi szabadságban, munka s vidámság között eltöltött ifjúsági évei. Változott viszonya, az erőszakos átmenet éi oly káros hatással voltak Radionekre nézve, mint valamely növénynek átültetése alkalmatlan időben. Álmában látta a kedves kunyhót, a vidám reggelt, midőn a fezekakat készítették, megemlékezett a kirándulásokról a folyóhoz, az erdőbe s a szabad csatangolást azon világban, hol magát egész otthonosnak s függetlennek érezte. Itt azonban, habár édes kötelékek csatolták, ismét gyermek lett, kellemetlen gyámkodás alá fogták, aggódtak miatta, megakadályozták szabad fejlődését jó akaratból. Vágyva vágyott az előtte elzárt természet, a napi friss levegő s úgyszintén Jermola után. A szülők nem találták ki a gyermek gondolatait s a helyett, hogy meggyógyították volna sebeit, még inkább izgatták azokat. A gyermek kedvetlenségét az öregnek tulajdonitották s igyekeztek egymástól elszakítani őket; eljárásuk ép oly tapintatlan, mint igazságtalan volt. Minél inkább törekedtek őket egymástól eltávolítani, annál inkább ragaszkodtak egymáshoz. A gyermeket szeretetén kívül most már a szánalom is vonzotta gyámatyjához s azon kinzó tudat, hogy a hálátlanság által mily nagy igaztlanságot követtek el vele. Szigorú atyja előtt, kinek jelleme sok tekintetben hasonlított az őrnagyéhoz nem volt szabad mit sem említeni, még azt sem akarta, hogy valamit észre vegyen. Az anyát pedig bántotta azon nagy, folytonos ragaszkodás az öreghez, melyet megirigyelt s melyet mintegy bűnnek számitott be fiánál. Ehhez járult még egy uj esemény, mely szintén befolyással birt arra, hogy Radionek helyzete kellemetlen legyen. A család megszaporodott egy kis fiúval, kit Wladza-nak (Ulászló rövidítése) neveztek s az atya s anya erre fordították egész szeretetöket, mely előbb az elsőszülött kizárólagos kincse volt, most már éreztették vele közönyösségüket s még szemrehányásokkal is halmozták el, hogy Jermolához úgy ragaszkodik. A fiú mindent hallgatag tűrt, eltitkolta tényeit, de a benső fájdalom folyvást emésztette. Mindennek együtt véve rendkívül rossz hatást kellett gyakorolnia az előbb oly szabadon fejlődött, most azonban ellentétes érzelmektől kinzott gyermekre. A különben vidám, nyílt, bátor Radionek komor, mogorva, félénk lett s egész éjszakákon át siratta a gyámatyjánál eltöltött boldog éveket. Jermola látása nagyon rosszul esett neki; szegény, valóban szánalomra méltó volt. Gyalog, botjára támaszkodva vonszolta át magát Popjelniből Malyczekbe, elhelyezkedett a folyosón s mint valami könyöradományra várt arra, hogy szeretett fiát nagynehezen csak megláthassa. Ha végre bebocsátották, őröket állítottak ki, kiknek kötelessége volt arra vigyázni, hogy Radionek ne legyen nagyon meghatva, ne beszéljen nagyon sokat, ne panaszkodjék s Jermola se maradjon ott sokáig. Gyakran, igen gyakran csak az ablakból látta őt a gyermek, amint órahosszant állott szomorúan a folyosón, a mint az inasok lökdösték, látta, mily kegyetlenül bárunk vele s hogy a szegény öregnek hogyan kell este lehajtott fővel lassan, minduntalan visszanézve, a nélkül , hogy vele beszélhetett volna, haza térnie. Ilyenkor Radionek keservesen sirt s beteg lett, de könycit s betegségét nem annak tulajdonították, hogy a rosz bánásmód Jernójával szemben meghatotta, hanem jelenlétének s tolakodásának. Maga az öreg is nagyon rosz néven vette, hogy most az egykori büszke atyából és gyámból most koldus lett, ki a folyosón kegyelemért rimánkodott. Deren panaszkodott, nem tett senkinek szemrehányást, hallgatott s magába zárta fájdalmát, nehogy valamikép végleg elkergessék. De amint egymás után többször elutasították, s még azt sem engedték meg neki, hogy a fiút látssa, gyakran ismét visszatért, tolakodóbb lett s mindenfélek p iparkodott, hogy őt megláthassa. Midőn észrevette, hogy a fiú arcza folyvást hrkányabb, szemei mindinkább bágyadtak s hangja gyengébb , — akkor úgy tetszett neki, hogy a vihar, melynek anyagja már összegyűlt keblében, kitörni fog. De a tehetetlen aggkor, a szegénység s reménytelenség meggátolták a kitörést, s kétségbesett, elgordolván, vájjon lehetséges lesz-e valaha állapotán változtatni. Napról napra rosszabb lett a dolog. A Wladzába szerelmes anyának folyvást volt valami panasza idősb fia ellen s az atya ilyenkor dühös volt s káromkodott. De Radionek szemmel látható elgyengülésén még is megijedtek s orvosok után küldtek. Az egyiknek azon okos tanácsa volt, hogy levegő, napfény s szabad mozgás szükségesek a fiúnak; a másik azonban a folytonos titkos szomorúság miatt erkölcsi gyógyszerekre gondolt s ekkor az egész hibát Jermola fejére tolták. Pan Jan ez alkalmat megragadva, habár kedvetlenül s lelkiismereti furdalások által kintatva, hosszas habozás után azon szilárd határozatra jutott, hogy az öreget egyszer mindenkorra eltávolítja magától. (Folytatása következik.) Országgyűlési tudósítások: A képviselőház ülése: november 25. d. e. 10 órakor. Elnök: Szlávy József, jegyző: Antal Gyula. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Pauler Tivadar, Trefort Ágoston, Péchy Tamás, Kemény Gábor b., Szende Béla, Bedekovich Kálmán. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetvén, az elnök bemutatja Csanád megye feliratát, a közmunka törvényjavaslatba oly intézkedés fölvétele iránt, hogy a törvény egészben való megváltoztathatásának helye legyen; az aradi kávésoknak és vendéglősöknek Chorin Ferencz képviselő által benyújtott kérvényét a játék- és tekeadő eltörlése iránt. Kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Elnök bemutatja Gorove István Temes megye Orczifalva kerületében megválasztott képviselőnek megbízó levelét. Kiadatik az állandó igazoló bizottságnak. Hegedűs Sándor előadó előterjeszti a pénzügyi bizottság jelentéseit az 1880. év első negyedében viselendő közterhekről és fedezendő államkiadásokról, és a IIod osztályú kereseti adó újabb megállapításáról szóló tvjavaslatok tárgyában. A jelentések az osztálytárgyalások mellőzésével fognak napirendre tűzetni. Dániel Ernő előadó bemutatja a pénzügyi bizottság jelentését a vasút és gőzhajózási szállítás használatának megadóztatásáról szóló 1875: XX. t. sz. némely határozmányainak módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Szintén az osztálytárgyalások mellőzésével fog napirendre tűzetni. Krajcsik János, a nyitrai választókerületben megválasztott képviselő megbízó levele kifogástalannak találtatván, a szokott 30 nap fentartásával igazolt képviselőnek nyilvánítatik. Következik a napirend: a hadsereg és haditengerészet létszámának, illetőleg a monarchia két államára nézve meghatározott újonczjutalék mennyiségének 1889. év végéig való megállapításáról szólójavaslat folytatólagos tárgyalása. Szily László kijelentvén, hogy Pulszky határozati javaslatát fogadja el, előadja nézeteit, hogy mily módosításoknak óhajtaná alávettetni a védrendszert. Óhajtaná, hogy ne a 20-dik év, hanem a 21-ik év betöltése legyen a hadkötelezettség első évének tekintendő. Kívánnia kell ezt emberiségi szempontból is, mert az orvosi tapasztalatok azt mutatják, hogy az első korosztályban nagy mértékben fordul elő a halálozás. A haditengerészetet egy ideális alapra látja fektetve, melyet abban a mértékben egy fél század múlva sem hisz elérhetőnek. Itt is meg kellene határozni a netovábbot. Megszüntetendőnek tartja a katonai nősülési tilalmat is. A visszaéléseknek is véget kellene vetni, melyek a sorozásoknál mindennaposak. Hogy a magyarok a tiszti létszámban oly kevéssé vannak képviselve, s hogy annak mi vagyunk okai, elismeri, de csak a múltra nézve. Mert a jelen évben százakra ment azon szülők száma, kik folyamodtak, hogy gyermekeik a katonai intézetekbe fölvétessenek. Hogy ezeknek csak csekély százalékaiért felvéve, az csak nem a mi hibánk. Azért azt gondolja, hogy több katonai alreál- s legalább egy katonai főreális tiszti-iskolát kellene Magyarországban felállítani. Végül még kívánná, hogy hazánkban egy arzenál állíttassák fel, nehogy a bécsinek elfoglalása esetén a monarchia a nélkül maradjon. Hedry Ernő szintén sajnálja, hogy a képviselőháznak nem adatott alkalom arra, hogy az egész véderő kérdést tárgyalja s épen ezért pártolja Pulszky határozati javaslatát. Ha viszonyaink közt a hadi létszámot nem is tartja leszállíthatónak, financziánk rendbehozását mégis csak az e téren való megtakarításokkal hiszi elérhetőnek s azért kéri a létszámot csak öt évre megállapítandónak. Ezután a védrendszerbe behozandó egyes módozatokat adja elő. A függetlenségi párt által a katonai lelkesedésre fektetett nagy súlyt a maga részéről nem tartja oly nagyra, mert e lelkesedés 35 Beaumur-fok melegnél elolvad, 15 Reaumur-minus foknál megfagy, nagy esőben eredig elázik. * Csanády Sándor : (Halljuk ! Halljuk !) Nem szólalt volna föl, ha Jókai e politikai hitehagyottságot nem vette volna védelme alá. (Nagy zaj !) Ez ellen föl kell szólalnia, mert úgy látja, hogy Jókai e téren is Tisza nyomdokait követi. Ki azt mondta, hogy a politikai erkölcs barátja, noha ez nem felel meg a valódiságnak. Nagy csendben hozzáteszi, mondhatnám, hogy hazugság, de nem mondom. (Nagy derültség, zaj.) Elnök: kért szólót, maradjon a tárgynál, mert már nagyon hosszan barangol más felé. (Helyeslés.) Csanády Sándor: Ugyanis köztudomású t.ház, hogy Tisza Kálmán (Nagy derültség.) Elnök : újra inti, hogy ne révedezzen másfelé. Csanády Sándor folytatja: köztudomású, hogy Tisza a határozat magaslatáról a közös ügy fertőibe sülyedő, sőt többet mond Elnök kijelenti, hogy kénytelen lesz tőle a házszabályok értelmében megvonni a szót. Csanádi Sándor : tessék előbb rendre utasítani, aztán megvonhatja tőlem a szót. (Roppant derültség). Kérdi Jókaitól, azért mellőzte őt Pest városa, mert hű volt politikai elveihez, vagy mert attól eltért? Ami a dolgot illeti, nem fogadja el a törvényjavaslatot, mert a 800 ezer katonaartása 100 millió irtot venne igénybe. Még akkor sem fogadná el, ha kimondatnék, hogy ennek egy része felett magyar befolyás rendelkeznék, mert roppant munkaerőt von meg. — Jókai egy közbeszóllásra azt mondá, hogy ez őt a peleskei nótáriusra emlékezteti. (Derültség) Tudva levő, ez egy színjátékban akkor szól közbe, mikor, egy komédiás egy irtózatos tettet akar elkövetni. (Derültség.) Jókai is egy irtózatos tettet követett el, mikor a népeket okolta a világon történő roszükért. Ezzel csak a császárok s királyok okolhatók. — Elfogadja Ugrón javaslatát.« Sárközy Aurél, tekintve, hogy a hadsereg rendszere a paritás elvének meg nem felel, s tekintve, hogy financziális viszonyainkat a hadsereg fentartása csak rontja, a törvényjavaslatot nem, de Ugrón javaslatát elfogadja. Szólásra nem lévén senki felírva, az általános vita véget ért. A szólás joga az előadót s az indítványozókat illeti, más szakképzett magyar embereket adott át az emberi társadalomnak, melyben Magyarország eddig nagy hiányt látott. Mint a szellemi, úgy a gyakorlati téren kielégítő ismeretekkel láttatnak el, úgy, hogy egy az itteni állami gépésztanodát végzett fiatalember kellően tudja magát az életben tájékozni, egyik hasznos tagjává válik az emberi társadalomnak. A tíz krajcráros egyesületünk igen szép virágzásnak indul, ez évben már száz szegény fiú s leány iskolásgyermeket fog karácsonykor felruházni. Ez egyesület felvirágzásának sikeres működése érdekében legtöbbet fárad báró Melczer urhölgy és Bernovitsné asszonyság. — Jutalmuk legyen azon sok örömköny, melyeket a szegények hálakép hullatnak gyermekeik felöltöztetése alkalmából. A nagyobb vállalatok városunkban évről évre fogynak s evvel a forgalom és a jóllét is apad s vész. Legközelebb a kiviteli gőzmalom és olajgyár jutott csődbe, s evvel számtalan család ismét kenyérkeresetét elvesztette. — Kívánatos volna, hogy ezen kitünően berendezett gyár solid kezekbe jönne. Nézetem szerint, a helybeli műmalom részvénytársaság volna leginkább hivatva ezen vállalatot felkarolni s magáévá tenni. Nem kis feltűnést okozott a helybeli luth. egyháznak egyházfia által történt sikkasztás. Az illető nem csak az egyház pénzeinek beszedésével, hanem a »Péter« czímű temetkezési egylet pénzeinek beszedésével is foglalkozott. Már három éve, hogy a leszámolásnál mindig a másik egylet pénzével fedezte a hiányt, míg végre azt fedezni képes nem volt. Az egyházat 500 írtig, a temetkezési egyletet pedig 700 írton felül megkárosította. A kir. ügyészség letartóztatta s várja megérdemlett büntetését. r. 1. A VIDEK. Kassa, nov. 23. (Gépésztanoda. Tiz krajczáros egyesület. Bukás és sikkasztás.) Számos tanintézetünk között kiváló helyet foglal el a helybeli állami gépésztanoda. Buzgó tanárai tapintatos vezetése alatt, szép virágzásnak indul, szó KÜLÖNFÉLÉK. Kinevezések. Az igazságügyminiszter Marsó Géza budapesti köz- és váltóügyvédet, a budapesti kir. ítélő táblához tót fordítóvá, s Wohlmann József szentgotthárdi járásbirósági dijnokot, a deési törvényszékhez segédtelekkönyvvezetővé nevezte ki. Ugyanő Csanády Ákos belényesi kir. járásbirósági aljegyzőt, a nagyváradi kir. törvényszékhez helyezte át. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Bedő Dénest és Wegler Gyulát, székelykeresztúri állami tanítóképezdei ideiglenes tanárokat állomésaikon véglegesen megerősítette. A vallás- és közoktatásügyi miniszter, báró Kemény Elek, Furksora, Borcsd, Lungsora, Kapesd, Gyalakuta, Branyicska, Boóz, Tirnáva és Tirnavicza Hunyad megyébe kebelezett községek ideigl iskolalátogatóját ebbeli tisztségétől saját kérelmére ezennel felmentvén, kérdéses községek számára ifj. báró Jósika Lajost ideiglenes iskolalátogatóvá nevezte ki. Nyilvánossági jog adása. A nagybecskereki városi telesen kiegészített főgymnasium, az 1879/30. tanév végétől kezdve az érettségi vizsgálatoknak megtarthatására és azokról államérvényes bizonyítványoknak kiadhatására, a vallás- és közoktatásügyi miniszter által feljogosítottnak nyilváníttjuk. Alapszabályok megerősítése. A budapesti házmesterek egylete, a dévényi önkéntes tűzoltó-egylet s a bozsoki önkéntes tűzoltó-egylet alapszabályai a bemutatási záradékkal ellitattak. — Fejedelmi adomány. Ő császári és Apostoli királyi Felsége Bossácza r. k. hitközségnek, iskolaépítésre 100 frtnyi kegyadományt magánpénztárából legk. engedélyezni méltóztatott. — A trónörökös vadászata. Munkácsról nov. 24 -ről kapjuk a következő sorokat: Nov 23-kán a mrabovicza szinyáki erdőségbe rándultaka vadász urak s gyönyörű, rendes és derült napon két hajtást vártak be, azonban ismét a kívánt eredmény nélkül, mert jóllehet egy hatalmas medve gróf Bombelles elé került s arra ő és a mellette közelebb álló vadászok hat lövést tettek, a medve mégis elmenekült s így csupán egy őzzel kellett beérniök. Este hat órakor a bevonulás Munkácsra épen úgy történt, mint az előbbi napokon, az illető utczák ki lévén világítva; estebéd után pedig 9 órakor az indóházba hajtatott ő fensége, követve több kocsitól, melyekben gróf Schönborn s más urak foglaltak helyet; az utczák este is ki voltak világítva s közönséggel