A Hon, 1879. november (17. évfolyam, 263-288. szám)
1879-11-27 / 285. szám
285. szám. XVII. évfolyam Szerkesztési iroda« Barátok-tere, Athenaeum-épület A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. - r ■ V. ' ?’ -■ PVft í»í ■ V • - ■ • rá í ' '■ ' ■ ■ . .. ;■ffj, m, - s Esti kiadás. ♦* POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Budapest, 1879. csütörtök, november 27. Kiadó-hivatalt Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Portán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .................................................2 írt 3 hónapra.................................................6, 6 hónapra ................................... ...13» Az esti kiadás postai különküldéséért fel kifizetés negyedévenkint.............................1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, november 27. A képviselőház mai ülésében elfogadta némi vita után az újonczjutalékról, a Bosznia s Herczegovina közigazgatásáról szólójavaslatnak függőben maradt 1-fő §-át a honosítási törvényjavaslaton tett főrendiházi módosításokat. Következett ezután Boszniának és Herczegovinának a közös vámterület bevonásáról szóló tvjavaslat tárgyalása. Ennek folytatólagos vitatása a holnapi ülésre maradt. Az ülés végén bejelentő Tisza Kálmán miniszterelnök, hogy holnap, esetleg holnapután válaszolni szándékozik Szalay, Kautz, Gyurgyik és Helfy interpellációira. Egyszersmind felkéri a házat: határozza el a delegáczió tagjainak megválasztását. A ház a hétfői ülésre tűzi ki. Az osztrák liberálisok klubja tegnap este vette tárgyalás alá a véderő javaslatot. A vita tovább tartott három óránál s a szónokok mindegyike kiemelte, hogy a szőnyegen forgó kérdés kiválóan politikai természetű és szükséges volna erre nézve az alkotmány hű pártban egyöntetű eljárást hozni létre. A vita végén 74 szóval 2 ellen elfogadtatott C 7 ed ik indítványa, mely szerint az álló hadsereg évi békelétszáma 230.000 emberben állapittatik meg s a törvény érvénye fönmarad 1889. év végéig. Ellene szavazott e javaslatnak : Suess Ede és Schwegel osztályfőnök. Továbbá elfogadott a szabadelvű klub még egy másik indítványt is 64 szóval 12 ellen, mely szerint az esetre, ha a képviselőházban a Czetlik-féle indítvány elvettetnék, a védtörvényjavaslat 2. §-ához módosítványul vetessék föl az, hogy a törvény érvénye csak 3 évre terjesztetik ki. Miután e két indítvány több mint kétharmad többséggel fogadtatott el, kötelezőkké lettek a klub minden tagjára. Végül megbízta a klub Tomascsuk képviselőt, hogy az említett módosítványt a törvényjavaslat 2. §-ának részletes tárgyalásakor terjeszsze elő . Wofrum képviselő pedig megbizatott, hogy az általános tárgyaláskor tolmácsolja a párt nézeteit és fölfogását e kérdésben. Valószínűnek tartják, hogy a határozatok következtében a klubból többen ki fognak lépni, bár eddigelé a párt elnökeinél ily kilépések nem lőnek bejelentve. A görög-török határkérdés sehogy sem akar megoldásra jutni. Szavjet pasa, látva a tárgyalások sikertelenségét, két év óta, azt indítványozta a portán, hogy ez egyenesen a hatalmakra appelláljon e kérdés megoldása végett. Az albán-montenegrói határkérdés szintén nehezen megy. Az albánok ellene szegülnek a montenegrói okkupácziónak, miért is a porta kénytelen volt hadcsapatokat küldeni Gusinjébe. — A borhamisitás kérdésében a képviselőház tegnapi ülésén történt interpelláczióról szólva, ezt írja a »P. Lt.« : »Jókai képviselőé az érdem, hogy ezen ügyet az ország leghivatottabb közege az országgyűlés elé hozta s igy a minisztériumnak alkalmat adott ezen kérdésben nyíltan állást foglalni s kijelenteni, hogy minő lépéseket szándékozik tenni. Ki a svájczi lapokat olvassa, tökéletesen egyet fog érteni a képviselővel abban, hogy kivitelünk és kereskedelmünk jóhírneve érdekében a legerélyesebb intézkedések teendők. Ezen lapok borhamisitókról s »en gros méregkeverőkről« beszélnek, kiket el kell csukatni. Kereskedelmünk soliditása van koczkára téve, s exportunk, melynek nagy nehézséggel kellett küzdenie , mely más jóhirű borok versenyét alig győzte le, van veszélyeztetve. Bernben egy oly czéget ért ez ügy, melynek idáig jó renomméja volt, melyről a hamisítást nem tételezik fel, s melyet tévútra vezetettnek tekintenek, azt most azzal a mulasztással vádolják, hogy a kivitelre rendelt borokat elmulasztotta vegyelemezni. A Lloyd ezután még azt is felemlíti, hogy a kérdéses esetben a termelőkre súlyosodik ma a gyanú. Ezen állítást meggondolatlanul tette nevezett lap, s a vizsgálat eredményének kiderítése előtt ilyesmivel semmi esetre nem volna szabad a magyar bortermelők hitelét rontani. Egyébiránt reméljük, hogy a kormány ezen ügyben a kellő szigorral és szükséges erélylyel fog eljárni, hogy a magyar borkivitel érdekei minden irányban megóvassanak. — A cubai zendülés, melyet már csaknem elfojtottnak tekintettek, egyszerre ismét fenyegető jelleget öltött. Mint a »Pol. Corr.«-nak Madridból írják, sürgető interpellácziók következtében Martinez Campos miniszterelnök a cortesekben Blanco cubai főnök következő táviratát olvasta fel: »Az előrelátott mozgalom a villákban kitört s tartokt tőle, hogy jelentékeny lesz, miután Pancho Jimenes, Rienten és Serafin Sanchez az inzurgensek élére állottak. E mozgalom előrelátásában az ott levő zászlóaljakat már hadilábra helyeztem és sietve egy szakasz vadászt küldöttem oda. Ezeket a II Izabella-vadászok, úgyszintén az egész Camajuari ezred és ama hadierők fogják követni, melyek a trodákat őrzik. Szükséges lesz, hogy a tengerészeti zászlóaljat és minden rendelkezésre álló pótharczost haladéktalanul Havanákba küldjék. Nincs szükségem tisztekre vagy őrmesterekre, de kérek felhatalmazást, hogy a korelsőbbség különbsége nélkül használhassam fel az elbocsátott tiszteket és őrmestereket, kik itt vannak és jó magaviseletet ígérnek: 200 ember lovasságra van szükségem.« A kormány sietett a szükséges rendszabályokhoz nyúlni, hogy Blanco tábornoknak megküldhesse a szükséges megerősítéseket. — Konstantinápolyból írják a »Pol. Corr.«-nak, hogy a porta és a galatai bankárok közt buzgón folytatott pénzügyi alkudozások még egyre tartanak. A Kurban-Bairam ünnep kezdete alkalmából a kormány kétségbeesett kísérleteket tett az eszközök elérésére, hogy a különféle tisztviselőknek kis pénzösszegeket szolgáltathasson ki. Said pasa e czélból megbízta a vám- és táviróigazgatóságot, hogy minden bevételét szolgáltassa ki a pénzügyminisztériumnak. A hivatalnokok azonban strikeoltak s igy az ügyetlen rendszabályt vissza kellett vonni. Zarifi gazdag görög bankár a pénzügyminiszter unszolására 50.000 lírát előlegezett, természetesen jó zálogra. A palotában az ínség legfelsőbb fokra hágott. Ö s z m a a pasa palota-marsall múltkor egy rokonát küldte a pénzverő hivatalba, ki a fémek megolvasztására szolgáló ereny-tégelyeket akarta elvinni s a pénzverő igazgatójának ezt mondta: »Lépésem önt csodálkozásba ejti, de ön talán nem tudja, hogy mindnyájan éhen halunk és hogy a palotában többé egy para sincs.« De maga Oszmán pasa mindig talál módot, hogy a szultán által számára kiutalványozott 42.000 frank havidijat behajtsa. A fővárosi és tartományi közpénztárak megvizsgálásával megbízott 52 pénzügyi igazgató mindenütt csalást és sikkasztást talált. Épily meddőnek fog bizonyulni a Baker pasára ruházott misszió, ki a muftets vagy a reformok főfelügyelője pompázó czím alatt Kurdistanba megy. A diplomácziai világban előre látják, hogy e küldetés az angoloknak csak megszégyenítést, Anatólia keresztyéneinek pedig nem fog hozni valódi előnyt. A török lapok hamisan állították, hogy Montenegró elvileg beleegyezett, hogy Gusinyeért és Pla A „HON“ TÁRCZÁJA. Jermola, a fazekas- Lengyel falusi történet. Irta: Kraszewski J. J. MÁSODIK KÖNYV. (30. Folytatás.) 11. A futás. Jermola nehéz szívvel kóborgott egyik falutól a másikig, egyik templomtól a másikhoz, imádkozott, folyvást mozgott s igyekezett hozzászokni a kóborgó élethez, mely elegendő változást nyújt, ezer váratlan eseményt, mely gazdag kellemetlenségekben s vonzó azokra nézve, kiknek nincs hazájuk vagy a kiknek otthonuk teherré változott. Vele együtt vándorolt azonban, a nélkül, hogy egy pillanatra is elhagyná, a mély fájdalom, az élvezett béke, a szétrombolt remények, a szeretett és elhagyatott gyermek emléke. Ha csak legalább Radionek volna boldog! De azon néhány pillanatban, midőn szerencsés volt meglátni a gyermeket, annak arénában, szavaiban s visszaemlékezésében a múltra csak a komor jelent láthatta. Radionek könyekkel szemében beszélt Popjelniről, a régi korcsmában töltött boldog napokról a fazekasműhelyről s akaratlanul is felkiáltott néha: »Oh! ha mindez ismét visszajöhetne!« Jermolát örökké növekvő aggodalom emésztette azon gondolatnál, hogy a szülők, hogy a fiút az új élethez inkább kiképezzék, vagy nagyon elkényeztetik, vagy szigorúság s hidegség által tönkre tehetik. A szülők szerették őt, de mily más volt Jermola szeretete. Szülei hozzászoktak az őrnagy szigorúságához s ezért ragaszkodásukat Radionek iránt magukba zárták s külsőleg hidegek voltak. Nem tudtak vele bánni, mivel nem voltak ott bölcsőjénél. Radionek is inkább félt tőlök, mint ahogy szerette őket. Jermola volt előtte a valódi atya s az igazit csak úgy tekintette, mintha őt örökbe fogadta volna. Minél messzebb távozott az öreg Popielnitől s Malyczektől, annál jobban vágyódott ismét vissza s igy történt, hogy egy nap lassan letért útjáról s azon ösvényre ment, mely gyámfiához vezetett, föltevén magában, hogy őt legalább távolról megnézi vagy legalább hall felőle. Lábai most már nagyon szolgálatkészek lettek, pehelykönnyűnek érezte magát s habár három mértföldnyire volt czéljától, az utat egy nap alatt megtette s este Malyczekben volt. Az egész falun át kellett mennie, hogy a korcsmába jusson, ahol szállást kellett keresnie, habár kiteszi magát azon veszélynek, hogy felismerik. Prokop kunyhója mellett ment el s csodálkozott, hogy a fazekas volt lakását pusztának s elhagyatottnak látja. A kert kerítésének nagy része hiányzott, a körtefa kiszáradt s a fazekaskemencze gyommal benőve, valami leégett romnak látszott. Úgy tűnt föl előtte, mintha a kunyhóban nem laknék senki, az ablaktáblákat levették, a fedél egy része összeomlott s támoszlopa meghajlott, csak az ajtókon volt még keresztfa, hogy a bemenetel el legyen zárva. Prokop leánya atyja halála után, mivel nem akadt bérlő, romlani hagyta a kunyhót. Jermola agyában hirtelen sajátságos gondolat merült fel. — Ha én, mondá magában, e kunyhót valami csekélységért kibértem s itt letelepszem, nem láthatnám-e meg néha gyermekemet ? Ott nem hallja meg senki, hogy itt vagyok, talán a faluban sem ismernek meg, nem is vesznek észre, akkor, habár csak éjjel, odavánszoroghatok majd Radionek szobája ablakához. Könyek gyűltek szemébe, elmerengve nézett a romladozó kunyhóra s fájdalommal gondolt a boldogult Prokopra, midőn a kertből egy női hang szólalt meg. — Mit áll ott kend az utón, nagyatyás, még elgázolják, a hegyről kocsik jőnek le. Jermola felnézett s megismerte a szólót. Nastia (Anastasia) volt, Prokop leánya, ki a szolgálóval együtt a kertben kendertilolással volt elfoglalva, de úgy látszott, nem ismerte meg az öreget. Szavaiból ítélve, jó szivü nő lehetett s Jermola hozzá ment a kerítéshez. Erős, hatalmas nő volt, életének derekán, széles válla, talán kissé kövér is, mindamellett elég jó kinézésű arra, hogy a lengyel falusi szépségek közé számítsák. Szép arczáról az egészség tükrözött vissza, fekete szemei villogtak, piros ajkai szabadságot, erőt s kéjt leheltek, fehér fogait minden mosolygásánál meg lehetett látni s kellemes ellentétet képezett kissé barnás arcával Valóban jó szivü, résztvevő, kissé életvidor, de különben igen takarékos paraszt asszony volt, ki nem vetette meg a kis mulatságokat, de ha asszony s gondos anya volt. Férje, a leggazdagabb paraszt fia a faluban, ellenkezőleg kicsiny, sovány, halvány s beteges volt, úgy nézett ki neje mellett, mintha fia lett volna, félt is tőle, mint a tűztől, de a mellett oly nagyon szerette őt, hogy kész lett volna magát Nastiájáért főbe ültetni. — Nem ismert meg engem, Nastia, ugye bár, mondá az öreg lassan közelebb menve, én vagyok Jermola, öreg barátja, ki boldogult atyjánál tanulta a fazekasságot. — Hogyan ? Kend az ? a koldus tarisznyával ? Hát mi történt kenddel ? Hiszen mestersége volt! Annyira megviselte már az öreg kor ? — Ó, mily sokat kellene elmondanom! Talán hallotta is már, hogy urának fiát én neveltem fel. — Természetesen, az egész világ arról beszél.. — Elvették őt tőlem. — De hát mit akar ?Hiszen az ő fiók volt, nem a kendő! — De az enyém is, az enyém is, Nastia; most már azt sem engedik meg, hogy megláthassam, mintha én megbabonáznám őt. Megkeserítették életemet, innen elkergettek, Popjelniban egyedül aggódom, komaasszonyom, a kozaczycha is meghalt s igy elmentem a nagy világba. — Szegény öreg, oly nagyon sajnálja a gyermeket ? — Ő volt az én egyedülim, mindenem s most elvették tőlem . . . Kezdett rosszul lenni, betegeskedni, az isten tudja, mi fog történni vele. Engem nem engednek hozzá, mondja meg maga, van-e isten az ő szivökben ? Maga Pan Jan kergetett el engem s megtiltotta, hogy valaha ismét belépjek a kúria udvarára. — Valóban úgy van ? — Megesküszöm kendnek Krisztusra, az úrra! — Ah, az őrnagy vére, atyjára fog hasonlítani, mondá Nastia lassan s óvatosan körülnézve, — ki hallotta valaha, hogy a jótevővel igy bánjanak! — Ez űzött ki engem a nagy világba, de nem találtam sehol pihenést, a vágy a gyermek után arra birt, hogy visszatérjek, hogy talán még megláthatnám. — S látta már ? — Nem, most akarom csak megkísérteni. . . . de nem tudom, hogyan intézzem el. — Addig is jöjjön be egy kissé hozzánk. — Isten áldja meg érte, Nastia, gyermekeiben ; félek, hogy megismernek. Nem szeretném, ha az udvarban valamit meghallanának rólam, így jobban megláthatom az én fiamat. De mondja csak, már egészen pusztulásnak engedték Prokop kunyhóját? — Kissé elromlott, ar arkotányosné után senki sem akart benne lakni, mi nem javítottunk rajta semmit; ha elpusztul, a kert nagyobb lesz. — S mielőtt elpusztulna ? — Marad úgy, ahogy van.— Ha megengednék nekem, hogy egy darabig benne lakjak, megfizetném az illő bért. Nastia hangosan kacsagott. — Fizetné? Miért? A lakásért ezen elromlott kunyhóban? Kend szívességet is tesz vele Sidoromnak, hiszen ő szeretné, ha a kunyhó épen maradna. Ha valaki laknék benne, a ki igazítgatná s utánra nézne, még sokáig megmaradhatna. Ha kedve van hozzá, elküldöm az ablakot, mi vittük el innen, hogy el ne lopják .... Tehát el van intézve! — Valóban ? Kérdé Jermola örömmel. — Miért ne? Természetesen. — Az isten áldja meg! kiáltott fel az öreg. Én kijavítom a kunyhót, tisztogatom, megtaposom s ezenkívül majd még szolgálok érte, amennyit tehetek. Itt sokkal jobb dolgom lesz, közelebb leszek fiamhoz s meghallom, mi történik vele. — Tehát el van intézve. Sidor elégedett lesz, rend örül neki, mi lehetne jobb ? "Nekem tetszik a dolog, különösen ha kertemre egy kissé felügyel. — Nemcsak az, szépen körül is kerítem, ha gályák lesznek hozzá. — Pompásan van, nevetett Nastia, csak jöjjön most hozzánk vacsorára, beszéljen férjemmel, vigye magával az ablakot s egy kis fát, hogy tüzet csinálhasson, mert kissé nedves lesz még benne s ez esetben már ma kunyhójában alhatik. Mig igy beszélgettek, Nastia összeszedte az elkészített kendert, előhívta a szolgálót s tiszta és élénk hangon egy dalt dúdolva, elindult saját kunyhójához, nem a közelebbi uton a kerítésen át, mely a kertbe vezetett, hanem az utczán, mert a kendercsomag akadályozta volna az átmászásban. Sidor kunyhója mindjárt oldalvást állott, úgy hogy a két kert összeért. Csaknem egészen uj, tágas kunyhó volt s egyetlen tekintettel fel lehetett ismerni, hogy itt vagyonosság uralkodik. Szép aranyozott képek függtek a falakon, a csinos asztalra fehér kendő volt terítve s azon nagy, szépen sült kenyér volt elkészítve, vászondarabbal beborítva. A korsó, üveg s a faedények oly fényesek voltak, mintha most hozták volna a piaczról s mindenütt tisztaság s kényelem uralkodott. Csak a háziúr nem hasonlított sem az asszonyhoz, sem a kunyhóhoz, oly savanyúan, sápadtan , meghajlottan nézett ki. E mellett náthás volt s arczát fogfájdalma miatt kendővel kötötte be, egyik szeme veres volt, szakállát elhanyagolta s habár még harmincz éves sem volt, az ember önkénytelenül negyvenesnek gondolta. (Folytatása következik.) Mzért cserébe más kerületet fogad el, minthogy az ellenszegülő albánok a porta parancsaival és egész Európa akaratával még mindig daczolnak. Alig szükséges hangsúlyozni, hogy Montenegro sose hallgatott meg ily ajánlatot. A külföldi missziók valamennyi főnöke egymásután hagyja el Konstantinápolyt Lobanow hy., Hatzfeld gróf már elutaztak; Cori gróf megkapta kért szabadságolását és Fournier legkésőbb egy hónap múlva utazik el. Csak Anglia lesz nagykövete által képviselve. Aleko pasát a porta fölkérte, halaszsza el néhány napra elutazását. A látszólag feloszlatott bolgár torna egyesületek, mint az Aleko pasához közel állók állítják, tényleg a milicziába fognak fölvétetni, megtartják fegyvereiket, és gyakorlataikat, mint azelőtt, folytatni fogják. A portakörök azonban úgy tesznek, mintha Aleko pasa biztosításait készpénznek vennék. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése: november 27. d. e. 10 órakor. Elnök: SzlávyJózsef, jegyző: Antal Gyula. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Kemény Gábor b.,Panner Tivadar, Péchy Tamás, Trefort Ágoston, Szende Béla, Bedekovich Kálmán. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Csatár Zsigmond csodálkozását fejezi ki a felett, hogy a vallás- és közoktatási miniszter a hozzá még f. év május hó 28-án intézett két rendbeli komoly természetű interpellatióra, daczára hogy a házszabályok 30 nap leforgása alatt rendelik meg a választ, még eddig sem tartotta érdemesnek felelni. Kéri az elnököt, hogy a minisztert az interpellatiókra adandó válasz megadására hivatalosan szólítsa fel. Trefort Ágost közoktatási miniszter nem tartja erre az elnök hivatalos felszólítását szükségesnek, minthogy mindenesetre szándékozik válaszolni. Most azonban, midőn a ház oly fontos törvényjavaslatok tárgyalásával van elfoglalva, nem tartja azt oly nagyon sürgős dolognak. Madarász József megjegyzi, hogy bármily nevezetes tárgyak vannak is napirenden, a miniszterek nem vonhatják ki magukat a házszabályok által reájuk rótt kötelességek alól. Megvárja a minisztertől, hogy a legelső napon, amelyen a többi miniszterek interpellációkra felelni fognak, szintén fog válaszolni a kérdéses interpellácziókra. A ház ez értelemben tudomásul veszi a miniszter nyilatkozatát. Következik a napirend első tárgya : a közös hadsereg hadilétszámának 1889-ik év végéig megállapításáról szóló törvényjavaslat harmadszori fölolvasása. — A ház megszavazza. A főrendekhez küldetik át hozzájárulás végett. Következik az 1880-ban kiállítandó ujoncz- s póttartaléki jutalékok megajánlásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Thaly Kálmán most is szükségesnek tartja hangsúlyozni azt, hogy az ő s pártja elveivel ellenkezik a közös hadsereg s most is követeli az önálló nemzeti hadsereget, mely hogy Magyarországot megilleti, eddig senki sem vonta kétségbe, kivéve az osztrák katonai köröket. Ezek minden igyekezete mindig a magyar önálló hadsereg megsemmisítésére irányult. Ennek igazolására történeti visszapillantást tesz. A liga, mely ellen küzdünk, épen nem uj, 300 éves. A mostani hadügyminisztériumnak elődje a csász. kir. Hofkingsrath volt s a militarizmusnak ellenünk irányzott törekvései felnyúlnak I. Ferdinánd koráig. Már Ferdinánd és fiának vezérei Roggendorf, Fels Lénárt, Svendi Lázár stb. megkezdették azt a rendszert. Már ők az önálló vezérletet kiragadták a magyarok kezéből s a magyar hadcsapatok a német, spanyol s egyéb zsoldosok dandáraiba osztatván be, úgy alkalmaztattak, hogy ha az osztrák hadsereg megveretett, akkor a vereség szégyenét a fővezérek a magyarok nyakába csaphassák, s ha győzött, ezt saját zsoldos csapataiknak tulajdonítsák. E törekvést folytatta Básta tábornok, aki azonban a kísérletével egyesíteni a magyar csapatokat az osztrák zsoldosokkal, szerencsétlenül járt, mert ezek ellenében egy önálló magyar hadsereg keletkezett s támadt föl Bocskayval ellene. Valahányszor pedig önálló magyar hadsereg alakult, mindig erősebb volt az osztrák seregnél és mindig megverte azt, így járván Básta, a kísérlet rövid időre megszűnt. Felelevenítette azonban azt megint az I. Lipót alatt kezdődő absolutismussal a híres Montecucculi. De a magyar nemzetnek volt abban az időben egy nagy férfia, nagy költő és nagy katonai genie: gr. Zrínyi Miklós, aki rögtön fölismerő a veszélyt a ki legelőször mondotta ki: »Ne bántsd a magyart« czimű hallhatatlan művében, hogy semmi más nem menti meg a magyart, mint az önálló nemzeti hadsereg s tervét nyujtá egyszersmind annak, miképen kell azt szervezni. Az eszme akkor nem létesülhetett, hanem csak II. Rákóczy Ferencz idejében valósult meg. És ekkor nyolcévi súlyos harcz után az absolutismus és militarismus ismét kénytelen volt paktálni a magyar nemzettel. A törekvések azonban folyton felújultak a magyar hadsereg önállítása ellen. De valahányszor a magyar nemzet erejét kifejtette s önálló hadsereget alkothatott, mindig legyőzte a militarizmust. A történet bizonyítja még azt, hogy mikor Mária Terézia alatt Batthyány, Nádasdy s Beleznay vezették a magyar csapatokat magyar módon, magyar vezényszóval győztek azok, s az ifjú királynő megtámadott trónját egyedül a magyar hadsereg vitézsége mentette meg. Csak II. József császár kezdte a magyar ezredeket beolvasztani az osztrák hadseregbe s hozta be a német vezényszót. E történelmi visszapillantás tanulsága alapján nem tehet mást, mint hogy az önálló magyar hadsereg felállítását sürgesse. Ezután felhívja a honvédelmi miniszter figyelmét a sorozásoknál előforduló visszaélésekre s ajánljaa legnagyobb szigort azok elnyomására. Végül pedig kijelenti, hogy sem ő, sem pártja még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadja el a törvényjavaslatot. (Helyeslés a szélsőbalról.) Szende Béla honvédelmi miniszter: T. ház ! Az előttem szólott t. képviselő úrnak ezen tárgyra vonatkozó nézetei fé év óta képezik, s elismerem következetesen, egyik alapelvét azon pártnak, melynek ő tagja. De ugyanily következetességgel 11 év óta a t. ház és az összes törvényhozás sohasem fogadta el azon álláspontot, hanem az erre nézve meglevő törvények alapján az évi újonczjutalékot mindig megszavazta. Én, anélkül, hogy az előttem szólott képviselő urat a múlt történelméből vett fejtegetéseiben követném, és anélkül, hogy a múlt és a jelen viszonyainak összehasonlításába bocsátkoznám, — mert talán meg fogja engedni a t. képviselő úr, hogy azok közt különbség van, — egyszerűen kérem a t. házat, méltóztassék, híven eddigi következetességéhez, a törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés a jobb oldalon). Ami az ujonczozási visszaéléseket illeti, volt szerencsém már tavaly is, úgy, mint minden évben, eziránt nyilatkozni és sajnosan constatálni, hogy ezen visszaélések csakugyan léteznek. Hogy azonban mindent, amit a bajnak orvoslására tenni lehet, megteszünk, azt az előttem szólott t. képviselő úr is elismerte s hivatkozom mindazon t. képviselő urakra, akik a vidéken laknak, hol ily visszaélések előfordultak ; valamint hivatkozom igen sok törvényszékére az országnak, hogy ily esetek a törvényszékek előtt vannak. Sajnos, hogy a visszaéléseket igen nehéz felderíteni, épen azért, mert azon emberek, kik ezen üzelmekben részt vesznek, igen jól tudják, mily törvénytelen téren mozognak, tehát nagyon óvatosan járnak el. Bajos tehát őket felfedezni. Bajos annál inkább, mert kénytelen vagyok bevallani, hogy — nem mondom, e házon belül, — de vannak emberek, kik hazafias dolognak tartják magukat mindenáron kivonni a katonai kötelezettség teljesítése alól, nehogy kénytelenek legyenek szolgálni a közös hadseregben. De nemcsak ez, hanem sok más ok is megnehezíti az eljárást, így pl. a t. képviselő úr azt mondotta, hogy vannak kerületek, hol az orvosok közt liszták vannak forgalomban, mely lisztákon klassifikálva vannak, nem tudom, az emberek-e vagy a bajok. Ő tehát tudja, hogy ily liszták léteznek. Én részemről kérem őt, legyen oly szíves, mondja meg, hol és kinél vannak azon liszták és én köszönettel fogom venni. Ha ezen adatok megtudása után nem fogok intézkedni a legerélyesebben, akkor lesz oka a t. háznak ezen kérdés fölött vitatkozni. A lisztákat tehát köszönettel veszem ép úgy, mint a tanácsokat, melyeket a t. képviselő úr kilátásba helyezett. Legyen meggyőződve, hogy megvan a szándék a bajok orvoslására és igen örülni fogok, ha tehetek valamit ez ügyben. Még egy felhozott tételére kívánok hivatkozni a t. képviselő úrnak. Ő fél, hogy a most tárgyalt törvényjavaslatból precedens támad, s attól tart, hogy az ujonczok évenkénti megszavazásának joga kérdésessé fog tétetni. Én egyszerűen a törvényre hivatkozom, melynek szó szerinti szövege a következő : A jutalék kiállítása — tehát az évi ujonczjutalék kiállítása — csak akkor történhetik meg, ha a törvényhozás azt azon évre megszavazta, kell tehát, hogy a törvényhozás megszavazza, és sem ezen kormány, és hiszem és remélem, hogy egy más magyar kormány sem fogja, mellőzve ezen törvényt, azt tenni, mitől a t. képviselő úr tart. (Helyeslés jobbfelől.) Kérem a t. képviselőházat, méltóztassék a szőnyegen levő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Pulszky Ágost a monarchia védelmi erejéről gondoskodni kívánván, megszavazza a törvényjavaslatot. A maga részéről is sürgeti a kellő szigor kifejtését az ujonczozási visszaélésekkel szemben. Simonyi Ernő megjegyzi Pulszkyval szemben, hogy az által,hogy ők meg nem szavazzák ajavaslatot, még nem marad a monarchia védelem nélkül, mert akkor az a 45 ezer ujonczjutalék még mindig megszavazható a honvédségnek. Márkus István előadó nem tekintheti, mint Thaly, a hadsereget germanizáló intézménynek. Ha a hadsereg az alatt a 100 év alatti, hogy benne a német a vezérszó, hosszú szolgálati idő mellett nem bírta a magyarságot germanizálni, akkor a 3 , illetve 2*/2 évi szolgálati idő mellett sem lehet attól tartani. Az újonczozás körüli visszaéléseket meggátolni s szigorúan fenyíteni maga is szükségesnek tartja. Ajánlja ajavaslat elfogadását. A ház ezután ajavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Az 1-ső §. is elfogadtatván, a másodiknál felszólal Szende Béla miniszter, utal a múlt évi vitára, mikor kívánatosnak mondatott, hogy az ujonczozás az uj megyei területek szerint hajtassák végre. Ezt csak úgy lesz képes létesíteni, ha a ház elfogadja beadandó módosítványát. Vétessék föl a törvénybe, hogy az ujonczozás 1880-ban nem január 15-én, hanem márcz. 1-jén kezdődik s tart ápr. 30-káig. A ház elfogadja, úgyszintén az utolsó §-t is. Ajavaslat a holnapi ülésben fog harmadszor megszavaztatni. Következik a Bosznia közigazgatása tárgyában kiküldött bizottság jelentésének tárgyalása. Supka Jeromos, zirczi apát kinevezési okmánya Mi első Ferencz József, Isten következő kegyelméből ausztriai császár, Magyar-, Cseh-, Dalmát-,Horváth-, Tót-, Halics-, Lodomérországok apostoli, úgy Ilyria, stb. királya, Ausztria főherczege, Krakó nagyherczege, Lotharingia, Salzburg, Steyer, Korontán, Krajna és Bukovina, Felső- és Alsó-Slézia herczege, Erdély nagyfejedelme, morvai őrgróf, Habsburg és Tyról grófja stb. Emlékezetül adjuk ezennel jelentvén mindeneknek, kiket illet, hogy minekutánna néhai Rezutsek Antal, a zirz-cziszterczi rend főpapja, a bold. szűz Máriáról czimzett zircz-, pilis-, pásztó-és sz.-gotthárdi egyesült apátságok apátja, a jeles Lipót-rend lovagja, a quiritek tud. akadémiájának s a bécsi cs. k. földtani és a budapesti kir. természettudományi társulatoknak tagja, a veszprémi szentszék tanácsosának és aranymisés áldozainak halála által a most említett apátságok törvényesen megürültek volna, és minekutána a Mi híveink a zircz-cziszterczi rend tisztes perjele és az összes szerzet tagjai az 1802. évi sz. Ivánhó 25-én kegyelmesen kibocsátott visszaállitási kir. oklevelünk határozványához képest saját rendtagjaikból kijelöltjeiket megválasztották, s Felségünknek a fentebb idézett kegyelmes oklevél feltételéhez képest legalázatosabban felterjesztették volna. Mi indíttatván azon erényes szép tulajdonok, tudomány, tanultság.