A Hon, 1879. november (17. évfolyam, 263-288. szám)
1879-11-11 / 271. szám
271. szám. XVII. évfolyam. Esti kiadás. Budapest, 1879. kedd, november 11. Szes'Scess'scélsír Skocsa* Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSE® szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-hivatal Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési Ait: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra........................ 2ért 3 hónapra .................... ...... 6, 6 hónapra ...........12* Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint . .........................14 Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, november 11. A képviselőház ma folytatta az okkupárt tartományok közigazgatása iránt intézkedő törvényjavaslat átalános tárgyalását. Az ülés egész idejét három szóló vette igénybe : Simonyi Ernő, Szilágyi Dezső és Éber Nándor. Az első kettő pártjuk nevében ellene szólt s ajavaslat el nem fogadását kimondó határozati javaslatot adott be. Éber N. pártolólag szólt a törvényjavaslat mellett s azt megnyugvással elfogadta. A holnapi ülésben a szólók sorát Hermann Otto nyitja meg. Ülés végén felolvastatott Szende miniszternek Vidlicskaynak adott tegnapi válasza, hogy a tegnap távol voltak is megismerjék s a ház szavazhasson fölötte: tudomásul veszi-e vagy nem. A ház többsége tudomásul veszi. Az orosz diplomatiában személyváltozások vannak küszöbön. A londoni orosz követ, Suwalov gróf pár nap múlva elhagyja állomását és oroszországi birtokaira vonul vissza. Helyét, mint mai tudósítások jelentik, Lobanov herczeg, a konstantinápolyi muszka követ foglalandja el. Grortsakoffról pedig londoni jelentések tudni akarják, hogy formailag beadta lemondását, de az államügyeket Giers, államtanácsos által vezeti. — M ihád pasáról pedig jelentik Konstantinápolyból, hogy végleg visszavonta lemondását. — Baker pasa kineveztetése az arméniai csendőrség parancsnokává legközelebb várható s ezzel a porta a reformok végrehajtását fogja megkezdeni tényleg. Az Angolország és a porta konfliktus előzményeiről írják a »Pol. Corr.«-nak, hogy a Layard és Mahmud Nedim közti okt. 29-ei értekezlet eredménye nem felelt meg a nagykövet óhajának. Az értekezlet tudvalevőleg az Ázsiában behozandó reformok körül forgott s Mahmud Nedimnek csak kitérőszavai voltak s a nagykövetnek nem adott formaszerű biztosítást, még kevésbé a jövő iránti biztosítékokat, mire Layard azt mondta : »Nekünk nem szavak, hanem tettek kellenek.« Ugyanez értekezletnél Layard bír szerint ajánlotta, hogy Baker pasa állíttassák föl Ázsiában mint a szultán és Viktória királyné közös képviselője, azzal a megbízással, hogy a reformok végrehajtásánál vegye át a fővezetést.Mahmud azonban nem merte elvállalni a kötelezettséget, hogy e kineveztetést ajánlja a szultánnak, mert idegen beavatkozástól ép úgy irtózott, mint irtózik ma. Kétségkívül jelentékeny nyomást fog kelteni J Abdul-Hamidra gyakorolni, hogy rábizassék, hogy gyaurt és angolt nevezzen ki messze terjedő teljhatalmakkal a közigazgatás és igazságszolgáltatás reformálására Ázsiában. Az első kényszereszköz, melyhez folyamodtak, pánczélhajóhad kiküldése volt a török vizekbe. Úgy látszik, először Besikába szándékoztak küldeni, de midőn Londonban megtudták, mily kínos benyomást tesz a szultánra ez az elhatározás, hogy a rendszabály hatását gyöngítsék, Vurla mellett határoztak. Layard személyesen közölte a szultánnal ez újságot, ki állítólag azt felelte : »Mit szólnak majd az oroszok, ha látják, hogy »barátaink« járnak el így irántunk ? Ha barátaink bánnak velünk igy, mit várjunk ellenségeinktől?« A szultán parancsára M u s u r u s pasa Sawas pasától távirati megbizást kapott, használjon fel mindent, hogy az angol kormányt rábírja, hogy a szultánt e személyesen sértő és kormányát lealázó tüntetéstől álljon el. F. hó 3. estéig azonban nem érkezett kielégítő válasz a portához s attól tartottak, hogy az angol kabinet legalább azon lesz, hogy a hajóhadat Vurlábamányozza. Az este el volt terjedve a hír, hogy Anglia a szultánnak egy kabinet alakítását tanácsolta Midbattal mint nagyvezérrel, Khereddinnel, mint külügyminiszterrel és Sadykkal, mint pénzügyminiszterrel. De az okok, melyek Angliát e komoly elhatározásra bírták, nemcsak Kis-Ázsia közigazgatásának és reformjának kérdéseit illetik ; a pénzügyi kérdések is fontos szerepet játszanak a jelenlegi válságnál. A pénzügyi tervezet, mely 2 millió lírát tűzött ki a konsolidált adósság kamatfizetésére, valamennyi miniszter helyeslésével találkozott és a török lapok által dicsértetett, már feladottnak tekintendő. A nagykövetségek által még el nem fogadott szabadalmi illeték jövedelme nem szolgálhatna az új kombináczió komoly alapjául, ezért a sóbányák jövedelmével helyettesítették, melyek már három évre el vannak zálogosítva. A pénzügyi kérdés a török kormány legsürgősebb és legkomolyabb nehézsége marad és senki se tudja, hogyan találnak a törökök kibúvót pénzügyi zavaraikból. A szeraszkieratusnak csak lisztkészlete van, mely a csapatok élelmezésére egy hónapra elegendő. — Ordódy Pál képviselőnek a szabadelvű pártban tett nyilatkozatát az ellenzéki lapok elferditék és igy akoz politikai megjegyzéseket csatoltak, ezért helyreigazításul és kiábrándításul közöljük azt, amit mondott. Ordódy ezt mondá: »ő feltétlenül csatlakozik Falk képviselő argumentumához és ennek következtében a törvényjavaslatot el nem fogadhatja; de ha ebből kabinetkérdés csináltatnék, oly értelemben, hogy aki a törvényjavaslat ellen szavaz, nem maradhat a szabadelvű párt tagja, akkor ő inkább leteszi mandátumát, ,mert semmiféle más párthoz nem csatlakozhatik. Az osztrák véderő bizottság elé Schiffer képviselő egy indítványt terjesztett, mely szerint: 1. Kevésbbé szolgálatképes, a lóápoláshoz értő emberek mint szekerészek, kevésbbé szolgálatképes mesteremberek, u. m. czipészek, szabók, nyergesek sat. mint katonai kézművesek fegyver- és fentnevezett szolgálatokra kevésbbé alkalmazható védkötelesek mint tiszti szolgák, beteg ápolók, sebesült hordozók sat. egy évi tényleges szolgálati időre állitandók. 2. Mind ama védköteleseknek, kik ujonczozásukkor ki tudják mutatni, hogy nyolcz évi iskolai oktatásban részesültek vagy az olvasásban, írásban és számolásban teljes jártasságot sajátítottak el, csak két évi tényleges szolgálati időt kell végezniük. A magas kormány továbbá felszólíttatik a védtörvény revíziójánál a következő elveket hozni érvényre : 1. A póttartalék, mind Német és Oroszországban, kibővítendő és két kategóriára osztandó és pedig az első sorba a teljesen szolgálatképesek sorozandók, kiknek a pót-hadtesteket kell képezniök és fegyverszolgálatra vannak hivatva, s a második sorba a kevésbbé szolgálatképesek, kik hivatásukhoz képest alkalmazhatók a hadsereg számára. 2. A reichsratbban képviselt királyságok és tartományok honvédségébe való közvetlen belépésnek A „HON“ TÁRCZÁJA. Jermola, a fazekas. Lengyel falusi történet. Irta: Kraszewskl J. J. ELSŐ KÖNYV. 6. A fazekasság. (18. Folytatás.) Malyczekben a közben Prokop a magával vitt agyagból nehány fazekat mintázott, rajzolt s azután oda tette az övéi közé a kályhába, hogy kiégesse. Midőn a kályha kihűlt s a fazekat kivették, látszott, hogy a popjelni agyagból formázottak fehérek, könynyüek s élénk hanguak s a malyezki agyagból készitettektől oly óriásilag különböztek, hogy Prokop s minden jelenlevő a bámulattól majd megkövült. Ismét betették a tüzbe s nem mutatott repedést s Popjelniben az egész falu összefutott a csodamű bámulására, melyet a kozákné kunyhójában állítottak ki közszemlére; Jermola megcsókolgatta őket s sirt. Most már megtörtént Prokoppal a szükséges tanácskozás a további oktatás, a kemencze fölállítása s a műhely berendezése végett. Mindez gyorsan el volt intézve, legnehezebb volt Huday ispántól kinyerni az engedélyt egy fazekasműhely felállítására s agyagásásra. Szerencsére az ispánnénak ezáltal nagy előnye volt s e mellett mindjárt az egyik próbafazekat ajándékul adták neki, úgy, hogy Pan Hudny sem ellenkezett sokáig. Magától érthető különben, hogy ő itt sem akart eltérni a rendes kerékvágástól s Jernolának tudomására juttatta, hogy kellően »megtenni« még mindig szükséges. Az uj fazekas így, még mielőtt mesterségét megkezdhette volna, sokféle ügyyel-bajjal lett elhalmozva, úgy, hogy nagy nehezére esett mindezt elvégezni mindenekelőtt a szükséges pénzt előteremtenie. Prokop nem dolgozhatott ingyen, a műhely, az ásás, a szükséges téglák a kemenezéhez, valamint másnemű felszerelések mind pénzbe kerültek. A kis szoba most már nem volt elég, hozzá kellett venni még a nagy ivószobát is s azt ki kellett elébb javítani, foldozgatni s berendezni. Minderre sok idő kellett s a jobb napokból megtakarított néhány fillér gyorsan elfogyott. Sőt, még mielőtt nyereségre lehetett gondolni, Jermola kénytelen volt fülig eladósodni. Egyszer már arra gondolt az öreg, hogy a gyermek tulajdonát képező s eddig gondosan őrzött aranyhoz nyúljon, de valami akaratlanul visszatartotta. Attól is félt s nem alaptalanul, hogy az aranyok felmutatása kellemetlen gyanúra adhatna okot s talán kutatásokra is ingerelhetné az embereket. Az öreg kozákné, habár kissé vakarta is fejét, kénytelen volt szeretettel az öreg s a kisded iránt hozzányúlni titkos kincséhez, hogy Jermolát gyámolitsa. De minél inkább szaporodtak a költségek, annál jobban aggódott s azután folytonosan félt, hogy az ördög elviheti az egész fazekasságot s e mellett még szemrehányásokat tett magának, hogy ő adta az első okot az egészre. Prokop egész komolyan hozzálátott a munkához, nem annyira azon reményben, hogy nyeresége lesz, hanem mivel az őrnagy, ki külön azon őzéiből az udvarba hivatátt, komolyan megintette s megparancsolta neki, hogy Jermola oktatását a fazekasságban valamikép el ne hanyagolja. Huday az adott engedélyért husz lengyel forintot kapott, az ivószoba helyreállítása végett két embert fölfogadtak s néhány hét múlva már az öreg Jermola elkezdett keverni, gombolyítani, alakítani s szárítani s mindent előkészített az első popjelni fazekak kiégetéséhez. Prokop maga állott a tűznél s az edények oly kitünően sikerültek, oly jó alakjuk s pompás hangjuk volt, hogy jelességük fölött nem is lehetett kételkedni. A második tűzpróbát is pompásan kiállották s alig terjedt el ennek hire s a legrövidebb idő alatt a raktárban egyetlen fazék, egyetlen tál sem maradt, mindent el lehetett adni. Az adósságokat, igaz, nem lehetett ezzel megfizetni, de a kozákné mégis kapott részletfizetést, az öregnek is maradt valami pénze a folyó kiadásokra. Prokop megkapta, a mi őt illette, az ispánnéról kitűnően gondoskodtak s nagyon valószínű volt, hogy jövőben még nagyobb lesz a nyereség. Még ezen zavaros napokban sem tévesztette el Jermola szeme elől a kis Radioneket, sőt alig tette le karjából. A kicsivel különben napról-napra kevesebb baj volt, szemlátomást nőtt s előre lehetett mondani, hogy csodaszép fiú lesz. Midőn Jermola már egész nyakig úszott a munkában, átadta a gyermeket, Horpynának, ki igen örvendett ezen vendégnek. Éjjelre azonban sohasem akarta idegen fedél alatt hagyni, félt attól, hogy soká maradjon nélküle. Még a szegény kecske sem tudta akkor, mihez kezdjen; ha a gyermeknél volt, az öreg után mekegett, ha Jermolát kísérte, a gyermek után vágyakozott. Szerencsére az első tanítási gyakorlat napjai nem tartottak nagyon soká. Jermola meggyőződött a lengyel közmondás igazságáról, hogy nem szentek készítik a fazekakat. Mint lelkiismeretes tanuló, gyorsan felfogta mesterségének alapelveit; az agyag készítése, annak átalakítása tetszés szerint csakhamar tudva voltak előtte, csak a fazekak betevése a kemenczébe s azok égetése volt kissé nehéz. A meleg mértéke, a tűz ápolása s eloltása a kellő időben, a már megégett fazekak felismerése, hogy ne jöjjenek ki félig égve vagy nagyon megkormosodva, mindez nem kis feladat volt, melyhez gyakorlat, tapasztalat s határozott szabályok voltak szükségesek. Prokop, ki nélkülözhetlenné akarta magát tenni, csak félig-meddig közölte vele tanításait s oly hangon, hogy Jermolának sokat kellett találgatnia s csakis az alkalmazás által tudta meg, hogy mit akart mondani. De erős akaratának, mely összes gondolatát ezen egy tárgyra concentrálta, sikerülnie kellett, hogy az óhajtott czélt elérje. A jég meg volt törve, ismét elmúlt egy tél s ismét megjelent a tavasz a Horyn partjain. Midőn a tutajosok a parton megkezdték munkájokat, Jermola már tökéletes fazekas volt s egész agyagárukészletét eladta a tutajokon foglalkozó ácsoknak s munkásoknak. Egy percz alatt mindennek vége volt s midőn az ispánné az őt illető részt követelte, Jermolának saját házi edényeit kellett odaadnia. A kis Radionek e közben felnőtt s oly kövér lett, hogy az öreg láttára maga is hízott. Már is dadogni kezdte az öreg fülének oly jól eső »apa« nevet, mely név mindig könyet csalt szemeibe. Már , járni is próbált, nem volt szüksége a vén kecske támogatására, mert már egy kis kenyérdarabbal is tudott magán segíteni s a derék zsidó inkább mulattatására szolgált. Egy kis kecske is lett nemsokára, a mi felett Jermola nem boszankodott, habár ez a zsidót inkább igénybe vette s most régi, gyakran tolakodó s terhes ragaszkodásának jelét néha saját örökösére is pazarolta. Radionek tejtestvérével, mely még épen nem volt ijesztő, oly komikus modorban játszott, hogy az öreg, reájuk nézve, kénytelen volt oldalát tartani. Ez elég ok volt arra is, hogy fiacskáját összecsókolja s ezért a kis kecske iránt is háládatos legyen. Ezen helyen, mely egy évvel ezelőtt még oly szomorú és elhagyatott pusztaság volt, a lelenczgyermekkel remény, öröm s uj élet költözött. Jermolát egyátalán nem lehetett megismerni, annyira megfiatalodott, oly erős s tevékeny volt. A régi korcsmának azon része, hol lakott, csaknem egészen újból épült, újonnan lett befedve s e mellett egy második szobát is rendbe hoztak. A kerthez, ahol a fazekas kemencze állott, most kerítést s rendes kaput is készítettek, látható volt, hogy a jólét, habár lassan, növekedett. A két kecskéhez most még egy uj szolga is jött, egy mintegy tiz éves fiú, kit Jermola segítségül vett fel, hasonlókép árva, H u u k nevű. Most már lehetetlen volt mindent magában végezni s elég módja volt, hogy ezen segítőt eltarthassa s meg is jutalmazza. Még csak egy nő kellett volna a konyhába, de a vén Kozaczycha meglehetősen pótolta a hiányzó gazdasszonyt. Nála sütötték a kenyeret, varrták a fehérneműt, sőt az ebédet is ott készítették, s ő gondoskodott arról is, hogy az éléskamrában meglegyen minden szükséges dolog. Valahányszor Jermola dicsekedni kezdett üzletével s örvendett a sikeren, az özvegy asszony rögtön emlékeztette őt az elrepedt fazékra, mely először adta neki ezen gondolatot s valóban nehéz lenne összeszámítani, hányszor hozta fel ezen eseményt. Neki is megadta különben az isten, hogy elérje azt, amit oly vágyva óhajtott. Horpyna férjhez ment s a mint mondani szokták, fényes partrét csinált. Azon írnak, ki már régen járt házokba s udvarolt neki, ugy látszik, nagyon mélyen nézett a leány szeme közé, úgy, hogy már nem volt képes többé szivének parancsolni s végre nyilatkoznia kellett az öreg előtt s megkérni a leány kezét. A vén kozáknő nem szerette a dolgot egészen, habár leánya szlachzizhoz ment nőül s állást szerzett. Inkább óhajtotta volna, ha leányát földmivelő vette volna el, hogy közelében s a gazdaságban maradt volna. Az írnok azonban erre nem vállalkozott, nem is gondolt reá, hogy földmives legyen, mivel azt hitte magáról, hogy őt az isten is tisztartónak vagy — ki tudja — minek teremtette. A kozákné tehát elvesztette leányát s teljesen egyedül maradt Popjelniben a boldogult ura által ajándékozott birtokban. A fényes házasság után az írnok nejével együtt elment a házból s a szegény öreg asszony a puszta kunyhóban alig volt képes megmaradni, minden szöglet leányára emlékeztette s bánatossá tette, úgy, hogy csaknem az egész napot Jermolánál töltötte el. Ritkán múlt el oly nap, midőn ne látta volna őt, hiszen vele legalább elbeszélhetett Horpynáról, mostani árva helyzetéről s Radionek is szórakoztatta, mulattatta őt egy kissé s az öreg asszony mindinkább jobban vonzódott a kis gyermekhez. (Folytatása következik.) nincs helye és csak azok sorozandók az osztrák honvédségbe, kik szolgálati idejüket az álló hadseregben betöltötték. A külföldi szakértők a Dunának Budapestnél való szabályozására vonatkozólag a következő véleményt adták : A szabályozás Budapest felett. E résznek a két Dunaágat a Margit szigetnél kell szabályozni, ami tökéletesen sikerült is. A szigetre vonatkozó aggályok tehát alaptalanok. Célszerű azonban a sziget felső csúcsán a védműveket kiegészíteni és az oldalkőhányásokat jó karban tartani. A Dunának a városban való szabályozásáról a szakértők nem adnak véleményt. A vámhivatal alatti szabályozás egészben véve elvben helyes a szakértőknézete szerint. Az egyes részletekről azonban a következő megjegyzést teszik. Sajnálják és hibának jelentik ki, hogy a vasúti híd a város alatt úgy épült ki, miszerint a folyam medre Promontor felett 380 méterre szoríttatott össze. Ma azonban, a szakértők nézete szerint, nem volna már előnyös a Duna jobb partján a gátat ártér nyerése végett megnyitni, mivel ezen Dunaágban a víz folyása meglassittatnék és ez könnyen jégtorlást okozhatna. A szakértők nézete szerint itt segíteni már nem lehet. A bal part görbülete helyes. Ezután áttér a vélemény a soroksári Dunaág elzárására és constatálja, hogy ezáltal az összes folyammederviszonyok megzavartatnának. A soroksári ág magas vízállásnál előbb az összes víztömeg egyharmadát felvette. Az elzárás folytán a főágban emelkedni kell a vízállásnak, mint ezt a mindennapi tapasztalás tanúsítja. Ámbár jelenben ez nem baj, de jövőre a viszonyok rosszabbra fordulhatnak, mert a város alatt a szabályozási munkák még nincsenek befejezve s a gátak kiépítése által Csepel szigeténél a folyammeder összeszoríttatik, ami szükségkép a vízállás emelkedését eredményezi. Az idáig keresztülvitt művek nem elegendők arra, hogy Promontornál a jég torlódása megakadályoztassék. Ez esetben pedig vagy a sziget, vagy ha ennek gátjai ellenállnának, a város boríttatnék el árvíz által. A szakértők tehát azt tanácsolják, hogy rendkívül magas vízállásnál a folyammedert meg kell nyitni, úgy, hogy annak koronája alacsonyabb legyen. A jéglefolyás biztosítására jégtörő mű berendezését ajánlják oly szerkezettel, mely, nézetük szerint, 2.500.000 frankba kerülne. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése, november 10. (D. e. 10 órakor.) Elnök: Szlávy József, jegyző: Márkus István. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Trefort Ágost, Pauler Tivadar, Péchy Tamás, Orczy Béla b., Bedekovics Kálmán. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök előadja a tegnapi ülés végefelé történteket s idézi az ily esetre szóló házszabályokat, nevezetesen a 171. §. 3-dik pontját, amely szerint a történt felololvasásnál a házban jelen nem voltak e naptól fogva napidíjat nem kapnak, míg jelenlétöket a ház elnökénél személyesen nem jelentik be. Tekintve azt, hogy a névsor felolvasása már 2 óra felé történt, úgy hiszi, hogy a ház ezúttal a szabályt mellőzi. (Helyeslés.) Szalay Imre jogtalannak tartja a követett eljárást, mert az idő a névfelolvasásnál már nagyon előrehaladt. Madarász József a házszabályokat mindenekfölött tartja s bár ő nem volt jelen, helyesli az eljárást. Elnök. Nem ő rendelte el a névsor felolvasását, hanem a ház kívánta. A kérdés az, váljon a ház a 191. §. 3-dik bekezdésétől eláll-e vagy sem? A ház nagy többsége, pártkülönbség nélkül az elállásra szavaz. (Nagy derültség.) Az elnök erre az elmaradt szavazásra nézve javasolja, hogy a legközelebbi interpellácziós napon olvastassék fel Szende miniszter beszéde s Vidliczkay válasza s a ház akkor nyilatkozzék: tudomásul veszi-e a miniszteri választ ? (Általános helyeslés.) Máriássy Andor a pénzügyi bizottság részéről benyújtja a bpesti átalános munkás betegsegélyző egyesület kérvényére vonatkozó jelentését. — Ki fog nyomatni s annak idején napirendre tűzetni. Következik: az okkupári tartományok közigazgatásáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Simonyi Ernő utal a berlini szerződésre, melynek egyik pontja azt rendeli, hogy monarchiánk foglalja el s igazgassa Boszniát s Herczegovinát. Az előadó, valamint a kormány előterjesztésében azt teszik hozzá, hogy erre nézve egy előleges megállapodás jött létre a porta s monarchiánk közt, mely most kötelezővé vált. Mielőtt a ház e tárgyban tovább menne, helyénvalónak ítélné, ha a miniszterelnök hivatalos úton tudomást nyújtana, mi foglaltatik abban a konvenczióban. Tisza Kálmán miniszterelnök azt gondolja, hogy Simonyi a novi-bazári konvencziót kívánja. Erre nézve megjegyzi, hogy az a hivatalos lapban annak idejében benfoglaltatott. Benálló gyakorlatunk szerint egyéb közlésnek szükségét nem látja. (Helyeslés jobb felől.) Simonyi Ernő úgy hiszi, hogy a miniszterelnök nem kívánhatja, hogy a hivatalos lapot minden képviselő tartsa. Ő sohasem olvassa és e szerint nem is tudja , mi van benne. Áttérve a törvényjavaslatra, kijelenti, hogy mivel sem az egyik, sem a másik kormány nem viheti az okkupárt tartományokban a közigazgatást, ruházzák azt egy benszülött felelős minisztériumra, melyet ott felelősségre vonhatnak. Azt az eljárást, hogy e tartományokat a közös minisztérium fogja adminisztrálni, törvényeinkkel nem tartja összeegyeztethetőnek s ezt hosszan fejtegetve, végül a következő határozati javaslatot nyújtja be a maga s társai nevében. Minthogy mi alólkottuk Bosznia és Herczegovina megszállását és elfoglalását úgy a népjogra, mint különösen a magyar állam érdekeire nézve kezdettől fogva, nevezetesen külbiztossági, alkotmányos, nemzetgazdasági, nem különben nemzetiségi szempontokból egyaránt — károsnak, sőt veszélyesnek tartottuk ; éspedig: a) külbiztonsági szempontból azért, mert ezen foglalás a magyar állam viszonyait más államok irányában összebonyolítja és esetleg veszedelmes rázkódtatásoknak teszi ki. b) Alkotmányos szempontból azért, mert az az általunk mindenkor rosszall 1867. évi XII. t. czikkel megalkotott közjogi állapotokat még kedvezőtlenebbekké alakítja, a mennyiben az eddigi két alkotmányos államot még egy harmadik, — az idézett t. ez. 25. §-a ellenére — önkényüleg kormányzott területtel növeli, szaporítja a nézetünk szerint amúgy is kárhozatos közös ügyeket, és a delegátiók hatáskörét, ugyanazon t. ez. 37. §-ának világos rendelete ellen kiterjeszti; továbbá, éles ellentétben áll ezen egész törvénycikk szellemével s jelesül annak 27. §-ával, mely elrendeli, hogy a közös minisztérium, a közös ügyek intézése mellett se egyik, se másik résznek külön kormányzata ügyeit nem viheti és azokra befolyást nem gyakorolhat. c.) Nemzetgazdaságilag kárhozatos azért, mert oly tartományokkal gyarapítja az állam területét, melyeknek jövedelmeik saját közigazgatási költségüket sem fedezik, sőt azok még a magyar államkincstár terhére költséget és idegen érdekeknek szolgáló beruházásokat igényelnek; végre d) nemzetiségi szempontból is veszedelmes a bosznia-herczegovinai foglalás, mivel a magyar állami fensőséget kiterjeszti olyan idegen nemzetiségekre, melyek már ennélfogva is esetleg ellenséges szellemet tanúsíthatnak a magyar nemzet ellen; minthogy pedig mi is jelenleg azon meggyőződésben vagyunk, hogy e minden tekintetben kártékony következményű foglalás minél előbb megszüntetendő, azonban ezzel ellenkezőleg az előttünk fekvő törvényjavaslat azon föltevésre jogosít, hogy ezen foglalás hovatovább maradandóbb jelleget ölt, amely felfogásunkat még inkább megerősíti azon tény, hogy az említett tartományok, a már előterjesztett törvényjavaslat szerint, a közös vámterületbe bevonatni czéloztatnak. Mindezeknél fogva kérjük a 1. képviselőházat, mondja ki határozatilag, hogy a fenforgó törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapján sem fogadja el. Beadják : Simonyi Ernő, Madarász József, Katona Lajos, Turgonyi Lajos, Vidliczkay József, Csanády Sándor, Mocsáry Lajos, Herman Ottó, Kaszap Bertalan. Szilágyi Dezső szerint, miután meg van határozva a delegácziók s a közös minisztérium hatásköre s miután, ha bármi okból kívánatosnak mutatkoznék e hatáskörnek tágítása, vissza kell menni az eredeti forráshoz, a monarchia két államához, amelyek souverainitásának birtokában lévén, egyedül bírnak hatalommal e változtatás megtételére. De e hatáskör kiterjesztését úgy kell tekinteni, mint alkotmányunk egyik biztosítékának egyenes megtámadását. (Úgy van balról.) Átlátja, hogy a közigazgatásra való intézkedés szüksége megvan s hogy fontos érdek forog fenn, hogy a magyar állam ama tartományokra befolyását kiterjeszsze. Ha a rendezés szükségét ekkér elismeri, Simonyi kívánságához határozottan ragaszkodni kell. Kívánnia kell, hogy a miniszterelnök a 67. XII. t. czikk 8-dik §-a alapján a pótkonvencziót terjeszsze elő. Áttérve magára a tjavaslat érdemére, óvja a házat, ne tekintse a tjavaslatot ideiglenesnek, mert azzal hosszú időre terjedő állapot fog törvényesittetni s czélja az, hogy három területet teremtsen. Eddig két terület állott fenn a monarchiában s alapja a dualismust jelleméből fogja kiforgatni s igy a két állam fölé egy 3-idikat emelni. Másik célja pedig az absolutizmus, melyet a közös kormány fog gyakorolni. Egyik jellemvonása a törvényjavaslatnak az is, hogy ravasz s nem őszinte, mert úgy tünteti fel intézkedéseit, mintha azok eddigi törvényeink egyszerű következményei volnának. Reméli, hogy a ház ilyen politikához nem csatlakozik. Beszéde további folyamában, mely másfél órát vett igénybe, bonczolja a törvényjavaslat egyes intézkedéseit s végül a következő határozati javaslatot nyújtja be: Határozza el a képviselőház, hogy ajavaslatot, minthogy az az 1867. XII. t. sz. határozatait érzelmekből kiforgatja, minthogy a közös minisztérium és a közösügyi összes bizottság hatáskörét új, ezen intézmények közjogi jellemét megváltoztató teendőkkel gyarapítja és ez által a monarchia dualistikus alapszerkezetét veszélyezteti, minthogy ama tartományok közigazgatásának rendezése és vitelére a monarchia két államának hatályos befolyást nem biztosít. Átalánosságban sem fogadja el. Szilágyi Dezső, Apponyi Albert gr., Scitovszky János, Kubinyi Árpád, Beniczky Ferencz, Farkas Elek, Beöthy Ákos, Simonyi Lajos b., Molnár Aladár, Ocskay Rudolf, Orosz Mihály, Bujánovics Sándor, Bánhidy Béla b., Mandel Pál. A ház ezután 5 percznyi szünetet tart. Ennek leteltével szót emelt Éber Nándor a törvényjavaslat mellett. Pest megye közgyűlése, Nov. 11. Szapáry István gróf főispán ma délelőtt 10 órakor nyitotta meg Pest megye évnegyedes közgyűlését, üdvözölvén a nem nagy számmal megjelent bizottsági tagokat. Az alispáni évnegyedes jelentés — mely egyéb közérdekkel nem bíró tárgyakon kívül bejelenti, hogy a honvédelmi minisztérium a Boszniába a megye területéről kirendelt fuvarosoknak 25561 ft 50 kr kárpótlást adott s hogy Félegyházán a roncsoló torokláb még most se szűnt meg — tudomásul vétetett. Ezután Földváry Mihály alispán emel szót a megyei statútumok értelmében s ajánlja, hogy a dr. Szivák Imre s társai által a közigazgatási reform tárgyában beadott indítvány azonnal vétessék tárgyalás alá, ami elfogadtatván, Szivák Imre megyebizottsági tag feszült figyelem közt indokolja a következő indítványt : Indítvány. Tekintettel arra, hogy folyton terjed s erősbödik az a meggyőződés, hogy a közigazgatás mai szervezete — az e téren utóbbi időben behozott alkotások mellett se képes megfelelni amaz igényeknek, melyek a jogállam közigazgatási rendszere irányában a nemzetiség, a társadalmi közjólét és az egyéni szabadság érdekeinek fejlesztése s megvédése szempontjából támaszthatók, tekintettel arra, hogy a közigazgatás terén észlelt bajok, hiányok, visszásságok s ellentétek oka nem annyira az egyénekben, mint inkább az egész