A Hon, 1879. december (17. évfolyam, 288-313. szám)
1879-12-03 / 290. szám
290. szám. XV. évfolyam. Szerkesztési Iroda* Barátok tere, Athenaeum-épület A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Bánátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, deczember 3. A kormány az országgyűléstől holnap vagy holnapután felhatalmazást fog kérni Németországgal kötendő ideiglenes vám- és kereskedelmi szerződésre. Bulgáriában kezd bonyolódni a helyzet; a radikális nemzetiségi párt kerekedett felül, mely fentartja az összeköttetést Kelet- Rumélia bolgáraival, nemcsak, de az erre vonatkozó mozgalmat és izgatást odahaza, Bulgáriában is szitja és éleszti. S ez az, amiért Sándor fejedelem kezdi megsokalni a bolgár trón és korona dicsőségét s mint hírlik, készül odahagyni a bolgárokat, mint szent Pál az oláhokat. Mert előre, látható, hogy ha e mozgalom, melynek czélja: Bulgária és Kelet-Rumélia egyesítése, nagyobb mérveket ölt s állandó politikai jelszóvá, az izgatás anyagává lesz Bulgáriában. Sándor fejedelemnek meggyűl a baja a berlini szerződést aláírt hatalmakkal, melyek nem nézhetik szó nélkül e törekvéseket Sándor fejedelemségében. Kelet-Ruméliában is kitörőfélben van a harcz a radikális és a konzervatív bolgárok között. Az előbbiek a berlini szerződésnek Kelet-Rumélia és Bulgáriára vonatkozó részeit megsemmisítni, az utóbbiak pedig az adott alappal megelégedni akarnak. A radikálisok fölötte rossz néven veszik Aleko pasától, hogy Konstantinápolyban oly feltűnően sokat időzött , pedig nincs okuk semmitől tartani, mert az orosz befolyás következtében a porta föláldozta a kelet-ruméliai mohamedánokat s a görögöket a bolgároknak s maga Aleko pasa is nyiltan bolgárnak mondotta magát. Innen magyarázható meg, hogy a görögök és mohamedánok oly ingerültek Alekora; ezek befolyásának tulajdonítják azt is, hogy Vitális trnok Aleko pasa ellen egy 300 oldalra terjedő vádiratot írt és nyújtott át a portának, de látva, hogy nincs semmi sikere, Aleko pasát párbajra hívta ki. A budapest-szabadka-zimonyi vasútvonalon érdekelt községek és birtokosok jövő szombaton decz. 6-án d. e. 9 órakor értekezletet fognak tartani a megyeház nagytermében, a minisztériumhoz intézendő felirat megállapítása tekintetéből, és ugyanez nap d. e. 10 órakor nyújtják ezt be a minisztériumhoz. Az illető községek, területek és birtokosságok megbízott, a vonal kiépítése mellett emdekelt birtokosok és testületek felkéretnek az említett napon és órában minél nagyobb számban a megyeháznál megjelenni. Az ideiglenes intéző bizottság. — A Németországgal folytatott alkudozásról ezt jelentik Berlinből. Itt nem adják fel a reményt, hogy az ideiglenes legkedvezményezettebb szerződés mégis létre fog jönni. A megegyezést egyszerűn úgy képzelik, hogy a két nagy vitás kérdés, t. i. a nyersvászon és kikészítési eljárás a szerződésből egyszerűn kihagyatnék. Szerződés nélküli állapot nagyon megnehezítené a végleges vámegyezmény létrejöttét, és ezért is a szerződési forma fentartására különös súlyt fektetnek itt. A kikészítési eljárásra vonatkozólag azt tartják, hogy az osztrák kormány ezt egészen vagy részben autonóm uton fentartaná, nehogy a szegény szövő iparosok a határon túlvíz idején munka nélkül maradjanak. Továbbá utalás történik arra, hogy a kikészítési eljárás lenárakra is vonatkozik, tehát Ausztriának javára szolgál. Vasúti kocsik letartóztatása tekintetében a német kormány ellenzése nem princzipiális, ellenkezőleg kész a lehetőt megtenni, hogy a vasúti forgalom Esti kiadás. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. érdekei háborítva ne legyenek, míg a törvényhozás a forgalom szabadságának biztosítására a kellő lépéseket megteendi. A nyersvászon kérdésében azonban nem tehet a német kormány autonóm intézkedést, mivel a birodalmi törvényhozás e forgalom vámmentességét a mostani kiterjedésben soha nem fogja engedélyezni. — Boross Frigyes főmérnök és királyi tanácsos elnöklete alatt — írja a B. C. — tanácskozott ma a Dunaszabályozás ügyében egybehívott vegyes bizottság által kiküldött szakbizottság ama kérdés felett, mily módon és mikor szállítassék le a külföldi szakértők által is ajánlott magasságig a soroksári zárgát koronája. A beható és rendkívüli érdekes tanácskozásból egyelőre azt közöljük, hogy Zsigmondy, Heuffel, Wolfahrt és Kiing bizottsági tagok eleinte azt követelték, hogy a gát most azonnal bontassék le 45 méterre (14 láb.) Zsák főmérnök hosszabb fejtegetése után pedig elhatározta a bizottság Zsigmondy és Boross indítványára, hogy a vegyes bizottságnak ajánlani fogja azt, hogy a soroksári zárgátnak kőburkolatából most azonnal szedessék le a koronától kezdve nem 4,5 m. (14 láb)-ig, hanem csak 5 méter (16 láb), körülbelül 150 lábnyi szélességben az oldalfalazat, úgy hogy 16 lábon felül csak a gátnak kavicshányása maradna szabadon; azonkívül pedig vétessék el a most 6 öl széles körön é ju gátból hátul szintén 16 láb magasságig 4 öl úgy hogy 16 lábon fölül csak egy 2 öl széles koronáju, csak kavicsból álló gát maradna, mely szükség esetében egy kis nyílás lebontásával azonnal elsöpörtethető volna. A szakbizottság azután elhatározta, hogy a részletekre nézve is fog véleményt mondani és azért holnap délután kimennek a bizottsági tagok a helyszínére. Budapest, 1879. Szerda, deczember 3. Kiadó-hivatal : Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.................................................2 frt 3 hónapra ••.•••••••• 6> 6 hónapra ....... .... Az esti kiadás postai különküldéséért felül-12» fizetés negyedévenként.............................. 1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. A főváros és a Dunaszabályozás. A Duna szabályozás tárgyában a miniszterelnökhöz menesztetni szándékolt 400 tagú bizottság a mai délelőtti rendkívüli közgyűlésen terjesztette Tisza Kálmán elé a főváros kivonatát, hogy a Dunaszabályozás hibái okozta veszélyes állapot eltávolíttassák a fővárostól. Ráth Károly főpolgármester az ülést 91* órakor megnyitván, kijelenti, hogy a bizottságot 9 órára hívta egybe, hogy a fogadtatásról eleve beszélhessenek. Egyúttal kijelenti, hogy miután ez tulajdonképen nem közgyűlés, nem ragaszkodik a hivatalos helyekhez s a később megjelenendő miniszterelnöknek saját helyét fogja fölajánlani, maga pedig a kormányelnök jobboldalán foglal helyet. Busbach Péter tudni óhajtaná ama beszéd szövegét, melyet a főpolgármester a kormányelnökhez fog intézni. Ráth főpolgármester biztosítja őt, hogy múltja, szereplése és jelen állása elég kezességet nyújthat az iránt, hogy előterjesztése a főváros érdekei megóvására van irányozva, ez értelemben fog beszélni, de beszédét előre nem mondja el. (Helyeslés.) A bizottság e választ tudomásul vette s az értekezlet felfüggesztetett a kormányelnök megérkezéséig. A közgyűlés nagy terme igen élénk képét nyújtotta amaz érdeklődésnek, mellyel a főváros polgársága a miniszter válaszát várta s a karzatok is zsúfolásig megteltek közönséggel. Tisza Kálmán miniszterelnök, kit éljenzéssel fogadtak, 10 órakor megjelenvén, a főpolgármester helyére ment. Ráth Károly a következő beszédet intézte hozzá: Nagyméltóságu miniszterelnök úr! Kegyelmes uram! Budapest törvényhatóságának bizottsága legközelebb múlt november hó 26-án rendes közgyűlést tartván, ez alkalommal tárgyalás alá vette a Dunaszabályozás ügyében kiküldött bizottmány jelentését, és a tanácsnak javaslatát a külföldi szakértők által a fővárosi Dunaszabályozás felől adott véleményre vonatkozólag, és az ügy rendkívüli fontosságához méltó higgadt s komoly tárgyalás után azon egyhangú határozatban állapodott meg, hogy ezen, nemcsak a fővárosra, hanem az egész magyar hazára nézve életkérdést képező ügyben az összkormányhoz egy felirat intéztessék, és hogy ezen felirat Nagyméltóságodnak mint kormányelnöknek testületileg átnyujtassék; — engemet tisztelvén meg a közgyűlés azon kitüntető megbízatással, hogy a fővárosi bizottsági tanács élén a jelzett feliratot Nagyméltóságod kezeihez szolgáltassam. Nagyméltóságod értesülvén a törvényhatósági közgyűlés ezen egyhangúlag hozott határozatáról, kijelenteni méltóztatott, miszerint nem kívánja a fővárosi bizottság és a tanács összes tagjait ily zord időben a várba felfárasztani, hanem személyes megjelenésével kegyeskedett törvényhatósági termünket megtisztelni oly végből, hogy a fővárosnak az összkormányhoz intézett feliratát a törvényhatósági bizottság s a tanács összegyűlt testületeitől átvegye. Fogadja nagy méltóságod mindenekelőtt ezen megtiszteltetésért, ezen kegyes intézkedéséért és hazafias elhatározásáért, — melyet a főváros iránti jóindulatának legbiztosabb zálogául tekintünk, — hálás hatósági köszönetünk legőszintébb kifejezését, és ennek kijelentése után engedje meg nagyméltóságod, hogy tiszteletteljesen átnyújtsam azon feliratot, melyben a főváros törvényhatósága, a múltak tapasztalatai és elismert legtekintélyesb szakértők egyhangú nyilatkozatai által igazolt aggodalmait és kételyeit adja elő a dunaszabályozási művek fölött, orvoslást s halogatás nélküli védelmet kérve a főváros részére, az elárasztás veszélye ellen. Midőn az orzág alkotmányos kormánya a fővárosi Dunaszabályozás művét megindította, a lakosság ezt örömmel fogadta, mert azt hive, s meg volt győződve arról, hogy a létesítendő művek által a kitűzött kettős czél: — a hajózás biztosítása s az árvízvédelem — teljesen el fog éretni. Még az sem ingatta meg a lakosság hitét és bizalmát a szabályozási művek iránt, midőn ezeknek egy némelyike ellen szakértők által kifogások emeltettek. De az 1876-iki szomorú tapasztalatok, s ezeknek részbeni ismétlődése 1878-ban megingatták e bizalmat, és a lakosság és hatóság a kiállott nagy veszélyeknek okait keresve, azokat nem lelhette fel másban, mint csak abban, hogy a már létesített szabályozás, — mint minden emberi mű, hiányokkal bir, melyeknek megszüntetése nélkül nem lehet a fővárost az árvízveszélytől biztosítottnak tekinteni. A hatóság több ízben kijelölte azon módot, mely nézete szerint a hiányok orvoslására vezetett volna; kijelölte magukat a hiányokat is. (Éljen!) De a hatóság nem volt oly szerencsés, hogy aggodalmainak s kételyeinek alaposságáról többszörös felirataiban meggyőzhette volna azon szakközegeket, kiknek feladata lett volna az aggodalmakat és kételyeket, ha alappal nem bírnak, eloszlatni; ha alaposak, a hibát beismerni és helyrehozni, — s a főváros éveken át bizonytalanságban hagyatva, arra volt, s van jelenleg is utalva, hogy saját erejéből, sőt ennek tulfeszítésével is védekezzék a fenyegető veszély ellen, azt sem tudván, vajon nem teljesen hiába való-e minden igyekezete, — minthogy a bajnak és vésznek fő okait elhárítani nem áll hatalmában. (Helyes! Igaz! Helyes!) A magas kormány által a Tisza és Duna folyamok szabályozási műveinek megvizsgálására meghívott elismert tekintélyű külföldi szakértők, fájdalom, egyhangúlag alaposaknak találták aggodalmainkat és félelmünket. Világosan, félremagyarázhatlanul kijelentették azt, hogy a főváros az elárasztás veszélyének nagy mérvben ki van téve, s hogy a szabályozási munkák lényeges kiigazítást és kiegészítést igényelnek, — megjelölvén azon módokat is, melyek a hibák elhárítására, s a művek kiegészítésére alkalmasak. Kegyelmes ur! Szeged elpusztult, s az ország megdöbbent a veszteség felett, melyet ez a pusztítás okozott. — Nincs szó, a mivel ki lehetne fejezni azt, hogy a főváros elpusztítása mily érzelmeket keltene a haza minden igaz fiának, a világ minden müvelt emberének szivében. Nincs mérték, meghatározni az anyagi veszteséget, mely ily katasztrófa következtében az országot érné, nincs reménység arra, hogy azon szellemi és anyagi kincsek, melyek ily nagy részben megsemmisülnének, évtizedek alatt csak részben is pótoltathatnának ! (Helyeslés! Úgy van!) Pedig a magas kormány által meghívott külföldi szakértők egyhangúlag ily sorsot jósolnak fővárosunknak, ha a szabályozási művek hibái azonnal el nem enyésztetnek, s hiányai nem pótoltatnak. A főváros törvényhatós ga ily körülmények közt szent és elodázhatlan kötelességének ismerte őszintén, nyíltan előadni aggodalmait, és azon kapcsolatos kérelmét, hogy Nagyméltóságod kegyeskedjék az ezennel tiszteletteljesen átadott feliratban híven és pontonkint előadott kívánalmakhoz képest fővárosunk védelmére a szükséges munkálatoknak minden időhaladék nélkül leendő foganatosítása iránt magas hatáskörében intézkedni. Midőn az 1876-iki nagy árvízkor nagyméltóságod, a legnagyobb veszély idején, éjjeli órában, megjelent a főváros sorsa felett remegve aggódó bizottság körében, s azon hazafias kebelből fakadt nyilatkozatot téve, hogy »a főváros ügye az ország ügye«, — a jelen voltak, daczára a fenyegető irtóztató veszélynek, — megnyugvást éreztek szivükben, s urult erővel fogtak nehéz munkájokhoz. A főváros hatósága s polgársága élénken emlékezik azon hazafias, azon biztató szavakra, s ép ezért őszinte bizalommal és reménnyel fordul nagyméltóságodhoz, kérve, hogy az átnyújtott feliratban foglalt indokolt kívánságokhoz képest hazánk fővárosa érdekében kegyesen intézkedni méltóztassék. (Átalános és hosszas éljenzés.) Tisza Kálmán miniszterelnök a főpolgármester beszédére így válaszolt: Tisztelt Uraim! A főváros bizottságának tisztelt tagjai! Miután a főváros bizottsága — tekintettel arra, hogy oly ügyről van szó, mely a főváros miden egyes lakosát közvetlenül érinti, elhatározta, hogy a Dunaszabályozás tárgyában a kormányhoz intézendő feliratot nem a rendszeres módon, hanem testületileg fogja átnyújtani, úgy találtam hogy elhatározásuk alapos, s nem akartam, hogy a bizottság tisztelt tagjai Budára fáradjanak, hanem teljesen méltányolva az indokot, magam kértem, hogy itt megjelenni szíveskedjenek. Fogadják köszönetém azért, hogy ily szép számban jelentek meg. (Éljen.) Ami magát a fölterjesztést illeti, azt hiszem, nem várja senki, hogy annak egyes részeire nyilatkozzam ; nem hiszem azt sem, miszerint kívánnák, hogy a Duna szabályozás helyes vagy helytelen voltára ez alkalommal reflektáljak. Elég az, hogy ha a külföldi szakértők nyilatkozatai szerint azon változtatásokat kell tenni a főváros érdekében, annak megtétele közös kötelessége a kormánynak, a fővárosnak és az országnak egyaránt. (Helyeslés: Éljen!) Erről van most szó, s nem a hibák megbeszéléséről, s erre nézve, amint tudni méltóztatnak, jelenleg enquete ülésez a közlekedési minisztériumban, amely ma is folytatja tanácskozásait. Amíg ez a bizottság nem fejezi be munkálatait, addig nem nyilatkozhatom, de biztosíthatom önöket arról, hogy az esetben, amidőn a bizottság nézete szerint előállott annak szüksége, hogy a soroksári gát megnyittassék, az haladéktalanul meg fog történni. (Helyes! Éljen!) Ami a főpolgármester ő méltóságának az én 1876-ki nyilatkozatomra tett hivatkozását illeti, azt ma is mondom, s legyenek önök meggyőződve, hogy addig, amíg módom és alkalmam lesz hazám ügyeibe befolyni, addig engem ugyanaz a nézet vezetend, hogy a főváros mentül szebb, nagyobb és virágzóbb legyen. Erre azonban szükséges a kormány és a főváros szorosan egyetértő közreműködése. Erre kérem önöket közös kincsünk , a főváros érdekében. (Éljen.) Ezzel a kormányelnök elhagya a termet s a tisztelgés véget ért. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése, deczember 3. d. e. 10 órakor. Elnök: Szlávy József, jegyző: Mednyánszky Árpád b. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Kemény Gábor b., Pauler Tivadar, Trefort Ágoston, Péchy Tamás, Szende Béla, Orczy Béla, Bedekovich Kálmán. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök bemutatja Esztergom iparosainak Pór Antal képviselő által beadott kérvényét a II. orsz. iparosgyűlés javaslatainak érvényesítése iránt. Kiadatik a kérv. bizottságnak. Jeszenszky Sándor b., Tolna megye pinczehelyi képviselőre nézve az előirt 30 nap eltelvén, igazolt képviselőnek nyilvánittatik. Baross Gábor előadó benyújtja a közgazdasági bizottság jelentését a phylloxera vastatrix ellen teendő óvó intézkedésekről szóló törvényjavaslat tárgyában. Bejelenti egyszersmind, hogy a bizottság e tárgyban két törvényjavaslatot állapított meg elterjeszt a ház elé. A jelentés az osztálytárgyalások mellőzésével fog napirendre tűzetni. Trefort Ágoston közoktatási miniszter bejelenti, hogy Csatár Zsigmond két interpellációjára szombaton fog válaszolni. Az indítványkönyvben újabb bejegyzés nincs. Az interpellációs könyvben következő interpellációk vannak bejegyezve: Novák Gusztáv az egyesületi jog ellen elkövetett visszaélések orvoslása tárgyában a belügyminiszterhez; Ugron Gábor, az erdélyi birtokviszonyok rendezése érdekében a kereskedelmi miniszterhez ; Széll György a tiszaszabályozási munkálatok tárgyában a közlekedési miniszterhez; Degré Alajos, szőlődézsmaváltsági ügyben a pénzügyminiszterhez; s végre Borosa Béni a boszniai vasút zenicza-szerajevói részének kiépítése tárgyában a közlekedési miniszterhez. Az interpellálók a napirend után fognak megtétetni. Következik a napirend: a nyereményadóról szólójavaslat tárgyalása. Hegedűs Sándor előadó nem hallotta ez adó igazságos voltát kétségbe vonni. Maga az alap, az úgynevezett számsorsjáték nyereményei fejében fizetendő adók jövedelmezőségére nézve tett számítás alaposnak mutatkozik, mert az utóbbi tíz év alatt a kifizetett nyeremények csaknem megkétszereződtek a kis sorsjátékban, ugyanis 77-ben 2.400.000 frtot tett. E számítás alapján e czímen körülbelül 200 ezer frt jövedelemre számíthatni biztosan. Ezek előrebocsátása után a pénzügyi bizottság véleménye alapján ajánlja a háznak, hogy a tegnapi házbeli utasítás szerint a miniszteri szövegben foglalt 10% felemeltessék 15%0- ra. Ez által fedezve lenne a fényűzési adók eltörléséből eredő hiány. (Helyeslés jobbról.) Mocsáry Lajos nem fogadja el a törvényjavaslatot, mert ezen adó jövedelmének sem lesz semmi haszna, ezt is el fogja nyelni a deficit. A jótékonysági lotteria megadóztatásában philantropiaellenes eljárást lát. Hallotta tegnap emlegetni a kompenzácziót, de hát kompenzáczió-e az, ha a billiárdadóból elengedünk 70 ezer forintot s felemeljük 5 ° C-kal a lottónyereményt, 10 ° C-ról, mi 100,000 forintnak felel meg. Hegyessy Márton sajnálja, hogy pártfelével nincs egy véleményen. Ő ugyanis a törvényjavaslatban nem lát adóemelést, hanem a lottónyeremény leszállítását. Igazságos adónak tekintvén ez adót, megszavazza. Csanády Sándor csodálkozik Hegyessy nézetén elvi tekintetből. Ők kimondták ugyanis, hogy a Tisza-kormánynak semmi összeget meg nem szavaznak. Ennélfogva még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadja el. Szavazásnál a többség, közte több szélsőbali is, megszavazza a törvényjavaslatot úgy átalánosságban, mint részleteiben. Az ekkor elfogadott törvényjavaslat a holnapi ülésben fog harmadszor felolvastatni. Következik a cseléd-, só s kocsitartási adó megszüntetéséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Hegedűs Sándor előadó előterjeszti, hogy a bizottság a ház utasítása szerint a törvényjavaslat hatályát kiterjeszti a tekeasztal- s játékhelyiségek után járt adóra is. Ajánlja a tvjavaslat ily alakban való elfogadását. (Helyeslés.) Helfy Ignácz a cselédtartási adót óhajtaná fentartani. Egyébiránt a tvjavaslatot elfogadja. A ház ezután a tvjavaslatot részleteiben is elfogadja. Holnap fog harmadszor felolvastatni. Következik a kőolaj-vám felemeléséről s az ásványolaj adóról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Wahrmann Mór előadó mélyen érzi e czélbavett adófelemelés terhes voltát, úgyszinte azon körülmény fontosságát, hogy ezen adó épen a mindennapi életnek majdnem legnélkülözhetlenebb fogyasztási czikkét sújtja, és hogy a szegényebb sorsú adózókat látszólagosan nagyobb mértékben terheli, mint az ország vagyonosabb osztályait. De nem tagadhatja másrészt azt, hogy pénzügyi helyzetünk kérlelhetlenül követeli, hogy új jövedelmi forrásokról gondoskodjunk, hogy a direkt adók fölemelése,részben lehetetlen, részben csakis az adó- és vagyonalapok nagymérvű és érzékeny elértéktelenítése mellett mutatkoznék lehetségesnek, hogy e szerint, daczára minden theoretikus ellenvetéseknek, csak a közvetett adókat lehet ma komolyan figyelembe venni. Ugyanezt tették az utolsó években Amerika, Olaszország, A „HON“ TÁRCZÁJA. Jermola, a fazekas. Lengyel falusi történet. Irta: Kraszewski J. J. MÁSODIK KÖNYV. 11. A futás. (31. Folytatás.) — Itt van az öreg Jermola Popjelniből, mondá Nastia, belépve férjének, ki a kályhánál ülve, fogfájdalma ellen erősen pipázott — a boldogult kunyhójában szeretne lakni s azért kész a kertre felviryázni, ha kend beleegyezik. — Jermola!ól emlékszem — hogyan van, öreg? Köszönté őt Sidor, gyakran köpdösve — mi jóért ár itt ? Nastia nem engedte szóhoz jutni Jermolát, több más tulajdonságain kívül csodálatosan folyékony beszélő tehetsége is volt s rögtön részletesen elmondta Jermola történetét. Sidornak jó szive volt s könnyen hagyta magát neje által vezettetni. Ezért megkönyörült az öreg helyzetén, rögtön helyet csinált neki a k kályhapadon s elkezdett vele kedélyesen fecsegni. -- Micsoda fájdalma van? kérdő Jermola, visszaemlékezve régi falusi kúráira, talán segíthetek várnát a kend baján, beszélje el. — Nem tudom, állkapcsám fáj-e vagy a fogam, kezdetben csak a fogam fájt, de a szaggató fájdalom most elterjedt az arezra s az egész fejre. _Nem kisértette meg azon kellemetlen, de iztos eszközt, hogy tudniillik tölgyfamohhal megtölött pipát szívjon ki ? — Nem, még nem. — De a mohot gondosan kell kiválogatni, mondá Jermola, nincs-e itt tölgyfa ? — Oh, sok van az udvaron. Jermola rögtön kiment, hogy utána nézzen s csakhamar talált egy marok alkalmas mohot, megszárította, megtisztogatta azt a fakéreg darabjaitól s megtöltötte a szegény Sidor pipáját. A pipázás alatt a szobában oly kellemetlen füst támadt, hogy Nastiának többször kellett tüsszennie, de akár a gyógyszer miatt, akár más valami okból. Sidor rögtön határozott javulást érzett, fájdalmai enyhültek s nem volt képes eléggé hálálkodni. Arcza ugyan dagadni kezdett, de a fájdalom teljesen megszűnt, mintha elfujták volna. — Hadd dagadjon — mondá Sidor — ha nem fáj, már a falakra is fölkúsztam volna ! A moh Jermolának őszinte barátot szerzett, megkapta az ablakot, egy csomó fát a kályhába s forgácsot, hogy tüzet rakhasson. Nastia jól tartotta eledellel, még egy tejes fazekat is adott neki reggelre s a boldog Jermola a kerítésen átmászott uj lakásába. Nincs szomorúbb, mint az üres, elhagyatott lak, mindenütt halált s hullaszagot érez az ember benne. Prokop kunyhóját már régen elhagyták; penész és gomba lepte el a falakat, a fás gabona-magvak, melyek a nyílásokban eltévelyedtek, levegő s világosság hiányában sárgán s nyomorékan nőttek fel; a szürke mohhal borított falakon meglátszott a nedvesség s a romban számtalan féreg talált fészket. Jermola azonban mindennel elégedett volt s tudott magán segíteni. Azon tudat, hogy a gyermek közelében van, hogy látni fogja őt, felélénkítette, megerősítette. Beillesztette az ablakot, tüzet rakott, seprett s tisztogatott, elhúzta a szemetet az ajtótól, két padot összeillesztett, reájuk helyezte a zsákokat s nyugalomra tért a hosszú és nehéz nap után, a begyalogolt erdős s homokos útban elfáradva. A következő nap a kunyhó rendezésével foglalkozott, valamit segített Nastiának a kertben s este felé, mivel a helyet pontosan ismerte, jó szerencsére a kúria felé ment. Csak jóval a szürkület után indult el, hogy fel ne ismerjék s nem a főbejárás felé ment, hol egykor oly barátságtalanul fogadták. Koldusruhájában a gyalog útra tért, mely megkerülve a házat, a kert hátsó részén végződött, honnan be lehetett látni a fasorba, ahol Radionek leggyakrabban sétált. Ott magában hagyták, mert a kert magas kerítéssel volt körülvéve, a melyen a gyermek nem volt képes átmenni. E nap azonban a kert üres volt, Jermola egy nyíláson áttekintett s nem látott senki mást, mint a kertészt. Radionek ablakában még látszott a gyertyavilág, Jermola fájó tekintetet vetett reá, felsóhajtott s visszafelé indult, de megkönnyebbült szívvel, mivel érezte, hogy közel van a gyermekhez s kész esetleg segítségére menni. Megérkezve kunyhójába Jermola, még egy kissé háztartásával foglalkozott s azután egy kevés enni valót véve magához, csaknem vidáman feküdt le. Nastia nem feledkezett el az ő vacsorájáról, a kemenezében gondosan megőrizve talált egy csupor főzött tatárkát (kása), mely két napra is elég volt. A második napot is épen úgy töltötte, mint az előbbit s folyvást minden este elment az úri kerthez, mig végre sikerült meglátni Radioneket, a mint a kerítés tövében egyedül sétált. Nem türtőzhette tovább magát, felkiáltott: pst, pst! mire a meglepett fiú mintegy odaszegezve állva maradt. — Radionek, kiáltott Jermola, az isten szerelméért, jöjj közelebb, hadd szóljak veled csak egy szót. Radionek összerázkódott, midőn ezen ismert hangot hallotta, habár az gyöngén s megtörve hatolt hozzá, örömében nagyot ugrott s egy pillanat alatt a kerítésnél volt. — Ab, atyus! te vagy! mit csinálsz ott ? — Csendesen, csendesen! Ne árulj el engem... Érted jöttem vissza. — Régen ? — Már néhány napja ? — S hol lakói jelenleg? — A vén Prokop elhagyott kunyhójában... Ó! csak ne árulj el engem, minden este megláthatjuk egymást... de légy óvatos; fiacskám. Radionek olyan piros lett, mint a rák s rettenetesen megzavarodott, de hirtelen lépéseket hallott s egy hang szólalt meg a kertben. Az öreg gyorsan eltávozott s a fiúnak sikerült elhitetnie, hogy madárfészkeket keresett, amiért megszidták és haza vitték, mivel a lehulló harmattól is féltették. De senki sem vette észre a változást, ami vele történt. Radionek vagy Jurek, mint az udvarban hívták, álmatlan éjszakát töltött el. Másnap sehol sem talált szórakozást, csak a kertben. Este Jermola ismét jelentkezett, találtak oly helyet, hol a kerítésen a deszkák közt meglehetős nyílás volt s igy kényelmesen beszélgethettek. De a társalgás csak rövid ideig tarthatott az öreg zavartan s nyugtalanul tért vissza. Szive örömteljesen dobogott, de lelkiismereti küzdelem kezdődött meg nála. Radionek ugyanis arra kérte, hogy vigye őt magával, hogy ketten együtt fussanak messze Malyczektől, mivel ő nem képes eltűrni ez életet szüleinél. Úgy látszott, hogy a szülők mindég jobban szeretik a kisebb fiút. Julek már régen megszűnt kedvenczük lenni, minduntalan szemére hányták szomorúságát, hallgatását s gúnyolódva parasztimnak nevezték őt. Igaz, hogy nem hiányzott neki más, mint a szeretet, de öreg gyám atyjánál épen ezt tanulta meg legkevésbé nélkülözni. — De hogyan lehet s szabad téged magammal vinni? kérdő az öreg, hiszen ők mégis csak szüleid, majd azt mondják, hogy erővel vittelek el magammal. Most már hozzászoktál a kényelemhez is, mit én nem vagyok képes adni. S hol rejtjük el magunkat? Üldözni fognak, elfognak s akkor úgy az én sorsom, mint a tiéd is, csak rosszabb lesz. A gyermeknek minderre csak egy felelete volt s Jermola nem volt erős. A szülők nem szeretik őt úgy, mint gyámatyja, mondá Radionek, nem élhet itt tovább, a kényelemre nincs szüksége, még most is gyakran az inasoktól veszi el a durva kenyeret, hogy gyermekévei élénken maradjanak emlékezetében, amiért naponkint meg is büntetik és üldözik. De nem is lesz nehéz, téve hozzá, elrejteni magunkat ; csak messze, messze, ismeretlen vidékre menjünk .. Ismét felhúzom a parasztködmönyt, ki fog akkor megismerni ? Jermola megörült, vidám lett azon gondolatra, hogy ily futást kisérlhet meg; de csakhamar belátta annak lehetetlenségét s kétségesség s lelkiismereti furdalás ismét kishitüvé tették. S ha utolérné a halál útközben s a gyermek egyedül maradna hátra oltalom nélkül ? Igazságos dolog-e megfosztani őt a jobb sorstól ? Az öreg szemrehányásokat tett magának, hogy visszatért stadioneket felizgatta, úgy, hogy elhatározta magát, hogy a faluból is elmegy, hogy ne legyen többé a kísértésnek kitéve.. Gyorsan véghez is akarta azt vinni, mert érezte, hogy Radionek mindannyiszor hatalmasabb befolyást gyakorol reá. Este felé elment a kert kerítéséhez, hogy utoljára lássa a gyermeket s bizony félt tőle, hogy reszkető, könyöktől elfojtott hangja s néhány megfontolatlan szó elárulható. Radionek azonban mitsem vett észre, hallgatva vált meg az öregtől, mintha ő is határozott volna valamit. Alig tért vissza a kunyhóba, az öreg ismét hozzá kezdett az előkészületekhez, hogy előbbi kóbor életmódját megkezdhesse s épen befejezte a lobogó forgács-tűznél a koldustarisznya becsomagolását, midőn az ajtó lassan megnyílt s egy parasztim lépett be rajta. Az öreg nem ismerte fel rögtön Radioneket, mert ő volt az uj öltözetében, de szive hallhatóan dobogott, kezeit aggódva kezdte dörzsölni s egész testében remegett. (Folytatása következik.)