A Hon, 1880. április (18. évfolyam, 80-107. szám)
1880-04-22 / 99. szám
Mwm, inşpiişj^iijiLisi|ii),.i.i •»imiiţu 99. szám. 18-ik évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1880. Csütörtök, ápril 22. @a.e3*Keaztési îi'ouat Barátok’tera, Athenaeum-épület A lap izillerai részét ülsUi mhiána kSsUmén, a MerkeaztCségUei intésendS. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad, tatcok »1. — Kéziratok cela adatnak vissza, szintúgy mint előfizetések a klacé-hivatalra (Sardtoktera, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. KlAd^bl^atal t Baritok'tere, Athenaeum-épUlet fbldszint, ElőfizetéBl dll t Pootin kidldve, vagy Budapesten hiztos hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ....................................................>órt 5 hónapra ............................... S> 6 hónapra • • ...........................................i* > Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként................................10 km előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, ápril 21. Megoldatlanul maradt válság. Bécsből vett megbízható értesüléseink szerint, az osztrák parlamenti válság furcsa megoldást nyert , illetőleg ismne dte elnapoltatott. A jobboldal összeállott és elhatározta, hogy a Taaffe-kormányt föltétlenül támogatni fogja , pedig néhány nap előtt egy része bizalmatlanságot szavazott neki, az alkotmányhű párt pedig úgy megijedt, a rendelkezési alap megtagadásával kivívott véletlen győzelmétől, hogy mikor fölvettetett előtte a parlament föloszlatásának eszméje, szent borzalommal fordult el attól és nyugodt meg abban, hogy a jelenlegi kabinet és jelenlegi állapot megmaradjon, miután annakalkotmányban három tagja is megmarad a kormányban. Tehát a »bizalmatlansági szavazatot kapott kormány, a pártok hallgatag beleegyezésével marad, mert mindenik párt fél a választókra hivatkozni ; az alkotmányhívek azért, mert attól tartanak, hogy a kormány megerősödve és még jobban ,jobbra, tolatva fog a választásból kikerülni ; a jobboldal pedig azért fél a választástól, mert eddigi vívmányait nem szeretné kockára tenni. És, úgy látszik, hogy mind a két fél helyesen számít. Mert az autonomisták és csehek, ha már egyszer kiléptek a passivitásból, csak nevetségessé fognák magukat tenni, ha kedvezőtlen kilátások miatt, vagy további vívmányok hiányában, visszavonulni akarnának ; azt pedig igen jól tudják, hogy a 1 1 a m j 0 - i experimentációkban tovább menni, már Ausztriában sem lehet, felső és alsó akadályok miatt egyaránt ; jobb tehát ha beérik a mai verébbel, mintha elszalasztják azt, a holnapi túzok kedvéért. És másfelől: úgy az alkotmányhívek, mint különösen a dualizmus barátai előtt némi biztosítékul szolgál az, hogy Ausztriában most már egy tényező és nemzetiség sincs az alkotmány sánczain, a parlament korlátain kívül és mégsem kell, ennek elérésére valami lényeges koncessziót termt. Azt aztán igazítsák maguk közt: a túlzó németek és túlzó nemzetiségiek, hogy sem jobbra, sem balra nem sikerült nekik tovább tolni a parlamenti súlypontot és kénytelenek egy nemcsak nemzeti színezet, de még csak pártszínezet nélküli kormánynyal is beérniük; lettek volna a németek okosabbak a hatalom kezelésében és tapintatosabbak, előrelátóbbak a parlamenti kormány- zat vezetésében; ne ültek volna fel a kielégí- [tetlen ambitiók cselszövényeinek és nem já- ' ratták« volna le a » testükből és vérük «-ből való kormányokat; mert ez az eljárás juttatta őket oda, hogy most tüntetnek ugyan a kisebbségben ; diadallal hirdetik a világnak, hogy a kormány milyen programmtalan és hogy ők milyen győzelmeket vivnak ki felette — de azért a komoly kenyértörés elől megretirálnak és a világért sem mernek a választókhoz appellálni. Így aztán sokáig játszhatják az alkotmányos ellenzék szerepét, de egészséges parlamenti életet nem fognak teremteni. Másfelől: az alkotmány és dualizmus hívei még mindabban, amit a csehek f kivívtak, nem látnak semmi veszedelmet, sőt érdemesnek tartják arra az áldozatra, melylyel a csehek — a történelmi jog feladásával járultak az alkotmány erősítéséhez; úgy, hogy mikor a rendelkezési alap feletti szavazás alkalmával a kormány az alsóházban kisebbségben maradt, az urak házánakalkotmányhű tagjai éépen Schmerling vezetése alatt tagadták meg a képviselőház rokon elemeivel való szövetséget; és ez is befolyással volt az egész «coup« eredménytelenségére. A kormány pedig így gondolkozik: a dispositions fond egy része május végéig meg volt szavazva; a többit csak pótolja valahogy ; nem tekinti az egész kérdést bizalmatlansági kérdésnek; mint ahogy a szavazók ráodrogálni akarák, nem bir azzal a nálunk kárhoztatott bátorsággal, hogy minden felvetett bizalmi kérdést azonnal megragadjon, — kormányoz tovább, letárgyaltatja a szükséges törvényjavaslatokat, mire a többség kötelezte magát; azután összehívja a tartománygyűléseket, — és őszig nyugszik a parlament, mely eddig még absolute nem volt képes a pártviszonyokat tisztázni. Biz ez az állapot sem nem parlamentáris, sem egészséges, hanem hát nálunk olyan nagyon vágynak a »szabadságra, mint Ausztriában, hogy egyszer-másszor lerajzoljuk azt is, hogy ismerjék olvasóink azt az ideált, melyet egy időben a mérsékelt ellenzék nálunk táplált és követésre méltó példa gyanánt hirdetett! — A képviselőház közoktatási bizottsága ma d. u. 5 órakor tartott ülésében, melyen a kormány részéről Szász Károly min. tanácsos s a tagok közül Molnár Aladár, Miehl Jakab, Szeberényi Gusztáv, Hegedűs László, Degré Alajos, Zsilinszky Mihály, Baross Gábor és Antal voltak jelen, megállapíttatott a bizottság munkarendje, mely szerint a jövő hétfőn tartandó ülésen fölvétetik, elsősorban, mint sürgős tárgy a gymnasiumi és reáliskolai oktatásról szóló tvjavaslat, ennek befejeztével következik a műemlékek föntartásáról szóló tvjavaslat tárgyalása. (D. É.) — Az uj védtörvényjavaslat, mely már készen van, nevezetes és különösen honvédségünkre nézve nagy becsű módosításokat tartalmaz A javaslat az 1868. 40. t. sz. több szakaszát a 17- től az 53-ig, megtartva azok számait és külső szerkezetét, önádlólag változtatja meg, új szöveget illeszt a régi törvény keretébe. Az érintett javaslatot a következőkben ismertetjük az »E—1« után : »Honvédségünk érdekébe jelentékeny változást fog szenvedni az egyéves önkénytesi intézmény, amennyiben a sorozás alá és sorszámuknál fogva a honvédségbe jutó önkénytesek a honvédségben szolgálhatják ki az egy évet. A honvédség érdekében ki fogja mondani továbbá az új védtörvény, hogy a közös hadseregből átléphessenek a honvédség tényleges állományába az önkénytesen jelentkező hadapródok, a mennyiben a honvédség, illetőleg a hadsereg tiszti karának viszonyai ezt megengedik. Az egyéves önkényteseknek azt a kedvezményt A „HON“ TÁRCZÁJA. »Aristophanes vigjátékai. — Fordította Arany János. — Az Ősz költő, kinek lantját utóbbi időben egyre gyérebben hallhattuk, nem pihent ám habárain; csak hallgatott, de ez alatt olyan két műves gazdagitota az irodalmat, melyek megjelenése litteraturánkban ünnepet képez. »Toldi szerelme« és most »Aristophanes vigjátékai«, melyek közül a most megjelent kötetben négy foglaltatik: A lovagok. A felhők. A darázsok. A béke. Arany János már 1871—74 ben lefordította Aristophanes összes fönmaradt tizenegy darabját, mint maga mondja, szórakozásból s nem is volt azzal neki magának egyelőre semmi irodalmi czélja, mert mint szintén ő maga előadja, még beveztetni akarta a kéziratot, hogy idővel változtatásokat tehessen rajta. Csak az akadémia felkérésére engedte azt át a kiadásra. A bíráló bizottság örömmel, elragadtatással üdvözölte Arany fordítását, és méltán. Aristophanes vígjátékai oly kitűnően, oly remekül vannak viszszaadva, hogy arról csak azok szerezhetnek maguknak kellő fogalmat, akik a görög verselés finomságával ismerősök. Eltért ugyan némileg az eredeti versformáktól, t. i. a dialógusokban a görög trimeter helyett ötös (illetőleg hatodfeles) jambusos sorokat használt, de ezen eltérés csak előnyére válik a fordításnak, mert ez az alak különösen vígjátéki dialógusokra alkalmasabb, elevenebb, mint a lassú, nehézkes trimeter. Lássuk az egyes darabokat. Első »A lovagok«, egy tisztán politikai jellegű vígjáték. Ebben Aristophanes heves, kíméletlen támadást intéz a nagyhatalmú demagóg, Kleon ellen. Aristiphanes különben is gyűlölettel viselkedett Kleon iránt, mint akitől sok üldözést kellett kiállnia, de méginkább gyűlölte a mindenható demagógot, mint a békére hajló oligarcha párt embere, miután Kleon életre-halálra harczolt a spártaiak ellen s ezek békeajánlatát nem akarta elfogadni. Eljön a Lenneák ünnepe. A népet babhusi mámor fogja el. A színpadon látja a lovagokat, kik telve vannak dévaj jó kedvvel és gúnynyal. A gúny a félelmetes demagóg, Kleon ellen van irányozv». Az öreg Demosnak — aki az athéni népet képviseli, két szolgája van: Nikias és Demosthenes, két hadvezér. Ezek azon tör rik a fejeket, hogyan szabaduljanak meg az új szol-gától Paphlagon Kleontól. Ez nem megy szép szerivel, hanem csakis fortélylyal: ráuszítják a lovagok karával együtt a hentes Agorakritost, aki Demos előtt a legterhesebb vádakkal illeti Kleont s Demos belátva, hogy milyen hűtlen sáfára volt neki Kleon, elcsapta őt és megbüntetését Agorakritosra bízza. Ez meghagyja Kleonnak, hogy foglalja el az ő helyét s áruljon most e hurkát a város kapui előtt. A »Felhők«, mint maga Aristophanes mondja, a darab parabasisában, nem aratott sikert a Dionysos ünnepen, hol versenyzett, noha ő ezt a darabját tartotta a legjobbnak. Ebben is, mint átalában szokása, nagyon kitűnik ellenkezés természete, annyira menvén, hogy Görögország egyik legtiszteletre méltóbb, legnemesebb bölcsét, Szokratest szatirizálja S épen e miatt nagyon is sokat foglalkoztak a tu,dósok e darabbal, azért is ez a leghíresebb darabja Aristophanesnek. A felett okoskodtak s nem igazodtak el mai napig sem, hogy miért támadta meg Aristophanes Szokratest ? Hiszen ő nemcsak remek költő, hanem jó hazafi, s a szépnek és jónak nagy védője volt.Hogy mondhatott még olyat is a derék bölcsre, hogy az megcsapolja tanítványait, holott tudvalevő, hogy Szokrates nem vett el pénzt tanításáért? Kerültek aztán ebből mindenféle kombinácziók. Némelyek Aristophanest gonosz rágalmazónak tartották, mások Szokrates felett törtek pálczát, hogy forradalmi ember volt s megérdemelte a halált, vagy, hogy akkoriban még a sophistikában lefedzett. A mi fordítónk nem bocsátkozik a rövid előszóban a vélemények bíválgatásába, de bizonyosan Aristophanes kötekedő természetére gondolva, annyit kimond, hogy azoknak semmiesetre sincs igazuk, akik Aristophanesben mindent szépítgetni igyekeznek. A »Felhők« tartalma: Strepsiades, egy öreg athéni ember, hogy megvédhesse magát a dialektika segítségével hitelezőitől s miután urfiaskodó fia nem akar tanulni, rászánja magát s elmegy maga Szokrateshez dialektikát tanulni, beavatja magát a szent tanokba, de a régi vallás emlékei mindig feltámadnak benne s Szokrates nem tud vele boldogulni. A felhők — a kar — azt mondják az öregnek, hogy küldje el fiát, az majd könnyebben fog tanulni. Strepsiades haza megy s föltalálja mindazt, ami rajta ragadt. Fia — Pheidippides — azt gondolja, hogy őrült lett. A fiú nagy vonakodás után ráadja magát, hogy elmegy tanulni, de előre megmondja, hogy ez csak kárára lesz az öregnek. S csakugyan úgy is történik. Kijátszsza ugyan a hitelezőket, de megveri ám apját is és a dialektika segítségével bebizonyítja neki, hogy ezt helyesen cselekedte. Pheidippides. Azt kérdezem : vertél-e ta gyermekkoromban engem ? Strepsiades. Igen, de jó szándékkal és javadra. Monddsza csak hát Nem jogszerű-e nékem is jó szándékkal s javadra Megverni téged, hogyha már a jó szándék : az ütleg ? Mert a te tested volna csak verésnek »illetetlen« Az enyém még nem ? holott pedig szabadnak lettem én is. Sir a gyerek , hogyan ? s ne sírja az apa ? Ez gyermek tiszte, mondhatod, ez a törvény s igazság . Ellenvetem, hogy második, hogy kétszer gyermek a vén. Illő tehát, hogy ifjúnál még többet sírjon a vén. A mennyiben vétsége is megróhatóbb azénál, stb. Ekkor Strepsiades a karnak esik s ezt azzal vádolja, hogy ez küldette vele fiát Szokrateshez. Felgyújtja nagy haragjában a bölcsész iskoláját, hogy ez és tanulói elégjenek. A darabban az öreg kor akarja rábírni a fiatalságot, hogy megbarátkozzék az uj eszmékkel, de ez saját kárával történik meg; a következő darabban, a »Darázsok«-ban pedig az van kimutatva, hogy mily eredménynyel bír az ifjúságnak arra való törekvése, ha a tősgyökeres athénit, akik mint bírók vannak bemutatva, ki akarja vetkőztetni eddigi szokásaikból s bemutatni a finom társaságnak. Solon elrendelte, hogy az athéni polgárokból évenként sorsolás útján hatezer bírót (heliastát) válaszszanak, akik különböző törvényszékekre osztottak. Ezek eleinte ingyen végezték bírói teendőiket, később egy, majd Kleon rendelkezése folytán naponkint 3 okolt kaptak fizetésképen. E napidíj a bíróságot a szegények számára keresetforrássá tette, a jobbmódúak pedig visszavonultak a bíráskodástól. Épen ezért visszaélések történtek, a vesztegetések napirenden voltak. Fellebbezésnek nem volt helye. A »Darázsok«-ban ez a bírói kar van kifigurázva. Philokleon, egy bíráskodni szerető öreg nem bir megválni a szavazó urnától, de fia bezáratja egy ketreczbe, s midőn bebizonyítja atyja kartársai előtt, hogy a bírák voltaképen egy hatalmas népvezértől függnek, tehát szolgáki, s hogy az államjövedelmeknek egy tizedrészét sem fordítják a bírák fizetésére, megnyeri a kart a maga részére. Az öreg is belátja eddigi nevetséges helyzetét, s maga lesz a bíróság paródiájává. A szolga jelenti, hogy a Ladies kutya sajtot lopott. Az öreg úr kimért törvényes után tárgyalást tart. Egy másik kutya mint vádló szerepel, stb. Ez a kutyaper különben ezérzás egy fontos politikai perre, melyet Eleon Ladies hadvezér ellen indított, zsarolás miatt. (E vígjátékot Racine is utánozta Plaideurjében.) A kötet utolsó darabja a »Béke«, melyben Aristophanes a béke áldásait igyekszik kimutatni, ajánlván a háború, dögvész s más bajok által meggyengült népnek a békét. Trygaios felmegy az Olympusba, hogy onnan a Békét lehozza. Az Olympust üresen találja. A Békét egy gödörből kell kihúzni, hova a bábom istene lökte be; segítségére vannak Opera és Theoria, a szünet és az ünnep istennői. Azonban a Béke eltűnik ismét. Ez a darab első része. A másikban vannak a béke áldásai festve. Ezek képezik az első kötet tartalmát. Sajnáljuk, hogy térszűke miatt a remek fordításból egy helynél többet nem idézhettünk, de igazán nehéz is lenne a választás. Az irodalom barátai velünk együtt bizonyára nagy örömmel üdvözlik e kötet megjelenését s émoly nagy érdeklődéssel várják a másodikat. Pheidippides is biztosítani fogja az új törvény, hogy az orvosnövendékek, ha mint orvosok akarják leszolgálni az egy évet, esetleg 27 éves korukig elhalaszthatják a szolgálatba való belépést. A haditengerészek tényleges szolgálati ideje négy év lesz, de viszontabban a kedvezményben fognak részesülni, hogy a tartalékban csak 5 évig szolgálnak. Az új törvény fontos határozatai közé tartozik az is, hogy jövőben a sorozásnak márczius elejétől április végéig meg kell történnie. A póttartalékba besorozottak állandóan a póttartalék tagjai lesznek és szükség esetében sem sorozhatók be a rendes hadseregbe, de a póttartalékosok is nyolc hétig tartó kiképzésben fognak részesülni. Megemlítjük végre, hogy a rendes állományban való szolgálat kötelezettsége alól azok is fölmentetnek, akik besoroztatásuk után ki tudják mutatni a törvényszabta föltételeket. Megemlítjük továbbá, hogy a lovasságnál és a katonai zenekaroknál szolgáló egyéneknek, ha önkényt jelentkeznek új capitulatióra, altiszti kedvezmények nélkül, minden évük kétszeresen fog beszámíttatni hadkötelezettségükbe. Végre a gymnásiumokon és reáliskolákon kívül más szakiskolák végzett növendékei is képesíttetni fognak az egyéves önkénytességre. — Cavalotti, Triesztből elutazása előtt levelet intézett az ottani rendőrigazgatóhoz, melyben hivatkozott arra, hogy odajövetelének, melyről a trieszti rendőrigazgatóság már egy hónap előtt lett értesítve, s melyet a lapok is ismételve hirdettek, — tisztán művészeti czéljai voltak, és hogy csak mint egy barátságos állam magánpolgára érkezett Triesztbe, s La Vaggi színházigazgatónak, ki a rendőrségnél kérdezősködött, akadályozza-e valami odajövetelét, megnyugtató választ adtak. Kiutasítása — mondja tovább Cavalotti — egyátalán semmiféle előre ment törvényes ítélet által nincs indokolva »még a legcsekélyebb, a legszigorúbb értelemben véve kevéssé korrekt cselekedet által sem,« hanem egyedüli alapját az ő saját országában, mint hirlapirónak és képviselőnek vallott nézetei képezik . Olaszországban ellenbennemcsak ama külföldi birlapirók és képviselők, kik hazájukban Olaszország ellenségeinek mutatkoztak, a legátalánosabb védelemben részesülnek, hanem azok a birlapirók és ultramontánok és osztrákok is a legteljesebb biztosságot és vendégszeretetet találják ott, kik Olaszországban tartózkodásuk alatt amaz ország ellen, mely őket befogadja s annak intézményei és kormánya ellen ott vagy Olaszországból mindenféle rágalmakat és szidalmakat írnak, és franczia vagy osztrák lapjaikba küldenek.« A felebbezési joggal Cavaletti nem akar élni s jelenti, hogy másnap (ápr. 16-án) elhagyja azt a várost és ama királyságokat és tartományokat, melyekbe »soha többé« nem szabad visszatérnie. Ez utóbbi kifejezésre vonatkozólag még megjegyzi, hogy »a ,soha‘ és a ,többé" politikai emberek szótárában már megszűntek hitellel bírói, és hogy a jövő, mint Homér mondta »Jupiter ölében nyugszik.« — Gladstone és a felesége. Bizonyára kevesen fogják tudni azt, hogy az angol liberálisok vezére, ki oly hatalmasan tudja fölzavarni az angol nép tömegeit, ki oly elvitázhatlan erővel tudja kormányozni a whig tábort, — maga mennyire kormányoztatik egy asszony, felesége által s mennyire áll ennek politikai értelemben is »papucs kormánya« alatt az, a ki ma-holnap minden valószínűség szerint újra tagja lesz az angol birodalom kormányának. Egy londoni sürgönyben olvassuk, hogy manap komolyan beszélnek arról, hogy Gladstone az angol felsőház tagjának fog kineveztetni s »Earl of Liverpool« czimmel grófi rangra emeltetik. Mindez pedig onnan van, hogy »Gladstone-né asszony, ki férjére nagy befolyást gyakorol, igen óhajtja, hogy ez az alsóházból visszavonuljon, mert attól tart, hogy férjének a választási küzdelmek által különben is igen megtámadott egészsége és testi ereje nem lesz képes elviselni az ott kifejlődő heves parlamenti harcrokat.« Az asszony tehát felhasználja minden befolyását és összeköttetéseit, hogy férjét kevésbé zaklatott helyzetbe juttassa és — teszi hozzá a sürgöny — nem tartják lehetetlennek, hogy Gladstone elfogadandja a felsőházba való hivatását. Ehhez kiegészítésül a magunk információink alapján hozzáadjuk még azt is, hogy Gladstone-né asszony porosz születésű nő, ki abban az eszmekörben nevekedett föl, melynek Poroszországban az volt s némely körökben félig-meddig még most is az a jelszava, hogy: »Wir gehören zu Russland«, a mit oly élénk színekkel fest a nem régiben megjelent s nagy feltűnést okozott német röpirat (Berlin u. Petersburg), melyet mi is ismertettünk. Tehát Gladstone russophil érzelmeire s politikájára nézve kiváló mérvben gyakorolt inspiráló befolyást a felesége. Igaz e szerint itt is, hogy »a férfi sorsa: az asszony.« — Az orosz forradalmi bizottság apja, melyről reggeli távirataink közt emlékeztünk meg, két nyolczadrét lapból áll; a typographiai kiállítás hiányosnak látszik, s a lap, mely helyenkint egészen olvashatatlan, hihetőleg csak kefelevonat. Alányomva ez van: »Narodnaja Velja nyomdája. 1880. márcz. 22.« Tartalma a következő: »Legfőbb elvünk, hogy a nép emberei és szoczialisták vagyunk.« Ehhez egy fejtegetés csatlakozik, hogy egyedül a szoczialismus mentheti meg a világot és alapíthatja meg az igazi népszabadságot. Egy második fejezet az orosz nép helyzetének sötét leírását s annak elnyomói ellen panaszokat tartalmaz. Egy harmadik fejezet megállapítja a bizottság következő feladatait: 1. A nép felszabadítása a modern állam bilincsei alól és politikai felforgatás előidézése. 2. Egy alkotmányozó gyűlés egybehívása átalános szavazójog és a választókra vonatkozó utasítások által. 3. A kormány megbuktatása. Egy negyedik szakasz a következő programmpontokat tartalmazza: 1. Népképviselet legszélesebb illetékességgel. 2. Legtovább menő önkormányzat. 3. A községek önállósága. 4. Az ország a népé. 5. A gyárak átadása a munkásoknak. 6. Lelkiismereti, szólási, gyülekezési és választási szabadság. 7. Átalános választójog. 8. Területi hadsereg, az álló hadsereg eltörültetése. Minden pontot — úgymond a lap tovább — keresztül kell vinni, nemcsak egyeseket — Egy ötödik fejezet így osztja fel a munkát: 1. Propaganda és agitáczió, melyek mindent készítsenek elő a felforgatásra, tüntetéseket, kérvényezéseket, adómegtagadást rendezzenek. 2. Romboló és terrorizáló osztály, melynek a kormány nimbusát aláásni, a sikerben való hitet terjeszteni és a haretrendet megalakítani kell. 3. A titkos társulatok szervezése s azok csoportosítása egy központ körül. 4. Törekvések befolyás nyerésére a közigazgatásban és a hadseregben. 6. A felforgatás szervezése; a pártnak nem szabad várnia, mig a nép nélküle is fölkel. A felforgatás módjáról azt mondja a programm, hogy ez a rész nem tehető közzé. 6. Választási agitáczió az alkotmányozó gyűlés érdekében és az elnyomók jelöltsége elleni harcz. Egy hatodik fejezet foglalkozik a propaganda viszonyával más osztályokhoz. 1. A kormány ellenségnek tekintetik, mely ellen a czél minden eszközt szentesít. 2. Minden ellenzéki elem, még ha nem is fognak megegyezni, szövetséges társnak tekintetik. 3. Ama testületek és személyek, melyek a kormányt Természettudományi társulat. (Szak- és választmányi ülés ápril 21-én.) A mai szakülésen Rózsahegyi Aladár folytatta előadását a temetőkről, melyeknek vizsgálatával régebb idő óta foglalkozik. Azon vizsgálatok, melyeket R.ma előterjesztett, a kerepesi temető talajvizére vonatkoznak. Ezekből kiderült az, hogy a kerepesi temető talaja temetkezésre e tekintetben alkalmas, s kedvező a hullabomlás előállására, s benne a bomlás élenyúlés, korhadás által megy végbe. A fejlődő gázokat Pettenkofer még öt milliószoros higitásnál föl tudta ismerni. Azonban e fajta szagot a kerepesi temetőben nem lehet megfigyelni, miből következik, hogy az egészség e tekintetben nincs veszélyeztetve. El van terjedve az a hiedelem, hogy a temető rossz talajvize a környék kútvizeit szennyezi. Rózsahegyi e tekintetben meghatározta a temető talajvize elágazásának irányát, s lejtését , és valóban kitűnt, hogy a temető talajvize a lakottabb részek felé irányul; azonban ezen részek kútvizei sokkal szenyesebbeknek mutatkoztak az elemzéseknél, mint amily szennyes a temető talajvize ; amiből megint az következik, hogy a temető talajvize nem szennyezi a környék kútvizét, melynek túlszenynyeződését másban kell keresnünk. — Rózsahegyi ezután áttekintést nyújt a nálunk divatozó temetkezési rendszerekről. Ezután Ballagi János egyszerű készülékét és rajzát mutatja be a víznek egészségi szempontból való megvizsgálására. Ezzel kapcsolatban előterjeszti azon körülményeket, melyek mellett a vizet szennyesnek nevezzük. Ezen bemutatott kis eszköz areometer szerkezetű, melyet az illető vizsgálandó vizbe kell helyeznünk, s lesülyedésének fokát megfigyelnünk, legczélszerűbben 16' C.-nál, a midőn a fokok száma a vízben levő szilárd anyagok mennyiségét adja. Végül Tausz Ferencz, polgáriskolai tanár mutatta be az általa szerkesztett gépet, mely kőzetcsiszolatok készítésére igen alkalmas. Egy ily gép fontos voltát csak azok képesek felfogni, akik ily csiszolatok készítésének nehéz és időrabló munkájával ismerősek. Tausz gépét egyszersmind magyarázat kíséretében be is mutatta. A szakülés bevégeztével a választmány tartott ülést, amelyen a folyó ügyek elintézése után jelente a titkár, hogy Kossutány Tamás, aki a társulat megbízásából régebb idő óta hazánk jelesebb dohányainak megvizsgálásával foglalkozik, beküldötte munkájának sdik részét (az első rész tudvalevőleg 1877-ben jelent meg) mely kiadatott a bíráló bizottságnak. Ezután a titkár bemutatja a társulat kiadásában épen most megjelent munkát: »Magyarország vasérczfekhelyei«a társulat megbizásából megvizsgálta és leírta Maderspach Livius, 14 térképpel és 79 ábrával. A könyvkiadó vállalatban Reclus művének II-ik kötetével egyidejűleg, melyet technikai s egyéb nehézségek késleltettek, egy derék népszerű egészségtan is ki fog adatni Erismantól; fordítására és előkészítésére a lépések meg vannak téve. Ez alkalommal 43 új tagot jelentettek be, akikkel a társulat tagjainak létszáma 6300-ra emelkedett, közvetve vagy közvetlenül támogatják, ellenségnek tekintetnek. Ez a röpirat fő tartalma. Országgyülé^« Budapest, ápril 21. Az igazságügyi minisztérium költségvetésének mai tárgyalásánál, ugyan nem oly határozottsággal, mint tegnap a szóbeliség kérdése, hanem mégis elég nyomatékkal az ügyvédség kérdése domborodott ki. Dárday Sándor vetette azt föl egy határozati javaslattal, mely szerint az igazságügyminiszter még ezen ülésszak folyama alatt nyújtson be törvényjavaslatot az ügyvédség szervezéséről szóló törvény módosítása iránt. Már hosszabb idő foglalkoztatja e kérdés a jogászi közvéleményt. Mindenütt nagy a panasz, hogy az ügyvédek állása anyagilag és társadalmilag sülyedt és folyton hanyatlik. Tény az, hogy az ügyvédek száma, a hatvanas években az ügyvédi oklevelek adományozásánál követett enyhe gyakorlat folytán, túlságosan fölszaporodott és, hogy midőn a hatvanas évek elején az ügyvédi pályán mutatkozó hiányon segítettek, később elfelejtették a zárt kapukat, melyeken át sok nem hivatott elem is tódult az ügyvédi pályára, ideje korán bezárni. Ma tényleg úgy állunk Magyarországon, hogy több ügyvéd, mint nálunk, semmiféle államban sincs. Ez annyival nagyobb baj, mert az ügyvédi pályára való lépést nehezítő törvények csak későn, az 1874. évi ügyvédi rendtartás életbeléptetése után két évvel kezdtek teljes erővel hatni, holott másrészt, még mielőtt ezen törvények hatálya és az előbbi generatió természetes kereskedése folytán az ügyvédek létszáma csökkent volna, máris egyrészt a közjegyzői intézmény fölállítása, másrészt pedig a kisebb polgári peres ügyekben honosított eljárás behozatala folytán az ügyvédek kereseti forrásai kétségkívül némileg korlátozva lettek és főleg az utóbb említett rendszabály folytán az ügyvédi proletariátus, mely az alsóbb néposztályokra támaszkodott, igen érzékenyen, anyagilag lett sújtva. Ezen hatás előrelátható volt és ezért sem az egész kormányt sem annak szaakminisztereit vádolni nem lehet, mert minden gyökeres reform, minden új intézmény behozatala régi érdekek megsértésével jár, és bizonyos mérvben a létező állapotokon fájdalmas változtatásokat és rázkódtatásokat hoz létre. Ha csak tehát nem akarjuk a közjegyzőséget eltörölni és az ország közvéleményének helyeslése mellett az alsóbb néposztályokra nézve olcsóvá tett jogszolgáltatást ismét elviselhetlen perköltségek által megközelíthetlenné tenni, meg kell barátkoznunk azon gondolattal, hogy az ügyvédség kebelében egy ideig fognak még tartani azon bajok, melyeket ma az ügyvédek túlszaporodása folytán észlelünk. De a mondottakból nem következik, hogy összetett kezekkel várjuk a jobb jövőt.