A Hon, 1880. május (18. évfolyam, 108-136. szám)
1880-05-05 / 112. szám
112. szám, 18-ik évfolyam. Reggeli kiadás: ®SEOS*K©®3Eté®l irodai * Barátok tere, Athanaeum-épület A lap szellemi részét álstfi minden Vöslsmfcaj a szerkesztőséghez intézsndő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok sem adatnak vizsga. HIRDETÉSEM k.intngy mint előfizetések a klafió-kívszial (Kladitai. tere, Athenaeum-épölet) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, 1880. Szerda, május 5. Kladfó-hivatal Barátok-tere, Athenaeum-épilet földszint, Előfizetési dij: Poétán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.........................................................3 út 1 hónapra ••••••••••• * * 8 hónapra........................................................13 . Az esti kiadás postai különítőldéséért felülfizetés negyedévenkint......................................1 * Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik it, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Előfizetési felhívás A HÓIT XVIII. évi folyaméra.. Előfizetési dirak: Fél évre . . . . 12 frt Évnegyedre . . . . 6 » Egy hónapra . . . . 2 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. g^PAz előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a »Hon« kiadóhivatalába (barátok tere, Athenaeum-épület) küldendő. A »Hon« szerk. s kiadóhivatala. Budapest, május 4. A feladat magaslatán. Nagy nehezen, sok kicsinyes kifogás és a dolog érdemét elismerő támadás után, ma mégis csak letárgyalhatott a fiumei hajózásra vonatkozó szerződés. Érdekes volt hallani azt, hogy a fiumei kereskedelem gyors emelkedését, minek teljes feláldozását és megölését hirdeték a kiegyezés alkalmával, mikép használta fel az ellenzék némely tagja annak bizonyítására, hogy nem kell elfogadni azt a szerződést, mely a nyugati kikötőkkel állandó összeköttetést, önálló, és pedig később (1881-ben) magyarrá váló társulat útján, biztosít számunkra. Most már az a hiba, hogy miért hangolt a pénz, mely így alapít egészen önálló, magyar vállalatot ; mintha a »magyar társulat« papíron levő terve nem szintén csak külföldi pénz segedelmével jöhetne létre, ha ugyan létre jönne, és mintha ebben a külföldi tőkepénz nem kötne ki magának annyi, sőt valószínűleg nagyobb befolyást, mennyit nyújt a tárgyalás alatt levő szerződés, midőn kiköti, hogy az igazgatótanács 2/a-ának magyar honpolgárnak és az igazgatónak a magyar kormány által megerősítettnek kell lennie. Az egész ellenactio ered abból, hogy Zichy Jenő gróf, túlbuzgalmában, folyamodott a 150.000 forint subventioért, de a nélkül, hogy akár tervét, akár társulatot, akár üzleti összeköttetést bemutatott volna; pedig erre, a tavaly nyár óta, mikor először volt alkalma ez ügyben a kormánynyal érintkezni, lehetett volna ideje és alkalma; de ha ezt nem tévé, ne kívánja sem ő, sem más; (még ellenkező esetben is) bajos hogy a kipróbált angol vállalkozókat, kik ily rövid időn oly szép eredményt mutattak fel, üzleti összeköttetéseik segedelmével félre rúgjuk , mert ma Lónyay helyesen fejti ki, hogy még a jövőre is kell gondolnunk, a »Lloyd«-társulattal való szerződés lejárása esetére, és erős vállalattal kell ez időre bírnunk, ha önállók akarunk lenni. De épen ezért nem experimentálhatunk, mert ha egy újonnan alakítandó magyar vállalat beszerezhetné is a szükséges pénzt, azonban nem teremthetné meg — rövid időn — azt az üzleti összeköttetést és jártasságot, melylyel az angolok már is bírnak. A legnyomósabb érv volt az, melyet Wahrmann és gr. Lónyay hoztak föl (kik a törvényjavaslatot elfogadók) t. i., hogy a tariffa más kikötőkével való egyenlő voltának nincs kellő biztosítéka, és a tariffa fölötti viszály esetére a szállító és vállalat közt, nincs bíróság megállapítva. De hisz a szerződés kiköti a legkedvezőbb tariffát, ott a tengerészeti hatóság, az ellenőrzi azt ; az első panaszra, mint szerződésszegésre, intézkedhetik a kormány ; az affélében (még a nagy »Lloyd« vállalattal szemben is) bíróságot megállapítani nem szokás, ez a kormány ellenőrzésére és végrehajtására tartozik; mert forgalmi ügyben csak így lehet erélyesen intézkedni. Ezért nem lehete a szerződést visszautasítani a bizottsághoz, még azon desperátus szőrszálhasogató okoskodás után sem, melylyel Ráth K. előállott, midőn becsülgette a társulat által, ennek nevére lajstromozandó hajók csekély értékét és számát ; mintha most, midőn még csak társulat sincs és így hajója sem lehet, nem teljes lenne az összeköttetés a nyugati kikötőkkel ; mintha az öt év alatt önállóan lajstromozandó 8 hajó, 6400 tonna tartalommal, oly csekélység lenne, melyet egy új társulat, könnyen beszerezhet. Ezt a desperátus támadást csak Eötvös Károly állításai múlták felül, ki (valószínűleg félrevezetve) teljesen valótlanul azt mondá, hogy Fiume a szerződés ellen felírt , pedig képviselő testülete épen annak elfogadása mellett irt . Eötvös viczczelt sokáig a vállalatot támogató 12 fiumei bátor férfiúra, kikről semmit sem tudott a bizottság és képviselőház. Valóban, a mesterséges ellenzékeskedés oly csúfos játéka volt a mai ülés egykét mozzanata, hogy kívánatos lenne — valamivel több lelkiismeretesség, az argumentumok és adatok használatában. Végre, a hamis érvek és hamis adatok megbuktak és a szerződés elfogadtatott, úgy, hogy a miniszterelnöknek ideje volt az ülésszak hátralevő 3—4 hetének munkaprogrammját előadni. Biz ez, egy egész közgazdasági, illetőleg forgalmi politikai programm, így: a vidéki vasutak alaptörvénye és egyszersmind, a szamosvölgyi vicinális vasút törvénybe igtatása, a vállalkozási kedvnek és a forgalomnak, rövid időn, új táplálékot ad, a vasutakat jövedelmezővé teszi. A tiszavidéki vasút államosítása, a sziszek-novii vonalnak a Károlyvárossal való összekötése, és egyszersmind a zágráb-károlyvárosi részvonal megvétele, valamint a barcsi híd kiépítése, a déli forgalomnak emancipatióját, az állam befolyása alá kerítését, Bosznia forgalmának Magyarországba terelését jelenti; másfelől : a tiszai és keleti vasutakkal és a szintén sürgősen (tehát még most) elhatározandó budapest-zimonyi vasúttal, az összes keleti és délkeleti forgalom a magyar forgalmi érdekeknek teljesen megfelelő önálló irányba tereltetik. A bejelentett tervek segedelmével tehát három veszedelemtől szabadulunk meg: a romániai, a szerb-bolgár és a boszniai, vagy általában a nyugati Balkán forgalmának hazánktól való elterelésétől, és egyszersmind azt a nagy előnyt érjük el, hogy a nemzetközi forgalom mind a három iránya táplálja a magyar államvasutakat, a legközvetlenebb és legolcsóbb után. Ez mégis csak forgalmi politika! Még ezen kívül: Németországgal a vámügyeket, az erdélyi birtokviszonyokat, a szegedi honvédkaszárnyát kell elintézni; sőt ha idő jut, a közoktatási törvényjavaslat és a mezőgazdák, iparosok kérvénye is elintézhető lesz a szünet előtt, úgy, hogy 4—5 hét alatt több oly törvényt hozhat a képviselőház, melyek fordulatot és lendületet jelentenek közéletünkben; álljon feladata magaslatán; a kormány — mint munkaprogrammja bizonyítja — oda emelkedett! — A főrendiház folyó hó 5-én 1 órakor ülést tart. — A főrendiház távollevő tagjai az elnökség által tisztelettel felkéretnek, hogy folyó hó 7-én, az államköltségvetési törvényjavaslat érdemleges tárgyalására Budapesten megjelenjenek. A zsidóságot a nihilizmus szövetségtársának tekintik orosz hivatalnoki körökben. Berlinbe néhány nap előtt az a hir érkezett, hogy Szentpétervárról minden idegen zsidó ki fog utasíttatni. A hir megcáfoltatott, de ami nem cáfolható meg az az a tény, hogy a zsidók az orosz kormányzóságokban, és pedig a bennszülött zsidók, szünetlen üldöztetés tárgyai s hogy mindenünnen kiüzetnek. A »Nowoje Wremja« kiszámította, hogy az összes nihilisták 7 százaléka zsidó származású. Annyi tény, hogy az Odesszában és Kiewben elitélt nihilisták közül néhány zsidó származású volt. Az Odesszában múlt év deczemberében elitélt hat közt két zsidó volt s a 8 közt, kik Kiewben álltak a bíró előtt, szintén kettő zsidó volt. — Leon Saynek londoni nagykövetté történt kineveztetéséről a »Journal des Debats« a következőket írja : »A kormány úgy vélekedett, hogy abban a pillanatban, midőn az Angolországgal kötendő új kereskedelmi szerződés iránti alkudozásokat meg akarják kezdeni, Leon Say speciális ismeretei és maga neve különös előnyt fognak nyújtani. Leon Say nem vélte visszautasíthatónak a rábízott missziót, s elfogadta azt oly feltételek alatt, mint azt neki felajánlották. Most Londonba megy előkészíteni a kereskedelmi szerződés iránti tárgyalásokat s azért megy oda a nagykövet czimével, mert a kormány abban a nézetben volt, hogy ez a czím több tekintélyt kölcsönöz neki, hogy egy ily fontos munkát jól végezzen el. Az Angliával kötendő kereskedelmi szerződés előkészítése semmiben se fogja zavarni az átalános vámtarifta fölötti diskussziót a kamarában és a szenátusban s talán épen e két operáczió találkozása, melyek közül az egyik diplomácziai, a másik parlamenti, mindkét félre nézve hasznos felvilágosításokat fog előidézni. Különben a szerződést a kamaráknak kell jóváhagyniok, melyeké a végső szó ez ügyben is, mint a többiekben.« — A hatalmak közös jegyzéke a portához az albán-montenegrói terület kérdésben múlt szerdán nyuttatott át. A jegyzék szövege, miután idézi az ápril 12-ei szerződés azon pontját, mely meghatározza, hogy minő modalitások között adassék át Montenegrónak a terület, a N. fr. Pr. konstantinápolyi tudósítása szerint következőleg hangzik: »Tekintve, hogy a császári ottomán kormány nem közölte azonnal a skutarii kormányzóval a jegyzőkönyv aláírását és az átadás feltételeit; másfelől tekintetbe véve azt, hogy a skutarji kormányzó a szerződés ellenére 24 helyett csak 7 órát engedett a montenegróiaknak a kiürített terület megszállására; tekintve, hogy ellenállási czélból fegyveres bandák már elfoglalták volt a pontokat, melyeket a montenegróiaknak megszállni kellett volna, — a Signatarus hatalmak képviselői e tényeket tudatni fogják kormányaikkal s bevárva a megérkezendő utasításokat, a jegyzőkönyv aláírói kötelességüknek tartják kijelenteni, hogy azon esetben, ha a dolgok emez állása azonnal segítve nem lesz, a császári ottomán kormány felelősségét, melyet ez által magára vállalandott, komoly fontolóra veendik. A leghatalmasabb eszköz volna a kiürítés előtti állapotra visszatérni, ha a szóban levő terüezek török csapatok által azonnal megszállatnának és azok Montenegrónak a legrövidebb idő alatt kiszolgáltatnának.« A porta, mint már jelentettük, válaszolt e jegyzékre, de annak utolsó pontját, a kiürített területeknek újból való megszállását, teljes hallgatással mellőzte. A követek újra összeültek tanácskozni a további teendők felett, de nagy véleménykülönbség fejlődött ki köztük s csak az említett pont ismétlésében értettek egyet, mihez az oroszképviselő még azt akarta hozzátenni, hogy ellenkező esetben a porta ellen »a legerélyesebb eszközök« fognak igénybe vétetni, de monarchiánk, Francziaország és más hatalmak képviselői, tekintettel arra, hogy a portának rendkívüli nehézségekkel kellene megküzdeni, kíméletes eljárást javasoltak. A magyar kereskedelmi csarnok nemzetgazdasági szakosztálya ma d. u. tartott ülésén három nagyfontosságú kérdést tárgyalt. A valutakérdést, a kereskedők biztosításának ügyét és a kereskedelmi szakotatás kérdését. A valutakérdésben már kész előmunkálat feküdt a szakosztály előtt, az albizottság által készített felirat a kormányhoz. Ebben indokolva ki van fejezve azon óhaj, hogy számittassék le pénzegységünk, vagyis hogy a forint pénzláb helyett fogadtassék el a frank, mint mely nemzetgazdaságilag takarékosabb s a külkereskedelmi igényeknek is jobban megfelel. E kérdésnél fel lett említve az az eszme, hogy jó volna, ha a kereskedelmi csarnok egésze határozottan precisírozná álláspontját oly értelemben, hogy a vegyes arany és ezüst valuta, mint Északamerikában, de a franczia frankrendszer pénzlábával fogadtassék el. A szakosztály azonban változtatás nélkül elfogadta az albizottság munkálatát, mely csak a pénzegység leszállításáról átalánosságban szól. A kereskedőcsarnok tagjainak biztosítása képezte a másik tárgyat, mely felett hosszas eszmecsere folyt. Egy oldalról azon óhajt nyilvánítók, hogy szólíttassanak fel a nagy biztosító társaságok : az első magyar, a franczia-magyar, a pesti fonciére és a trieszti generali, miszerint tegyenek ajánlatot a csarnok tagjai számára, hogy rendes díjtételeikből minő maximális kedvezményeket adnak, ha tömegesen náluk fognak a kereskedők biztosítani; más oldalról s nevezetesen elnök Weisz Bernát Ferencz részéről ki lett mutatva, hogy ez az eljárás nem felelne meg a kereskedelmi csarnok tekintélyének s czélszerűbb lesz, ha azon kereskedők, kik az együttes biztosítás útján a lehető legnagyobb előnyöket el akarják érni, összeiratkoznak, kimutatva, mily nemű és mily összegre menő biztosítást ajánlhatnak fel s felkérik a négy nagy társaságot vagy csak az első magyar biztosító társaságot, hogy a lehető legelőnyösebb díjtételeket engedélyezze részükre. Ez értelemben a mozgalom valószínűleg meg is fog indulni. A kereskedelmi szakoktatásra áttérve, hosszantartó eszmecsere folyt azon kérdés fölött, hogy miképen lehetne a kereskedelmi szakoktatást a modern kívánalmak színvonalára emelni. Rossberger előadta a kereskedelmi oktatás jelen állását, mely nézete szerint a szakoktatási névre sem érdemes. Van ugyan több magánkereskedelmi intézet, de ezek nem a nagyközönség számára állnak fönn, mert mint privát vállalatok nem is lehetnek oly olcsók, mint kívánatos volna ; állami vagy államilag segélyezett kereskedelmi akadémia vagy tanintézet azonban csak négy van az országban: a budapesti, a debreczeni, a temesvári és a brassói (utóbbiban a tannyelv román). Kívánatosnak tartja, hogy az algymnásiumok mellett alsó kereskedelmi szaktanodák minden népesebb városban állíttassanak föl, melyekben a 10—14 éves gyermekek a kereskedelmi elemi ismereteket úgy elsajátíthassák, hogy tovább kiképzésük a gyakorlati téren meg legyen könnyítve. A szakosztály az ez ügyben Fromm Antal és Hubenay által tett indítványt átalánosságban elfogadta s az ügyet további tanulmányozás végett az állandó albizottsághoz utasítá azzal, hogy a bizottság egészítse ki magát indítványtevőkön kívül több szaktanférfival, nevezetesen kérje föl Levin keresk. akadémiai igazgatót, hogy vegyen ő is részt az albizottságban. Még több tárgy is lett volna elintézendő, de az előhaladt idő miatt ezek máskorra halasztottak. — Az országgyűlési egyesült ellenzék mai értekezletén a holnap megválasztandó bizottságokba a párt részéről a következő tagokat jelölte ki: A múzeumi bizottságba: Királyi Pált, az alapok és alapítványok bizottságába: Hoffmann Pált és Molnár Aladárt. (O. É.) — Az országgyűlési függetlenségi pártnak ma este tartott értekezletén a párt részéről az összeférhetlenségi bizottságba Miklós István, a múzeum ügyének megvizsgálására kiküldendő bizottságba Hermann Ottó, a vallási tanulmányi alapok és alapítványok jogi természetének megvizsgálására kiküldendő bizottságba Mocsáry Lajos és Hegedűs László jelöltettek ki. A korona- és koronajelvényeknek tudományos vizsgálatra kivétele és visszatételénél jelen leendő országgyűlési küldöttség megválasztására vonatkozólag az értekezletnek nincs kifogása. Mocsáry Lajos előterjeszti, hogy a képviselőház holnapi ülésében egy határozati javaslatot szándékozik benyújtani a szerb vasúti konvenció tárgyalásának azon időre elhalasztása végett, mikor a budapesti egyenes vasúti összeköttetés kérdése fog a házban tárgyaltatni. Az értekezlet helyeslő tudomásul veszi. Szederkényi Nándor az ipar érdekébe vágó ügyekre, nevezetesen az ipartörvény revisiója kérdésének megvitatására egy öttagú bizottság kiküldését a párt kebelében indítványozta. Az értekezlet az indítványt elfogadta s a bizottság tagjait a jövő értekezleten fogja megválasztani. (O. É.) — Az országgyűlésnek — mint a »B. O.«értesül— legközelebb törvényjavaslat fog benyujtatni egy Novitól Liszeken át Károlyvárosig vezetendő rendes nyomtávval bíró vas pálya vonal kiépítése tárgyában. E vasút állami pályaként fogna létesittetni s kiépítése még a jelen év folyamában megkezdetnék. — A magyar horvát pénzügyi kiegyezés tárgyában kiküldött országos bizottság ma d. u. 6 órától esti 9 óráig Cziráky János gr. elnöklete alatt ülést tartott. A kormány részéről jelen voltak : Tisza miniszterelnök, Orczy Béla b., Szapáry gr. és Bedekovich miniszterek. Elnök az ülést megnyitván, bejelenti, hogy Ordódy Pál bizottsági tag közlekedési miniszterré neveztetvén ki, a bizottságból kilépett s helyébe a képviselőház holnapi ülésén más tag fog választatni. Ezután felolvassa Márkus István levelét, melyben jelenti, hogy betegségénél fogva az ülésben részt nem vehet, az irományokat átküldi az elnökségnek, a bizottság belátására bízván, nem volna-e jobb, ha egészen kilépne a bizottságból, s helyét másnak engedné át, miután felgyógyulása valószínűleg hosszabb időt kíván. A bizottság erre a legszívélyesebb módon kijelenti, hogy a kilépést nem fogadja el, óhajtván s remélvén, hogy egészsége rövid idő alatt helyre áll. Miután azonban az előadói tiszt ezen idő alatt betöltetlen nem maradhat, a bizottság egyhangú sürgető kérésére Bajk Miksa vállalkozott az előadói tisztre. Ezután előterjesztetett a pénzügyminisztériumnak egy összeállítása, melyben egyfelől Magyarországnak, másfelől Horvátországnak követelései a múltra nézve felhozatnak. A bizottság úgy találván, hogy ezen összeállításban vannak egyes tételek, nevezetesen a legjelentékenyebb az, mely az államkincstári pénztárból a horvát vallásalap szükségleteinek fedezésére 1848. nov. 1-től bezárólag 1867-ig előlegezett összegekre vonatkozik, tehát oly tárgyra, melyre a bizottság kiküldetése nem terjed ki, ezen előterjesztés érdemleges tárgyalására nem tartja magát illetékesnek, a kormányra bízván, várjon akarja-e ezen kiküldetésnek határait egy újabb országgyűlési határozat által kiszélesbíteni. Ezzel az ülés véget ért és bizalmas értekezletté alakult át, amely azzal végződött, hogy a horvát küldöttség a bán által fel fog kéretni, hogy ponton—1 a—————« A „HON“ TÁRCZÁJA. A tavaszi ünnepély. II. Beléptünk az üveges foyerbe s alig ismertünk rá, a tegnap látott árucsarnokra. Úgy tűnt föl, mintha tegnap óta a sátrakat egy ismeretlen tündérkéz varázsveszszője érintette volna. Legalább annak hatalmát láttuk mindenütt. A külvilágról megfeledkezve, megálltunk a küszöbön, mint hajdan Mózes az égő csipkebokor előtt. Bámulat és gyönyör boldog érzetétől áthatottan szerettük volna megáldani mindazokat, kik e gyönyörű ünnepély létesítésében oly buzgón fáradoztak. A közreműködő hölgyek között is, mielőtt helyeiket elfoglalták, oly elfogultság uralkodott, aminőt csak az érezhet, akit bekötött szemmel vezetnek egy soha nem sejtett bűbájos álomországba. Az első vendégeket nem is akarjuk említeni, mert azok igazán oly ünnepélyes meglepetésben részesültek, hogy némelyikük jó negyed óráig mozdulni sem mert a helyéről. De hát ki hitte volna, hogy itt Budapesten, a mi sokszor és sokféleképen kicsinyeit édes fővárosunkban valami titkos erő ördöngös gyorsasággal egész tündérvilágot teremtsen egy elhagyatott palota befejezetlen lakosztályában ? Minden ember tudja, hogy a magyar nemzet jószívű nemzet, hogy nálunk a nyomorban szenvedőket nem hagyják elveszni. Hanem hogy a mi gyűrücskébe férő társadalmunk csupán jótékonysági tekintetből képes legyen világvárosokkal, sőt az ízlés, finomság, elevenség királyi főhelyével, Párissal is versenyezni, arra, valljuk be, senki se gondolt. Pedig megtörtént. A régóta felhőkbe takart nap sem állhatta meg anélkül, hogy le ne tekintsen a Károlyi-palota csodadolgaira. A foyer impozáns látványt nyújt. Úgy látszik, mintha keleti pompával díszített virágcsarnok tárulna elénk. Az aranyozott gázállványok körül sziklákba szorított déli növények, cyprusok, olajbokrok, borostyánlombok csoportosulnak. Az üveges fedélzeten keresztül ragyog az első napsugár s glóriával övezi a vörös sávokkal festett vászonsátrakat, a számtalan szemkápráztató apróságot és a sürgölődő hölgyeket. Balra az első sátor, melyben különféle dísztárgyak kaphatók, gr. Zichy Pálné védnöksége alatt áll. Marton Alajos diszmóárustól apró bőrdiszmüvek, szivartartók, iómappák cseresnyével, domborképállványok domborműrózsákkal, sport-albumok vörös vadászfrak-posztóból, krokodil bőrtárczák, chinai legyezők és napernyők, bortartó patkók, szarvasbőrből szivarkészletek vannak kiállítva. A sátor hátterét egy pompás szaruserleg foglalja el, melyen a vén Falstaff tisztességes alakja látható. Itt működik Gyulai Margit és Zichy gr. kisasszony, élénken kinálgatva a csinos holmikat a vevőknek. Fölséges fehér azáleából s délszaki növényekből álló csoportozat választja el a második sátort, melynek homlokán e két szó olvasható: Honi ipar. Büszkén tekintünk végig a csodálatra méltó tárgyakon. A falon két oldalt két faragványkép vonja magára figyelmünket. Az egyik játszó, a másik dohányzó társaságot ábrázol. A két remekmű Testőri atelierejéből került ki. A polczok teli rakvák pécsi fajancsokkal, csészékkel, parádi üvegtárgyakkal, Kálózdy-nővérek művirágaival, virágvázákkal, hamutartó edényekkel. Az asztalon régi modorú képrámák, melyeket a Zichy-comtessek festettek minta szerint, továbbá lámpák, kulacsok, urnák, levélnyomó békák kedves rendetlenséggel összehalmozva. Gróf Berchtoldt Richardné, báró Vécsey Józsefné, Takácsi és Toldalagi kisasszonyok szorgalmasan mutogatják az érdekes dolgokat a kiváncsiaknak. Bódító illat, kellemes tarkaság hívogat az Inkeyék virágüzletébe. Nem lehet ellenállni, a virágok nemtői kirepülnek kelyheikből s hízelkedve csapkodják arczunkat. Érezzük a tavasz fugalmát s mintha pacsirtadalt is hallanánk. »Bárónő, kérem, szíveskedjék egy bokrétát tűzni a kabátomba.« Nandine kisasszony megteszi, Braunné, szül. Krausz Paula assz. örömest ad gombostűt hozzá s a szerencsés lovag megelégedetten teszi le forintját a jótékonyság oltárára. Az egész sátor inkább lugasnak nézhető. Pereméje virágkoszorukkal van övezve, a falak mind Flóra köntösébe takarvák. Aki aztán lépen ragad a virágok mellett, szemlélheti a száznál több apró virágedényt, melyek mind Angyalföldről valók s gyönyörködhetik a gyermekbabákban, melyeket az Inkey-kisasszonyok maguk öltöztettek. Ezen a soron az utolsó a játéktárgyak boltja. Árgusszemek se bírnák azt a sok bohóságot egyszerre végignézni. Időjósló barátok mellett guggoló majom vicsorítja fogait; japáni-tam-tam hangszer függ a sátor közepén. Japáni napernyők virítanak messziről. Összecsukható házalakú játéktábor, népség, katonaság, tánczoló harlekin, trombiták, kaleidoskopok, vasutak, toscanai boros palackok, nevető kutyák, ostorok, gyermek bőröndök, chinai torzbabák árultatnak egy gyékényen, azaz egy csipkés sátor alatt. A találékony emberi ész agyafúrt munkája meglepő példányokban szemlélhető. Csörgetyük, repülő pillék, Virginiában tolltartók, szivarban sokféle apró tárgyak, japáni szaru-bonbonniérek, jegyzőkönyvek s néven alig nevezhető kis csecsebecsék. Istenem, hát legutoljára említjük a hazai faragványműveket, melyek Zay- Ugrócznak és Beszterczebányának díszére válnak ? Igen, mert végén csattan az ostor! E remekművekhez csatlakoznak az Orbán Balázs által Székely- Udvarhelyről kapott taplótárgyak, nagyon szép szivartartók, női táskák fekete selyemmel, női kosarak, csengetyűaljak, zsebdohánytartók, szögletdíszek, házi sipkák. A forgalom elég nagy, a vásárlók sokat időznek a fölötte ízlésesen összeállított sátorüzlet előtt, melynek érdekét Tarcsayné, gróf Zichy Nándorné és gróf Erdődy k. a. emelik. Jobbra mindjárt az illatszerek sátra következik. De Wrede herczegnő, Erdélyi Raucher Paula és Vértessy k. a. mindjárt biztosítanak, hogy nemcsak d’ixora Breoniet, gyöngyvirág, és Kincsem illatszert, szappant, kefét és fogport lehet ám itt venni! Kaphatók potom-áron nyakkendők, bonbonierek, tárczák, fúvószerek s mindenféle apró divattárgyak is. Egy dandy-palcta (csak 1 frt) olyan vastag, hogy beillenék bojtárjelvénynek is. És három forintért elegáns sétabotokat vehetni bambusznádból, melyeken kis ezüst szerencse-disznócskák lógnak le. Öt évig szerencsés lesz, aki megveszi. Mellettük csinos fülkével ellátott sátorban édességek, fagylaltok, sütemények, czukorkák csalogatják az édességre vágyó fiatalokat s az inyencz öregebb urakat. Takács-Újlaki Sarolta, gróf Almássy Kálmánna, Almássy Mária és Vértessy kisasszony annyi előzékenységgel kínálják az édes hüsitő italokat, hogy az embernek szinte melege lesz tőle! A szivarárusnők, Majláth Györgyné ő exczellencziája vezetése alatt, török ízléssel berendezett sátorban Mayer speczialitásait, celebrast, flór de Kubát, flór Kuba imperialt igen olcsó áron adják. Egy finom czigarette ára 10 kr. egy papirszivóka 5 kr. Arczképek, levélpapírok, naptárak s papírkülönlegességek tartoznak a nyolczadik sátorhoz. A főváros szépeit mind összegyűjtötték. Ábrándos leány lebontott bajjal, fiatal pár egymáshoz hajolva: mennyi gondolatot és vágyat ébreszt, istenem! A Zichy és Pálffy kisasszonyok, Lilii nővérek, Teleki Margit, K. Bourgoingné, és mind az ismert szépségek képviselve vannak. Gr. Andrássy Gyula odafordul Sugár Lenke kisasszonyhoz : »Ha vesztegeti a saját arczképét is, tiszteljen meg engem egy gyet.« »Nekem nincs arczképem, de a legérdemesebbet kiválasztom a grófnak.« És átadta nekik Andrássy Gyulát. Andrássy vonakodott a saját arczképét megvenni, végre aztán a Bogdán Margit k. a. arczképében állapodtak meg. A »Tavasz« elárusitására egész külön helyiség szolgál, melynek hátterében van fölállítva a török sátor. Pazar ízléssel berendezett és egyike a legszebb sátoroknak. A belső része tizenkét darab különféle selyem- és szövetszőnyeggel van borítva, oldalt aranyszövésű fekete-fehér shawlok és bojtos szövetek függnek, az egész sátor dús hímzésű csipkével van szegélyezve. A sátor közepén gömbölyű asztalon a »Tavasz« példányai. Körül pedig kényelmes székek, íme, ez a Pulszky Polyxena kiasszony Pantheonja! A vásár roppant élénkséggel folyik, a sátort úgyszólván a látogatók, a szellemes beszélgetések, a sétáló hölgyek és a birlapírok főhadiszállásának lehet nevezni. Pulszky Polyxena k. a. fáradhatlan az elárusitásban’ özv. gr. Károlyi Edéné 5 írttal váltotta meg példányát. Egy ur azért is ajánlott dijat, ha megvett példányát az ünnepély végéig őrzik. Valaki készséggel vállalkozott a kolportálásra s hangosan hirdette a csarnokokban, hogy: a legutolsó példány ! Innen nyílnak az étkező helyiségek. Valóban, az evés is költőivé válik ily fejedelmi termekben. Nem kevesebb mint száztizenkét több ágú csillár világítja meg a buffetket. Karszalagos inasok szolgáltatják át a kívánt ételeket a hölgyeknek, azok pedig maguk viszik vendégeikhez. A gourmandok valamennyi kedvencz fogása össze van halmozva itt kitűnő hideg halak tartarral és alpikkal, hatalmas sonka szeletek, borjú nyelvek egy adagban. S hozzá a mennyei vörös bor, minőt csak az olympi istenek ihattak; a gyöngyöző pezsgő, az aranyszin nektár. És (amit súgva árulunk el) a szeretetreméltó — pinczérnek! Oh, ezer örömmel; elé kell venni a tárcza fenekéről az utolsó tíz forintost......... vacsorázzunk. De nem oda Buda! Ember legyen az a gáton, aki ebben a buffetben két forintnál többet elvacsorázik. Hiszen itt majdnem ingyen lehet étkezni. A másik teremben cukrász dolgokkal kedveskednek. Fagylaltot hordoznak körül, süteményeket ropogtatnak. Egyet azonban nem szabad elfelejtenünk. És ez a keret. A hosszú asztalon az ősi Károlyi-féle nagy ezüst ételtartó készletek kápráztatólag ragyognak. Az egyik fal roppant smyrnai szőnyeggel van borítva s gyönyörű összeállításban rendkívül diszes pálmák, dísznövények emelik a pompás összhangot. Mesteri ecsetre méltó csoportosítás. A szögletekben mindenütt exotikus virágok és bokrok vannak, a falakon drága perzsa szőnyegek gazdagon redőzve. Végül a legvonzóbb, a legkedvesebb a kiszolgáló hölgyek koszorúja: Desewffy Pálma grófné, Blaskovics Miklósné, Jálicsné, Ráth Károlyné, Kármán Lajosné, b. Sennyey Pálné, Herczbergné, Andrássy Leontin grófné, Pázmándy Dénesné, Bisitz Dávidné, gróf Zichy Ilona k. a., gróf Pálffy Fanny k. a., gróf Pálffy Anna k. a., Ligeti Margit k. a., Bogdán Margit k. a., Harkányi, Reiter, Tóth, Strobenz,