A Hon, 1880. június (18. évfolyam, 137-165. szám)
1880-06-11 / 147. szám
147. szám. 18-ik évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1880. Péntek, junius 11. Saerae BBtént Iroda 2 barátok Ssra, Athenasusnépüüst, A lap JEellsrai rérsét ÍMotS mindes Malsrataj a workenztöséghez initissdS. Bérmentetlen 5 síelek csak rámért kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak giessa. HIRDETÉSEK ifíntagy mint előzetesek a klasó-uilvakra (Baritektors, Athenaeum-épület) küldandik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadd-hlTatal s S&rátektora, Athenseism-épület fMdszird JKIőálxeréwi dsj 5 Poetin kőidre, vagy Budapesten kithot hordva reggeli és esti kiad»» egy lift. 1 hónapra................................................S fit 3 hónapra ...................................... . . « * 8 hónapra ....................19 . A_s esti kiadás postai különküldéseért talál-Sxetés negyedévenkint........................ . » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, junius 10. Az »egyesült ellenzék« magatartása. Most már kezdjük érteni az egyesült ellenzék »taktikáját«. Minden tárgyban vannak szóvivői és szakértői ; az előbbiek a közönséget lármázzák föl a kérdések népszerű oldala felől, az utóbbiak a »nemzeti szédelgések« ellen óva intenek nagy tudós képpel, épen ellenkező szempontból és — mégis egységes pártot képeznek, melynek »öntudatos politikája és mindenre kiterjedő világos programmja« oly kétségtelen bizonyossággal érvényesült a közigazgatási kérdésekben, hogy utoljára már maguk sem tudták, hogy hányadán vannak és oly biztos határozottsággal nyilvánult most is, a közlekedési politika legfontosabb kérdéseiben, hogy pl. míg a párt zöme éveken át harczolt és közlönyei folytonosan küzdöttek a budapest-zimonyi vasút mellett, addig vezérei tegnap ellene szavaztak, úgy hogy a hivatalos közlönyük kénytelen a párt elnökségéről leköszönt és egykor kiátkozott b. Bánhidy álláspontját dicsőíteni , nem vévén észre, hogy ezáltal gr. Apponyit, Szilágyit, Pulszkyt teszi tönkre, kik a vasút ellen szavaztak ; azután szidja a kormányt, hogyha már indítványozza a budapest-zimonyi vasutat, miért nem határozza el, minden előleges vizsgálat nélkül, hogy az állami költségen építtessék is ; holott ha ő ebben látja a nemzet érdekeinek föláldozását, akkor ugyan mit lát a vonal föláldásában, melyre készek pártjának legbefolyásosabb emberei, hogy a föntebb említettekhez csak még Lichtenstein, Grünwald, gróf Dessewffy Aurél neveit csatoljuk. Tiszteljük ez urak meggyőződését, sőt nem titkoljuk, hogy némely aggodalmaikat, a budapest-zimonyi vasút terheire nézve mi is osztjuk, de mikor az osztrák vasút monopóliuma és ez áldozat között kelle választanunk, aligha lehete haboznunk, főleg miután a nemzeti közvélemény megnyugtatását is tekintetbe kelle vennünk, melyben a kormány elleni gyanút, a tekintetben, hogy az osztrák vasútnak fel akarja áldozni a zrnonyi vasutat, még most is szítja az ellenzék; bár elismeri még a szélsőbal is, hogy a kormány a főkérdésben leküzdötte az állítólagos bécsi érdekből keletkező pressziót, és mégis, most újra, azt híresztelik róla, hogy a főcsata vívmányait kész lesz az építésnél feláldozni. Hisz ha kapitulálni akart az osztrák vasútnak, megtehette volna azt előbb, amint nem egy oldalról vetik szemére ennek elmulasztását most is De ha a szélbal gyanúja csak elfogultság következménye, a mérsékelt ellenzék közlönyének vádaskodása épen öngyilkosság, mert saját pártjába üti a gyanú tőrét akkor, mikor az ország érdekeinek feláldozását, emlegeti a budapest-zimonyi vasútnak létesítési módja felett, holott pártjának vezérei e vasutat még elvben is ellenezték. De azt nem fejték ki, hogy miféle kombináczió által akarták volna azt pótolni. És e miatt van hozzájuk még egy szavunk. Ha meggyőződésük az, hogy a budapest-zimonyi vasút építése veszedelmes az országnak, akkor két nagy hibát követtek el; egyik az, hogy engedék pártjuk a másik felét és közlönyeiket, hadd izgassanak ez irányban éveken át, hangoztatták vagy engedék hangoztatni a kormány elleni vádakat, hogy e vasutat miért nem építi, nemzeti érdek elleni bűnnek tüntetvén fel e tekintetben minden késedelmet. A másik hiba pedig az, hogy ellenkező meggyőződésüket sem ki nem fejték, sem annak propagandát csinálni nem iparkodtak. Ez az egy körülmény is mutatja, hogy milyen igazságtalanok akkor, mikor a kormány és pártja ellen támadnak, mert ezek legalább bírtak, a legnehezebb viszonyok között is, meggyőződésük bátorságával és mindennap a nemzet ítélőszéke elé állanak tetteikért, mulasztásaikért; ezek transigálnak véleményeikben ugyan, mert e nélkül parlamentarizmus nincs; azonban ezért is készek és képesek a felelősséget elviselni, holott a mérsékelt ellenzék elemeinek egy része izgat balra, másik része vádaskodik jobbfelől, de az ő véleményét mint pártét igen gyakran tudni sem lehet. És ha a budapest-zimonyi vasút ellen szavaztak fejet, míg mellette izgattak közlönyei és pártjuk egy része; ha a határőrvidéki vasút kérdésében — helyes okokból — elhallgattak; bár magában foglalta ez azt a novi-i csatlakozást, mely miatt éveken át gyanusíták vagy engedék gyanúsítani a kormányt; ha az erdélyi birtokviszonyok rendezése kérdésében a párt jogászai egyhangúlag a birtokrendezésre legveszedelmesebb álláspontot foglalták el, míg egy része feltétlenül támogatta a kormány javaslatát, akkor engedjék meg, hogy legalább aziránt fejezzük ki kételyünket, hogy a teendőkre nézve önmagukkal tisztában lennének és mint kormánypárt cselekvésre, rögtöni actióra képesek lennének. És engedjék meg, hogy még arra figyelmeztessük őket: az ilyen magatartás hajtja az ellenzéki elemeket a szélbal zászlója alá, mert ők maguk felizgatják azokat és azután nem tudják vezetni. — A főrendi ház ülést tart. f. hó 11-én 12 órakor — A király utazásának tegnap néhány érdekes mozzanata volt. A tegnapi szemle után Königgrätzben az uralkodó szállóhelye előtt megható jelenet folyt le. P rom ber lovag rokkant százados, ki 1859-ben bal lábát vesztette el, sok mértföldnyi távolságból jött Königgrätzbe, hogy az uralkodót láthassa, de minthogy csak az utolsó órában jelentkezett, nem bocsátották kihallgatásra. Midőn az uralkodó megérkezett a palota előtt és látta az érdemjelekkel ellepett rokkant katonát, azonnal leszállt lováról s azt mondta : »Ismerjük egymást. Óhajton valamit tőlem ?* —Szolgálatjára, felség «— volt a válasz — nincs semmi óhajom ; én felségedet sok év óta nem láttam és Grottauból idesiettem, hogy legyen szerencsém!« »Akkor nagy utat tett, csak tudassa velem, ha van valami óhaja.« Erre az uralkodó kezet nyújtott Promhernek és a palotába ment, hol fogadtatások voltak, melyekben a többi közt Formánéknek, az előlegezési pénztár kezelő tanácsosának az uralkodó azt mondta : »Jó időket látok most jönni.« Egy paraszt felhasználta a kedvező alkalmat, hogy az uralkodótól egyik fiának a katonakötelezettség alóli felmentését kérje. »Csak két fiam van — szólt a paraszt — az egyik nő, és semmit se használhat nekem , és az ifjabbik most készül a sorozás alá.« Az uralkodó nevetett s azt mondta: »Látja, nekem csak egy fiam van, az most házasodik, mégis a katonaságnál hagyom őt. Az embernek hazája irányában teljesíteni kell kötelességeit.« A horvát tartománygyűlési képviselőkhöz az »Obzor« egy »A tartománygyűlésé a szó« feliratú czikkben a következő figyelmeztetést intézi: »Ismeretes, hogy a regnikoláris küldöttség tevékenysége nem folyt le simán és gyorsan. Volt oly pillanat is, melyben azt hittük, hogy transakczióit nem fogja úgy véghez vinni, mint ahogy várták. Ennek oka abban rejlett, hogy mindkét regnikoláris küldöttség erélyesen megőrzötte illető országaik érdekeit. Végül egy kompromisszumhoz jutottak, melynek tartalmát alább teljesen közöljük., A luia bVaikVUJ &Juico C3 C%LiUI Yttl IltiIUZt/1 16iwQata lesz azt tárgyilagosan megítélni. Bármit mondjanak is, a küldöttség erélyes és hazafias tevékenységet fejtett ki, a kompromisszum elfogadása vagy elvetése most a tartománygyűléstől fog függni,, de akkor a tartománygyűlést éri a felelősség és nem a küldöttséget, mely elérte a lehetőt. Tudjuk, hogy voltak Horvátországban oly emberek is, kik már régen, mielőtt még tudni lehetett, hogyan fog a pénzügyi kiegyezés sikerülni, azt mondták, hogy a regnikoláris küldöttség elárulta Horvátországot. A regnikoláris küldöttség nagyon ártana méltóságának ha ez embereknek válaszolni akarna. A meggondolt horvátok a küldöttség tevékenységét más szemmel fogják nézni. Vannak magyar lapok is, melyek Tiszát azzal vádolják, hogy a magyar érdekeket feláldozta Horvátországnak, mint ezt Ausztriával szemben is megtette. De ezek a lapok minden tekintetben Tisza ellenei és beszédeikre nem lehet sokat adni, ellenben annál fontosabb magának a miniszterelnöknek vallomása, hogy Magyarország e pénzügyi kiegyezés által nagy áldozatot hozott, hogy a barátságot Horvátországgal fentartsa. Minden higgadt ember — s így azt hisszük a horvát tartománygyűlés is — fontolóra fogja venni, lehetséges volt-e a regnikoláris küldöttségnek többet érni el amaz országgal szemben, melynek már úgyis meggyőződése, hogy áldozatokat hozott — és melynek helyzete sokkal kedvezőbb mint a mienk. Azt is tudjuk, hogy a törvényjavaslat felett vita fog keletkezni , a tartománygyűlésnek szabad keze van, szíveskedjék tehát azt elfogadni, vagy elvetni.« görög-török bécsi levelezője — Monarchiánk és a határkérdés. A »Daily Tel.« egyebek közt a következőket írja: »Ausztria-Magyarországnak éppn semmi érdeke sincs abban, hogy ellenezze Görögország kiterjeszkedését. Ellenkezőleg, politikai és nemzetgazdasági érdekei kívánatossá teszik, hogy az adriai littoralén oly ártalmatlan és szorgalmas szomszédai legyenek, mint a minek a görögök. Haymerle báró, ki előbb Athénben követ volt, a helyzetet saját tapasztalatából ismeri s ez megkönnyíti ítéletének függetlenségét.« — A hazánkra s a monarchiára oly rendkívüli fontosságú szerb vasúttal a csatlakozás immár biztosítva van. Andrássy grófnak mindig a legnagyobb érdeme leene, hogy a berlini szerződésben gondoskodott arról a világvonalról mely Magyarországot és annak fővárosát direkt és gyors összeköttetésbe hozza a Kelettel. Haymerle bárónak hasonló érdemül tudandja be a diplomácia s a kulturtörténelem, hogy Szerbiával folytatott erélyes, kitartásban nem szűnő és küzdelmes tárgyalások után végre lehetővé tette azt, hogy a berlini szerződés rendelkezései megvalósuljanak. A magyar kormány is megtette a magáét ez érdemben Minden szépen indul, minden meg volna tehát, de mégis mi történik, midőn eme világvonal kiépítéséről van szó, melynek fontosságáról és nagy jelentőségéről kár egy szót is vesztegetni ? Azt hinné az ember, hogy most már a monarchiában levő pénzerők szörnyű versenyt fejtenek ki, hogy kezükbe vegyék a vasút kiépítését. Pedig dehogy. Belgrádban csak úgy hemzseg az orosz, franczia és angol vállalkozó a szerb vasút kiépítésének megnyerése végett, de a monarchia területéről való vállalkozóról, hogy hasonlóban törné a fejét, még eddig egy szót sem hallottunk. Valóban csodálatos indolentia! Úgy látszik majd csak akkor fognak észre térni az illetők, mikor a külföldi vállalkozók mindent elkaparitottak az orruk elől. — Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletét Vizsolyi elnök megnyitván, elsősorban fölvétetett és Hegedüs Sándor előadó és Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter indokolásaik után úgy átalánosságban, mint részleteiben elfogadtatott a czukoradóról szóló tvjavaslat. Ezután György Endre kérdésére kijelenti Szapáry gr. pénzügyminiszter, hogy a petróleumadóról szólójavaslat a jövő 1881 év elején életbe fog lépni, miután az osztrák törvényhozás azt az őszi ülésszak alatt elintézendi. Tisza Kálmán miniszterelnök három interpelláczióra adandó válaszának tartalmát adja elő, név szerint Hermann Ottónak a petroleum általi szerencsétlenségekre ; — Helfy Ignácznak a temesvári Schermán-féle hagyatékra; — és Gyurgyik Gyulának a magyar napi sajtó termékeinek Bécsben való elárusitására vonatkozó interpellácziókra. Az értekezlet a válaszokat tudomásul vette. Végül Vizsolyi Gusztáv elnök a jelen értekezlet alkalmából, mely a folyó ülésszaknak valószinüleg utolsó értekezlete lévén, meleg szavakban szívélyes búcsút vesz a pártnak úgy jelen, mint távollevő tagjaitól, és a kormánytagjaitól. Ezzel az értekezlet éljenzéssel eloszlott. — Az országgyűlési egyesült ellenzék mai értekezletén tárgyalás alá vétetvén a czukoradó törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat, azt a párt még átalánosságban sem fogadta el. Szombat d. u. 6 órára egy újabb értekezlet tartása határoztatott el. — A magyar beruházási kölcsön összes értékeit a magyar általános hitelbank ma 11.631,778 frt 20 kv. összeg lefizetése mellett átvette. Az annak idejében letéteményezett óvadék egyidejűleg visszafizettetett. A papírok ősz előtt nem kerülnek a pénzpiaczra. (»B. C.«) — A magyar vasúti bankrészvénytársaság a magyar-franczia biztosító részvénytársaság városháztéri helyiségeiben, Lónyay Menyhért gróf elnöklete alatt, ma délután 3 órakor megalakult. E bank alapítói egyrészről a Societé de l'Union Generale (Bontoux és a magyar földhitelrészvénytársaság), másfelől azizberlini bankcég és a de la Haut F. brüsszeli ház vannak szövetkezve. A részvénytársaság alaptőkéje 20 millió frankra rúg, mely összegből — amint ez a mai alakuló gyűlés folyamában konstatuáltatott — tíz millió frank már be is fizettetett. Az ülés folyamában megválasztatott tizenöt igazgatósági tag is, mégpedig a követezőleg: gr. Bánffy Béla orsz. képviselő, dr. Ifloch, György Endre országgyűlési képviselő, Ivánka Imre az északkeleti vasút vezérigazgatója, Jánics Kálmán nagykereskedő, gróf Lónyayoenyhért, vicomte de Maistre a kassa-oderbergi vasút vezérigazgatója, Szőgyényi Imre a szabolcsi Tisza-szabályozási társaság igazgatója, Tolnay Lajos magyar államvasúti vezérigazgató, Utfmann M. G. nagykereskedő, Bontoux Jenő és vicomte d’Harcourt Párisból, de la Hau 11 E. Brüsszelből, Sulzbach Mór a Majna melletti frankfurti »Sulzbach testvérek« czég tagja és végre Landau Hugó e berlini Landau Jakab czégtől. A felügyelő tanács tagjaivá megválasztattak : Gaszner Béla kir. közjegyző, gróf Pejacsevich N. János, dr. Stroiny Sándor ügyvéd és Strebe Károly felügyelő. Az igazgatóság végül gróf Lónyay Menyhértet megválasztó elnökké s gróf Bánffy Bélát valamint Bontoux Jenőt alelnökökké. (B. C.) Elnök jelölés Északamerikában. Az északamerikai köztársasági párttagok Chicagóban tartott elnökkijelölési tanácskozásáról a következő sürgönyöket közli a »D. T.« : C h i c a g f, jun. 5. A tanácskozás reg. 2 óráig tartott. Grantnak 206 szavazata volt, a többi jelölteknek összesen 449, a kijelölésre szükséges szavazatok száma 379. Az ülés oly zajosan folyt, hogy közbeközbe egy-egy fél óráig be kellett szüntetni utczai tüntetések miatt az eljárást. Blaine szenátor látszott a legnépszerűbbnek s úgy látszott, hogy neki van legnagyobb kilátása, hogy jelölt lesz. A credentionálisok vizsgálása vette igénybe jun. 5-én az egész napot. Chicago, jun. 6. A conventió befejezte előzetes munkálatát, jelöltekül Grant, Blaine, Sherman, Edmunds, Wasehburne és Windom neve lettek fölvetve. Ennek következtében a conventió hétfőre elnapoltatok a nélkül, hogy szavazás közben a jelöltségre szükséges szám kijött volna. C,b i c a g o, jun. 7. Az első hallott az elnökre ma volt. A beadott szavazatok 756-ot tettek. Grant 304-et kapott, Blaine 284-et, Sherman 93-at, Edmunds 34-et, Windom 10, és Wasburne 30-at, volt egy üres lap is. Nyomban utána második szavazás rendeltetett el, mely azonban lényeges változást nem tüntetett fel. Délig öt szavazás volt, mind ugyanilyen eredményt mutatott, kivévén, hogy Garfield és Harrison is kaptak egy-egy szavazatot. Délután 2 óráig a főbb jelöltek szavazatainak száma 7- ik szavazásnál még változatlan volt. Fél négyig 15 szavazás volt, amikor is Grant szavazatai 309-re szaporodtak, mig a Blaine szavazatai 281-re szálltak le. Egyebekben változás nem történt. 5 órakor a 18-ik szavazás a következő változást mutatta: Grantnak volt 305, Blainenak 283, Shermannak 91, Edmundnak 31, Wasburnenak 35, Windomnak 10 szavazata s ekkor 7 óráig elszéledtek a választók. Itt megszűnik a tudósítás s az egyenesen hozzánk jött sürgöny szerint, mint esti lapunkban is közöltük, azt mutatja, hogy a Blaine és Sherman párt egyesiték szavazataikat Garfield javára, ki előbb csak egy szavazatot kapott. Garfield a jelöltséget elfogadta s igy ő a köztársasági párt jelöltje. Az elnökjelöltről a következő életrajzi adatokikat közölhetjük : James A. Garfield született Ohióban 1831-ben. Atyjának halála korán arra kényszerítette őt, hogy maga keresse kenyerét; néhány évig anyjának egy kis farmján dolgozott; később, midőn hallotta, hogy az Ohio-csatorna hajók jobban fizetnek, lótrányos lett, minthogy e hajók helyenkint lovak által huzatnak. Nemsokára kormányossá lett, de heves lappangó láza megakadályozta, hogy matróznak szegődjék. Csak felüdülése után határozta el, hogy magának nevelést szerez. A következő években mint ács éjjel-nappal dolgozott. Télen át eljárt a falusi iskolába, hol végre annyi ismeretet gyűjtött, hogy kollégiumba is járhatott s később tudori czimet nyert. ■ Ezután ama vallásfelekezethez csatlakozott, melyet Campbell Sándor alapított és a latin és görög nyelv tanára lett annak Ohióban levő kollégiumában. A polgárháború kitörésekor a 42 Ohió önkéntes gyalogezred ezredese lett és mint ilyen s mint dandárnok 1863. januáriusáig szolgált, midőn a Cumberland folyó melletti vezérkari hadsereg főnöke lett vezérőrnagyi ranggal. Vitézségéért a Chickamuga melletti ütközet alatt 1862-ben, még a táborban a kongresszusba választatott be s azóta folyvást ismét meghivatott. Garfield kétszer volt a kongresszus elnökjelöltje. 1880. januárban Thurmann utódjakép Ohio szenátorává választatott. A semleges »Herald« így ír Garfield jelöltségéről: »Először is szerencsét kell kívánnunk a köztársasági pártnak, hogy nagy veszélytől menekült meg. Ha Grant-ot kiáltják ki, a köztársasági párt halálos órája ütött volna. De ha a valóban kikiáltottat veszszük szemügyre, nem tudjuk, gratuláljunk-e a köztársaságiaknak, vagy részvétünket fejezzük-e ki nekik. Garfield a köztársasági párt igen tiszteletre méltó és kedvelt embere, de csak azért lett kikiáltva, mert a párt tényleges jelentékeny emberei belátták, hogy nincsenek kilátásaik.« A»Newyork Times« ezt írja: »Az egész unió republikánusai biztosnak érzik ügyüket Garfield kezei közt. Pénzügyi kérdésekben következetes volt és erélyesen ellenállt az érték megváltoztatása minden kisérletének.« A »Tribüne«, Blaine híve ezt mondja: »A legérettebb ítélettel és legszívesebb lelkesedéssel tapsolunk a konvenczió elhatározásának.« Országgyűlés. A képviselőház ülése június 10-én. A napirend második tárgya volt a határőrvidéki vél előtti javaslat. lajdonkép négy vonalre szí*u&i e|jK&ibhi&y lttu Az első három vonalrész terjed először Sziszektől Sunjáig, másodszor Sunjától a határszélig, és harmadszor a határszéltől Doberlinig. Ezen vonal kiépítésének czélja egyrészt a határőrvidéket, másrészt a boszniai forgalmat összeköttetésbe hozni a magyar államvasutakkal. Az építés módjára nézve a három különböző rész számára három eltérő tervezet ajánltatik. Az első szakasz építtetnék kizárólag a határőrvidéki erdőalap terhére és egyszersmind általa fedeztetnék, legalább részben, minthogy készpénzzel rendelkezik. Amennyiben pedig nem fedezhetné, a magyar állam előlegezné kamat nélkül a költséget, azonban a határőrvidéki erdőalap terhére. A másik rész a Sunja határszéli szakasz szintén a határőrvidéki erdőalap terhére építtetnék, azonban a magyar állam előlegezné a költséget kamat nélkül. Végre a határszél — de berlini szakasz építtetnék a magyar állam által. Azonban ennek egész költsége 440 ezer frt. Egyszersmind azon feltétel van kifejezve már a törvényjavaslatban, hogy a magyar államnak ezen vonalra vonatkozó tulajdonjoga is biztosíttassék. Tehát ezen vonal építések által közvetlen terheltetése az államnak csak az utóbbi részből származik. Igaz ugyan, hogy bizonyos terheltetés az egyéb vonalak után, mennyiben a határőrvidéki erdőalap nincs azon helyzetben, hogy most a két előbbi vonalszakasznak kiépítését fedezze, azonban másfelől eléretik azon czél, hogy a régen óhajtott, illetőleg legalább is szükségesnek tartott össszeköttetés a magyar államvasut által közvetíttetik, rögtön az állam tulajdonába megy át és állami kezelés alatt marad s ennek következtében a forgalom befolyásolása kizárólag rendelkezése alá bocsáttatik, ami úgy stratégiai, mint főleg politikai szempontból minden esetre jelentőséggel bír. Van ejavaslatnak azonban egy pontja, mely külön megemlítést érdemel: ez a sokat rettegett nevű csatlakozás. Ez mindig úgy volt feltüntetve a magyar közönség előtt, hogy az általa majdan valamikor kiépítendő szalonicai nemzetközi vonalon a forgalom egyenesen Bécsnek vitetik Sziszeken át. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy Bécstől Sziszeken át Kusseváczig illetőleg Szerajevóig a távolság 701 kilométer, Budapestről Dályán és Broódon át Kneseváczig, illetőleg Szerajevóig a távolság 517 kilométer, tehát a két vonal közt Budapest javára a távolsági különblet 183 kilométer. Hogy ezt a távolságot, akármily tarifa, és akármily vasúti combinatió segélyével be lehessen hozni és ezáltal a magyar állam és a magyar forgalom rovására Bécs felé lehessen a forgalmat elterelni, ez absolut lehetetlen. Azt hiszi tehát, hogy ezen úgynevezett jövő zenéje tekintetében is meg lehet nyugtatva a ház, bár abban teljesen osztozik, amit Thaly e tekintetben mondott, hogy ezt a vonalat nemzetközi vonallá tenni roppant nagy költséggel és óriási kiadásokkal járván, az érdekeltek azzal nem fognak sietni. Ezek előrebocsátása után előadja, hogy úgy a közlekedési mint a pénzügyi bizottság szükségesnek tartotta, hogy ejavaslat azon categorikus nyilatkozata, miszerint ezen vonal 1882. okt. 1-éig kiépíttessék, elhagyassák és egyszerűen a kormány annak építési módjára nézve felhatalmaztassék, mégpedig a broodi összeköttetéssel kapcsolatban. Ennek magyarázata igen egyszerű, t. i. czélja az, hogy ha mi akarjuk azt, hogy a királyváros fiumei és általában magyar állami vonalaknak biztosittassék az összes határőrvidéki forgalom, akkor szükséges hogy a sziszek-károlyvárosi rész akkor építtessék ki, mikor a broodi összeköttetés biztosittatik, mert az által válik táppályájává a magyar vonalaknak, és ez által éretik el a magyar forgalom eminens érdeke. Ennek következtében szükségesnek tartották először összeköttetésbe hozni a két vonalat, másodszor szükségesnek tartották, hogy ne vezessék, pénzügyi szempontból, t. i. hat millió nyolczszázezer frtnyi költségről van szó, a sziszek-károlyvárosi vonalra nézve, most pedig pénzügyi helyzetünk, különösen a sok vasúti combinatio egyátalában nem engedi meg, hogy a jelen és a következő év terhére vetessék fel ezen vonal; tehát úgy a forgalmi, politikai, mint a pénzügyi szempont bízta a két bizottságot arra, hogy a törvényjavaslatnak egy fontos pontját ily módon módosítsa. Azért abban a szövegezésben, amelyben a két bizottság a törvényjavaslatot elfogadta, ajánlja a háznak a törvényjavaslatot elfogadás végett. (Helyeslés jobb felől.) Csernátony Lajos: T. ház. Kétségtelen, hogy a sunja-bródi vonal kiépítése után sokkal fontosabbá válik, mint amilyen fontos most a sziszekkárolyvárosi vonal, de én mindamellett nem látom át, hogy oly dolog, mely idővel még fontosabbá válhatik, fontosságánál fogva ne határoztassék el most, hanem elodáztassék azért, mert később még fontosabbá válik. Azért én igen sajnálom, hogy a két bizottság azon megállapodásra, illetőleg határozatra jutott, amely a ház elé terjesztetett és azt valóban nem tulajdoníthatom egyébnek, mint annak, hogy az ülésszak vége felé, mikor több vasúti javaslat állott a bizottságok előtt, azok a milliók utoljára is kápráztatták a bizottságokat, és azért azt mondták, hogy ennyi milliót megszavazunk, de itt van még egy kis vasút, ezt elodázzuk. Azt hiszem, ez az egész oka annak, hogy e vonal kiépítése elodáztatott, mert különben nem volna értelme annak, ami a bizottságnak egy előbbi számú, de most utóbbi tárgyalásra hagyott jelentésének kezdetén áll: »A helyes magyar forgalmi politika egyik régi követelménye az, hogy Fiume felszabadíttassék a déli vasút paralysalő uralma alól, és hogy azt minél termékenyebb forgalmi összeköttetésbe hozzuk az ország különböző részeivel. Ez tökéletesen helyes, ez a czél, de ezzel a czéllal egyátalán nincs összhangzásban azon javaslat, hogy ez a sziszek-károlyvárosi vonalrész építése elodáztassék, mert Sziszek nem csak a fiumei és magyarországi forgalmi politikára nézve, de Fiume fejlődésére is igen fontos, pedig Fiume fejlődése Magyarországnak fontos érdekét képezi, különben nem áldozott volna rá annyit. Nem csak e vonal kiépítése esetében válik Sziszek fontossá, mert fontos az most is, gabona, de főleg fakereskedési tekintetben. Mindenki tudja, hogy régebben, mielőtt egészen a déli vasúttársulat kezébe került e vonal által a fakereskedés, a fakereskedés Sziszekből Fiuménak ment, és ez képezte Fiuménak legéletrevalóbb kereskedését. Azon házak még most is meg vannak Fiuméban, amelyek a kereskedésben főtényezők voltak, amelyek azóta csak tengenek ugyan, de mégis élnek, úgy a jobb felök,amikor e Kejfetsneueoarcia által Fiume is emelkedni fog. Midőn a törvényjavaslat benyújtatott, egész Fiume a legnagyobb örömmel fogadta az előterjesztést, mert épen abban látta kereskedelme felvirágzásának biztosítását, és épen az, bár nem esik el, mert eleinte az a tévedés volt, hogy elesik, de elodáztatott. Én azonban tehát, ezen elodázás hasznát nem látom, és úgy tűnik fel előttem a dolog, mintha valaki egy házat épít minden kényelemmel ellátva, arra százezreket, milliókat áldoz, és azután a lépcsőre vagy egy kis hídra nézve, mely odavezet, azt mondja, hogy ezzel még várhatunk, belekerül egy pár ezer forintba, hagyjuk későbbre. Én ezt nem értem, nem is érinteném, ha nem volna veszélyesebb, mint amilyennek látszik. Kérem a t. kormányt, méltóztassék nyilatkozni, miképen értelmezi a pénzügyi bizottság jelentésének azon felhívását, mely szerint a §-ban az áll: »a Sziszeken túl Károly városig vezetendő vasút tervét és költségvetését készítse el, mely vasút a sunjabródi vonallal egyidejűleg építtessék ki.« Mikorra gondolja a kormány azt elkészíthetőnek és mikorra gondolja az erre vonatkozó javaslatot benyújthatnak. Végül még csak egy kérést vagyok bátor intézni a kormányhoz és illetőleg magához a t. házhoz. (Halljuk!) Ezelőtt néhány hónappal olvastuk, hogy az osztrák reichsrath egy parlamentáris vonaton ment el Triestbe, hogy ott megtekintsen mindent, ami Triest emelésére történt és történhetik; az osztrák reichsrath mindkét házának igen számos tagja elment, meg is néztek mindent pontosan és részletesen és ezáltal bebizonyították azt, hogy személyesen akarnak meggyőződni arról, hogy mi történt Triestnél, és hogy Triest megérdemli az osztrákok érdeklődését minden tekintetben. Ezzel szemben én igen kérem a kormány tagjait egyenként és együttesen, de kérem a t. házat is, méltóztassanak már egyszer nem csak milliókat megszavazni, hanem el is menni, hogy lássák Fiumét, hogy az Magyarországra nézve csakugyan fontos érdeket képez, és hogy e milliók nem a vízbe dobattak, hanem ott nagy dolgok jöttek létre e milliók folytán. Egy kis hidra, egy kis lépcsőre ne sajnálják aztán a még hátralevő költségeket megszavazni, mert ezen kis híd, ezen kis lépcső épen arra szükséges, hogy Fiume hozzájuthasson ama felhalmozott kincsekhez, melyekre szüksége van, hogy kereskedelme fejlődhessék. Kérem a t. kormányt, méltóztassék nekem ez ügyben felvilágosítást adni. Különben a törvényjavaslatot átalánosságban elfogadom. Mocsáry Lajos abban a véleményben van, hogy a vasút elfogadása által a képviselőház nemcsak közjogi, de egyszersmind pénzügyi bonyodalmak terére is jut s ezért kijelenti, hogy ellene fog a javaslatnak szavazni. Ivánka Imre válaszol Csernátony beszédének azon pontjára, melyben annak az kifejezést, hogy meg nem foghatja, miként ejthette el a bizottság a sziszek-károlyvárosi vonal jelenlegi kiépítését. Az elhalasztásnak maga lévén indítványozója, elmondja mi indította erre. Jelenleg ott még nincs más forgalom, mint az, amely Sziszekről jó. Miután az egyidejűleg beterjesztett azon törvényjavaslat, amely a zágráb-károlyvárosi vasútrészek megvételéről szól, azt is tartalmazza, hogy a magyar államvasútnak biztosíttassék a forgalom a sziszek-zágrábi vonalon. S itt épen úgy közlekednek a magyar államvasút vonatai, mint a déli vaspályának vonatai, a sziszekdoberlini vonal pedig a magyar állam által egészíttetik ki, a mai a magyar vasút igazgatóságának kezében van, a forgalom kulcsa mindkét irányban. Már most a távolság Sziszekről Zágrábon