A Hon, 1880. október (18. évfolyam, 256-286. szám)
1880-10-10 / 265. szám
laszul a porta utolsó jegyzékére és egyúttal eszközül arra, hogy a tudvalevő kérdések elintézése a török kormánytól kierőszakoltassék. Az angol kormány mindazáltal oly módon szerkesztette meg előterjesztéseit, hogy azok nem foglaltak magukban határozottan formulázott javaslatot, igen valószínűleg azért, mert számítnia kellett arra is, hogy a hatalmak épen nem lesznek hajlandók en bloc elfogadni mindazt, mit Gladstone és társai proponálni jónak látnak; amúgy is tehát az angol előterjesztések változtatás alá esvén, a londoni kormány a végleges fogalmazást és határozottan formulázott javaslatok tételét akkorra tartotta fenn magának, mikor ismerendi a többi hatalmak nézeteit és álláspontját is. Megindultak tehát az angol propozicziók fölött a tárgyalások a kabinetek között s végül e tárgyalásokból különösen egy eszme forrta ki magát, melyet aztán az angol kormány azonnal formulázott is — végrehajtandó javaslatképen. Azt azonban, hogy miben álljon ez az úgynevezett »eszme,« most még nem tudni. E pillanatban úgy állnak a dolgok, hogy a kabinetek tovább folytatják a tárgyalásokat amaz »eszme« miképi megvalósítása iránt, így tehát »európai határozatról« ez idő szerint még nem lehet beszélni, minthogy még nem létezik. A különböző apókban positív jelleggel föllépő hírek nem egyebek kombinatióknál és sejtelmeknél különösen pedig azok, melyek a nemzetközi flotta Konstantinápoly előtti demonstrátiójáról, a szultán detronisatiójáról és Törökország liquidatiójáról szólnak, a mesék országába tartoznak. Még azon hírnek sincs ez órában positív alapja, mely szerint a hatalmak flottája az aegyei tengerre fogna rendeltetni — legalább egészen bizonyos az, hogy a mi flottánk parancsnokának instructiói semmiben sem lőnek eddigelé megváltoztatva. Ennyit a helyzetről saját értesüléseink alapján. Ezeket most még más forrásból jövő tudósításokkal egészítjük ki. A »Wiener Alig. Zeitung« a következőket jelenti: »Az angol kormány javaslatát tegnap nyújtották át a német kormánynak. Az angol kormány indítványozza, hogy a nagyhatalmak hívják vissza képviselőjüket Konstantinápolyból. Ez a javaslat elfogadottnak tekinthető. Indítványozta továbbá az angol kormány, hogy az egyesült hajóhad vegye ostromzár alá Konstantinápolyt. Ezt a javaslatot elfogadhatatlannak tartja több hatalom. Ezután újabb javaslattal lépett föl az angol kormány, hogy Smyrnát, Gallipolit, Szalonikit és a köztük fekvő kikötőket szállják meg a hatalmak, és a kereskedelem zavarása nélkül tegyék zár alá a vámházakat. Az angol kormány egyik tagja e hó 7-én következőleg nyilatkozott a helyzetről: Az angol kabinet el van határozva, minden habozás, vagy vissszavonulás nélkül folytatni ama politikáját, melynek kezdete a flotta-tüntetés volt, s az angol kormány egyenesen absurdumnak tartja, a Törökország és a hatalmak közti háborúról beszélni, mivel az első konfliktus alkalmával úgy a szultán, mint egész kormányzósági területek el fognának tűnni a föld színéről. Továbbá egész határozottan azt is kijelenté az angol miniszter, hogy a kormány el van határozva az egész ügyet most, ez alkalommal teljesen és végleg elintézni, mert úgy van meggyőződve, hogy ellenkező esetben csakhamar egész keleti Európát véres harczok fognák elborítni, holott ennek most gyors és határozott cselekvéssel elejét lehet venni. A franczia kormánytanács elébe tegnap terjeszté Barthélemy St. Hilaire az angol propozicziókat, melyek minden miniszterben aggodalmakat keltettek s főleg a török kikötők ostromzárolásában hadi cselekvényt láttak, melynek Francziaország nem tehet részesévé a kamarák beleegyezése nélkül, ezek pedig csak november végén fognak öszszeülni. Formulázott és végleges határozatot a franczia kormány nem hozott. Trieszt és Fiume. Mióta a magyar kormány az egymásra következő rendszeres intézkedések által, jelét adta annak, hogy a magyar tengerészet emelésére súlyt fektet, Triest féltékenysége fel van keltve , az osztrák kormányt is ráveszik, hogy fordítson nagyobb gondot Triestre s ne engedje ezt semmi tekintetben Fiume által túlszárnyaltatok A két tengerészeti emporium közt nemes versengés fog kifejlődni. És ez örvendetes dolog. Mert el kell ismerni, hogy a tengeri kereskedelem gazdaggá teszi nem csak az emporiumokat, ahonnan az kiindul, hanem a hátsó országot is, melynek terményeit olcsó vizi után távol külföldre szállítja, cserébe hozván helyettük amaz országok terményeit. Aki pár év előtt Triest és Fiume városát egymással összehasonlító, kénytelen volt beismerni, hogy a kettő közötti versenyről akkor még szó sem lehetett. Triestnek volt hatalmas kereskedelmi társulata, a Triesti Lloyd, mely milliókra menő subventiót kapott az államtól; volt nagyszámú vagyonos kereskedő osztálya, voltak jelentékeny pénzintézetei, kiépített tárházai, volt kiépített kikötője ; kiváló kedvezményekben részesült a monarchia legnagyobb vasúttársulata, a déli vasút részéről, s a monarchia egész tengerészeti közigazgatása oda irányult, hogy e várost tegye az egész monarchia főtengerészeti emporiumává. Fiuménak pedig a természettől adott, de még ki nem épült kikötőn kívül csak egy regényes kinézésű vasútja volt, melyen azonban az odaszállítás még Budapestről is költségesebb volt s nagyobb vesződéssel járt, mint a kerülő után Bécsen át való szállítás Triestbe. De pár év alatt igen sok történt, a mi Fiuménak előnyére szolgál. Kiépült a Dunán át vezető öszszekötő vasút s ennek következtében a fővárosnak pesti része is egyenes vasúti összeköttetésbe hozatott Fiuméval; kiépült a fiumei kikötő s ezáltal e tengeri város egy páratlan kedvező fekvésű jó kikötőt nyert; kiépültek a fiumei tárházak s most már a hatodikat épitik; megváltozott a déli vasút zákány zágrábi vonala s egyesítve lett a duna-drávai vasút a magyar állami déli vasúthálózattal; a fiumei tengerészeti hatóság hivatása öntudatára ébredt s a kormány Fiuméba be és kifutó hajójáratokat rendszeresített és segélyez. Most pedig komolyan tervbe vétetett a még mindig Triesztnek kedvező déli vasúttól független magyar állami vasúti összeköttetés létesítése a magyar kikötő és főváros közt, ami a budapest-zimonyi vasútból kiágazó s a duna-drávai hálózattal kapcsolatba lépő vasút kiépítése által lesz biztosan eszközölhető, ha időközben már előbb Budapestről dunajobbparti vasút nem épülne. S még vizi úton is összeköttetésbe akarják hozni Fiumét a fővárossal, mi czélból az orsz. magy. gazdasági egyesület tanulmányi expedicziót küldött a Kulpa folyóhoz. Ezek oly tények, melyek Fiume forgalmának már is rohamos emelkedését idézik elő, úgy hol pl. a fiumei kereskedelmi kamarának az 1879. évről készült jelentése szerint a bevitel Fiuméba ezen évben 524,958 métermázsával 7.183,201 frt értékben s a kivitel Fiuméból 961,558 métermázsával 10.621,016 frt értékben növekedett, s az egész forgalom tett 1879-ben: bevitel 2.651,177 mm. 30.082,663 frt. kivitel 2.674,101 mm. 37.837,526 frt. Együtt 5.325,278 mm. 67.820,189 frt. A f. évben pedig a forgalom növekedése még tovább halad előre s tán nem sokára eléri a százmillió frt értéket. Most tehát csakugyan komolyan szó lehet már a Triesttel való versenyről. Triest kezdi is már komolyan félteni fölényét s ezért az osztrák kereskedelmi miniszter egy enquetet hívott egybe, mely a mai napon kezdi meg tanácskozásait Triestben, hogy az adriai kikötő emporiuma kereskedelmének emelésére szolgáló legjobb eszközök felett tanácskozzék. Az enquet mint már említettük, elsősorban a fiumei verseny leküzdését tartja szem előtt, s e végből ugyanoly eszközöket emlegetnek, aminőktől a magyar kikötő emelésére törekednek, nevezetesen a kikötőbe vezető vasutak államosítását s a taristák leszállítását. De Velencze és Brindisi kikötők versenyétől is tart Triest, mert az olasz kormány e helyeken állami subventióval segélyezi a most keletkezett új olasz tengerészeti társulatot. Továbbá a Gotthard pálya megnyílta által Genua helyzete is sokkal kedvezőbbé vált: a Keletről jövő áruk most e kikötőn át mehetnek közép Európába. Az arlbergi pálya kiépítése folytán pedig azon forgalom egy részétől eshetik el Triest, mely monarchiánkból Francziaországba előbb Triesten át ment tengeren s jövőre a Svájczon át vasúton mehet. A triesti »progresso« egylet már közzé is tett egy emlékiratot, melyben előadja, hogy minő eszközöktől várja a triesti forgalom emelkedését. »Nagyon kívánatos volna — mondja az emlékirat — hogy a kormány a déli vasút egész hálózatának szabad és korlátlan birtokába jusson.« S aztán a következő programmot adja elő: »Vegye meg a kormány a bodenbach-duxi vonalat, a cs. Ferencz József pályát s egyelőre a buschtiehradi pálya Saaz-weiperti vonalat, és a pilsenprieseni pályának pilzen-saaz duxi vonalát, végül a cs. Erzsébet pálya st. valentin-budweisi vonalat, akkor aztán az állam, ha a Rudolf pályát Triestig meghosszabbítja egy 1000 kilométert meghaladó független hálózat birtokában lesz, mely az adriai tengertől a határon Eger, Weipert és Bodenbach-ig terjed, s ekkér összeköttetésbe hozandja Triestet Németország elsőrendű városaival, Drezda, Altenburg, Chemnitz, Lipcse, Halle, Magdeburg, Braunschweig, Hannovers, Bréma, Hamburg, Lübeck, Stettin és Berlin városával. Továbbá legrövidebb úton elérnék Prágát. A délnyugati csatlakozás érdekében pedig kívánatos a dél-északnémet összekötő pályát, az észak-nyugati pályát megvenni s utóbbit egy vonallal Amstettennel, Zwettel, Schwarzenauon át Iglauba s esetleg Saazon át Wildenschwertbe vezetni. Ha ez egyszer el volna érve, akkor aztán a trieszti kikötő a nagy államvasuthálózattal is összeköttetésbe jönne.« Ily colossalis kívánságot csak kimondani is sok, megvalósítását remélni álmodozás. Sokkal practicusabban jár el a fiumei kereskedelmi kamara, melynek óhajtása oda terjed ,hogy a fiume-károlyvárosi vonal, Sziszekig, a zákány-báttaszéki a Dunáig hosszabbittassék meg, hogy a Száva és Kulpa folyók hajózhatókká tétessenek, hogy a tárházak még annak idejében építtessenek fel s a kikötői munkálatok befejeztessenek, hogy végre tengeri hajózásunk az őt megillető pártolásban részesittessék«. Egyébiránt ne féljünk mi Triesttől s Triest se féljen Fiumétól, mindenik kikötő városnak elég nagy hátsó országa van : amazé Ausztria s Fiumeé a magyar korona területe, nyomat az asztalhoz ültetem. Nem lesz baj vele. Míg a püspök úr ott van, a társalgásban nincs semmi sikamlós. S ha ő távozik, leányomat is lefektettetem. A másik két csoporthoz értem. A második csoport a vadászok csoortja, férjem csoportja. Ennek élén a múlt évben Senermonték és Martinvelleék álltak. Abban a reményben hoztam őket össze, hogy majd Senermonték lányát elvetetem Martiovellék fiával. De a terv nem sült el. Az ifjú Martinvelle Senermon Cypriennet túlságos soványnak találta. Egy kissé . . . hegyesebb feleséget akar magának. Ez évben ennélfogva változtatnom kell itt is. Kerestanyékat (a harmadik csoportból) átteszem Senermonték helyébe. Martinvelleket meghagyom a másodikban. Kerestanyék lánya gömbölyű kis jószág . . . Tán megértik egymást az ifjú Martinvelle-kel. Pénz egyformán sok van Kerestanyéknál s Senermontéknál. S ez a fődolog. Kapitány unokabátyám, Bissy Róbert, a múlt évben a vadászatok éltető lelke volt. Az idén nem lesz szerencsénk hozzá. Róbert a főtáborkarnál szolgált s ennélfogva mindig szabad volt. De az idén valami borsot talált törni a hadügyminiszter orra alá. S most valami kiállhatatlan vértesezredben van. — Francziaország másik végén s a szabadságnak nyoma sincs többé. Oh kedvesem, a mi kormányunk kifogyhatatlan az oly rendszabályokban, melyek a szabadságot sértik. Loubersanhoz és Menessy Pálhoz értem. Uh kedvesem, ez már valódi dráma, de ennek elmondását e levél végére tartom. Mindent összevéve : három dühös vadász marad férjemnek : Mont Coubel, Giroville és Saint-Branchy. S ennyi elég is, oly esztendőre, amelyben nincs vad. De a harmadik csoport, az egészen más. A harmadik csoport az én csoportom. Színjáték és élőképek társasága. A társaságnak én vagyok az igazgatója. Margane az első szerelmes; d'Estillac az első komikus; Montagny a második komikus; Chapelan az atyaszínész ; Sommeryné az anyaszínésznő ... A fiatal hősnő az én vagyok, a te alázatos szolgád. Nos hát, kedvesem, azon kezdem, hogy nincs többé anyaszinésznőm ... Sommery báróné, nagy áhitatossága daczára, föllépett velünk. Egyébiránt csak tökéletes kifogástalan darabokban játszott, a többit csak végig nézte. Érteni fogod, hogy e kettő közt nagy a különbség. S Sommeryné utolérhetetlen volt szerepeiben. Az idén azonban nem lesz hozzá szerencsénk. Nem mozdulhat hazulról. Tudod miért? . . . Harnanicz egy jeszuitát helyezett el sommeryi kastélyában . . . Tizenegyet ugyan útnak eresztett, mert a prefet megszente neki, hogy van egy törvény, mely szerint az ember nem tarthat magánál busz jezsuitánál többet,... de hát busz jezsuitája megmaradt neki. Szegény asszonynak nincs többé ideje színjátszásra gondolni. Húsz vérig sértett jezsuitát vigasztalni, táplálni, szórakoztatni nem könnyű feladat. S nekem nincs anyaszínésznőm. Montagnyval, második komikusommal is bajom van. A múlt hónapban volt berendelve hadgyakorlatokra, mint tartalékos tiszt. Kegyetlenül megviselve tért meg. Bronchytisa, laryngitisa, mit ,tudom én mije van. Komolyan beteg. Utazni akar, a telet délen töltés csak tavaszra tér meg. De nem ez a legnagyobb bökkenő. Az eszem annál a kérdsnél áll meg igazán, amit most beszélek el. Loubersan Matild tegnap meglátogatott. Bizonyosan az utczán látott meg. Csak három napra vagyok Parisban, a fürdő évad s az őszi mulatságok ideje közt; jöttemről pedig nem értesítettem senkit. Hisz három nap nem oly sok, mikor az embernek három négy hóra kell újra ruháznia magát. Tehát tegnap történt. Kimerülve érek haza szabómtól kivel öt órahosszat értekeztem, s ott találom lakásomon Matildot. Két óra óta várt már. Tereferélni kezdünk, de ő csak hímez-hámoz. Láttam, hogy mondani akar valamit, amit---- nem könnyű megmondani. Végre reátért. Azt kérte, hogy másik csoportba hívjam meg. Igazán szólva, vártam e kérésre. Hisz tudod, mi történik. Azt mondják, hogy Malgane úr foglalja el Matild szivében Menessy úr helyét. S Matild nem akar találkozni Menessy úrral. Hát ő is a harmadik csoportba akar jutni. El Malgan úr csoportja, aki a tudvalevőleg első szerelmesem nekem — vagy mit beszélek — neki. — A harmadik sorozatba jutsz mondok neki, ahol Malgane ur van. — Óh nem ezt kértem, felelt nevetve, csak azt, hogy Menessy úrral ne hozz össze. S igen gyöngéden megölelt s eltávozott. Azt hiszed, hogy ezzel vége. Dehogy van. Igazában csak most kezdődik, öt percz múlva új látogató jő. Loubersan úr. A nő után a férj, ő is bizonyosan az utczán lesett rám, s azonfölül azt hiszem, reálesett Matildra is, nehogy találkozzék vele nálam. Zavartnak látszott, s csak hosszú hercze-hurcza után szánta rá magát, hogy megmondja, mit akar. Azt kérte, hogy ne tegyem őt már sorozatba, s hagyjam a másodikban Menessyvel. — Igen örülni fogok, így szólt, ha e három hetet önnél Menessyvel tölthetem. Úgy szeretem ezt az embert. S ő pár hónap óta nem szeret engem. Közönyös, hideg ... Soha se jön hozzánk, pedig előbb, hisz ön tudja, hetenkint legalább kétszer-háromszor ott volt s mindennapos volt. Matild hibája az egész, mert ő oly szeszélyes. Most az a Malgane jár hozzánk, aki olyan bamba ... Az istenért csak Malganeval ne hozzon össze . . . Menessyvel most soha nem találkozom s ez bánt. Úgy szerettem. A körbe kell járnom, hogy lássam. S én nem szeretem a kört. Én az otthon embere vagyok. Megegyeztünk, ugye bár ? A második csoportba tesz bennünket Menessyvel. Ott majd megfogom őt s kényszerítem, hogy kibéküljön Matilddal. Köszönöm. Előre is köszönöm. Elment. S én ott maradtam zavartan, megsemmisülten, bután. S még most is igy vagyok. Keresem a megoldást, de nem találom. Kétségbeesés fog el. Kedvem lenne a sorsra bízni mindent. Kis paprikákra írni a neveket, s sorsolva állítni össze a sorozatokat. Ha a püspök úr abba a csoportba jut, amelyben komédiát játszanak, annál jobb, akarom mondani annál rosszabb. Vagy ki tudja, hát ha ép ez vigasztalná meg legjobban az egyház szerencsétlenségeiért.« Isten veled, kedvesem. Még egyszer tanácsolj mi tévő legyek — Barátnőd M a r c z e 11 a. Saint-D’Aniche Dina Chateaubrun Marcellának. Saint-d’Aniche, szeptember végén. Leveledben, kedvesem, van három szó, mely szivemig hatott: »te, legjobb barátnőm.« Igazad van, az vagyok s be is bizonyitom, összevéve is három nagy bajod van neked : 1. Az, hogy nincsen negyedik a püspök ur whistpartiejába. 2. Az, hogy nincs anyaszinésznőd előadásaitokhoz. 3. A Loubersan-Malgane-Menessy kérdés. A whist s az anyaszerepek dolgát, azokat bizd rám. Ha elszánom magam, tudok én hős is lenni.Ott leszek mind a három csoportban az idén. A whistet rosszul játszom ugyan, de végre is játszom .. . Ott leszek a püspök úr partiéjában. Előre is bocsánatot kérek a renonceokért, de hisz neki evangeliumi lelke van. Megbocsátandja nekem az én bűneimet. Különben is, ez a pár hét a püspök úr társaságában jót fog tenni nekem. Lelkem állapota koronkint aggaszt. . . . Kártyaosztás közben tán időt vesz a püspök úr, megmentend egy hivő veszendő lelkét. Ami az anyaszerepeket illeti, küldd el azonnal valamennyit. Betanulom én ... Ránczokat festek képemre .... Fehér parókát teszek .. . Száz esztendős leszek. Nem félek én attól. Előre is látom, mily enni való vén asszony lesz belőlem. Múlt évben is hajporosan voltam a herczegnő bálján. Minden ember azt mondta, hogy elragadó vagyok, s nekem nem esett nehezemre elhinni. S aztán meg többet ér öregeket játszani, mikor az ember fiatal, mint fiatalokat, mikor öreg. Ami a Loubersan-Menessy-Malgane kérdést illeti, az a világon a legegyszerűbb. Matildnak Malgane kell, férjének meg Menessy.Nos hát! tedd mind a négyet egy csoportba ... Mindegyiknek meglesz, amit kíván .. . Osztozzanak meg kedvük szerint. Barátnőd Dina. A másolat hiteléül U. I. KÜLÖNFÉLÉK. US?“ Lapunk legközelebbi száma rendkívüli kiadásban, hétfőn J. hó Ildikón reggel fog megjelenni. — Az országos magyar képzőművészeti társulat őszi tárlatát a lefolyt héten 1000- nél többen látogatták. — Elég kis szám. — Az óbudai ásatások nagy érdeklődést keltettek mindenfelé. A fővárosba érkező idegenek nem mulasztják el az érdekes régiséget megtekinteni. A szakemberek, sőt magas rangú katonai műszaki emberek naponként mennek ki, a fővárosi közönséget pedig a lóvasút alig győzi kivinni. A közúti vasúttársaság a nagy forgalomra tekintettel szaporította az Ó-Budára menő kocsik számát és különösen gondoskodott, hogy holnap, vasárnap képes legyen a nagy közönséget kivinni. A lévasut óbudai állomásától egy jó fél órai gyaloglással ér az ember az amphitheatrumhoz, amely itt egész napon át telve van járókelőkkel. Az ásatásokat vezető Torma Károly dr. a legnagyobb előzékenységgel mutogat és magyaráz meg mindent. Az ásatási költségek részben fedezésére nem ártana gyűjtő perzselyt tenni ki a helyszínen. Nagyon valószínű, hogy a látogatók nagy része szívesen adna e czélra egy pár hatost,s ily módon több száz forint gyűlhetne össze. Az idei újonczok, kik az occupált tartományokban fekvő ezredekhez soroztattak be, már e hó elsején bevonultak a tartalék ezredekhez, hogy a cs. kir. közös hadügyminiszter rendelete folytán november 15-ikéig kiképeztessenek és azután ezredeikhez küldethessenek. A hadügyminiszter rendelete a Dél- Dalmátiában fekvő ezredek ujonczaira is kiterjeszkedik. Azon ujonczok közül kik itthon maradnak, egy része hó 26-án, a másik része pedig november elsején vonul be. — A magyar vasúti bank a jövő hó elsejétől már saját helyiségében a gróf Festetich féle házban fog működni, hol az iroda helyiségeit az egész II ik emeleten helyezték el. — Állatkerti sorsolás. A harmadik állatkerti sorshúzás holnap (vasárnap) délután fél 6 órakor fog megtartatni; számos díszmadár, különösen sok papagáj, s egyéb értékes állat sorsoltatik ki. A látogatók egy-egy sorsjegyet kapnak ingyen. — Üzérkedés színházi jegyekkel. A népszínház igazgatósága az egyetemi, valamint a hivatalnok-egyleteknek naponként bizonyos számú színházjegyet enged át felére leszállított ár mellett, az egyleti tagok számára. Tegnapelőtt este egy fiatal ember több ily első erkélyre szóló jegyet, melyet 1 frt pénztári ár helyett 50 krért vásárolt, a színház előtt 80 krajczárjával kínálgatta és többet el is adott. A színházi pénztárnok értesülvén ezen üzérkedésről, a fiatal embert elfogatta; ez mint Hirschfeld Mátyás orvostanhallgató igazolta magát és névjegye átadása után szabadon bocsáttatott. Rákosi Jenő igazgató ezen eset következtében az orvostanhallgatók segélő egyletétől az eddig adott kedvezményt megvonta. Ez egylet azonban küldöttséget menesztett az igazgatóhoz, mely is a kedvezményt újból kieszközölte, azt ígérve, hogy a jegyek eladása körül ezentúl a legszigorúbb ellenőrzést gyakorolja. A vagyonbukott ferencz-józsefvárosi takarékpénztár csődfelügyelője a napokban terjesztette be a valódisági ítéletek alapján a kirietési tervezetet a kereskedelmi és váltótörvényszék mint csődbírósághoz. A csődvagyon felosztása és a hitelezők kifizetése — kik követeléseiknek körülbelül 60°/0-át kapják meg — nem fog a jövő tavasz előtt megtörténni. — A főpostai sikkasztáshoz. Maxikoff Ambrus letkési születésű postahivatali szolga 1874. év óta van a postaigazgatóság szolgálatában s nem egyszer volt már ellene vizsgálat, de mindig eredménytelenül. Hogy üzelmei jobban ellenőrizhetők legyenek, a lipótvárosi fiókpostáról a főpostára helyeztetett át. Maxikoff a losonczi vasútállomáshoz szokta a csomagküldeményeket szállítani, s a múlt héten is egy csomag elveszvén, reá háramlott a gyanú , bár kutatás is történt házánál, de a kutatás nem vezetett eredményre. E percztől nevezettnek minden lépteit éber szemek kisérték, de ennek ő kitérni látszott, mert azt hitte, hogy szavainak kellő hitelt fognak adni, ha állítja, hogy a losonczi postára szállított 30 csomag közül hiányzó egy db 650 írttal teli posta zsacskó — elveszett. Mint említettük, Maxikoff sikkasztással vádoltatván, a főkapitányságnak adatott át, honnan őt a kir. ügyészség vette át. Megjegyezzük még, hogy a 650 frt nem egy boríték, hanem a pénzes zsacskóban volt több pénzes levél tartalmát képezi. — Rendőri statisztika. A fővárosi rendőrségnél múlt hóban összesen 729 egyént tartóztattak le.— Ezek közül átadatott: A kir. ügyészségnek 98, a kir. büntető járásbiróságoknak 102, összesen 200, és pedig: lopásért 130, csalásért 36, s testi sértésért 34, kórházba küldetett 33, elöljáróságokhoz kisértetett 5, alkapitányságokhoz 65, katonai hatóságokhoz 29, megkeresés folytán letartóztattatott 15, rendőrileg fenyíttetett 132, igazolás után elbocsáttatott 60, kényszer útlevéllel elutasíttatott 15, s eltolonczoltatott 175. Utczai megtámadtatás e hóban nem fordult elő. A letartóztatottak száma e hóban az előző augusztus hóval szemben 492 főnyi csökkenést mutat, ami meglepőn igazolja az új törvénykönyv behozatalának sikeres eredményét. —■ Lieszkovszky fegyelmi ügyét a fővárosi közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya mint II-ed fokú fegyelmi bíróság ma tárgyalta s határozatkép kimondta, hogy az I-foku fegyelmi bíróság Ítéletét helybenhagyja. Minthogy a fegyelmi eljárás a pénzügyminiszter utasítása folytán rendeltetett el, az iratok a határozattal együtt hozzá fognak felterjesztetni mint utolsó fórumhoz. — Kisajátítási esküdtszéki tárgyalás. A teherpálya építése alkalmából több magántelek kisajátítása válván szükségessé, az állam, mint építő, a kisajátítási esküdtszéki tárgyalások megtartása végett a budapesti kir. polgári törvényszékhez a bejelentéseket megtette. Minthogy a polgári törvényszék esküdtszéki tárgyalásoknak megfelelő helyiséggel nem rendelkezik, e kisajátítási esküdtszéki tárgyalások a várbeli Fortuna épületben levő új és eléggé tágas esküdtszéki teremben fognak megtartatni. — Lopás és orgazdaság. Hrabovszky András, Eigl Nándor helybeli disznókereskedőnél alkalmazott cseléd, gazdájától 11 zsák kukoriczát és 2 zsák darát lopott el és azt Rózsa György alsó-némedi juhásznak eladta, ki a kukoricza és dara lopott voltáról tudomással birt. E miatt Hrabovszky András a lopás büntette és Rózsa György az orgazdaság büntette miatt áll ma a törvényszék előtt, és tanukép kihallgatott károsult fél Eigl Nándor az elnök Pap József kérdésére, várjon a vádat föntartja és vádlottak megbüntetését kivánja-e, nemmel felel, minek folytán Jenny ügyész a vádlottak ellen indított fenyitő eljárást a bűnt. törv.könyv 115 §-a alapján kérte megszüntetni. Védő dr. Wellisz Vilmos ügyvéd ez indítványhoz hozzájárult. A törvényszék rövid tanácskozás után vádlottakat fölmentette és azoknak azonnali szabadlábra helyeztetését rendelte el. A kelet iparszükségleteinek, kereskedelmi és forgalmi összeköttetéseinek tanulmányozása végett a magyar földművelési miniszter szakférfiakat fog keletre kiküldeni s ezzel összefüggésben Budapesten keleti muzeum felállitása terveztetik. .. Köszvény és idegbajban szenvedők nek. E helyen már tettünk ismételve említést a Kwizda Ferencz János csász. kir. udvari szállító ur által Korneuburgban előállított köszvényfolyadékról. S mint azt a folyton beérkező bizonyítványok igazolják, ezen készítmény a szenvedő emberiségnek valóban égető szükségén segített s a köszvényes és csuzos bajokban mint biztos hatású, mondhatni csalhatatlan szernek tekinthető. Ama számos s gyakran valóban meglepő eredmények folytán, melyek a Kwizda-féle köszvény folyadékkal elérettek, a kereslet oly tömegessé vált, hogy Kwizda ir kényszerítve látta magát készitményeinek raktárait tetemesen megszaporitani s ma már kapható az Osztrák- Magyarország valamennyi hirnevesebb gyógyszertárában. Irodalom, művészet s tudomány. — Az akadémia második osztálya f. hó 11-én tartandó ülés tárgyai. Láng L. (mint vendég) értekezései a magyar és osztrák államháztartás tiz évi eredményéről. Szilágyi Sándor jelentése az erdélyi levéltárakban tett kutatásairól. — Csengery Antal emlékirataira vonatkozólag egy kőnyomatú lap után több helyen , nálunk is közölve volt, hogy azokat Gyulai Pál még most nem adhatja ki, mivel élő személyekről sok megrovás van benne. Felhatalmaztattunk kijelenteni, hogy ez állítás teljesen alaptalan, sőt Gyulai Pál nem is lett felszólítva ez emlékiratok kiadására. — Az »Üstököse legújabb szám a következő tartalommal jelent meg : A hír története. (Versekben, Los Sen-től) —Tallérossy Zebulon levele Minden váró Ádámhoz. — Habarék. — Nagyjaink képei dupla kiadásban (Szilágyi Dezső két képpel). — A Lélek vagy a szamár. Rémséges história, de nem Hugo Victortól. — Lantos Sebestyén a színházban. — Haszontalan tudnivalók. — A műcsarnokból. (Három kép.) — Ökvöndözések. — Bú és öröm. (Vers Lantos Sebestyéntől.) — A kaszárnyából. — Ama bizonyos csizmadia és felesége kérdései , feleletei. — Ex cathedra. — Képzőművészet. — Karmoló Péter levele feleségéhez. — Borkorcsolyák. — Szerkesztői Bobrosa. — Az »Üstökös« Jókai Mór humorisztikus lapja, melyet Szabó Endre szerkeszt, megjelenik, hetenkint egyszer, Jankó János remek karrikatúráival. Ara negyedévre 2 frt. Az előfizetési pénzek legczélszerűbben postautalványnyal, az »Üstökös« kiadóhivatalába, (Budapest, Athenaeum) küldendők. — Uj zeneművek. Táborszky és Porsch nemzeti zenemükereskedésében megjelentek: Rudolf-csárdás és Stefánia-csárdás. Rudolf trónörökös és Stefánia kir. herczegnő ő fensége kézfogójának emlékére. Mind a kettőt zongorára szerző Rácz Pál. Ára egynek 1 fzt. — Uj mű Voltaire-től. Parisban »Lesottisier« czim alatt igen díszes kiállitásu könyv jelent meg, mely Voltaire egyik, Szentpétervárott őrzött, eddig kiadatlan kézirati művéből foglal magában részleteket. A legtarkább vegyületben vannak benne: történeti rajzok, gúnyos észrevételek, röpke, könnyelmű dalok, philosophiai elmélkedések, melyek között igen sok a közönséges, a jelentéktelen, de vannak szép részletei is. — Goethe »Hermann és Dorothea« czímű költői művét a miniszteri tanterv a gymnáziumokban olvasmányul tűzvén ki, Hoffmann Mór nagykanizsai tanár erre vonatkozólag tankönyvet is készített, melyben Goethe életrajzát, a költemény szövegét, aesthetikai tárgyalását s a szöveghez mellékelt tárgyi jegyzeteket adott. Egészben véve gondosan készült mű. Ára 48 kr. — A nemzeti színház jövő heti műsora. 11. Willemer maignis (Uj betűg. 2-szor), 12. Lohengrin (Wilma assz. utolsó vendégjátéka), 13. Fösvény Gringoire, 14. Jeanette menyegzője. — Gizella, 15. Villemer marquis (uj bétán. 3-szor), 16. Kegyencznő, 17. Vén bakancsos, Szellemdus hölgy, 1 . Mscbetli (uj bétán. 2-szor.) A várszínházban. Kényes ügy. Más okból. Kelvinné (Először.) Jeanette menyegzője. Gizella. — A népszinházban vasárnap »Vereshajú« hétfőn »Mátyás diák, kedden »Kornevilli harangok« szerdán »A sárga csikó« csütörtökön » A szép perzsalány« pénteken először Lukácsy Sándor legújabb népszínműve »A szerelem sötét vérem«. A főszerepben Blahánéval. Szombaton és vasárnap ez újdonságot ismétlik. A hermina-téri botrány. Müller német színházigazgató zöld falragaszokon hirdette ma, hogy előadást tart a Hermina-téri színházban. Képzelhető, hogy — ismerve a német színházi havcrok történetét és annak legújabb stádiumát — nagy meglepetést szült ez a hirdetés a fővárosban. Még nem volt 6 óra, s már nagy néptömeg csoportosult a hajós utczába a színház felé. Az utcza, a színház folyosója, a foyer tele voltak közönséggel. Kíváncsian tekintett mindenki a másikra, hogy lesz-e csakugyan előadás ? Lesz-e közönség és valóban váltanak-e jegyeket ? Jöttek is váltottak is jegyeket, de az édes kevés volt, s alig telik ki belőle a Müller direktor holnapi büntetése a kihágásért. A foyerben különösen nagy élénkség uralkodott, s nagy eszmecsere folyt a fölött, hogy lesz-e előadás vagy nem ? Egyik fiatalember felolvasta egyik német lap mai esti számát, amelyben közhírré van téve a belügyminiszter határozata, amelylyel a tanács határozatát jóváhagyja e színház koncessziójának megtagadását illetőleg. Mások meg abba reménykedtek, hogy mint hire járt, Rákosi a népszínház igazgatója fog közbelépni, miután a Donna Juannitát ő vette volna meg a szerzőtől. (Ez azonban téves hír volt, mert Rákosi nem is tett lépéseket a darab megszerezhetése végett, s bizony nem is vesztett vele.) Müller folyton föl s alá járt a csarnokban, hol a kassát nézte, hol a színházba tekintgetett. Érdemjelét kabátján viselte. »És itt Müller!« suttogta az ifjúság , a direktorral szemben fenyegett állást foglalt el, miután ez intézkedett, hogy a csarnokban rendőrök állják el az ajtókat. Midőn egyik konstáblerrel beszélt, valaki elkiáltotta: »Halljuk Möllert, halljuk!« — és az ifjúság utána kiáltá. Müller kalaplevéve németül adá tudtára az ifjúságnak, hogy aziránt tudakozódott, jött-e valami tiltó rendelet. Kérte egyúttal, hogy legyenek csendesen, egy negyed óra múlva meg fogja mondani, hogy játszhatik-e vagy nem. A heves vérű fiatalság már benne volt a »halljuk«-ban, s midőn belépett Vadnai, harsány kiáltással »hallani« akarta Vadnait. V. azonban sietett a pénztárhoz jegyet váltani. Nem volt kedve beszélni. A másik részről sem hallgattak. Ezek meg ellentüntetést csináltak, s abszugolták a fiatalságot s csak egy pillanatra szűnt meg a lármájuk, midőn »der Herr Ágai kommt« suttogásra tisztelettel nyitottak utat az érkező Ágainak. Azután ismét felhangzott a »halljuk Müllert« kiáltás, mire ez haragosan rohant le a karzat lépcsőjéről, s oda kiáltá: »Was wollen die Kerlen von mir?« Erre a megharagudott ifjúság kikelt Müller ellen s abszugolni kezdte.Hogy erre a tüntetésre el voltak a színháznál készülve, látszott abból, hogy mintegy 10—15 egyén, teljesen hasonló botokkal kivált a háttérből, s »Hinausz! Hinausz .«-kiabálással kiűzte a hirtelenében magát védeni nem tudó ifjúságot. Akik a színházban már bent voltak, komoly bajtól félve rohantak kifelé. Müller lecsillapította a kedélyeket nagy bajjal, azzal az ígérettel, hogy skandalumot nem akar, s az esetleg jöhető tiltó rendeletre azonnal bezárja a színházat. A kiszorított tömeg erre kívül kezdett tüntetni. A zajra ezután a rendőrség főnöke értesíttetvén a dologról, kivonult az egész rendőrségi apparátus: mintegy 80 lovas és 120 gyalogos élükön a főkapitánynyal Thaisz Elekkel, meg a rendőrtisztekkel. A hajós utca két végét, a Lázár-, ó- és más mellékutczákat, a sugárút szembe fekvő utczáitól-