A Hon, 1880. október (18. évfolyam, 256-286. szám)

1880-10-14 / 269. szám

Budapest, 1880. Csütörtök, október 14. 261­. száza. 18-ik évfolyam. Reggeli kiadás. Szerkesztési Iródni Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok- tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. K­iad­ó-h­ivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten húshoz hordva reggeli és esti kiadás együtt­­ 1 hónapra ........... 1 frt S hónapra . . ..................................... ■ 6» 8 hónapra ....................................................... 18 » Az esti kiadás postai különküldéséért felül­fizetés negyedévenként .......­­ » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, október 13. Alig van politikai t­ekintetben tanulsá­gosabb valami, mint az a viszo­n, melyben az angol kormány van a közvéleménynyel és saját előzményeivel szemben. Napról-napra nagyobb zavarba jő Gladstone saját ígéretei és követelé­si tekintetében úgy Európával, mint saját nemzetével. Megbuktatta, a leg­szenvedélyesebb izgatás és a legtúlcsigázot­­tabb k­övetelések folytán a Beaconsfield kor­mányt. A nemzet elégületlenségét kelte fel ez ellen és reményeit fokozta önmaga iránt, ki­jelentvén, hogy szakít az előbbi kormány harczi politikáj­ával, úgy Afghanisztánban, mint a Fokföldön, nemkülönben Európában, mi­által nagy megtakarításokat fog eszkö­zölni, helyreállítja a pénzügyi egyensúlyt, leszállítja az adókat, kibékíti Izlandot, foly­tatja a temető-, vadászati-, megyei törvény­­javaslatokkal a reformokat, rendezi a birtok­­viszonyokat és — ezt különösen hangsúlyozta — helyreállítja Anglia tekintélyét a kül­földön. Ennek a sok ígéretnek és az »atrocity meetingek«-től kezdve a caucusokban való pártszervezkedésig folytatott izgatásnak volt tulajdonítható az, hogy már az 1876—1879-ki pótválasztások alatt 15 választó­kerületből 12-öt elhódított a kormánytól Gladstone pártja és az átalános választásoknál nagy győzelmet aratott, a­melyben fő tényező volt, hogy a pénzügyi eredmények kilátásba he­lyezése nagy hatással volt a népre. Ez most már keservesen tapasztalja (és pedig ugyan­csak rövid idő alatt) hogy mennyiben csaló­dott. Gladstone egyetlenegy lényeges pont­ban sem válthatta be ígéretét. Afghanisztánban feladott ugyan egy nagy darab területet, de Kandaharból vissza­vonulni és a sereget redukálni nem tudó, sőt, egyelőre, a télre ezt kilátásba sem helyezi. Ellenkezőleg értesült közlönyök azt ígérik, hogy a seroy-csapatok szaporittatni és az indiai ezredek magasabb békelétszámra fog­nak állíttatni. A Fokföldön pedig, épen oly módon jött a Gladstone kormány a hasútok­kal, a grikak­kal összeütközésbe, mint az előbbi kormány, melynek a minden áron való háborúkeresést lobban­tó szemére, t. i. követelte ama törzsek lefegyverzését és azok fellázadtak. Minthogy pedig az Európán kí­vüli háború minden évben 100— 150 millió forint költséget okoz Angliának, igen termé­szetes, hogy ezentúl is a pénzügyek nem ja­vulni, hanem rosszabbulni fognak és ennek következtében igen valószínűleg a jövedelmi adó kilátásba helyezett leengedése helyett, annak és más adónemeknek emelése fog be­következni. Izlanddal is ugyan­csak megjárta Glad­stons. Vádolta Beaconsfieldet, hogy terjeszti a nép között az elégületlenséget (épen, mint a­hogy a Titza-kormányt vádolja az ellenzék) késik a reformokkal, ezért terjed a »home­­rule«-párt (épen, mint nálunk vádolják a kormányt a szélbal terjeszté­sével) és így kénytelen erőszakos rendszabályokhoz folya­modni, nevezetesen a fegyvertartási tilalom­hoz és a rendőri vizsgálatokhoz. Gladstone mind­ennek megszüntetését ígért­e. És — né­hány hónap alatt — oda jutott, hogy a »ho­­merule«-ok nyilan lázadásra szervezkednek Parnell kijelente, hogy programmjuk az iz­­landi föld felszabadítása és az angol parla­menti tárgyalások teljes megakasztása. Egy vagyonos földesúr Irl­ndban meggyilkolta­tott, két megyében ostros állapotot kell­ ki­hirdetni és reformok helyett Izland: egyfelől az elégületlenség terjedésének, másfelől a ki­vételes rendszabályoknak szintere. Pedig a bérlők fizetési tartozásának megszüntetését proponálta a kormány egy törvényjavaslat­ban, mely azonban a lordok házában megb­kott és különben is, még az íreket is oly ke­véssé elégíte ki, hogy már ki volt adva a jel­szó ellenében: a bérletek fixírozására és vég­leges megváltására. Parnell és társai szeret­nék a bérleteket hűbéri viszonynak tüntetni föl, mely az állam közbejöttével megváltan­dó lenne, Így­­ ékite ki Gladstone Izlandot és igy vette elejét az elszakadási párt terje­désének! Ki lehetne mutatni részletesen, hogy mennyire ábrándította ki saját pártját s milyen ellenségeivé tette azon radikálisokat, kik győzelmének főtényezői voltak és ennek fejében kabinetében három állást nyertek, be lehetne mutatni reformjainak mellékes és épen nem ígért irányban való haladását, így­­ a takarékbetéteket szok­ta mag — a megyék pénzügyének ígért reformja helyett. Pedig Angliában is, mint nálunk, ez egyik égető kérdés, mert az önkormányzati kiadások ott tíz év alatt 650 millió forinttal szaporod­tak, vagyis megkétszereződtek. Gondoskodott a vadászati törvény némi javításáról, de a londoni vízvezeték ügyét, mi miatt Beacons­fieldet megbuktató, kezébe sem vette. Azonban az angol belügyi kérdések he­lyett, pillantsunk Anglia nemzetközi helyze­tére. Itt már az új kormány nagy tevékeny­séget fejtett ki , de minden lépése egy-egy ellenmondás és fiaskó volt. Rálépett a ber­lini szerződés általa ócsárolt alapjára és en­nek legjelentéktelenebb részét, a montene­­gróit, egész Európa háborúba sodrásával akarta megoldani. Európa észretétt és az angol kormány ott áll, hogy vagy minden tervével fölhagy és abdikál, vagy békés po­litika helyett folytat, önmagára hagyva, leg­feljebb Oroszországgal szövetségben, ennek javára, tökéletesen idegen érdekért háborút, mely a mellett, hogy roppantul költséges, még az ígért nemzetközi békét és non inter­­venczió elvét, mely a whig politikának fél­százados alapelve­ is szétrombolja és Angliát Oroszország szolgájává teszi, de békére és megtakarításra csak akkor vezethet , ha megbukik. Ezt érzi Anglia és ezér­t nő az elé­­gületlenség Gladstone ellen. Valószínűleg nem kerüli el sorsát. Eddig elérte azt, h­gy fölza­varta hazáját és Európát. A­miből mindenki láthatja, a­ki látni akar, hogy az ellenzéki iz­gatása, követelés és ígéret so­kszor okozhat egy­­ országnak nag­yobb bajt, egy pártnak nagyobb­­ sz­égyent, mint a­milyent elhárítni igért. — A párisi átalános szabadalmi kongresszusra a kereskedelmi miniszter — mint a »B. Corr.« írja — magyar megbízottak gya­nánt Hegedűs Sándor országgyűlési képviselőt, ki már az 1878-diki szabadalmi kongresszusnak is alelnöke volt, és Her­ich Károly osztálytanácsost küldte ki. — A budapesti Duna rész szabályo­­zására a folyó évre engedélyezve volt 685.992 írt, a 3000 évre előirányzott a közlekedési miniszter 1.030.000 frtot. Ez összegből fordíttatni fog a szabá­lyozási művek fentartására 10.000 frt; a promontori ágban létesítendő szabályozási munkákra 1 millió frt. A szabályozási tervről, a költségelőirnyzatról kü­lön előterjesztést készíttet a miniszter. A szabályo­zási felügyelet és felülvizsgálatra 20.000 forint vé­tetett fel.­­ A fiumei kikötő szabályozására 1881. év folyamán a miniszteri előterjesztés szerint 486.000 frt fog fordittatni és pedig a Bianchini-féle uj vállalatnak kiadott munkák befejezésére, mely munkákra 819.454 frttal irányoztattak elő s 1880- ban félig készülnek el, 400.000 frt; a móló és rak­part vágányaira 60.000 frt s a felügyeletre 26.000 forint. — Újonnan felállítandó illeték­kiszabási hivatalok. Mint biztos kutforrás­­ból hallja egy kolozsvári lap, az erdélyi részekben Déva, Sepsi-Szt-György és Székely-Udvarhely fognak kapni egy ily hivatalt. Az erzsébetvárosi, fogarasi és csíki adófelügyelők ez év végével fel fognak oszlat­tatok . A márcziusi rend­eletek végre­hajtása tárgy­áb­an adandó utasításokkal foglal­kozott tegnap a párisi rendőrbiztosoknak a rendőr­főnöknél tartott gyűlése, melyen a belügyi államtit­kár is jelen volt. Az el nem ismert szerzetek kiűze­tése iránti utasítások mentek tegnap a vidékre. Va­lamennyi Párisi­an jelenlevő praefektus parancsot kap, hogy azonnal állomására utazzék. A barátok ellenállásra készülnek. A klerikális notabilitások folyvást tanácskozásokat tartanak a kolostorok felei­­vel. B­u­ff­e­t tegnap reggel a domokos-rendiek zár­­dájában volt. A kiűzetés napja és órája m­­ég mindig bizo­nytalan. A szerzetesek minden éjjel bezárkóznak a zárdákba a klerikálisok vezéreivel. Jules Ferry bizalmas levelet intézett a rektorokhoz, melyben uta­sításokat ad az i­mpekcziókra vonatkozólag, melye­ket a jezsuiták ama tanintézeteiben kell alkalmazni, mely­ek a törvények kijátsz­ásával újjászerveztettek . A porta köreiből kiszivárgott biztos hírek szerint ama beszélgetésekből, melyeket a szultán, Szaid és Asszim pasák folytattak Hatzfeld, Tissot és Cance követekkel, a porta azt a biztosítást nyerte, hogy Németország, Franczia- és Auszt­­r­ia-Ma­gy­ar­or­szág, ha a porta beváltja Dul­­czigne rögtöni átadása iránti ígéretét, készek a többi függő kérdéseket a portával való békés diplomatiai alkudozások útján kiegyenlíteni. Angliáról és Oroszországról azonban azt hiszi a porta, hogy ezek, ha most lemondanak is az erősza­kos eszközök igénybevételéről, a jövőre mégis fentart­­ják maguknak a szabadkéz politikáját.­­ A cseh szabadelvűpárt bizalmi fér­­fiai a tegnapelőtt Prágában tartott tanácskozás foly­tán következő rezolucziót hozták: »Mi, a szabadelvűpárt bizalmi férfiúi, tekintet­be véve, hogy egy egész éven keresztül nem jöttünk közelebb a nemzetünk kívánt egyenjogúsításának ke­resztülviteléhez és tekintetbe véve, hogy a cseh nem­zet hazánkban mindeddig rövidséget szenved , azon várakozásunkat nyilatkoztatjuk ki reichs­­ralhi képviselőink előtt, hogy ők elkeseredett érzel­meink, aggodalmaink és panaszaink hű tolmácsolói lesznek az illető helyen. Azon kívánalmunkat fejezzük ki, hogy képvi­selőink a velünk szemben ily állást foglalt kormány iránt ne viseltessenek feltétlen bizalommal, hogy ne elégedjenek meg puszta ígéreteivel, hanem, hogy ha­tározottan követeljék, hogy érdekeinkben haladékta­lanul cselekedjék. Ha pedig meggyőződnének, hogy a kormány tartózkodik a cseheket jogaik gyakorlatába helyezni és csak arra törekszik, hogy a jelentéktelen, sőt nem valódi konc­essziókkal megtörje a cseh nép szláv szellemét, úgy bízunk képviselőink becsületében és hazafiasságában, hogy felhasználják az alkalmas esz­közöket és hogy különösen a cseh-morva klubban szorgalmazni fogják a határozott fellépést a kormány ellen, e mellett lehet remélni a többi autonóm klub barátságos együtt­működését. Ha itt azonban nem ta­lálnának elegendő támogatást és a kormány sem javí­tana a viszonyokon, úgy megvárjuk, hogy képvise­lőink a nemzet jogaihoz és tiszteletéhez méltó álást foglalnak el, hogy határozott oppozícziót fejtenek ki, s hogy ez állhatatos hazafias oppozícziótól őket sem­mi tekintetek el nem riasztják, a klub többségének akadálya sem, s hogy ha kell, önállóan is fognak mű­ködni, védvén a nemzet nagy ügyét.« — Dulcigno átengedését Gladsto­ne — a »Köln. Zig« egy párisi levelezője szerint — személyesen nem akarja tudomásul venni és a berlini szerződés más pontjainak erőszakos végrehajtását is folytatni szándékozik, még ha Európától erre nézve nem is kap meghatalmazást. Francziaország, Német­ország és Ausztria-Magyarország Gladstonet ezen az utón nem fogják követni, sőt kényszerítve vannak e visszautasító magatartásra, mert a szultán csak azért engedett, mert megígérték neki, hogy Eu­rópa Dulcigno átengedése után minden további ha­jóhadi tüntetésről le fog mondani. Csak Oroszország van elhatározva Angliával együtt járni el, míg Olasz­ország politikája kétséges marad ; kérdéses azonban, képes lesz-e Gladstone szándékait keresztül is vinni, mert több angol miniszternek az a nézete, hogy azzal, a­mit mostanig elértek, meg kell elégedniük, és hogy nem kell Oroszországgal egyedül akarni cse­lekedni. S­a­i­n­t-H­i­l­a­i­r­e az angol kabinetet eddig Challeme­­-L­ac C­u­r nagykövet által csak szó­belileg értesítette, hogy Francziaország nem fogadhatja el az angol ajánlatokat. A franczia külügyminiszter e nyilatkozatot Ausztria- Magyarországgal és Németországgal való megegye­zés következtében tette, melyek az angol politikát szintén rosszalják. Hivatalosan e hét vége felé fog Barthélemy St. Hilaire válaszolni az angol javaslatokra, ha Dulcigne átengedése egyátalán nem tesz fölöslegessé minden választ. A franczia köztársasági lapok többsége örvend, hogy a porta engedett. A reakczionárius lapok nem titkolják elégedetlenségüket, hogy Francziaország Ausztria-Magyarországgal és Németországgal egy csapáson halad. A »France« is rosszalja ez egyetér­tést , azt követeli, hogy Francziaország a külpoliti­kában egészen semleges maradjon. A közvélemény igen elégedettnek mutatkozik, hogy Gladstone politikája s ezzel együtt Gambettáé is hajótörést szenvedett.­­ A nemzetközi posta kongresz­­s­z­u­s, múlt vasárnap nyílt meg Párisban. A kon­gresszuson az összes európai államok képviselői meg­jelentek ; ezeken kívül Egyptom és India is küldött oda képviselőket. Cochéry franczia porta és távírda miniszter nyitá meg az ülést, üdvözölte a képviselőket s azon reményét fejezte ki, hogy a kongresszus tanácskoz­­mányai oly hasznosaknak fognak bizonyulni, mint a múltban megtartott hasonló nemzetközi összejövetelek. S említést érdemel, h­ogy Cob­éry miniszter alkalmat vett magának biztosítani hallgatóit, hogy Franczia­­ország épen oly békés politikát követ most, mint az 1878-iki nemzetközi kiállítás alkalmával, s hogy a köztársaság mindenkor a békés vállalatok előmozdí­tása mellett leend. A miniszter beszédére H­e­f­s­­­e­­d­e Hollandia postafőnöke, mondott a kongresszus tagjai nevében köszönetet a szívélyes fogadtatásért, és emlékeztette a kongresszust, hogy tegnap volt ha­todik évfordulója a berrni posta­egyezmény megkö­tésének, mely igen emlékezetes a postaügy történel­mében. Hofstede felhívására Cochery fogadta el a kongresszus elnökségét; ezután kineveztettek a kongresszusi titkárok, ezzel a kongresszus első ülése véget ért.­­ Az izlandi állapotokat a »Köln. Zig« londoni levelezőjének egy czikke szomorú vilá­gításba helyezi. Már az izlandi földbirtokosok leg­jobbjai sem érzik magukat biztosságban. Ezek közül 105-en összejöttek, hogy Cowper lord alkirálynak és Forster izlandi miniszternek lefessék az izlandi állapotokat és a kormánytól tűrhetetlen helyzetükben segélyt kérjenek. Sötétben kellett tanácskozniok, ne­hogy utólag, a sötétben meggyilkolják őket és az alkirályhoz intézett első kérésük az volt, hogy neveik ne kerüljenek a nyilvánosság elé, nehogy azok viselői ki legyenek téve a föld-liga boszújának. A 105. kér­vényező egyhangúlag konstatálta, hogy a dolgok úgy állanak, hogy egyikük se biztos, elevenen fogja-e la­kását elérni. Többen a titkos törvényszék kezei közé kerültek, mások csak azért menekültek meg, mert küszöbüket sose hagyták el rendőri kíséret nélkül. Mint földbirtokosok nem követelhetik be többé a bérletet, mint békebírák többé nem teljesíthetik kö­telességüket, mert minden a föld-ligának nem tetsző ítéletük egyenlő volna halálos ítéletükkel. Becsületes bérlők nem mernek fizetni, s ha ezt mégis megteszik, éjjel és titokban keresik fel a földbirtokost, de nyug­­tatványt nem fogadnak el, nehogy ily kompromittáló iratot találjanak náluk, ha hazamenőben a titkos törvényszék szál­ei megtámadnák és kikutatnák. Te­hát már a becsületes bérlők élete se biztos. Ha laká­saikban megtámadják és bántalmazzák őket, nem merik magukat védelmezni, mert nagyon jól tudják, hogy ha a betolakodók valamelyikét esetleg megöl­nék, az esküdtek őket emberölés miatt elitélnék, míg a gyilkos fölmentetnék, ha a liga szolgálatában cse­lekedett. Még bajosabb dolguk van a törvényszéki szolgáknak, kik bérletfelmondások kézbesítésével van­nak megbízva. Hivatalos kötelességüket csak erős rendőri fedezet mellett teljesíthetik; a posta- és táv­­iróhivatalnokok se merik kötelességüket teljesíteni, mert megtámadásoktól és bántalmazásoktól tarta­nak, ha kedvezőtlen hírek továbbadói lennének. Ily módon nyilatkozott a 105 földbirtokos s egyúttal kijelentették, hogy békebírói, községi képvi­selői stb. hivatalaikat nem viselhetik tovább. Az alki­­rály és az izlandi miniszter pedig bevallották vála­szukban, hogy az eléjük tárt kép — fájdalom — megfelel annak, a­mit hivatalos jelentésekből régóta tudnak, s mindketten őszinte részvétük kifejezése mellett megígérték, hogy a kormány, »mint eddig« minden »lehetőt« meg fog tenni az élet és tulajdon védelmére, a­mivel azt látszik mondani, hogy már eddig is minden »lehetőt« megtett. A sajtó is került a minisztériumnak tanácsokat adni. Az állapotok Izland nyugati és déli részében napról napra tűrhetetlenebbé lesznek s láthatólag növekedik a veszély, hogy a lakosság jobb érzületű része is a föld­ligához fog csatlakozni. Ha a dolgok idáig jutandottak, a kormány feladata természetesen még sokkal nehezebb lesz. Ez azonban egyelőre nem tett más intézkedést, mint hogy a fegyveres rendőri hatalom Mayo és Galway grófságokban megerősíttes­­sék. Gladstone, úgy látszik, kifogyott mentőgon­dolataiból, vagy nem akar e másodrangú kérdéssel foglalkozni, míg Montenegró, Görögország és Ör­ményország és Európa becsületének megmentése sze­rencsésen nem lesz végbe vive. Sürgősen óhajtandó, hogy e mellett kissé Anglia becsületét is szem előtt tartsa, mert ezt Izlandban nagyobb veszély fenyegeti mint Dulczigne előtt. A magyarhoni ág. hitv. egyházegyetem közgyűlésének előértekezlete. — okt. 13. A holnap tartandó egyetemes közgyűlés tár­gyait előkészítendő, ma este 5 órakor előértekezletre gyűltek össze a közgyűlés tagjai. Nagy számmal vol­tak jelen az egyházi és világi elöljárók: Rad­­v­á­n­s­z­k­y dr. egyetemes felügyelő, P­é­c­h­y Tamás a képviselőház elnöke, br. Próna­y, Fabinyi Teo­­fil, Szentiványi Márton kerületi felügyelők, Karsay, Czékus és Szeberényi szuperin­tendensek, továbbá Szontagh Pál, Sárkány József stb. esp. felügyelők. Radvánszky br. elnököt éljenzéssel fo­gadta az értekezlet, midőn megérkezett. Helyét elfog­lalván, s az értekezletet üdvözölvén, mindenekelőtt kijelentette, hogy G­e­d­u­l­y szuperintendens másod­elnök betegsége miatt akadályozva van a megjelenés­ben, s így K­a­r­s­a­y szuperintendenst kért föl a társ­elnökség elfogadására. Forró köszönetet mond ezután a bányake­­rületi egyháznak azért a meglepetésért, a­melyben őt ma délután részesítették. A kerület ugyanis volt felügyelőj­ét díszes album­mal lepte meg, a­melyben a kor, lelkészek és ta­nárok arczképei (109 drb.) foglaltatnak. Az átadás­kor a meglepetés okozta elfogultság miatt nem tudta kifejezni köszönetét. Teszi azt most. (Éljenzés.) Felolvastatta elnöki reláczióját, multévi elnöki működéséről. E reláczió főbb pontjai, a­melyek a holnapi közgyűlés tárgyait képezik, a theologiai akadémiának hol leendő felállítása. (Pozsony és Eper­jes.) Erre nézve a tiszai egyházkerület terjedelmes emlékiratot nyújtott be az egyetemnek, s a pozsonyi egyház újabb ajánlatokkal lép elő. A reláczió sajnosan említi föl azokat az izgatá­sokat, a­melyek a Narodni Noviny s más tót lapok­ban megjelentek. E tárgyban a belügyminiszter eré­lyes leiratot intézett a főfelügyelőhöz, vizsgálat megej­­tése végett. Elnök áttette az ügyet az illető szuperin­tendenshez (Szeberényi) de ez semmit sem tudott kideríteni, mert a gyanúsított tanítók és lelkészek mindent tagadtak.­­ Elnök óhajtaná, hogy az egyetem fejezze ki sajnálkozását a megtörténtek fe­lett, mert tagadhatatlan, hogy ily állam­ellenes izgatások történtek. A lelkészek és tanítók becsülete megkívánja, hogy az egyetem fejezze ki rosszulását ez izgatásokkal szemben­ — Többi pontjai a relácziónak az eperjesi kollégium megszüntetésének kérdése, továbbá a középtanodai törvényjavaslat, és hagyatéki ügyek, stb. Czékus István szuperintendens az izgatá­sokhoz szólva, azokkal szemben hallgatni nem sza­bad. Fejezze ki sajnálkozását az egyetem. Ez leg­alább óva inti az illető titkos izgatókat, hogy ilyet ne tegyenek. S ha mégis teszik, az egyetem kötelessége a kellő erélylyel eljárni. Szeberényi kijelenti, hogy ő erélyesen vizs­gálta az ügyet kerületében (mert ott jelentek meg a hírlapi közlemények), de az anonym czikkekkel szem­ben semmit sem tudott kideríteni. De egyébiránt ő a zuglapokban megjelent bármiféle közleményekre nem ad semmit, mert ott bajt nem csinálnak s azt tisztessé­ges ember nem szokta olvasni. Különben azt is kije­lentheti, hogy inkább hírlapírói pikantéria az egész izgatási kérdés, mint valóság. Szentiványi Márton kir. felügyelő : Csak­hogy nagymértékben gyanúsítja a lelkészeket és ta­nítókat az a körülmény, hogy ez izgató lapokat já­ratják és olvassák. Minden pártember a maga párt­lapját olvassa. Az egyetem rosszulása vissza fogja riasztani őket, hogy ne pártolják a hazafiatlan zugla­pokat. — És az értekezlet el is határozta, hogy rosz­­szalni fogja jegyzőkönyvileg az egész tót izgatási dolgot. A theolog­ akadémia ügyében még a tiszai egy­házkerület és a pozsonyi egyház küldöttei között fel­merült vita után a Szinovácz-féle hagyaték és végrendelet kérdésében bizottság kiküldését fogja az értekezlet a holnapi közgyűlésen pártolni. Ezzel az értekezlet véget ért.* Az ág. bányakerület közgyűlése a mai napon ért véget. Ma délelőtt tárgyaltatott a Székács-alap kérdése, a­melyet (1350 frt) egyesítenek a papgyámolító alappal (4000 frt.) Több házi apróbb jelentés után a kerület kimondotta, hogy kívánja az eperjesi jogakadémia fentartását, de csak úgy, ha ké­pes lesz megfelelni a törvényes követelmén­yknek. A theol. semináriumnak Pozsonyban való felállítását mondotta ki a kerület, s ezen határozatát most is fentartja. Még néhány apróbb ügy elintézése után a közgyűlés véget ért, tisztáztatnak és a vélemények kicseréltetnek, vagy az administratív közegek felvilágosításai megadatnak majdnem mindenütt változás nélkül hagyatnak hely­ben az előirányzott összegek. Egyik legérdekesebb és legérdemesebb vita volt ma a »népnevelési szükséglet« rovata alatt felvett 860.000 frt összeg megszavazásakor. Félreismerhetlenül látszott, hogy úgy a kor­mány, mint a bizottság tagjai, legkomolyabban töre­kedtek kiegyenlíteni azon nehézségeket, melyek a népnevelésnek a valódi szükséghez méltó segélyezhe­­tése és az államnak pénzügyi viszonyai között lé­teznek. Meghallgatta és figyelembe vette a bizottság Gönczy miniszteri tanácsos előterjesztése alapján, hogy az országban 10681 községben van ugyan iskola, de 2201 községben még iskolaépület sincs; ez utóbbiak közül 1899 még bir oly szerencsés fekvéssel, hogy tanuló gyermekei legalább a szomszéd község iskolá­jába el­mehetnek, mig 302 község teljesen meg van fosztva gyermekeinek rendes iskoláztathatásától. Meg is tette Helfy azon indítványt, hogy a kor­mány terjeszszen be egy oly költségvetést, mely az egész szükségletet felölelje, de aztán ő maga is megijedt hogy minő kivihetetlen terv volna egyszerre ekkora munkához hozzá fogni s mennyi kielégíthetetlen igényt ébresztene fel a községeknél; azért bele­nyu­godott a bizottsággal együtt, hogy a miniszter, úgy a­mint eddig is tette, kíséri el figyelemmel a szükségek legsürgősebbjeit s azokat takarékosan, de úgy, hogy a fejlődés és haladás folytonos legyen, gyámolítsa, segélyezze. A bizottság annál is inkább belenyugodhatott ebbe, mert lehetetlen elismeréssel nem viseltetni azon haladás iránt, mely minden gátló nehéz körül­mények daczára is e téren eléretett s tekintettel az ezelőtt csak néhány évekkel létezett állapotokra is, örömmel vehette tudomásul, hogy az 1879. év végéni adatok szerint 15,715 iskola van, amelyekben 21,421 tanító működik. Az iskolák között 1538 községi, 13,688 feleke­zeti, 238 magán és 251 állami. Felosztásukra nézve 71 felső népiskola, 94 pol­gári iskola s 15,550 elemi iskola van. Ha pedig ehhez még azt is hozzá­veszszük, hogy az állami iskolák száma már a jelen évben is újra mintegy 40-el szaporodott, sőt ezen kívül a tanítóké­­pezdék mellett is mág 23 létezik: nem vádolhatjuk a kormányt s magunkat, hogy a lehetőt meg nem tettük s ezen tapasztalaton okulva reménynyel néz­hetünk a jövő elibe is, mert hiszen, ha a népnevelés­re fordított egész összeget tekintjük, ez eléggé tekintélyes, a mennyiben csak az előbb említett isko­lák fentartása is (az 1879. tanév végéni adatok sze­rint) 9.539,818 frtot vett igénybe. Ezen összegtől: 1. Ingatlan vagyon jövedelmét képezi 716,452 frt 3. Tőkék kamatait 284,046 , 3. Tandíj czimén befolyt 1.318,533 » 4. Segélyekből, m­é­g pedig : a) állami 637,313 » b) községi 3.516,873 » c) egyházi 2.523,975 » d) egyéb forrású 542,646 » Az állami segélyre vonatkozólag még megje­gyeztetik, hogy a múlt évre költségvetésileg előirány­zott 840,000 frt s itt fönnebb látható 637,313 frt közötti különbséget képező 202,681 frt összeg helyi­ségek megvásárlására, épületek emelésére stb. fordít­­tatott, mert a föntebbi összeg csakis a folyó fen­­tartási költségekre, fizetésekre stb. adatott ki. Ha tehát ezt komolyan figyelembe veszszük, nem mondhatjuk hogy népnevelési ügyünk a nemzetnek mostoha gyermeke. Ezzel azonban korántsem az volt c­élunk, hogy az állapotokat fényeseknek és olyanok­nak tüntessük fel, mintha itt meg lehetne állapodni, sőt ellenkezőleg magunk is azok közé tartozunk a­kik az állam legfőbb feladatául tekintjük a népnevelés ügyének lelkes felkarolását, mert csak ebben látjuk jövőre annak zálogát, hogy a valódi értelmesség álta­lános lesz s mindazon szomorui szélsőségek, melyek a most roppant számban levő féltudákos elem által országszerte minden téren annyi bajt okoznak, elfog­nak enyészni s az értelemmel higgadtság, valódi haza­­szeretet és nor­mális társadalmi állapotok fognak min­den honpolgárt üdvös együttműködésre képessé tenni. — r. * A bizottág ma d. e. 10 órakor Szontagh Pál (nőgr.) elnöklete alatt tartott ülésében folytatta az 1881 évi államköltségvetés tárgyalását. Napirenden van a v­allás- és közoktatá­si miniszteri költségvetés tárgyalásának folytatása. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Szapáry Gyula, Kemény Gábor b, Trefort Ágoston miniszterek, Gönczy, He­gedűs miniszteri tanácsosok és Hi­­­be­r­t p. n. m. főszámtanácsos. A tegnapi ülésről Hegedűs által szerkesztett jegyzőkönyv hitelesítése után Zichy Ágoston gr. előadó folytatólag előterjeszti, hogy az ipari ügyek tárgyalására megnyerendő közeg ré­szére előirányoztatott 3000 frt. ajánlja, hogy a múlt évi 2500 frt maradjon meg. Wahrmann azon esetre ha lehet épen alkalmas egyént kapni, az ösz­­szeget megszavazza. Szontágh Pál (gömöri) miután tapasz­talja, hogy az ilyen külön közeg általi tárgyalás, és vezetés igen üdvös, (példa a borászat ügye) helyesli s miután az iparügyet is igen fontosnak tartja, az összeget megszavazza. Helfy nem osztozik az előb­­­­bi nézetben s igen veszedelmesnek tartja, hogy a mi- idj A képviselőház pénzüg­­yi bizottságaiból. — okt. 13. A pénzügyi bizottság, ha tán gyorsabban is mint tavaly, de mindenesetre igen komolyan és rész­letekbe is belebocsátkozva tárgyalja a jövő évre be­terjesztett költségvetést. S ezen tárgyalás figyelem­­­mel kísérése alkalmával világosan kitűnik a beter­j­esztett költségvetésnek takarékos és reális volta, mert alig fordul elő rovat, melynél a tagok különbö­ző véleménye és tájékozottsága folytán az előirányzott tételek szükséges és czélszerű volta felett élénk esz­mecsere ne fejlődnék ki s mégis, midőn az eszmék

Next