A Hon, 1880. december (18. évfolyam, 316-345. szám)
1880-12-01 / 316. szám
mazás az illetők kérésére történt, a német nyelv tanítása pedig csak a tisztek elffiatalítása érdekében van. Ezért, valamint a honvédségisek a Bemünnepről elmaradásáért (mit mi sem tartünk okadatoktnak) kár gyanúsítani a szépen fejlődő intézményt. Hanem hát ez is olyan remininiscentia a múltból, milyen a 48-as honvédeknek állami ellátása iránt most keletkezett bizalmatlanság. Addig, míg ez fel nem ajáltatott, követelték; mióta megtörtént, az »elvhűek« közül a leghívebbek (Novák, Majoros) visszautasítják azt. Szerencsére azonban ebben már a szélsőbal túlnyomó része is levetkőzte a pártszellemet és kikelt az ultrák ellen, szavazott a kormánynyal. így lenne ez sok egyébben, ha elfogultságukat mérsékelni és a viszonyokat higgadtan mérlegelni akarnák, így pl. be kellene látniok, hogy a honvédség felsőbb katonai kiképeztetése milyen szépen halad előre, a törzskari szolgálatra is mint neveltetnek tiszteink és így csak idő, mégpedig rövid idő kérdése az, hogy a legfelsőbb katonai kiképeztetésre is alkalmas tanerőink legyenek és ezek segítségével egy felsőbb katonai intézetet állíthassunk fel, nemcsak a honvédség, de a közös hadsereg magyar tagjai számára is. Amíg azonban erre magyar tanerő, tankönyv nincs, a költség kidobott pénz lesz, és erre vezetne az a határozati javaslat, melyet ma a szélsőbal egyik tagja benyújtott, de melyet a túlnyomó nagy többség, mint most kivihetetlent, elvetett. Ezek voltak a mai vita főbb pontjai, és ezekhez csatlakozik a tegnapi vitából egy rokon tárgy : a katonai büntető törvény és eljárás reformja. Ez a kérdés az, melyben mindnyájan egyetértünk. A győri és kolozsvári esetek sürgősebbé tették, mint valaha volt, a katonai büntetőtörvény és eljárás reformját, mert a mostani állapot nem nyújt sem a katona élet- és jogbiztosságának, sem a polgárság vagyon- és életbiztosságának, a katonai önkény vagy visszaélés ellen kellő biztosítékot. Tudjuk, Pauler igazságügy- és Bylandt gróf hadügyminiszternek (a delegáczióban tett) nyilatkozatából, hogy az uj kódex és eljárástervezet e biztosítékokat megadja ; — tudjuk, hogy még csak néhány pontra nézve kell a kormányoknak megállapodniok és ezért sürgetjük annak létesülését, hadd legyen minél előbb vége a mostani tűrhetetlen állapotnak. Más magában az is jó, hogy a közönség tudja, hogy nem a legújabb szomorú esetek folytán, de már régen gondolt a kormány e reformra, és hogy a Trövin idén létre is jő. — Az országgyűlési szabadelvű párt ma d. u. 6 órakor Vizsolyi Gusztáv elnöklete alatt tartott értekezletén tárgyalta és elfogadta az országház építésére vonatkozó trvjavaslatot. Ezután tárgyalás alá vétetett a hadmentességi díjról szóló törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat, mely szintén elfogadtatott. Ez utóbbihoz hozzászóltak: Hosztinszky János, Hegedűs L., Miksa Elek és Tisza miniszterelnök. Országgyűlés* A képviselőház ülése nov. 30-án. (Folytatás esti lapunkhoz.) A honvédelmi tárcza tárgyalása alkalmával felhozottakra a következőleg felelt — mint jeleztük — Szende Béla honvédelmi miniszter: T. ház! (Halljuk!) Az általános elvek és a rendszerváltozás kérdésének tárgyalására nézve elfogadom az előttem szólt több képviselő úr azon nézetét, hogy ezekre nézve a tárgyalásnak nem most van helye, hanem helye lesz akkor, mikor a véderőről szóló törvény néhány szakaszának megváltoztatását célzó javaslat fog tárgyaltatni. Most csak röviden egy pár vádra és hozzám intézett kérdésekre leszek bátor egy pár észrevételt tenni (Halljuk!) Ismételten felhozatott azon vád, hogy a honvédség nem magyar, hogy a Ludovikaakadémiában a tannyelv a német, hogy minden törzstisztnek kell németül tudnia. Ez már gyakran elmondatott s ha nem csalódom, Degrét képviselőtársam által és volt is már szerencsém rá felelni, hogy nincs úgy Most is csak röviden akarom ismételni, hogy a Ludovika-akadémiában a tannyelv a magyar és nem a német. Hogy a német nyelv ott taníttatik, annak az okát is volt már szerencsém megmondani. Oka ennek azon viszony, melyben a közös hadsereggel vagyunk, melynek folytán a német nyelv tudása haszon de nem kár. Tudnia kell a német nyelvet annak a kapitánynak, aki törzstisztté akar lenni, de tudnia kell nemcsak a német, hanem a horvát nyelvet is, valamint megfordítva a horvátoknak tudniuk kell a német és magyar nyelvet, mert hivatva vagyunk együttesen működni, és hogyha a hadsereg együtt van, nem lehet képzelni azt az állapotot, hogy a vezénylők azoknak a nyelvét ne tudják, akiket vezényelnek, mely ott a német, itt a magyar, amott meg a horvát. Kell tehát oda iparkodni, hogy a szükséghez képest ezen nyelveket megtanulják és így nem lehet szemrehányást tenni abból, hogy a német nyelv a Ludovika-akadémiában taníttatik, de másfelül nem lehet ebből azon következtetést vonni, hogy a Ludovikaakadémiában a tannyelv a német. Degré képviselő úr átmegy a zadlatási hely megbeszélésére. Azt mondja, hogy ezen hivatalra szükség nincs. Nem azokat fogom itt felhozni, amiket ő hitt, hogy fel fogok hozni. Akinek csak némileg fogalma van arról, hogy mi a teendője a honvédfőparancsnokságnak, az tisztában lesz az iránt, hogy , az adlatásra okvetlenül szükség van. Lehetetlen egy egyénnek, legyen az akár ki, legyen akármilyen buzgó, e teendőket teljesíteni, mellőzvén azt is, hogy betegeskedhetik és máskép is el van foglalva. Az az argumentum, hogy a főhadparancsnokságnak sincs adlatusa, ide nem alkalmazható, mert a főhadparancsnokság kerülete sokkal kisebb mint Magyar-és Horvátország, és mivel itt 4—5 — 6 hadparancsnokság van. Ez tehát nem argumentum. De ha ezeknek nem volna is adlatusuk, a honvédfőparancsnokságnak teendői valóban nagy szabásúak, ott pontosul össze minden, nem úgy mint a főhadparancsnokságoknál, hol a teendők csak egy része van; továbbá a honvédfőparancsnokság hatásköre kiterjed Magyarországra, beleértve Erdélyt, és Horvátországra is. Aszt hiszem tehát, hogy aki komolyan megfontolja a honvédfőparancsnokság teendőit, azon következtetésre fog jutni, hogy az adlatási állás betöltése igenis szükséges volt. Ha már a vádaknál vagyok, áttérek Pulszky képviselő úr azon vádjára, hogy nekem tudnom kellett volna, hogy a katonai élelmezésnél változtatás történt. Ő vádat emelt ellenem, hogy nem tudom, mi okoknál fogva ezen felemelt összeget a költségvetésbe föl nem vettem. A budgetet júliusban szerkesztettük, szeptemberben már be volt terjesztve, s a pénzügyi bizottság dolgozott rajta. Később hozatott a delegácziónak ez ügybeli határozata, s ezen határozat csak pár nap előtt szentesíttetett. Nem volt tehát módomban a szükséglet megszülemlését tudnom, és így a budgetbe nem is vehettem fel. Azóta beterjeszthettem volna ugyan e részben jelentést a t. háznak kérve, hogy a pénzügyi bizottsághoz utasítsa, de a már összeállított egész munkálatot nem akartam megzavarni. A törvény határozottan és világosan rendeli, hogy az illetékek egyformák legyenek a honvédségnél és a közös hadseregnél, aminek természetes folyománya tehát az, hogy az ott felemelt élelmezés itt is felemeltessék. Ezeknél fogva nem tartottam hibának, ha ezen meghatározott tételt póthitel útján jelentem majd be, el akarván kerülni mindazon zavarokat, melyek az előbbi benyújtás által az eddigi munkálatokban előidéztettek volna. Ez az indok és nem más. Ernuszt Kelemen I. képviselő úr három kérdést intézett hozzám. Az első kérdés az: elég tisztje van-e a honvédségnek? Többször volt már szerencsém jelenteni azon sajnos körülményt, hogy nincs. A tisztekben a legnagyobb a hiány. De hol rejlik a hiba ? S mi oka annak, hogy amint felhozatott, a pécsi táborban volt rá eset, hogy egész században egy tiszt volt. Mozgósítás alkalmával az arány kedvezőbb volna, mert a gyakorlatnál tekintettel vagyunk és tekintettel kell lennünk sok emberek magánviszonyaira, és ha ezek így igénylik, készek vagyunk őket a gyakorlattól fölmenteni, ami mozgósítás esetében igen természetes, nem történnék. De, mert az arány kedvezőtlen voltát érzem s a bajon segítni akarunk, azért adtam be a védtörvény néhány pontjának módosítására vonatkozó törvényjavaslatot, amely e bajon, remélem, segítni fog, mert ott van az az elem, melyet a hadapródokból kaphatunk, s remélem, hogy az egy évi önkénytesekből is fognak tisztek jutni, ami szaporodást fog előidézni, de valljuk meg, hogy annak oka, hogy oly kevés a tiszt a honvédségnél, önmagukban rejlik, mert pl. az egy évi önkénytesek a törvény értelmében leszolgálván a közös hadseregben a 10 évet, ezután nem igen akarnak a honvédséghez átjönni. Az ő szempontjukból értem őket, mert sokkal kényelmesebb a még hátralevő két évet a közös hadseregben tölteni, mert nem kell más egyenruhát csináltatni és nem kell új vezényletet tanulni s ott biztosak benne, hogylemző karait kell kiemelnünk, továbbá: az Ilon és Elek közti kettős, s Parasznyai lelkesítő énekbeszédét, melyből a honszeretet erőtelje sugárzik ki. Az első két felvonásban a cselekvény magyarázatára szolgáló hosszabb párbeszédek és társalgások egyhangúságát szerző nagy routin és szerencsével ellensúlyozza a zenekari kíséretre fektetett találó zöneképletekkel és a különböző zeneszerek által feltüntetett hangarabeszkekkel, minőket oly gazdag mennyiségben találunk a nagymesterek műveiben. Kiemelendő érdemük ezeknek az, hogy — ritka esetet kivéve — mindig magyar, vagy legalább is magyaros rhytmusra támaszkodnak. A 3-ik felvonás zenéje, az alkalmiság bélyegét hordja magán, mitől nem szabadulhatott szerző a látványosságra fektetett cselekvény tarkaságai folytán. A magyarok, a lengyelek váltakozó éneke, és pohárdala, a tábori esketés ceremóniája, a fegyvergyakorlat, a hadi zaj, a csatára való sorakozás külső aparátusa, s végre a roham, mindez oly zenei keverésre csábítja az ízót, hogy a szélegység kívánalmainak megfelelni majdnem lehetetlen. De ha ezt kevésbé találjuk is fel ebben, kárpótol érte a dynamikus hatás változatossága, mely folyton feszültségben tart. Dallamosság s finom árnyalás tekintetében e felvonásban is kivételt képez Elek magándala, mely dallamszövését s főleg kiséreti hátterét tekintve, egészen az újabb iskola alapján áll. Hullámzó, tovafokozódó finom magyar dallam, mely elringatja a hallgatót, mint meleg nyári napon az erdők s mezők határja az édesen szunynyadót. A coupirozott melódiák fél és egész zárlatai elmosódnak s megmegszakittatnak ebben s csak egy bájos dallamhimbálódzást érzünk, mely meghat és elandalit. E felvonás cselekvényének eredeti egymásutánja, legtöbb módosuláson ment keresztül, nemcsak a zeneköltő intenziója, hanem utolsó napokban még a rendezőség tervváltoztatása folytán is, s aki az Aigner Lajos által elhirtelenkedve kinyomtatott szövegkönyv és a lapok ismertetései után e felvonás scenirozási hatásaitól várt legtöbbet, az talán nem mindenben találta várakozását kielégítve. Több zenészeti szépség is kárba vesz ezáltal, mit — őszintén szólva — csak sajnálhatunk. De mire való is aztán a szövegkönyv scenikai utasítása s a vezérkönyv után vezetett betanulás fáradsága, hogy ha mindez utólagosan fölmerülő nézetek, melléktekintetek és elhajló ízlésnek esik áldozatul. Zeneileg a 4-ik felvonás hangulata egészíti ki az elsőét, költői mozzanatok váltakoznak itt a maguk természetes folyásában. Ismét vasárnap a templomba beharangoztak. Elek visszakerült ismét falujába folytatni lelkészi hivatását, habár a szabadságharcz még nem zajlott le. Ilonról mit sem tud s mielőtt átlépné a templom küszöbét, kedveséről emlékezik. Dallamán mély érzés vonul át s jellemző a kifejezésben Bent a templomban felhangzó zsoltár-ének meghatóan jellemzi a magyarországi protestáns chorálének modorát orgonakisérettel, mely annyira elüt a más vallások, főleg a katholikus vallás chorál énekétől. Az egyházi ének alatt hazaérkező s a színtéren megjelenő Ilon és Parasznyai kettőse, melylyel a rég nem látott csöndes falut üdvözlik, szintén hangulatteljes zenei szám, melyet találó ellentétes hangulattal szakít meg Csipkés hazsártoskodó fellépése, miglen az átalános öröm kifejezését ecsetelő végkar aztán egészen a népies kedélyhangulat rhymikai képleteibe csap át, miáltal az egész dalmű hangulati egyöntetűsége érvényesül. Erkel e legújabb dalműve, mindenkire igaz és nem mesterkélve csinált hatást fog gyakorolni, aki fogékonysággal bír s és úgy élvezni tudja a természetes, de egészséges mezei virágokat is, mint a műkertészet — sokszor csak kierőszakolt — termékeit. De e mellett kielégítheti magasabb igényeit is, akár a pathetikus declamatió, akár a hősies, erőteljes kifejezés, akár pedig a hangszerelés mesteri kezelése felé vonzza is egyéni ízlése. Csak a tárgyilagos ítélet szempontjára kell helyezkednünk. Mert, valamint a közéletben legrosszabb tanácsadó a szenvedély, úgy a műkritikában is az igazság kiderítésének leginkább útját állja a subjektivitás, vagy bizonyos tárgyak iránt táplált rögeszme vagy pláne ellenszenv. Az érdemekben megőszült mestert pedig — aki egy félszázad óta világítja és termékenyíti dúsan a magyar zeneirodalom összevissza kuszáit és koronáit talaját, tartsa meg az ég még igen sokáig, hogy még sok Sault változtasson P ál-lá ! Az előadásról más rovatban szólunk. Id. Ábrányi Kornél, gyakorlatra be nem hivatnak, nálunk pedig be kell őket hívni, hogy a vezényletet megtanulják, és a honvédség viszonyaival megismerkedjenek. De elvártam volna tőlök annyi — nem akarom mondani hazafiságot, mert ott is ép úgy kötelességet teljesítenek, mint itt hanem a honvédég iránt való ügybuzgalmat és sympatiát, hogy átjöjjenek. A contemplált intézkedés folytán az egy-éves önkénytesekből is lehet számítani számos átlépőre. Kétségtelen dolog, hogy minden uton és módon iparkodni kell a tiszti anyagot előkészíteni és szaporítni. Ez már több ízben szóba is hozatott, s remélem, siker is fogja törekvéseiket koronázni, ha alsóbb katonai tanintézeteket, azaz inkább katonai nevelőintézeteket fogunk a hazában felállíttatni, amelyekből a fiatalság kijőve, a tiszti anyagot szaporítni fogja. Ez intézkedést mindenesetre alul kell kezdeni a kisebb iskoláknál, mert lehetetlenség volna azt tenni, amit Mednyánszky Árpád b. képviselő úr akar, hogy mindjárt vezérkari iskolákat állítsunk fel és félre is értett engem Mednyánszky Árpád J. képviselő úr, midőn velem azt mondatta, hogy nem kell magasabb tanintézet azért, mert ott van a Kriegschule. Ezt soha se mondhattam, mert nem volt ez nézetem, hanem azt mondtam, hogy lehetetlen ez időszerint magasabb tanintézeteket felállítanunk, mert tanerőink nincsenek, a nekünk szükséges tanerőket pedig ott a Kriegschuleban kell képeztetnünk és ha egyszer lesznek tanerőink, akkor lehet gondoskodnunk felsőbb tanintézetek felállításáról is. Ernuszt képviselő úrnak második kérdése az volt, hogy tettem-e az irányban lépést, hogy a tisztek létszáma szaporíttassék. Már elmondtam, hogy mit tettem és mitől várom a tisztek létszámának szaporodását. Az ordre de bataille iránt tett kérdést azon oldalról (a szélsőbalra mutat) is hallottam, és határozottan mondhatom rá, hogy nem vagyunk beosztva úgy a hadseregbe, amint azt némely képviselő úr képzeli. A honvédség hadosztályokon aluli részletekre nincsen beosztva, a honvédség hadosztályai mindig együttesek, együtt maradnak és a honvédség hadosztályaiba vannak a szükséges tüzérség stb. csapatok beosztva. Tehát a hadosztály egészen és határozottan függetlenül áll, de be kell osztani valahová , mert ha pl. az idén a jövő évi működés és tervezet megállapíttatik, szükséges ezt a faktort valahová beosztani, bár nem okvetlenül szükséges, hogy ott maradjon, mert mozgósítás esetén többször megtörtént már és megtörténik, hogy egyik hadosztály, mely papíron be volt beosztva, tényleg máshová osztatik be. Ez tehát nem zárja ki azt, hogy a honvédség önállólag is működjék. A t. képviselő úrnak harmadik kérdése a sátortáborok költségeire vonatkozik. Az eddigi budgetekben mindig volt rovat a tábori építés és elhelyezés költségeire, az elhelyezési rovat adja a legnagyobb kontingenst a tábori építkezés költségeire, ami természetes dolog, mert ha az áthelyezés egyes szállásokra történik, 50—60 ezer embernél oly összeggé növekedik ez, hogy 2—3 esztendő alatt lehetővé lesz ebből a pénzből ily állandó elhelyezést létesíteni. Ez volt eddig mindig a gyakorlat, így volt eddig elszámolva és azt hiszem a t. képviselő úr ebben nehézséget nem fog találni. Ezek voltak azok, amiket az ellenem intézett vádakra elmondani akartam. (Tetszés a jobb oldalon.) Ez után, mint említettük, a ház a részletes tárgyalásra tért át, s a költségvetést részleteiben is elfogadta. A régészeti társulat havi ülése. Budapest, nov. 30. A régészeti társulat mai ülésén igen szép számú s válogatott közönség jelent meg, köztük több országos nevű férfi Ipolyi, Hunfalvy, Lenhossék, Erdődy gróf, Lipthay Béla b., Thaly Kálmán, Szilágyi Sándor, Havas Sándor, Zsigmondy Vilmos, Torma K., Lóczy stb. A nagyobb részt azonban most is nők képezték. Az első előadásban Keleti Károly ismertette a németországi kutatásokat a gyermekek hajós szemszínéről és értekezik e kutatások folytatásá- ról Magyarországon. Felolvasó előbb Virchov tanár- s nak e tárgyban tett felvételeit ismerteti, melyből az tűnik ki, hogy a németek a szőke germán őstypust nem ejtették még el, hanem a barnábbat hol kelta, hol ligurian, hol római befolyásnak tulajdonítják, sőt néha még finn rokonságról beszélnek. A már is konstatálható eredmény annyi, hogy a nagy népvándorlási útvonalaktól távolabb eső népesség szőkébb, mint az ezek mellett lakó barnább s vegyesebb népesség. A Mayer müncheni tanár által tett felvételek ismertetése után értekező a nálunk e tárgyra vonatkozó kutatások járképi foganatosítására tér át. Szerinte a kérdőívek, melyeket a németek használnak, nem alkalmasak nálunk s helyesebb volna minden gyermek számára külön ivet adni s abban a tanító vagy a tanár jegyezné be a színeket, a jegyzetben adott utasítás szerint. Igaz, hogy igy egy millió s 707 ezer ivet kellene a statisztikai hivatalnak feldolgozni, de ők szívesen vállalkoznak reá. A zsidókat, kiknek fajtípusuk jobban megmaradt, külön kellene számítani. Továbbá az összeállítást legalább a graphikus kimutatásnál czélszerű volna járások szerint eszközölni, mivel nálunk a fajkeverés sokkal újabbkorú, az alapfajok is számosabbak. A leghelyesebb volna, ha a régészeti társaság a közoktatási miniszterhez fordulna, hogy ő az eredeti adatgyűjtést rendelje valamennyi elemi és középiskolában. A felvételeknél, mint épen a test alkatára nézve a szem haj és bőrszínére nézve is a légbefolyásokon kívül az éghajlatnak is van befolyása, ezt tehát szintén nem szabad figyelmen kívül hagyni. Legczélszerűbb volna az összeírást a népszámlálás kapcsában végezni. Végül előadását azzal végzi, hogy midőn a tudományos kutatás eredményeivel járulhat a társulat elé, gondja lesz rá, hogy tudós szomszédaink a kék vagy szürke szemű, meg szőke hajú székelyt valahogy össze ne keverjék, szintoly szem- és hajszinezetü tótjainkkal, valamint, hogy kellőleg ki legyen mutatva színeiben is azon nemes faj, melyről a népdal zengi, hogy : Se nem szőke, se nem barna, Az igazi magyar fajta. Az élénk éljenzéssel fogadott előadás után Pulszky Ferencz indítványára elhatároztatott, hogy az igen érdekes tárgyra vonatkozólag a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez mielőbb felterjesztést fog küldeni, a munkálatot a tanítóknak s tanároknak adandó utasítással Keleti, Hunfalvy s Körösi dolgozzák ki s a munkálatot elnök azonnal felterjeszti. A következő tárgy Dankó József esztergomi kanonok díszmüvének ismertetése volt, mely tudvalevőleg az esztergomi székesegyház műkincseit tárgyalja s a prímás által nagy fénynyel kiállított, de csak 60 példányban jelent meg. Előadó Pulszky Károly volt. A nevezett kincstárt Bock kanonok s később Henszlmann ismertették, mindamellett még most is nagyrészt ismeretlenek voltak. A díszmüvet lapunk tárczájában részletesen ismertetve csak azt emeljük ki, P. előadásából, hogy a kincstár darabjai közül két kehelyről biztosan tudjuk, hogy magyar mű s még egy párról gyaníthatjuk. Korát nagyon kevés műnek lehet biztosan tudni. Legbecsesebb a művek közt a »Kalvaria,« mely nézete szerint Verrechio műhelyében készülhetett, ki tudvalevőleg Mátyás királylyal összeköttetésben volt. A mű 1467— 1490 közt készülhetett Fiorenczben. Az egész munkából különben azt következteti, hogy a tárgyak nagyobb része a Magyarországba behozott műipari tárgy s Dankó ezt higgadtan tárgyalja. Zsilinszky Mihály a legutóbbi békésmegyei leletekről ad jelentést. Említést téve, hogy régen Békés megyében alig találtak valamit, tudósítást ad arról, hogy az ottani régészeti egylet fennállása óta folyton szaporodnak azok. Szarvason, Gerendáson, Puszta- Szenttornyán, Gyula mellett régi, részben ős magyar lelhelyeket találtak. Békés megye mellett Vésztőn régi templom helyét, Komádiban hasonló emléket találtak e nyáron. Csanád megyében a Kovácsházi pusztán török sáncz s más emlékek vannak. Minderre felhívja a társaság figyelmét s ajánlkozik az ásatások vezetésére. D omahidy Ferencz bemutat néhány bronz kori régiséget, melyet Domahidán az ecsedi láp mellett találtak. A tárgyak nagy része Péchy Jenőnél van. Valkovszky plébános Ungmegye Salamon községben (Csap mellett) talált régiségeket mutatja be, melyek egy része valószínüleg pogány magyarkori dolog, s a szíj is megvan rajta. A leletről Sztáray gróf monographiát ad ki. Pubzky Ferencz egy Felcsuthon talált római sírról emlékezik meg, melyben női ékszereken kívül egy szekrény töredékeit találták múzsák alakjaival. A mellette levő pénzek Valentinian korából (350 k. u ) vak. Wagner az óbudaújlaki római sírboltot ismerteti. A Sarkophag az egyszerű, domborművek nélkül, a csontváz mellett csak üvegedények, felirat nélkül. Végül Hampel József titkár emlékezett meg a régészet terén újabban történt eseményekről. Ilyenek Schliemann trójai ásatásairól irt munkájának második kiadása, Méry Etel temető lelete Győrött, a lucskai ásatások gr. Sztáray birtokán stb. Reményét fejezi ki, hogy a jövő ülésen a lissaboni - berlini kongresszusokról jelentést tehet s óhajtását, hogy a vidéki társulatok az orsz. egylettel szorosabb összeköttetésbe lépnek. A bemutatott pénztári jelentés szerint a társulat e havi bevétele 844 frt. kiadása 115 frt volt, vagyonállapot 5726 frt. 27 kr. KÜLÖNFÉLÉK. — A színházi szabályzatot, mely a fővárosnál most készül, ma letárgyalta a színi bizottság, s a szabályrendelet közelebb a tanács, majd a közgyűlés asztalára kerül. A nevezetesebb megállapodások ezek: A színháznyitási engedély, dologhoz kötött jog, mely az ingatlan tulajdonától elválasztva nem gyakorolható. Az engedély érvénye megszűnik akkor is, ha a színház elemi csapások miatt elpusztulván, három év lefolyása alatt fel nem épül és újra meg nem nyittatik. A szinháznyitási, s átalában a szinügyi kérelmek szakbizottságául a közoktatási bizottság választatik. A szabályrendelet kimondja, hogy a belügyminiszter 1875. 404. számú rendelete 5-ik pontja intézkedésének megváltoztatásával, a színi előadási engedélyek kiadása és az 1848: XXXI. t.-cz. alapján a tanács hatáskörébe tartozik. Előadási engedélyt csak magyar honpolgár nyerhet, a vendégszereplések csak az illető engedélyes neve és felelőssége mellett tarthatók. Fővárosi társas egyletek, zárt helyiségben, s műkedvelők rendezhetnek egyes színi előadásokat s ezek előző szabályok alá nem esnek. Zengerárok csak 100 frt havi engedély dij mellett működhetnek. A mutatványosok, kik ide jönnek, napi bevételeik 5°/0-át kötelesek a szegény alap javára adni; az ellenőrzésről külön §-ok gondoskodnak; helybeli adózók és lakosok, ha mutatványosok is, ez alól felmentetnek. A szabályrendelet áthágói 50 főt bírságban marasztaltatnak el; ismétlés esetén még napi fogságra is ítéltetnek. Végül felvetették azt a kérdést, milyen eljárást kövessenek engedély nélküli előadásokkal szemben ; kimondatott, hogy ily előadások karhatalommal akadályozandók meg. Az eddig szerzett jogok természetesen lejártukig érvényben maradnak. — Hazafias alapítványt tett az országos magyar iparegyesület részére özv. Neányi Albertné, ki leányfalvi birtokát azon kikötéssel ajándékozta az egyesületnek, hogy Leányfalván alkalmas ipartelepet állítson. Az egyesülettel alapító már egy hó előtt tudatta ebbeli szándékát s az igazgatóság megbízottai a helyszínen meggyőződtek arról, hogy a kérdéses ingatlanok (egy villa, szőlő és két kát, hold föld mintegy 6000 frt értékben) alkalmas alapul szolgálhatnak arra nézve, hogy az alapító kívánságának az egyesület megfelelhessen. Ez iránt az egyesület igazgatója részletes javaslatot is fog készíteni. Az egyesült az alapítványt elfogadván az alapítványi oklevél tegnap lett kiállítva , még az nap benyujtatott a telekkönyvi hatósághoz az átiratás iránti kérvény. — A lengyel forradalom emléke. Az 1830-dik évi lengyel szabadságharcz emlékére a helybeli lengyel egylet által rendezett gyász istentisztelet folytatása gyanánt tegnap este 71, órakor a nevezett egylet helyiségében az ügyhöz méltó emlékünnep tartatott, a melyre igen szép számú és díszes közönség gyűlt egybe a lengyelek és lengyelbarátok köréből, mely egészen megtöltő az egylet helyiségét. Az egylet elnöke magyar beszédet tartott, melyben kegyeletesen megemlékezvén a lengyel mostyrokról, igy folytató: A megemlékezés keserűen édes érzetével a hála érzete párosul lelkünkben. Hálát adunk a végzetnek, hogy midőn szülő hazánkból száműzött bennünket, oly második hazát engedett Magyarországban találnunk, hol kegyeletünkkel szabadon adózhatunk nemzetünk hőseinek, hol gyarapodni tanulhatunk hazafias és nemzeti erényben, hol megedzhetjük lelkünket a nagy feladat teljesítésére mely reánk vár. A második hazánk iránti kötelességünk lerovása mellett e nagy feladat kell, hogy betöltse egész valónkat. A hősök meg nem koszorúzott sírjából a remény bimbója fakad, a reményé, hogy a ma gyászos ünnep napja még örömünnep napjává lesz Lengyelország gyermekeinek, midőn a »finis Poloniae« jajkiáltás helyett azon örömhír fogja bejárni a szabad nemzetek földét: »Lengyelország újjászületett. — A diszlakománál nem hiányoztak a lelkes felköszöntések a magyar és lengyel nemzetre és a két nemzet barátságára. — Párbajra való kihívás, illetve elfogadás vétsége miatt a kir. fenyitó törvényszék Muraközy Árpád joghallgatót 24 óra s Szabó József ügyvédjelöltet 3 napi fogságra ítélte. Ezen ítélet ellen vádlottak felebbezvén, a kir. tábla őket teljesen felmenté. A kir. táblai ítélet ellen az ügyész felebbezett. — Elhalasztott sajtópör. A dr. Apáticzky Kálmán által megújított és már tárgyalásra ki is tűzött sajtópör végtárgyalása a panasztottak által beadott kereshetőségi jog elleni kifogások miatt elhalasztatott. A központi pincre, a borbörzék mintájára, a kormány által még ez évben fölállíttatik a Köztelken. I ő czélja a termelőket a vevővel egyenes összeköttetésbe hozni. Ma d. e. a kereskedelmi miniszter megbízásából Miklós Gyula borászati kormánybiztos megszemlélte úgy a pinczét, mint az irodai helyiségeket és czélszerűnek találta azokat. Az új borbörze Krenner Fülöp borászati vándortanár felügyelete alatt fog állani. — Az orzágos magyar gazdasági egyesület igazgatóválasztmánya ma délután ülést tartott Szapáry Gyula gróf elnöklete alatt. Lika Döme földbirtokos 8 országgyűlési képviselő gazdaságai tényezőink harmóniájának elérése, egy gazdasági szakmunka kiadására arányban 1000 frankot ajánl fel, a munkát a gazdasági egyesület tulajdonába adja. Korizmics László örömmel üdvözli ezen hazafias érzülettel tett szép ajánlatot, melynek értékéből nem von le az, hogy roppant nagy azon munka, mely a díjért kívántatik, indítványozza, hogy a Lyka által felajánlott tulajdonjogról mondjon le az egyesület az iró javára s egyébiránt Lyka feltételei köszönettel fogadtassanak, ez neki írásban tudtut adassék és a pályázat irassék ki. Széchenyi Pál úr. jelenti, hogy Lyka megbízta őt annak tudatásával, hogy beleegyezik abba, hogy a munka az író tulajdonjoga legyen. Erre Korizmics fenti indítványa egyhangúlag elfogadtatott. Tárgyalás alá vétetett a korábban tett indítvány a mezei gazdák köre alapítására; az e tárgyban Sommssich Pál elnöklete alatt kiküldött bizottság ezt szükségesnek tartja, hogy a gazdáknak fesztelen társasköre legyen, de nem tanácsos az egyesület mellett ilyet alakítani, mert az ismét az erők megoszlására vezet; márpedig, ha az egyesület azt maga veszi kezébe, az eszmétől jelentékeny előnyt várhatni. A választmány kimondja,hogy a társaskör alakítását az egyesület veszi kezébe s Korizmics, Somssich Pál, Széchenyi Pál gr., Morócz, Károlyi Sándor gr. és Karperes Albert tagokból álló bizottságot küld ki a részletes javaslatok kidolgozására. Ezután az egyesületi közlöny kérdése vétetett tárgyalás alá. Széchenyi Pál előadja, hogy a »Magyar Föld« szépen halad, 1200 előfizetője van, indítványozza azt, hogy az egyesület vegye át e lapot, de anélkül, hogy ezáltal csorbát akarna ejteni a 30 év óta fennálló egyleti közlönyön, a »Gazdasági Lapok-on, melyet az egyesületi tagok ingyen kapnak s mely vasárnaponkint mint a »Magyar Föld« melléklete továbbra is megjelenhetne. Szükségesnek tartja szóló az országos egyesülés folytán különben is, hogy az egyletnek egy napi orgánuma legyen, mely változatosan és bővebben szolgáljon a mező- és közgazdasági érdekeknek. Korizmics László, Majláth György és elnök elvben pártolják az indítványt s annak kivitelére bizottság kiküldését indítványozzák. A választmány az indítványt egyhangúlag elfogadván, bizottsági tagokat választottak. Korizmics, Széchenyi Pál gr., Desewffy Aurél gr., Morócz és Tornay Béla. E bizottság már holnap tartja első ülését, hogy a 6-án tartandó rendkívüli választmányi ülés elő jelentését beadhassa. Még több kisebb jelentőségű ügy intéztetett el s az ülés befejeztetett. — Rautmann Frigyes könyvkereskedő ellen a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék ma csődöt nyitott. — Rautmann az »Ország-Világ« és »Magyar Lexikon« megalapítója volt s vállalataiba a közönség pártfogásával arányban nem álló pénzt fektetett. A csődnél, hir szerint, maga a Wicken 8 czég 60.000 írttal, Divald photo-litographus pedig 27.000 írttal van érdekelve. Perügyelő Robrer Viktor ügyvéd ; bejelentési határidő 1881. jan. 24, 25 és 26. A csődtömeg, mint halljuk, folytatni szándékozik a bukott czég irodalmi vállalatait. — A magyar földrajzi társaság decz. 2-án a főposta- s táviró-palota tanácstermében esti 51/* órakor felolvasó ülést tart. Az ülés tárgyai: 1. dr. Hunfalvy János: Közép Európa vizi utairól , különösen a Dunáról. 2. Király Pál, 1. tag: Az Isére völgyéről. — Köszönet nyilvánítás: Benkő Kálmán barátunk fölkért bennünket, hogy nyilvánosan fejezzük ki köszönetét és örök háláját dr. Schulek Vilmos egyetemi tanár úr iránt, ki tudománya erejével, s nemeslelkü, a legönzetlenebbül gyakorolt buzgó gondozásával és ápolásával visszaadta és megmentette számára az élet legnagyobb kincsét, a szeme világát. Hasonló köszönetet kér kifejeztetni egyszersmind dr. Juhász Lajos segédtanár úr iránt is, ki szintén a legönzetlenebb odaadással és gyöngédséggel egyeztette tudományos tapasztalatait dr. Schulek Vilmos úréval, hogy az élet legnagyobb drágaságát számára megmenthessék. Fáradozásuk a legnagyobb jutalmat, a siker jutalmát nyerte, mert Benkő Kálmán ismét lát s elveszettnek hitt és állított szeme világa ismét visszatért. Örömmel teljesítjük megvigasztalt barátunk e nemes kötelességérzetből eredt kívánságát, részünkről is kifejezést adva e jeles férfiak iránti tiszteletünknek és nagyrabecsülésünknek, miket e szép eljárás csak növel és fokoz. — Természettudományi est. A természettudományi társulat legközelebbi estélye deczember 3-ikán, pénteken esti 6 órakor fog megtartatni a vegytani intézetben Ez alkalommal Schulek Vilmos népszerű előadást tart »a nézésről munkálkodás közben.« Belépti jegyek a társulat titkári hivatalában adatnak ki tagoknak csütörtök d. u. 4-től 6 óráig és nem tagoknak péntek d. e. 10-től 12 óráig. — Az Egyesült Államok új elnökéről, Garfield tábornokról magántitkára Swain őrnagy érdekes adatokat közöl. A tábornok esti 10 és 12 óra közt fekszik le, 7 órakor kel föl s 8 órakor reggelit. Állandóan két gyorsírót foglalkoztat s esténkint az ebéd után a legkiválóbb amerikai lapokat olvassa. Házában csak egy nő van s ez a tábornok édes anyja. A Garfieldeknek van egy sajátságos módjuk, mely szerint vendégeik szórakoztatásáról gondoskodnak. Nem rég — beszéli Swain — kaptunk egy kis könyvet, melynek ez volt a czíme: »Háromezer angol szó, melyeket közönségesen rosszul ejtenek ki.« A mű azóta állandó társunk lett az asztalnál. Egyik vagy másik kezébe veszi s betürgeti a szót. Erre egymásután megkísérlik azt helyesen kimondani, mignem az egyik csakugyan eltalálja. A kinek már most kedve van a magyarázgatásokhoz, bátran eljöhet a tábornokhoz. Ez exercitiumok oly érdekesek, hogy gyakran az ebédről is megfeledkeznek. Mindenki, legyen bármily alsórendű, szenátor vagy katona, részt vehet a vitában. A többiek hallgatnak és esznek. — Az ügyvédi kamarából. — A budapesti ügyvédi kamara mint fegyelmi biróság. — elnök : Szedenits János, szavazó bírák: Kövesy György, Dr. Darányi Ignácz, Zboray Béla, Széky Antal, kamara ügyész: Győry Elek, jegyző: dr. Siegmund Vilmos — a mai napon Berghoffer István debreczeni lakosnak Katinszky József budapesti ügyvéd elleni fegyelmi ügyét tárgyalta. Vádlott Katinszky József a tárgyalásra meg nem jelent, s Hets Ödön ügyvéd által bemutatott orvosi bizonylat alapján, melylyel betegségét kívánta igazolni, a tárgyalás elhalasztását kérelmezte. A kamaraügyész nem tartotta elfogadhatónak az elhalasztást, minthogy vádlott az ellene folyamatba tett fegyelmi eljárás során a kamara előtt egy idézésre sem jelent meg, de máskülönben az orvosi bizonylat sem állíttatott ki szabályszerűleg s nem is mutatta tett ez be rendes meghatalmazással ellátott képviselő által. A fegyelmi bíróság az ügyész által felhozott indokok alapján az elhalasztásnak helyt nem adva, a tárgyalás megtartását rendelte el. A fegyelmi eljárás elrendelésére alapul szolgáló panasz tárgya a következő : Berghoffer István az 1876-dik év elején megbízta Katinszkyt, hogy Dankovszky Antal budapesti kereskedő ellen fenforgó 289 frt 37 kr. váltókövetelését hajtsa be. Katinszky elvállalta a megbízást s felétől 20 frt előleget kért, mit meg is kapott. Katinszky, alperes Dankovszky ellen a peres eljárást