A Hon, 1881. március (19. évfolyam, 59-89. szám)
1881-03-01 / 59. szám
59. szám. 19-dik évfolyam. Esti kiadás. Budapest, 1881. Kedd, márczius 1. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden köztemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK Mintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiartó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint, mtétkedési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ........... 2 frt 8 hónapra ........... 8 » 8 hónapra ................................................ . 12 * Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként . ..........................1 * Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mint ■hr,•on- ,s hó első napjától számíttatik. Budapest, márczius 1. A porta nagy tanácsa tehát összegyűlt, hogy a követek jegyzékére azon koncessziókkal válaszoljon, melyeket az októberi jegyzéken túl hajlandó Görögországnak tenni és Server pasa mellett Ali Nizam pasát (ugyanazt, kit a nem rég múlt miniszterválság alkalmával elfogtak), bízta meg a követekkel megindítandó tárgyalások vitelére. Görögország kormánya pedig kijelentette, hogy a tárgyalások tartama alatt nem fogja megzavarni a békét. E hírek még sokkal megnyugtatóbban hangzanának, ha azt is jelentenék, hogy a tanácskozások alatt teljes szünet állott be a hadkészületekben is. Annyiban azonban mindenesetre megnyugtatóbb képet nyújt a helyzet, amennyiben a két közvetlenül érdekelt félnél legalább hajlandóság mutatkozik a békés kiegyezésre. Hozzájárul ehhez az európai hatalmak átalános békeszükségletén kívül azon fontos körülmény, hogy Németország, mint a görög kérdésben legkevésbé érdekelt fél, egész befolyását fogja latba vetni a béke érdekében. Egyelőre azonban a dolgok fejlődése attól függ, hogy Törökország mennyit koncredál és a görögök mennyivel akarnak megelégedni. Erre nézve az utolsó időben felmerült hírek között legtöbb hitelt érdemel azon értesülés, mely szerint a törökök Larissát és a Salamorgas folyó mentén levő területek egy részét hajlandók Görögországnak átengedni. Görögországban pedig megbarátkoztak azon gondolattal, hogy nem reflektálnak Janinára, ha Metrovot és a prevesai öblöt megkaphatják. Akármilyen nagy ellentét is mutatkozik ezen álláspontokban, annyi bizonyos, hogy a kiegyezés érdemében török részről megindult tanácskozások is már kedvezőbb fordulatot jeleznek az eddigi helyzetnek és legalább útját egyengetik a hatalmak közvetítésének. Az angol agrárreformról a következőket jelentik Londonból . Izland köztudomás szerint két pártra van szakadva az agrárreform kérdésében. A homerulerek egyfelől azt követelik, hogy az izlandi parasztok földtulajdonosokká legyenek, olyanformán, mint ahogy az orosz parasztság a jobbágyi viszony eltörlése által földbirtokot nyert. Másfelől az izlandi nagybirtokosok, bérlők és a protestáns klérus, egyszóval az egész konzervatív párt, nincsenek megelégedve ezen megoldással, hanem meg akarnak maradni az előbbeni állapot mellett, melyet a három f-betűvel fejeznek ki, értetvén ez alatt: 1. fixity of fenure (a bérlő és bérlet közti maradandó viszony); 2. feurrents (igazságos bérösszeg) és 3. free sale (a bérleti viszonynak a bérlő által való szabad átruházhatása). Az első pontra nézve az angol kabinetben egyetértenek s az új agrár bili szerint a földbirtokosnak nem fog szabadságában állni a bérlőjét elkergetni mindaddig, amíg a bérösszeget pontosan fizeti. A másik két pontra nézve azonban véleménykülönbség van. Bright és Chamberain azt akarják, hogy a bérösszeg egyszermindenkorra legyen megszabva, s hogy a birtok értékének emelkedése esetén se változzék meg a fizetendő összeg. De első pillanatra felötlik, hogy ha a jószág értéke emelkedik, a bérlő bérletét magasabb áron eladhatná utódjának. Gladstone és a kabinetnek több tagja igen merev ellentétben áll e tekintetben nevezett társaival. Azt állítják ugyanis, hogy ha ekkor megszabatnék a földbérlőt, egyszer-mindenkorra, ez a bérlő által való érték-confiscatiót jelentene a tulajdonos rovására s nem hihetik, hogy a nagyobbára földbirtokosokból álló parlamentben ez az intézkedés elfogadásra találhasson. Gladstone és társai, tehát azt indítványozzák, hogy a méltányos bérösszeg időről-időre a bérföldek valóságos értéke szerint legyen megszabva. Hajlandók volnának a bérlőnek azt a jogot is megadni, hogy a bérletet eladhassa, de miután a bérlet a föld értékének megfelelőleg lesz megszabva, az átruházási jog nagyon is problematikus értékű. Várjon Chamberlain és Bright meg fog-e hajolni Gladstone nézete szerint, azt bizonyosan nem lehet tudni. De tény, hogy ha Bright és pártja meghasonlanék Gladstoneval, akkor az egész liberális párt oly desorganizáczióba jönne, hogy a konzervatív pártnak lenne kénytelen helyét átengedni. A tengeri kereskedelmi hajók által kiállítandó hajónyilatkozatok tárgyában a m. kir. pénzügyminiszter rendeletet adott ki, mely a hivatalos lap mai számában van közzé téve. A rendelet intézkedik a hajóvezető felelősségéről, a hajó és áruk kezességéről. A török hadikészületekről ezt írják Konstantinápolyból: Amerikából nagy mennyiségű hadiszert rendeltek meg. Meg vannak győződve, hogy az ottomán csapatok minden tekintetben felülmúlják a görögöket, mert alig hihető, hogy az albánok szaporítanák ezek számát. A tengeren a görögök reménylik a sikert, s ezért a szultán elrendelte, hogy a tengeri hajóhadra a legnagyobb figyelem fordíttassék. Gazi Muktár pasa, a katonai és tengeri reform-bizottság elnöke, az összes tengernagyi departement-okat bejárta s a szultánnak erről jelentést tett. E téren minden lehetőt elkövetnek, hogy a török tengeri haderő oly erős legyen, a milyennek lennie kell. 28 hadihajót szereltek még föl, s valószinü, hogy a főparancsnoksággal Hobart pasa fog megbizatni. Woode kapitány (angol) Volo védelmezésével bízatott meg különösen. Derwis pasa lesz a főparancsnok s öt marsall lesz alája rendelve. Thesszáliában, Epirus és Maczedoniában a hadsereg számát 110,000- re emelik. Ily körülmények közt a diplomáczia mindent elkövet, hogy Törökországnak bebizonyítsa, hogy keleten a hellén elem megerősödése az európai állampolitikának egy elve, amelyet feláldozni nem lehet. Másrészről azonban ép oly nehéz lesz a görögöket felvilágosítani arról, hogy az európai béke és az ottomán birodalom ép oly fontos tényezők az európai politikában. Komandoros ezt annyira érti, hogy a hatalmaknak érdekében áll őt állása megtartására bírni. Ő behívta ugyan a tartalékosokat, mert a kamara erre kényszerítette, de ezt is csak lassanként hajtotta végre. Biztosította az Athénben levő követeket, valamint a konstantinápolyi udvart Konduriotis által, hogy amig a tanácskozások tartanak, a béke nem fog megzavartatni. A helyzet ezeknek daczára elég kritikus. — Kolozsvár sz. kir. város közönségéhez a polgármester-választás tárgyában a belügyminiszter leiratot intézett, a melyben a polgármesteri állomás betöltése iránt a tanácsi jelentés csatolmányainak és Szász Béla egyetemi tanár és társai által beadott felfolyamodványnak leküldése mellett, a város közönségét értesíti, hogy a város közönségének a múlt évi decz. hó 28-án tartott közgyűlésében követett azon eljárása, melynél fogva az ezen alkalomra kitűzve volt polgármesteri választás megejtése a már törvényszerűen eszközölt kijelölés félretétele mellett, elhalasztatott és a polgármesteri állomás elnyerésére ez évi márczius hó 1-ig terjedő utóbbi jelentkezési határidő tűzetett ki, a törvénynyel és az ennek alapján fennálló törvényes gyakorlattal össze nem egyeztethető, mert ezek szerint a kijelölés és választás tulajdonképen csak egy és ugyanazon cselekmény két egymást szorosan kiegészítő részének lévén tekintendő, ezek egymástól el nem választhatók, hanem a törvény szerint végbement kijelölést a választásnak minden közbeeső tárgyalás vagy vitatkozás kizárásával okvetetlenül követnie kell. Ennek alapján a hozott határozat az előző pontban foglaltaknál fogva törvény szempontjából mindenesetre semmisnek tekintendő. Miután azonban a jelzett törvénytelen eljárás tényleg megtörtént , az, valamint annak következményei felsőbb felülvizsgálat útján többé helyre nem hozhatók, nem marad egyéb hátra, mint a szóban forgó állomás betöltését a legközelebb tartandó rendes közgyűlésben eszközlésbe venni, mely esetben önként értetik, hogy a kérdéses állomásra netán pályázni kívánókat a jelentkezéstől azon időpontig kizárni nem lehet. Iparügyi enquete. (6-ik ülés.) (Folytatás reggeli lapunkhoz.) Mint említettük, az értekezlet a második kérdést vette tárgyalás alá. A második kérdés ez: »Az 1872. VIII. t.-czikk 1-ső §-ában foglalt azon intézkedés, mely szerint »a magyar korona területén minden nagykorú vagy nagykorúnak nyilvánított egyén, nemre való tekintet nélkül, ezen törvény korlátai közt bármely iparágat, ideértve a kereskedést is, bárhol önállólag és szabadon gyakorolható fentartandó-e vagy nem ? Ha igen: 1. mily feltételeket kellene követelni? jelesen kellő képzettség kimutatását-e ? azt-e, hogy az iparos bizonyos meghatározott ideig viaskodott, mint más elméleti és gyakorlati oktatásban részesült, mint segéd bizonyos ideig működött; azt-e, hogy képzettségét külön vizsgálattal igazolja? 2. A követelt feltételek a gyárosnál, kereskedőnél és kézmivesnél egyaránt igényelhetők-e ? vagy csak a kézmivesnél?« Ney Béla meg van győződve, hogy az ipartársulatok — legyenek azok akár kényszer útján összeállítva, akár szabad társulás útján létrehozva — az ipar emelkedésére nézve alig lesznek nagy befolyással, mert erre egyedül és kizárólag csak a szakértelem kiterjesztése és a szaktudásnak mind terjedelmi, mind intenzív fokozata lehet befolyással. Mint a mérnök-egylet küldöttje kötelességének tartja e kérdéshez hozzászólni, mely az építési iparszakma terén működőket közvetlenül érinti. Kijelenti, hogy az ipartörvény 1. §-át változatlanul fentartani óhajtja, de megváltoztatni akar egy másik szakaszt, mely ezzel bizonyos tekintetben összefügg. Nem, tudja, hogy az építőmester micsoda czímen jutott tulajdonkép azon iparosok sorába, kik az 1. §. szerint iparukat szabadon gyakorolhatják, mint iparos-e, mint kereskedő-e vagy mint kézműves-e ? Az építőmester ezek mindegyikéhez tartozik ugyan egy kissé, de épen azért tulajdonkép egyikhez sem. Hogy e bajokon segítve legyen: az építőmesterség az engedélyezés elve szerint volna szabályozandó s e jog megadását csakis a képesség bebizonyítása mellett képzeli lehetségesnek. Kéri a minisztert, hogy az ipartörvény 1. §-a érintetlenül hagyassék, de a 105. §-ba, amelyben azok soroltatnak fel, kik azon törvény alá nem esnek, hanem külön szabályzandók, az építészek és építőmesterek is felvétessenek, s az esetben, ha e kérése meghallgattatnék, még arra is kéri, a minisztert, hogy mivel a további eljárás sok egyéb kérdésekkel függ össze, a megfelelő tárgyalások megindíttassanak és mielőbb végeredményre vezettessenek. Elnök konstatálja, hogy Ney Béla a második kérdésre határozottan felelt, de azonkívül egy más kérdést is vetett fel, t. i. az építészeti ipar kérdését, amelyet határozottan engedélyezendőnek mond, hanem ez talán inkább a harmadik kérdésre tartozik. Az ipartörvény 105. §-ában ki vannak véve némely oly üzletnemek, amelyekről vagy egészen külön törvény intézkedik, vagy pedig mint olyanról nem intézkedik törvény, páldául a gazdasági üzletnemek. Ha ezen szakaszban megemlíttetnék az iparépítészet, akkor vagy külön törvénynek kellene intézkedni az építészetről mint olyanról, vagy ha nem, e törvényben kellenének külön intézkedések. Kiemelte az ipar- és kereskedelmi kamarák értekezlete is, hogy különösen, a nagyobb városokban speciális közegészségügyi, közbiztossági és czélszerűségi szempontokból az építőmesterektől bizonyos kualifikáczió követelendő, vagyis azok a rendes szabad iparok sorából kiveendők, de másfelől meg vigyázni kell, nehogy a vidéken és faluhelyeken csekélyebb tárgyak építése nagyon megnehezíttessék ezen qualifikáczió követelése által. Mudrony Soma: Az ipartörvény 1-ső §-ának meghagyása ellen nincs kifogása, mert tulajdonképen az iparűzhetés szabadságát senki sem akarja oly értelemben korlátozni, hogy elvileg mondassák ki, hogy ipart nem mindenkinek szabad űzni, de mégis szükségesnek vélné némely intézkedések fölvételét, például az ipartanulás előmozdítására, hogy a tanonczoktatás bizonyos felügyelet alá helyeztessék, és ezzel kapcsolatban a tanonczfelszabadításnál szintén bizonyos felügyelet gyakoroltassák. Az ipartörvény rendelkezik már arról egy más helyütt, hogy például 12 évesnél fiatalabbat nem szabad alkalmazni, szeretné, ha más megszorítások is jönnének ehhez, például hogy az egész tanulás ideje alatt felügyelet gyakoroltassák az illető szervezetek által, legyenek azok akár szabad társulatok, akár kötelező testületek, hogy váljon megfelelt-e az iskolakötelezettségnek, továbbá, hogy a műhelyben csakugyan tanul-e valamit az illető tanoncz és nem él-e vissza a mester mesteri jogával akkép, hogy más házi foglalatosságra vagy munkára használja Tehát felügyeletet kíván e kettős irányban. A tanonczidő tekintetében is kíván bizonyos minimális határidőt megállapítani. A segédekre nézve az iskoláztatást 18 éves korig mondaná ki kötelezőnek. A qualifikácziót gondos neveléssel, iskolákkal és egyéb intézményekkel kívánja elérni és azt akarja, hogy aki mint tanoncz valamely iparágon van, onnan mint jóravaló munkás kerüljön ki. Mindezt a társulatok fejezetébe kellene beilleszteni. Fáik nézete szerint előbb a kérdéssel kellene tisztába jönni, mert az előtte szóló fejtegetése azt a gyanút ébreszti benne, hogy nincsenek mindnyájan erre nézve egy értelemben. Felfogása szerint ez a kérdés röviden azt tartalmazza: lehetnek-e oly általános feltételek, amelyeknek teljesítése nélkül iparágat önállólag gyakorolni nem lehet ? Lehetnek ezen kívül bizonyos iparágak, amelyekre nézve különös feltételek vannak, de a kérdés az, legyenek-e oly feltételek a törvényben kimondva, amelyeknek teljesítése nélkül ipart önállólag megindítani nem lehet. (Helyeslés.) A kérdés szerinte egészen határozott. Hegedűs Sándor teljesen egyetért azokkal, amiket Fáik mondott. Mudrony Soma felszólalása után Elnök megjegyzi, hogy nem annyira a szövegezés, mint inkább a szelleme a törvénynek megvitatandó. Ezzel az ülés 8 órakor véget ért. VIDÉK Salgó Tarján, febr. 27-én. (Vörös kereszt-egylet megalakulása). Gróf Zichy Nándorné, a »vörös kereszt« országos egyletének elnöke, fölhívást intézett S.Tarján közönségéhez, fiókegylet alakítása czéljából. Salgó Tarjánnak közönsége mint jelen alkalommal is, kimutatta rokonszenvét áldozatkészségét és életrevalóságát! Rövid idő alatt 92 tag — részint alapító részint rendes tag — csoportosult, hogy ez áldásos hatású terv kiviteléhez tehetségéhez mérten hozzájárulhasson , de nem csupán Salgó-Tarján közönsége, hanem szomszédos községei is csatlakoztak e társuláshoz és lehetővé tették, miszerint Salgó-Tarjánban - a közeli községek fiókegyleteivel együtt - - egy vidéki egylet alakuljon. Ez okból f. hó 26-án d. u. 3 órakor tartották meg alakuló ülésüket, a városház dísztermében. A szép számmal egybegyült hölgyközönség előtt Löwinger Rezsőné, mint kinek az aláírások gyűjtésénél kiváló érdemei voltak, s egyúttal megbízott is lévén — szép megnyitó beszédben adta elő az egyesület czélját s annak áldásos voltát, — mely után Zemlinszky Rezső bányaigazgató, az alakulás részleteire hívta fel az egyesület figyelmét, — mire titkos szavazás utján a salgótarjáni és fiókegylete részére egy 15 tagból álló választmány jelöltetett ki; — e választmány aztán saját kebeléről választá tisztviselőit és pedig elnöknek özv. Rubint Károlyné, alelnöknek Löwinger Rezsőné választottak meg. A választmány többi tagjai: özv. Herber Ágostné, Pap Jánosné, Zemlinszky Mária, Pfaff Gusztávné, Kádas Istvánné, Marsó Györgyné, Gömöry Emma, Deutschberger Mórné, Vattayné, Tomasch Jánosné, Lellbach Gusztávné úrnők és Zemlinszky Rezső. Az egylet jegyzőjéül Pap János, pénztárnokául pedig Kádas István urak lettek megválasztva. Végül még az alapszabályok 11. §. értelmében az egyesület czéljainak előmozdítása tekintetéből többen a helybeli férfiak közül mint tanácsadók szintén be lettek választva. Óhajtjuk és reméljük, hogy hazánkban minden község aránylag hasonló szép eredményt fog felmutatni e téren. Egy jelen volt. Szabadka, febr. 27. (Főispáni bevonulás.) Aminthogy ezt meg is sürgönyöztük — mai nap d. e. 11 órakor vonult — illetőleg jött be faláink közé csaknem csendesen, észrevétlenül az uj főispán. Köztudomásúak a mi viszonyaink, köztudomású lett az is, miszerint a megyébe, sőt még városunkba is mily nehéz volt alkalmas főispánt találni. — Az is köztudomású, hogy mindamellett, hogy ezen hatóság csaknem utolsó tisztviselőig — politikai párt és elv szerint a közjogi ellenzékhez, — — igazabban a függetlenségi párthoz tartozik — polgármesterünk Mukits János, ki pedig testvérével Mukits Ernő orsz. képviselőnkkel együtt a kebelbeli függetlenségi pártnak vezére és első reprezentánsa — legkomolyabban aspirált a főispáni állásra. Hogy ez se nem természetes, politikailag pedig épen nem erkölcsös dolog , úgy hiszszük bebizonyítanunk nem is szükséges. Nemcsak mi és a bennünket környező vidék, sőt még távolabb is tudják, hogy az a »pártolás«, amelyet országos képviselőnk elfoglal, idefent, külső kifejezéseiben ellenzéki ugyan, azonban sem az országos ellenzéki párt , sem pedig a kormány iránt odafent legkevésbé őszinte. Mi sem igazolja ezt fényesebben, mint ama tény, miszerint, mióta orsz. képviselőnk ellenzéki párt minőségben odafent van, volt idő, midőn t. hazánkfia Irányi Dániel orsz. képviselő választási időben városunkban megjelent és a magát függetlenséginek valló orsz. képviselőnk Mukits Ernő ellen léptetett is feli függetlenségi jelöltet. Egy szóval a képviselői pártállás és politikai elvekkel oly csúf játék és fondorlat nem űzetik sehol az országban, mint épen minálunk. A helyzetnek ily körülményei között lehet csak elképzelni, illetőleg indokait felfogni azon eljárásnak, hogy midőn a helybeli polgármester odafent lejálisnak szereti a»szinfalak« mögött Adományozás. A király Radics Tima temesvári halászmesternek, több ember élete és vagyonának saját élete veszélyeztetése mellett eszközlött megmentéséért, a koronás ezüst érdemkeresztet adományozta. Megerősítés. A király Rust Bernátnak az osztrák-magyar bank közgyűlése által a bank főtanácsosává, a ki egyúttal a budapesti igazgatóság tagja — az alapszabályok szerinti 4 évi időtartamra újból történt megválasztását megerősítette. Kinevezések. Az igazságügyminiszter Gedeon Aladár Tolna megye felsőjárásának szolgabíráját, a községi bíráskodást meghaladó kisebb polgári peres ügyekben való bíráskodási joggal ruházta fel. Ugyanő Kratochwill Gusztáv békésgyulai törvényszéki bijnokot ugyanoda írnokká nevezte ki. A pénzügyminiszter Plneby Zsigmond zólyomi járási becslőbiztost, a beszterczebányai kataszteri igazgatósághoz kerületi felügyelővé, Szalámin János fogalmazó gyakornokot II. osztályú pénzügyi fogalmazóvá nevezte ki. A vallás- és közoktatásügyi miniszter, Szacsva János bürkösi állami elemi népiskolai ideiglenes minőségű tanítót, állomásán végleg megerősítette. Névváltoztatások: Bencsovszky Katalin karczagi lakos, Erzsébet, József, Anna, István és Antal nevű kiskorú gyermekei vezetéknevének »Nagy«-ra, Rosenfeld Jónás budapesti lakos, valamint Arthur és Aranka nevű kiskorú gyermekei vezetéknevének »Rónai«-ra, Weinberger Soma gyöngyösi lakos vezetéknevének »Visontai«ra, Özvegy Guttmann Mórné budapesti lakos, Bajos, Imre és Leo kiskorú gyermekei vezetéknevének »Gerő«-re, Poszpischill Ferencz kőröshegyi lakos vezetéknevének »Almási líra, Sztrul Zelig gyergyó-tölgyesi illetőségű lakos vezetéknevének »Szegá Kira, Neumann Soma komáromi lakos, valamint Dezső, Izidor, Ödön és Regina nevű kiskorú gyermekei vezetéknevének »Nemes«-re s Klein Antal komáromi lakos, vezetéknevének »Kis«-re kért átváltoztatása, belügyminisztériumi rendelettel megengedtetett. Alapszabályok megerősítése: Bács-Bodrog megye törvényhatósága területén alakult »ó palánkai ipartársulat« s a »szombathelyi szr. jótékony nőegylet» s a Nagyváradon létesítendő román leányiskola felállítására alakult egylet alapszabályai, a bemutatási záradékkal elláttattak. — Személyi bir. Slávy József közös pénzügyminiszter ma reggel a fővárosból Bécsbe utazott. — Fejedelmi adományok. Ő császári és apostoli királyi Felsége, saját legmagasabb, úgyszintén a császárné és királyné ő Felsége és Rudolf trónörökös ő Fensége nevében, az I-ső pesti bölcsőde egyletnek és az országos kisdedóvó egyesületnek egyenkint kétszáz forintot, továbbá a budapesti tűzoltó-egyletnek egy száz forintot méltóztatott magánpénztárából legk. engedélyezni. — A »történelmi társulat« f. hó 3-án d. u. 5 órakor az akadémia Kisfaludy-termében ülést tart, melynek tárgyai: 1., Sobieszky János lengyel király udvara, Deák Farkas. 2. Különféle jelentések. 3. Folyó ügyek. — A kálvinisták zsinata tárgyában a vallás- és közoktatásügyi miniszter Debreczen városához a következő leiratot intézte: Debreczen sz. k. város közönségének. Ő császári és apostoli királyi felsége február hó 12-én Bécsben kelt legfelsőbb elhatározásában legmagasabb engedélyével legkegyelmesebben hozzájárulni méltóztatott ahhoz, hogy a magyar reformált egyház czélba vett alkotmányozó zsinatja az egyetemes konventnek 1880. évi decz. 27-én kelt legalázatosabb kérvényében elősorolt tárgyak feletti tanácskozás és határozás czéljából a folyó 1881. évi okt. hó 31-ik napjára Debreczen városába egybehivassék és megtartassák a nélkül, hogy ez alkalommal az 179°/1 évi 26. t. ez. 4. §-a értelmében fentartott és biztos kirendelésére vonatkozó jogát ő Felsége érvényesíteni szükségesnek találta volna, egyebekben az idézettt törvény ide vonatkozó rendeletei szorosan fentartandók lévén. — Mivel a város közönségét oly végre tudósítom, hogy az említett zsinat előtt s annak tartama alatt a megkivántató előzékenységi intézkedéseket ideje korán megtehesse. — Budapesten 1881. évi február hó 20-án Trefort m. k.— A délmagyarországi muzeum létesítése tárgyában Ormos Zsigmond elnök hosszas szünet után ismét összehívta a kiküldött bizottságot. E czélra eddig a délmagyarországi jubilaeum alkalmával gyűlt összegből 10,806 frt van elhelyezve. A Hugo Viktor-ünnepélyről még a következő részleteket írhatjuk: Jules Kerry kormányelnök s egyúttal a közoktatásügy s a szép művészetek minisztere, esti kilencz órakor négy előkelő hivatalnok kíséretében megjelent Hugo Viktor lakásán, hogy a köztársasági kormány nevében gyönyörű sevres-i vázát adjon át neki. E váza múzeumba való remekmű. A költőnek nem volt sejtelme ezen meglepetésről. Rendes helyen ült a kandalló mellett, Lockroy-val társalogva, midőn a miniszterelnök és kísérői beléptek. Miután a váza elhelyeztetett az asztalon, a miniszterelnök meghatott hangon ezeket mondá! »Kedves mester! A köztársaság kormánya első akart lenni az ön dicső jubilaeuma megünneplésében. Nemzeti iparunk egyik legszebb termékét kínáljuk önnek. Én, állásomnál fogva, leghivatottabb vagyok arra — s ezért szerencsésnek érzem magamat — hogy önnek átnyújtsam kiváló rokonszenvünk e bizonyítékát. Azzal , mivel én önt, kedves mester, jelenleg megkínálom, régebben az uralkodókat volt szokás megajándékozni. És mi az emberi szellem fejedelmének hozzuk ezen ajándékot.« — Hugo Viktor megilletődve köszönt a miniszterelnöknek és gyönyörködött az ajándék szemléletében. Az aranyozott bronz-alapon nyugvó és művészi festményekkel ékesített vázán e szavak olvashatók: »A köztársaság kormánya Hugo Viktornak 1881.február 27-én.« — Hugo Viktor háza előtt (Avenue d’Eylau 130. sz.) jobbra és balra virág-oszlopok voltak felállítva; a főkapu előtt óriási aranyozott babérfa állt s ez előtt a köztársaságnak szintén aranyozott mellszobra. Reggel 10 órakor már roppant néptömeg gyűlt össze az utczában, melynek végén óriási zászlós árbóczfák emelkedtek. Hugo házának belseje el van halmozva virágokkal. A párisi és vidéki hatóságok és testületek csaknem mind küldtek koszorúkat és csokrokat. 12 órakor kezdődött a felvonulás. Hugo Viktor két unokájával fedetlen fővel megjelent az első emelet egy ablakánál. Lent az utczán a menetet iskolás gyermekek nyitották meg, ezután ment a párisi községi tanács. Az éljenzés csillapulta után Hugo Viktor rövid beszédet olvasott fel: »Üdvözlöm Párist, az óriás várost, nem az én nevembe mert én semmi vagyok; de mindannak nevében, ami itt él, gondolkozik, szeret és remél. Időnként a történelem bizonyos jelleget nyom egy városra. Ami Athenae volt a görög, Róma a római régiségnek, az ma Páris Európának, a czivilizált világnak. — E város egy világ. A ki Párishoz intézi szavát, az egész világnak szól urbi et orbi. Most én az egyszerű vándor, kinek csak a maga része van meg az összesnek jogában, üdvözöllek és dicsőilek téged megszentelt város Páris, Európa és Amerika s a czivilizált világ minden városának nevében, Atbennetől Newyorkig, Londontól Moszkváig, a te nevedben Róma és a te nevedben Berlin.« (Hugo itt könyekben tört ki.) E közben hó kezdett esni. — Parnell az ir agitator megjelenik s a rendezők közt foglal helyet. Távolról a marseillaise ballik. A rendezőknek roppant nagy munkájuk volt a tömeget rendben tartani. Rendőr nem mutatkozott sehol, csak az utcza sarkán van néhány rendőr felállítva. A menet óriási arányokat ölt. Végtelen számú egyletek, testületek vonultak fel zenével, zászlókkal; közben a népnek óriási tömege, férfiak, nők, ifjak, öregek, gyermekek, még aggastyánok is, a kiket vezetni és gyermekek a kiket vinni kell — igy vonult el a menet, s sokak szemében köny csillogott. Az ősz költő sirt a megindulástól, kft kezét mellére kulcsolva nézte az elvonulókat. A benyomás megható, elragadó, az elvonuló tömegben nagyszámú katonát is látni, kik elhaladóikban tisztelegnek a költőnek. Délután 3 órakor a menet még nem ért véget. A menetben mintegy 300,000 ember vett részt. Este a Trocaderon Louis Blanc elnöklete alatt díszhangverseny tartatott. Blanc díszbeszédet tartott Hugo Viktorra. A Levelező lapra nem szabad semmit ragasztani. A közmunka- és közlekedésügyi miniszter a következő rendeletet bocsátotta ki: Az egyetemes postaegyesületi szerződéshez tartozó foganatosítási szabályzat XV-ik, valamint a levélposta-tarifa III-ik czikke értelmében a levelező lapokhoz a netán a bérmentesítés kiegészítésére szükséges levéljegyeken kívül más tárgyat illeszteni vagy rájuk ragasztani nem szabad. Ennélfogva külön papírszeletekre irt vagy nyomtatott czimeket sem szabad a levelező lapokra felragasztani. A közönség figyelmeztetik, hogy a postaközegek az ezen szabály ellenére kiállított levelező lapokat az azokat feladni szándékozóknak, a szabályellenességre való figyelmeztetés mellett visszadják, a levélgyűjtőkben találtakat és az esetleg más potahivataloktól érkezőket pedig nem továbbitját, hanem egyéb férfi küldemények módjára kezelik. Egy orosz színésznő öngyilkosságáról értesít pozsonyi levelezőnk. Az öngyilkosságot a nevezett nő Pozsonyban a magyar királyhoz czímzett vendéglőben követte el, hová aznap este érkezett a bécsi gyorsvonattal. Szobát nyittatott magának, azután egy csésze theát kért és az ajtót magára zárta Reggel föltűnt a pinczérnek, hogy a gyertya még ég a nő szobájában, s betörvén, a nőt az ágyban halva találta. A theás csésze mellett kevés mireny feküdt, a többit a beával ihatta meg és ez okozta halálát. Az asztalon egy névjegy és 10 frt feküdt. A névjegyen »Alexandra Berkow szinésznő« volt olvasható és az volt reá írva németül, hogy »kérem vegyenek ezen 10 frtért egy koporsót.« A nő magas, erős testalkatú volt és 45—48 éves lehetett, öngyilkossága okáról és személyes viszonyairól Pozsonyban eddig semmit sem lehetett kinyomozni. A hullát a kórházba vitték bonczolás végett. A földhitelintézet két felügyelő tanácsosa Hajós József, az első hazai takarékpénztár igazgatója s Rudnyánszky Ferencz, ugyan annak igazgatótanácsosa, a legközelebb tartott közgyűlés határozata folytán a földhitelintézetnél elfoglalt állásokról lemondottak. Az angol társalgó körben (Haris Bazár 1 emelet) Szerdán folyó hó 2-án »vita est« lesz. Ez estén egyúttal a folyó 19-én rendezendő »lad ie sev e n ing« részletei fognak meghatároztatni. Kezdet 8 órakor, csak tagok jelenhetnek meg. — A nemzeti színházból. A ma, márczius 1-jén adandó »Traviata« czimű dalműben Germont Alfréd szerepét Gassi Ferencz énekli. — Vegye meg saját szalmáját. M. P. mezei biztosnak szép mennyiségű szalmája van téli takarmányul összehordva. Egy tanyai embernek pénzre volt szüksége, s kapta magát a biztos udvaráról megrakodott egy szekér szalmával éjjel, s hajnalba beszállította a városba eladás végett. A piaczon történetesen M. P. járt s a tolvaj, nem ismerve a szalma gazdáját, kinálgatta megvételre a szalmát. De a biztos, ki a hiányt otthon észrevette, gyanúba jött s a »szerzés« módja iránt kérdőre fogta az atyafit s kisült, hogy kit ő tőle lopta. — Jászberényben a Riszner-féle nőnevelő intézetben, mint nekünk írják, f. hó 6-án Tóth Kálmán ünnepet rendez az elhunyt költő síremléke javára. Előadást Golenich Károly tanár tart. * —A svájczi köztársasági elnök — órás mesterember. Svájcz újonnan választott elnöke Numa Droz 1844-ben született, s eleinte az órásmesterséget tanulta. Egy lelkész unszolására aztán a klasszikus nyelvek tanulásához fogott s képesítette magát a gimnázium látogatására; később a franczia nyelvnek segédtanára lett. Egy felmerült égető napi kérdésről oly kitűnő czikksorozatot irt a »National-Suisse« czimű lapba, hogy megkínálták annak szerkesztésével, mit el is fogadott. E mellett jogi tanulmányokkal foglalkozott. 25 éves korában Neuenburg beválasztotta őt a nagy tanácsba, 1875- ben pedig a svájczi szövetségtanácsba lépett be, hol a belügyeket vezette, 1879-től kezdve pedig ipar- és kereskedelmi ügyeket is. Most aztán az öngyilkos Anderment helyébe szövetségi elnökké választatott. — Rendőri hírek. Juhász János kassai születésű, 29 éves, malommunkás tegnap az esti órákban forgó pisztolylyal lőtte agyon magát. Mint neje mondja, már egy ízben kísérlett meg öngyilkosságot, de megakadályoztatott, most azonban sikerült tervét végrehajtania. A holtterem bonczolás végett, a hullaházba szállíttatott. — Őrült asztalos segéd. Szabó Antal asztalossegédet tegnap este 9 órakor a rendőrség őrültségi rohamok észlelete után letartóztatta s ma reggel a megejtett orvosi vizsgálat s az őrültség teljes konstatálása után a kórházba vitetett. Félreértésből megverettek P. Gy. és K. J. jogászok, úgy M. J. bölcsész, egyetemi polgárok. A Lébl-féle korcsmában a korcsmáros óráját állítólag valaki ellopta s megszökött. A rendőrségnek feljelentetvén, az üldözőbe vette a tolvajt s el is fogta bemutatni magát, idelent kénytelen a törvényhatóság legelső tisztviselőjének a főispánnak, midőn az bevonul és állását elfoglalja, az állásával együttjáró köteles tiszteletet megtagadni. A hatósági fogadtatás lanyhaságát, sőt bizonyos tekintetben illetlenségét csakis a fentebbiek szerint ítélje meg a közönség. 1. 1.