A Hon, 1881. április (19. évfolyam, 90-118. szám)
1881-04-08 / 97. szám
tehát itt 205.000 font. Másfelől a maláta megadóztatás megszüntetése 1.312.000 fontba került nekünk. A ház azonban nagyobb informácziót meríthet az államháztartásról, ha az eredményeket a megelőző évvel hasonlítja össze. Mondhatom, hogy a tulajdonképeni adózás az 1879—80. évben 67.826,000 fontot s 1880—81-ben 69.814,000 sterlinget tett, ez 1 millió 988,000 font sterling emelkedésnek felel meg. Az új adók ebből kitesznek 1.019,000 sterlinget, s a tulajdonképeni bevételi növekedés 969,000 fontot. E növekedés lényegileg az accise javára esik. 1879-ben az accise két millióval az előirányzat mögött maradt. Egy millió tehát helyre volna most ebből ütve. Ezen tényekből azt lehet látni, hogy az eredmény nem egészen igazolja a több oldalról táplált vérmes reményeket, a föllendülés tekintetében. Egészben véve van javulás , de ezt még csak a javulás kezdetének lehet tekinteni. A múlt évben életbe léptetett leglényegesebb változás, a maláta-adónak, sörfogyasztási adóvá történt átalakítása. Azt már említem, hogy a söradó 205.000 sterlinggel az előirányzat mögött maradt , de konstatálhatom, hogy ezen deficit az utolsó öt hóban elért eredményeknél legkevésbé sem bizonyult egészben véve pénzügyileg hátrányosnak. Nagy nehézségek voltak a serfőzés tekintetében ; a múlt évben a szigorú tél folytán nehezen lehetett a serfőzésre szükséges vizet nyerni. Ezen körülmények kihatással voltak a pénzügyi eredményekre. Az érdekelt körökkel értekeztem ez ügyben. Némelyek azt állíták, hogy a tételeket érdekeikkel össze nem egyeztethetőleg állapítottuk meg. Mi ellenben amellett emeltünk szót, hogy a változás helyes és igazságos. Aztán kifejti Gladstone, hogy ezen adózási rendszer mellett csak az a kis serfőző van hátrányban, aki nem tudja magának még a helyes számítást úgy elkészíteni, hogy legjobban kijöhessen, de azt hiszi azért a kisiparos sem vallja annak kárát; meg kell még emlékeznem a burtoni serfőzőkről, akiknek köszönhetjük, hogy a legjobb italt kapjuk, (Derültség) legalább mióta a nektár kiment a divatból. (Megújult derültség) Ezek a burtoni serfőzők kétség kívül elveszték a régi maláta adó alatt elveszett előnyüket, s azon előnyt nem is adhatom vissza nekik. De hát a serfőzőknek is viselniük kell bizonyos mértékben a háború esélyeit. (Derültség.) Amíg a maláta adó fennállott, az az osztály kivételes előnyt élvezett, melynek maradandóságára azonban nem tarthatott számot. Ennek az volt oka, hogy a maláta adó voltaképen az árpára vetett adó volt, tehát egyforma terhet rótt az árpára, az értékre való tekintet nélkül. De azt hiszem, meglehetnek ők e különös kedvezmény nélkül. Kell szólnom pár szót a magánserfőzőkről is. Ilyen 60,000 van az országban. E közül 60,000 közül 45,000 fizet 6 shit. engedélyadót, sőt az általuk használt anyagtól semminemű adót nem fizetnek, míg a többi 15.000adó alatt áll. Ezen magántőzdékre nézve némi változást fogok javasolni. Az adó alatt állók panaszkodnak, hogy helyzetük nehezebb mint a régi rendszer alatt volt. Azt fogjuk javasolni, hogy 600 leengedés történjék a használt anyagnál; vannak még más szükséges módosítások is: ilyen, hogy a gazdasági házak alatt a gazdasági épületek is értendők. Aztán egy 10—15 font sterling közbeeső osztályt is akarnak felállítani, akkép, hogy az ily házakban lakó s csak a házi szükségletre dolgozó főzdék, az anyagtól ne tartozzanak adót fizetni, de az engedélyért 9 shillinget fizessenek. Szükséges lesz a külföldről behozott sernél is megváltoztatni az adótételt, mely most 7 s. 1 d. tesz a külföldről hozott ser után, a 6 sh. 3 d. belföldi adóval szemben, egyenlő minőségű sernél. Ez differentiális vám, melyet a belföldi serfőzők nem hajlandók fentartani, a vámtétel különbség nélkül 6 s. 6 d.-re lesz szabandó. És most pár szót a kiadásokról. Az előirányzat 83.840.000 font sterlinget tett, s a tényleges kiadás 83.108.000 volt vagyis 700.000 fonttal kevesebb. Az évi bevétel volt 84,041,000 font, úgy hogy 933,000 font többlet maradt. Az állandósított államadósság 1880. márcz. 31-én 710 mill. font volt, s ez összeg csökkent másfél millió fonttal. A lebegő adósság sokkal nagyobb mértékben csökkent, 27.345,000 font sterlingről 22.078,000 fontra egy converzió által, melyet még a volt pénzügyminiszt. hozott javaslatba (Cheers). De e mellett a pénzügyminiszteri mérleg, mely a múlt év végén 3.273,000 sterlinget tett 5.325,000 st.-re emelkedett. A növekedés 2.650,000 sterling. E két tényt összevetve, az államadósság a lefolyt évben tisztán 7.975.000 fonttal csökkent. Ezután Gladstone Anglia közgazdasági fejlődésének menetét hasonlítja össze 1842-től a legújabb ideig. 1842—58-ig a népesség 1/8 °0-al emelkedett évenként (az izlandi éhség miatt nem volt nagyobb az emelkedés); a bevétel növekedett lx/8 és a kiadás 21/a millióval évenkint. A második korszakban 1859— 73-ig a népesség növekedett évenkint l°/0-al, a bevétel 3°/0-al, és a kiadás lx/8 °/0-al. A rá következő időszakban 1874—77-ig, mely kor a gazdasági hanyatlásnak nevezhető, a népesség még l°/0-al növekedett, de a bevétel csak 11/2 °/0-al, a kiadás ellenben 3x/4 °/0-al. 1878—80-ig a lakosság növekedése 1 °/0, a bevétel csökkent 1x/2 °/0-al, a kiadás növekedett, 21/6°/0 évenként. Ezen időszakok közül háromban nemcsak kiadásaink nőttek sokkal nagyobb mértékben mint bevételeink, hanem egyikben még csökkent is a bevétel. És ezután a jövő évi előirányzatra tért át a Gladstone, s a bevételeket 85.990.000 fonttal, a kiadásokat 84.705.000 fonttal irányozta elő, ami 1,285.000 font többletet eredményez. Itt közbeszólt Northcote: Ez a 6 pence jövedelmi adóval van így ? Gladstone: Természetes, de értem a czélzást (Derültség), most a jövedelmi adópótlékhoz érünk. Egy pence hozzátétele rendkívüli okból volt tavaly szükséges. Ez most elesett s ezért nem kérem az egy pence pótadó megszavazását sem (Cheers). Ez által 1.460,000 font sterlinggel fog csökkenni a bevétel s igy elnyeli egész elért többletemet, sőt 275,000 font sterling deficzitet hagy. E deficzit fedezésére az idegen szeszre vetett vámnak (surtax) 5 és 2 d-ról gallononként egyformán 4 d-ra egyenlősítését hozza javaslatba s ezen műveletből 180.000 font sterling bevételi többletet remél. A másik jövedelmi forrást pedig az öröködési adó megváltoztatásában véli feltalálni, melyet igen lényegesen egyszerűsíteni akar. Beszédét azzal végzi, hogy azt hiszi, nagy dolog már magában véve az is, ha az ország jelen rengeteg költségeit a jövedelmi adó leszállítása mellett, új terhek nélkül fedezheti a kormány. (Zajos cheers.) ték. — A negyedik fejezet adatokat tartalmaz Jesse Helfmann múltjáról. Továbbá megemlékszik Michailow és Orlov tanuló elfogatásáról, aki külön törvényszék elé fog állíttatni. Az ötödik fejezet a kiskert-utczai akna leírását tartalmazza. A hatodik fejezet konstatálja, hogy valamennyi elfogott személy nemcsak azonos nézeteket vall, hanem benső viszonyban is állt egymáshoz, miből az következik, hogy ugyanegy társulathoz tartoztak. Erre nézve bizonyítékokat sorol föl s a többi közt megemlíti Jelnikow szállásának meglelését, aki a második bombát vezette. Jelnikow és Riszakow szállásán voltak az összejövetelek. Egy héttel a merénylet előtt Riszakow vállalkozott végrehajtására és a Jeleznaja utczai főhadiszállásra bevezettetett A császárgyilkosságra négy önkénytes jelentkezett. Az első gyűlésben a technikus megmagyarázta a műszereket. Márcz. 12-én Riszakow, Michailov, Ivanovits és a technikus a Smolna kolostor mögött megpróbálták a készülékeket s a próba sikerült. A vádirat ezután fölsorolja az összes tárgyakat, melyeket a vádlottaknál találtak ; ezek közt volt egy cédula a párt szervezetéről, melyben ez áll: »A dolog pompásan megy ; asszony szükséges ; a zsidónő a nem intelligens szerepre, kérdezzétek meg Jessét, akar-e, ha nem akar, adják át neki az ügyvezetést s jöjjenek maguk.« Perovszkajánál a »párt« szervezési tervezete találtatott: a) a központ, b) különszervezet, c) a városi munkások, d) a hadsereg, e) az intelligenczia és az ifjúság és f) Európa részére. A hetedik fejezet, hivatkozva Riszakov vallomásaira, elbeszéli belépését a pártba és viszonyát ahhoz és a merényletre való összes előkészületeket. Riszakov kijelenti, hogy a terrorizmus eszköz arra, hogy forradalom idéztessék elő, továbbá, hogy a nép erejét kimutassa, harmadszor a kormány rendszabályai elleni bosszú. A merényletet egyetlen eszköznek tekintette arra nézve, hogy a szoczialistáknak jobb helyzetet teremtsen és a feszült helyzetet javítsa. A szoczialista jogát revolvere szájában hordja, a császárgyilkosságtól várja. 1. A terrorizmus megszüntetését; 2. egy békés szoczialista propaganda békés fejlődését; 3. a parasztlázadás okainak elhárítását, melynek következményei a terroristákat is megrémítik ; 4. a szoczialisták ellenségének láb alól eltevését. Az államügyész ebből Riszakov önálló akciójára következtet és felhozza múltját. Seljakow bevallja, hogy harmadrangú ügynök és feladata volt a merényletet szervezni. Felhívására 47 önkénytes jelentkezett. Riszakow csak résztvevő és csak a jövőben kapott volna önálló állást. Michailow részvételét Seljakov tagadja. Fizikailag akadályozva volt, erkölcsileg azonban az egész felelősséget elvállalja; márcz. 14-én levelet intézett az államügyészhez, melyben kimondja szolidaritását Riszakow-val és követeli, hogy őt is vele együtt ítéljék el. Bevallja, hogy különböző merényleteket kísérlett meg s kéri, terjeszszék ki vallomásai alapján a pert rá is. A nyolczadik fejezet az előbbi merényletekről szól és Seljabovnak és másoknak részvételéről azokban. A kilenczedik fejezet előadja az összes merényletek összefüggését és a forradalmi pártnak az utolsó merénylet utáni proklamáczióira hivatkozik. Mind e körülmények alapján vád emeltetik az ismert hat vádlott ellen: először is egy forradalmi társaságban való részesség, másodszor császár-gyilkosság, harmadszor Seljakow ellen az alexandrowski merénylet, negyedszer Perovskaja Zsófia ellen a moszkvai Hartmann-féle merénylet és ötödször Michailov ellen a rendőrök elleni merénylet miatt. A Kibaltsits elleni vádirat két részből áll. Az első a vallomásokat tartalmazza Kibaltsitsról, a terroristák technikusáról; a második rész Goldenberg vallomását reprodukálja Kibaltsits részességéről az előbbi merényletekben. A dinamitot Odeszszából kapták »bor« czíme alatt. Kibaltsits vádoltatik titkos forradalmi társaságokban és a császárgyilkosságban való részességgel mind az előbbi merényleteknél, mind pedig az utolsónál. A szentpétervári merénylők elleni vádirat. A merénylők elleni, ma kezdődő, per vádirata egy főrészből áll,mely Riszakowról, Seljakowról,Perowskajáról, Helfmannról és Michailowról szól és egy-egy mellékletből, mely Kibaltsitsre vonatkozik. Az előbbi kilencz, az utóbbi két fejezetből áll. A czim igy hangzik : Vádirat, mely által a dirigáló szenátus külön osztályának állami bűntény miatti elitéltetésre adatnak át. (Következnek a vádlottak nevei.) Az első fejezet elbeszéli a márcz. 13-iki kataszrófát s felsorolja a szemtanukat. A második fejezet a merénylet előzményeiről szól s kimutatja, hogy az előbbi merényletek intézői azonosak a jelenlegi merénylet intézőivel. A harmadik fejezet a tereznaja-utczai szállásról szól, ahol a merényletet előkészítet toharmegyei választások kérdése a képviselőházban. A képviselőház mai ülésén az interpellácziók tárgyalása kerülvén szőnyegre, felszólal Tisza Kálmán miniszterelnök, T. ház ! Iványi Dániel képviselő úr márczius 16-án interpellácziót intézett hozzám a nagyváradi képviselőválasztások ügyében .Olvassa az általunk közölt interpellácziót.) Ami t. ház, a t. képviselő úr interpellációjának bevezetését illeti, mindenekelőtt meg kívánom jegyezni, hogy azon általa felemlített pártértekezletnek általa idézett határozatában is csakis a törvények korlátain belül eszközölt befolyásról van szó. Megjegyezni kívánom még azt is, hogy oly törvényt, mely választott tisztviselőt a választási gyülekezetekben való részvételtől, a választási jognak bármely alakban, de nem hivatalos minőségben való gyakorlásától eltiltaná, mondom, ily törvényt nem ismerek. És ha tetszik a t. képviselő uraknak, számos példát lelhetnek az öszszes választási időszakokból, ahol választott tisztviselők egyik helyen egyik, másik helyen másik pártnak választói gyülekezeteiben részt vettek. És különben még meg kell jegyeznem azt is, hogy arról, hogy tisztviselő egy ily pártgyűlés által hagyja magát intimidáltatni, azt hiszem, azért nem lehet szó, mert hiszen a tisztviselők nálunk választatnak ugyan, de nem egyes pártgyűlések, hanem a megye közönsége által, a megye közönsége fog tehát — a jelen rendszer megtartása mellett — mindenütt az ő jövendő sorsuk felett dönteni. Hanem arról biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy ha bármely párt érdekében — legyen az az országnak akármelyik pártja — valamelyik tisztviselő hivatali hatáskörébe eső cselekvény vagy arra vonatkozó ígérete által valamely választót bizonyos jelölt melletti vagy elleni szavazásra, vagy szavazástól való tartózkodásra bírni fog törekedni — mondom, bármely tisztviselő tegye ezt és bármely párt érdekében tegye, én leszek az első, ki óhajtani fogja, hogy a törvények által elrendelt törvényes hatóságok, illetőleg a bíróságok útján büntetését elvegye. Majoros István: (közbeszól) Vederemo! Tisza Kálmán miniszterelnök: Egyátalán, ami magát a kérdést illeti, biztosíthatom a képviselő urat, hogy mint eddig, úgy ezentúl is, pedig merek hivatkozni két választásra, amely alatt belügyminiszter voltam, — részemről nemcsak semmi olyat nem fogok tenni, ami a választási szabadságot korlátozza, de amennyiben a törvény engem ruház fel felügyelettel, — természetesen csak ennyiben — azon kötelességemet is fogom teljesíteni, hogy a választási szabadság minden illetéktelen befolyástól megóvassék. Majoros István: (Közbeszél.) Vederemo! Tisza Kálmán miniszterelnök: Igen meg fogja látni a képviselő úr és nem tagadom, hogy egy irányban ezen kötelességem teljesítésében pontosabb leszek, mint eddig voltam, mert a választások szabadságát védeni kell tisztviselői és hivatalnoki illetéktelen befolyás ellen, de védeni kell az egyes osztályokat egymás ellen lázító mozgalmak ellen is. (Élénk helyeslés, fölkiáltás a szélsőbaloldalon: Istóczy!) Védeni fogom, fogom oly mozgalmak ellen is, amelyek — sajnosan konstatálom — már megindultak, midőn ma is képviselő és képviselői jelölt nyomatott plakátumokban lázítja a szegényeket a birto sz árvíz. Az Alföldet fenyegető árvízveszély méltó aggodalmat kelt, annyira, hogy a képviselőház mai ülésén Németh Albert,Hódmezővásárhely képviselője, kérdést intézett a kormányhoz e tárgyban. E helyen közöljük a felszólalást és a kormányelnöknek arra adott válaszát. Németh Albert: T. képviselőház! Midőn az árvíz által fenyegetett Alföld érdekében röviden felszólalok, nem annyira czélom interpellációt intézni a t. belügyminiszter úrhoz, hanem inkább az, hogy az ő nyilatkozatát provokáljam, mely nyilatkozat az Országgyűlés szünetelése idejére a veszély félelmében méltán felizgatott alföldi népnek megnyugtatására szolgálhat. Nem célom, mondom, a t. belügyminiszter úrhoz kérdéseket intézni, egyrészt azért, mert meg vagyok győződve, hogy mindazt megtette és meg fogja tenni, amit az ország törvényei által rábízott hatalom kezeibe adott; de tehát, ha valahol, itt helye van ama klasszikus latin mondásnak, mely az államférfinak feladatául tűzi ki: praeterita meminisse, praesentia donere, futura praevidere. Épen oly irtózatos események előtt állunk most, mint a melyeknek utófájdalmait Magyarország és különösen az Alföld szive, Szeged városa még most sem heverte ki. Több távirat jött, ma hajnalban is jött egy Vásárhelyről, mely azt mondja, hogy a körtöltés színét csapkodja immár a hab. Ha figyelembe veszem azt, hogy minden folyam, minden tó, minden fenék , minden árok és vízmosás már megtelt odáig, hogy a ma lehullott esőt többé befogadni nem képes és az eső, mely a veszélyt folyton szaporítja, nem akar elállani-,a t. belügyminiszter úrhoz azon figyelmeztető kérést intézem: méltóztassék mindent elkövetni, ami a veszély elhárítására hivatalos hatalmánál fogva kezei közt letéve van és különösen figyelmeztetem és kérem a t. miniszterelnök urat, hogy oly előintézkedéseket tegyen, hogy lehető gyorsan katonaság szállíttathassák oda, ahol azt a töltések fentartása leginkább kívánja, mert ismételve kifejezem azon hitemet, hogy tíz katona többet képes tenni, mint száz más ember, kik közül a zsellér tehetetlenül elcsügged, a gazdának szive pedig őt családjához húzza. Épen e perezben kapok egy táviratot, méltoztassanak megengedni, hogy felolvashassam: »Makó. Vízállás az 1879-diki magasságot mneghaladta. Nagy-Karikáson a Maros-töltés erősen szivárog. Vészbizottságunk gőzerővel Ürmösön töltést készíttet. Magasított belvédekezésre szorítkozunk. Rémületes állapotban vagyunk. Kökényesy.« Midőn a t. belügyminiszter urat mindezekre figyelmeztetem, kérem különösen súlyt fektetni arra, hogy katonaság legyen készen, és a vész perezében a leggyorsabban oda szállítható legyen, hová a körülmények indikálják. (Helyeslés.) Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház! Tagadhatatlan tény, hogy az Alföld némely részein a beállott, —talán mindenki el fogja ismerni — valóban abnormis időjárás folytán, igen nagy vízveszélyek támadtak. Megtörtént eddig is, ami történhetett nemcsak a belügyminisztérium, de az elsősorban hivatott közlekedési minisztérium részéről és ennek köszönhető talán, hogy eddig még ott, hol a vész először jelentkezett, valóságos katasztrófává nem fajult, sőt némely derék magyar községek ez után megmenekültek. A minisztérium teljesítette és teljesíteni fogja ebbeli kötelességét,rendelkezik minden kitelhető módon, s az eddigiek és a katonaságnak a vész helyén mindenütt kellő időben megjelenése tanúskodik arról, hogy a katonaság segélyét is mindenkor igénybe vette. Ezt fogja tenni ezentúl is, sőt ha a szükség kívánja, számítva a 1. képviselőház és a magyar törvényhozás belátására, anyagi segélyeknek saját felelősségére kiosztásától sem fog a szünet alatt tartózkodni. (Élénk helyeslés.) Ismétlem, meg fogja tenni mindazt, amit tennie lehet, amint eddig is megtette. Az kétségtelen, a legtöbb helyen a katonaság jelenléte okvetlenül szükséges. De nem lehet elhallgatnom azt sem, nem hallgatom el azért, hogy azon népnek a megérdemelt becsülést itt is megadjam, hogy vannak egyes helyek, mint pl. Békés, mely nem ismerve kis lelkűséget, bár ott is volt féltendő család és vagyon , önmaga hősies munkával mentette meg magát. (Élénk éljenzés.) De a mennyiben nem mindenütt ilyen a nép, gondja A földrajzi társaság felolvasó ülése. Budapest ápr. 7-én. A postapalota nagy terme Lóczy Lajos előadása óta, mely a Széchenyi által rendezett chinai expedíczió viszontagságait tárgyalta, nem volt anynyira telve hallgatókkal, mint ma, midőn két eléggé ismert tárgy: Fiumes Jeruzsálem voltak napirenden. A közönség között több notabilitás — Szász Károly, Vámbéry, Hunfalvy testvérek, Gervay, Takács János stb. — vett részt s különösen szép számmal voltak a nők, köztök a budai tanítónőket képző intézet növendékei s a tanárok, kik »világlátott« kartársuk, a kedvelt dr. Say Mór előadását jöttek meghallgatni. Az előadások kezdete előtt Berecz Antal titkár bejelentette, hogy a társulat múlt közgyűlésén megválasztott tiszteleti tagok (köztük Nordenskjöld is) köszönettel fogadták a megválasztást. Leglelkesebben ir a híres afrikai utazó dr. Holub Emil, ki levelében megígéri, hogy legközelebb teendő afrikai utazásából eredeti tudósításokat fog küldeni a magyar földrajzi társaságnak, különösen a közép- s délafrikai szabad négerállamok határának megállapítására vonatkozólag. Megküldte azonkívül a társaságnak a Sieben Jahre in Süd-Afrika« czimü 2 kötetes művének díszpéldányát, saját maga s az Afrikából magával hozott kis szerecsen leány arczképét s mi legnevezetesebb, tiszteleti taggá megválasztatása alkalmából a magyar nemzeti múzeumnak négy láda gyűjteményt ajándékozott, leginkább Dél-Afrikában önmaga által gyűjtött rovarokat. (Éljenzés.) Jelenti továbbá titkár, hogy a külföldi geographiai társulatoktól cserepéldány gyanánt mintegy 20 mű jött. Holubnak a társaság ajándékáért köszönetét fejezi ki. Az első előadó dr. Havas Rezső volt, ki F iu mér ő olvasott fel hosszabb, inkább természettudományi tanulmányt, mely több érdekes s irodalmunkban kevésbé tárgyalt részletet tartalmazott. Havas előadásának különös czélja volt tengeri kereskedelmünk fejlesztésére a közérdeklődést felhívni s e tekintetben igen sok érvet mondott el. Előadása tapsokra ragadta a közönséget. Dr. Say Móricz, a budai reáliskola igazgatója, volt a második felolvasó, ki múlt alkalommal kezdett útirajzát folytatta. Pár hóval ezelőtt járt Egyptomban s Palaestinában. Az élénk úti emlékek mai előadásán, mely főképen Jeruzsálemmel foglalkozott, igen meglátszottak s kedvessé tették azt. A bemutatott képek s rajzok szintén emelték az előadást, melyet a jelen volt közönség élénken megéljenzett,kosok ellen. (Élénk helyeslés és mozgás. Felkiáltások : Ki az ?) Ha tetszik, megnevezem: Szalay Imre képviselő úr. (Mozgás.) Mondom, épen úgy fogom védeni, fogom ezek ellen, mint a hivatalnokok és tisztviselők befolyása ellen. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Irányi Dániel válasza s a miniszterelnök replikája után a ház többsége a miniszterelnök válaszát tudomásul vett. Következik az igazságügyminiszter válasza szintén Irányi Dániel képviselő úrnak interpellácziójára. (Halljuk!) Pader Tivadar igazságügyminiszter: Irányi Dániel képviselő úr felemlítvén, hogy a szabadelvű párt közlönyeiben oly közgyűlésről létezik említés Nagy Váradon, a melyben a törvényszéki elnök és több bírósági tag részt vett, a melyben mind az elnök, mind a bírósági tagok a választmányba választottak, sőt a törvényszéki elnök képviselőjelöltet is megnevezett s a gyűlésnek ajánlott, ennélfogva utalva az 1869: IV. tcz. ll.§-ára, azt kérdi tőlem: hajlandó vagyok-e ezen tényeket megvizsgáltatni és ha azok valóknak bizonyulnának, a törvény értelmében eljárni. (Halljuk!) A bírák és bírósági hivatalnokok részvétele a választásokban, nem először fordul itt elő a házban. Volt alkalmam nekem is, volt alkalmuk elődeimnek is erre nézve itt e tekintetben nyilatkozni, s mind én, mind elődeim kötelességünknek tartottuk az átalános választások alkalmával a bírákat azon határozatra figyelmeztetni, melyeket a törvény eléjük szab. (Helyeslés a jobboldalon.) A törvény kizárta a bírákat a képviselőség elfogadásából, de nem zárta ki a képviselőválasztásból. A bíró szabadon választhat, szavazatát azon jelöltre adhatja, akit legérdemesebbnek tart, és így amidőn tényleg meggyőződésének ad kifejezést, a törvény ellen egyátalán nem vét. Nem vét a törvény ellen akkor sem, ha megelőzőleg ezen meggyőződést másokkal közli, sem vét a törvény ellen meggyőződésem szerint akkor sem, ha tanácskozmányokban, melyek ad hoc tartatnak és ennélfogva politikai egyletek jellegével nem bírnak, békés eszmecsere után nézetének kifejezést ad. (Helyeslés a jobboldalon.) Amennyiben tehát a nagyváradi concret esetben a bírák ezen korlátokon túl nem léptek, én részemről törvényes eljárásnak helyét nem látom. De elismerem, hogy bírói eljárással össze nem férhető cselekménynek tekinteném, hogy ha valaki pártja, vagy jelöltje mellett formális toborzást gyakorolna; megengedhetőnek nem tartom — pártkülönbség nélkül — hogy a bíró az izgatás terére lépjen; a legsúlyosabb felelősség terhelné pedig és a törvényes következmény érné azon bírót, aki állásával visszaélve pártjának vagy pártfeleinek valamely előnyöket helyezne kilátásba, vagy az ellenfeleket netalán valamely hatrányokkal fenyegetné és pedig pártkülönbség nélkül. Ily értelemben eljárni mindenkor kötelességemnek fogom tartani. (Helyeslés a jobb oldalon.) A ház e választ is tudomásul vette, lesz a kormánynak arra, hogy a szükséges segéderő ne hiányozzék. (Helyeslés.) Németh Albert: Midőn a belügyminiszter úrnak imént adott válaszát megnyugtató tudomásul veszem, én is csak örülhetek azon, hogy célom eléretett, hogy az adott válaszban ezen húsvéti ajándékot (Derültség) vihetjük szerteszét küldőinknek és megbízóinknak, kivált pedig a veszélylyel fenyegetett vidéknek. Legyen meggyőződve a t. ház, bizony nagy gyarlóság, ha e felett valaki mosolyoghat, mert azon csak örülni kell minden pártkülönbség nélkül, ha valaki az ellenzéki padokról a miniszterrel szemben így nyilatkozik. (Ügy van a szélsőbaloldalon) és legyen megnyugodva a miniszter úr az iránt, hogy én magam és pártom nevében kijelentem, hogy a miniszter úrnak minden ily nemes és erélyes intézkedését szívünk mélyéből a legnagyobb buzgalommal támogatni fogjuk. (Helyeslés).I jj. jjj H.-M-Vásárhely, ápr. 6. (Ered. sürg.) Kilencz mértföld hosszú tiszai töltésünk átázva több helyen megcsuszamolva van s csaknem mindenütt erősen szivárog; tegnap reggel 500, tegnap este ismét 600 főnyi munkaerő kivontatott és rendeltetett ki a Tiszához. Közlekedési utaink járhatlanak, védekezési eszközök és élelem kiszállítás csaknem lehetetlen ; a tiszai gáton a védekezés föld hiányában majdnem lehetetlen. Szakadás esetén a magas víz H.-M.Vásárhely után Földeákot, Makót elsősorban, aztán Mindszentet, Szegvárt és Szentest is fenyegeti. Egész éjjel esőnk volt, most már megállott, de azért a veszély rohamosan közeledik. Porgánynál a válság perczei állanak előttünk. Beregszász, ápril 7., esti 8 óra. A Tiszának folytonos áradása a tiszai védtöltéseket se egész Tokajig veszélyeztetik. Gyoma, ápril 7., esti 9 óra. A vasúti szakadás betöltési munkálatai a legnagyobb erélylyel folynak. Rövid idő alatt sikeres befejezés várható, a mi által a szomszédos községeknek, u. m. Szentes, H.-M.Vásárhely, Szarvas stb. helyzete a körösi kiöntéseket illetőleg tetemesen javulni fog. A történelmi társulat ülése. Április 7. (A magyar dicsőség 4 százados ünnepe Olaszországban. — A II. Mátyás és Bethlen Gábor között létrejött nagyszombati békekötések titkos pontjai.) Ipolyi püspök elnök nem jelenhetvén meg a mai ülésen, helyette Tanárky Gedeon államtitkár elnökölt. A kedvezőtlen idő miatt mind a tagok, mind a megszokott nagyszámú közönségből csak kevesen jelentek meg az érdekes fölolvasásokra. Első értekező Óváry Lipót volt, s a magyaroknak Ottranto ostrománál való részvételéről szólott. Sziczilia királyság története több mint harmadfél század óta szorosan egybefügg hazánk történetével. Mióta I. Anjoui Károly nápolyi király és V. István magyar király 1269-ben nevezetes családi és politikai szövetségüket megkötötték, a két nemzet történelmében hosszú lánczolatot képezett a közös érintkezés egész a XVI. századig. Ez ma is felismerhető, különösen a két nép élelmezési viszonyaiban. Az olaszoknál a paprikás ételek, pörkölt hús, túrós csusza, főtt és sült kukoricza, stb. ma is olyan kedves ételek, mint nálunk. De egy más példára is hivatkozik Óváry: úgy látszik, hogy Róbert Károly idejében ritkaság volt nálunk a szamár, mert Róbert nápolyi király, midőn unokájának, Róbert Károly magyar királynak ajándékokat küldött, ezek között szamár is volt. Ez állatnak a régi olasz nyelvben »Somaro« a neve, s nápolyi dialectusben cuccio-nak ejtik ki. A »szamár« és a »csacsi« nevek között tehát az eredet világos. (Derültség.) Szóval a magyaroknak nevezetes szerepe volt az olaszok akkori történetében, s annak egyik fényes epizódját adta elő Óváry: a magyarok részvételét az Ottranto ostrománál. 1480-ban a törökök adriai hajóraja 200,000 emberrel kikötött Ottrantónál, s azt elfoglalta. Borzasztó kegyetlenkedéseket vitt végbe, felhasználva azt a körülményt, hogy Ferdinánd nápolyi király seregének egy részét, fia, Alfonz kalabriai herczeg, vezérlete alatt Toskánába küldötte. A törökök garázdálkodása oly mértéktelen volt, hogy a pápa közbejárására Mátyás király segítséget küldött az olaszoknak, akiknek az a bajuk is volt, hogy nem ismerték a török harczmódot. Az olasz krónikák szerint 17 napi, Bonfin szerint 6 heti, ostrom után a magyarok segítségével sikerült őket Ottrantóból kiűzni. Egy, a nápolyi levéltárban talált, és Laze 1to Mihály által 1537-ben írott egykorú krónika (Storia della presa di Ottranto) szerint 800 magyar vitéz küldetett az ostromló csapathoz, köztük 500 gyalog, 300 lovas. Mind tős gyökeres magyar emberek, kiknek neveit részbn a krónikák megőrizték. Magyar Balázs, Nagy János és Budai Bálint voltak a vezérek. A vitézek közül Somkói, Vitéz, Pesti, Simon, László, Kornis, Szalai, Dombai, Lázár, Füredi, Garai stb. neveket említi a krónika. A magyarok ismerték a törökök verekedési módját, s meg-megriasztották őket. Ottrantót azonban csak úgy bírták fölszabadítani, hogy a közelfekvő és a törökök által megerősített forrást elfoglalták, s kiszomjaztatták a törököket, akik 1481. aug. 10-kén a fehér lobogót kitűzték s szeptember elején kivonultak. A forrást ma is »Fontana demi Ungeri«-nek nevezik. E vitéz hadjáratnak f. évi szeptember 4-én lesz négyszáz esztendeje, s ennek emlékét Ottranto városa kegyeletesen készül megülni. Ez ünnep a régi magyar dicsőség ünnepe is! A város felszólította De Simone történetírót, szülöttét, hogy e históriának adatait gyűjtse össze az alkalomra. De Simone pedig levelet intézett Óváryhoz, amelyben felhívja, hogy az esetleg itt található adatokat küldje meg neki, hogy »első helyen emlékezhessék meg — mint írja — azon dicső magyar hősökről, akiknek bátorsága, feláldozó odaadása és vitézsége Ottrantót megmentette, hogy a »Viva l’ Italia!« felkiáltások közé vegyüljön az »Éljen Magyarország!« felkiáltás is. Az olasz levélben ez utolsó szavak magyarul vannak írva. (Éljenzés). Felolvasó ennélfogva felkéri a társaságot, hogy akinek adatok állanak rendelkezése alatt, szíveskedjék neki átadni. A társulat tetszéssel fogadta a felolvasást és a felhívást. Szilágyi Sándor a II. Mátyás és Bethlen Gábor között 1615. és 1617-ben létrejött nagyszombati kétbékekötéseddig ismeretlen titkos pontjait mutatta be, melyeknek éle Erdély önállóságának megszüntetésére irányult. Az eredetiben bemutatott oklevelek és az értekezés a »Tört. Tár «-ban fog megjelenni. Végül folyó ügyek tárgyaltattak. Fővárosi ügyek. A középítési rendszabályokat a főváros rendkívüli közgyűlése ma végig tárgyalta. A rövid közgyűlésre igen kevés számú tag jött el. Elfogadták a gyári és üzlethelyiségek építéséről szóló fejezetet s némi vita csak ennek utolsó §-ánál, a használati engedélyről szóló 82 §-nál támadt, hol a bizottságnak és tanácsnak ellentétes javaslatai voltak, az épület lakásainak a lakhatási engedély kinyerése előtt kiadása esetében kiszabandó büntetéspénzek tekintetében. A bizottsági szöveg szerint az a háztulajdonos, ki a lakhatási engedély előtt lakását kiadja, büntetésül fizesse az engedélyezett használatba vételi időpontot megelőző időszakra esedékes házbérnek legalább kétszeresét. A tanács a büntető törvényre támaszkodva, ezen bírságolás maximumát 50 írtban véli megállapítni. A közgyűlés többek élénk hozzászólása után a bizottsági szöveget fogadta el részint azért, mert az ötven forint a történhető kihágás súlyával semmi arányban nincsen, részint azért is, mert a miniszter nyilatkozata szerint az építési rendszabály büntetéspénzeit nem sorolják a kihágási törvény 16. §-ában említett szabályrendeleti büntetéspénzekhez. Hasonló természetű vita eredt meg egy alábbi §-nál, mely a rendszabály határos."Hiányainak áthágóit sújtó bírságösszeget állapítja meg. A bizottság 5—1000 frtos büntetéseket kíván alkalmazni, s behajthatatlanság esetén ez 10 írtjával számított fogságra is átváltoztatható teend. Némelyek 1—300 írtOS farság-acálát indítványoztak, de a közgyűlés a nagyobb összeget fogadta el. Megemlítjük még, hogy az építkezés befejezte utáni teendők fejezeténél elfogadták Bobua indítványát, hogy az állványfákat elszedni csak éjjel 11—3 óra közt szabad s ezen időben az utcza elzárandó. A tárgyalás ezzel befejeztetett s az egész munkálat a szövegező bizottság keze alá kerül. A telefon a közigazgatás szolgálatában. Kamermayer polgármester a tanácsnak legközelebb előterjesztést fog tenni a telefon alkalmazása érdekében. A két városháza, valamint a kerületi elöljáróságok és esetleg egyéb hivatalok helyiségei fognának egybeköttetni a polgármester szobájával. A köztárak felépültek. Két társzakasz már az őszszel kész volt s ma már az épületek legnagyobb része tető alatt áll s a belső berendezésen dolgoznak. Ha magánépületen szokás a koszorú ünnep, úgy itt még inkább nem szabad elmulasztani, így gondolkozott a tanács ma, midőn Rupp tanácsos előadására elhatározta, hogy a köztárak kőmives munkáinak befejezte alkalmából szombaton, ápril 9-én d. u. x/2 6-kor megtartassék ez ünneplés. Ezen czélra 550 főt szavaztatott meg, mert a munkások egy kis mulatságban részesülnek. Törvényszéki csarnok. Kiss János bélyeghamisitási bűnügyét ma folytatólag tárgyalta a bpesti kir. fény. törvényszék. A kihallgatott tanuk közül legérdekesebb volt a börtönből elővezetett Krúdy bankjegyhamisító vallomása, ki Kissel ennek vizsgálati fogsága alatt egy czellában volt elzárva s vele, ugy látszik, egyezségre lépett aziránt, hogy egymás bűnügyében mentő tanukép fognak szerepelni. Kiss ígéretét a Krudy - féle végtárgyalás alkalmával már beváltotta s ma Krudyn volt a sor. Krúdy mindazon tárgyakat, lemezeket, sajtót, bélyegeket, melyeketa rendőrség Kiss birtokában talált, Morvay Ferencznél látta, sőt attól azt is hallotta, hogy bélyegeket hamisít. Kisst ártatlannak tartja, épúgy, mint Kiss őt. A tanuk — Krúdyt kivéve — meghiteltetvén, a kir. ügyész Kiss ellen a vizsgálatot bankjegy hamisítás miatt is kiterjeszteni kéri, mert a nála talált lemezek egyikén egy ötforintos bankjegyminta volt bevésve. A törvényszék azonban ez ügyészi indítványt elvetette s a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánítván, felhívja az ügyészt vádbeszédének előterjesztésére. A vád- és védbeszéd előterjesztése után a törvényszék az ítélet kihirdetését a jövő hétfőre d. e. 9 órára tűzi ki. A HON magántávsürgönyei. Bécs, ápr. 7. (Urakháza.) Schönborn Frigyes kiemeli, hogy a tartománygyűlések hivatják a tartományok különböző óhajainak maguk közt kifejezést adni. Szóló a bizottság indítványában azt az igyekezetét véli felismerni, hogy ünnepélyes birodalmi törvény alakjába öltöztetve, e kérdés fölött a napirendre térjenek át. Tomasek pártolja a bizottság indítványát. Falkenhayn a kisebbség különvéleményében ismeri fel a tartománygyűlések illetékességi körének kiterjesztését, csupán azt az igyekezetet látja, hogy helyt adjanak a lakosságnak a tanügyi téren létező visszásságok elhárítása iránti óhajának. hu n