A Hon, 1881. május (19. évfolyam, 119-149. szám)

1881-05-16 / 134. szám

134. szám. 19-dik évfolyam. Szerkesztési iroda­­ Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK fontúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok- tere, Athenaeum-épület) küldendők. Reggeli kiadás: Budapest, 1881. Hétfő, május 16. Iliadd-hivatal» Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint Előfiz­etési­­Ifj. Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra , . .................................... Ő­k itt B hónapra ,,,,*,»•«•«• 6 » * 8 hónapra .13* Az esti kiadás postai különküldéséért felül* fizetés negyedévenkint ....... ! » Az előfizetés 7 év folytán minden hónapban meg­­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min' dejj'for a hó első napjától száműttetik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, május 15. Már több oldalról megerősítést nyert az a hír, hogy a bej aláírta a Francziaország által előterjesztett öt szerződési pontot. E miatt Olaszországban oly nagy elégületlenség tá­madt, hogy a kormány, nehogy pártját szét­­forgácsolódni engedje, beadta lemondását. S a »National« azt állítja, hogy »az ügye kivite­­lével továbbra megbízott olasz kormány«, mi­után a belnek Francziaországgal kötött szer­ződéséről tudomást nyert, a berlini szerző­dést aláíró hatalmaknál azon indítványt­ tet­te, hogy hivassák össze egy konferenczia, mivel az ottomán birodalom integritása meg van sértve. Bismarck by azonban állítólag már kijelente az olasz kormánynak, hogy a tett indítvány elfogadhatlan, mivel Franczia­ország nem annektálta Tuniszt, s nem is bi­zonyos, vájjon Tunisz az ottomán birodalom­hoz tartozik-e. Párisból ellenben azt jelentik, hogy ott nagyon meg vannak elégedve a tuniszi ügyek eddigi fejleményeivel. Valamennyi lap örömének ad kifejezést a fölött, hogy Tunisz­­szal a szerződés meg van kötve és azt fejtege­tik, hogy egy európai hatalomnak sem lehet oka ez ellen óvást tenni. Tunisz birtokba vételé­hez Francziaországnak csak jogi czim kellett. A szerződés által most ez meg lesz adva s Francziaország nem az az állam, mely szer­ződésbe foglalt jogaiból csak egy hajszálat is engedne. A megkötött szerződés Tuniszt fran­­czia protektorátus alá hozza s ha e protekto­rátus alatt a franczia érdekek még nem nyer­hetnének elég szabad fejlődést Tuniszban, majd gondja lesz rá a franczia kormánynak, hogy a bej egész hatalma csak árnyékká tör­­püljön. Hir szerint a porta is tett tapogatódzó lépést Tunisz miatt a hatalmaknál , de sem­minő bátorítást nem nyert arra nézve, hogy Tuniszra vonatkozó jogát föntartsa , sőt Ber­linben határozottan tagadó választ kapott. Az albánokkal már úgy látszik rövid idő alatt rendet csinál Dervis pasa, Prizrendből azt a jelentést küldte a szultánnak, hogy tizen­négy nap alatt a fölkelés utolsó nyomai is el lesznek fojtva. Prizrendben a porta auctori­­tása teljesen helyre van állítva s a város ne­mesei közül egyik neveztetett ki muteszarif­­nak. Dervis pasa igen előzékenynek mutatja magát azon főnökökkel szemben, a­kik meg­hódolnak, sőt megígérte nekik, hogy az ön­­kormányzat egy nemét ki fogja eszközölni a szá­mukra, hogy egy talpalatnyi albán föld sem fog tőlük elvétetni. Diakovába Hadsi Ozmán pasát küldte Dervis azzal az üzenettel, hogy el­­­­várja tőlük, hogy fel fogják adni a további ellen­szegülést. Erre a liga emberei azt üzenték vissza, hogy ha egyedül jön, szívesen fogad­ják , de fegyveres erőt ne hozzon magával, mert ez esetben a végső ellentállásra el lehet készülve. Dervis pasa azonban ennek daczára is reméli, hogy sikerülni fog a várost béké­sen lecsillapítani. Belgrádból azt írják a »P. Sl.«-nak, hogy a szerb skupstina holnap összelép, s 3—4 hétig fog ülésezni és ezen idő alatt le­tárgyalja a monarchiánkkal kötött kereske­delmi szerződést. Végül még két nevezetes közgazdasági bért kell e helyütt kiemelnünk: az egyik az hogy a Rothschild-konzorczium a portától, meg akarja venni Törökországban a dohány­­monopóliumot. A másik az, hogy a német szövetségi tanács elfogadta a Bismarck által javasolt lisztvámemelést 2 márkról 3 márkra. — Az országyűlési szabadelvű párt mai értekezletét V­i­z­s­o­n­y­i Gusztáv elnök megnyit­ván, O­r­d­ó­d­y Pál közlekedési miniszter ismerteti Bánhidy Bélának a hazai folyók szabályozására vo­natkozó indítványa tárgyában a holnapi ülésben te­endő előterjesztésének tartalmát. Előadta a többek közt, hogy 3 törvényjavaslatot szándékozik benyúj­tani, név szerint a tiszavölgyi vízszabályozó társulat­ról és központi bizottságnak megalakításáról, az elő­munkálatokra szükséges póthitelről és végre az ok­vetlenül szükséges teendők megtételére szóló megha­talmazásról, melyekkel azt hiszi az indítványnak ele­get tett. Erre Hosztinszky János a Duna Pozsony városon alul eső, valamint csalóközi részének szabá­lyozását, Prileszky Tádé pedig a Morva szabályozá­sának sürgető voltát ajánlja a kormány figyelmébe. Mire T­i­s­z­a miniszterelnök kijelenti, hogy a kormánynak gondja leend a szükséges teendőknek minden irányban való megtételére. Horváth Gyula fölszólalása után, ki az in­dítványnak a benyújtott törvényjavaslatokkal való együttes tárgyalását hozza javaslatba, az értekezlet abban állapodott meg, hogy az indítvány mint össze­tartozó a törvényjavaslatokkal együtt fog tárgyal­tatni. Ezután a budapest-zimonyi vasút kiépítéséről szóló­­javaslat vetetvén fel, az, Or­dódy miniszter indokolása és György Endre felszólalása után el fogadtatott. Ezzel az értekezlet véget ért. — A románok értekezlete. Mint Nagy-Szebenből jelentik, a harminczas bizottság más­fél napi tanácskozás után tegnap éjjel fejezte be mun­kálatát. Heves vita folyt az aktivitás kimondása ér­dekében, de a határozat az lett, hogy az erdélyrészi románokra nézve a passzivitás fentartassék, a ma­gyarországiak pedig aktí­vok maradjanak és az or­szággyűlésen a sérelmek orvoslására hassanak. A tegnapi gyűlés nagy érdeklődés mellett nyílt meg egy órával később, mint kitűzve volt. Elnök bemutat há­rom sürgönyt: Aradról éltetik a passzivitást, a ko­lozsvári egyetem román ifjúsága élteti a szabadság mezeje mártírjainak programmját; a szilágy­somlyói románok üdvözlik a konferencziát. Ezután következett a harminczas bizottság je­lentése. Babes Vincze hosszú beszéd kíséretében terjesztette be határozati javaslatát. Beszédében azt állítja, hogy a románok életerejük által ép oly erősek, mint az uralkodó elem s nem fognak magyarosodni, még ha mondanák is, ez nem lenne igaz soha. Az al­kotmányban nincs a románok számára hely, a mos­tani közállapot tarthatatlan és korrumpáltsága, vala­mint igazságtalansága által úgy a magyarok, mint a románok pusztulására vezet. Ha a románok panasz­kodnak, rossz hazafiaknak mondják őket, pedig ők a jók, a magyarok a rosszak. A mostani alkotmánytól nem lehet várni üdvösét. Ezután be­sélt még a vá­lasztási törvény elnyomó intézkedéseiről és végül fel­olvasta a határozati javaslatot, mely főbb pontjaiban így szól: » A román választók képviselőinek konferen­­cziája élénk, fájdalmas sajnálatát fejezi ki a szomorú helyzet fölött, melyet a jelenlegi alkotmány elhibá­zott és káros törvények által, minek az unió, a nem­zetiségi, közoktatási és választási törvény, a hazának szerzett. A mostani alkotmány csak egy nemzetség­nek, a magyarnak, érdekeit szolgálja. Ezen hely­zet és törvények keresztülvitele ép oly igazság­talan, mint romboló az egész hazára nézve, mely­nek mindannyiunk által mélyen érzett politikai, erkölcsi, gazdasági romlása a világ előtt már nem tagadható többé. Az igazságtalan törvények és instituc­iók következtében az erdélyrészi románok aktivitása lehetetlen, ellenben a magyarországi román választásokra nézve bár igen nehézzé van téve, de nem nem lehetetlenség. Az értekezlet jelentse ki tehát, hogy elismeri szükségét annak, hogy szent István ko­ronájának összes románsága szolidaritásban konsti­­tuálja magát, egyesüljön, erejét összefűzze és organi­zálja mindama jogok védelmére, melyek a románság életföltételei és most nem respektáltalak. Az erdélyi részekre nézve mondassék ki a passzív reszisztenczia a pesti országgyűléssel szemben, mindaddig, míg amaz igazságtalan törvények és mostoha adminisz­­tráczió életben vannak. A magyarországiak, bánátiak aktivitásának czélszerűsége föltételesen elismertetik, ama hozzátétellel, hogy minden erejükkel a románság szomorú helyzetének megjavítására hassanak. A követendő akc­ió keresztülvitelére, szervezé­sére válasszon az értekezlet Nagy-Szebenben székelő kilenc­ tagú bizottságot; ennek feladata lesz felvilá­gosító részletes memorandumot kidolgozni sérelmeik­ről és e programmnak lehető legkiterjedtebb publi­­c­itást szerezni; feladata combinálni a módokat és eszközöket az erdély­részi passzív reszisztenczia sza­bályozására, figyelme terjedjen ki az aktív románság­ra is, hasson a nyilvános élet minden működési terén, így a törvényhatóságokban és községekben. Az érte­kezlet tagjai kötelezzék magukat a legbuzgóbb köz­reműködésre a közös czélok elérésére.­ A határozati javaslat két órai vita után e­l­­fogadtatott. Bizottság küldetett ki, melynek tag­jai Baritiu, Kozma, Diamandi, Popea, Pap György, Ratiu, Román, Vizarion, Trombitás, Szcula. Az érte­kezlet három órakor véget ért. — Lorisz-Melikon gróf lemondásá­nak előzményeiről a »Köln. Ztg.«-nak a következő­ket jelentik: Lorisz-Melikow a czár manifesztumáról csak közzététele napja előtti este 8 órakor értesült s külön vonaton azonnal Gacsinába ment, hol a császár­tól megnyugtató biztosításokat kapott, melyek a mani­­fesztum daczára maradásra bírták őt. Már 11-én Lo­­r­i­s­z­ M­elik­o­w egészen váratlanul egyenes paran­csot kapott a czártól, hogy a parasztbirtokok váltság­­díjának elhatározott leszállítását ne tegye közzé. Ezért ismét a császárság sietett, hogy őt a parancs vissza­vonására bírja, de hasztalanul. Minthogy a belügy­miniszter látta, hogy minden erőködése hi­ábavaló, beadta elbocsátatási kérvényét, s vele együtt M­­­­­­­u­­tin hadügyminiszter. Már tegnapelőtt óta senkit se­m­­ogadott többé Lorisz­ Melikov hivatalosan. Különben a manifesztum már kezdi megte­remni gyümölcseit. Tegnapelőtt a wyborgi oldalon Szentpétervártt egy csapat munkás ordítozva haladt az utczákon, midőn három tanulóval találkoztak. A munkások neki­estek a diákoknak és iszonyuan elpá­holták őket. A rendőrségnek csak nagy nehezen sike­rült a bántalmazottakat megmenteni s mindnyájokat rendőrségre vinni. A munkások itt azt mondták, hogy csak a császári manifesztum értelmében csele­kedtek, melyben a czár felszólította a népet, hogy vegyen részt az összeesküvők bandájának kiirtásában. A nép szemeiben ugyanis minden tanuló nihilista. Lorisz­ Melikov május 9-én egy c­édulát kapott a császártól, melyre ez sajátkezűleg irta trón­­nal: »Il faut soutenir par tous les moyens le Prince Alexandre de Battenberg.« Erre minden szentpéter­vári hírlap szigorú utasítást kapott, hogy a bolgár államcsíny megbeszélésében rendkívül óvatosak le­gyenek és semmit se közöljenek, a­mi Sándor feje­delemnek árthatna. — Hasonló magatartási rend­szabályokat adott Moszkvában f. hó 11-én este D­o­l­­gorukov főkormányzó szóbelileg az összegyűlt szerkesztőknek. Választási mozgalmak. A VII. ker. szabadelvű párti válasz­tók mára hirdették alakuló közgyűlésüket. Minthogy azonban a választók a küszöbön álló ünnepélyességek miatt csak csekély számmal gyűltek össze, dr. Grósz Sándor indítványára a jelenlevők végrehajtó bizott­sággá alakultak, mely a legközelebbi napokra egy ú­j közgyűlést fog egybehívni s ezen a képviselőjelöltre nézve is előterjesztést tenni. A VI. kerületben a Helfy-párt ma dél­után tartotta meg alakuló gyűlését, a nagy-mező-utcza 17. sz. a. Emeser-féle társaskerti helyiségben. Miután a párt elnöksége megalakult, elhatározta a gyülke­­zet, hogy jelöltjét küldöttségileg felkéri arra, jelölné ki a napját annak, a mikor programmbeszédét elmon­­dandja. Siófok, máj. 15. (Ered. sürg.) Az enyingi szabadelvű párt mai igen nép­i értekezletén M­a­­gyari János nagy lelkesedéssel képviselőjelöltté kiál­tatott ki s programm­beszédét zajos éljenzések között megtartotta. Debreczen, máj. 15. (Ered. sürg.) A deb­­reczeni III. vál. kerület választói mai gyűlésükben egyhangúlag nagy lelkesedéssel Tisza Kálmánt kiáltották ki képviselőjelöltté. A II. kerület válasz­tói ugyancsak a mai gyűlésben egyhangúlag Kis La­jost jelölték ki. Debreczen, máj. 15. (Ered. tudósítás.) A debreczeni szabadés rapsort harmadik választókerü­letének polgárai ma délelőtt 11 órakor gyűltek össze a városháza nagy tanácstermében, hogy a jövő or­szággyűlésre küldendő képviselő jelölésére nézve meg­állapodásra jussanak. A nagyterem színig megtelt a választópolgárok szine-javával, kiknek arczáról lehetett olvasni a lelke­sedés jeleit, mert hisz napok óta keringett már a hír, az ellenzék nagy bámulatára,­­ hogy a jelölt Debre­­czenben ismét Tisza Kálmán miniszterelnök lesz. A harmadik választókerület elnöke, D­a­­­m­i Károly megny­­otta az ülést, felhívta a polgárságot orsz. képviselőjelölt kijelölésére, mire Nemes Gá­bor ügyvéd a következő beszédet mondotta: Tisztelt választópolgártársaim ! Mint a harma­dik választókerület egyik régibb polgára emelek szót és boldognak, szerencsésnek érzem magamat, hogy meggyőződésemet követve, a képviselőjelöltségre néz­ve indokolt ajánlatot tehessek ; méltóztassanak tehát mesés türelmükkel néhány per ezre megajándékozni. Az aranyat a tűz, a vitézséget a harcz, a baráti hűséget a nyomorban lét próbálja meg; épen így az államférfit vagy egy törvényhozó bölcseségét és igaz lazaszeretetét a nehéz politikai viszonyok, a végre­hajtandó munka sokasága és nagysága s ezzel szem­ben az ellenzéki küzdelmek teszik próbakőre. — ked­vező körülmények közt, midőn a nemzet teljesen ki­elégítő anyagi és szellemi jólétnek örvend, s midőn a politikai pártellenzék nem zsibbasztja a törvényalko­tók munkásságát, igen könnyű egy országot — mint szélcsendben, vagy épen kedvező szelek mellett tengeren a hajót — kormányozni; de ha viharok, em­beri erőt meghaladó csapások tornyosulnak — midőn a régi bajok maradványainak orvoslása mellett a foly­vást előre haladó jelenkor igényeinek megfelelő új intézmények létesítésére is törekedni kell, azt kér­dem, hogy ily helyzetben ki a legény a gáton ? — Az-e, a­ki csak kritizál, ellenzékieskedik és egyebet se tesz, vagy az, a­ki a bajokból kibontakozásra, kitartó haza­fias munkával és fáradsággal áldozatkészen közre­működik ? Úgy hiszem, ezt önök­­, választópolgárok, dk nem szoktak déli­bábot kergetni, vagyis elérhet­ően czélokről ábrándozni, tökéletesen belátják. De másrészről Debreczen város jól felfogott érdeke is, mely a haza érdekével azonos •S hangosan követeli tőlünk, hogy oly férfiút válasszunk ország­gyűlési képviselőül, a kimeddő közjogi viták helyett ha­zafias odaadással, buzgó munkássággal törekszik annyiszor sújtott hazánk bajait orvosolni, s a ki vá­rosunk társadalmi s közgazdasági, ipari és kereske­delmi viszonyait jól ismerve, e spec­iális érdekek figyelembe vétele iránt nemcsak előszeretettel, jó indulattal viseltetik, hanem azokat előmozdítani is hivatva és képesitve van. Ennélfogva egy oly férfiút vagyok szerencsés képviselőjelöltül ajánlatba hozni, a­ki a fentebb emlí­tett tulajdonságokkal tökéletesen bír, a kit Debre­czen városához már kora ifjúsága óta az annyiszor, még az ezelőtt 3 évvel lezajlott sajnos eredmények után is folytonosan a jóindulat, az igaz ragaszkodás fűz, a kit törhetlen hazafiai buzgalmáról, önzetlen hazasze­retetéről, ritka államférfim bölcseségéről mindnyá­jan jól ismerünk, becsülünk, tisztelünk és szeretünk, s kinek nem csak vezérelve, de szakadatlan munkás­ságban nyilvánuló folytonos törekvése is e jelen köl­tői mondatban összpontosul: »Hass, alkoss s gyarapits , s a haza fényre derül!« Kiáltsuk tehát egyszóval, egyhangúlag, őszinte hazafias lelkesedéssel: Debreczen város III-ik választó­kerületének országgyűlési képviselő jelöltje, Tisza Kálmán ő nagyméltó­sága élj­en.« Leírhatatlan lelkesedés viszhangzott az utolsó szavakra. Óriási és perc­ekig tartó egyhangú éljenzés­ben törtek ki a jelen voltak. Kétségtelen, hogy bármily áramlatot öltsön Debreczenben az ellenzék rágalmazó rossz nyelve, Debreczen város harmadik választókerületének or­szággyűlési képviselője Tisza Kálmán lesz, kinek meg­választásában Debreczen városában senki se kétel­kedik. is tött be az egyesület a kormányhoz s az országgyűlés­hez s habár e kérvénynek egyelőre nem volt meg a kívánt sikere, remélhető, hogy az ez évben nem fog elmaradni. Végül megemlékezik Handtl József el­­hunyt egyesületi tagról, ki nagy érdemeket szerzett magának az egyesület felvirágzása körül, é­s erre a közgyűlést megnyitottnak nyilvánítja. Lintner Imre alelnök e megnyitó után fel­áll s a saját és társai nevében üdvözli a minisztert valóságos belső titkot tanácsossá történt kitüntetése alkalmából s kívánja, hogy az isten őt még sokáig tartsa meg a haza s az egyesület jólétére. A tagok állva hallgatták ez üdvözletét s zajos éljenzésbe tör­tek ki annak befejeztével. Ennek röviden megköszöni a szerencsekivánatot s ígéri, hogy tőle telhetőleg ezentúl is iparkodni fog az egyesület felvirágzását előmozdítani. Felkéri ezután a titkárt az évi jelentés előterjesztésére. Jankovich István titkár olvasta fel az évi jelentést, melyből a következő fontosabb adatokat emeljük ki: Az egyesület mérlege ez évben 7112 frt 75 krnyi vagyont mutat ki, a bevételek pedig 15,572 frt 6 krt tettek az 1879. évi 13,993 frt 12 krral szem­ben. A 2500 frtnyi alapítványi tőkének visszatéríté­sére a lefolyt évben 1500 frt fordittatott, mi által az teljesen vissza van állítva s igy jelenleg az egyesület­nek többé semmi néven nevezendő terhe nincsen. Hogy azonban az egyesület netáni eshetőséggel szem­ben, és különösen a nemsokára szükségessé vált új berendezésre megkívántató pénzerővel rendelkezzék, az igazgató választmány azon javaslattal járul a köz­gyűlés elé, hogy a lefolyt év tiszta jövedelméből 1000 frtot a létesítendő tartalékalap javára szavaz­zon meg.­­ Az egyesületi özvegy- és árvasegélyalap szemben az 1879. évi 13,817 frt 27 krral, 14,786 frt 65 krt tett a múlt év végén, mely összeg kamataiból a lefolyt évben 560 frttal összesen 14 özvegy segé­lyeztetek Hogy ez alap lehetőleg gyarapíttassék, az igazg. választmány kéri a közgyűlést, hogy e nemes czélra a folyó évre az eddig szokásos 300 frt helyett 400 frtot szavazzon meg. A szolgálati pragmatika és a nyugdíj törvény javaslata, melynek ügye az egyesületben többször ké­pezte a tanácskozások tárgyát a pénzügyminiszté­riumban elkészülvén, mihelyt e javaslat az országgyű­­ésnek be fog mutattatni, az egyesületi választmány annak beható megbírálására külön bizottságot fog ki­küldeni és mindent el fog követni, hogy ez ügy a leg­jobb megoldást nyerje. Az egyesületi könyvtár, mely­re csak a legutóbbi pár év alatt volt az egye­sület képes némi pénzáldozatot hozni, a lefolyt év végén 1275 kötésben közel 2000 kötetet tesz.— Az egyesületnek jelenleg 25 alapító-, 1335 bel- és 113 kültagja van. — Az alapszabályok értelmében az ig. választmány tagjai közül megválasztatásuk sor­rendje szerint többen kilépvén az ig. választmány fel­kéri a közgyűlést, hogy 20-ig választmányi rendes és 30 póttagot, továbbá 7 felügyelő bizottsági rendes­­ és 5 póttagot válaszszon. A közgyűlés a felolvasott jelentést örvendetes tudomásul veszi, az abban foglalt indítványt s javas­atokat elfogadja, jóváhagyja a zárszámadást és mér­eget s a választmánynak a felmentvényt megadja. Ez­után következett az egyesületi tisztviselők választása. A népnevelők egyletének tegnap tar­tott választmányi ülésén elnök bejelentette, hogy 16 tanítónő kollektív adta be lemondását a tagságról. Ugyanez ülésen elhatároztatott, hogy főkép a végre­hajtó bizottság pünkösdi nagy­gyűlésére küldendő tagok megválasztása s azok utasítással ellátása végett f. hó 29-én közgyűlést tartanak. A trónörökös lakodalma. A trónörököspár f. hó 17-én Laxenburgban bucsuestét ad, melyre mintegy 300 meghívó külde­tett szét. — Úgy hírlik, hogy az uj házasok budapesti időzésöket két nappal megtoldják s csak 25-én távoz­nak Prágába.* A pozsonyi küldöttség kedden indul Budapestre és rendkívül díszes renaissence írással kiállított, kék bársonyba kötött és a város ezüst czíme­­rével ellátott üdvözlő feliratot fog átnyújtani a trón­örökösnek és nejének. A küldöttség tagjai: Mergl Károly tanácsos, Drexler Gusztáv főjegyző, Szalay Ödön és dr. Pisztóry Mór jogtanár, városi képviselők, Sennyey Pál és Hosztinszky János a város ország­gyűlési képviselői. A küldöttség vezetését Sennyey Pál báró volt szíves elvállalni, ki Pesten csatlakozik a küldöttséghez. Gyűlések. A magyar tisztviselők országos egyesülete ma tartá ez évi rendes közgyűlését dr. P­a­u­­­e­r Tivadar igazságügyminiszter elnöklete alatt. Elnök mielőtt az ülést megnyitja, rövid vissza­­pillantást vet az egyesület múlt évi működésére s úgy találja, hogy az kitűzött czéljának — a tagok anyagi­­ és szellemi érdekeinek előmozdítása — megfelelt. A­­ tisztviselők sorsának javítása végett kérvényt nyúj A budapesti népoktatási kör ma d. 10 órakor tartotta évi közgyűlését Türr István el­nöklete alatt. A kör ezúttal már tizenegyedik műkö­dési évét töltötte be, s a felolvasási jelentés szerint, ez idő alatt, nem kevesebben, mint 16,599 részesültek fejenkint hat — részben négy — órai oktatásban, aknek két harmada minden elemi oktatást nélkülöz­ve, ez után tanult meg olvasni és írni. A lefolyt év­ben a kör által fentartott 14 tanfolyamban 240 nő, 547 férfi, összesen 787 felnőtt nyert oktatást, kiket ingyen láttak el tanszerekkel és a kör által kiadott olvasó könyvvel. Ez évben a kör a III. kerületre és Rákosfalvára is kiterjesztette figyelmét, ellenben a külső váczi­ úti oktatást részvét hiányában beszüntette. Az oktatást fővárosi néptanítók vezették a kör kikül­dötteinek felügyelete mellett. — A kör a téli hóna­pokban az iparegylet és iparos körrel egyetemben népszerű felolvasásokat is rendezett. — Pénztári be­vétele a múlt évben 4084 frt 5 kr. kiadása 2819 frt 44 kr. tehát pénztári maradványa 1264 frt 60 kr. — A közgyűlés a jelentést tudomásul vette, pénztárnok­nak a felmentvényt megadta s úgy az adakozóknak, a tanítóknak, valamint a buzgó elnökségnek és tisztikar­nak köszönetet szavazott. Végül a választások ejttet­­tek meg. Megválasztattak: elnöknek Türr István, al­­elnöknek Irányi Dániel, jegyzőknek: Gyulay Béla és Dolinay Gyula, pénztárnoknak Lantay Károly. Ezen­kívül egy 100 tagú választmány. A budapesti 1848—9 iki honvédegy­let a budai és ó-budaival együttesen ma d. e. 11 órakor tartotta közgyűlését Feleky Miklós elnöklete alatt. Mikor főjegyző évi jelentése elősorolja többek közt az orsz. ho.,védgyűlés összehívása alkalmából úgy annak megtartásánál a központi választmány ál­tal követett eljárást, melylyel a buda és ó­budai, úgy a budapesti egylet kirekesztetett, s hosszas és terje­delmes ismertetés után elmondja az orsz­ ülés hatá­rozatát a menedékház kérdésében. Elősorolja az év alatti segélyezéseket, végül jelzi, hogy a király név­napján és Rudolf trónörökös eljegyzése alkalmával az egylet küldöttségileg fejezte ki szerencse kívonatát Tisza Kálmán miniszterelnöknél, s a trónörökös ide­­jöttével is tisztelegni fog. Maregin Jakab, midőn a jelentést tudomásul veszi, kéri az egylet minden tagját hassanak oda,­­ hogy a menedékház állami kezelés alá jusson minél előbb. E nézetet átalánosan elfogadták. Mikor in­dítványt tesz, mondja ki a közgyűlés, hogy a központi választmányt nem tekinti az összes 1848—49-ki hon­védség kifolyásának s annak nevében nem intézked­hetik. Indítványa, nagy éljenzéssel fogadtatott el. — Nyitray az országos honvédsegélő egyletnek jegyző­­könyvi köszönetet indítványoz; elfogadtatott. O­v­á­r­y indítványa szintén elfogadtatott, hogy a kormány keressék fel, a honvédmentházba be nem férő honvéd rokkantak, az országos és a Hay­­man alapból, a­melynek fele a honvéd rokkantak számára van alapítva, segélyeztessenek. Ezután a tisz­tikar megválasztása következett. Egyhangú zajos él­jenzés közt újból megválasztottak: elnökké Feleki Miklós, tiszteletbeli örökös elnök Schneider Antal, elnökhelyettessé Óváry László, alelnökökké Bellágh Imre és Vanger Károly, főjegyzővé Mikár Zsigmond, jegyzőkké Nyitray Mihály és Palugyai Elek, tiszt, jegyzővé Menszár Lajos. Az új elnök rövid szavak­ban megköszönvén a bizalmat, a gyűlés 1 órakor el­oszlott. A budapesti tanítótestület köz­ponti választmánya tegnap d. u. fél 8 órakor gyűlést tartott O­r­­­e­g János elnöklete alatt, melyen min­denekelőtt jegyző előadja az ismétlő iskolák kérdé­sében a városi X. iskola­kör által benyújtott egyes véleményeket. A körök többsége a fennálló törvényes állapot fentartását javasolja azzal, hogy az ismétlő iskolák ne tekintessenek az ipariskolák előkészítőjéül, hanem attól egészen külön szerves intézetnek tekin­tessenek. Hosszas vita után elhatározták, hogy a körök véleménye kiadatik egy három tagú bizottságnak, tagjai Stener, Somlyay és Glacz, felhivatván, hogy legközelebb elkészítsék s a választmánynak mutassák be. Még néhány kisebb folyó ügy intéztetett el, s ez­­zel a gyűlés esti fél 8 órakor véget ért. Budapesti tavaszi lóversenyek. — 3-ik nap. — — máj. 15. A pesti gyep ma panorámájában versenyzett akármelyik európai gyeppel. A legszebb idő kedvezett s a főváros összes intelligentiája jelen volt a mai ver­senyen. A fő tribune-on és mázsáló helyen alig lehe­tett mozogni, a mellék­osztályokban és díszes közön­ség hullámzott. A külső korlátok mögött és a dombo­kon ezernyi nép állt nagy csoportokban, impozáns hátterét képezve a csinos versenytérnek. Fél három óra után érkezett meg József fő­­herczeg és Cl­v­­­i­­­d főherczegnő, négyes udvari fo­gaton, kiséretekben N­y­á­r­y b. udvarmesterrel. Lel­kes élj­enzések között szálltak ki a kocsiból, és foglal­tak helyet az udvari páholyban. Kis időzés után a fő­­herczeg lement a gyepre, s egész végig ott maradt, hosszasan beszélgetve Andrássy Gyula gróffal, Tisza, Szapáry, Kemény, Orczy és Bedekovich miniszterekkel, M­a­j­l­á­t­h György országbíróval, Edelsheim­ G­y­u­­ai, Szapáry László altábornagygyal, T­i­­s­z­a Lajos és másokkal. A főherczeg asszony társaságában voltak gr. Zichy Irén udvarhölgy, gr. Zichy Livia, Andrássy Aladárné és Szapáry Gézáné. A főherczeg asszony égszínkék atlaszruhát viselt, lilabársony derékkal és rózsa­csokrokkal ékített szalmakalapot, melyet ég­színkék szalag kötött le. A­mi a toiletteket illeti, a hölgy­közönség a szokott díszes és ízlésteljes öltözékekben jelent meg ; túlnyomó volt a crém-szín ruha. A verseny kevéssel három óra előtt kezdődött, s a következő eredmény­nyel folyt le. A Batthyány-Hunyadi-díj, miután a feltételek értelmében három különböző tulajdonos lovának kellett volna futni, a nem elégséges nevezés következtében elmaradt. I. N­ikó-dij. 50 arany és a Meskó-féle ostor­­dij. Táv. egyszer körül. Nevezve volt 4 ló, futott 3 : ifj. gr. Andrássy Kálmán »Laurentiá«-ja, gr. Bánffy György »Repkény«-e és gr. Zichy Béla »Homespan«­­je. Ez utóbbi vezetett, a harmadik negyedben Lau­­rentia vette át a vezettet, s erős verseny volt a kettő között; már mindenki Laurentiát vélte nyertesnek, mígnem a czél előtt öt lóhosszal előre nyult Homes­pun, s egy lóhosszal nyert amaz felett. II. 1-ső oszt­ á 1 1 a m d i­j: 10,000 frank aranyban. Táv: 2400 méter. Ali nevezett ló közül csak 5 futott: ifj. gi. Eszterházy Mór »Yederemo«­­ja, br. Springer Gusztáv »Isolani«-ja, gr. Zichy Béla »Elemér«-je, ugyanaz »Merény«-e és id. gr. Henckel Hugo »Aaron«-ja. Merény vezetett, s a futam szépen fejlődött; együtt mind az öt ló; a czél felé Aaaron előre haladt, s könnyen nyerte el Yederemo elől a díjat, a mely másodiknak futott be. III. A mezei gazdák versenye ma is tarka képet nyújtott s és­dikes is volt, a mennyiben egy ritka kitartásu és futó lovat volt alkalmunk látni. 12 ló futott, az indulás a lovasok ügyetlensége miatt hibás volt, s 8 ló neki vadulva körül szaladta a pályát. E hibás futamban első volt Finta István aszalói (Somogym.) lakos »Bátor« lova (5 éves sárga kancza). A versenyt újból kellett kezdeni. Négy gazda igen okosan, nem bocsátotta lovát ismét a térre, de a többi ismételve futott. A »Bátor« ez alkalommal jó második volt egy ló hosszal. Első volt Herédy Mi­hály szolnoki lakos sárgája, harmadik Herédy István pesti lakos sötét per lova. A Bátor azonnal elkelt 350 írton. Almásy Kálmán grf. vette meg. — Kihez legyen voltaképen szerencsém, meg­követem az urat ? — kérdé Finta István uram. — Én gróf Almássy Kálmán vagyok, felelé a vevő. — Na, hát az isten éltesse ! — mondá Finta uram, barátságosan megölelve a grófot, és megveregetvén vállát. IV. Handicap. 700 frt 2000 méter. A két nevezett közül csak gr. Kinszky Zdenkó »Sorrentó«­­ja és gr. Sztáray János 3 éves pejménje (ap. Bucca­­ner, an. Silkstone) futottak. Első Sztáray volt fél lóhoszszal. V. Akadályverseny. 1500 frt 4800 mé­ter. Minden akadályon keresztül történt a verseny. 7 nevezett közül négy futott: Schamel Jakab »Stra­­sidló«-ja, Dőry Lajos »Magyar Miská«-ja, Dőry Lajos »Magyar Miská«-ja, gr. Kinszky Z. »Creve-Coeur«­­je és gr. Zichy Béla »Lóri«-ja. Strasidló az első nagy ároknál kitört s csak újabb neki indítással ugrotta át az akadályt, ez által nagy tért veszítve. Nem is tudott előre haladni azután. Creve-Couer, Lóri és Magyar Miska szépen hatoltak át az akadályokon s Creve-Coeur kevés előnynyel nyert Lóri fölött, a­me­lyik másodiknak érkezett be. Ezzel a verseny véget ért. A főherczeg és fen­séges neje csak ekkor távoztak el, lelkes éljenektől­­ kisérve. A nagy közönség még hosszasan hullámzott

Next