A Hon, 1881. június (19. évfolyam, 150-178. szám)
1881-06-01 / 150. szám
De hát ez a kortesfegyver és öndicsőités még rendelkezésükre áll, használják, koptassák azt is el, mint a többit, minél előbb annál jobb. — A német birodalmi gyűlés is elfogadta most már a lisztvámnak 2 márkról 3 márkra való fölemelését, — bár nem minden ellentállás nélkül a szabad kereskedelmi párt részéről. Bamberger azt a megjegyzést tette a monarchiánkkal kötött kereskedelmi szerződés előterjesztésénél, hogy azt a papirost sem éri meg, amelyre íratott. »Magyarország — mondá ő — mely politikailag Németország legjobb barátja volt, a véd vámpolitika által fanatikus vámpolitikába lovaltatik be, és Ausztria bensejében Németország védvámos politikája által egy oly pártot segített a kormányra jutni, amelynek a német politika iránt a legkisebb érzéke sincs.« Az szentigaz, hogy a lisztvám felemelése rossz vért csinál Magyarországon , s nagyon sajnálandónak tartjuk, hogy Németország úgy elzárja határait mezőgazdasági terményeink előtt. Ez intézkedéssel szemben mi sem engedhetjük Németország terményeit vámmentesen saját terményeink elől a piaczól elhódítani, s Bambergernek igaza lehet, hogy kénytelenek leszünk mi is éreztetni Németországgal azt, hogy rossz úton jár, amikor azt hiszi, hogy kényekedve szerint felemelheti az export terményeinkre vetett vámot, s mi vámmentesen fogjuk engedni a német lisztet a monarchiába behozni. Elvégre is a vámemelés súlyát és úgy éreztethetjük mi is Németországgal, mint érezteti ő velünk; mert hiszen mi kevésbé vagyunk az ő terményeire utalva, mint van ő a mi terményeinkre, melyeket nagyobb részben közvetítő kereskedésre, mint fogyasztásra vesz meg tőlünk. — Montenegrói küldöttség a czárbál. A »St. Peterburgszkija Vjedomoszti«közli azon beszédet, melyet a montenegrói küldöttség másodvezetője, Vukotics Péter vajda és szenátor a gorcsinai fogadtatás alkalmával tartott és amely igy hangzik: »Uralkodónk, Nikita fejedelem, a montenegrói hadsereg és nép nevében jöttünk ide, hogy kifejezzük felséged előtt szívből fakadó testvéri szánakozásunkat felséged atyjának és a mi nagy jóltevőnknek szomorú halála miatt. Az orosz császárok kegyes figyelmüket régóta ráfordították kegyes, szegény országunkra, mindennapi szükségleteinkre és politikai törekvéseinkre. Mindenkor támogattak bennünket, ez az oka annak, hogy népünk lelke mélyéből eredő odaadással viseltetik felséged uralkodóháza és az egész orosz nép iránt. Azonban nem feledhetjük el azt a jóakaratot, szeretett és népünket ért támogatást, melyet felséged boldogult atyja, és a mi atyánk, II. Sándor császár tanúsított. Ez ideig egyetlen nemes és nagylelkű czári előde sem tanúsított irántunk annyi kegyet, mint ő; ez képezi zálogát annak, hogy felségednek, mint az uralkodóház összes hagyományai és nagyatyja, örökösének kegye a jövőben szintén oly nagy leend a montenegrói fejedelem és nép irányában. Ez magyarázza meg az örömet, miért örvend az egész montenegrói nép annak, hogy felséged lépett a Romanov-házból származott czárok trónjára.« A lap írja, hogy a szónokot könnyei megakadályozták a beszéd folytatásában, és aztán ezeket toldja hozzá: »Nem lehet kétségünk az iránt, hogy a gotcsinai audienczia bizonyítékát és biztosítékát fogja képezni annak, hogy az orosz és a montenegrói népek ősidőktől fogva baráti viszonyai épen olyanok lesznek aminek voltak Nagy Pétertől kezdve, mi mostanság nincs minden politikai fontosság nélkül, kivált ha tekintetbe veszszük Montenegrónak közvetlen szomszédaihoz való viszonyát.« — Az újvidéki »Szrbszki Národ« a szerb egyházi viszonyokról — horvát forrás után — közli, hogy a néhai Ivacskovics volt patriarchának nyugalmaztatását annak idejében már saját pártja is elhatározta, s a Zsivkovics testvérpár erősen dolgozott, hogy a maguk részére hódítsák a nemzeti pártiakat Zsivkovics Teofán károlyvárosi püspök érdekében. A volt patriarcha azonban neszét vevén a dolognak, a koronától nyugalmaztatását kérte s utódjául Angyelics bácsi püspököt ajánlta, kitől mindannyian (t. i. a Milétics pártiak) félnek, ezért hát gyűlölik is. Ivacskovics kérése teljesittetett: ő rövid nyugalomba lépett, adminisztrátorául pedig az erélyes Angyelics neveztetett ki. ORSZÁGGYŰLÉS. A főrendiház ülése, május 31-én. (Esti lapunk kiegészítése.) A főrendiház mai ülésében Mailáth György országbíró a következő interpellácziót intézte az igazságügyi miniszterhez: A múlt napokban tették le zárkövét azon igazságügyi palotának, mely Bécsben emeltetett, holott Bécsben jóformán alkalmas, illő és majdnem kényelmes elhelyezése volt az igazságszolgáltatás minden ágának. Voltak idők, midőn minket is az igazságügyi palotával kecsegtettek, ez a törvénykezési állapotoknak, hogy úgy mondjam fénykorában, az 1869-iki év körül volt. Mikor kiemeltetett, mily czélszerű lenne nem csak a főbb bíróságokat, hanem átalában a Budapesten székelő bíróságokat, ha nem is egy épületben, de legalább egymáshoz igen közel elhelyezni, úgy, hogy a jogkereső közönség egy helyen találja fel emberben és dologban mindazt, amire ügyes bajaiban szüksége van. Hivatkozás történt akkor a forum romanorumra és a palais de justicere, és akik Párisban vagy Brüsselben megfordultak, meggyőződést szerezhettek arról, hogy azon nagy teremben, mely összekötő kapcsul szolgál az igazságszolgáltatás minden ágának, sokszor két-három perc alatt szóval intéztetnek el ügyek, melyek elintézésére itt napokra terjedő utánjárás szükséges, mert bizonyos meghatározott órákban, bírák és ügyvédek, jegyzők és átalában jogkeresők találkoznak és minden segédadat nyomban rendelkezésekre áll. Azonban e részben megindult tanácskozásai a szakközegeknek, melyek részéről úgy hiszem, hogy az 1872. évben be is adatott a jelentés az igazságügyi minisztériumhoz, eddig legalább, minden kézzelfogható eredmény nélkül maradtak. És ez sajnos, de természetes volt, mert az 1873-diki események, hogy úgy mondjam pénzügyi reactiót idéztek elő és a deficit roppantul felmagasló alakban állt az országgyűlés előtt és akkor mint mondom bekövetkezett azon időszak, midőn a pénzügyi bizottságok felváltva a törvénykezést, minden oldalról megnyirbálták. Annál kevésbbé lehetett tehát kilátás arra, hogy az oly különösen költséges építkezésekre szükséges pénzöszszegek megszavaztassanak. Akkor töröltettek el, mint emlékezni fog nagyméltóságod, a fogalmazók, holott felemlíttetett, hogy azon technikai munka, melyet azok végeztek, más magasabb jogi képzettségű egyének által fog végeztetni, de épen azért a hátralékok szaporodni fognak. Most látjuk, hogy mindkét főbb bíróságnál a kir. táblai bíráknak feles száma mint segédbíró működik, és ezek sem bírják a hátralékokat legmegfeszítettebb szorgalmuk mellett is feldolgozni. Akkor kötelességévé tétetett az igazságügyminiszternek, hogy az intercalarekra kiváló figyelemmel legyen, pedig szerintem, ha valahol a törvénykezés terén ez drága neme a bevételnek különösen nálunk, hol a törvényszékeknél mathematicai pontossággal van rendesen kiszámítva, quid valeant humeri, quid ferre recusent és a támadt hiány rögtöni pótlása sehol sem szükségesebb. Hogy ily körülmények közt természetesen az építkezésekre gond nem fordíttatott, az természetes, azonban, miután láttuk, hogy időközben pl. a vámnak emeltetett monumentális épület, mely közel négy millióba került, miután a pénzügyi viszonyok némileg kedvezőbbre fordultak, ideje volna a háttérbe szorult igazságügyi állapotokra is reflektálni. Mert amit kérek, nem a bíróságok érdekében kérem, azok szerény helyzetekkel meg fognak elégedni, mint ezt eddig tették, hanem kérem a jogkereső nagyközönség érdekében, mely igen érzi azt, hogy amit másutt néhány óra alatt elintézhet, napokkal kénytelen itt megvásárolni s hogy fölötte nehéz rája nézve, a ki az igazsági budgethez hozzájárul, hogy az igazságügyi budgeten felül még oly költekezésekre szorittatik, melyekre praegnans szükség egyátalában fenn nem forog. — Azon igazságügyi budgetben, mely közbevetőleg legyen mondva, a jogügyletek utáni bélyeg és illetékek által jóformán kétszeresen pótolja az államnak, amit felőle elfogad. Azt hittem tehát, hogy alkalomszerű lesz most az országgyűlés befejezése előtt megpendíteni ez eszmét s azon kérdést intézni nagyméltóságodhoz, hogy : Tekintve, hogy aBudapesten levő főbb bíróságok hivatali helyiségeinek egy épületben leendő egyesítése az igazságszolgáltatás helyesen felfogott érdekében fekszik; tekintve, hogy az erre vonatkozó előmunkálatok a m. kir. igazságügyminisztérium rendelkezésére állanak; tekintve, hogy az e czélból netalán kötendő törlesztési kölcsön fölvételére a jelen körülmények kiválóan kedvezőknek mutatkoznak; azon tiszteletteljes kérdést intézem az igazságügyminiszter úrhoz : Szándékozik-e az 1872. évben elejtett fonalat felfogva, a fent jelzett irányban intézkedni és a jövő költségvetésnek előterjesztése alkalmával e körülményt is figyelemre méltatni ? Pauler Tivadar igazságügyminiszter: Kétségtelen, hogy az igazságügyi czélokra szükséges épületekről gondoskodni a kormány feladatához tartozik, annyival inkább, mert az nem szenved kétséget, hogy azoknak nagy hiánya úgy a fővárosban, mint az egész országban érezhető. Mikor az állam a törvénykezést átvette, nagyobbrészt a megyeházakban helyeztettek el a törvényszékek, de a megyéknek maguknak is szükségük lévén helyiségeikre, csak igen szűken mérethettek ki a törvényszéki helyiségek. Ennélfogva majdnem országszerte kisebb-nagyobb mértékben panaszok hangzottak föl 1872-ben, mint ő exc.-ja megemlítette, megindultak eziránt a tanácskozások és pedig a főbb bíróságok elhelyezése érdekében. De igen jól méltóztatott ő exc.-ja megjegyezni, hogy 1873-ban a deficzitnek oly foka állott be, mely az országgyűlést arra bízta, hogy a 21-es bizottság kiküldése által rendkívüli eszközöket javasoljon, melyeknek egyike az volt, hogy a budget ott, a hol lehet és a menynyiben lehet leszállittassék. Hogy ennek következtében a nagyobb tervekről le kellett mondani, az nagyon világos. Ott azonban, ahol lehetett valamit tenni, mégis tettünk valamit. S így utalok csak a kassai igazságügyi ház építésére s a legújabban a Szeged városában emelendő igazságügyi épületről szóló, s a méltó főrendek bölcsessége által is elfogadott törvényjavaslatra. Szerényebb mérvben itt a fővárosban is történtek javítások. Mint ő exczellencziája igen jól tudja, a semmitőszéki helyiségek némi építkezésekkel kibővíttettek. A fővárosban tagadhatatlanul egyik hiány az, hogy mind a minisztériumok, mind a bíróságok bérhelyiségekben vannak elhelyezve. Hogy e baj megszüntettessék, arra több előkészület tétetett. Magánházak birtokosaitól több ajánlat történt, ezeket megvizsgáltuk, kikérve a legfőbb ítélőszék egyes tagjainak közreműködését is. De eddig oly magánházat, melyben czélszerűen el lehetett volna helyezni a bíróságokat, nem találtunk. Most még van egy ajánlat, de én kétkedem, hogy a czélnak az is megfeleljen. Hozzájárul ehhez, hogy a város különböző részének igényeire is kell tekintettel lenni és hogy főkép a vidéken, míg a törvényszékek végleges rendezése megállapítva nincs, nagyobb ily építkezéseket tenni alig lehet. Ami a fővárost illeti, mely a legfőbb bíróság állandó székhelye, úgy hiszem, hogy ez utóbbinak szervezete többé kérdés alá nem igen jöhet. Kérdés alá jöhet azonban a kh. tábla, melynek decentralizációja legalább véleményem szerint csak az idő kérdése. Addig is azonban az, hogy mit lehet és kell azon czélnak elérésére tenni, hogy az állami hivatalok és különösen a bíróságok ne legyenek bérházakban, hanem saját épületeikben illő helyiségekben elhelyezve, a kormány egyik kiváló gondját fogja képezni és amennyiben a pénzügyi viszonyok megengedik, ez iránt minél előbb előterjesztést tenni kötelességemnek fogom tartani. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Majláth György, mint említettük, a választ tudomásul vette. Ezután kihirdettettek a képviselőházban ma kihirdetett szentesített tezikkek, és letárgyaltatott és elfogadtatott a vasutak és csatornák összpontosított telekkönyvezéséről szólójavaslat. Tudomásul vétetett a miniszterelnök átirata az országgyűlés bezárásáról. Holnap 1122 órakor szentesített tezikkek kihirdetése czéljából ülés lesz. A képviselőház holnap délután 1 órakor ülést tart, melynek tárgya szintén szentesített tezikkek kihirdetése lesz. Ezek lesznek egyszersmind a két ház utolsó ülései, mert már holnapután az országgyűlés bezáratik. legutolsó beszéde a kiegyezés tárgyában volt s utolsó nagy műve 1878-ban a szabadelvű párt enunciatiója, mely átalános tetszésben részesült. De azután is nagy figyelemmel folytonosan kisérte a munkálatokat. De a°boszniai tárgyalások alatt Hegedűs Sándor felkérésére ívekre terjedő tudósításokat küldött neki a delegácziók titkos üléseiről Bécsben s minden alkalommal a legapróbb részletekig tudakozódott a párt állása felől. E tekintetben igen szigorú volt s vasmarokkal őrködött egészséges korában, sőt még beteg ágyában is a szabadelvű párt összetartása érdekében. Eltérő nézetei voltak ugyan a kormánytól a kiegyezési s keleti politikában, de a párt szétesése által keletkezendett válságot nagyobb veszélynek vélte, mintsem annak meggátlására mindent elkövetni ne sietett volna. S azonkívül, mint benső barátja gróf Andrássynak, teljesen bízott ennek hazafiságában s éles elméjében. Később korból is nagy számmal jegyezhetnénk fel ily adatokat meggyőződésének szilárdságáról. A szabadelvű párt, mely évenkint küldöttségileg szokott nála tisztelegni, a jelen új évben a beteghez csak három bizalmas emberét küldte el : Harkányit, Hegedűst s Ráday Gedeont. Az izmos termetű, kidülyesztett mellű s magasan tartott fejű ember helyett már ekkor csak vázat találtak : összeroskadt agyat, előre hajtott fővel s ingadozó léptekkel. De e roskatag alak is lelkesedni látszott, midőn a párt érdekeinek egyes részletei szóba jöttek, lelkesítő beszédet tartott a tisztelgőkhöz s erősen többször hangsúlyozta, hogy a szabadelvű párté a jövő. Nőtlen életet folytatván, egész életét a közügyeknek s nemesebb élvezetnek szentelte. Epikus követője magyar modorban, de a 19-dik század szellemiebb formái közt. Nagy tisztelője a szép nemnek s támogatója a hazai művészetnek. Aligha van a képviselőház egyik tagjának is oly könyvtára, mint neki. Szónoklata pathetikus. Emlékeztet a negyvenes évek szónoklataira, azonban azon idők világos és tartalmatlan frázisait szerencsésen kikerüli. Publicisztikai művei ma már csak irodalomtörténeti érdekkel bírnak. * Gorovénak nem volt családja. Egyetlen nővére, Constance k. a. élte túl, betegségében ő volt valódi őrangyala. Legközvetlenebb családi környezetét képezték másik két nővérének, Bicskeynének és Noszlopynénak gyermekei, akiket, különösen pedig Gorove István és László unokaöcscseit, kiknek nevelését is ő vezette, saját családjaként szerette. Azok is oly melegen ragaszkodtak hozzá, mint ahogy nemes szívéhez ragaszkodni kellett mindazoknak, akiknek szerencséjük volt közelről ismerni őt. Utolsó óráiról följegyezzük a következőket: Az elhunyt már 3 év óta betegeskedett, de csak az utolsó napokban hanyatlott szemlátomást. Egész teg- ■. napig figyelemmel kísért minden dolgot, felolvastatott magának, sőt még ma reggel is figyelemmel hallgatta Ormós Zsigmond temesi főispán levelét képviselő jelöltségéről, s egész határozottsággal mondá, hogy semmi esetre sem lesz képviselő többé! Készült ki ez idén is a városligetbe, s hétfőn akart kiköltözni, de hanyatló ereje miatt elhalasztotta kimenetelét. Folytonosan mellette levő orvosával, dr. Pávayval (Korányi segédje) értekezett meggyógyulása felől, a melyben teljesen hitt s ezutáni munkásságáról készített terveket. Daczára e reményének, olykor balsejtelem szállta meg, s ez nyilatkozataiban is érvényesült. György Endre, egyik legkedvesebb barátja mondá egyszer neki: »Majd elmegyünk Varsányba (Gorove birtoka) néhány hétre.« — »De már oda ne jöjjön velem senki« — mondá Gorove. Gondos, hű ápolónője Sinkovicsné, aki 2 év óta folytonosan mellette volt, a múlt hónapban pár napi szabadságot kért. »Maradjon még — kéré az elhunyt — majd május hóban talán megszabadul tőlem.« — És úgy is történt, két hét óta rosszabbul lett, s az utolsó 3 nap alatt egészen aggasztóvá vált állapota. A halálküzdelem már ma reggel bekövetkezett. Rögtön — mint mindig, ha rosszabbul érezte magát — elküldött Korányiért, aki csak megerősíthette a szomorú valóságot, hogy a beteg a mát nem éli túl. Délután kevéssel négy óra után hevesebb fuldoklási rohamok jöttek rá, s többször felkiáltott: Istenem, istenem! Környezete a legrosszabbat sejtve, azonnal intézkedett, hogy a beteg részesüljön a szentségekben, a mi meg is történt. Ennek fölvétele után lassanként elcsendesült s elaludt örökre. Halála elalvás volt, csöndes. Utolsó pillanataiban körülötte voltak : nővére Constance k. a., unokaöcscse Gorove János, id. gr. Ráday Gedeon, Gerzson Antalné, dr. Pávay, Biró Mária társalgónő és Sinkovicsné hű ápolónője. A szomorú hit gyorsan elterjedt és az elhunyt barátai, rokonai, tisztelői siettek meggyőződést szerezni a halálesetről. Oda sietett Ráth Károly főpolgármester is, ki — mint az elhunyt egykori házi ügyvédje — annak bizalmát és barátságát bírta. A főpolgármester intézkedni fog, hogy a temetésen a főváros is kellőkép képviselve legyen. Hosszas betegsége csak sovánnyá tette arcát, de az most a halálban is nyugodt, nemes vonásokat mutat. Gorovénak vesebaja volt, alsó testrésze, lábai megdagadtak, bár többször könnyített orvosa a kóros állapoton. A temetés valószínűleg holnapután lesz. A bebalzsamozást holnap reggel fogja végezni dr. Scheuthauer, s a halottat a felső-varsányi családi sírboltba, a hol édesanyja nyugszik s a melyet maga az elhunyt építtetett, temetik el. A temetésen a képviselőház, a kormány, akadémia, a főváros és a hivatalok, intézetek is testületileg fognak részt venni. Mindezek épületein gyászlobogó leng. A ravatal az elhunyt Lipót utcza 16. sz. a. házában a nagy teremben állíttatik föl. A temetést az Entreprise des pompes funebres temető. társulat rendezi az elhunytnak megfelelő pompával. * Gorove István temetése holnapután, június 2-án délután lesz a boldogult házánál. Az országgyűlési szabadelvű párt babérkoszorút tétet az elhunyt koporsójára s a párt tagjai közül küldöttség fog a végtisztességen Tisza-Varsányon jelen lenni. Uj szerkezetű villamvilítgitási kísérletek az akadémiában. A »La Force et Lumiére« nevű belga társaság utazó ügynökei a múlt héten Párisban érdekes kísérleteket tettek a villamosság összegyűjtése s tovább szállítása tágyában. A két óránál tovább tartott kisérleteken különféle világítdflaket, imitottok, molyaf totagrff szerint fokozták, könnyen eloltották s meggyujtották s még bizonyos erőmutatványokat is tettek, melyek állítólag,elég nagyok voltak arra,hogy hasonló mennyiségű erő felhasználásával lóvonatú kocsikat is lehessen hajtani. Ugyane kísérleteket ismételték ma este 8 órakor a nevezett társaság ügynökei az akadémia Kisfaludy termében alig száz főre menő, de szokatlan díszes s részben szakértő közönség előtt. Jelen voltak többek közt Trefort, Szapáry, Bedekovics miniszterek, az akadémia részéről Lónyay, Sztoczek, Szabó, Than, Szily, Eötvös s átalában a 3-ik osztály legkiválóbb tagjai, a polgármesterek, a városi reáliskolák igazgatói s tanárai, Zsepernovszky mérnök, a budapesti villámgyár vezetője, Hegedűs ipariskolai igazgató stb. Az akadémia udvarán egy nagy butorszekér alakú kocsi volt telve battériákkal s innen jöttek be a drótok a Kisfaludy-terembe, melynek elzárt részében új telep s e mellett Gramme-féle gép volt felállítva. A terem közepén a teleppel kapcsolatban állott egy díszes oszlop tetején alig ökölnyi nagyságú Edison-féle üveglámpákkal, mindegyikben egy patkóalakú szén, a villámvilágosság terjesztésére. A társulat Faure Camille s Reynier E. mérnökök utasítása nyomán nemcsak Edison, de a híres angol phisikus Thompson Vilmos tapasztalatait is felhasználta, hogy a villám összegyűjtése (immagasinálása) s szállíthatósága érdekében bizonyítékot nyújtson. Az eredmény a következő : 1. A villámerő tetszés szerinti mennyiségben összegyűjthető másodrangú telepekben, melyek könnyen hordozhatók. 2. Egy összegyűjtött villám oly világosságot ad, mely tetszés szerint megosztható. 3. Az összegyűjtött villám mechanikai erő gyanánt is felhasználható. Az első eredményt maga a szerkezet felállítása tanúsította, amennyiben a battériákon kívül a villám a szoba különböző részeiben el volt helyezve s egyszerre több lámpát meg lehetett gyújtani, a nélkül, hogy közvetlen közlekedés szükséges lett volna. A második tételre nézve bemutatták azt, hogy anélkül, hogy az udvaron levő telepet érintették volna, a másodrangú hordozható telepen eszközölt változtatások által az Edison-féle lámpák világát enyhítették s erősbítették, sőt (a kis teremben) valódi napfényhez hasonló fényt hoztak létre, mely mellett az Edison-féle lámpák különben erős világa is elhalványult. A harmadik tételre nézve (már a Grammféle gép közrehatásával) rettenetes zaj közt egy pár kemény fát fűrészeltek el a villámerő által. A kísérletek kiegészítéséül még vasat izzasztottak s platinát is égettek el, mely körülmény különben a villám minden felhasználásánál előfordul. Valódi tudományos magyarázat az ügynökök részéről különben nem volt, még a fény s erő fokát sem határozták meg számokban s igy a szakértőket minden tekintetben nem elégítették ki. A nagy világosság tartósságáról sem adtak bizonyítékot s igy a több ezer láng erejű villámnap (Swan-féle lámpa) gyakorlati értékéről bizonyítékunk még nincs. Legérdekebb mindenesetre a villámvilág megosztásának gyakorlati jelentősége s a világosság s mechanikai erő összekapcsolása, mert ezáltal lehetséges ugyan egy battéria működését különböző irányban felhasználni. A gyűjtőkészülék egy kis asztalon foglalt helyet, súlya nem nagy s mégis — legalább egy kis időre — meglepő eredményt fejtett ki. A kísérlet csak félóráig tartott s a miniszterek távozása után csakhamar az egész közönség is eloszlott. Választási mozgalom. A Busbach-párt bizottsága ma este a terézvárosi VI-dik kerületi klub helyiségeiben rendkívül látogatott értekezletet tartott, melyen Badocza János bizottsági elnök konstatálta, hogy miután a VI. kerület választói részéről benn levő csatlakozási nyilatkozatok szerint Busbach részére az absolut többség biztosítva van, a szabadelvű párt jelöltjének megválasztatása tökéletesen biztosítottnak tekinthető. Szombaton, június 4-én Busbach Péter képviselőjelölt a Schusterféle sörcsarnok nagy termében — osztrák államvasúti épület— meg fogja tartani programmbeszédét, melyre a választók meghivatnak. Száz párttag késznek nyilatkozott ez alkalommal a jelöltet választói körébe hozni. — A programmbeszéd után ugyanazon helyiségben a jelölt tiszteletére bankett lesz, melyhez jegyek a VI. kerületi klubban és a párt helyiségében — sugárút 38. — kaphatók. Gölniczbánya, máj. 30. (Ered. tud.) A gölniczbányai választókerületben, vagyis inkább magában a városban észlelt ellenzéki mozgalom arra indította a szabadelvű párton levők egynémelyikét, hogy a párt szervezkedése czéljából — magát megelőztetni nem akarván — idejekorán egy értekezletet hívjanak össze; a kitűzött határnapon május 29-én délután ezen választókerület szabadelvű választói nagyszámmal a vendéglő nagy termében összegyülekezvén, a korelnöki széket Nagy Gusztáv foglalta el, ki lelkes szavakban — magyar, német és tót nyelven — elő- Svfotovlpt. c.zéliát. t.ev rendes elnök megválasztására hivta fel a jelenlevőket, melyre szűnni nem akaró lelkes éljenzések között arra Heysel József közkedvességű birtokos lett felkérve, és illetve megválasztva, ki a közbizalom által magát megtiszteltetve látván, az elnöki székből a szabadelvű párt politikai irányát fejtegetvén, annak támogatására kérte föl a jelenlevőket; nagy helyesléssel találkozott beszéde után, a pártot megalakulnak mondván ki, ajánlatára alelnököknek Lubkovics Miklós uradalmi tiszttartó és Jeszenák Lajos szomolnoki plébános, jegyzőknek pedig Lettlinger Hugó és Dirner Albert lettek megválasztva, továbbá ugyanekkor megválasztattak minden város, és község részére a vidéki elnökök, és bizalmi férfiak, kik önmagukat fogják a szükséghez képest kiegészíteni. Elnök előadván ezután, hogy köztudomás szerint, az országgyűlési időszak vége felé közeledik, szükséges tehát már most gondoskodni olyan egyénről, ki a jövő országgyűlésen ezen kerületet képviselni hivatva lesz, még az elnöki szó el sem hangzott, minden külön ajánlat nélkül, a jelen volt számos választók által egyhangúlag és óriási lelkesedés mellett ezen kerület jelenleg is országgyűlési képviselője Probstner Arthur felsőmagyarországi bányapolgársági elnök és birtokos lett kikiáltva és annak elfogadására táviratilag felkérve; a pártgyűlés ezzel teendőjét bevégezvén, az elnök egy a mostani hazafias magyar kormány és a képviselőjelölt mondott lelkes felköszöntése után bezárta, arra kérvén fel a jelen voltakat, miszerint a válasz megérkezéséig együtt maradni szíveskedjenek; ezen tanácskozmányt, régi magyar jó szokás szerint 150 teritékü lakoma követte, melyen számos felköszöntő mondat van, sikerült beszédben adta értésére a jelen volt tót ajkú választópolgároknak az óvizi plébános a lefolyt értekezlet czélját és annak intézkedéseit, valamint az országos pártok irányát, a lakoma alatt az eperjesi zenészek mulattatták válogatott darabjaikkal a közönséget. A lakoma alatt megérkezett szeretett képviselőnk, és jövőre képviselőjelöltünk következő társürgönye : »A kerület szabadelvű párt elnökének, és tagjainak legforróbb, legbensőbb köszönetét mondván azon nagy bizalom nyilatkoztatásáért, melylyel megtisztelni kegyeskedtek, a gölniczbányai választó kerület képviselő jelöltségét elfogadom, azon ígérettel, hogy megválasztatásom esetében, mint annak képviselője egész erőmet imádott hazánk, és szeretett kerületünk érdekeinek előmozdítására fordítom.« A felolvasott német, és tót nyelvre is átfordított fentebbi sürgöny, a lelkesedést a legmagasabb fokára hajtván, mindenki iparkodott szeretett képviselőjelöltünkhöz, határtalan ragaszkodásának tanujeleit adni és érzelmeit iránta kifejezni. Ezen választókerület minden város és községe, a legtekintélyesebb és legbefolyásosabb választói által lévén képviselve, a tőlük nyert biztos értesülésünk alapján Probstner Arthur megválasztatása biztosnak tekinthető, annyival inkább, miután az ellenzék, az értekezlet eredményének nagyságát látván, ellenjelölt felléptetését meg sem kísérli. Meg kell még az itteni választási mozgalomra nézve azt is említenem, hogy a csekély számban lévő ellenzék próbált már tervének egy köztisztelet és becsülésben álló urat megnyerni, ki azonban előttük kijelentette, hogy ő a szabadelvű párt híve lévén — habár annak minden egyes intézkedéseivel nem is ért egyet — és így őket képviselni az ellenzéki alapon nem hajlandó és minekutánna ily nyilatkozat mellett Probstner Arthur ellen való fellépésére őt tovább is hiában sarkalták, —terveikkel most már, mint látszik, fel is hagytak. Körmend, máj. 31. (E red. sü rg.) A németújvári választó kerület máj. 30-án tartott népes értekezletén Bohrer Viktor budapesti ügyvédet általános többséggel szabadelvű párti képviselőjelöltjéül kikiáltotta. Nyitra, máj. 31. (Ered. sürg.) Nyitra megye szabadelvű pártja a mai napon tartott gyűlésén a jövő országgyűlésre az egyes kerületekben a következő jelöltekben állapodott meg: A nyitrai kerületben Krajtsik János püspök által a jelöltség el nem fogadtatván, helyette Marckhot Jánost léptetik fel; Nagy-Tapolcsányban Odescalchy Gyula lget, Zsámbokréten Zsámbokréthy Józsefet, Privigyén Krajtsik Ferenczet, Szakolczán Nizei Ferenczet, Galgóczon Uzovics Pált, Vágselyén János plébánost, Szeniczén Kostyál Pált. Az érsekujvári, vágujhelyi és varbói kerületek pártjelölteket nem állítanak. Tiszaszablyozási elmefuttatás. ii. Figyelemmel kisérve a folyók életét, mindig azt fogjuk látni, hogy az árvíz a kanyarok által képezett térben és a középvonalban folyik le, és hogy a kiszögellő kanyarok legtöbbnyire az emelkedettebb terület lábáig érnek, és hogy a láp a jobb- és ball felé kiszögellő csúcsok által jelölt tér közepén húzódik el, továbbá, hogy az árvíz keresztezi a kanyargósan húzódó kis- és középvíz folyási irányát. Hogy a töltéscsuszamlásnak eleje vézessék, mindenütt, hol az anyag rossz, a töltéstestnek víz felőli részében két sor — vesszőfonással erősített — czölöpfal közé rakott szalmástrágya vagy gazféle — egy méter magas gerincztöltés rakandó a természetes földszintől a tervezett töltés magasságig, mely egyszersmind a töltésen folytonos közlekedhetést is biztosítani fogja, mert sem nem süpped, sem nem ragad, és a tett tapasztalatok szerint alig szétbontható s összenyomódott állapotban erősebb a földnél, — fentartása pedig a töltés lábánál ültetendő füzesek és a töltésekről kaszált gaz folytonos kéznél tétele következtében igen könnyű és olcsó. Az átvágások helyett párhuzamos medret vagy oldalelvezetést kell létesíteni, — tehát vezessük a Szamos vizét egészben vagy részben, akár zsilippel vagy bukógáttal stb. a Körös vize ágyán a Dunába, minden közbenlevő folyóknak vizével együtt, — a Sajó és Hernád vizét pedig szintén a Tiszától egészen elválasztva eresszük Dömsöd körül a Dunába, — igy azután a fenmaradó viz megfér a Tiszában. Ha tudunk vasutakat hegyen-völgyön, alagutakon keresztül vinni, és tudunk vasutak felett és alatt utakat, vizeket átvezetni, az alagutakba a föld gyomrából előtörő vizeket abból kizárni, a pályatesttől eltávolittani, miért ne tudnánk a Szamost Nagy-Károly felé az Érbe s azon Diószeg felé át Nagyváradnak a Sebes-Kőrösbe s azzal együtt N.Szalontának, K.Jenőnek a Kőrösökbe s azokkal együtt Arad felé a Marosba s azzal együtt tovább Temesvár felé a Temesen át a Dunába vezetni ? lehetőleg a hegyek alatt, hogy tán esetleg öntözésre is lehessen itt-ott alkalmazni. Sokan elrémülnek ezen a merészségen, hogy a folyóknak ágyai egészen más helyre javultatnak, — igaz, meg lehet, hogy ezen hosszában vezetés következtében helylyel-közzel nagy bevágásokat és partemeléseket is kellene tenni, de hát megtették és teszik azt maguk a vizek is, pl. a Duna Visegrádnál és a Vaskapunál minő rengeteg sziklákat tört át, hogy folyását folytathassa, és az azelőtti tengerfeneket termőfölddé — Magyarország síkságává — tegye; nézzük csak hány nagyobb folyó van mai időben jobbára csak kétszázados ágyában ? és látjuk a sok »holt« Tiszát, »holt« Dunát,— rémülten «, Timi VQCT T^nnn vml ! a Zemplénmegyében Tisza volt, most száraz meder, — ezelőtt egy századdal a baracskai Duna Bácsmegyében derék Duna volt, most Kiság, a Fekete viz Pozsony megyében 1735 körül még Duna volt, most patak, ama nevezetes Ér Bihar megyében a Kraszna vizének ágya volt valaha, s akkor az ecsedi láp száraz volt, az Aranka Torontál megyében most száraz és régente Maros volt; nos hát miért ne lehetne a vízelosztás és hasznosítás tekintetéből ezen természetes ágyakat újra igénybe venni és új összeköttetésekkel a Dunáig kitoldani, s ezáltal a magyar alföldet megmenteni ? Hiába építünk vasutakat, ha most a víz, később pár évtized múlva pedig a szárazság folyton elöri a termést és nem lesz mit szállítani. A megmentés pedig ebből áll: 1. Átvágásokat ne létesitsünk, vagy legfeljebb a torkolatnál és ott, hol a nyert sebesség csak akkora lesz csupán, hogy finom iszaphordalékot bír el a víz. 2. A töltéseket építsük a folyam leginkább kiszögellő kanyarjai által jelezett távolban és irányban, vagy ennél nagyobb távolban és hajlékonyabb irányban, — ami ezen belül esik eddigi töltés, azt kérlelhetlenül bontsuk szét. 3. A mellékfolyókat vezessük el oldalmedrekbe — vagy mind, vagy lehetőleg a legtöbbet — egyenest a Dunába. Még ha mindezt teszszük is, akkor is csak nagy erőfeszítéssel fogjuk az átvágások által feldúlt, egyensúlyának helyreállításán és a megrontott vízi természeti törvények újból létesítésén óriási erővel működő folyamot megfékezni, de ezek bármelyikének mellőzésével semmiképen sem, ezek nélkül meg fog semmisülni minden munkánk és erőlködésünk, mint a szappanbuborék, a víz soha sem fog ostromlásában elfáradni, de az ember és pénz ki fog merülni! Láttuk a szegedi védelemnél, hogy 3 hétnek a legnagyobb erőfeszítéssel, lelkiismerettel, és erélylyel foganatosított munkáját, hogy silányította tönkre csupán egy napi szélvészes víznyomás; bárhogy czirkalmazunk, elmélkedünk és csinálunk terveket és számításokat, ezen az átvágások által megzavart vízrendszernek folytonosan tartó újjáalakulása miatt, mostanában képtelenség biztosan meghatározni azt, hogy rólánkint hol mennyit fog a Tisza medre és partja emelkedni, a gyorsított és alsóbb szakaszokra kényszerített hordalék lerakodása következtében, és így, hogy mily magasságban fognak a töltések koronái megállhatni, ezt hamarjában meghatározni nincsen tudomány, sem elmélet, sem gyakorlat, sem műszerek nem kielégítők, itt most csak a jó Isten eléggé tudományos! Ezért nem szabad a három pontból semmit sem engedni, oszlatni kell a vizet, amint csak lehet, vagy megfulladni benne. Mi a rögtöni segítség ? — semmi más, mint az időjárás kegyelme! — Kétfélét tehetünk: vagy kidobunk milliókat haszontalanul és javítgatjuk és megmentjük (?) vele a meglevő töltéseket, ha ugyanaz időjárárásnak — és nem a mi önfeláldozásunknak és tudományunknak — úgy tetszik, — mert hisz ha az időjárás nem kedvez, a mostani helyzetben elseper bennünket összes erőinkkel és pénzünkkel együtt egy pillanat alatt, a tapasztalatok után sajnos önhiség lenne az, hogy meg tudunk menteni valamit, vagy pedig nem dobunk ki milliókat haszontalanul, hanem hagyjuk a mostani töltéseket Isten nevében úgy, amint vannak, de hozzá fogunk minden község körül maradandó végleges körtöltéseket építeni azonnal és befejezzük a legrövidebb idő alatt, mely mivel ezáltal ha a földeket nem is, de a falukat és városokat bizton megmentjük, hisz feltéve azt, hogy ha valahol betör is a földekre a víz, úgy sem tesz az már úgyszólván semmi új kárt sem, mert a belvíz akkora