A Hon, 1881. augusztus (19. évfolyam, 210-238. szám)
1881-08-01 / 210. szám
210. szám, 19-dik évfolyam. Szerkesztétis Irodát Barátok tere, Athenaeum-épület A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Berruentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HiRDETÉSES szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Reggeli kiadás: Budapest, 1881. Hétfő, augusztus 1. Kiadó-hivatal Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ........... 2 írt 8 hónapra ........... 0 » 6 hónapra ..•.•...•••12» Az esti kiadás postai kisönküldáséért felülfizetés negyedévenként........................................1 » Az előfizetés év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Előfizetési felhívás A HÓIIT XIX. évi folyamára. Előfizetési Árak : egy hónapra . ... . 2 frt Évnegyedre .... 6 « Fél évre . . . . 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés ív vegyedenkint X forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre A HON kiadóhivatalába (barátok tere Athenaeum-épület) küldendő A HON kiadóhivatala, Budapest, július 31. A diplomácziai világból kevés figyelem, reméltó hír érkezett. A diplomaták nyári pihenőt tartanak. Csak a franczia kormány dolgozik lázas erélylyel, hogy az új választások előtt számos függő kérdést elintézhessen. A franczia külügyminiszter nagy súlyt fektet arra, hogy ne rontsa el a jó viszonyt a portával. Ezért Edhem pasát, a párisi nagykövetet igen szívélyesen fogadja mindig s igyekszik elsimítani minden egyenetlenséget. Konstantinápolyból jelentik ugyan, hogy az öt zászlóalj ismét parancsot kapott Tripolisba evezni, de ezzel ellentétben Párisból meg azt jelentik, hogy a porta visszavette a csapatoknak adott indulási parancsot. Elég török katona van már Tripoliszban a rend fentartására, zavart pedig nem akar csinálni a porta Francziaországnak. A görög királynak szándéka volt körutat tenni a Törökországtól átvett területen. De a hatalmak képviselői figyelmeztettek arra, hogy ez tüntetésekre adhatna okot, a még át nem vett területen s megzavarhatná a békés átadást, miért is a király körútját elhalasztá azon időre, amikor az átadás már egészen végre lesz hajtva. Az a hír, mintha Törökország az átadásra nézve halasztást kért volna, félreértésen alapul. A török kormány elvállalt kötelezettségének pontosan meg akar felelni, csak az új határ kipéczézését kívánta későbbre halasztani. A szalonikibe vezető vasúti csatlakozásról érdekes dolgokat közöl a a »Pol. Corr.« konstantinápolyi levelezője. Azt írja ugyanis, hogy Bontoux minden előkészületet megtett már arra, hogy a vranja-üskübi vonal kiépítésére engedélyt nyerjen s ekkép a szerb vasutak Szalonikivel egyenes összeköttetésbe jöjjenek. Szerbia és Ausztria-Magyarország Bontoux terveit helyeseknek s elfogadhatóknak találta, de Törökországban Bontoux sehogy sem boldogulhat, mert a török kormány nem akarja a vranjai csatlakozást, hanem Hirsch báróval szemben arra van lekötelezve, hogy a nis-pristinai vonal építtessék ki. Ellenkező esetben Hirsch h. föloldva érezné magát minden kötelezettség alól. Hasztalan érvelt Calice b. barátságosan és fenyegetőig . Assim pasa a legnagyobb nyugalommal mindenre csak azt felelte, hogy ezt tudomásul veszi és jelentést fog tenni ő felségének. Geschert a külügyi hivatalügyészt bízta meg a jelentés elkészítésével. Az ügyre vonatkozó nagy csomag mindenféle okmányt neki adták át , de a legfontosabb irat, maga a szerződés hiányzott. Keresték ezt mindenfelé, a közmunka a külügyminisztériumban, a szerződés csak nem került meg, s utoljára is Bécsből kellett egy másolatot kérni. A liverpooli pokolgépek küldőjét erősen kutatja az angol és az amerikai rendőrség. A »W. Zig« jelentése szerint már nyomára is jöttek a küldőnek. A »D. Tel.« newyorki tudósítója azt írja, hogy az angol kormánytól nem érkezett ugyan még megkeresés a feladó nyomozására, de mivel az amerikai kormány e gépeknek hajókra csempészésében a fennálló hajózási törvény megsértését látja, , ezért angol felszólítás nélkül is szigorú vizsgálatot rendelt el. A »New York Times« az ügynek még mindig nem tulajdonít nagy fontosságot, szerinte inkább praktikus tréfának látszik mint veszedelmes összeesküvésnek. Egy bostoni sürgöny ezt mondja: A feladott hordók száma nem tíz, hanem 20 volt. A küldő »Phönix Manufacturing Company«, a czímzett »John Lawson» mindkét név természetesen csak képzeleti. O’Donevan Rossot ma újból interviewálták ez ügyben. Azt válaszolta, hogy külföldön levő barátaitól értesítést vett, hogy azok lépéseket tettek a »Deterel« felrobbantására, de azt nem tudja megmondani, vájjon van e összeköttetés ezen egyének s a jelen merénylet közt. Nem szabad elárulnia — mondá — vájjon van-e öszszeesküvés légbe röpíteni az Angliából e kikötőbe érkező hajókat. Felhivatván figyelme azon tényre, hogy az amerikaiak patronizálják e gőzhajókat, Rossa ezt mondá: »Sokat beszélnek arról, hogy angol hajókon amerikaiak élete áldoztatik fel. Hát miért nem építenek maguk az amerikaiak utas hajókat, hogy az Unió lobogója lebeghessen az amerikai utasok feje felett.« Egy más alkalommal igy szólt Rossa: »badarság az egész vád, hogy én küldtem volna a gépeket. Hisz ez esetben csak nem mellékeltem volna saját névjegyemet, sem én sem társaim nem robbantanánk gőzösöket levegőbe, melyeken legjobb barátaink vannak.« Megjegyzendő,hogy Rossa több külföldi emigráns hajók ügynöke, mely állását elveszté, mióta abba a gyanúba keverték, hogy ő küldte a pokolgépeket. — Új kékkönyv Tripoliszról. Az angol kormány, mint táviratilag már jelentettük, újabb kékkönyvet tett közzé a tripoliszi kérdésről, melyben különösen fontos Granville lord egy jul. 15-iki keletű, Lyons lordhoz intézett sürgönye, mely a britt kormány programmjának tekinthető a tripoliszi kérdésről. Ez a sürgöny így hangzik: »Mylord ! Megkaptam excziád 4-iki sürgönyét, melyben Barthélemy Saint Hilaire urnak néhány ön előtt tett észrevételét közli a sfaxi helyzetre s ama komoly bonyodalmak lehetőségére vonatkozólag, melyek az esetre származhatnának, ha Tripoliszban az arabok fanatikus kitörései Tuniszra átterjednének. Barthélemy úr, mint ön jelenti, hozzátéve, hogy miután a porta bizonyos intézkedéseket tett, ő szükségesnek tartotta, hogy e tárgyban komolyan megintse a portát. Tudatom tehát excziáddal, hogy tekintettel Tripolisznak kétségtelenül a török birodalomhoz tar A HON TÁRCZÁJA. A két nagy szombati béke. (1615—1817.) I. A m. k. orsz. levéltár rendkívül gazdag gyűjteményéből két nagy horderejü békekötésnek eredeti vagy egykorú hivatalos példányait van szerencsém Tjemntacnj, molj cuoi o«u)S.u-----az A másolatukból ismertünk, vagy épen nem ismertünk. Értem II. Mátyás királynak Bethlen Gáborral kötött két nagyszombati békéjét. De hát mi azokban az ismeretlen, mikor az elsőt Katona és Hatvani, a másodikat Pray közzé tette, s oly kitűnő történetírók mint Szalay, Horváth, Fraknói feldolgozták . Való igaz. A nyilvános okirat soha sem volt ismeretlen. Csakhogy a dolog nem ezeken fordult meg, hanem a titkos pontokon. Amazokat, mikor megkötötték, ország világ tudta, ezekről néhány beavatottnak volt sejtelme, de az idő és változott viszonyok hamar eltemették, úgy hogy emlékük is kiveszett. Az az igazság: Bocskay alkotását Báthory Gábor megsemmisítette, Billen Gábor két első békéjében az ekkér megváltoztatott helyzetet elfogadta , s csak a nickelsburgi békében állította helyre Bocskay művét, tette Erdélyt a magyar királytól független állammá. A zsitva-toroki béke fontosságára rámutatott Salamon, kiemelvén, hogy az ottan folytatott alkudozásoknál szerepel Erdély először, mint önálló, senkinek alá nem vetett állam. De a mint ő meghalt, Rudolf munkába vette, hogy Erdély ez önállóságát megszüntesse s ez országot abba a függési viszonyba hozza koronájához, melybe Báthory Zsigmond prágai szerződése után volt. Ezért buktatta meg Rákóczy Zsigmondot, ezért emelte fel Báthory Gábort, kit Forgács Ferencz bibornok megeskettetett előlegesen, hogy e munkát végre fogja hajtani. Meg is tette a pozsonyi békében, hol először fogadott el titkos pontokat, melyek Erdélyt olyanforma viszonyba hozták Mátyással, mint a hódoltság volt, melynek egyszerre tét földesura volt: a magyar és a szpáhi. Ezek létezéséről történetünk semmit sem tudott, épen oly kevéssé, mint a Bethlen Gábor-féle titkos pontokról. A sejtelemre, hogy létezniük kellett az inductió vitt rá. Olvasván a portai alkudozásokban, hogy a nagyszombati békét elárulta Mátyás oratora a portán s ebből nagy sérelmet formáltak a vezérek — rá kellett jönnöm, hogy itt nem arról a nagyszombati békéről van szó, mely a török tudtával történt s melynek kihirdetésénél csausz is volt jelen. További nyomozás rávezetett Báthory Gábor titkos szerződésének némely pontjaira s egy véletlen kea« aroa »vagy-ösmunkai titkos SZOTJ-ződést — s azokat az »Uj Magyar Muzeum «-ban közzé is tettem. Azonban itt mindig fenmaradt a kétely — hátha nem ez az igazi ? hátha csak tervezet volt az egész ? Most már abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy bemutathatom a kétségbevonhatlan hitelességű példányokat: az nem lehet többé kétely vagy magyarázat tárgya, azt úgy amint van, el kell fogadnia a magyar történetírásnak. * Uralkodása kezdetén Bethlen Gábor ki akart Mátyás királylyal egyezni. Ez súlyos föltételeket szabott : a részek maradjanak birtokában, Táradba bocsásson be Bethlen őrséget s fogadja el a Báthory Gáborral Pozsonyban kötött titkos pontokat. Ezekről ő természetesen hallani sem akart, s így sem Maros-Vásárhelyt és Kolozsvártt, hová Mátyás, sem Linczben, hova Bethlen küldött követeket, nem jöhetett létre kiegyezés. Ez azonban még sem volt szakítás, Mátyás attól tartott, hogy ez török háborút fogna a nyakára hozni s erre nem volt sem pénze, sem hada. Pedig ő a részeket is szerette volna megtartani, Bethlent is megbuktatni, s igy a halasztásban keresett menedéket. Abban egyeztek meg, hogy az alkudozásokat egy újabban kijelölendő helyen fogják folytatni. Bethlen szivesen fogadta ez ajánlatot, követeit azonnal kinevezte s ezekkel együtt Táradra utazott bevárni Mátyás elhatározását. Mialatt Bethlen biztosaival Táradon az alkudozások megkezdésére várakozott, Mátyás kormánya egész más dologban törte fejét. A császár azon reményben, hogy a birodalomtól segélyt nyer a török háborúra, birodalmi gyűlést hirdetett, de a mint appak reménye lelohadt, jónak látta azt elhalasztani. Udvarával Bécsbe már októberben visszatért s kezdett készülni a jövő év eseményeire. — Hogy mindkét alkudozása, a törökkel és Bethlennel függőben volt, annak leginkább maga volt az oka; de hogy azokat a végtelenségig nem nyújthatja, azzal tisztában volt. Épen mint Bocskay idejében, most is összefüggött a kettő; tudta, hogy akármelyikkel nem egyezik ki, mind a kettővel háborúja lesz. Erre az eshetőségre is készen akart lenni, még pedig úgy, hogy kész és több felől támogatott ellenvajdája is legyen. Ennek volt kiszemelve Homonnai, de ki eddigelé csak biztatásokat nyert , nem tényleges segélyt, mert, amit Dóczy és Forgács tettek, az ínyére volt ugyan az udvarnak, s talán tudtával is, de azért a közösség velők minden pillanatban meg volt tagadható. Most elérkezettnek látták az időt, hogy egy lépéssel tovább menjenek. Elő akarták készíteni a Homonnai fejedelemségét, de nem az alkudozások félbeszakításával, sőt lehetőleg úgy, hogy a törökkel megkötendő békének ne álljon útjában. A kormány — valószínűig Khlesl — a titkos tanács elé kilencz pontot terjesztett megfontolás végett, melyek a törökkel és Bethlennel folytatott alkudozások ügyével függöttek össze. Az ellenség készen áll a harczra, de meg akarja őket csalni — nekik is élni kell ezzel a fegyverrel, megcsalni őket s elkészülni a háborúra. A törökkel kell ugyan folytatni a békealkut, de nem Erdély felett, mely a császáré. Sőt magával Bethlennel is lehet alkudni, hogy Magyarország s a többi nem jó indulatu országok meg legyenek nyugtatva. Lassára menjen el pénzzel ellátva, megvenni a hajdúkat. A várakat nem kell béke utján átengedni Bethlennek — foglalja el erővel, igy nem lesz jogczime. Kendyvel, Homonnaival, az oláhokkal és szászokkal újra fel kell venni a »praktikát,« főként Homonnai személyére nézve haladéktalanul kell biztosítékot szerezni. Össze kell hrni a magyar tanácsot s ez elé terjeszteni az ügyek veszélyes állását és az alkudozások kérdését. Ez a programm el is lett fogadva. Legelébb jan. 8. Homonnaival megállapiták praetendensségének feltételeit s fellépésének módozatait. Minthogy a császár Linezben kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy Bethlennel alkudozni fog, be kell várni annak végét s ha annak nem lesz eredménye, akkor kezdje meg a támadást Bethlen ellen: a császár azt nem fogja ellenezni, ellenkezőleg segítni fogja. Homonnai pedig, ha elfoglalta Erdélyt, mint örökét s a részeket mint babért fogja bírni, váraiba bebocsátja a német őrséget s Váradot visszaadja; czimét ő felsége határozza meg s a pénzekre ő felsége képét vereti, a magyar országgyűlésekre vagy személyesen elmegy, vagy elküldi követeit, ő felségét háborúiban segíti s a vallás ügyét abba az állapotba helyhezi vissza, melyben Zsigmond alatt volt. Mind e pontokra le is tette az esküt. íme, ez volt a kilátás, melyet Erdély várhatott, ha Bethlen fejedelemségét a Homonnaiéval cseréli fel. Az ekkép legfelső helyen is jóváhagyott támadáshoz a segédeszközök nagy részét Lengyelországból kellene megszereznie s erre nézve a császár a lengyel királyhoz két ajánló levéllel látta el: az egyikben mint megbízottját ajánlja, s a másikban a veszélyben forgó végek ügyében támogatását kéri. S a mint ez ügy el lett intézve, összehivattak Bécsbe a magyar tanácsurak, hogy a megkezdendő alkudozás ügyében megállapítsák a részleteket. A császár s a kormány nem tartották valószínűnek, hogy Bethlennel kiegyezés jöjjön létre, s nekik épen szükségük volt, hogy ha háborúra kerül a dolog, a közvéleményt Bethlen ellen hangolják. Bethlen egész uralkodását a sérelmek sorozatának tekintették , egyenesen ebből indultak ki, midőn 1615. jan. 24-én felszólították a magyar tanácsot, hogy adjon votumot, ha váljon bele kell-e az egyezkedés folytatásába ereszkedni, vagy azt meg kell szakasztani ? A pozsonyi szerződéstől, melynek megerősítését kéri Bethlen, ő maga állott el, aztán ő nem is fejedelem: legfennebb vajda, vagy gubernátor. S az egész dolgot a török beavatkozása nélkül kell elintézni, a ki pedig már Erdélyt patrimoniumának s Bethlent az ő kormányzójának tagja. A magyar tanácsosok már négy nap múlva, jan. 28-án hosszú és kimerítő választ terjesztettek fel: egyenesen az alkudozások folytatása mellett nyilatkoztak, mégpedig úgy, hogy az erdélyiekkel való alkudozás előzze meg az alkudozást a törökkel. Czélszerűnek tartanák, hogy az alkudozás még ezen a héten kezdessék meg. De bármely igaznak találják is a Bethlen ellen felhozott vádakat, nem tanácsolhatják, hogy egy ember miatt a béke felbontassék. A magyar tanács is oda nyilatkozott, hogy a pozsonyi szerződés érvénytelen, mert abban szabad fejedelem választásról van szó, s Bethlen nem választás útján lett vajdává, hanem a török ültette székébe. A rendeknek meg is kell mondani, hogy a császár meg akarja tartani a pozsonyi szerződést, tartsák meg ők is s a pozsonyi szerződés értelmében szabad választás által alkalmas embert ültessenek a fejedelmi székbe. Bethlent pedig, aki különben sem nevezi magát fejedelemnek, hanem a török kormányzójának, rá lehetne ügyesen, méltányos okokkal venni, hogy mondjon le Erdélyről. Ez olyan eszme volt, mely azonnal megnyerte a kormány tetszését. Jan. 31-iki leiratában már kérdést tett, hogy értik ezt? Várjon Bethlennel önkéntes lemondása iránt egy harmadik személy által érintkezzenek-e, vagy pedig biztosok által traktáljanak ? Korántsem, felelek febr. 5-től a magyar tanácsurak. Nagy titokban, igen megbízhaó ember által akkér kell a lemondást Bethlennél szóba hozni, mintha ez magamagától jönne arra a gondolatra. A kormány a tárgyalás helyéül Nyitrát vagy Trencsént ajánlotta, ez ellen a tanácsnak volt kifogása s Nagy-Szombatot szerette volna javaslatba hozni, ha ott nem volt a töröknek annyi kémje. Febr. 5-én már el volna dőlve a dolog: a kormány Galgócot jelölte ki a tárgyalások helyéül, s a magyar tanácsot bizta meg elkészíteni a leiratot Bethlenhez s az erdélyi rendekhez. A leirat úgy, mint kivánták még aznap elkészült , biztosokká Forgács, Dóczy (Bethlen Gábor két elkeseredett ellensége) és Daróczy neveztettek ki, s a tárgyalások megkezdése napjául márcz. 8-ika tűzetett ki. Bethlen e leiratot s Khlesl e tárgyban irt levelét Fogarason február 21-én kapta s azonnal válaszolt : a már rég kinevezett biztosok márczius 1-nél előbb nem lehetnek Kolosvártt, ha felérkezésökben haladék lesz, azt ne tulajdonítsák neki. Másnap kiállíttatott a teljhatalmú felhatalmazás követei számára s erről Mátyást is értesité. De, téve hozzá, a dologban sok nehézség van. A követek 16 nap alatt nem mehetnek fel Galgóczra, mert biztosainak is kell legalább 8—10 nap, míg valahol összejöhetnek. Kérte tehát a császárt, hogy Galgócz helyett a közelebb levő Kassára tegye át a tanácskozások helyét. Szilágyi Sándor, horóságára, valamint Egyptomhoz való közelségére, ő felsége kormánya a franczia kormány részéről e tartományba való bárminő beavatkozást nem tekinthette a legutóbbi tuniszi eseményt. Az, hogy ő felsége kormánya a tripoliszi kérdést így fogja fel, bizonyára nem lehet meglepetés Francziaországra nézve, mert minden alkalommal, midőn a franczia befolyásnak Egyptom felé való terjeszkedéséről volt szó, az angol kormány mindig teljes nyíltsággal magyarázta ki magát a franczia kormány e ott. — Valóban alig szükség emlékeztetnem excziádat arra a beszélgetésre, melyet jan. 16-án Barthélemy St. Hilaire úrral folytatott Tuniszra vonatkozólag s melyben Barthélemy St. Hilaire ismételte azt, a mit már többször mondott, hogy nézete szerint Francziaország részéről igen eszélytelen cselekedet volna Tuniszt elfoglalni. — Felettébb fontosnak mondá, hogy Tunisz független állam legyen s mintegy »puffer«-t képezzen Algír és a keletibb afrikai terület közt. Ha Francziaország Tuniszt elfoglalná — úgymond — akkor nehézségei lennének Olaszországgal Tripolisz miatt. »De egyúttal«, jegyzé meg ön, »nagyon is közelébe jutna Egyptomnak.« — Barthélemy St. Hilaira úr ezt nem is vitatta. Haladéktalanul figyelmeztetni kell tehát a franczia kormányt, hogy egy új és egészen más kérdés keletkeznék, ha a franczia kormány bármily kizárólagos vagy különös befolyást iparkodnék gyakorolni Tripouszra, ami, s ezt ő felsége kormánya nem titkolhatja, kedvezőtlen hatással lenne arra a szives barátságra, mely oly régóta állt fenn szerencsésen a két ország közt, s mely, mint ő felsége kormánya hiszi, époly lényeges kölcsönös érdekeik fentartására, mint a mily becses Európa békéjére és átalános jólétére nézve. Mint Barthélemy St.-Hilaire úr jól tudja, Anglia aligha lesz az egyetlen ország, mely érdekét mélyen érintve érezné az által, ha Tripoliszban az ügyek mostani állása bármikép is megváltoznék, ami tudniillik az ez ország fölötti franczia befolyást vagy fenhatóságot illeti — ez ország fölött, melynek a portához való viszonyát, mint a franczia kormány tudja, az 1873. február 12—24 ikis Nagybrittania, Francziaország, Olaszország és Törökország képviselői által Konstantinápolyban aláirt jegyzőkönyv szabályozza. Szíveskedjék excziád a franczia kormányt a fentebbiekre figyelmeztetni, de kerülve minden oly hangot, mely barátságtalan jellegűnek tűnhetnék föl. Maradok stb. Granville.« — A franczia gyarmatbirtok^kiterjesztésén nem csak Afrikában, hanem Ázsiában is dolgoznak. S a köztársaság tulajdonképi terveit itt is egyenes vállalatokkal akarják elfödni. A kamara nemrég 2.400.000 frankot engedélyezett, hogy a hajózás a Mekong vagy Songkoi folyón, melyet vörös folyamnak is neveznek, biztosíttassák. Nevezett folyam hosszúsága azonban több mint 3000 kilométer s ennek több mint háromnegyed rész hajózható. Hajózható darabjának csak kisebb része a torkolattól (Cambodia) számítva van franczia uralom alatt. Fentebb a folyó Annám és Siam birodalmában áthalad, ahonnan a forrásig khinai területen folyik. Tehát nem kis dolog lesz az egész folyót megvédeni és a számtalan, többnyire annami és khinai kalóztól megtisztítani. Az engedélyezett összeg annál kevésbé lesz elegendő, minthogy Croué tengerészeti miniszter bevallotta, hogy arra is fog használtatni, hogy minden felszerelés előteremtessék és Francziaország érdekei megóvassanak, ha Annám gyermektelen uralkodója meghal. Tehát Annám annexiója szándékoltatik, melynek királyával Francziaország szerződésszerű barátságban áll. Hogy Anglia nem kedvez a tervnek, nem sokat jelent; ellenben fontosabb, hogy Khina igényli az Annám fölötti fenhatóságot és azt már sokfélekép gyakorolta is. Minthogy Khina már az előbbi háborúk miatt, melyeknél a császár nyári palotáját francziák és angolok kifosztották és felégették, se viseltetik nagyon kedvező érzülettel Francziaország iránt, az annexiót hihetőleg nem fogja egykönnyen megengedni. A magy leszámítoló és pénzváltó bank ma délelőtt 10 órakor Aedy Adolf elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott. Miután elnök konstatálta, hogy a közgyűlésen 11.162 részvény deponáltatok, melyből 10.912 részvény 27 részvényes által 540 szavazattal van képviselve. Beck Miksa igazgató tudomására hozza a közgyűlésnek, hogy a bank a Szél-konzorczium s a főváros között a fővárosi köztárakra vonatkozólag kötött szerződést átvette s az alapszabályai értelmében, melyeket minden az ország mezőgazdasági és ipar érdekeit előmozdító vállalatok átvételére jogosítják, a köztárak átvételével egybekötött üzleti ágakat s vállalatokat a legszélesebb alapokon fogja művelni. Az igazgatóság a napirend első pontjához képest indítványozza, hogy a közgyűlés, a Szél-consortium s a főváros között kötött szerződés meghallgatása után ezt jóváhagyja s az igazgatóságot a szerződés végérvényes megkötésére hatalmazza fel. A napirend második pontja az ezen üzletág folytatásához megkívántató részvénytőke felemelését illette. Az igazgatóság indítványához képest az eddig 2 millió frtot tevő részvénytőke 10 millió frtra lenne felemelendő, mely 100.000 db 100 frtos részvényből álland. Az újonnan kibocsátandó 80.000 darab részvényt, illetőleg a bank a bécsi Unicbankkal azon megállapodásra jutott, mely szerint ez utóbbi 40.000 darabot fix, 40,000 darabot pedig feltételesen átvenni kötelezte magát. Az esetre, ha ezen feltételesen átadandó részvények át nem vétetnének, az igazgatóság felhatalmaztatik, hogy azokat vagy egyszerre, vagy időközönként, de nem párin alul, értékesítse. Mindkét indítvány elfogadása után az igazgatóság által a bank átalakításának megfelelő alapszabálytervezet terjesztetik elő, melyet a közgyűlés en bloc elfogad s az igazgatóságot felhatalmazza, hogy a váltótörvényszék által netán kívánt alapszabálymódosítást új közgyűlés összehívása nélkül eszközölhesse. Elnök végül jelenti, hogy a társaság újjáalakítása folytán az igazgatóság visszalépett, minek folytán egy igazgatóság és felügyelő bizottság választása vált szükségessé. Az igazgatóság indítványára 16 igazgatósági és 7 felügyelő bizottsági tag választatik és pedig megválasztottak az igazgatóságba: Széll Kálmán, gr Dessewffy Aurel, gr. Károlyi Sándor, gróf Széchényi Pál, Hegedűs Sándor, Lukács Béla, Wahrmann Mór, Rebly Adolf, Loisch Ede, Neumann Frigyes, Schweiger Adolf, Hoff Frigyes, Beck Miksa, Házmann Ferencz, Neumann Miksa és Tschögl Henrik; a felügyelő bizottságba: id. gr. Ráday Gedeon, dr. Lovik Adolf, Kleiner Ármin, Bischitz Louis, Szentgyörgyi Ottó, Rott József és dr. Mandé1o Károly. Más tárgy nem lévén, a közgyűlés véget ért. Az uj társulat czége ezentúl: »Magyar leszámítoló és pénzváltó bank és közraktár részvénytársasága lesz. A társulat fel van jogosítva, fiókintézeteket és képviselőségeket bel- és külföldön felállítani. A HON magántársürgönyei. Bécs, jul. 31. (Ered. sürg.) Tisza Kálmán miniszterelnök tegnap este ide érkezett. Ő felsége ma kihallgatáson fogadta, mire a miniszterelnök a mai gyorsvonattal visszatért Budapestre. Bécs, júl. 31. Ma délután ment végbe Ebenthalban az elhunyt Koburg Ágost herczeg temetése. A legközelebbi rokonok és az özvegy herczegnén kívül, Miksa bajor herczeg, Rumae herczeg, a párisi gróf, Belgium, Portugália és Brazília követei és számos küldöttségek jelentek meg az ebenthali kastélyban. Délben ő felsége, Vilmos és Rainer főherczegek, Erzsébet és Mária főherczegnők és a nasszaui herczeg kíséretében a kastélyba érkezett, ahol a Koburg-család tagjai fogadták és abba a terembe kísérték, ahol a hulla fel volt terítve. Brümer lelkész, az elhunyt gyóntatója, a közel fekvő helységek lelkészeinek segédlete mellett tarta meg a beszentelési szertartást. Ő felsége kíséretével visszatért Bécsbe; a Koburg-család férfitagja Aumae herczeg, a párisi gróf, Belgium, Portugália és Brazília követei Koburgba elkísérik a hullát- Az özvegy herczegné felváltva Budapesten és Bécsben fog lakni. Bécs, júl. 31. Ma délután ment végbe a közönség rendkívüli részvéte mellett, a meggyilkolt Hartl Gyula tizedes temetése. A koporsót, mely koszorúkkal volt ellepve, a meggyilkoltnak ősz atyja és a Budapestről ide érkezett r rokonok követték. Azután következtek a katonatisztek, élükön Reckman báró ezredessel és a katonáknak beláthatatlan sora. — A dán király, János herczeggel mr reggel 9 órakor ide érkezett, a pályaudvarban a dán követ fogadta őt. A király, ki Falster gróf név alatt utazik, ma délután 1114 órakor Gmundenba utazott. Zágráb, jul. 31. A határőrvidéki kormány hivatalnokai testületileg elbúcsúztak F ilippo v ics tartományi főparancsnoktól és díszalbumot nyújtottak neki át, mely az összes hivatalnokok arczképeit tartalmazza. A táborszernagy erre bemutatta a főhivatalnokokat és osztályfőnököket a Kánnak, ki a legszívesebben fogadta és üdvözölte őket. Pál’is, jul. 31. Conrad tengernagy a következőt sürgönyözte Golettából: A tengerész katonák július 27-én éjjel ellenállás nélkül elfoglalták és megszállották a Dzserba szigetén lévő Humsuk erődöt. A hatóságok alávetették magukat a bej kormányának. Az »Inti’epide« gőzös fedélzetén egy zászlóalj katonával és egy osztály tüzérséggel a tengerész katonák felváltása végett Sfaxba vitorlázik. A tengernagy szükségesnek tartja, hogy a hajóraj Zargis előtt megjelenjék, hogy pontosan megítélhessék az e határponton uralkodó állapotokat, melyek igen nyugtalanítóknak mutatkoznak. Bukarest, jul. 31. (Ered. sürg.) Holnapután a vaspálya igazgatók értekezlete fog itt megtartatni, melynek első tárgyát a számosan előforduló balesetek mellőzésére szolgáló intézkedések képezik. Egyidejűleg valamennyi pályának közös igazgatás alatti egyesitése iránt is megindittatnak a tárgyalások s azt hiszik, hogy e rendszabály a jövő őszig tényleg foganatosíttatni is fog. Rendjelviselési engedély. A király megengedte, hogy herczeg Wrede Miklós követ Athénben, az olasz királyi Móricz- és Lázár-rend tiszti nagykeresztjét és Tedeschi A. alkonzul Várnában, a franczia »Medaille ribonneur« X. osztályát elfogadhassák és viselhessék. Kinevezések: A király Kranjcic György volt, járáshírét és károlyvárosi polgármestert a varazsdi törvényszékhez tanácsossá nevezte ki. A pénzügyminiszter, Straszner Károly pénzügyőri szemlészt III. osztályú pénzügyőri biztossá nevezte ki A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter, Neuschlosz László végzett jogászt díjtalan miniszteri fogalmazó-gyakornokká nevezte ki. Névváltoztatások: Drögsler Ferencz szegedi lakos vezetéknevének »D a r v a s«-ra, Burger Ezsaias nagyváradi lakos Jónás és Izsák kiskorú gyermekei vezetéknevének iBart ac-ra. Stener Gábor budapesti lakos saját, valamint Sándr, Ilona és Francziska ki kori gyermekei vezetéknevénekKovács*-ra s Braun Emanuel egri lakos sagát, valamint József, Sándor, Gyula, Albert, Jenő és Rezső kiskorú gyermekei vezetéknevének a Barnarra kért átváltoztatása megengedtetett. Ügyvédi kamarákból. Az egri ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy Bak Ferencz ügyvéd irodáját Jászberényből Jász-Mihálytelekre tette át. — A király utiprogrammja. A király aug. 2-án, kedden, este 8 órakor hagyja el Bécset s szerdán reggel 3 órakor érkezik Salzburgba. 6 órakor hadiszemle lesz, 8 órakor a hatóságok fogadása. Délután a király a trónörökös párnál fog időzni. Csütörtökön a király Gasteinba megy, hol meghal s azután Lendig kocsin, innen vasúttal Münchenbe megy, hová háromnegyed 7-kor érkezik. Szombaton 6-ikán Münchenben marad. Vasárnap fél 9-kor Bregenzba megy, hol nagy fogadás s másnap katonai szemle .