A Hon, 1881. augusztus (19. évfolyam, 210-238. szám)
1881-08-22 / 229. szám
229. szám. 19-dik évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1881. Hétfő, augusztus 22. iwtefiwwwi gjraty-worzxawai kindd-hivatal Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dij : Szerkesztési irodát Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szeresztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK ,mintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt : 1 hónapra ..... 2frt 3 hónapra................................ 6» S hónapra ...«>13» Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint.........................1 * Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg-kezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától elámittatik. Budapest, augusztus 21. Francziaországnak ma nagy napja van. Ma vannak az átalános választások. A főérdek természetesen Páris körül összpontosul, ahol az intranzigensek a charonnei botrány folytatására készülnek. A charonnei gyűlés még mindig élénk beszéd tárgyát képezi. Azt beszélik, hogy Gambetta az éktelen jelenet után elájulta midőn újra magához tért, felkiáltott: »C’est affreux!« A gambettista és a szoczialista bizottság nyilatkozatokat közöltek az eseményekről. Az előbbi felhívásában a többi közt ez áll: »Nem egy maroknyi gazembertől függ, kikről nem tudni, honnan jöttek, hogy az általános szavazójogot megbecstelenítsék, a polgárok jogait megsértsék s a vitatkozás szabadságát vademberek, összecsődülése által pótolják. Megmarad nekünk a szavazási szabadság. Kerületünk nem azért állt eddig a demokráczia védelme alatt, hogy ellenmondás nélkül vegye egy becstelen és hazátlan csorda gyáva támadásait. Az intranzigens bizottság a következő nyilatkozatot tette közzé : »A 20-ik kerület választói! A bizottság, mely a gyűlésen jelen volt, kijelenti, hogy a gyűlés által egymásután négyszer megválasztott Rettes polgár kényszerítve volt az emelvényről lelépni, miután Metivier (a gambettista elnök) kijelentette neki: »Ha nem lép le azonnal, a rendőri szolgák által vitetem el.« Rettes polgár azt válaszolta : »Azért jövök, mert a választók által vagyok meghiva.« Metter úr azt válaszolta, hogy az elöljáróság össze van állítva és hasonló fenyegetések közt fölszólította őt, lépjen le. Ennek következtében a fölháborodott gyűlés vonakodott Gambetta urat meghallgatni.« Gambetta a következő választási manifesztumot bocsátotta ki : »Bizalommal kérem szabad szavazataitoktól ama politika megerősítését, melyet mint megbízottatok tizenkét év óta a demokráczia és köztársaság szolgálatában követtem. Mindnyájan ismertek, mindenkorra egészen a tietek vagyok ! Tőletek egyedül akarom a törvényhozói megbízást, hogy ama tekintélylyel, melyet szavazataitok adnak nekem, a köztársasági elvek, a demokratikus haladás és a nemzeti emelkedés politikáját kövessem, mely akaratotokban és szigetekben lakik. Mindig előre, rázkódás, erőszakoskodás nélkül, sohase hátra — ez a ti jelszavatok és az enyém. Álljunk szilárdan Francziaország és a köztársaság mellett!« A gambettista választási bizottság Bellevilleben választási manifesztumot tett közzé falragaszok útján, mely kiemeli Gambetta nagy érdemeit. Constans egy »Barthelemy St. Hilaire« elnöklete alatti minisztertanácsban jelentést tett a választási mozgalomról a vidéken. Mindenütt nagy nyugalom uralkodik. A nagy versengés miatt 150 pótválasztás lesz. A prefektusok jelentései kilátást nyújtanak a köztársasági ügy fényes győzelmére. Gambetta választó bizottsága mára szedőket és nyomdászokat tart készen, hogy az opportunizmus elleni támadásokra azonnal válaszolhasson. Umberto király utazásának hire erősen tartja magát. Hir szerint azonnal az őszi hadgyakorlatok után utazik az olasz király Veronán át Salzburgba Ferencz József uralkodó látogatására. A királyt miniszter nem kiséri, hanem Robian gróf. Salzburgban hir szerint két napig fog időzni. Mint Berlinből jelentik, Umberto Berlinbe is ellátogat s ez utazásnak magasabb politikai jelentőség tulajdonítandó. A »Liberia« szerint Umberto utazása Ausztria-Magyarországba a minisztertanács több ülésének volt tárgya s a végleges elhatározás a jövő hó elején fog bekövetkezni. A dán királyi pár látogatásának, az orosz udvarnál, kopenhágai félhivatalos jelentések határozottan politikai jelentőséget tulajdonítanak s azt állítják, hogy a király utazása Szentpétervárra összefüggésben áll a czárral szemben már levélileg kifejtett nézeteivel Oroszország jelenlegi belviszonyainak tarthatatlanságáról. Ama határsértési hír, hogy Háromszék megye területére román katonák törtek át, mint azESst bukaresti levelezője írja, tökéletesen alaptalan. Az ez ügyben kiküldendő bizottságba román részről Putnai kerületi főnök és két ezredes neveztetett ki. A tárgyalás ma a helyszínen kezdődik. Baden királysággá emelésének hírét a »Standard« új alakban hozza. Nevezett lap ugyanis azt jelenti, hogy Elzász Badenhez fog csatoltatni és e tartományok »rajnai királysággá« fognak emeltetni, Lothringia azonban a porosz rajnai tartományhoz fog csatoltatni. A »Presse« jól értesült részről kijelenti, hogy az egész ügyből, különösen a »Standard« fenni kombinácziójából egy szó sem igaz. Skutariban és Kawajában, mint a »Pol. Corr.«-nak jelentik, a Ramazan kezdete óta ismételt kihágások fordultak elő a muzulmán városi lakosság részéről. Dervis pasa rendeletére a tartományi kormány Skutari városában és Miriditában hozzá fog a függőben levő magán - vérviszályok elintézéséhez. Dervis pasa a Bairam-ünnepély után Diferébe és innen Skutariba szándékozik menni. Hír szerint Ozmán pasának Skutariban egy más főkormányzó általi helyettesítésén is fáradozik Dervis pasa. —Susában új zavargások törtek ki. Mint Tuniszból jelentik, négy európait megöltek. A »Monarch« angol hadihajó egy szárazföldi százada partra tétetett, hogy az európaiakat megvédje. A »La Frangaise« franczia ágyunaszád, Tuniszból Mehádiába ment, átviendő a parancsot az »Alma« hadihajónak, hogy Susába menjen. Az arabok a hadihajók eltávolítása által a fölkelésre felbátoríttattak. A susai esetről, mely az angolokat csaknem e város megszállására indította, a következőket jelentik : Múlt hétfőn estefelé egy fiatal arab jött Tripoliszból Susába a város nyugati kapuján, az u. n. Bab- Khasbin át, meztelen karddal kezében s azt kiabálta: Djehad ! (Szent háború!) a nélkül,hogy az őrök feltartóztatták volna. Egy hatvan éves máltai boltjába rohant s megölte hat kardvágással, melyek közül egyet nyakára, négyet mellére intézett, mig a hatodikkal áldozatának levágta kezét. Erre a dühöngő egy európailag öltözött zsidót vett üldözőbe, de akkor a város több lakója megragadta, lefegyverezte és Bakkus tábornok kormányzó elé vezette. Ez négyszáz botütést méretett rá anélkül, hogy sikerül volna őt beszédre bírni. A gonosztevő, úgy mondják, őrült, mindenesetre azonban a fanatikusok kísérletképen kiküldték őt, hogy fölkelést idézzenek elő.« — A »Pester Lloyd« a következő kommuniquét tette közzé: »Néhány nap óta az a hír járja be a lapokat, hogy a belügyminiszter a főispánokhoz titkos rendeletet intézett, melyben figyelmezteti őket, hogy Ig na t ie w nagy pénzösszegeket tett folyóvá, hogy Magyarország nem magyar lakosai közt agitácziót tartson fenn, és hogy a hatóságokat, mihelyt ily agitáczió nyomára jönnek, a kormányt erről értesíteni kell. Mint nekünk hiteles oldalról közük, ez a hir alaptalan, mert ily nemű rendelet a főspánokhoz nem ment.« — Fel van-e jogosítva valamely törvényhatóság, hogy valamely lapot hivatalos közlönyének nyilvánítson ?E kérdés — mint az »O. É.« írja — most legközelebb annak alkalmából merült fel, hogy Krassó Szörény megye közgyűlése a Lugoson megjelenő »Krassó-szörénymegyei Lapok«-at 125 szavazattal 60 szavazat ellenében hivatalos közlönyévé nyilvánította. E közgyűlési határozat ellen Hatieg Titusz és még más hét megyebizottsági tag felebbezést jelentett be azon megokolással, hogy egy megyei hivatalos lapnak szükségkép a megyei organismus kiegészítő részét kell képeznie, már pedig a megye organismusa a törv. által szabatosan meg van határozva és abba egy megyei hivatalos lap befoglalva nincs; a közgyűlés nem lehet jogosítva abba egy oly tényező felvételére, amely iránt a törvényben intézkedés nem létetett. E felebbezés, melynek eldöntése a jövőre nézve irányadó praecedensül fog szolgálni, a megye alispánja által illetékes elbírálás végett a belügyminiszterhez már felterjesztetett. A katonabeszállásolási pótadónak az egyházfelekezetek lelkészei és tanítóira nézve kötelező volta ellen úgy némely róm. kath., valamint protestáns főegyház-hatóságok által a cultusminiszternek kifogás emeltetvén — mint az »Orsz. Ért.« Írja — a nevezett miniszter és a belügyminiszter között folytatott tárgyalás rendén kimondatott, hogy tekintettel az 1870. XXXVI. t.-czre, mely az egyházfelekezetek lelkészeit a természetbeni beszállásolás alól az általuk lakásul használt épületekre nézve felmenti,valamint tekintettel arra, hogy a lelkészi és tanítói lakók házadómentességet élveznek, a lelkészek és tanítókra a házadó után beszállásolási pótadó ki nem vethető«. Azonban a mennyiben más czimen is meg vannak még róva állami adókkal ezek után tekintettel az 1879. XXXVII. t.-czikknek az egyenlő teherviselés elvén alapuló intézkedéseire, a katona beszállásolási pótadó alóli mentségre igényt nem tarthatnak. A Jókai-ünnep Rév-Komáromban. (Saját tudósítónktól.) A Jókai Mór születésházát jelző emléktáblának leleplezése igen szép ünnep volt. A fővárosi, győri, pápai, váradi vendégek és küldöttségek jelenléte,a fővárosi napisajtó képviselőinek tömeges megjelenése, a vidék és városi közönség nagy érdekeltsége tette azt érdekessé és meghatóvá. Már 19-én este kezdődött az ünnepélyesség, amikor az írók és művészek társaságának, valamint a Petőfi társaság küldöttségének (Feleki Miklós, Komócsy József, Dolinay Gyula) a pápai és győri vendégek fogadására, a rendező bizottság élén Fogtday Dénessel és Molnár Ádám elnökkel, a hajó- illetőleg vasútállomásnál megjelent. A fogadás után a »Magyar király« vendéglőben ismerkedési estély volt, mely késő éjig, kedélyes hangulatban tartott. Szombaton reggel, Jókai születésháza már fenyő gályák és virágokból font guirlandokkal és koszorúkkal volt diszitve, a kertész társulat buzgó áldozatkészségéből. Csinos koszorú vette körül az emléktáblát, valamint azon táblát is, mely a családi házra van téve, hol Jókai M. gyermek éveit tölté. Az ünnep tiz órakor kezdődött, amikor a nők a jótékony nőegylet alelnökénél, Papp Gáborné szuperintendens nejénél, a férfiak a városi tanácsház nagy termében gyűltek össze. A két helyről megindult menet, a városház terén egyesült. A jótékony nőegyletek, a veröskereszt egylet, a városi daltársulat, a földmives gazdák dalárdája (érdekes komáromi diszöltönyben, ezüst mentekötős dolmányokban) a városi polgármester és tisztikar; a megyei egész tisztikar Zubek főispán vezetése alatt ment az ünnep színhelyére , hosszú, impozáns tömegben. A tűzoltók diszegyenruhájukban négyszöget képeztek, melyen belül a hatóságok, testületek és a sajtó képviselői foglaltak helyet. A feldíszített ház előtt fenyő gályákból rögtönzöttt emelvény állt a szónokok rendelkezésére. Mellette más kerekasztal állt a koszorúk számára. Az emelvénynyel szemben az első széksort az ünnepelt rokonai számára tartották fel. Mellettük az írók és művészek társaságának kiküldöttei foglaltak helyett. Az emelvénytől balra a komáromi és a tatai református egyházmegye megjelent tizenkét lelkésze, a dunántúli ref. egyh. kerület képviselői foglaltak helyet. Ugyanitt ült Ghyczy Kálmán is. Az emelvénytől balra a nőegyletek képviselői voltak. Hátul álltak a különböző pénzintézetek, a különböző ipartársulatok és testületek képviselői. A leleplezési ünnepet a daltársulat éneke nyitotta meg, melynek elhangoztával Molnár Ádám, a rendező bizottság elnöke lépett az emelvényre. Sikerült beszédében kifejtette, hogy a mai nap nem csak a költő dicsősége, hanem a nemzeté is. Ezután néhány szóval ecsetelte azon gyengéd viszonyt, mely közte és ünnepek közt létezik. Igaz úgy — úgymond — hogy csak a véletlen műve, hogy ő tanuló társa lehetett, de ő büszke e véletlenre. Az emléktábla leleplezése jogos, mert az érdem megkoszorúzása nem lehet időhöz kötve. Különben is — így folytatja — mit adhat egy nemzet, különösen, ha az vagyonilag oly szegény mint a magyar, jutalmul, buzdításul nagy embereinek egyebet, érdemeik nyilvános elismerésénél, dicsőítésénél ? és ha még ebben is szükkeblüsködünk, mi fokozza a közügyekben kifáradt hazafiak munkaerejét, az irodalom munkásainak kitartását? mi ad a nagy szellemeknek ingert, ösztönt arra, hogy a tudomány mivelés és ismeretterjesztés nehéz és tövises pályáján tovább haladjanak ? Az emléktábla felállítása kötelesség volt, mert az utókor nem tudta volna feltalálni a szent helyet. Ezután mint bizottsági elnök az irodalom nevében üdvözli a megjelenteket s az ünnepet megnyitottnak jelenti ki. Utána Pap Gábor ref. püspök magvas beszédében fejtegeti ama tényezőket, melyek a nemzetet nagggyá és boldoggá teszik. Ezután Jókai irodalmi működését méltatja, különösen kiemeli, hogy egészen ellentétben a modern iránynyal, nem tömjénez a festett arczú ideálnak, hanem a valódi szépségért, szivjóságért, vallásosságért rajong. Ezért az anya nyugodtan adhatja lányai kezébe Jókai regényeit. Kiemeli, hogy míg más városok Jókait agyonmagasztalták, Gábor Áron hazája diadallal fogadta, addig Komárom nem tett értté semmit. Ezért örömmel üdvözli a Komáromi Lapok derék szerkesztőségét, mely az emléktábla felállításának kezdeményezője volt, hangosan hirdetvén a költő e szavait: »Ébredjünk fel, ébredjünk valahára. Hiszen úgyis sokáig szunyadunk.« Majd felkéri a ház tulajdonosát, hogy a felállított emléktáblát és a házat oltalmazza és védje meg. E perezben lehűlt a koszorúval körül font emléktábláról a fehér lepel, s látható volt a sötét szürke gránitból készült, 10 és fél négyzet láb emléktábla, melybe a következő szavak vannak vésve: Itt született JÓKAI MÓR 1825. február 19. A lelkesedés, mely riadó éljenekben és frenetikus tapsban tört ki, az enthuziasmusba csapott át. A szónok perczekig nem folytathatta beszédét, méltatván a költő érdemeit. Beszédét igy végezi: »A Jókaiünnep kiválólag a mi ünnepünk, de jelentőségét emeli az ország különböző részeiből összeseregletteknek nagy száma. Fogadják köszönetünket vidéki vendégeink, kik a nagy ízó iránti tisztelet és a hazaszeretet szent érzésétől vezéreltetve szives meghívásunkra körünkben megjelentek s ünnepünk fényét emelve városunk szülöttében, a honfiúi érdemet velünk együtt megtisztelték. Bezárom már most beszédemet azon minden magyar szivében és lelkében visszhangzó óhajtással. Városunk szülötte, nemzetünk nagy fia, az irodalom büszkesége és dicsősége, a lángelmék szép koszorújának egyik legértékesebb virága Jókai Mór sokáig éljen!« E beszéd után a városi dalárda az »Üdvözlő« dalt énekelte el, melyet a koszorúk átnyújtása követett. Először az írói és művészi kör nevében Feleky Miklós lépett az emelvény elé, s lelkes szavak kíséretében nyújtotta át a babérkoszorút, melynek hosszú nemzeti szalagján e szvak olvashatók: »Az írók és Művészek társasága Jókai Mórnak.« Majd Komócsy József a Petőfi-társaság nevében a következő beszéd kíséretében tette le az emelvényre azt a gyönyörű babérkoszorút, melynek nehéz vörös selyem szalagján ezüst betűkkel e felírás látható: »Jókai Mór«-nak, szeretett elnökének a Petőfi »társaság«. A kinek homlokát megcsókolta a nemzet géniusza, a kinek hatalmában van megolvasztani a köveket és felszáritani a vizeket, ki Magyarország legnagyobb költőjének, a halhatatlan Petőfinek kortársa és szellemi testvére. Jókainak, a Petőfi társaság elnökének nyújtom e koszorút. Jókainak, ki lángeszével világosságot árasztott akkor, mikor Magyarországon sötét volt, mikor mindnyájan egyenlők voltunk, egy párton voltunk, mert rabok voltunk. Jókainak, ki szivével, kedélyével mosolyt csalt ajkainkra, megolvasztó a fájdalom köveit lelkeinkben, felszáritá kényeinket, ki a nemzetet magtanította hinni, remélni és szeretni. Jókainak, a Petőfi-társaság elnökének, a Petőfi-társaság nevében nyújtom a koszorút s tiszteletünk, hódolatunk és kegyeletünk jeléül szülőházának küszöbére teszem. (Hosszas zajos éljenzés és taps.) Ezután Tátray József polgármester tette le Komárom város közönsége koszorúját, melyen e felírás volt olvasható: Szűz vára védi e várost« Nem győzhetik le ellenek S ime , meghódította most Teremtő égi szellemed.« Majd a jótékony nőegylet, az izr. nőegylet, a vöröskereszt-egylet, a reform, földmivelők énekkara és a prot. nőegylet tették le koszorúikat. A koszorúk átnyujtása után Katz Lajos hévvel és átérezve szavalta el Pap Kálmán csinos költeményét. , Schnitzer Ádám mondta el búcsú szavát. Eszmékben is szebbnél szebb költői képekben gazdag beszédében hangsúlyozta az ünnep fontosságát s Jókainak, a halhatatlan költőnek érdemeit. Ő gyenge kézzel fűz csak egy levélkét azon babérkoszorúhoz, melyet a nemzet egyesült lelkesedéssel tesz Jókai homlokára. Az emlékkő hazaszeretetről, a nemzet jövőjéről beszél a hazának, de a komáromiaknak még azt is elmondja, hogy Jókai Mór Komáromé. Ezután így folytatja beszédét: Bármily elláthatlan magasságba emeljék Jókait szellemének szárnyai, a városunk marad a hely, a hol nemzője őt először magához ölelte. Ezért szivünk büszke örömmel ujjong feléje; és habár most még szerény is határtalan szeretetünk e jele — látom az időt, mely jönni fog, mert jönnie kell, midőn nemcsak ez egyszerű kőlap, hanem felmagasló emlékszobra üdvözlendi a jövő nemzedéket, és hirdetni fogja, hogy hazánk nagy fia, hogy Jókai Mór örökké a mienk. Oh őrködjék az isteni gondviselés az ünnepelt név által felszentelt e ház fölött! Én pedig az isten szabad ege felé emelem jobbomat, úgy az élők, mint a jövő ivadékok nevében, emelem azon szent fogadásra, hogy mig e hitközség egy tagjának szive dobog, ezen szívnek dobbanása arra leend szentelve, hogy e ház őriztessék és megóvassék, hogy álljon és maradjon az évek legszélsőbb határáig, hirdetvén, hogy itt pillanta meg a nap világát azon férfiú, ki az irodalom világában nappá lett. Óh ragyogjon ama nap és tündököljön még sokáig hazánk dicsőségére, városunk díszére! Éljen Jókai! Éljen a haza! Az ünnep a »Szózat« eléneklésével végződött. A jelenlevők ezután d. u. 1 órakor a »Jó pásztorhoz« czimzett vendéglőben díszebédre gyűltek össze, melyben mintegy 200-an vettek részt. Ahol annyi szellemes ember van együtt, ott nem maradhatnak el az áldomások. Zubek főispán a királyi családra, Meszlényi Gyula apát Jókaira, Feleky Miklós Komáromra s Molnár Ádám a vendégekre, Komócsy az ünnepelt szónokokra, Könyvessy Ferencz Laborfalvy Rózára, Vargyas Jókaira, Hegedűsre és a Jókai családra, Katz Jókai Károlyra, Feleky Komárom hölgyeire, Dolinay a »Komáromi Lapok« szerkesztőjére, Relle Iván a »P. N.« dolgozó társa dr. Fenyvessy Ferenczre, ki az emléktábla emelésének tulajdonképi kezdeményezője volt, emelték poharukat. Legnagyobb hatást tett Hegedűs Sándor beszéde. »Megvallom uraim — így szólt — kissé kényes helyzetbe jutottam, mert képviselnem kell oly valakit, akit képviselni nem lehet, s köszönetet kell szavaznom olyan valamiért, ami köszönetet nem érdemel. Mert Jókai szülőházának emléktáblával való megfelelése nem érdem, hanem kötelesség. De az, aki kötelességért teljesíti, azt derék embernek szoktuk tartani, márpedig a derék emberek megérdemlik, hogy az isten sokáig éltesse őket. Ezután fejegeti Jókai tevékenységét, rajzolja azt a szeretetet, mely őt Jókaihoz fűzi. De ebben a szeretetben vele együtt osztozik az egész haza. Jókai jutalma, nem az az emléktábla, melylyel Komárom megtisztelte, hanem az, ha álmai megvalósulnak, ha a szeretet, melylyel szülővárosához viseltetik,nem hervad el soha. Tény az, hogy Jókai szeret Komáromról írni, mert itt találja fel azt az ősi erényt,azt a romlatlan nemes magyar szívet,amelyért ő annyira lelkesül. Jókai nem állt be pessimistának, mint a jelen kor költői, ő mindig azt mondta: »Szép vagy, nagy vagy, dicső vagy én édes nemzetem.« S midőn Komárom városáért üríti poharát, nem kívánhat jobbat, mint azt, hogy ez az ősi erény, ez a nemes szív, ez a páratlan lelkesedés és hazaszeretet ne veszszen ki soha. A hatás, mit e beszéd tett, alig írható le. Mindenki sietett a szónokát üdvözölni és vele kaczintani. Ebéd után a társaság azon házhoz ment, hol Jókai gyermekéveit töltötte. E ház jelenleg Jókay Károly, az ünnepelt testvérbátyja tulajdona, ki testvéri szeretete sugallatát követve, szintén emléktáblával jelöltette meg a csinos földszinti házat. Az emléktábla vörös márványból készült s rajta e felírás olvasható. Itt növekedett szüleinél JÓKAI MÓR 1826-tól—1841-ig. A vendégeket a ref. egyházi énekkar andalító kedves dallal fogadta, melynek elhangoztával a Jókai család nevében Hegedűs Sándor a következő beszédet tartotta: »Üdvözlöm önöket e háznak küszöbén, azon család nevében, melynek kiváló tagját, Jókai Mórt, ma oly meleg és lelkes tiszteletben részesíté. Meg vagyok győződve, hogy az a hazafias lelkesedés és szeretet, mely önöket Jókai Mór születésházához vezette, hozta ide is, e házhoz, hol ő egy évtizednél hosszabb időn át nevekedett. Mert a természet törvénye szerint, követték a születés nyomán, a nevekedés helyére az ő emlékét. De e világon születés és nevekedés közt, a legtöbb emberre nézve végtelen nagy űr van ; sok emberre sok ezer, millió emberre nézve nagy válságok szoktak lenni a születés és nevekedés közt is szerencsések azok, kik ezeket kerülve, a szülői szeretet ugyanazon melegében részesülnek nevelkedésük alatt, mely őket világra hozta. Különösen fontos ez egy költőre, egy nagy költőre nézve, milyennek önök Jókait tartják ezt, mint ma is oly szépen bizonyíták. Mert a közmondás azt tartja ugyan, hogy a költő nem lesz, de születik, de kétségtelen, hogy egy költő izzó kedélyére, meleg fantasiájára, forrongó agyára nézve, elkerülhetően szükséges az a délévi meleg napja a szeretetnek, melyben Jókai Mór családjában részesült; mert csak igy nyeri meg a kedély mindig meleg természetét, a képzelet azt a gazdag színpompát, mely Jókai regényeiben oly nagy változatossággal fejtilt ki; azt a jóságos, szelid humort, mely a költői mű belbecsét biztosítja. És Jókai Mór e családban ebben a szeretetben részesült. Nem kíván ez részt dicsőségéből, sőt azt önzetlen szeretettel megkoszorúzni iparkodik; nem hogy elvenne belőle, a világ előtti hivalkodásra avagy csak belső boldogításának eszközlésére, inkább képes az önfeláldozás minden fokát teljesíteni csakhogy neki egy-egy keserű perezét megenyhítse, egy-egy aggodalmát eloszlassa, hadd legyen egészen munkája, dicsősége a nemzeté. Köszönöm e szerető család nevében, hogy ide elfáradtak; úgy hiszem, helyesen fogom fel idejövetelük indokát, ha abban keresem Jókai fő érdemét, hogy az irodalomnak és az irodalom által a mivelődésnek olyan rétegekbe tört utat ide benn a hazában, hová az más után nem juthatott, olyan hódítást tett külföldön, milyent máskép el nem érhettünk. Másfelől érdemét ismerik fel abban, hogy a hazafiság erényeit, költői fantáziája útján csepegtette oda, hol azt még meg nem tanulták vagy, már elfelejtették. És midőn ma is megjutalmazták őt ezért, sőt eljöttek ide is, hogy megtekintsék e szerény hajlékot és megnézzék azt a hideg márvány táblát, melyet a testvéri szeretet emelt, ne felejtsék el, hogy e hideg kő sok meleg, névtelen, szerény, de annál forróbb, önzetlenebb szeretetet fedez; és másfelől ne felejtsék el, hogy ha valaha Jókai jutalmat keres és talál, azt nem fogja keresni és találni a hideg márványban, melyet csak előlegnek tekinthet, önök neki a halhatatlanságból kiadtak, — hanem keresni és találni fogja akkor, ha e város is e haza a boldogság és szabadság azon polczára emelkedik, melyről ő álmodozók regényeiben, abban az időben, midőn annak polgárai közt megelevenülnek, testet öltenek azok az eszményi női és férfialakok, melyeket regényeiben rajzol. Ismételten köszönöm szíves tiszteleteket, legyen áldott e város és a haza! Az éljenzésekkel fogadott beszéd után Komócsy József intézett néhány lelkesítő szót a ref. daltársulathoz, majd Nagyvasvári Sándor mondott köszönetet a Jókai-családnak az emléktábla leleplezéséért. A társaság innen a ref. iskolába ment, hol Jókai tanult. Az érkezőket a ref. szekeresek daltársulata csinos dala igen meglepte. Pap Gábor püspök, meleg szavakban emlékezett meg Jókairól, majd Feleky Miklós mondott köszönetet a szekeresek daltársulatának, kik még egy dalt énekeltek el. Ezután a vár és jövő megtekintése után,a színkörben gyűlt össze a közönségből a Beődy Gábor igazgatása alatt álló győri színtársulat Jókai tiszteletére díszelőadást rendezett. Előadták Jókai »Szigetvári vértanuk« cz. drámájának első felvonását, melyben különösen Beődyné (Anna) aratott megérdemlett tapsokat, majd »Tündérlak Magyarhonban« cz. népszínművet. Előadás után díszes tánczmulatság következett, melyben Komárom város szine-java részt vett. Tizenegy óra felé a Jókai-család is megjelent, mi újabb alkalmat szolgáltatott a tüntetésekre. Komócsy József, Hegedűs Sándor kedves nejére emelte poharát, mint akire igazán ráillik, a Cornelia név,mert csak gyermekeinek és családjának él. A fővárosi vendégek egy része az éjjeli hajóval visszatért a fővárosba, a többiek azonban holnap még a komáromiak vendégszeretetét fogják élvezni. És most midőn tudósításunkat befejeznék, lehetetlen, hogy meg ne emlékezzünk Komárom város közönségéről, ki a vendégeket igazi magyar vendégszeretettel fogadta, s mindent elkövetett, hogy az ünnep fényesen sikerüljön, különösen ki kell emelnünk Fogthay Dénest, Tátray Józsefet és Tuba Jánost, kik napok és hetek óta fáradoznak az ünnep fényének és sikerének emelésén. A HON magántávsürgönyei. Brassó, aug. 21. (Ered. sürg.) Brassó területén tegnap a 2. huszárezred lóversenyt tartott. A nagy közönségen kívül jelen volt Vladanu román őrnagy és kir. szárnysegéd és több román tiszt a Sinaiában kötött ismeretség folytán. A verseny kedvező idő mellett sikerült. Egy idő óta gyakrabban mutatkoznak román tisztek Brassóban, valószínűleg a Sinaiában volt királyi lakománál kötött ismeretség folytán. Prága, aug. 20. A prágai városi képviselőségek küldöttsége, élén Skramlik polgármesterrel azt a kérést intézte Krausz helytartósági vezetőhöz, hogy a trónörökösné mai nevenapja és a trónörökös holnapi születése napja alkalmából terjessze elő Prága város üdvkivonatait. A »Prager Abendblatt« egyik czikke azok ellen fordul, kik megkísértik, hogy megzavarják ama kibékítő hangulatot, melynek a nemzeti leégése színház alkalmából Csehország mind a két pártjának közlönyei minden kétértelműséget kizáró kifejezést adtak. A rakonczátlan kihágásokat, melyeket aug. 17-én egy csőcselék népből álló csoport a német kaszinó helyiségei előtt elkövetett, a csehek ép úgy mint a németek határozott és tartózkodás nélkül elítélik ; nem kevésbbé elítélendő azonban azok eljárása is, kik az éretlen ficzkók kihágásait politikai jelleggel ruházzák fel és azért az egész cseh nemzetet teszik felelőssé. Szerencsére a német lakosság közt oly hangulat uralkodik, hogy semmiféle provokácziónak se fog sikerülni azt megváltoztatni. A cseh nemzet magva a nemzetiség különbsége nélkül békét kíván és ez áramlathoz azoknak is hozzá fog kelleni csatlakozniok, kik ma elég meggondolatlanul új gyúanyagot dobnak a megnyugodott tömeg közé. Prága, aug. 20. Rudolf trónörökös ideje felét aug. 24-ről 25-re halasztották. Zágráb, aug. 21. Az »Agramer Zeitung« jelenti Petrinjából. A bán megkezdvén a határ beutazását, tegnap ide érkezett, ahol a lakosság ünnepélyesen fogadta. Este a város ki volt világítva; a polgárság fáklyásmenetet rendezett. A bán válaszolva a polgármester beszédére e szavakkal végző beszédeit: »Kívánom, hogy az önök és az egész nemzet örömének eme világos jelei, egyszersmind szeretett egyesült hazánk haladásának, az egyetértésnek és a szeretetnek jelei legyenek.« A bán ezután éltette a királyt. A bán ma reggel Topuskoba utazott és este Petrinjába visszatért. A városi tanács Petrinja díszpolgárának nevezte ki. Nándorfehérvár, aug. 20. Valamennyi szerb hírlap örömét fejezi ki ama fogadtatás felett, melyben Milán fejedelem és neje Ferencz József császár s királynál, Erzsébet királynénál és a trónörökös párnál isendben részesült. Bukarest, auguszt. 21. A »Romanul« írja: Egy idő óta versenyző hevességgel támadják meg az osztrák-magyar hírlapok a román kormányt, nemzetet és királyt és téves hírekre támaszkodnak, melyek alaptalansága előttük ismeretes.« A Románul annak idején válaszolni fog a támadásokra. Karlsruhe, aug. 21. A »Karlsruher Zeitung« közzéteszi a kormány nyilatkozatát, mely megcáfolja a Badennek királysággá emeléséről szóló hírt és azt mondja, hogy ilyen szándékot sem a nagyherczeg sem a kormány nem táplál. Ama meggyőződés, mely egykoron Károly Frigyes a királyi korona visszautasítására bírta, ma Frigyest nagyherczeget is, bölcs hagyományként áthatja." Róma, aug. 21. A hivatalos lap a következő kommuniquét teszi közzé: Minthogy a lázító izgatás a garanczia törvéy ellen folyvást tart, a kormány czélszerűnek lája, hogy őszintén kizárja gondolatait és nézeteit, és azok által eloszlassa az esetleges képzelődéseket és bizonytalanságot. A kormány tiszteletben tartja a gyülekezési és kérvényezési jogot, nem gátolja a nyilvános gyűlések megtartását , nem oszlat föl olyanokat, melyek ama czélra törekesznek, hogy valamely törvény befolyását az átalános országos érdekekre vagy azt a kérdést fejtegessék, vajon nem volna-e czélszerű a parlamenttől annak megváltoztatását vagy eltörlését kérni, azonban azt hiszi, hogy van közbenjárási joga olyan gyűléseknél, melyek nem törvényes dolgokat követnek el, a közrendet és a nemzetközi viszonyokat fenyegetik. A kormány el van határozva, hogy az egyházi fönhatósága teljesen és hatásosan fogja védelmezni és a nemzet .leve-