A Hon, 1881. augusztus (19. évfolyam, 210-238. szám)

1881-08-22 / 229. szám

229. szám. 19-dik évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1881. Hétfő, augusztus 22. iwtefiwwwi gjraty-worzxawai k­indd-h­i­vatal­­ Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dij : Szerkesztési irodát Barátok-tere, Athenaeum-épü­let. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szer­­esztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK ,m­intúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Ath­enaeum-épület) küldendők. POLITIKA­I ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt : 1 hónapra ..... 2frt 3 hónapra................................ 6» S hónapra ...«>13» Az esti kiadás postai különküldéséért felül­fizetés negyedévenkint.........................1 * Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg-­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­­denkor a hó első napjától elámittatik. Budapest, augusztus 21. Francziaországnak ma nagy napja van. Ma vannak az átalános választások. A főér­­dek természetesen Páris körül összpontosul, a­hol az intranzigensek a charonnei botrány folytatására készülnek. A charonnei gyűlés még mindig élénk beszéd tárgyát képezi. Azt beszélik, hogy Gambetta az éktelen jelenet után elájulta midőn újra magához tért, felkiáltott: »C’est affreux!« A gambettista és a szoczialista bizottság nyilatkozatokat közöl­tek az eseményekről. Az előbbi felhívásában a többi közt ez áll: »Nem egy maroknyi gazembertől függ, kikről nem tudni, honnan jöttek, hogy az általános szavazó­jogot megbecstelenítsék, a polgárok jogait megsért­sék s a vitatkozás szabadságát vademberek, összecső­­dülése által pótolják. Megmarad nekünk a szavazási szabadság. Kerületünk nem azért állt eddig a demo­­kráczia védelme alatt, hogy ellenmondás nélkül vegye egy becstelen és hazátlan csorda gyáva támadásait.­ Az intranzigens bizottság a következő nyilatkozatot tette közzé : »A 20-ik kerület választói! A bizottság, mely a gyűlésen jelen volt, kijelenti, hogy a gyűlés által egymásután négyszer megválasztott Rettes polgár kényszerítve volt az emelvényről lelépni, miután Me­­tivier (a gambettista elnök) kijelentette neki: »Ha nem lép le azonnal, a rendőri szolgák által vitetem el.« Rettes polgár azt válaszolta : »Azért jövök, mert a választók által vagyok meghiva.« Mett­­er úr azt válaszolta, hogy az elöljáróság össze van állítva és hasonló fenyegetések közt fölszólította őt, lépjen le. Ennek következtében a fölháborodott gyűlés vonako­dott Gambetta urat meghallgatni.« Gambetta a következő választási mani­fesztumot bocsátotta ki : »Bizalommal kérem szabad szavazataitoktól ama politika megerősítését, melyet mint megbízotta­tok tizenkét év óta a demokráczia és köztársaság szolgálatában követtem. Mindnyájan ismertek, min­denkorra egészen a tietek vagyok ! Tőletek egyedül akarom a törvényhozói megbízást, hogy ama tekin­tély­ly­el, melyet szavazataitok adnak nekem, a köztár­­sasági elvek, a demokratikus haladás és a nemzeti emelkedés politikáját kövessem, mely akaratotokban és szigetekben lakik. Mindig előre, rázkódás, erősza­koskodás nélkül, sohase hátra — ez a ti jelszavatok és az enyém. Álljunk szilárdan Francziaország és a köztársaság mellett!« A gambettista választási bizottság Belle­­villeben választási manifesztumot tett közzé falragaszok útján, mely kiemeli Gambetta nagy érdemeit. Constans egy »Barthelemy St. Hilaire« elnöklete alatti minisztertanács­ban jelentést tett a választási mozgalomról a vidéken. Mindenütt nagy nyugalom uralko­dik. A nagy versengés miatt 150 pótválasz­tás lesz. A prefektusok jelentései kilátást nyújtanak a köztársasági ügy fényes győzel­mére. Gambetta választó bizottsága mára sze­dőket és nyomdászokat tart készen, hogy az opportunizmus elleni támadásokra azonnal válaszolhasson. Umberto király utazásának hire erő­sen tartja magát. Hir szerint azonnal az őszi hadgyakorlatok után utazik az olasz király Veronán át Salzburgba Ferencz József uralkodó látogatására. A királyt miniszter nem kiséri, hanem Robi­­an­­ gróf. Salz­burgban hir szerint két napig fog időzni. Mint Berlinből jelentik, Umberto Berlinbe is ellátogat s ez utazásnak magasabb politikai jelentőség tulajdonítandó. A »Liberia« sze­rint Umberto utazása Ausztria-Magyaror­­szágba a minisztertanács több ülésének volt tárgy­a s a végleges elhatározás a jövő hó elején fog bekövetkezni. A dán királyi pár látogatásának, az orosz udvarnál, kopenhágai félhivatalos je­lentések határozottan politikai jelentőséget tulajdonítanak s azt állítják, hogy a király utazása Szentpétervárra összefüggésben áll a czárral szemben már levélileg kifejtett néze­teivel Oroszország jelenlegi belviszonyainak tarthatatlanságáról. Ama határsértési hír, hogy Három­szék megye területére román katonák törtek át, mint az­­ESst bukaresti levelezője írja, tökéletesen alaptalan. Az ez ügyben kikül­dendő bizottságba román részről P­u­t­n­a­i kerületi főnök és két ezredes neveztetett ki. A tárgyalás ma a helyszínen kezdődik. Baden királysággá emelésének hírét a »Standard« új alakban hozza. Neve­zett lap ugyanis azt jelenti, hogy Elzász Badenhez fog csatoltatni és e tartományok »rajnai királysággá« fognak emeltetni, Loth­­ringia azonban a porosz rajnai tartományhoz fog csatoltatni. A »Presse« jól értesült rész­ről kijelenti, hogy az egész ügyből, különösen a »Standard« fenni kombinácziójából egy szó sem igaz. Skutariban és Kawajában, mint a »Pol. Corr.«-nak jelentik, a Ramazan kezdete óta ismételt kihágások fordultak elő a muzul­mán városi lakosság részéről. Dervis pasa rendeletére a tartományi kormány Skutari városában és Miriditában hozzá fog a függő­ben levő­­ magán - vérviszályok elintézé­séhez. D­e­r­v­i­s pasa a Bairam-ünnepély után Diferébe és innen Skutariba szándékozik menni. Hír szerint Ozmán pasának Skutari­ban egy más főkormányzó általi helyettesí­tésén is fáradozik Dervis pasa. —Susában új zavargások törtek k­i. Mint Tuniszból jelentik, négy európait megöltek. A »Monarch« angol hadihajó egy szárazföldi száza­da partra tétetett, hogy az európaiakat megvédje. A »La Frangaise« franczia ágyunaszád, Tuniszból Me­­hádiába ment, átviendő a parancsot az »Alma« ha­dihajónak, hogy Susába menjen. Az arabok a hadi­hajók eltávolítása által a fölkelésre felbátoríttattak. A susai esetről, mely az angolokat csaknem e város megszállására indította, a következőket je­lentik : Múlt hétfőn estefelé egy fiatal arab jött Tripo­­liszból Susába a város nyugati kapuján, az u. n. Bab- Khasbin át, meztelen karddal kezében s azt kiabálta: Djehad ! (Szent háború!) a nélkül,hogy az őrök feltar­tóztatták volna. Egy hatvan éves máltai boltjába ro­hant s megölte hat kardvágással, melyek közül egyet nyakára, négyet mellére intézett, mig a hatodikkal áldozatának levágta kezét. Erre a dühöngő egy euró­­pailag öltözött zsidót vett üldözőbe, de akkor a vá­ros több lakója megragadta, lefegyverezte és B­a­k­­k­u­s tábornok kormányzó elé vezette. Ez négyszáz botütést méretett rá a­nélkül, hogy sikerül volna őt beszédre bírni. A gonosztevő, úgy mondják, őrült, mindenesetre azonban a fanatikusok kísérletképen kiküldték őt, hogy fölkelést idézzenek elő.« — A »Pester Lloyd« a következő kommu­­niquét tette közzé: »Néhány nap óta az a hír járja be a lapokat, hogy a belügyminiszter a főispánokhoz titkos rendeletet intézett, melyben figyelmez­teti őket, hogy I­g n­a t i­e w nagy pénzösszegeket tett folyóvá, hogy Magyarország nem magyar lakosai közt agitácziót tartson fenn, és hogy a hatóságokat, mi­helyt ily agitáczió nyomára jönnek, a kormányt erről értesíteni kell. Mint nekünk hiteles oldalról közük, ez a hir alaptalan, mert ily nemű rendelet a fő­­spánokhoz nem ment.« — Fel van-e jogosítva valamely törvényhatóság, hogy valamely lapot hivatalos közlönyének nyilvánítson ?E kérdés — mint az »O. É.« írja — most legközelebb annak alkalmából merült fel, hogy Krassó Szörény megye közgyűlése a Lugoson megjelenő »Krassó-szö­­rénymegyei Lapok«-at 125 szavazattal 60 szavazat el­lenében hivatalos közlönyévé nyilvánította. E köz­gyűlési határozat ellen Hatieg Titusz és még más hét megyebizottsági tag felebbezést jelentett be azon megokolással, hogy egy megyei hivatalos lapnak szük­ségkép a megyei organismus kiegészítő részét kell ké­peznie, már pedig a megye organismusa a törv. által sza­batosan meg van határozva és abba egy megyei hivata­­los lap befoglalva nincs; a közgyűlés nem lehet jogo­sítva abba egy oly tényező felvételére, a­mely iránt a törvényben intézkedés nem létetett. E felebbezés, melynek eldöntése a jövőre nézve irányadó praece­­densül fog szolgálni, a megye alispánja által illetékes elbírálás végett a belügyminiszterhez már felterjesz­tetett.­­ A katonabeszállásolási pótadó­nak az egyházfelekezetek lelkészei és tanítóira nézve kötelező volta ellen úgy némely róm. kath., valamint protestáns főegyház-hatóságok által a cultusminiszter­nek kifogás emeltetvén — mint az »Orsz. Ért.« Írja — a nevezett miniszter és a belügyminiszter között folytatott tárgyalás rendén kimondatott, hogy tekin­tettel az 1870. XXXVI. t.-czre, mely az egyházfele­kezetek lelkészeit a természetbeni beszállásolás alól az általuk lakásul használt épületekre nézve felmenti,­­valamint tekintettel arra, hogy a lelkészi és tanítói lakók házadómentességet élveznek, a lelkészek és tanítókra a házadó után beszállásolási pótadó ki nem vethető«. Azonban a mennyiben más czimen is meg vannak még róva állami adókkal ezek után tekintet­tel az 1879. XXXVII. t.-czikknek az egyenlő teher­viselés elvén alapuló intézkedéseire, a katona be­­szállásolási pótadó alóli mentségre igényt nem tart­hatnak. A Jókai-ünnep Rév-Komáromban. (Saját tudósítónktól.) A Jókai Mór születésházát jelző emléktáblá­nak leleplezése igen szép ünnep volt. A fővárosi, győ­ri, pápai, váradi vendégek és küldöttségek jelenléte,a fővárosi napisajtó képviselőinek tömeges megjelenése, a vidék és városi közönség nagy érdekeltsége tette azt érdekessé és meghatóvá. Már 19-én este kezdődött az ünnepélyesség, a­mikor az írók és művészek társasá­gának, valamint a Petőfi társaság küldöttségének (Fe­leki Miklós, Komócsy József, Dolinay Gyula) a pá­­pai és győri vendégek fogadására, a rendező bizott­ság élén Fogtday Dénessel és Molnár Ádám elnök­kel, a hajó- illetőleg vasútállomásnál megjelent. A fogadás után a »Magyar király« vendéglőben ismerke­dési estély volt, mely késő éjig, kedélyes hangulat­ban tartott. Szombaton reggel, Jókai születésháza már fe­nyő gályák és virágokból font guirlandokkal és koszo­rúkkal volt diszitve, a kertész társulat buzgó áldozat­­készségéből. Csinos koszorú vette körül az emlék­táb­lát, valamint azon táblát is, mely a családi házra van téve, hol Jókai M. gyermek éveit tölté. Az ünnep tiz órakor kezdődött, a­mikor a nők a jótékony nőegylet alelnökénél, Papp Gáborné szu­perintendens nejénél, a férfiak a városi tanácsház nagy termében gyűltek össze. A két helyről megindult me­net, a városház terén egyesült. A jótékony nőegyle­tek, a veröskereszt egylet, a városi daltársulat, a föld­­mives gazdák dalárdája (érdekes komáromi diszöl­­tönyben, ezüst mentekötős dolmányokban) a városi polgármester és tisztikar; a megyei egész tisztikar Zubek főispán vezetése alatt ment az ünnep színhe­lyére , hosszú, impozáns tömegben. A tűzoltók diszegyenruhájukban négyszöget ké­peztek, melyen belül a hatóságok, testületek és a sajtó képviselői foglaltak helyet. A feldíszített ház előtt fenyő gályákból rög­­tönzöttt emelvény állt a szónokok rendelkezésére.­­ Mellette más kerekasztal állt a koszorúk számára. Az emelvénynyel szemben az első széksort az ünne­pelt rokonai számára tartották fel. Mellettük az írók és művészek társaságának kiküldöttei foglaltak he­lyett. Az emelvénytől balra a komáromi és a tatai re­formátus egyházmegye megjelent tizenkét lelkésze, a dunántúli ref. egyh. kerület képviselői foglaltak he­lyet. Ugyanitt ült G­h­y­c­z­y K­á­l­m­á­n is. Az emel­vénytől balra a nőegyletek képviselői voltak. Hátul álltak a különböző pénzintézetek, a különböző ipar­társulatok és testületek képviselői. A leleplezési ünnepet a daltársulat éneke nyi­totta meg, melynek elhangoztával Molnár Ádám, a rendező bizottság elnöke lépett az emelvényre. Si­került beszédében kifejtette, hogy a mai nap nem csak a költő dicsősége, hanem a nemzeté is. Ezután néhány szóval ecsetelte azon gyengéd viszonyt, mely közte és ünnepek­ közt létezik. Igaz úgy­­ — úgymond — hogy csak a véletlen műve, hogy ő tanuló társa lehe­tett, de ő büszke e véletlenre. Az emléktábla leleple­zése jogos, mert az érdem megkoszorúzása nem lehet időhöz kötve. Különben is — így folytatja — mit adhat egy nemzet, különösen, ha az vagyonilag oly szegény mint a magyar, jutalmul, buzdításul nagy embereinek egyebet, érdemeik nyilvános elismerésénél, dicsőítésénél ? és ha még ebben is szükkeblüsködü­nk, mi fokozza a közügyekben kifáradt hazafiak munka­erejét, az irodalom munkásainak kitartását? mi ad a nagy szellemeknek ingert, ösztönt arra, hogy a tudo­mány mivelés és ismeretterjesztés nehéz és tövises pá­lyáján tovább haladjanak ? Az emléktábla felállítása kötelesség volt, mert az utókor nem tudta volna feltalálni a szent helyet. Ezután mint bizottsági elnök az irodalom nevében üdvözli a megjelenteket s az ünnepet megnyitottnak jelenti ki. Utána Pap Gábor ref. püspök magvas beszé­dében fejtegeti ama tényezőket, melyek a nemzetet nagggyá és boldoggá teszik. Ezután Jókai irodalmi működését méltatja, különösen kiemeli, hogy egészen ellentétben a modern iránynyal, n­em tömjénez a fes­tett arczú ideálnak, hanem a valódi szépségért, sziv­­jóságért, vallásosságért rajong. Ezért az anya nyu­godtan adhatja lányai kezébe Jókai regényeit. Ki­emeli, hogy míg más városok Jókait agyonmagasz­talták, Gábor Áron hazája diadallal fogadta, addig Komárom nem tett értté semmit. Ezért örömmel üd­vözli a Komáromi Lapok derék szerkesztőségét, mely az emléktábla felállításának kezdeményezője volt, hangosan hirdetvén a költő e szavait: »Ébredjünk fel, ébredjünk valahára. Hiszen úgyis sokáig szunyadunk.« Majd felkéri a ház tulajdonosát, hogy a felállí­tott emléktáblát és a házat oltalmazza és védje meg. E perezben lehűlt a koszorúval körül font em­léktábláról a fehér lepel, s látható volt a sötét szür­ke gránitból készült, 10 és fél négyzet láb emléktábla, melybe a következő szavak vannak vésve: Itt született JÓKAI MÓR 1825. február 19. A lelkesedés, mely riadó éljenekben és freneti­kus tapsban tört ki, az enthuziasmusba csapott át. A szónok perczekig nem folytathatta beszédét, méltat­ván a költő érdemeit. Beszédét igy végezi: »A Jókai­­ünnep kiválólag a mi ünnepünk, de jelentőségét emeli az ország különböző részeiből összeseregletteknek nagy száma. Fogadják köszönetünket vidéki vendé­geink, kik a nagy ízó iránti tisztelet és a hazaszeretet szent érzésétől vezéreltetve szives meghívásunkra kö­rünkben megjelentek s ünnepünk fényét emelve vá­rosunk szülöttében, a honfiúi érdemet velünk együtt megtisztelték. Bezárom már most beszédemet azon minden magyar szivében és lelkében visszhangzó óhaj­tással. Városunk szülötte, nemzetünk nagy fia, az iro­dalom büszkesége és dicsősége, a lángelmék szép ko­szorújának egyik legértékesebb virága Jókai Mór so­káig éljen!« E beszéd után a városi dalárda az »Üdvözlő« dalt énekelte el, melyet a koszorúk átnyújtása kö­vetett. Először az írói és művészi kör nevében Feleky Miklós lépett az emelvény elé, s lelkes szavak kísére­tében nyújtotta át a babérkoszorút, melynek hosszú nemzeti szalagján e sz­vak olvashatók: »Az írók és Művészek társasága Jókai Mórnak.« Majd Komócsy József a Petőfi-társaság nevében a következő beszéd kíséretében tette le az emelvényre azt a gyönyörű ba­bérkoszorút, melynek nehéz vörös selyem szalagján ezüst betűkkel e felírás látható: »Jókai Mór«-nak, szeretett elnökének a Petőfi »társaság«. A kinek homlokát megcsókolta a nemzet géniu­sza, a kinek hatalmában van megolvasztani a köveket és felszáritani a vizeket, ki Magyarország legnagyobb költőjének, a halhatatlan Petőfinek kortársa és szel­lemi testvére. Jókainak, a Petőfi társaság elnökének nyújtom e koszorút. Jókainak, ki lángeszével világos­ságot árasztott akkor, mikor Magyarországon sötét volt, mikor mindnyájan egyenlők voltunk, egy párton voltunk, mert rabok voltunk. Jókainak, ki szivével, kedélyével mosolyt csalt ajkainkra, megolvasztó a fáj­dalom köveit lelkeinkben, felszáritá kényeinket, ki a nemzetet magtanította hinni, remélni és szeretni. Jó­kainak, a Petőfi-társaság elnökének, a Petőfi-társaság nevében nyújtom a koszorút s tiszteletünk, hódolatunk és kegyeletünk jeléül szülőházának küszöbére teszem. (Hosszas zajos éljenzés és taps.) Ezután Tátray József polgármester tette le Komárom város közönsége ko­szorúját, melyen e felírás volt olvasható: Szűz vára védi e várost« Nem győzhetik le ellenek S ime , meghódította most Teremtő égi szellemed.« Majd a jótékony nő­egylet, az izr. nőegylet, a vö­röskereszt-egylet, a reform, földmivelők énekkara és a prot. nőegylet tették le koszorúikat. A koszorúk átnyujtása után Katz Lajos hévvel és átérezve szavalta el Pap Kálmán csinos költe­ményét. , Schnitzer Ádám mondta el búcsú sza­vát. Eszmékben is szebbnél szebb költői képekben gazdag beszédében hangsúlyozta az ünnep fontos­ságát s Jókainak, a halhatatlan költőnek érdemeit. Ő gyenge kézzel fűz csak egy levélkét azon babérko­szorúhoz, melyet a nemzet egyesült lelkesedéssel tesz Jókai homlokára. Az emlékkő hazaszeretetről, a nem­zet jövőjéről beszél a hazának, de a komáromiaknak még azt is elmondja, hogy Jókai Mór Komáromé. Ezután így folytatja beszédét: Bármily elláthatlan magasságba emeljék Jókait szellemének szárnyai, a városunk marad a hely, a hol nemzője őt először ma­gához ölelte. Ezért szivünk büszke örömmel ujjong feléje; és habár most még szerény is határtalan sze­retetünk e jele — látom az időt, mely jönni fog, mert jönnie kell, midőn nemcsak ez egyszerű kőlap, hanem felmagasló emlékszobra üdvözlendi a jövő nemzedéket, és hirdetni fogja, hogy ha­zánk nagy fia, hogy Jókai Mór örökké a mienk. Oh őrködjék az isteni gondviselés az ünnepelt név által felszentelt e ház fölött! Én pedig az isten szabad ege felé emelem jobbomat, úgy az élők, mint a jövő iva­dékok nevében, emelem azon szent fogadásra, hogy mig e hitközség egy tagjának szive dobog, ezen szív­nek dobbanása arra leend szentelve, hogy e ház őriz­tessék és megóvassék, hogy álljon és maradjon az évek legszélsőbb határáig, hirdetvén, hogy itt pillanta meg a nap világát azon férfiú, ki az irodalom világá­ban nappá lett. Óh ragyogjon ama nap és tündököl­jön még sokáig­ hazánk dicsőségére, városunk díszére! Éljen Jókai! Éljen a haza! Az ünnep a »Szózat« eléneklésével végződött. A jelenlevők ezután d. u. 1 órakor a »Jó pász­torhoz« czimzett vendéglőben díszebédre gyűltek össze, melyben mintegy 200-an vettek részt.­­ Ahol annyi szellemes ember van együtt, ott nem marad­hatnak el az áldomások. Zubek főispán a királyi csa­ládra, Meszlényi Gyula apát Jókaira, Feleky Miklós Komáromra s Molnár Ádám a vendégekre, Ko­mócsy az ünnepelt szónokokra, Könyvessy Ferencz Laborfalvy Rózára, Vargyas Jókaira, Hegedűsre és a Jókai családra, Katz Jókai Károlyra, Feleky Ko­márom hölgyeire, Dolinay a »Komáromi Lapok« szer­kesztőjére, Relle Iván a »P. N.« dolgozó társa dr. Fenyvessy Ferenczre, ki az emléktábla emelésének tulajdonképi kezdeményezője volt, emelték poharu­kat. Legnagyobb hatást tett Hegedűs Sándor beszéde. »Megvallom uraim — így szólt — kissé kényes hely­zetbe jutottam, mert képviselnem kell oly valakit, a­kit képviselni nem lehet, s köszönetet kell szavaznom olyan valamiért, a­mi köszönetet nem érdemel. Mert Jókai szülő­házának emléktáblával való megfelelése nem érdem, hanem kötelesség. De az, aki kötelessé­gért teljesíti, azt derék embernek szoktuk tartani, már­pedig a derék emberek megérdemlik, hogy az isten sokáig éltesse őket. Ezután fej­egeti Jókai tevékeny­ségét, rajzolja azt a szeretetet, mely őt Jókaihoz fűzi. De ebben a szeretetben vele együtt osztozik az egész haza. Jókai jutalma, nem az az emléktábla, melylyel Komárom megtisztelte, hanem az, ha álmai megvalósulnak, ha a szeretet, melylyel szülővárosához viseltetik,nem hervad el soha. Tény az, hogy Jókai sze­ret Komáromról írni, mert itt találja fel azt az ősi erényt,azt a romlatlan nemes magyar szívet,a­melyért ő annyira lelkesül. Jókai nem állt be pessimistának, mint a jelen kor költői, ő mindig azt mondta: »Szép vagy, nagy vagy, dicső vagy én édes nemzetem.« S midőn Komárom városáért üríti poharát, nem kíván­hat jobbat, mint azt, hogy ez az ősi erény, ez a nemes szív, ez a páratlan lelkesedés és hazaszeretet ne vesz­­szen ki soha. A hatás, mit e beszéd tett, alig írható le. Mindenki sietett a szónokát üdvözölni és vele ka­czintani. Ebéd után a társaság azon házhoz ment, hol Jókai gyermekéveit töltötte. E ház jelenleg Jókay Károly, az ünnepelt testvérbátyja tulajdona, ki test­véri szeretete sugallatát követve, szintén emléktáblá­val jelöltette meg a csinos földszinti házat. Az em­léktábla vörös márványból készült s rajta e felírás olvasható. Itt növekedett szüleinél JÓKAI MÓR 1826-tól—1841-ig. A vendégeket a ref. egyházi énekkar andalító kedves dallal fogadta, melynek elhangoztával a Jókai család nevében Hegedűs Sándor a következő beszé­det tartotta: »Üdvözlöm önöket e háznak küszöbén, azon csa­lád nevében, melynek kiváló tagját, Jókai Mórt, ma oly meleg és lelkes tiszteletben részesíté. Meg vagyok győződve, hogy az a hazafias lelkesedés és szeretet, mely önöket Jókai Mór születésházához vezette, hozta ide is, e házhoz, hol ő egy évtizednél hosszabb időn át nevekedett. Mert a természet törvénye szerint, kö­vették a születés nyomán, a nevekedés helyére az ő emlékét. De e világon születés és nevekedés közt, a legtöbb emberre nézve végtelen nagy űr van ; sok em­berre sok ezer, millió emberre nézve nagy válságok szoktak lenni a születés és nevekedés közt is szeren­csések azok, kik ezeket kerülve, a szülői szeretet ugyanazon melegében részesülnek nevelkedésük alatt, mely őket világra hozta. Különösen fontos ez egy költőre, egy nagy köl­tőre nézve, milyennek önök Jókait tartják ezt, mint ma is oly szépen bizonyíták. Mert a közmondás azt tartja ugyan, hogy a költő nem lesz, de születik, de kétség­­telen, hogy egy költő izzó kedélyére, meleg fantasiájá­­ra, forrongó agyára nézve, elkerülhetően szükséges az a délévi meleg napja a szeretetnek, melyben Jókai Mór családjában részesült; mert csak igy nyeri meg a kedély mindig meleg természetét, a képzelet azt a gazdag színpompát, mely Jókai regényeiben oly nagy változatossággal fejtilt ki; azt a jóságos, szelid hu­mort, mely a költői mű belbecsét biztosítja. És Jókai Mór e családban ebben a szeretetben részesült. Nem kíván ez részt dicsőségéből, sőt azt önzet­len szeretettel megkoszorúzni iparkodik; nem hogy elvenne belőle, a világ előtti hivalkodásra avagy csak belső boldogításának eszközlésére, inkább képes az önfeláldozás minden fokát teljesíteni csakhogy neki egy-egy keserű perezét megenyhítse, egy-egy aggo­dalmát eloszlassa, hadd legyen egészen munkája, dicsősége a nemzeté. Köszönöm e szerető család nevében, hogy ide elfáradtak; úgy hiszem, helyesen fogom fel idejöve­telük indokát, ha abban keresem Jókai fő érdemét, hogy az irodalomnak és az irodalom által a mivelő­désnek olyan rétegekbe tört utat ide benn a hazában, hová az más után nem juthatott, olyan hódítást tett külföldön, milyent máskép el nem érhettünk. Más­felől érdemét ismerik fel abban, hogy a hazafiság eré­nyeit, költői fantáziája útján csepegtette oda, hol azt még meg nem tanulták vagy, már elfelejtették. És midőn ma is megjutalmazták őt ezért, sőt eljöttek ide is, hogy megtekintsék e szerény hajlékot és megnézzék azt a hideg márvány táblát, melyet a testvéri szeretet emelt, ne felejtsék el, hogy e hideg kő sok meleg, névtelen, szerény, de an­nál forróbb, önzetlenebb szeretetet fedez; és más­felől ne felejtsék el, hogy ha valaha Jókai jutal­­mat keres és talál, azt nem fogja keresni és találni a hideg márványban, melyet csak előlegnek tekinthet, önök neki a halhatatlanságból kiadtak, — hanem keresni és találni fogja akkor, ha e város is e haza a boldogság és szabadság azon polczára emelkedik, melyről ő álmodozók regényeiben, abban az időben, midőn annak polgárai közt megelevenülnek, testet öl­tenek azok az eszményi női és férfialakok, melyeket regényeiben rajzol. Ismételten köszönöm szíves tiszte­­leteket, legyen áldott e város és a haza! Az éljenzésekkel fogadott beszéd után Komócsy József intézett néhány lelkesítő szót a ref. daltársulat­hoz, majd Nagyvasvári Sándor mondott köszönetet a Jókai-családnak az emléktábla leleplezéséért. A társaság innen a ref. iskolába ment, hol Jó­kai tanult. Az érkezőket a ref. szekeresek daltársu­lata csinos dala igen meglepte. Pap Gábor püspök, meleg szavakban emlékezett meg Jókairól, majd Feleky Miklós mondott köszönetet a szekeresek dal­társulatának, kik még egy dalt énekeltek el. Ezután a vár és jövő megtekintése után,a színkör­­ben gyűlt össze a közönségből a Beődy Gábor igazga­tása alatt álló győri színtársulat Jókai tiszteletére dísz­előadást rendezett. Előadták Jókai »Szigetvári vérta­nuk« cz. drámájának első felvonását, melyben külö­nösen Beődyné (Anna) aratott megérdemlett tapso­kat, majd »Tündérlak Magyarhonban« cz. népszín­művet. Előadás után díszes tánczmulatság következett, melyben Komárom város szine-java részt vett. Tizen­egy óra felé a Jókai-család is megjelent, mi újabb al­kalmat szolgáltatott a tüntetésekre. Komócsy József, Hegedűs Sándor kedves nejére emelte poharát, mint a­­kire igazán ráillik, a Cornelia név,mert csak gyermekei­nek és családjának él. A fővárosi vendégek egy része az éjjeli hajóval visszatért a fővárosba, a többiek azon­ban holnap még a komáromiak vendégszeretetét fog­ják élvezni. És most midőn tudósításunkat befejeznék, lehe­tetlen, hogy meg ne emlékezzünk Komárom város kö­zönségéről, ki a vendégeket igazi magyar vendégsze­retettel fogadta, s mindent elkövetett, hogy az ünnep fényesen sikerüljön, különösen ki kell emelnünk Fog­­thay Dénest, Tátray Józsefet és Tuba Jánost, kik na­pok és hetek óta fáradoznak az ünnep fényének és sikerének emelésén.­­­ A HON magántávsürgönyei. Brassó, aug. 21. (Ered. sürg.) Brassó te­rületén tegnap a 2. huszárezred lóversenyt tartott. A nagy közönségen kívül jelen volt Vl­a­d­­­a­n­u román őrnagy és kir. szárnysegéd és több román tiszt a Si­­naiában kötött ismeretség folytán. A verseny kedvező idő mellett sikerült. Egy idő óta gyakrabban mu­tatkoznak román tisztek Brassóban, valószínűleg a Sinaiában volt királyi lakománál kötött ismeretség folytán. Prága, aug. 20. A prágai városi képviselősé­gek küldöttsége, élén Skramlik polgármesterrel azt a kérést intézte Kraus­z hely­tartósági vezető­höz, hogy a trónörökösné mai nevenapja és a trónörö­kös holnapi születése napja alkalmából terjessze elő Prága város üdvkivonatait. A »Prager Abendblatt« egyik czikke azok ellen fordul, kik megkísértik, hogy megzavarják ama kibékítő hangulatot, melynek a nem­zeti leégése színház alkalmából Csehország mind a két pártjának közlönyei minden kétértelműséget kizáró kifejezést adtak. A rakonczátlan kihágásokat, me­lyeket aug. 17-én egy csőcselék népből álló csoport a német kaszinó helyiségei előtt elkövetett, a csehek ép úgy mint a németek határozott­­ és tartózkodás nélkül elítélik ; nem kevésbbé elítélendő azonban azok eljárása is, kik az éretlen ficzkók kihágásait politikai jelleggel ruházzák fel és azért az egész cseh nemze­tet teszik felelőssé. Szerencsére a német lakosság közt oly hangulat uralkodik, hogy semmiféle provo­­kácziónak se fog sikerülni azt megváltoztatni. A cseh nemzet magva a nemzetiség különbsége nélkül békét kíván és ez áramlathoz azoknak is hozzá fog kelleni csatlakozniok, kik ma elég meggondolatlanul új gyú­­anyagot dobnak a megnyugodott tömeg közé. Prága, aug. 20. Rudolf trónörökös ideje felét aug. 24-ről 25-re halasztották. Zágráb, aug. 21. Az »Agramer Zeitung« je­lenti Petrinjából. A bán megkezdvén a határ beuta­zását, tegnap ide érkezett, ahol a lakosság ünnepé­lyesen fogadta. Este a város ki volt világítva; a pol­gárság fáklyásmenetet rendezett. A bán válaszolva a polgármester beszédére e szavakkal végző beszédeit: »Kívánom, hogy az önök és az egész nemzet örömének eme világos jelei, egyszersmind szeretett egyesült ha­zánk haladásának, az egyetértésnek és a szeretetnek jelei legyenek.« A bán ezután éltette a királyt. A bán ma reggel Topuskoba utazott és este Petrinjába visszatért. A városi tanács Petrinja díszpolgárának nevezte ki. Nándorfehérvár, aug. 20. Valamennyi szerb hírlap örömét fejezi ki ama fogadtatás felett, mely­ben Milán fejedelem és neje Ferencz József császár s királynál, Erzsébet királynénál és a trón­örökös párnál isendben részesült. Bukarest, auguszt. 21. A »Romanul« írja: Egy idő óta versenyző hevességgel támadják meg az osztrák-magyar hírlapok a román kormányt, nemzetet és királyt és téves hírekre támaszkodnak, melyek alap­talansága előttük ismeretes.« A Románul annak ide­jén válaszolni fog a támadásokra. Karlsruhe, aug. 21. A »Karlsruher Zeitung« közzéteszi a kormány nyilatkozatát, mely megc­áfolja a Badennek királysággá emeléséről szóló hírt és azt mondja, hogy ilyen szándékot sem a nagyherczeg sem a kormány nem táplál. Ama meggyőződés, mely egy­koron Károly Frigyes a királyi korona vissza­utasítására bírta, ma Frigyest nagyherczeget is, bölcs hagyományként áthatja." Róma, aug. 21. A hivatalos lap a következő kommuniquét teszi közzé: Minthogy a lázító izgatás a garanczia törvé­­y ellen folyvást tart, a kormány czélszerűnek l­ája, hogy őszintén kizárja gondolatait és nézeteit, és azok által eloszlassa az esetleges kép­zelődéseket és bizonytalanságot. A kormány tiszte­letben tartja a gyülekezési és kérvényezési jogot, nem gátolja a nyilvános gyűlések megtartását , nem oszlat föl olyanokat, melyek ama czélra törekesz­­nek, hogy valamely törvény befolyását az átalános országos érdekekre vagy azt a kérdést fejtegessék, va­jon nem volna-e czélszerű a parlamenttől annak meg­változtatását vagy eltörlését kérni­, azonban azt hiszi, hogy van közbenjárási joga olyan gyűléseknél, me­lyek nem törvényes dolgokat követnek el, a közren­det és a nemzetközi viszonyokat fenyegetik. A kor­mány el van határozva, hogy az egyházi fönhatósága teljesen és hatásosan fogja védelmezni és a nemzet .leve-

Next