A Hon, 1882. május (20. évfolyam, 120-148. szám)
1882-05-04 / 122. szám
122. szám, 20 dik évfolyam. Szerkesztési irodai Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok- tere, Athenaeum-épület) küldendők. Reggeli kiadás: Budapest, 1882. Csütörtök, május 4. Kiadó-hivatal : Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési djj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva szegeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.....................................................2 írt 8 hónapra .....................................................6 » 6 hónapra ........ ...12» Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként.................................... » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Előfizetési felhívás A HÓIT Előfizetési Ara . 1882-dik XX-dik évi folyamára. Egy hónapra . . . 2 írt Évnegyedre .... 6 » Félévre . . . . 12 * Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés ív negyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre A HON kiadóhivatalába (barátok tere Athenaeum-épület) küldendő. A HON kiadóhivatala. Budapest, május 3. Ha valaki fölteszi magában, hogy roszszalni, ellenezni fog mindent, annak könnyű kritizálnia bármit is és ily módon a honvédminiszter által benyújtott új törvényjavaslatot is, melyben a közös katonai tanintézetekben magyar fiúk számára a honvédelmi miniszter kizárólagos rendelkezése alá bocsátandó 120 alapítványi hely teremtetik. Aki azonban komolyan veszi a nemzet katonai kiképeztetése iránt fönnálló szükséget és tekintetbe veszi azon panaszokat, melyek a magyar ifjak katonai előhaladása iránt fölmerültek, az czélszerű, hasznos As-ifi, judes Maiáji IjiBiV foga ezt tartani. Egészen tévesztett álláspont az, melyet némely ellenzéki laptársunk elfoglal, midőn a katonai alapítványok megteremtésében akár a közös katonai intézetek irányában támasztható jogos kívánságunk föláldozását, akár pedig egy magyar katonai tanintézet »eltemetését« látják. , V - 1 -1 • Először is nagy tévedés és a valódi tényállás merő elferdítése azt állítani, hogy a közös katonai tanintézetek költségeihez a qvóta arányában hozzájárulunk és mégis külön alapítványokról kell gondoskodnunk, hogy azoknak hasznát vegyük. Az, ami a közös hadügyi költségből a bécsi és bécsújhelyi akadémián föntartatik, mindenkinek nyitva áll Magyarországon is. A tanítás és a fizetéses helyek ott szabadok, de a mi hátrányunk abban áll, hogy a magyar katonai alapítványokat a Ludoviczeum számára lefoglaltuk, míg az osztrák tartományok alapítványai vagy a katona gyermekek számára tett külön magánalapítványok fölött — mások számára nem rendelkezhetünk, minthogy ezek nem a közös költségekből, hanem speciális adományokból keletkeztek. A czél tehát az volt, hogy még ez intézetekben is tökéletesen helyreállítsuk az arányt és egyensúlyt a magyar elem számára és ezcsak magyar alapítványok által érhető el. Épen ezek által érjük el azt, hogy a_kML intézeteknek csakugyan hasznát vegyük. Ezek néltül csalThomyDUüS!H?MV,"miBu gyár "fiúnak lehet azokba bejutni, nem a »rendszer« vagy a »kormány rosszakarata« miatt, hanem a tíz parancsolat azon egyszerű szabályánál fogva, hogy a »mi a másé, azt ne kívánd.« Senki sem vonhatja kétségbe, hogy az új rendszabálynak a jelentősége nagy. Azáltal, hogy a különböző katonai intézetekben és főleg a bécsi és bécsújhelyi intézetekben évenkint 120 magyar fiú ingyen kiképeztetésben fog részesülni és ezek magasabb tiszti rangra jutnak, a magyar elemnek a közös hadsereg tiszti karában okvetlenül jelentékeaz egészOTSSeeg* szellemére nemmaradhat befolyás nélkül. Ez alfin^'tTBruTaz a nenezsegmag^r*elem elől, mely az ellenzék részéről legtöbbször említtetett. Az ellenzék azon árnyalata legalább, mely a közös hadsereg álláspontján áll, czélszerűbb és biztosabb tényezőt e tekintetben nem is kívánhat, annál inkább, hogy ez a legrövidebb útja, mert ezen legolcsóbban életbe is léptethető. Ezzel szemben a rendszabály elégtelenségét hozzák fel épen azok, kik, mikor a régi kormányokat minden eszközzel támogatták, nem is álmodtak ily rendszabály lehetőségéről és pláne ezen is túl menő követelésekkel épen nem állottak elő. Most azt követelik, hogy a Ludoviceum azonnal alakíttassék át magyar tiszti akadémiává a közös hadsereg számára. Ott van, úgy mondanak, e czélra még egy néhány alapítvány, ezzel és az új alapítványokra szánt 62 ezer forinttal meg lehet azt teremteni! Valóban nem tudjuk, hogy a felületességet vagy meggondolatlanságot bámuljuk-e inkább e követelésben! Hisz egy tiszti akadémia épülete és első berendezése belekerül közel egy millióba! Haja, Lud'-’doviceumot és alapítványait a honvédségtől elveszszük, csak ennek ártunk, és a mi fő, egy magasab katonai tisztképző intézet tanári karát sem lehet csak úgy egy napról más napra előteremteni. Talán azt is meg kellene gondolni, hogy czélszerű-e a magunk kizárólagos költségén, a közös hadsereg számára ily nagy intézetet teremteni és ezenkívül adózni a mostani intézetek fentartásához is ? Aki pedig ezektől megvonja a magyar quotát, az lehet szélbali, mert a hadügyi költségek és így a hadsereg kettéválasztását inaugurálja, de a közjogi alapon bizonyára nem áll. Nem rejlik e sorokban a magyar katonai tisztképző akadémia ellen egyetlen argumentum sem, de igenis e sorokkal is hangoztatnunk kell azt, hogy ez is közös költségre tartozik és csak miután bebizonyítottuk, hogy a mostani közös katonai intézeteket teljes mértékben kihasználjuk, miután bebizonyítottuk, hogy azok nem elégségesek a közös hadsereg magyar elemeinek kiképeztetésére és a szükséges tisztikar biztosítására, akkor fogjuk több sikerrel érvényesíthetni a magyar delegáció azon álláspontját, hogy Magyarországon is szükséges, közös költségen egy katonatiszti akadémia. De míg ezt elérnék, vagy míg más után is megteremthetnénk egy magyar tiszti akadémiát, addig is fel kell használnunk minden módot a magyar elem katonai kiképeztetésére. Erre valók az alapítványok, amelyek felett minden évben szabadon rendelkezünk és ha lesz magyar tiszti akadémia, oda is átvihetjük azokat, tehát annak a megteremtését sem hátráltatják, míg a valódi czélnak kitűnően megfelelnek. A főrendiház május hó 4-én 11 órakor ülést tart. A képviselőház állandó igazoló bizottsága mai ülésében tárgyalás alá vette Kresztics György és Pejacsevich Nándor gr. horvát képviselők és Prónay Dezső dr. a gyöngyöspatai kerületben megválasztott képviselő jegyzőkönyvét. A bizottság a két előbbit végleg, az utóbbit pedig 30 nap fentartásával igazolni javasolja. — A qualifikáczionális bizottságból. (Az esti lapunkban közölt tudósítás folytatása.) Horánszky nem tartja a megyei levéltárnokokra nézve szükségesnek a tervezett vizsgát, ha azonban megtartatik, a német nyelv elhagyható. Tisza miniszterelnök megjegyzi, hogy magyar törvényhatóságokban is vannak német községek, melyek jogosítják német beadványokat benyújtani, azonkívül a nemrég múltból vannak német közigazgatási okmányok. A magyar nyelvet illetőleg azt jegyzi meg, hogy akárhány, gymnáziumot végzett ifjú van, ki magyarul semmit vagy keveset tud. Kéri a bizottságot, hogy a szakaszt vagy változatlanul elfogadja vagy egészen ejtse el. Unger csatlakozik Horánszky nézetéhez, mely szerint a vidékre nézve a kezelési vizsga egészen hagyassák el. A bizottság elfogadja. Azután tárgyalás alá kerül a postaszak. Dárday a kereskedelmi középiskola végzését nem tartja kielégítő qualifikácziónak e szakra. Kérdi továbbá, hogy a postai szakvizsga itt miért nem említtetik fel. Hermészt. tanácsos megjegyzései után Dárday olvassa a kolozsvári kereskedelmi iskola kérvényét. Ribáry min. tanácsos az »akadémia« kifejezés helyett — miután ilyen nálunk tényleg nincs — kereskedelmi középiskola említését akarja. Kráitz megfelelő keresk.iskolát kíván tétetni a szövegbe. Tisza miniszterelnök a főgymnasiumokkal egyenrangú kereskedelmi iskolákat vél említtethetni. Dárday, Chorin, Horánszky és Unger megjegyzései után, Tisza miniszterelnök javaslata azon hozzáadással fogadtatik el, hogy az illető minisztériumok határozzák meg, hogy melyik kereskedelmi iskola egyrangú egyes főgymnasiummal. Ordódy miniszter megjegyzése után Bocskor kérdi, hogy nem szükséges-e az állam számviteli vizsga tételét a postatisztekre nézve törvényileg kimondatni. Heim oszt. tanácsos ezt szükségesnek nem tartja, miután az államszámviteli vizsga letétele a postánál kitűzött czélnak eddig nem felelt meg. A szakvizsgák rendeleti úton lesznek szabályzandók. A postánál még a jogvégzettség szüksége discutiáltatott, mely a fogalmazási szaknál kötelezőnek mondatott ki. A távirdai szak tárgyalásánál Koller mint tanácsos kéri, hogy a távirdai tiszteknél akadémiai képzettség megkivántassék. A kezelőkre pedig nőkre úgy mint férfiakra a polgári iskolát elégségesnek tartja. Előadását azzal indokolja, hogy a mechanikai munkákra kezelőket óhajt a távirdai intézménynél alkalmazni, a vezetésre azonban magasabb minősítéssel bíró egyének lesznek alkalmazandók. Bedő mintán, azt akarja, hogy a bányászati és erdészeti akadémiát végzettek is legyenek a távirdai szaknál alkalmazhatók. Koller mintán. a fősúlyt a villamosságban való képzettségre fekteti. Tibád osztja Bedő nézetét. Chorin szerint csak az a kérdés, hogy van-e pl a bányász alapvető ismereteiben előkészítve a távirászati ismeretek kellő elsajátíthatására. Tischler pártolja Bedő indítványát. Koller mint tanácsos nem látja czélszerűnek most, midőn a tisztviselők számát 600-ról 200-ra szállítják le — ideédesgetni az ifjúságot. Tisz a miniszterelnök nem barátja a megszorításoknak, de hangsúlyozza a távirdai ismeretek szakszerűségét. Csak azon feltétel alatt hajlandó a bányászokat és erdészeket a távirászatra qualifikáltaknak kimondani, ha a delejtanból való ismereteiket igazolják. Elfogadtatott. Azután a tengerészeti szak vezetvén tárgyalás alá, a tervezett szakasz elfogadtatott. A számvevőségi szak tárgyalásánál Weckerle oszt. tanácsos felvilágosítást ad az iránt, hogy a számviteli vizsgát a szolgálatba lépés után egy év alatt lehetett letenni. Ezt javasolja most is. Tibár kérdi, hogy miután az államszámvitel az egyetemeken adatik elő, a vidéki számvevők hogyan kötelezhetők annak hallgatására. B o cs k o r felvilágosítja, hogy a vidékiek nem köteleztetnek az előadások hallgatására, hanem bizonyos ideig való gyakorlat alapján vizsgálatra bocsáttatnak. Ő egyátalán nemcsak a számvevőségi, hanem a számot adó tisztviselőkre is ki akarja terjeszteni e vizsga letételét, mert számot adni és számot venni csak a számvitelhez értő képes. Tisza miniszterelnök és Tibád megjegyzései után e szakasz szövegezésére az előadó, Bochkor és Weckerle mint albizottság kéretnek fel. Ezzel az ülés véget ért. Legközelebbi ülés holnap d. u. 5 órakor. — A miniszterváltozás Konstantinápolyban. Az egykor mindenható Said pasa második nagyvezérsége véget ért. A miniszterelnök tegnap fölmentetett funkcziói alól és Abdurrahman pasa már kineveztetett utódjává. Midőn Said pasa 1879. okt. 19-én először hivatott Aárifi pasa helyébe az államügyek élére, nem sokáig volt hivatalában megmaradandó, mert már 1880. febr. 13-ikán helyettesíttetett Mahmud Neddin pasa által. Said második nagyvezérsége hosszabb tartamú volt. Kadri pasa bukása után 1880. szept. 13-án neveztetett ki miniszterelnökké és csaknem 20 hónapon át működött. E nagyvezérsége alatt megoldatott mind a montenegrói, mind pedig a görög határkérdés és az ottomán adósságra vonatkozólag is egyezség köttetett Törökország hitelezőivel. Ellenben Saidot terhelik az üldöztetések és az erkölcsi halál, melyet Törökország legnagyobb hazafiának és államférfiának, Midhát pasának kellett kiállania. Said pasa ereje egyátalán abban állott, hogy a szultánt, aki Abdul Aziz és Murad letétele óta igen félénk és gyanakodó lett, élete és uralma elleni összeesküvésekkel rémizgesse, kimutatandó ezzel nélkülözhetetlenségét. Ritkán fedeztek fel Konstantinápolyban annyi összeesküvést, mint Said pasa nagyvezérsége alatt. Még nem tudni, mily okok idézték elő Said pasa bukását. Szándékolt visszalépéséről az utóbbi hónapokban ismételten érkeztek jelentések. Különösen az idő óta látszott állása megingottnak, midőn a porta Oroszországgal alkudozásokba lépett a hadi adósság törlesztése iránt. Said már egyszer létrehozott egyezséget, de Abdul Hamid által, aki a fermánt megtagadta, dezavuáltatott. Már akkor azt mondták, hogy a miniszterelnök le akar mondani. Ehhez még bizonyos versengés járult, mely a porta és a palota közt fejlődött. A német hivatalnokok meghivatása óta a szultán tanácsadóitól való bizonyos önállósághoz és függetlenséghez szokott s ez az új rend Said pasának époly kevéssé tetszett, mint Ozmán pasa hadügyminiszternek. Egyébiránt Said bukásának közvetlen indoka hihetőleg Mahmud Neddin belügyminiszter néhány nap előtt benyújtott elbocsátási kérvénye volt Said pasa és a belügyminiszter közt ugyanis hírszerit már régebb idő óta nézetkülönbségek voltak, és midőn a szultán néhány nap előtt gazdag ajándékokat küldetett Said pasának, Konstantinápolyban azonnal tudták, hogy az egykor mindenható kegyencznek ütött végórája. Said utódja, Abdurrahman pasa, negyven és néhány éves férfiú. Ismételten különböző vilajetek ralija volt Európában és Ázsiában s utoljára, mint bagdadi kormányzó működött. Azt mondják, hogy felvilágosodott és a haladást őszintén szerető férfiú. Az osztrák vasuti főfelügyelőségnek eddigi öt szakosztályra u. i. pályafentartás, építés, üzlet, pénzügy és tarifaügyre terjedő felosztásának megszüntetése s helyette »egyszerűbb« szervezet életbeléptetése terveztetik. Nördling a még tőle származó szervezetet máskép gondolá, mint az jelenleg működik. Szerinte a főfelügyelőség élén csak egy főnöknek kellett volna állani, s ez természetesen ő maga volt. Kilépése után a hivatalból az 5 szakosztály főnökei, mindegyik önállóan, mintegy igazgatócollegiumkép működtek. Most azonban, körülbelül a Magyarországon fennálló mintára, oly változtatás czéloztatik, hogy a gazdasági kezelés és a számadások ellenőrzése, valamint az összes tarifaügy a kereskedelmi minisztérium vasúti osztályához csatoltatik, s a felügyelőség nem fog mint eddig műszaki tanácskép működni, hanem feladata csakis az üzlet felügyelete, az állami költségen építendő vasutak terveinek elkészítése és az építések vezetésére szorítkozni. Az oroszországi zsidókérdést az orosz minisztertanács tegnap tárgyalta és egyhangúlag határozattá emelte Ignatiev következő rozati javaslatait: A zsidók ellen intézett hajszák szigorú megvizsgálása, a vétkesek megbüntetése, terjedelmes gondoskodás további zavargások ellen, a mivelt zsidók jogainak kiterjesztése, óvó rendszabályok a keresztyéneknek zsidók általi kizsákmányoltatása ellen. A zsidó bizottság indítványai mint lehetetlenek és állítólag maguk a zsidók érdekében visszautasittattak. — Les Nihilistes et la Révolution Russien czime egy nemrég Párisban megjelent röpiratnak, melynek főczélja kiköszörülni az Ignatien népszerűségén ejtett csorbát. A röpirat, melynek jeligéje: »A forradalom a legnagyobb szerencsétlenség, mely a népeket érheti« — csaknem minden lapján magán hordja eredetének bélyegét. Giers sietett e röpiratot a czár elé terjeszteni, aki azonnal parancsot adott, hogy nyomassék el. Ignatiew grófot ez a füzet mint a pánszláv honmentőt dicsőíti. Figyelemre méltó a leplezetlen mód, mellyel a szerző bevallja, hogy Ignatiew előszeretettel túllép szakmáján, és belekontárkodik a külpolitikába. Meddig fog berlini szerződés fennállani, úgymond Ignatiew tanítványa, az események fogják megmutatni, de mindenesetre csak ideiglenesen. Ma Ignatiev tábornok első miniszter. A tekintetek, melyekkel III. Sándornak kormányzása kezdetén kellett lennie a hatalmak iránt, nem engedték meg, hogy a nagy hazafinak adassék át Gorcsakov herczeg öröké. Gera a külügyi tárcza birtokosa, de a politika valódi vezetője Ignatiev tábornok szláv. Az oroszosított finnországi Gierát ez a tősgyökeres oroszság természetesen nem ismerheti el telivér szlávnak. A Bismarck bg törvényjavaslata a munkások biztosításáról e következő főbb elveket tartalmazza. A bányákban, sóaknákban, tárnákban, buzákban, hajógyárakban s más gyárakban dolgozó mindazon munkások, akiknek évi fizetése 2000 marknál kisebb, e törvény értelmében balesetek ellen biztosíttatnak. Ugyanez áll az építőiparról s azon üzletekről, a melyeknél gőzkazán vagy elemi erő (szél, víz, gőz, forró levegő) képezi a mozgató erőt. Évi fizetés gyanánt a napi bérnek háromszázszorosa számíttatik. A birodalmi hivataloknál alkalmazottakra, kiknek nyugdíjigényük van, nem bír hatállyal e törvény. A biztosítás tárgyát képezi a testi sértés vagy halál által okozott kár. Ez áll: 1. a gyógyítási költségből; 2. a megsérültnek a 14 héttől számítva fizetendő járadékból (a rövidebb idő alatti költséget tudvalevőleg a betegek biztosítási alapja fedezi.) A kártérítés tesz a teljes munkaképtelenség esetén a munkakereset 66*/8®/0-át; b) ha részben vált munkaképtelenné, akkor kisebb 50°/0-át meg nem haladó összeget. Baleset általi halál esetén: 1. az örökösök kapnak temetési költségre 30—90 markát; 2. az özvegy holta napjáig vagy férjhez meneteléig kap 20°/0-ot; 3. minden gyermek után 15-ik évéig 10°/0-ot, vagy ha a gyermek egészen árva 15°/0-ot. Az özvegy s az árvák nyugdíja együttvéve azonban 50°/0-ot meg nem haladhat. Az özvegy s a gyermek azonban nyugdíjra nem tarthatnak igényt, ha a házasság csak a baleset után köttetett; a munkakeresetnek 20°/6-át kapják a szülők is, ha a szerencsétlenül járt munkás volt egyedüli támaszuk. A biztosítási összeghez járul 25°/0-al a birodalom, 60°/0-al az érdekelt vállalatok és 15°/0-al az illető szövetkezet, amelyhez a munkás tartozott. Minden érdekelt vállalkozó köteles magát beíratni valamely szövetkezethez, vagy egyesülethez. Minden a birodalom területén levő ilyen üzletek veszélyosztályokba soroztatnak mindazon iparágak, amelyeknél a veszély egyenlő vagy egy-egy osztályt képeznek. A legmagasabb veszéllyel járó osztály 100-nak vézetik, a többieknél kisebb a százalék. S ez osztályok minden 5 évben revideáltatnak. E törvényjavaslat igen humánus s utánzásra méltó hazánkban is. A »Függetlenség« folyó hó 2-iki számában »Egy kérdés Andrássy miniszter- régi idejéből« felirattal egy közleményt hoz, mely szerint a romániai kormány azon fegyverekért, melyek az 1859-iki osztrák-olasz-franczia háború idejében a magyar emigráczió czéljaira Romániába, Erdély határszéléhez szállíttattak, a magyar kormánynak állítólag 80,000 darab aranyat fizetett. A czikk végén azt kérdi a »Függetlenség«: hová lett e pénz? Ezen kérdésre a következő felvilágosítást adhatjuk : Mellőzve a közleménynek a felvetett kérdés érdemét nem érintő pontatlanságait, valamint azt, hogy ki figyelmeztette Andrássy grófot, való az, hogy Erdély határszélénél Bakon romániai községben 1859-ben oda szállított fegyverek voltak tározva, melyekre gróf Andrássy volt miniszterelnök, midőn ezen fegyverek létezéséről értesült, diplomácziai utón jogot támasztott, mig azonban azok kiadatása iránt a tárgyalások folytak, a tárak csőcselék nép által feltörettek s a fegyverek széthurczoltattak. A magyar kormány e miatt kárpótlást követelt az akkori romániai fejedelmi kormánytól, melynek megadására az késznek nyilatkozott s mihelyt a fedezetet a törvényhozástól megkapta, a megállapított kárpótlási összeget 1872. évben tényleg ki is fizette. Ezen kárpótlási össszeg azonban nem 80,000 db aranyat, hanem csakis 964814/30 db aranyat, vagyis 566818/20 Napóleon aranyat tett, mely érczpénzben fizetett összeg az akkori tőzsdeár szerint folyó osztrák értékre felváltalván, a bankértékben bevett 50248 frt 38 krnyi összeg a Sántha Lajosnak jutalomképen kifizetett 6000 frt levonása után, tehát 44248 frt 38 kr 1872 julius 12-én a budai takarékpénztárba kamatozás végett elhelyeztetett. Ezen pénznek szándékolt eredeti rendeltetése az volt, hogy abból és az ő felségeik által a honvédsegélyezési alapnak adományozott koronázási ajándék maradványaiból egy alap képeztessék, melynek jövedelmei kiszolgált altiszteknek a magyar honvédség számára való szerzése czéljából szegődtetési dijakra fordittatnának. Azonban ezen terv nem valósulhatott. Mert már 1873. végével nemcsak a koronázási ajándék értékesítéséből származott 589.000 frtnyi tőke s annak időközi kamatai, úgyszintén a magán adakozásokból befolyt 155028 frt 27 kr a kezdetben fennállott honvédsegélyző bizottság által 1848/49-iki honvédek segélyezésére 1581 frt 49 krnyi jelentéktelen tőkemaradvány kivételével teljesen felhasználtattak, hanem a magán adakozásokból újabbban begyűlt 111,638 frt 53 krnyi készpénz — és 85,305 frtnyi névértékű értékpapírtőke is, mely állandó alapkép kezeltetett, elégtelen volt arra, hogy annak jövedelméből a régi honvédek nyugdijszükséglete fedeztessék. Ez oknál fogva az 1871-ben rendezett államsorsjátéknak, valamint a későbbi sorsjátékoknak jövedelmei is nem az alaptőke gyarapítására, hanem időszakonként a fedezetet meghaladó nyugdijszükséglet pótlására fordíttattak. Minthogy azonban e sorsjátékok jövedelme is elégtelen volt arra, hogy a volt honvédek nyugdíjszükséglete fedeztessék, más segélyforrás hiányában nem maradt egyéb hátra, mint ő felsége engedélyével a romániai kormány által a fegyverekért fizetett kárpótlási összeget is e czélra felhasználni. A szóban levő kárpótlási összeg fejében befolyt volt tőkében, mint már fennebb megjegyeztetett, a Sántha Lajosnak kifizetett jutalomdíj levonásával: 44,248 frt 38 kr időközi kamatokban 3416 frt 70 kr vagyis összesen 47665 frt 8 kr, s ezen összeg, mely elhelyezve volt 46,000 frt névértékű földtehermentesitési kötvényben és 13,385 frt 88 krról szóló takarékpénztári könyvecskében, 1874. évi junius 30-án teljesen kiszolgáltatott az országos honvédsegélyző egyletnek. Budapest, május 3. Idstone újabb kormányzatának legkiválób jellemvonása a kapkodás, ingatagság és következetlenség. A legharcziasabb külpolitikát inaugurálta. Monarchiánk ellen a leggyűlöletesebb jelszavakat adta ki: »bands off!«, de minden ponton megveretve, most a Gladstone-kormány volt az első, mely magáévá tette a Barrére-féle közvetítő javaslatot, mely a monarchiának némi kedvezményeket nyújt. Pedig tudnivaló, mily féltékeny volt az angol liberális kormány monarchiánk iránt a kereskedelmi politika tekintetében és Szerbiában minden követ megmozgatott, hogy meghiúsítsa a keresk.szerződés létrejöttét. Még mielőtt Beaconsfield lord megbuktatásával újabban kormányt alakított volna, erősen elkapatta magát a humanismus különben nemes érzelmei által, eget verő zajt csapott a török »kegyetlenségek« ellen s egymásra organizálta az atrocity-meetingeket. Azóta némi kis idő telt le, Gladstone kormányelnökké lett. Kitörtek Oroszországban a legbarbárabb zsidóüldözések. Interpellálták, sürgették Gladstonet a parlamentben, hogy lépjen közbe és tegyen valamit maga, vagy más kormányok segélyével a tűzzel-vassal pusztított orosz zsidóság érdekében. Mindannyiszor visszautasította az ilyen kívánalmakat, mint melyek beavatkozást jelentenének egy más állam, Oroszország belügyeibe s mint melyek meglehet, épen az ellenkezőt érnék el. Most hát a humanizmus, a czivilizáczió érdeke nem háborította fel a liberális, ideális államférfiat Ugyancsak Gladstone volt az, ki meglehetős adag ellenszenvvel irta meg azt a munkát a »Vaticanismus«-ról s most, midőn ismét a kormány gyeplőjét tartja kezében, nem habozott, bár csak úgy suttyomban megbízottat, hogy ne mondjuk, követet küldeni a Vatikánhoz, ki a pápát és általa az izlandi kath. papságot megnyerje a közreműködésre, melynek segélyével a rend és béke Izlandban végre valahára helyreállittassék. Interpellálták ez iránt is, de ő tagadta, hogy a pápához megbízottat küldött volna, mert az illető csak épen családi körülményeinél fogva tartózkodik Rómában. És most jön a java. A Gladstone-kormány kezdeményezésére készültek újabban az Izlandra vonatkozó kivételes törvények, melyek még borzasztóbb állapotokat idéztek elő, mint voltak azok, melyeket szanálni lett volna czéljuk. A példátlan módon megszaporított rendőrség és katonaság nem használt semmit, valamint az sem, hogy a földliga s a home-rule párt főmatadorait: Parnellt, Diltont, O-Kellyt és másokat börtönre vettetett Gladstone. — Az agrárius bűntények egyre és borzalmat keltő módon szaporodtak. Mit csinál tehát Gladstone? Egyet gondol és szisztírozza a kényszertörvény komoly végrehajtását, meg kiadja a rendeletet, hogy azok, kik állam veszélyességük miatt elfogattak , Parnell, Dillon,O-Kelly sat. szabadon bocsáttassanak. Azonkívül elbocsátja a szolgálatból az izlandi alkirályt s az államtitkárt is. Más szavakkal: teszi homlokegyenest ellenkezőjét annak, amit ezelőtt pár hóval tett és tenni államférfiul kötelességével tartotta. Az ellenzéki konzervatív lapok határozottan kárhoztatják a Gladstone-kormány eme váratlan fordulatát az izlandi politikában. A tory-párt vezérférfiai az alsó- és felsőházban : Northcote, Salisbury erős szemrehányásokat tesznek Gladstonenak »felette ingadozó politikájáért«, mire a liberális kormányelnök csak annyit tud felelni, hogy igy van ez jól s hogy ettől békét remél; — ami ha nem valósulna, hihetőleg ismét elölrül kezdi: végrehajtja a kényszertörvényt és befogatja Parnellékat és igy tovább. Hogy minő hatást gyakorolhat az ilyen politika az anarchikus ízekre, könnyen elgondolható. Uj bizonyíték ez arra, hogy a liberális kormány aligha sokáig tarthatja magát a hatalmon. Barrére javaslata. A »N. fr. Pr.« ma szószerinti szövegét közli az u. n. Barrére-féle javaslatnak, mely igy hangzik: Javaslat. az európai bizottságnak a Vaskapu és Galacz közti dunai vonal szabályzatát illető utolsó tanácskozásaiból készített kivonat C. végére. 1. czikk: E szabályzat keresztülvitele egy bizottság, a vegyes bizottság autoritása alá helyeztetik, melyben Ausztria-Magyarország, Bulgária Románia és Szerbia egy-egy kiküldött által lesznek képviselve. E bizottságban Ausztria-Magyarország küldötte fog elnökölni. Az európai dunai bizottság egy tagja, mely hat havi időszakra a hatalmak betűrendes sora által határoztatik meg, részt fog venni a vegyes bizottság munkálataiban és e részvétele alatt élvezni fogja a nevezett tagokat megillető minden jogokat. Ha a betűrendszerint a két bizottságban képviselt hatalmak egyikének delegátusára kerül a sor, a nevezett hatalom a vegyes bizottságban két delegátus által lesz képviselve, akiknek mindegyike szavazattal fog rendelkezni. Hogy az európai bizottságnak a betűrend által megjelölt tagja részt vehessen a vegyes bizott-