A Hon, 1882. június (20. évfolyam, 149-178. szám)
1882-06-10 / 158. szám
158. szám. 20-dik évfolyam. Szerkesztési irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza» HIRDETÉSEK «mintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Reggeli kiadás: Budapest, 1882. Szombat, junius 10. ii ni hi i i ii ............... Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési :Sir: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggel és esti kiadás együtt: 1 hónapra................................................ 5 hónapra *»• 6 hónapra . .... ..... 18 » Az esti kiadás postai fülönkikléséért felülfizetés negyedévenkin ...... 1 » Az előfizetés az év folytén minden hónapban megkezdhető, de ennek bárny napján történik is, mindenkor a tó első napjától szármítatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, június 9. Nem is emlékeznénk meg talán a mai ülésről, ha botrány nem fordult volna azon elő. Nem azért, mintha ennek nagy fontosságot tulajdonítnánk, vagy nem tartanók felemlítésre méltónak azokat a szép beszédeket, miket ma Wahrmann Mórtól, Busbachtól és Irányi Dánieltől lallánk. Mert ha a vitát, mint ilyent vizsgáljuk, ha csak azt tekintjük, mi történt a házban, akkor el kell ismernünk, hogy a mai vita érdekét Wahrmann és Irányi felszólalása adta meg a zsidóügyben. Wahrmann szigorúan egy magyar politikus álláspontjára emelkedett és átalános tetszés közt hangsúlyozt a magyarosodás szükségét és annak az idegenek tömeges bevándorlása által való zavarásának megakadályozását, míg Irányi humanistikus, magas felfogásból kiindulva beszélt. Azonban az ülés második részében, a figyelmet a tárgyalástól egészen elvonta a magánbeszélgetés, melyre okot szolgáltatott az a sajnos eset, hogy Istóczy Wahrmannt, beszéde miatt (a könyvtár szobában) tényleg is bántalmazta. E miatt pártunkban oly felháborodás keletkezett, hogy Istóczy kénytelen volt bejelenteni a pártkörből kilépését, a képviselőház pedig — egy zárt ülésben tartott tanácskozás után — az eset felett, mint amely a képviselőház tekintélyét rontja — rosszalását fejezte ki. Reméljük, hogy ez erejét veszi minden következménynek és a képviselőház tekintélye ilyesmitől meg lesz óva. Mert az olyan jelenetek, amilyenek a görög vagy horvát országgyűléseken előfordultak, nekünk igen sokat ártanának és teljesen megszűnnek nemcsak a képviselőház tekintélye, de a szólásszabadság legkiváltságosabb neme, a képviselői szólásszabadság is,ha argumentumok helyett üdegekkel találkoznának a képviselők akár a tanácskozói teremben, akár azon nékival. Nem is tulajdonítjuk az egész sajnos esetet egyébnek, mint azon ideges ingerültségnek, melyet Istóczy a zsidógyűlölet miatt elsajátított, és mely előadása logikájának ép úgy árt, mint kombinácziói számbavehetőségének. Mert ugyan ki vehet komolyan egy olyan kombinácziót, melyet ő ma ismételten előhozott, t. i. hogy az egész műveit világ zsidósága szállíttassák át Palestinába, elvétetvén a szultántól ez a tartomány. Maga a terv olyan fantaztikus, hogy csak olyan ember által pártolható és indítványozható, amilyen Istóczy. Ha tehát ezzel való foglalkozása anynyira idegessé teszi, hogy ellenvéleményt nem csak nem tűr, de abban egyenesen személyes támadást lát, azon csak sajnálkozni lehet. De a sajnálkozáson is túlmegy az az érzés, melyet érez az ember akkor, midőn látja, hogy valaki a képviselőház tekintélyéről és nemcsak az hiedelemről annyira megfeledkezik, hogy tettlegességre is vetemedik, egy tévesen magára vett vonatkozás miatt, mely, ha egyenesen reá czéloztatott volna is, mégsem jogosította volna őt fel a képviselőház tekintélyének megsértésére. Hanem hát nem azért hoztuk fel ez esetet itt, mintha annak az egyéni származásán túlmenő fontosságot akarnánk tulajdonítani, de előhoztuk azt azért, mert két irányban látunk abban tanulságot. Egyik vonatkozik a parlamenti illemre átalában, a másik a zsidókérdéssel összefüggő fanatizmusra. Az utóbbinak, mint minden faj- és osztálygyűlöletnek természetében van a kizárólagosság, türelmetlenség, mely, úgy látszik, még mivelt embereket is képes tettlegességekre ragadni, mennyivel könnyebben ragadhatja erre a föld népét ; tehát mennyivel inkább kell óvni ezt oly eszméktől, melyek ily fanatizmusra képesek vezetni. Másik tanulság pedig van a parlamenti viszonyokra nézve. Mert az tagadhatatlan, hogy főleg az ellenzék soraiból gyakran hallunk olyan támadásokat, melyek már nem annyira argumentumokhoz, mint becsületbe vágó fegyverekhez hasonlítnak. Különösen pedig tagadhatatlan az, hogy a parlament tekintélyére legkevesebbet adnak azok, kik nem ragadtatták ugyan magukat tettlegességre a folyosón , de az átok és elítélés minden kíméletlen módját alkalmazták az ellenvéleményüekre. És így a népnek adtak egy olyan fogantyút, mely könnyen összekötheti a szót a tettel. Szerencse, hogy sem zsidóbajszra, sem más kitörésekre a népet bírni nem lehet, ami bizony csak a nép érdeme és nem úgynevezett vezéreié, ezeknek kellene józanságot tanulniok a néptől. Ami az érdemleges vitát illeti, az szerencsére véget ért ma. Alkalmat adva Tiszának, az esti ülésben is egy igen fontos nyilatkozat tételére, miből kitűnik, hogy a kormány befelé és oly erélylyel kész a rendet megóvni, az ország érdekét a humanizmusévá egyeztetni; de kifelé is, máris tett nemzetközi lépéseket, hogy az orosz zsidók kivándorlása tőlünk eltereltessék , illetőleg annak okai magában Oroszországban megszűnjenek. De ha az utóbbi nem is sikerülne, akkor sem az erőszakhoz, hanem a nem költséges humanisztikus eszközökhez kell folyamodni és ez a kormány álláspontja. Átalános helyeslésre talált az. Valamint különösen nagy tetszést aratott Tisza végszava, midőn múltját tárta föl, a végnélküli közbekiáltások által provokálva. Erő és méltóság volt szavában, melyek mély hatást tettek mindenkire. A többség nagy volt. — A főrendiház folyó évi junius hó 10-én 1 órakor ülést tart. — Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletét Vizsolyi elnök megnyitván, bejelenti, hogy Istóczy Győző képviselő a szabadelvű párt több előkelő tagja előtt azt nyilvánította, hogy a szabadelvű pártból kilép. Az elnök e jelentése tudomásul vétetvén, az értekezlet véget ért. — Ká 1ray Béni közös pénzügyminiszter, ki holnap Bécsbe visszautazik, ma a szabadelvű párt közhelyiségeiben megjelent és ott hosszasabban időzött. A kereskedelmi minisztériumban Matlekovics államtitkár elnöklete alatt ma délben megtartatott az uj vámtarifa által a statisztikai áruforgalmi kimutatások tekintetében feltételezett különböző módosítások tárgyában egybehívott értekezlet. A tanácskozás folyamában megállapíttattak az e módosítások iránt teendő rendeleti intézkedések, melyek rövid idő alatt ki is fognak bocsáttatni. Az osztrák államvasuttal kötött szerződéshez csatolt pótszerződés s több melléklet tegnap este íratott alá. Az osztrák államvasut igazgatótanácsa ma délután ülést tartott, melyben be lett jelentve, hogy a szerződés a magyar kormány részéről aláíratott s hogy a a holnapi közgyűlésre az összes előterjesztések elő vannak készítve. A délmagyarországi telepítés ügyében tudvalevőleg Párdány községben népgyűlést tartottak, melyben elhatározták, hogy Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszternek küldöttségileg mondassák köszönet, Nagy Györgynek kormánybiztossá való kineveztetéséért. A küldöttség Végh Károly vezetése alatt ma reggel érkezett Budapestre és a következő tagokból áll: Szlatek János, Popovits Dávid, Stassik János, Petri György, Schikhoffer Lenard, Achenbach Vilmos, Todorov Gyuka, Mersdorf Márton, Borbély József és Schneider Miklós. A küldöttséget Csávossy országgyűlési képviselő fogja bemutatni a pénzügyminiszternek. — Elvi jelentőségű határozatot hozott Pes megye mai közgyűlése a körorvosi állás minősítése ügyében. A »községek rendezéséről« szóló 1871. XVIII. törvényczikk 74. §-a s az ezt idéző 1876. XIV. törvényezik 143. §-a ugyanis világosan meghatározzák, hogy orvosnak csak az választatik meg, ki a magyar államban érvényes oklevéllel bir s egy évi gyakorlatot mutat ki.« A »közegészségügy rendezéséről« szóló 1876. XIV. törvényezikk 43. §-a pedig világosan meghatározza, hogy Magyarországon orvosi gyakorlatot csakis valamely magyar egyetemen nyert vagy honosított külföldi orvostudori diplomával biró egyén űzhet. Mindennek daczára a váczi szolgabiró pályázatra bocsájtott egy fiatal orvost, ki a jelen év márczius 25-én nyerte orvostudori diplomáját. Földváry alispán méltán megrótta az általa előre figyelmeztetett váczi alszolgabiró ez eljárását és a megye egyhangúlag megsemmisíté a törvénytelen választást, melynek jelenlévő rendezői egy hangot sem tudtak felhozni védelmére. — Cza cki legközelebb végbemenendő viszszahivatása a párisi nuncziaturáról — mint a franczia fővárosból jelentik — megállapított dolog. C z a c ki a franczia ultramontánok szerint nem elég határozottan lépett fel a köztársasági kormány ellen, ezért visszahivatását szorgalmazták a Vatikánban, mely XIII. Leónál eleinte ellenállásra talált, de végre helybenhagyatott, nehogy a franczia papság lehangoltassék. A franczia kormány az eseményekről értesülve, a Vatikánnak félhivatalosan tudtára adta, hogy ha részéről megkezdetnek az ellenségeskedések, nem fogja megakadályozhatni, ha a parlament még szigorúbb rendszabályokat fog elhatározni. Egiptomi okmányok. A jún. 3-ai török körjegyzéket, mely a konferenczia-javaslat visszautasítását tartalmazza, már közöltük. Ma néhány más diplomácziai okirat fekszik előttünk, melyek az egiptomi ügyeket illetik és aktuális érdeküek. Mindenekelőtt a porta körjegyzéke külföldi képviselőihez, melyben a hatalmak értésére adja a biztosok kiküldését. Ez is jun. 3-iki keletű, és igy hangzik : »Egymásután küldött sürgönyeim, melyeket ön a kormánynak, melynél hitelesítve van, közvetíteni meg volt bízva, mint remélem, teljesen megismertették önt a császári ottomán kormány nézeteivel és intenczióival az egiptomi ügyekről. A rendet és a status quo-t fentartani e tartományban, mely az ottomán birodalom kiegészítő részét képezi és a khedive tekintélyét ismét megerősíteni, ezek azok a megfontolások, melyek által magunkat mindig vezettettük, különben oly megfontolások, melyek lényegileg a szuverén udvar jogaiból és kötelességeiből erednek. Hogy ezért lehető gyorsan és hathatósan elérje, a császári kormány elhatározta, hogy egy állami főtisztviselőt, Dervis pasát küldi Egiptomba. A szükséges utasítások a fent említett értelemben a marsallnak megadattak. Már ma hagyja el Konstantinápolyt, hogy rendeltetési helyére menjen. Szíveskedjék a jelenlegi sürgönytő exczellencziájával ... közölni.« A jegyzékváltás, mely a khedive és Arabi pasa közt az alexandriai tengerparti erődítésekre vonatkozólag folyt, a következő: A khedive Arabi pasához. Kairó, jun. 5. »Ma a magas portától oly tartalmú táviratot kaptunk, hogy a brit felség külügyminisztere a londoni ottomán nagykövetet értesítette, hogy az egiptomi katonák az alexandriai kikötőkben előkészületeket tesznek, melyek az angol-franczia hajórajra nézve veszedelmes jellegűek, és hogy, ha ezek az előkészületek keresztül fognak vitetni, könnyen sajnálatos következményeket idézhetnének elő a hajózás és az erődítések közt. Az angol miniszter azután óhaját fejezte ki, hogy ez erődök konstrukcióját szüntessék meg, mert, ha csak egyetlen lövés létetnék is, ez az angol nép közt oly izgatottságot idézne elő, hogy ő felsége kormánya nem állhatna ellen a közsürgetésnek és arra érezhetné magát indíttatva, hogy Francziaországgal fegyveres intervenczióra egyesüljön. Ennek következtében ő felsége a szultán kérdi, való-e ez az előadás, tényleg előkészítenek-e ily erődítéseket és ha ez áll, óhajtja, hogy a munkálatokat azonnal szüntessék meg és, hogy azonnal tudósítsák őt, hogy parancsának eleget tettek. Jóllehet ezt a táviratot csak reggel 2 órakor kaptuk meg, már egy második érkezett meg, mely a választ sürgeti. Ezért felhívjuk önt, hogy e dekrétum megkapása után sürgönyözzön az illető személyeknek, hogy minden erődítési munkálatokat szüntessenek be, hogy így tegyenek a szultán császári rendeletéhez képest és az átadó által értesítsenek, hogy a szükséges utasításokat kiosztották, hogy ezt közöljük a szultánnal, a ki a válaszra vár.« Tisztjeivel való három órai megfontolás után Arabi pasa válaszolt, azt állitván, hogy csak köközönséges és elengedhetetlen javításokról van szó s azután igy folytatja: »Megjegyzem fenségednek, hogy ezek a folytatólagos javítások az egyetlen eszköze az egyiptomi ottomán nemzet izgatottságának és a nyugtalankodás lecsillapításának, mely egy angol hajórajnak az angol részekben való jelenléte által idéztetik elő, a hadműveletek által, melyeket a kikötőn belül és kívül eszközölnek és az ismételt közeledések által a tengerparthoz, szemben az erődítésekkel. Ezek oly tények, melyek valódi fenyegetéseknek tekintendők, melyek az egiptomi nemzet kedélyeit felizgatták és nagy izgatottságot idéztek elő. Mindazáltal fenséged rendeletének végrehajtásában, mely fenséges uralkodónk a minden hívők ura szuverén akaratán alapszik, elrendeltük, hogy a nevezett javítások beszüntetendők és ama kérést tettük hozzá, hogy az idegen hajórajok küldessenek el, hogy a következmények elkerültessenek, melyek a kölcsönös izgatottságból keletkezhetnének. Országgyűlés. A képviselőhöz ülése június 9-én. (Folytatás esti lapunkhoz.) Wahrmann Mór: T. ház! (Halljuk!) Azt hiszem, nem fogja a t. ház rossz néven venni, ha a parlamentáris szokástól eltérve, az előttem szólt képviselő nyilatkozatára nem reflektálok. Olyan ember, aki a házban az ultima ráczióról szól, aki nem elégszik meg imitt-amott egy csomó zsidónak megölésével, hanem ennél többet vár, aki határozottan azt nyilatkoztatja ki, hogy e’est la guerre, ez a háború, határtalan háborúra izgat, az, megengedem, hogy mint képviselő, az inmunitás védpajzsa alatt ily szónoklatokat e házban mondhat, de jogot arra, hogy én vele szóba álljak, nem tarthat. (Élénk helyeslés.) Egyáltalában nem volt elhatározott szándékom, tehát, hogy a szőnyegen levő kérdéshez szóljak. A vita folyamától tettem függővé, hogy abban részt vegyek-e , és csak akkor véltem helyénvalónak abban részt venni, ha oly nézetnyilvánításra, oly nyilatkozatra volna szükség, mely határozottan csak általam tehető meg. De azon méltó szónoklatok után, melyek e házban tegnapelőtt tartottak, a t. miniszterelnök úrnak hatásos nyilatkozata, a képviselőház t. elnökének enuncziácziója, Somssich Pál t. képv. társam lelkes szavai után nekem erre most már szükségem nem volna. És most csak azért érzem magamat indíttatva arra, hogy mégis szót kezdjek, mert a t. miniszterel,nök úr tegnapelőtti beszédében, midőn azt mondta, hogy az orosz zsidók tömeges bevándorlását az országba senki sem óhajtja, s mint ő hiszi, a magyarországi zsidók sem óhajtják, némileg reám tekintett. Meglehet, hogy tévedtem e tekintetben, ennél fogva kötelességemnek tartom erre nézve nyilatkozni, (Halljuk!) nem mintha megbízatásom volna a magyar zsidók részéről, vagy mintha egyáltalában jogom volna a magyar zsidók nevében szólani, erre jogom nincs, mert a magyar zsidóságnak erre hivatalos közege nincs. A magyar zsidóságnak és általában a zsidóságnak a világon semmi olyan szervezete nincs, mely nevükben fellépésre valakit feljogosíthatna. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Én tehát csak a magam nézetét leszek képes kifejezni. Meglehet, hogy egy értelemben vagyok többi barátaimmal is. Én e kérdésben a legnagyobb tárgyilagossággal és elfogulatlansággal fogok szólani, megkönnyítette e tekintetben törekvéseimet azon körülmény, hogy azon szónoklat, amelyet tegnapelőtt Ónody képviselő úr tartott, általános visszatetszéssel találkozott a házban. (Élénk helyeslés.) Szigorúan a kérdéshez akarok tehát szólani. (Halljuk.) Mi történt Oroszországban ? Az orosz nép barbarizmusa és vandalizmusa,karöltve az ottani bürokráczia kapzsiságával és korrupcziójával, mely a zsidóságnál elegendő kielégítést nem talált,s melyhez hozzájárult az ottani kormány qualifikálhatatlan eljárása, kitette az ottani zsidókat a legnagyobb fosztogatásoknak, tűzzel-vassal való pusztításnak, életük fenyegetésével, úgy, hogy nagy részük, csak hogy puszta életét megmentse, onnan elmenekül. Azok száma, kik onnan elmenekültek, azon kutforrások szerint, melyek rendelkezésemre állanak, 25—30.000. (Egy hang a szélsőbalról : Elég sok.) Ezekhez Oroszország geográfiai fekvésénél fogva elsősorban a határon át Galicziának egyik városába, Brodyba kellett a határon át menekülniük. A kérdés most az, vajjon általában kívánatosnak kell-e tartanunk idegen fajnak tömeges bevándorlását Magyarországba. Szándékosan úgy teszem fel a kérdést. (Felkiáltások a szélsőbalon Mi is így teszszük fel.) Nem mondom, hogy orosz zsidók bevándorlását, hanem általában idegen elemek tömeges bevándorlását, czélszerűnek, hasznosnak tartom-e Magyarországon. (Felkiáltások a szélsőbalon: Mi is igy teszszük fel.) És így vetve fel a kérdést, azt hiszem, ki lesz kerülve minden ellenszenv és rokonszenv. (Helyeslés.) Ez által helyes ítéletre, nem pedig előítéletre jutunk. (Elénk helyeslés.) És így felvethetőnek azért is tartom a kérdést, minthogy Szatmár megye közönsége maga is azt mondja kérvényében, és másutt is felvettetik, hogy lehetnek olyanok, akik előbb közgazdasági szempontból, miután némely vidéken a lakosság nem elég sűrű, kérdés alá jöhet, hogy nem óhajtandó-e a bevándorlás. Én részemről határozottan azt mondom, hogy azt czélszerűnek és hasznosnak nem tartom. (Élénk helyeslés.) Nem tartom ezt czélszerűnek és hasznosnak a tömeges bevándorlást és tömeges megjelenését bármely idegen elemnek. (Helyeslés) legyen az — ismétlem — orosz zsidó, vagy orosz nihilista, legyen az német szocziáldemokrata vagy irhoni, fénn, legyen az szerb, oláh vagy szász. (Élénk helyeslés.) Éspedig azért, mert Magyarország jelen helyzetében az ily tömeges bevándorlást az állam czéljainak kockáztatása nélkül eltűrni nem lehet. (Helyeslés.) Mert Magyarországnak mindenek előtt az a feladata, hogy a magyar állam tökéletes magyar állammá váljék. (Élénk helyeslés. Egy hang a szélsőbalról . Törekedjenek arra a zsidók is.) Törekedjenek igen is ezek is. És, hogy tökéletes magyar állammá váljék, nem elégséges az, hogy minden egyes elemnél legerősebb legyen benne a magyar. Én nem irtózom a statisztika felhasználásától, mint egyik tegnapelőtt előttem szólott. képviselő úr. Hanem kell, hogy a magyar elem erősebb legyen, mint valamennyi más eleme az országnak együtt véve, mert csak a magyarságnak legnagyobb terjedése, a magyar elemnek minden más elem fölötti fölülkerekedése adja meg a magyar állam létjogát, létokát és biztosítja létét. (Élénk helyeslés.) Mint tudjuk, ezen a téren az utolsó évtizedben az országban határozottan nagy előrelépés történt. (Helyeslés.) De ez még mindig nem elegendő, még mindig nem sikerült egészen minden idegen nemzetiséget asszimilálni, meglehet, törvényeink elégtelensége, meglehet, társadalmunk közönye folytán, meglehet, más okok miatt. (Helyeslés.) Határozottan oda kell törekednünk, hogy az asszimiláczió megtörténjék és mindent el kell távolítanunk, ami ezen asszimilácziót gátolja. (Helyeslés.) Minthogy pedig minden új elemnek az országba való tömeges bevándorlása ezt határozottan gátolná és akadályozná, én részemről ezt pártolandónak nem tartom. (Helyeslés.) Hogy félre ne értessem, kimondom, hogy én nem vagyok chauvinista és azzal, hogy a tömeges bevándorlás ellen szólok, nem ítélem el az egyenkénti bevándorlást, minthogy nem irtózom attól, hogy egyesek, kik vagyonnal, munkaképességgel, szellemi tőkével az országba bevándorolni akarnak és bizonyos határozott czélok eszközlésére itt letelepedni akarnak, új hazát keresve, ezt tehessék és nem kívánom hogy attól elzárassanak. Azonban azt, hogy a bevándorlás tömeges legyen, azt Magyarország közgazdasági viszonyai határozottan meg nem engedik. (Helyeslés.) Midőn nem óhajtom az idegen elemek tömeges bevándorlását, azt bátran kimondhatom a nélkül, hogy azon vádnak tenném ki magamat, mint ha azon szerencsétlen hitsorsosaim iránt a legnagyobb részvétet ne érezném. Az egyik a másikat nem zárja ki nem zárja ki s annál kevésbbé, minthogy ezeknek tömeges bevándorlásait a maguk érdekében nem tartanám helyesnek. De nem tartanám azt helyesnek a magyar zsidóság érdekében sem. Mert nem lehet kétség az iránt, bármit mondjanak Magyarország közgazdasági viszonyairól, oly nagyon könnyen itt keresni egyáltalában nem lehet, mert közgazdasági viszonyaink olyanok, hogy azok, kik ide jönnek vagyon nélkül, az itteni szokásokat, az itteni nyelvet nem ismerik, bármily buzgók és törekvők legyenek is, itt olyan könnyen megélniük nem lehet. (Egy hang a szélsőbalon: Gödel ezt nem tartja.) Itt nem a zsidó és keresztények közt különbség nincs. Látjuk,hogy a felső megyékből a keresztényekkel együtt hány zsidó család vándorol ki Amerikába, mert ott ínséggel és nyomorral kellett küzdenie ■ másutt kellő létük alapját keresni. De a magyar zsidóság érdekében lévőnek sem tartom a tömeges bevándorlást. A törvényhozás a politikai emanczipácziót határozottan kimondotta s ezzel az emberiség irányában kötelességet teljesített. De a társadalmi emanczipácziót dekretálni nem lehet. A társadalmi emanczipáczió épen attól függ, hogy a zsidóság a magyarságba tökéletesen olvadjon, annak szellemében működjék, mint e hazának többi polgárai. (Élénk helyeslés.) Ez évek óta folyamatban is van, és aki a zsidók ebbeli törekvéseit az utolsó években elfogulatlanul figyelemmel kísérte, csak a legnagyobb elismeréssel nyilatkozhatik ez irányban. (Egy hang a szélsőbalon: Germanizálnak.) Ez nem áll. Az akadémiában csak a minap tartatott egy felolvasás, hol is történt reá hivatkozás, melyben kimutattatott, hogy a fővárosban épen a zsidóság az az elem, mely legnagyobb mértékben magyarosodik (Helyeslés.) s a magyar tudomány, a magyar művészet és a magyar sajtó és irodalom terén mindenütt fényes sikerrel működnek, tehát áll az amit mondtam. (Helyeslés.) Az általam említett feladat nem oly könynyű, mert az ország felső vidékén sok olyan zsidó van, aki nem hogy nem magyarosodnék, mert az igen téves felfogás a t. képviselő urak részéről, kik azt hiszik, hogy azon felső magyarországi zsidók, az ú. n. orthodoxok nem magyarosodnak, vagy nem tudnak magyarosodni, mint Herman képviselő úr mondta. Ellenkezőleg, aki ismeri a felső vidéket, a ki ismeri Bihar, Szabolcs megyéket. (Ellenmondások a szélsőbalon. Felkiáltások: Sáros, Mármaros) Herman képviselő úr azt mondta, hogy az orthodoxok nem magyarosodnak. Ha tehát az orthodoxokról szól, oly megyéket kell felhoznom, hol az orthoxok igen nagy számban vannak. Ha Herman képviselő úr azt mondta volna, hogy a sáros megyei orthodoxok nem magyarosodnak, arra válaszoltam volna, ha lehetett volna, vagy elhallgattam volna. De ő általánosságban az orthodoxokról beszélt, tehát erre azt mondom, hogy Bihar és Szabolcs megyében ahol igen nagy számmal vannak az orthodoxok, annyira, magyarok, hogy az ember ha velük beszél, azt sem tudja, hogy zsidó-e ? (Helyeslés.) És épen ezért kell, hogy egymás irányában is az orthodoxok védelmére álljunk. Mert újabb időben mozgalom támadt, hogy a zsidóságot e kérdésben kért pártra oszszák. Sokan vannak, kik azt mondják, hogy a neológok tisztességes,, derék, jó hazafiak, csak az orthodoxok nem azok. Én leginkább válaszolhatok erre, mert a t. háznak azon tagjai, kik 19 évvel ezelőtt is itt voltak, leginkább tudhatják, hogy én előre figyelmeztettem azon veszélyekre, melyek támadni fognak, ha az orthodoxsoknak törekvéseit, a kultúra és iskola elhanyagolását, papjaiknak túlterjeszkedését a kormány és a törvényhozás védelmeti. Én akkor figyelmeztettem azon tájakra, de kisebbségben maradtam, és épp ezen párt t. tagjai (a baloldali a mutat) szót emeltek akkor az orthodoxok mellett, a vallásszabadság fentartásának alatt (Felkiáltások a szélső baloldalon: Jókai!) És ott tévedés volt, tévedés van ma is. Az orthodoxok és neológok közt én nem ismerek el hitfelekezeti, vallási külömbséget. Különbség van igenis a kultúrában, különbség van abban a merev ragaszkodásban a vallásnak egyes szertartásai iránt, amint különbség van az orthodox katholikus és az indifferens katholikus közt. (Élénk ellenmondás és hosszas nyugtalanság a szélsőbaloldalon. Halljuk! T. ház ! Ezeket bátran felhozhattam ismételve, mert hivatkoztam rá, hogy én ezekre egy évtized előtt utaltam, tehát nem lehet azt mondani, hogy elfogultan ítélek a kérdésben, mert nekem macskazenét rendeztek a fővárosban az orthodoxok 1869-ben, ugyanakkor, midőn a ház egy kiváló tagjának (Közbeszólás a szélsőbalról : Jókai! A jobboldalról: Zsedényi!) fényes fáklyásmenetet rendeztek. (Általános derültség.) De szükségesnek tartom ezt azért is, mert itt mindig a Talmudra történik nagy örömmel és roppant készséggel hivatkozás. Azon két szónok, ki ez iránynak egyedüli képviselője, nagyon szeret hivatkozni egy német úgynevezett tudós könyvére. Istóczy Győző (Közbeszól): Egyetemi tanár! (Derültség.) Wahrmann Mór: Prágai egyetemi tanár és úgynevezett tudós. (Hosszas derültség.) Az ő kitűnő művében: »Der Talmudjude« foglaltatnak mindazok,mik előadattak azon Talmud ellen, kik ahhoz ragaszkodnak. Hogy milyen értéket kell tulajdonítani ezen úgynevezett tudós és prágai tanár iratainak, ha egyátalában 10—20—100 író irataira hivatkozni ’ lehet azzal a joggal, hogy abból határozott következtetést lehet vonni, azt leginkább azzal fogom bebizonyítani, hogy a t. háznak, meglehet, érdekelni fog némelyeket, egynémely dolgot fel fogok olvasni azon tanár irataiból. (Halljuk!) Az ő könyvében: Der Antichrist, mely 1875-ben jelent meg, ezen tanár . .. Istóczy Győző közbeszól: Tudós. (Derültség.) Wahrmann Mór: Megengedem, hogy tudós. Ezt írta a protestantizmusról: Wohin der Protestantismus seinen Fuss setzt, verändert das Gras, güthige Leere, Verwilderung der Sitten, schauerliche Trostlosigkeit der Herzen sind seine Früchte; ein Protestant, der nach Luthers Rezepten lebt, ist ein Ungeheuer Vandalismus und Protestanismus sind identische Begriffe. (Hosszan tartó mozgás. Felkiáltások: Magyarra fordítani! Nem szükséges!) Nem fordítom er, megértették a nélkül is, és meglehet, azt fogja valaki mondani,hogy hamisan fordítottam és elferdítettem. (Zaj a szélsőbaloldalon. Ugyanazon könyvének 79. lapján bátor vagyok a lapra hivatkozni, hogy azok, kik talán érdeklődnek, utánna nézhessenek és ellenőrizhessék idézeteim helyességét a következőt mondott. Ez Amerikáról szól: »Leser, die noch etwa denken möchten, jene Menschen, die sich Reformatoren nannten, hätten irgend welche persönliche Sittlichkeit besessen, oder nur halbwegs erträgliche Lehren geäussert, mögen die Reformationsgeschichte des Herrn von Döllinger durchblättern: Redlichkeit, biehende Protestanten, deren es in diesem Lande (Nordamerika) nicht wenige gibt, werden mit Abschen sich abwenden, wenn sie in Erfahrung bringen was für Schulken jene waren, die den Protestantismus ins Leben riefen. (Hosszan tartó mozgás.) Bocsánatot kérek, ha visszaéltem szólási jogommal, midőn én is idéztem, de a háznak t. elnöke múltkori figyelmeztetése után ezt röviden tettem és nem akartam még többet idézni azon embernek művéből, akire itt hivatkozás történt, a zsidókérdés feszegetése alkalmából. T. hát! Ilyen körülmények között részemről határozott megnyugvást csakis a kérvényi bizottság nyilatkozatában találok és azt mondhatom, hogy e kérdés törvényhozási intézkedéseket semmi tekintetben nem igényel. Nem igényel azért, m°rt amint előadtam, nem óhajtandó, s a mint a kérvényi bizottság t. előadója előadta a községi és honossági törvények kellő biztosítékot nyújtanak az iránt; de nem igényel azért sem, mert — ismételnem kell, amiket más helyen előadni szerencsém volt — t. i. az orosz zsidók eddig egyátalában ide nem jöttek, nem települtek, hogy nekik, de másoknak sincs szándékuk, hogy ide jöjjenek, Így tehát ez a kérdés semmi aktualitással nem bír. Hivatkoztam már a szabadelvű párt konferencziáján — hiszen a lapok hozták a tudósítást, tehát elmondhatom itt is, hogy eddig az orosz zsidók nemcsak tömegesen nem jelentkeztek az országban, lehet egyesek, egyes családok, hogy jelentkeztek, de tömegesen nem. (Egy hang a szélsőbaloldalon: A »Felvidéki Lapok« írták!) Erre is válaszolok. Igaz, a »Felvidéki Lapok« hozták, hogy odajöttek volna, és én akkor rögtön nem maga,hanem egy. képviselőtársam, akinek testvére abban a városban igen tekintélyes közigazgatási tisztviselői állást foglal el, egyenes felszólítást intézett hozzá és azt a választ nyertük, hogy az egész puszta koholmány, hogy ott egy orosz zsidó sincs. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Csodálkozom, hogy a sajtóra és egyes lapok híreire most oly nagy súlyt méltóztatnak fektetni. (Derültség.) Ismétlem, aminek a miniszterelnök úr is kifejezést adott, hogy itt egyátalában nincs orosz zsidó, ide nem jöttek, nem is akarnak ide jönni, nem is akarja senki, hogy ide jöjjenek. Ezt bátor leszek illustrálni. (Halljuk!) Ha az orosz menekülők, akikért igen melegen érzek, akiket a biztos halálra kiadni egyátalában nem akarnék, ha ők egészen magukra volnának hagyva, mint annak idején volt a lengyel menekültek ügye, mint Magyarország szabadság.-,rcza után a magyar menekültek voltak. (Nagy zaj és élénk ellenmondás a szélső bal felől: Halljuk!) hogy senki sem gondoskodnék róluk, akkor könnyen megtörténhetnék, mert a menekülő oda megy a hova mehet, ahogy ide is jönnek. De épen az orosz zsidó