A Hon, 1882. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1882-06-10 / 158. szám

158. szám. 20-dik évfolyam. Szerkesztési irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza» HIRDETÉSEK «mintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Reggeli kiadás: Budapest, 1882. Szombat, junius 10. ii ni h­i i i ii ............... Kiadó-h­ivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épü­let földszint. Előfizetési :Sir: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggel és esti kiadás együtt: 1 hónapra................................................ 5 hónapra *­»• 6 hónapra . ....­­ ..... 18 » Az esti kiadás postai fülönki­kléséért felül­fizetés negyedévenkin ...... 1 » Az előfizetés az év folytén minden hónapban meg­­kezdhető, de ennek bárn­­y napján történik is, min­denkor a tó első napjától szármítatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, június 9. Nem is emlékeznénk meg talán a mai ülésről, ha botrány nem fordult volna azon elő. Nem azért, mintha ennek nagy fontossá­got tulaj­donítnánk, vagy nem tartanók fel­­említésre méltónak azokat a szép beszédeket, miket ma Wahrmann Mórtól, Busbachtól és Irányi Dánieltől lallánk. Mert ha a vitát, mint ilyent vizsgáljuk, ha csak azt tekintjük, mi történt a házban, akkor el kell ismernünk, hogy a mai vita érdekét Wahrmann és Irányi felszólalása adta meg a zsidóügyben. Wahr­­mann szigorúan egy magyar politikus állás­pontjára emelkedett és átalános tetszés közt hangsúlyozt a magyarosodás szükségét és an­nak az idegenek tömeges bevándorlása által való zavarásának megakadályozását, míg Irá­nyi humanistikus, magas felfogásból kiindulva beszélt. Azonban az ülés második részében, a figyelmet a tárgyalástól egészen elvonta a magán­beszélgetés, melyre okot szolgáltatott az a sajnos eset, hogy Istóczy Wahrmannt, beszéde miatt (a könyvtár szobában) tényleg is bántalmazta. E miatt pártunkban oly fel­háborodás keletkezett, hogy Istóczy kényte­len volt bejelenteni a pártkörből kilépését, a képviselőház pedig — egy zárt ülésben tar­tott tanácskozás után — az eset felett, mint a­mely a képviselőház tekintélyét rontja — rosszalását fejezte ki. Reméljük, hogy ez erejét veszi minden következménynek és a képviselőház tekintélye ilyesmitől meg lesz óva. Mert az olyan jelenetek, a­milyenek a gö­rög vagy horvát országgyűléseken előfordultak, nekünk igen sokat ártanának és teljesen meg­szűnnek nemcsak a képviselőház tekintélye, de a szólásszabadság legkiváltságosabb neme, a képviselői szólásszabadság is,ha argumentumok helyett ü­d­egekkel találkoznának a képvise­lők akár a tanácskozói teremben, akár azon nékival. Nem is tulajdonítjuk az egész sajnos esetet egyébnek, mint azon ideges ingerült­ségnek, melyet Istóczy a zsidógyűlölet miatt elsajátított, és mely előadása logikájának ép úgy árt, mint kombinácziói számbavehetősé­­gének. Mert ugyan ki vehet komolyan egy olyan kombinácziót, melyet ő ma ismételten előhozott, t. i. hogy az egész műveit világ zsidósága szállíttassák át Palestinába, elvétet­vén a szultántól ez a tartomány. Maga a terv olyan fantaztikus, hogy csak olyan ember ál­tal pártolható és indítványozható, a­milyen Istóczy. Ha tehát ezzel való foglalkozása any­­nyira idegessé teszi, hogy ellenvéleményt nem csak nem tűr, de abban egyenesen sze­mélyes támadást lát, azon csak sajnálkozni lehet. De a sajnálkozáson is túlmegy az az érzés, melyet érez az ember akkor, midőn látja, hogy valaki a képviselőház tekintélyé­ről és nemcsak az hiedelemről annyira meg­feledkezik, hogy tettlegességre is vetemedik, egy tévesen magára vett vonatkozás miatt, mely, ha egyenesen reá czéloztatott volna is, még­sem jogosította volna őt fel a képviselő­ház tekintélyének megsértésére. Hanem hát nem azért hoztuk fel ez ese­tet itt, mintha annak az egyéni származásán túlmenő fontosságot akarnánk tulajdoníta­ni, de előhoztuk azt azért, mert két irány­ban látunk abban tanulságot. Egyik vo­natkozik a parlamenti illemre átalában, a másik a zsidókérdéssel összefüggő fanatiz­musra. Az utóbbinak, mint minden faj- és osztálygyűlöletnek természetében van a ki­zárólagosság, türelmetlenség, mely, úgy lát­­szik, még mivelt embereket is képes tettle­­gességekre ragadni, mennyivel könnyebben ragadhatja erre a föld népét ; tehát mennyi­vel inkább kell óvni ezt oly eszméktől, me­lyek ily fanatizmusra képesek vezetni. Másik tanulság pedig van a parlamenti viszonyokra nézve. Mert az tagadhatatlan, hogy főleg az ellenzék soraiból gyakran hal­lunk olyan támadásokat, melyek már nem annyira argumentumokhoz, mint becsületbe vágó fegyverekhez hasonlítnak. Különösen pedig tagadhatatlan az, hogy a parlament tekintélyére legkevesebbet adnak azok, kik nem ragadtatták ugyan magukat tettleges­ségre a folyosón , de az átok és elítélés min­den kíméletlen módját alkalmazták az ellen­­véleményüekre. És így a népnek adtak egy olyan fogantyút, mely könnyen összekötheti a szót a tettel. Szerencse, hogy sem zsidó­baj­szra, sem más kitörésekre a népet bírni nem lehet, a­mi bizony csak a nép érdeme és nem úgynevezett vezéreié, ezeknek kellene józanságot tanulniok a néptől. A­mi az érdemleges vitát illeti, az sze­rencsére véget ért ma. Alkalmat adva Tiszá­nak, az esti ülésben is egy igen fontos nyi­latkozat tételére, miből kitűnik, hogy a kor­mány befelé és oly erélylyel kész a rendet megóvni, az ország érdekét a humanizmusévá egyeztetni; de kifelé is, már­is tett nemzetközi lépéseket, hogy az orosz zsidók kivándorlása tőlünk eltereltessék , illetőleg annak okai magában Oroszországban megszűnjenek. De ha az utóbbi nem is sikerülne, akkor sem az erőszakhoz, hanem a nem költséges huma­nisztikus eszközökhez kell folyamodni és ez a kormány álláspontja. Átalános helyeslésre talált az. Valamint különösen nagy tetszést aratott Tisza végszava, midőn múltját tárta föl, a végnélküli közbekiáltások által provo­kálva. Erő és méltóság volt szavában, me­lyek mély hatást tettek mindenkire. A több­ség nagy volt. — A főrendiház folyó évi junius hó 10-én 1 óra­kor ülést tart. — Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletét Vizsolyi elnök megnyit­ván, bejelenti, hogy Istóczy Győző képviselő a szabadelvű párt több előkelő tagja előtt azt nyilvá­nította, hogy a szabadelvű pártból kilép. Az elnök e jelentése tudomásul vétetvén, az értekezlet véget ért. — K­á 1r­a­y Béni közös pénzügyminiszter, ki holnap Bécsbe visszautazik, ma a szabadelvű párt köz­helyiségeiben megjelent és ott hosszasabban időzött.­­ A kereskedelmi minisztérium­ban Matlekovics államtitkár elnöklete alatt ma délben megtartatott az uj vámtarifa által a sta­­tisztikai áruforgalmi kimutatások tekin­tetében feltételezett különböző módosítások tárgyá­ban egybehívott értekezlet. A tanácskozás folyamá­ban megállapíttattak az e módosítások iránt teendő rendeleti intézkedések, melyek rövid idő alatt ki is fognak bocsáttatni.­­ Az osztrák államvasuttal kö­tött szerződéshez csatolt pótszerző­dés s több melléklet tegnap este íratott alá. Az osztrák államvasut igazgatótanácsa ma délután ülést tartott, melyben be lett jelentve, hogy a szer­ződés a magyar kormány részéről aláíratott s hogy a a holnapi közgyűlésre az összes előterjesztések elő vannak készítve.­­ A délmagyarországi telepítés ügyében tudvalevőleg Párdány községben népgyűlést tartottak, melyben elhatározták, hogy S­z­a­p­á­r­y Gyula gr. pénzügyminiszternek küldöttségileg mon­dassák köszönet, Nagy Györgynek kormánybiztossá való kineveztetéséért. A küldöttség V­é­g­h Károly vezetése alatt ma reggel érkezett Budapestre és a következő tagokból áll: Szlatek János, Popovits Dá­vid, Stassik János, Petri György, Schikhoffer Le­­nard, Achenbach Vilmos, Todorov Gyuka, Mersdorf Márton, Borbély József és Schneider Miklós. A kül­döttséget Csávossy országgyűlési képviselő fogja be­mutatni a pénzügyminiszternek. — Elvi jelentőségű határozatot hozott Pes megye mai közgyűlése a körorvosi állás minősítése ügyében. A »községek rendezéséről« szóló 1871. XVIII. törvényczikk 74. §-a s az ezt idéző 1876. XIV. törvényezik 143. §-a ugyanis világosan meghatározzák, hogy orvosnak csak az választatik meg, ki a magyar államban érvényes oklevéllel bir s egy évi gyakorlatot mutat ki.« A »közegészségügy rendezéséről« szóló 1876. XIV. törvényezikk 43. §-a pedig világosan meghatározza, hogy Magyarországon orvosi gyakorlatot csakis valamely magyar egyete­men nyert vagy honosított külföldi orvostudori diplo­mával biró egyén űzhet. Mind­ennek daczára a váczi szolgabiró pályázatra bocsájtott egy fiatal orvost, ki a jelen év márczius 25-én nyerte orvostudori diplo­máját. Földváry alispán méltán megrótta az általa előre figyelmeztetett váczi alszolgabiró ez eljárását és a megye egyhangúlag megsemmisíté a törvénytelen választást, melynek jelenlévő rendezői egy hangot sem tudtak felhozni védelmére. — C­z­a c­k­i legközelebb végbemenendő visz­­szahivatása a párisi nuncziaturáról — mint a fran­­czia fővárosból jelentik — megállapított dolog. C z a c k­i a franczia ultramontánok szerint nem elég határozottan lépett fel a köztársasági kormány ellen, ezért visszahivatását szorgalmazták a Vatikánban, mely XIII. Leónál eleinte ellenállásra talált, de végre helybenhagyatott, nehogy a franczia papság lehangoltassék. A franczia kormány az eseményekről értesülve, a Vatikánnak félhivatalosan tudtára adta, hogy ha részéről megkezdetnek az ellenségeskedések, nem fogja megakadályozhatni, ha a parlament még szigorúbb rendszabályokat fog elhatározni. Egiptomi okmányok. A jún. 3-ai török körjegyzéket, mely a konfe­­renczia-j­avaslat visszautasítását tartalmazza, már kö­zöltük. Ma néhány más diplomácziai okirat fekszik előttünk, melyek az egiptomi ügyeket illetik és aktuá­lis érdeküek. Mindenekelőtt a porta körjegyzéke kül­földi képviselőihez, melyben a hatalmak értésére adja a biztosok kiküldését. Ez is jun. 3-iki keletű, és igy hangzik : »Egymásután küldött sürgönyeim, melyeket ön a kormánynak, melynél hitelesítve van, közvetíteni meg volt bízva, mint remélem, teljesen megismertet­ték önt a császári ottomán kormány nézeteivel és in­­tenczióival az egiptomi ügyekről. A rendet és a status quo-t fentartani e tartományban, mely az ottomán birodalom kiegészítő részét képezi és a khedive tekin­télyét ismét megerősíteni, ezek azok a megfontolások, melyek által magunkat mindig vezettettük, különben oly megfontolások, melyek lényegileg a szuverén udvar jogaiból és kötelességeiből erednek. Hogy e­­zért le­hető gyorsan és hathatósan elérje, a császári kor­mány elhatározta, hogy egy állami főtisztviselőt, Dervis pasát küldi Egiptomba. A szükséges uta­sítások a fent említett értelemben a marsallnak meg­adattak. Már ma hagyja el Konstantinápolyt, hogy rendeltetési helyére menjen. Szíveskedjék a jelenlegi sürgönyt­ő exczellencziájával ... közölni.« A jegyzék­váltás, mely a khedive és A­r­a­b­i pasa közt az alexandriai tengerparti erődítésekre vo­natkozólag folyt, a következő: A khedive Arabi pasához. Kairó, jun. 5. »Ma a magas portától oly tartalmú táviratot kaptunk, hogy a brit felség külügyminisztere a lon­doni ottomán nagykövetet értesítette, hogy az egip­tomi katonák az alexandriai kikötőkben előkészüle­teket tesznek, melyek az angol-franczia hajórajra nézve veszedelmes jellegűek, és hogy, ha ezek az elő­készületek keresztül fognak vitetni, könnyen sajnála­tos következményeket idézhetnének elő a hajózás és az erődítések közt. Az angol miniszter azután óhaját fejezte ki, hogy ez erődök konstrukc­ióját szüntessék meg, mert, ha csak egyetlen lövés létetnék is, ez az angol nép közt oly izgatottságot idézne elő, hogy ő felsége kormánya nem állhatna ellen a közsürgetés­nek és arra érezhetné magát indíttatva, hogy Fran­­cziaországgal fegyveres intervenczióra egyesüljön. En­nek következtében ő felsége a szultán kérdi, való-e ez az előadás, tényleg előkészítenek-e ily erődítéseket és ha ez áll, óhajtja, hogy a munkálatokat azonnal szüntessék meg és, hogy azonnal tudósítsák őt, hogy parancsának eleget tettek. Jóllehet ezt a táviratot csak reggel 2 órakor kaptuk meg, már egy második érke­zett meg, mely a választ sürgeti. Ezért felhívjuk önt, hogy e dekrétum megkapása után sürgönyözzön az illető személyeknek, hogy minden erődítési munká­latokat szüntessenek be, hogy így tegyenek a szultán császári rendeletéhez képest és az átadó által értesít­senek, hogy a szükséges utasításokat kiosztották, hogy ezt közöljük a szultánnal, a ki a válaszra vár.« Tisztjeivel való három órai megfontolás után Arabi pasa válaszolt, azt állitván, hogy csak kö­­közönséges és elengedhetetlen javításokról van szó s azután igy folytatja: »Megjegyzem fenségednek, hogy ezek a folyta­tólagos javítások az egyetlen eszköze az egyiptomi ottomán nemzet izgatottságának és a nyugtalanko­dás lecsillapításának, mely egy angol hajórajnak az angol részekben való jelenléte által idéztetik elő, a hadműveletek által, melyeket a kikötőn belül és kívül eszközölnek és az ismételt közeledések által a tenger­parthoz, szemben az erődítésekkel. Ezek oly tények, melyek valódi fenyegetéseknek tekintendők, melyek az egiptomi nemzet kedélyeit felizgatták és nagy izgatottságot idéztek elő. Mindazáltal fenséged ren­deletének végrehajtásában, mely fenséges uralkodónk a minden hívők ura szuverén akaratán alapszik, el­rendeltük, hogy a nevezett javítások beszü­ntetendők és ama kérést tettük hozzá, hogy az idegen hajó­rajok küldessenek el, hogy a következmények elke­­rültessenek, melyek a kölcsönös izgatottságból kelet­kezhetnének. Országgyűlés. A képviselőhöz ülése június 9-én. (Folytatás esti lapunkhoz.) Wahrmann Mór: T. ház! (Halljuk!) Azt hi­szem, nem fogja a t. ház rossz néven venni, ha a par­­l­amentáris szokástól eltérve, az előttem szólt képvi­selő nyilatkozatára nem reflektálok. Olyan ember, a­ki a házban az ultima ráczióról szól, a­ki nem elégszik meg imitt-amott egy csomó zsidónak megölésével, hanem ennél többet vár, a­ki határozottan azt nyilat­koztatja ki, hogy e’est la guerre, ez a háború, határ­talan háborúra izgat, az, megengedem, hogy mint képviselő, az inmunitás védpajzsa alatt ily szónokla­tokat e házban mondhat, de­ jogot arra, hogy én vele szóba álljak, nem tarthat. (Élénk helyeslés.) Egyáltalában nem volt elhatározott szándékom, te­hát, hogy a szőnyegen levő kérdéshez szóljak. A vita folyamától tettem függővé, hogy abban részt ve­­gyek-e , és csak akkor véltem helyén­valónak abban részt venni, ha oly nézetnyilvánításra, oly nyilatko­zatra volna szükség, mely határozottan csak általam tehető meg. De azon méltó szónoklatok után, melyek e házban tegnapelőtt tartottak, a t. miniszterelnök úrnak hatásos nyilatkozata, a képviselőház t. elnöké­nek enuncziácziója, Somssich Pál t. képv. társam lelkes szavai után nekem erre most már szükségem nem volna. És most csak azért érzem magamat indíttatva arra, hogy mégis szót kezdjek, mert a t. miniszterel,­nök úr tegnapelőtti beszédében, midőn azt mondta, hogy az orosz zsidók tömeges bevándorlását az or­szágba senki sem óhajtja, s mint ő hiszi, a magyaror­szági zsidók sem óhajtják, némileg reám tekintett. Meglehet, hogy tévedtem e tekintetben, en­nél fogva kötelességemnek tartom erre nézve nyi­latkozni, (Halljuk!) nem mintha megbízatásom vol­na a magyar zsidók részéről, vagy mintha egyál­talában jogom volna a magyar zsidók nevében szó­lani, erre jogom nincs, mert a magyar zsidóságnak erre hivatalos közege nincs. A magyar zsidóságnak és általában a zsidóságnak a világon semmi olyan szervezete nincs, mely nevükben fellépésre valakit feljogosíthatna. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Én te­hát csak a magam nézetét leszek képes kifejezni. Meglehet, hogy egy értelemben vagyok többi bará­taimmal is. Én e kérdésben a legnagyobb tárgyilagos­sággal és elfogulatlansággal fogok szólani, megkönnyí­tette e tekintetben törekvéseimet azon körülmény, hogy azon szónoklat, a­melyet tegnapelőtt Ónody képviselő úr tartott, általános visszatetszéssel talál­kozott a házban. (Élénk helyeslés.) Szigorúan a kér­déshez akarok tehát szólani. (Halljuk.) Mi történt Oroszországban ? Az orosz nép barba­rizmusa és vandalizmusa,karöltve az ottani bürokráczia kapzsiságával és korrupcziójával, mely a zsidóságnál elegendő kielégítést nem talált,s melyhez hozzájárult az ottani kormány qualifikálhatatlan eljárása, kitette az ottani zsidókat a legnagyobb fosztogatásoknak, tűz­­zel-vassal való pusztításnak, életük fenyegetésével, úgy, hogy nagy részük, csak hogy puszta életét meg­mentse, onnan elmenekül. Azok száma, kik onnan elmenekültek, azon kutforrások szerint, melyek ren­delkezésemre állanak, 25—30.000. (Egy hang a szél­sőbalról : Elég sok.) Ezekhez Oroszország geográfiai fekvésénél fogva első­sorban a határon át Galicziá­­nak egyik városába, Brodyba kellett a határon át menekülniük. A kérdés most az, vajjon­ általában kívánatosnak kell-e tartanunk idegen fajnak tömeges bevándorlá­sát Magyarországba. Szándékosan úgy teszem fel a kérdést. (Felkiáltások a szélsőbalon Mi is így tesz­­szük fel.) Nem mondom, hogy orosz zsidók bevándor­lását, hanem általában idegen elemek tömeges be­vándorlását, czélszerűnek, hasznosnak tartom-e Ma­gyarországon. (Felkiáltások a szélsőbalon: Mi is igy teszszü­k fel.) És így vetve fel a kérdést, azt hiszem, ki lesz kerülve minden ellenszenv és rokonszenv. (He­lyeslés.) Ez által helyes ítéletre, nem pedig előíté­letre jutunk. (Elénk helyeslés.) És így felvethetőnek azért is tartom a kérdést, minthogy Szatmár megye közönsége maga is azt mond­ja kérvényében, és másutt is felvettetik, hogy lehet­nek olyanok, a­kik előbb közgazdasági szempontból, miután némely vidéken a lakosság nem elég sűrű, kérdés alá jöhet, hogy nem óhajtandó-e a bevándor­lás. Én részemről határozottan azt mondom, hogy azt czélszerűnek és hasznosnak nem tartom. (Élénk helyeslés.) Nem tartom ezt czélszerűnek és hasznosnak a tömeges bevándorlást és tömeges megjelenését bár­mely idegen elemnek. (Helyeslés) legyen az — ismét­lem — orosz zsidó, vagy orosz nihilista, legyen az német szocziáldemokrata vagy irhoni, fénn, legyen az szerb, oláh vagy szász. (Élénk helyeslés.) És­pedig azért, mert Magyarország jelen helyzetében az ily tömeges bevándorlást az állam czéljainak koc­kázta­­tása nélkül eltűrni nem lehet. (Helyeslés.) Mert Magyarországnak mindenek előtt az a feladata, hogy a­ magyar állam tökéletes magyar állammá váljék. (Élénk helyeslés. Egy hang a szélső­balról . Törekedjenek arra a zsidók is.) Törekedjenek igen is ezek is. És, hogy tökéletes magyar állammá váljék, nem elégséges az, hogy minden egyes elemnél legerősebb legyen benne a magyar. Én nem irtózom a statisztika felhasználásától, mint egyik tegnapelőtt előttem szólott­­. képviselő úr. Hanem kell, hogy a magyar elem erősebb legyen, mint valamennyi más eleme az országnak együtt véve, mert csak a magyar­ságnak legnagyobb terjedése, a magyar elemnek minden más elem fölötti fölülkerekedése adja meg a­ magyar állam létjogát, létokát és biztosítja létét. (Élénk helyeslés.) Mint tudjuk, ezen a téren az utolsó évtizedben az országban határozottan nagy előrelépés történt. (Helyeslés.) De ez még mindig nem elegendő, még mindig nem sikerült egészen minden idegen nemzetiséget asszimilálni, meglehet, törvényeink elégtelensége, meg­lehet, társadalmunk közönye folytán, meglehet, más okok miatt. (Helyeslés.) Határozottan oda kell töre­kednünk, hogy az asszimiláczió megtörténjék és min­dent el kell távolítanunk, a­mi ezen asszimilácziót gá­tolja. (Helyeslés.) Minthogy pedig minden új elemnek az országba való tömeges bevándorlása ezt határozot­tan gátolná és akadályozná, én részemről ezt pártolan­dónak nem tartom. (Helyeslés.) Hogy félre ne értessem, kimondom, hogy én nem vagyok chauvinista és azzal, hogy a tömeges be­vándorlás ellen szólok, nem ítélem el az egyenkénti bevándorlást, minthogy nem irtózom attól, hogy egye­sek, kik vagyonnal, munkaképességgel, szellemi tőké­vel az országba bevándorolni akarnak és bizonyos határozott czélok eszközlésére itt letelepedni akarnak, új hazát keresve, ezt tehessék és nem kívánom hogy attól elzárassanak. Azonban azt, hogy a bevándorlás tömeges le­gyen, azt Magyarország közgazdasági viszonyai hatá­rozottan meg nem engedik. (Helyeslés.) Midőn nem óhajtom az idegen elemek tömeges bevándorlását, azt bátran kimondhatom a nélkül, hogy azon vádnak tenném ki magamat, mint ha azon szerencsétlen hitsorsosaim iránt a legnagyobb részvétet ne érezném. Az egyik a másikat nem zárja ki nem zárja ki s annál kevésbbé, minthogy ezeknek tömeges bevándor­lásait a maguk érdekében nem tartanám helyesnek. De nem tartanám azt helyesnek a magyar zsidóság érdekében sem. Mert nem lehet kétség az iránt, bár­mit mondjanak Magyarország közgazdasági viszonyai­ról, oly nagyon könnyen itt keresni egyáltalában nem lehet, mert közgazdasági viszonyaink olyanok, hogy azok, kik ide jönnek vagyon nélkül, az itteni szokásokat, az itteni nyelvet nem ismerik, bármily buz­gók és törekvők legyenek is, itt olyan könnyen meg­élniük nem lehet. (Egy hang a szélsőbalon: Gödel ezt nem tartja.) Itt nem a zsidó és keresztények közt különbség nincs. Látjuk,hogy a felső megyékből a keresztényekkel együtt hány zsidó család vándorol ki Amerikába, mert ott ínséggel és nyomorral kellett küzdenie ■ másutt kellő létük alapját keresni. De a magyar zsidóság érdekében lévőnek sem tartom a tömeges bevándorlást. A törvényhozás a politikai emanczipácziót határozottan kimondotta s ezzel az emberiség irányában kötelességet teljesített. De a társadalmi emanczipácziót dekretálni nem lehet. A társadalmi emanczipáczió épen attól függ, hogy a zsidóság a magyarságba tökéletesen olvad­jon, annak szellemében működjék, mint e hazának többi polgárai. (Élénk helyeslés.) Ez évek óta folya­matban is van, és a­ki a zsidók ebbeli törekvéseit az utolsó években elfogulatlanul figyelemmel kísérte, csak a legnagyobb elismeréssel nyilatkozhatik ez irányban. (Egy hang a szélsőbalon: Germanizálnak.) Ez nem áll. Az akadémiában csak a minap tartatott egy felolvasás, hol is történt reá hivatkozás, melyben kimutattatott, hogy a fővárosban épen a zsidóság az az elem, mely legnagyobb mértékben magyarosodik (Helyeslés.) s a magyar tudomány, a magyar művé­szet és a magyar sajtó és irodalom terén mindenütt fényes sikerrel működnek, tehát áll az amit mond­tam. (Helyeslés.) Az általam említett feladat nem oly köny­­nyű, mert az ország felső vidékén sok olyan zsidó van, a­ki nem hogy nem magyarosod­­nék, mert az igen téves felfogás a t. képviselő urak részéről, kik azt hiszik, hogy azon felső magyar­országi zsidók, az ú. n. orthodoxok nem magyarosod­nak, vagy nem tudnak magyarosodni, mint Herman képviselő úr mondta. Ellenkezőleg, a­ki ismeri a felső vidéket, a ki ismeri Bihar, Szabolcs megyéket. (El­­lenmondások a szélsőbalon. Felkiáltások: Sáros, Mármaros) Herman képviselő úr azt mondta, hogy az orthodoxok nem magyarosodnak. Ha tehát az or­­thodoxokról szól, oly megyéket kell felhoznom, hol az orthoxok igen nagy számban vannak. Ha Herman képviselő úr azt mondta volna, hogy a sáros megyei orthodoxok nem magyarosodnak, arra válaszoltam volna, ha lehetett volna, vagy elhallgattam volna. De ő általánosságban az orthodoxokról be­szélt, tehát erre azt mondom, hogy Bihar és Sza­bolcs megyében a­hol igen nagy számmal vannak az orthodoxok­, annyira, magyarok, hogy az ember ha velük beszél, azt sem tudja, hogy zsidó-e ? (Helyeslés.) És épen ezért kell, hogy egymás irányában is az orthodoxok védelmére álljunk. Mert újabb időben mozgalom támadt, hogy a zsidóságot e kérdésben kért pártra oszszák. Sokan vannak, kik azt mondják, hogy a neológok tisztességes,, derék, jó hazafiak, csak az orthodoxok nem azok. Én leginkább válaszolhatok erre, mert a t. háznak azon tagjai, kik 19 év­vel ezelőtt is itt voltak, leginkább tudhatják, hogy én előre figyelmeztettem azon veszélyekre, melyek támadni fognak, ha az orthodoxsok­­nak törekvéseit, a kultúra és iskola elh­­anyagolá­­sát, papjaiknak túlterjeszkedését a kormány és a törvényhozás védelmeti. Én akkor figyel­mez­tettem azon tájakra, de kisebbségben maradtam, és ép­p ezen párt t. tagjai (a baloldali a mutat) szót emeltek akkor az orthodoxok mellett, a vallás­szabadság fentartásának alatt (Felkiáltások a szél­ső baloldalon: Jókai!) És ott tévedés volt, téve­dés van ma is. Az orthodoxok és neológok közt én nem ismerek el hitfelekezeti, vallási külömbséget. Különbség van igen­is a kultúrában, különb­ség van abban a merev ragaszkodásban a val­lásnak egyes szertartásai iránt, amint különbség van az orthodox katholikus és az indifferens katholikus közt. (Élénk ellenmondás és hosszas nyugtalanság a szélsőbaloldalon. Halljuk!­ T. ház ! Ezeket bátran felhozhattam ismételve, mert hivatkoztam rá, hogy én ezekre egy évtized előtt utaltam, tehát nem lehet azt mondani, hogy el­fogultan ítélek a kérdésben, mert nekem macskazenét rendeztek a fővárosban az orthodoxok 1869-ben, ugyanakkor, midőn a ház egy kiváló tagjának (Köz­­beszólás a szélsőbalról : Jókai! A jobboldalról: Zse­­dényi!) fényes fáklyásmenetet rendeztek. (Általános derültség.) De szükségesnek tartom ezt azért is, mert itt mindig a Talmudra történik nagy örömmel és roppant készséggel hivatkozás. Azon két szónok, ki ez irány­nak egyedüli képviselője, nagyon szeret hivatkozni egy német úgynevezett tudós könyvére. Istóczy Győző (Közbeszól): Egyetemi tanár! (Derültség.) Wahrmann Mór: Prágai egyetemi tanár és úgy­nevezett tudós. (Hosszas derültség.) Az ő kitűnő mű­vében: »Der Talmudjude« foglaltatnak mindazok,­­mik előadattak azon Talmud ellen, kik ahhoz ragasz­kodnak. Hogy milyen értéket kell tulajdonítani ezen úgynevezett tudós és prágai tanár ira­tainak, ha egyátalában 10—20—100 író iratai­ra hivatkozni ’ lehet azzal a joggal, hogy abból határozott következtetést lehet vonni, azt leg­inkább azzal fogom bebizonyítani, hogy a t. háznak, meglehet, érdekelni fog némelyeket, egynémely dolgot fel fogok olvasni azon tanár irataiból. (Halljuk!) Az ő könyvében: Der Antichrist, mely 1875-ben jelent meg, ezen tanár . .. Istóczy Győző közbeszól: Tudós. (Derültség.) Wahrmann Mór: Megengedem, hogy tudós. Ezt írta a protestantizmusról: Wohin der Protestantis­mus seinen Fuss setzt, verändert das Gras, güthige Leere, Verwilderung der Sitten, schauerliche Trost­losigkeit der Herzen sind seine Früchte; ein Protes­tant, der nach Luthers Rezepten lebt, ist ein Unge­heuer Vandalismus und Protestanismus sind iden­tische Begriffe. (Hosszan tartó mozgás. Felkiáltások: Magyarra fordítani! Nem szükséges!) Nem fordítom er, megértették a nélkül is, és meglehet, azt fogja va­laki mondani,hogy hamisan fordítottam és elferdítet­tem. (Zaj a szélsőbaloldalon. Ugyanazon könyvének 79. lapján bátor vagyok a lapra hivatkozni, hogy azok, kik talán érdeklődnek, utánna nézhessenek és ellenőrizhessék idézeteim helyességét a következőt mondott. Ez Amerikáról szól: »Leser, die noch etwa denken möchten, jene Menschen, die sich Reformatoren nannten, hätten irgend welche persönliche Sittlichkeit besessen, oder nur halbwegs erträgliche Lehren geäussert, mögen die Reformationsgeschichte des Herrn von Döllinger durchblättern: Redlichkeit, biehende Protestanten, deren es in diesem Lande (Nordamerika) nicht we­nige gibt, werden mit Abschen sich abwenden, wenn sie in Erfahrung bringen was für Schulken jene waren, die den Protestantismus ins Leben riefen. (Hosszan tartó mozgás.) Bocsánatot kérek, ha visszaéltem szólási jogom­mal, midőn én is idéztem, de a háznak t. elnöke múlt­kori figyelmeztetése után ezt röviden tettem és nem akartam még többet idézni azon embernek művéből, a­kire itt hivatkozás történt, a zsidókérdés feszege­­tése alkalmából. T. hát! Ilyen körülmények között részemről határozott megnyugvást csakis a kérvényi bizottság nyilatkozatában találok és azt mondhatom, hogy e kérdés törvényhozási intézkedéseket semmi tekintet­ben nem igényel. Nem igényel azért, m°rt a­mint elő­adtam, nem óhajtandó, s a mint a kérvényi bizottság t. előadója előadta a községi és honossági törvények kellő biztosítékot nyújtanak az iránt; de nem igényel azért sem, mert — ismételnem kell, a­miket más he­lyen előadni szerencsém volt — t. i. az orosz zsidók eddig egyátalában ide nem jöttek, nem települtek, hogy nekik, de másoknak sincs szándékuk, hogy ide jöjjenek, Így tehát ez a kérdés semmi aktualitással nem bír. Hivatkoztam már a szabadelvű párt konfe­­rencziáján — hiszen a lapok hozták a tudósítást, te­hát elmondhatom itt is,­­ hogy eddig az orosz zsi­dók nemcsak tömegesen nem jelentkeztek az ország­ban, lehet egyesek, egyes családok, hogy jelentkeztek, de tömegesen nem. (Egy hang a szélsőbaloldalon: A »Felvidéki Lapok« írták!) Erre is válaszolok. Igaz, a »Felvidéki Lapok« hozták, hogy odajöttek volna, és én akkor rögtön nem maga,hanem egy­­. képvi­selő­társam, a­kinek testvére abban a városban igen tekintélyes közigazgatási tisztviselői állást foglal el, egyenes felszólítást intézett hozzá és azt a választ nyertük, hogy az egész puszta koholmány, hogy ott egy orosz zsidó sincs. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Csodálkozom, hogy a sajtóra és egyes lapok híreire most oly nagy súlyt méltóztatnak fektetni. (De­rültség.) Ismétlem, a­minek a miniszterelnök úr is kife­jezést adott, hogy itt egyátalában nincs orosz zsidó, ide nem jöttek, nem is akarnak ide jönni, nem is akarja senki, hogy ide jöjjenek. Ezt bátor leszek il­­lustrálni. (Halljuk!) Ha az orosz menekülők, a­kikért igen melegen érzek, a­kiket a biztos halálra kiadni egyátalában nem akarnék, ha ők egészen magu­kra volnának hagyva, mint annak idején volt a lengyel menekültek ügye, mint Magyarország szabadság.-,r­­cza után a magyar menekültek voltak. (Nagy zaj és élénk ellenmondás a szélső bal felől: Halljuk!) hogy senki sem gondoskodnék róluk, akkor könnyen meg­történhetnék, mert a menekülő oda megy a hova me­het, a­hogy ide is jönnek. De épen az orosz zsidó

Next