A Hon, 1882. augusztus (20. évfolyam, 210-239. szám)
1882-08-01 / 210. szám
210. szám. 20-dik évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1882. Kedd, augusztus 1. Szerkesztési Irodát Barátok-tere, Athenaeum-épület A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el . Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok- tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint-Előifizetési 1 3 is: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra................................ . . • . Sitt 8 hónapra ........................... 6 » 6 hónapra NI p Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ....... » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Előfizetési felhívás 1882 .d ik XX-dik évi folyamára. Előfizetési ára: Egy hó...- ra 2 frt Évnegy de . . . • 6 » Félévre . • • • • 12 » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés év negyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestré A HON kiadó-hivatalába (Barátok-tere Athenaeum-épület) küldendő A HON kiadó-hivatala. Budapest, Július 31. Siralmasabb sors alig ért valaha kormányt, mint múlt szombaton a Freycinet-kabinetet, melynek egiptomi hiteljavaslatát a franczia képviselőház 450 szavazattal 75 ellenében elvetette, tehát demonstrativ nagy többséggel buktatta meg. Már előzőleg a bizottság sem fogadta el a 94 millió frankról szóló javaslatot s igy a kormányválság már előre vetette árnyékát. Freycinet apellált a bizottságtól a kamarára s fölveté a bizalmi kérdést, de mint a példa mutatja, a legnagyobb sikertelenséggel. Freycinet legkomolyabb érveit gúnynyal fogadták. Pedig tény az, hogy a konstantinápolyi konferenczián egyesült hatalmak sem Angliának, sem Francziaországnak mandátumot nem adtak az egiptomi tulajdonképi fegyveres intervenczióra s igy Francziaországnak, mint kontinentális hatalomnak óvatosabbnak kell lenni a külpolitikai atkczióknál, mint Angliának. Francziaország »háta fedezve nem lévén«, a Freycinet kormány, melynek minden tagja e kérdésben szolidaritást vállalt, csak azt választotta, amit az adott viszonyok között józanon és eszélyesen választania lehetett, a Suez-csatorna megszállását s ezáltal a hajózás szabadságának biztosítását. Tehát gondoskodva lett volna a franczia érdekek megvédéséről, anélkül, hogy az ország veszedelmes komplikácziókba bonyolította volna magát. Teljesen abszentálni ismét nem lehetett Francziaországnak, mely Egiptomban és illetőleg a Suez-csatornánál anyagilag érdekelve van. De hát a kormány ezen álláspontja, mely lehetőleg minden körülmény és tekintet számbavétele mellett állapíttatott meg, nem tetszett sem a teljes be nem avatkozás, sem pedig az erőteljes intervenczió híveinek, kiknek e kérdésben homlokegyenest ellenkező állásponton levő híveiből alakult meg a momentán roppant többség. Elég az hozzá, hogy egy nevezetes kolakczió közepette, midőn a franczia kormány más hatalommal eziránt már megállapodásra is jutott volt, Francziaország a szombati szavazás következtében meg van bénítva, tétlenségre kárhoztatva, tekintélyes kormánya, mely kiváló kapacitásokat egyesített magában, csúffá téve a világ előtt. Átalában az utolsó napokban a franczia állhatatlanság önmagát felülmúlni igyekezett. Előbb megszavazták a kormánynak az egyptomi hitelt, pár nap múlva megbuktatták a párisi maire-kérdésben, reá következő napon bizalmat szavaztak neki, hogy aztán szombaton óriási többséggel ismét megbuktassák. Ha csak tisztán belpolitikai kérdések támasztanának Francziaországban ilyen, merőben kiszámíthatlan hangulatváltozásokat és kormánykríziseket, már akkor is káros hatást gyakorol kifelé e páratlan bizonytalanság a kormányzatban s e hatásnak annál kedvezőtlenebbnek kell lenni, ha az órárólórára és napról - napra történő válságok katakczió közepette mennek végbe. Radikálisok vitték a nagy szót a Freycinet-kormány megbuktatásakor s midőn Clémenceau vergődik vezérszerepre a franczia képviselőházban, Grévy köztársasági elnöknek majdnem emberfeletti dolga lesz, alkalmas egyének kezébe adni az ország kormányzatát, hogy veszélyes végletek felé ne vitessék. Mint mondák, az a 450 tagból álló szombati többség két egészen ellentétes csoportból alakult s csak addig képezett többséget, mig megbuktató a Freycinet-kormányt, mihelyt új kormány alakul, ismét felbomlik elemeire: intervenczió és non-intervenczió hiveire. A középutat a kettő között megkisérlette Freycinet, de mint látjuk nem sikerült neki. Másnak sem fog sikerülni. Hogy aztán ilyen körülmények között, miután Francziaországnak az ügy akut jellegénél fogva mégis csak szint kell vallania az egiptomi kérdésben, mikép fogja Grévy megoldani a kormányválságot, azt most valóban nagyon nehéz volna megmondani. Elég az hozzá, hogy a franczia védelemre a Suez-csatornán ez idő szerint biztosan számítni nem lehetvén, a párisi válságokból lehet megmagyarázni, hogy Berlin felől most azt a tervet pengetik, hogy a Suez-csatorna hajózási szabadságának és forgalmának biztosítására közös, európai intézkedések tétessenek, mellőzvén az egyes hatalmak külön védekezési velleitásait. Hát már ebben is lehet látni, minő hatást és befolyást gyakorolt az európai koncertre a franczia kormányválság. Freycinet szerint Francziaország tisztességes szerepet játszott volna e kérdésben, a párisi válság után már valószínűleg csak a többi hatalmakhoz sorakozva tehet valamit, nem önállólag, de karöltve azokkal és megkötve. Szóval, a mérséklet és higgadt megfontolás szelleme, az állandóság hovatovább mindinkább eltűnni látszik a franczia parlamentből. A radikális irány igen elhatalmasodott s nagy kérdés, hogy a parlament feloszlatásával is segíthetne-e Grévy valamit a bajon. Valószínűbb, hogy nem. És ez esetben a feloszlatás annyival kevésbé volna ajánlatos, mert az új választások kiírása és megejtése, el is tekintve azok esetleges eredményétől, több időt venne igénybe, mint amennyit az ország kár nélkül elmulaszthat most, midőn egy törésre vitt külpolitikai kérdésben, mely által érdekelve van, mielőbb és mindenesetre jobbra vagy balra állást foglalnia kell. A kereskedelmi minisztérium az őszi ülésszak folyamában a »B. K.« értesülése szerint a kereskedelmi és iparkamarák ügyében törvényjavaslatot szándékozik a képviselőház elé terjeszteni. E törvényjavaslattal a kereskedelmi s iparkamarák teljes reformja szándékoltatik a kamarai kerületek egyidejű új beosztása, illetve szaporításával. — Németország magatartásáról az egiptomi kérdésben a »Nat. Ztg.« figyelemreméltó czikket közöl, melyből a következőket veszszük át: »Ha Anglia, Sir Ch. Dilke nyilatkozata szerint, fel akarja szabadítani Egiptomot az őt elnyomó katonai zsarnokság alól, erre mindenekelőtt megjegyezhetjük, hogy eddig nem nyom el minket egiptomi katonai zsarnokság, nem okozott nekünk kárt; a jún. 11-iki és júl. 11-iki alexandriai kegyetlenségeket, melyek, az igaz, némileg nemzetünket is érintették, más lapra írjuk. De nem vagyunk oly önzők, hogy minden, mást terhelő nyomásnál hidegen maradjunk. De tagadjuk, hogy az egiptomiak most katonai párt által elnyomatnak, tagadjuk, hogy a nyugati hatalmak közbelépése legtávolabbról is bír az egiptomi nép »felszabadításának« jellegével és egyátalán kételkedünk benne, hogy az angol kormány szándékában rejlik, hogy jövőre, mint Sir Ch. Dilke ma ígéri, az egiptomiaknak engedje át saját ügyeik kormányzását. Hogy ennek hitét felkeltse, Anglia, úgyszintén Francziaország magatartásának évek óta egészen másnak kellett volna lennie, mint volt és mi ez óráig mindig csak ismételni halljuk, angol és franczia részről, hogy mindkét nemzet u. n. szerzett jogait Egiptomban megőrizni és ismét helyreállítani kell. Ez azonban annyit jelent, hogy az egiptomiaknak épenséggel nem fog átengedtetni országuk kormányzata, hanem hogy még erősebben fognak befogatni a szolgaiság igájába, remény nélkül, hogy ellene valamikor fölkelhessenek. E kegyetlen kizsákmányolással azonban Németországnak eddig semmi dolga se volt; örülünk, hogy tiszták maradtunk e folttól; hogyan jutnánk most hozzá, hogy a nyugati hatalmaknak a konstantinápolyi konferenczián megbízást adjunk, hogy igazságtalanságukat folytassák. Sőt inkább reméljük, hogy a négy nagyhatalom, mely az utolsó négy évben nem vett részt Egiptom uzsorás kizsákmányolásában, teljesíteni fogja hivatását, hogy földrészünk becsületét megmentse és egészségesebb és nemesebb viszonyt alapítson Európa és a szomszéd Kelet közt. Ha a történelemben már annyiszor korlátoztatott és megfékeztetett a legerősebb és legmerészebb durva önzés is mások ellenállása által, akik az adott esetben, nem osztoztak vele ugyanabban az érdekben, még itt is található lesz a nyugati hatalmak kapzsisága ellen védelem és segítség.« A zágrábi »Pozor« »Közigazgatási reform Boszniában« czimű czikkében mindenekelőtt konstatálja, hogy Kátlay miniszter a reformokat azon kezdi a megszállt tartományokban, hogy a horvát hivatalnokokat elbocsátja, azon hivatalnoki kart, mely az ottani nép nyelvét tudja és szokásait ismeri, ezzel dokumentálván, hogy nincs bizalma azon hivatalnokok iránt, kik az ottani néppel nyelvrokonságban vannak. Nevezett lap a saját álláspontjából örül e változtatásnak, jóllehet ezen ez a rá ti nép , ellenkező értelemben történik, mint azt a bosnyák nép érdeke kivárná; most legalább a horvát hivatal-nokok nem lesznek támogatói többé azon rend-szernek, melylyel az ottani nép megbarátkozni nem képes; s az ódiumot nem vonják magukra többé a rossz közigazgatás miatt; a természet és nemzetelle- nes rendszer tényeit a horvátok többé nem lesznek hivatva enyhiteni. — köszönet érte a miniszter úrnak, ki ezzel igazi szolgálatot tesz Horvátországnak felmentvén ezt a felelősségtől a bosnyák közigazgatás jövő sikertelenségeiért! De Kállay miniszter következesen az ő alapelvéhez, hogy a czivil kormányzatot a katonaitól elválaszsza, polgári adlatássá Nikolics Feodor bárót nevezte ki. Szerencsés-e ezen választás, s a monarchia remélhet-e az adlatus közigazgatási képességeitől holmi sikert ? Mi nem igen ismerjük Nikolics urat, s csakis azt tudjuk róla, hogy a legutóbbi országgyűlési választások alkalmával Uzdinban mint a szabadelvű párt jelöltje megbukott Polit ellenében , mert hát a szerbek nem igen viteltettek iránta bizalommal, s mindannyian a kipróbált hazafira, Dr. Politra szavaztak. Azért hát e helyütt szívesebben közöljük róla a »Budapesti Hírlap« f. é. július hó 20-diki 198. számából a következő vezérczikket. S így folytatja: Nikolics bárót tehát ily fontos helyre emelték, nem közigazgatási képességeiért, amelyek pedig a legszükségesebb tulajdonok egy boszniai tisztviselőre nézve, különösen oly fontos és döntő helyen , hanem gazdagsága és Kállay miniszterrel való régi barátsága miatt. A magyarok, úgy látszik, igen jól tudják, hogy Nikolics úr soha nem foglalkozott közigazgatási dolgokkal, tehát azokat nem is értheti, s mégis az ország közigazgatásának élére állítják őt, azon ország élére, mely négy század óta nyög a rossz adminisztráczió igája alatt, — élére állitnak egy egyént ki nem termett arra! Mit jelent ez ? Nem azt jelenti-e hogy a jó közigazgatást akarják ezzel lehetetlenné tenni, hogy aztán ő felsége előtt bizonyítgassák, hogy Boszniában az adminisztráczió absolute lehetetlen. S mily czélből történik ez ? mer hát elvégre is bizonyos czéllal kell bírniük a magyaroknak! A sikertelenséget ekkér előre constatálni mégis csak a magyar lapnak az érdeme, ami az illetékes köröket megfontolásra bírhatná . Egyébiránt magának Kállaynak kineveztetése is közös pénzügyérré mint bosnyák miniszterré, nem kelthetett bennünk hitet az iránt,hogy ő a közigazgatás helyesen reformálhassa Egészen más az diplomata lenni s más adminisztrátori képességnek lenni. A legjobb diplomata a legrosszabb adminisztrátor lehet , mert az utóbbinál alapos positív ismeret és praktikus tapasztalat nélkül semmi sem vihető ki. Bebizonyult az Ignatievnél Oroszországban, akivel szemben — hiszszük — maga Kállay sem tekinti magát egyébnek, mint államférfim törpének!« Az epuráczió, az epuráczió, — ez fáj a horvát ellenzéki lapnak! féle ünnepélyességek alkalmául, hogy tiltakozzanak azon separatistikus törekvések ellen, melyek magában Triesztben is szittatnak az olasz ultrák által. Ezt megérték ezek és ezért maradnak el tüntetőleg a kiállításról is. Ez az egy körülmény is bizonyítja, hogy szükség volt oly tüntetésekre és cselekvésekre, melyek az »italianissimi«-k izgatásait elfojtják, ellensúlyozzák, mert, hogy nem jelentéktelen az, bizonyítja az a körülmény is, hogy a trieszti városi bizottságban csak alkudozás útján tudtak az osztrák párt müvei maguknak helyet szorítani és olyan viszonyban vannak ott az olasz párttal, ez olyan jeleneteket csinál, hogy a bizottság feloszlatását tartják szükségesnek. És ez már oly körülmény, melynek reánk nézve is van fontossága, mert Trieszt jelentősége és geographiai fekvése oly szükségessé teszi annak a monarchiához való tartozását, hogy nemcsak közönséges politikai kapcsokkal, de erőhatalommal is ehhez szorítaná azt minden politikus, ki a monarchia területi integritását nem csak abban látja, hogy a geográfia ne változzék, hanem a történelmi fejlődés és területi continuitás fontosságát is ismeri és tudja, hogy ha egyszer át van helyezve az olasz izgatások kanócza Triesztbe, lehetetlen annak hatását nemcsak Dél-Tirolban, de előbb utóbb Fiuméban is nem élvezni. Úgy, hogy eltekintve egy nagy monarchia különben is felismerhető szükségétől, két, sőt több tengeri kikötőre nálunk sem Fiuménak s mindnyájunk által szívén hordozott emelkedése, sem Triesztnek méltatlan magatartása meg nem érlelheti azt a gondolatot, hogy közönyösek vagy épen rokonszenvesek legyünk Trieszt elszakítása iránt. Ebből kitűnik az, hogy mi nemcsak a holnapi ünnepnek, a trieszti kiállításnak tulajdonítunk fontosságot, de egyszersmind nagy hibának tartunk . Trieszt és Ausztria részéről minden olyan törekvést, vagy erőlködést is, mely Trieszt emelkedését magyar érdekek rovására tervezi, mert az állat csak egy költséges és mesterséges verseny, sőt ellenszenv keletkezik, nemcsak Trieszt és Fiume között, de egyszersmind Ausztria és Magyarország között is, mert nem e kikötő küzd a maga erejéből, hanem a monarchia két fele küzd azok mögött, egymás ellen, amely küzdelem e miatt kiterjed az egész közlekedési politikára, kihat a nemzetgazdasági és pénzügyi viszonyokra és így, előbb-utóbb, komoly politikai hatást is idézhet elő. Ez nemcsak észszerű dolognak nem mondható, de egyenesen veszedelmes, úgy pénzügyi mint politikai következményeiben, anélkül, hogy fölöslegessé tenné egyik vagy másik kikötőt a monarchiára nézve, vagy anélkül, hogy ezeknek maguknak annyira javukra válnék az, mint a valódi szükség, helyes és elfogulatlan megítéléséből származó természetes fejlesztés, mely mindkettőre reáfér, mert Fiume alig kezd _____A HON TÁRCZÁJA. Egyiptom földje. Mikor Seymour tengernagy golyói Alexandria erődeit szétrombolták s palotáit felgyújtották, nagyon sokan nem azt fájlalták leginkább, hogy egyik legjelentékenyebb városa a földközi tengernek romba dőlt, s ezer meg ezer ártatlannak véve fecskendezte be a romokat, hanem amiatt kelt fel a legnagyobb bánkódás, hogy Seymour golyói jó ideig útját fogják állani azon európai tudósoknak, kik Egyiptom földjén az utóbbi időben különösen az emberi művelődés számára oly nagyszerű felvilágosító adatokat hoztak napvilágra, éspedig oly mértékben és jelentőségben, hogy mai napság Egiptom földjét a tudomány méltán a legjelentékenyebb területnek tartja. Mert akár az ember keletkezésének kérdésével geológiai és palaeontológiai szempontból foglalkozzunk, akár az ember művelődési fejlődésének tanulmányozása legyen tárgyunk, akár egyes tudományág őstörténelmét vizsgáljuk, kutatásaink Egiptomba fognak vezetni, hol e tekintetekből egész Egiptomot, mint az emberiség számára megörökített és megfizethetetlen becsű könyvtárt kell tekintenünk. És bár e könyvtár egyes lapjait, s azokat is csak töredékesen kezdjük és tudjuk elolvasgatni, máris kimondhatjuk azt, hogy épen úgy, mint a latin írókból arra jöttünk reá, hogy a tudomány és műveltség alaptermékeit a görögöknél kell keresnünk, most már a görögöktől az egiptomiak ismereteihez kell fordulnunk, hogy igy közelebb juthassunk azon egyik ősforráshoz, melyből először kezdett buzogni az emberiség tudományos ismerete és műveltsége, s melyből a görögök is csak merítettek, s az egiptomiakat mindig illő bámulattal és tisztelettel is emlegetik. Mai napság, mikor minden jelenséget, mozzanatot természetes okokból magyarázhatunk meg, vagy legalább meg vagyunk bármely még érthetetlen kérdésben arról győződve, hogy csak ismereteink hézagos volta okozza a meg nem értést, igen természetesnek találjuk, ha Egiptom földje jelentőségét is természetes körülményeknek tulajdonítjuk. Egiptom kiválóságát, az emberiségre való fontosságát annak köszönheti, hogy azon kevés földi területek közé tartozik, hol az ember a maga faja fentartásán kívül ismeretek szerzésére is gondolhatott, illetőleg rákényszerült ismeretek szerzésére. És épen e mozzanatban rejlik Egiptom egyik fő fontossága az emberre nézve. Egiptom földje kiválóan alkalmas volt arra, hogy az embert ereje fokozása érdekében az emberinél nagyobb erőt kifejtő szerszámok előállítására ösztönözze. Mert mint általában, úgy az egiptomi ember műveltsége is ott kezdődik, mikor kezdett először a maga számára természetes gépeket szerezni, azaz hozzáfogott az állatok szeliditéséhez. De Egiptom földje nemcsak az állatszeliditésre volt kiváló alkalmatosság, hanem az embernek Egiptom földjén csakhamar az első kezdetleges gépek megalkotását is szükségessé tette a Nílus völgyének művelése és csatornázása érdekében, sőt Egiptom keleti részén levő porphyr és más kőzetek szerencsés közelsége miatt, Egiptom az építkezés terén is oda emelkedett, hogy történelmének s igy az emberiségnek örökbecsű emléktartó és múlt időkről tanúságot tevő épületeket, mindmeganynyi örökidőknek szóló irományokat alkothatott. Ily szerencsés összetalálkozása a fejlesztő körülményeknek vitte rá az embert az írásmesterségére, illetőleg az egiptomiak kezében, az irás művészetére. Valóban, ha az újabb időkben az emberi szellem az európai tudősök fejében annyi nagyszerű gondolatot nem termett volna és ezek meg nem lennének a legtöbben már testesítve, sok tekintetben pirulhatnánk az ősegiptomiak szellemessége előtt, de igy legalább is önérzettel láthatjuk bennük magát az állatiságból magas műveltségre kiküzdő embert s elmondhatjuk, ha ti, egiptomiak feltaláltátok a hieroglyphirást, mi európaiak kitaláltuk nyelvetek elolvasását, melyből füleinkbe soha egy hang sem csendült meg. Az egiptomiak egykori magas műveltségének legfényesebb bizonyítéka az is, hogy velük nemcsak a történésznek, de a természettudományok kutatójának is kell foglalkozni s igy történik meg aztán, hogy azon mértékben, amint mind mélyebben tekinthetünk be Egiptomnak még sok tekintetben meg nem fejtett titkaiba, annál inkább kell az egiptológiát mind nagyobb és nagyobb figyelemre méltatnunk, s így pl. a zoolog is folyvást szemmel kiséri az egiptomi műveltség történetének haladását, kivált az újabb időben, bár már Cuvier is nagy figyelemben részesítette az egiptomiak múmiáit, ránk hagyott, most már tudományos kincseit. Különben a tudományos kérdések iránti érdeklődés mezején sem maradtak el az egiptomiak, hisz már ősidőkben szellemes vitákat folytattak a scythákkal az állatok s kivált az ember keletkezésének módjáról és helyéről.*) Emlitem, hogy egész Egiptomot, mint a természettől megőrzött könyvtárt kell tekintenünk, ha az *) L. Dr. [Dezső B. »Vasárnapi Újság« 1882. jul. 23-án megjelnt 80 számát: Az egiptomiak és scythák nézete a keletkezés helyéről, emberiség magasabb kérdéseiben óhajtunk tájékozódásra jutni s ez az oka, hogy e tekintetben maga a Nilus is és annak rakományai az emberiség fejlődése menetéről szóló bizonyítékok. A Nilus deltájában eltemetett régi emberi művek hirdetésének köszönhetjük, hogy pl. Egiptomban őstörténelmileg legalább 30.000 évre tehetjük a már műveltségre szert tett emberek létezését és legalább 50.000 évre egyátalában az embernek egiptombeli előfordulását. De Egiptom klasszikus földje nemcsak őstörténetileg nyújt meglepő adatokat, hanem Egiptom írott és épített emlékei is az emberiség történelmében egészen más adatokat szolgáltatnak, mint ahogy a történelem pl. csak e század első felében is felfogta az ember létezésének idejét és jelentőségét. Ismeretes dolog, hogy a minden művészet, tudomány és bölcseség földjén, Egiptomban, mi sok meglepő adatokat derített fel a tudósok által kibetűzött hierologlyph-jelzések bizonyítéka, hogy már a franczia Mariette-nek sikerült a hieroglyphek alapján megállapítania, hogy Egiptomban 4000—4500 évvel Krisztus előtt már faragványok, feliratok és oszlopképek léteztek, sőt a sírokban talált képművek, s a falakra mázolt iratok alapján az is bebizonyosodott, hogy ez időben, Krisztus előtt tehát oly végtelen távolban eső időben, Egiptomban már aránylag magas polgárosult állapot és műveltség uralkodott. És ez nem is lehetettt máskép, mint erre a görög írókból is emlékezhetünk, kik mindig nagy bámulói voltak az egiptomiaknak. Hisz maga Homér 800 évvel Krisztus előtt az álltásban mily csodálkozással szól az egiptomi Thebe városáról, melynek akkor még 100 kapuja volt, s hogy e kapukról kellő fogalmunk legyen, maga Homér beszéli el, hogy e kapuk mindenikén két-kétszáz szekér vonulhatott csatába — és e harczi szekerek számából, ha hozzávetőleg számítunk, mily sok katonaság lehetett Thebében, és mily sok népesség ! És Thebénél még régibb város volt a nagyhírű Memphis. És e városokban gazdagság és jólét virult, mit szépen bizonyit az Iliasból Achilles felkiáltása : Helyemből még akkor sem mozdulnék meg, ha az egiptomi százkapus Thebe minden gazdagságát nekem ajánlanátok is! »És nemcsak fenmaradt iratok, de meglevő bizonyítékok is fennen hirdetik Egiptom egykori gazdagságát, bő erőforrásait. Gondoljunk csak arra, hogy Egiptomban egyetlen ezredév története 40-nél több pyramissal van megörökítve, melyek elhalt királyok sírboltjául szolgálnak. És ha elhagyjuk Egiptom történelmi adatokon nyugvó idejét, mely Menessel az egiptomiak első történelmi királyával, Krisztus előtt 5000 évvel kezdődik és beletekintünk Egiptomnak mondán nyugvó történetébe, akkor ez 5000 évet még sok-sok ezerrel kell megtoldanunk. Azonban Egiptom történetéről nem mindig így gondolkoztak az emberek. Az egiptomi iratok és emlékek, meg az egiptomi történész Manetbo adatait sokan kétségbe vonták, s így a híres Cuvier is. Manetbo mint heliopolisi főpap Kr. e. 350 évvel élt, ki 375 pharao uralkodási idejéül 6117 évet számított fel, mely időtartam a mai időszámítással együtt 8349 évet tesz. Ez adatoknak hitelt nem adott, mint említem, Cuvier, de Bolle F. szépen és igazán mondja erre vonatkozólag: »[mint az egiptomiakét is] úgy Cuvier más ős népek törzsmondáit a Mózses adataival hasonlítva össze, hitelre nem méltóknak tartotta, és feltette, hogy Mózses adatai folytán az ember teremtése körülbelül 6000 évvel ezelőtt történt. Azonban a Manetko tudósításainak történelmi része azóta jobban beigazult, mint Cuvier geológiai nézete.« És most méltán talált hitelre Lesley J. P. amerikai író, ki főképen Mariette adataira támaszkodva kijelenti, hogy ezek hirdetik Egiptom igaz történetét!« Hétezer év telt el, mióta az első dynasztia negyedik királya a Cocomei első piramist építette — azt a pyramist, mely Cairo kapuiból a pusztába siető utast először köszönti. De már ekkor Egiptom régi ország volt, népe polgárosult, épitkezése nagyszerű a felfogásban és teljes a kivitelben, természetesen szobrászata és nyelve kiművelt és leírásra képes is. A házi élet gazdag minden fajú háziállatokban és numidiai rabszolgákban. Hogy az egiptomi földmives boldog, nyugalmas és gyakran vidám életet folytatott, könnyű felismerni, mert O-Memphisben a sírok falai ünnepélyességek, játékok, tánczok és csolnakversenyek képeivel vannak fedve — hasonló módon, mint ahogy mainapság még Páris népe júliusban mulatozik. A képeken látunk költeményeket szavaló költőket, és hajukat aranylemezekkel feldíszített tánczoló leányokat. De hiába tekintünk bárhova is, a háború valamely jele után. Semmi nyoma sem látható a harczias életnek egyetlen emlékein is, mely régibb a tizenkettedik dynastiánál, és ugyancsak a vallásnak sem találunk semmi nyomára. Az istenségnek sem képe, sem neve, Osipis ismeretlen volt. A kutya, Anubis, a halál erős lakosainak az egyetlen őse, az első istenség, mint az embernek első barátja. A béke és jóllét ez országában egyáltalában csakis a patriarchális műveltség nyomait találjuk. Minden sír birtokosa számára épül, mintha annak örökös lakássá kellett volna lennie. Benne látjuk képét, körülvéve nejének, gyermekeinek, szolgáinak, írnokainak, kutyáinak, majmainak és házijavainak képeitől. És mindez háromezer évvel korábban, mint Salamon templomát a Moriab hegyre építteté, vagy az assyrok palotáikat Konjunyik magas síkján készítették.« ^ »És mekkora ellentét a Nilvölgyi ősföldmivesek békéjének és gazdagságának e képe és a harcz és nélkülözés azon képe között, melyet a nyomorult, Skandinávia fenyőerdőiben vagy általában minden más, azon időben a Sphynx szerencsés völgyén kívül élő emberfajok élőnkbe járnak!! Mindenesetre ez ellentét még most is a mai napig folyvást tart. Hasonlítsuk össze D- és Új-Anglia parkjait és palotáit a nyűgat Migwam-jeivel vagy a Dél rabszolgakunyhóit a hottentoták határtalan elhagyottságával vagy az ausztráliaikat az őskezdetű barbárság szánalmas tükröződésével Paris és London »nyomorultjai« közt! Ekkor a világ egy tekintetet nyújt nekünk őstörténetébe, bárha azt csakis irtózással és kényekkel olvasták és fogjuk olvashatni!C Íme e sorok segélyével ősegiptom földjére vethettünk egy pillantást, s beláthattuk e tanúságokból, hogy Egiptom mindig az emberi tevékenység, érdeklődés és küzdelem színhelye volt, éspedig azért, mert a föld területén Egiptom egyike azon kevés országoknak, melybe az emberi szükségletek és feltételek, a művelődés útján előhaladni törekvő emberek számára már a természettől megalkotva és lerakva vannak, s mióta Egiptom, mint a művelődő ember egyik lakhelye fennáll, az emberek közt mindig a harczok, háborúk okát képezte, s mai napság még inkább, mikor a szuezi csatorna képében Egiptom partjai mellé megint az emberi gazdagodhatás és jóllétre szerttevés egyik feltétele letetetett, mely után ma Anglia magát táplálni, gazdagítani s hatalmi állását biztosítani akarja. Az angolok mai harcza csak egy ismétlődő epizód Egiptom életében, mely még számtalanszor fog ismétlődni egészen addig, míg korunknak az egyes ember egyének érdekében folytatott küzdelme diadalra nem jut. 8 érvényre nem emelkedik azon a természettől ránk szabott törvény, hogy minden ország saját egyéniségét megőrizve, fordítsa erejét és javát polgárainak szellemi és testi jóllétének megállapítására, s az összes emberiség érdekében pedig az egyes nemzetek, nem a kirabló, de a kisegítő politika útján haladjanak, elérendők azt a nagy emberiségi czélt, hogy minden ember oda juthasson, hogy munkájának a társadalomban tér nyittassák, magát fentarthassa, családot alapíthasson és az emberiség javára munkálkodjék. Míg ez azonban bekövetkeznék, addig Alexandria megint felépül, újból elpusztul, mert szerencsétlenségére Egiptomban, az ember küzdelmeinek ősföldjén fekszik. Dr. Dezső Béla, Budapest, július 31. Történelmi emlékezetnek szentelve, politikai tüntetésnek tekinthető az a kiállítás, mely holnap Triesztben megnyílik. Mert Triesztnek a Habsburg uralkodóház és e monarchiához tartozásának 500 éves évfordulóját azért választották épen most minden