A Honvéd, 1871 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1871-09-21 / 38. szám

Ötödik évfolyam. 38. szám. Pest, szeptember 21. 1871 ELSŐ MAGYAR KATONAI HETILAP. A lap szellemi részét illető közlemények | jji a szerkesztőséghez | I ъ u d­o, K­risztina város { iskola utcza 235. szám alá intézendők. } HIRDETÉSNEK ára Petit soronkint 10 kr. |­­? Előfizetési ár : I Egy évre 6 fit. Félévre 3frt. Negyedévre 1 frt.50. Előfizethetni a „Honvéd“ kiadóhivatalában | | Pesten (megyeháztér 9-ik sz.) is hova a felszólamlások is intézendők. | FELELŐS SZERKESZTŐ : HALÁSZ KÁROLY.­­—Leel—• T. Előfizetőinkhez! Azon t. olvasóinkat, kik mint megrende­lők még a múlt tél- és negyedévből az előfize­téssel hátralékban vannak, tisztelettel felkér­jük, hogy az eddig lefolyt idényre az előfize­tési pénzt (negyedévre 1 frt 50 kr , fél­évre 3 frt) mielőbb beküldeni szíveskedjenek, minthogy e negyedben rendesen a zárszámo­lás történik. f Új előfizetések és megrendelések folyton elfogadtatnak a 3-dik és 4-dik évnegyedre. Az őszi gyakorlatok. i. S­z .­d, szeptember 16. 1871. A dandáronkinti öszpontositások a váczi gyakorlatok­ra mai nappal befejeztetvén, az ezek körül előfordult jelen­ségekről értekezni és nehány megjegyzést tenni, időszerűnek látszik. Mindenek előtt meg kell emlékezni az öltöztetés- és felszerelésről s be kell vallani, hogy e körül a gyalog­ságnál úgy mint a lovasságnál a tisztek részéről igen sok szorgalom és ügybuzgóság tanúsíttatott, s hogy általában az idő rövidségét véve tekintetbe, oly mérve mutatkozott a használhatóságnak, hogy még az ebben már gyakorlott németek is elismeréssel fognak eljárásunkról nyilatkozni. Azok, kik ennek tanúi voltak, dicséretüknek kifejezést is adtak. A budai és pesti zászlóaljaknak sok nézői között több magas állású egyén szintén meggyőződést szerzett magának s az intézmény jövője felől táplált szép remé­nyeit virágzani látta, tapasztalván, hogy a legelső gya­korlati napon, hétfőn a zászlóaljak tökéletesen elkészülvén zászlóalji zárt gyakorlatokat lehetett már tartani. Ezen gyakorlatoknál kitűnt, hogy a legénység legnagyobb része, daczára annak, hogy egy év óta nem forgatta a fegyvert, még­sem feledte el az alakzatokat s egészen katonásan vitte véghez az elrendelt mozdulatokat. A legnehezebb fel­adat az illető század-parancsnokoknak a szétszórt harcz­­módnál jutott. Az altiszti iskolából kikerült egyének hasz­­navehetősége ugyan itt is bebizonyult, azonban mind­amellett e részben még marad a rajvezetékre nézve kívánni való hátra. A rendes és nyugodt mozgás a rajvonalban, különösen tüzelés közben, legalább az első napokon, hiány­zott, azonban remélhető, hogy a nagy gyakorlatoknál már meglesz, különösen, ha a nagyobb kiterjedésű rajvo­nalaknál a szárnyankint vagy rajonkint való mozgás álta­lánosan el lesz fogadva. A mi viszonyaink bizonyos segé­lyeket tesznek szükségessé rajharczban, hogy a kellő ösz­­szefüggés és helyes vezetés keresztülvihető legyen. Ide tartozik az, hogy miután századonkint csakis két tiszt van, sohase oszlattassék fel egy egész század rajvonalba, miután így az illető parancsnoknak a felette széles arczvonalnál a gyakorlatlan csatárok könnyen kisiklanak kezéből s a vezetés igen megnehezittetik, hanem inkább két század felerészben, mely eljárásnál a keskenyebb arezvonal foly­tán a századok vezetői a rajharczot nyugodtan vezethetik, s hátramaradott félszázadaikat mint támcsapatot minden­kor kézü­gyekben tarthatják. A szétszórt harczgyakorlatoknál az idén ismét be fog bizonyulni, hogy a zászlóalji kürtösöket lovasítani kel­lene, miután gyalog nem képesek a zászlóalj-parancsnokot mindenüvé követni s ezeket gyakran épen akkor kénytele­nek nélkülözni, midőn legnagyobb szükségök van rájuk. Az idei gyakorlatoknál már több százados saját zsebé­ből tartott lovon vesz részt s a tények azt bizonyítják, hogy szükséges lenne arról gondoskodni, hogy a századot vezetők legalább az ilyetén nagyobb gyakorlatok tartamára lóval láttassanak el, miután így a csapatot mindig jobban rendben tarthatnák és könnyebben képesek lennének átte­kinteni és kezelni. A meneteknél szép rend volt észlelhető. Némi rend­szabályok azonban mégis szükségessé váljanak, miután az altisztek se képesek magukat azonnal jól betalálni abba, hogy a legénységre miként kell hatni, s mivel a katonai rendre őket magukat is némi tekintetben még szoktat­ni kell. A menetütem gyorsasága ellen nem lehet semmi kifo­gás. Miután pedig menetelés közben meg van engedve, hogy kúthoz érve a tábori kulacsokat meg szabad tölteni, jó volna ezt a falvak előtt levő kutaknál eszközölni, hogy a legénységnek épen ne legyen oka a falvakban evégből a sorból kilépni. A főzőedények előreküldése, hogy meg­érkezéskor a legénység azonnal étkezhessék, mindenütt fo­ganatba is vétetett s mint igen czélszerű rendszabály más alkalomra is ajánlható. Maguk a fözökatlanok hasznavehe­­tőknek bizonyultak. Csak az kár, hogy még nincsenek elegendő számban. Minden szakasz számára szükséges volna egy. Sőt nem ártana, ha ezen felül századonkint még egy tartalékban is maradna, hogy így egyik vagy másik elromlása esetén fennakadás ne következnék. Azon főzőedények, melyeket a legénység magával hord, s melyek­ben két-két ember számára lehet főzni, még egész csapa­toknál — tudtommal — nem próbáltattak meg és igy hasz­

Next