A Honvéd, 1871 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1871-09-21 / 38. szám
Ötödik évfolyam. 38. szám. Pest, szeptember 21. 1871 ELSŐ MAGYAR KATONAI HETILAP. A lap szellemi részét illető közlemények | jji a szerkesztőséghez | I ъ u do, Krisztina város { iskola utcza 235. szám alá intézendők. } HIRDETÉSNEK ára Petit soronkint 10 kr. |? Előfizetési ár : I Egy évre 6 fit. Félévre 3frt. Negyedévre 1 frt.50. Előfizethetni a „Honvéd“ kiadóhivatalában | | Pesten (megyeháztér 9-ik sz.) is hova a felszólamlások is intézendők. | FELELŐS SZERKESZTŐ : HALÁSZ KÁROLY.—Leel—• T. Előfizetőinkhez! Azon t. olvasóinkat, kik mint megrendelők még a múlt tél- és negyedévből az előfizetéssel hátralékban vannak, tisztelettel felkérjük, hogy az eddig lefolyt idényre az előfizetési pénzt (negyedévre 1 frt 50 kr , félévre 3 frt) mielőbb beküldeni szíveskedjenek, minthogy e negyedben rendesen a zárszámolás történik. f Új előfizetések és megrendelések folyton elfogadtatnak a 3-dik és 4-dik évnegyedre. Az őszi gyakorlatok. i. Sz .d, szeptember 16. 1871. A dandáronkinti öszpontositások a váczi gyakorlatokra mai nappal befejeztetvén, az ezek körül előfordult jelenségekről értekezni és nehány megjegyzést tenni, időszerűnek látszik. Mindenek előtt meg kell emlékezni az öltöztetés- és felszerelésről s be kell vallani, hogy e körül a gyalogságnál úgy mint a lovasságnál a tisztek részéről igen sok szorgalom és ügybuzgóság tanúsíttatott, s hogy általában az idő rövidségét véve tekintetbe, oly mérve mutatkozott a használhatóságnak, hogy még az ebben már gyakorlott németek is elismeréssel fognak eljárásunkról nyilatkozni. Azok, kik ennek tanúi voltak, dicséretüknek kifejezést is adtak. A budai és pesti zászlóaljaknak sok nézői között több magas állású egyén szintén meggyőződést szerzett magának s az intézmény jövője felől táplált szép reményeit virágzani látta, tapasztalván, hogy a legelső gyakorlati napon, hétfőn a zászlóaljak tökéletesen elkészülvén zászlóalji zárt gyakorlatokat lehetett már tartani. Ezen gyakorlatoknál kitűnt, hogy a legénység legnagyobb része, daczára annak, hogy egy év óta nem forgatta a fegyvert, mégsem feledte el az alakzatokat s egészen katonásan vitte véghez az elrendelt mozdulatokat. A legnehezebb feladat az illető század-parancsnokoknak a szétszórt harczmódnál jutott. Az altiszti iskolából kikerült egyének hasznavehetősége ugyan itt is bebizonyult, azonban mindamellett e részben még marad a rajvezetékre nézve kívánni való hátra. A rendes és nyugodt mozgás a rajvonalban, különösen tüzelés közben, legalább az első napokon, hiányzott, azonban remélhető, hogy a nagy gyakorlatoknál már meglesz, különösen, ha a nagyobb kiterjedésű rajvonalaknál a szárnyankint vagy rajonkint való mozgás általánosan el lesz fogadva. A mi viszonyaink bizonyos segélyeket tesznek szükségessé rajharczban, hogy a kellő öszszefüggés és helyes vezetés keresztülvihető legyen. Ide tartozik az, hogy miután századonkint csakis két tiszt van, sohase oszlattassék fel egy egész század rajvonalba, miután így az illető parancsnoknak a felette széles arczvonalnál a gyakorlatlan csatárok könnyen kisiklanak kezéből s a vezetés igen megnehezittetik, hanem inkább két század felerészben, mely eljárásnál a keskenyebb arezvonal folytán a századok vezetői a rajharczot nyugodtan vezethetik, s hátramaradott félszázadaikat mint támcsapatot mindenkor kézügyekben tarthatják. A szétszórt harczgyakorlatoknál az idén ismét be fog bizonyulni, hogy a zászlóalji kürtösöket lovasítani kellene, miután gyalog nem képesek a zászlóalj-parancsnokot mindenüvé követni s ezeket gyakran épen akkor kénytelenek nélkülözni, midőn legnagyobb szükségök van rájuk. Az idei gyakorlatoknál már több százados saját zsebéből tartott lovon vesz részt s a tények azt bizonyítják, hogy szükséges lenne arról gondoskodni, hogy a századot vezetők legalább az ilyetén nagyobb gyakorlatok tartamára lóval láttassanak el, miután így a csapatot mindig jobban rendben tarthatnák és könnyebben képesek lennének áttekinteni és kezelni. A meneteknél szép rend volt észlelhető. Némi rendszabályok azonban mégis szükségessé váljanak, miután az altisztek se képesek magukat azonnal jól betalálni abba, hogy a legénységre miként kell hatni, s mivel a katonai rendre őket magukat is némi tekintetben még szoktatni kell. A menetütem gyorsasága ellen nem lehet semmi kifogás. Miután pedig menetelés közben meg van engedve, hogy kúthoz érve a tábori kulacsokat meg szabad tölteni, jó volna ezt a falvak előtt levő kutaknál eszközölni, hogy a legénységnek épen ne legyen oka a falvakban evégből a sorból kilépni. A főzőedények előreküldése, hogy megérkezéskor a legénység azonnal étkezhessék, mindenütt foganatba is vétetett s mint igen czélszerű rendszabály más alkalomra is ajánlható. Maguk a fözökatlanok hasznavehetőknek bizonyultak. Csak az kár, hogy még nincsenek elegendő számban. Minden szakasz számára szükséges volna egy. Sőt nem ártana, ha ezen felül századonkint még egy tartalékban is maradna, hogy így egyik vagy másik elromlása esetén fennakadás ne következnék. Azon főzőedények, melyeket a legénység magával hord, s melyekben két-két ember számára lehet főzni, még egész csapatoknál — tudtommal — nem próbáltattak meg és igy hasz