A Honvéd, 1872 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1872-08-02 / 31. szám
Hatodik évfolyam. 31. szám. Fest. augusztus 2. 1872. ELSŐ MAGYAR KATONAI HETILAP. Előfizetési ár: | Egy évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt.50. | Előfizethetni a „Honvéd“ kiadóhivatalában . Pesten (megyeháztér 9-ik sz.) hova a felszólamlások is intézendők. FELELŐS SZERKESZTŐ: A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Pest, Terézváros, nagymezőutcza a szivatcza sarkán, intézendők. HIRDETÉSNEK ára Petit soronkint 10 kr. is HALÁSZ KÁROLY. -----«S---- A hadgyakorlatokról. Egészen szokásossá vált az európai hadseregekben évenkint nagyobb hadgyakorlatokat tartani, melyeknek az volna feladata, hogy általuk a katonai szakmával foglalkozók azon jártasságot, mit tőlük állásuk megkövetel, elsajátítsák és a hábolú-mesterség gyakorlatánál nekik jutott szerepből alkalmuk legyen mintegy próbát tartani. Ezen gyakorlatok azonban, úgy amint jelenleg elővétetni szoktak, amellett, hogy roppant pénz- és munkaáldozatba kerülnek, mégsem felelnek meg a czélnak, miután annálfogva, hogy a valóságnak csak igen homályos képét nyújtják s pedig annál homályosabbat, minél nagyobb csapatok összpontosításával vannak összekötve, a csapatok igen keveset tanulnak belőlük s különösen a tisztek zöménél inkább a hamis fogalmak terjedésére, mint az alparancsnokok felvilágosítására és okulására szolgáltatnak alkalmat. Aki egy hadjáratban részt vett, tudni fogja, hogy minél kisebb egy csapat, harcza annál egyszerűbb, és minél nagyobb, harcza annál bonyolódottabbá válik. Egy zászlóalj harcza p. egyszerű előnyomulás- vagy visszavonulásból, egy kisebb tereptárgy védelméből vagy támadásából áll; a harcznak idestova hullámzása, más csapatoknak és fegyvernemeknek beavatkozása harczába, mint ez p. a dandárok- vagy hadosztályoknál történik, a zászlóaljnál nemigen fordul elő. Egy zászlóalj harczát tehát béke idején is majdnem egészen természetben lehet vázolni, ha az illető parancsnokok, kik a gyakorlatokat egymás ellen keresztülviszik, feladatuknak öntudatában vannak és ha már jó előre meghatároztatik, ki van győzőnek feltételezve s ki kénytelen visszavonulni. Egy dandárnál a dolog már nehezebbé válik. Ennek harczánál t. i. az egységes vezérlet, úgy mint a zászlóaljnál, kivált födött és átszegdelt terepen nagyon nehéz. A zászlóalj-parancsnokok tehát a terep és a viszonyok szerint fognak működésbe lépni. Ennélfogva békegyakorlatoknál, ha dandár dandár ellen működik, már jóelőre meg kell határozni a harct minden egyes mozzanatát, miáltal a valóságtól már eltérünk; ha pedig ez nem történik, akkor ismét a zavarok és összekocrczanások válnak elkerülhetlenekké. Nem igen födött terepen, ha minden dandár számára külön itélő biró szemeltetik ki s ez hivatva van minden egyes esetben meghatározni, melyik zászlóaljnak kellene visszavonulni, a hadgyakorlat mindazonáltal mégis megközelítőleg természetben folyhat le. Hadosztálylyal véve elő hadosztály ellen a hadgyakorlatot, azt úgy, hogy egy harcznak sikerült mintája és ha képe legyen, jól keresztülvinni már tökéletesen lehetetlen. Azon képek, melyeket ilyen gyakorlatoknál látunk, csak torzképek, s ez okból hasznot alig nyújtanak már; de feltéve még azt is, hogy természetben volnának elővehetők, ebből legfölebb csakis a dandárnokok és vezérkari tisztek vonhatnának tanulságot, mert a zászlóalj- és századparancsnokok a harcztért és a harcz összefüggését nem tekinthetik át, továbbá mozdulataik és harczmódjuk épen nem lesz más annak folytán, hogy jobbra és balra tőlük nagyobb vagy kisebb csapatok harczolnak. Egy zászlóalj például egy helyiség támadását csak úgy fogja elővenni akár 4, akár pedig 8 zászlóalj áll jobbra tőle, mint azt különben intézné, feltéve, hogy az ellenséges csapatok is ez arányban nagyobbak vagy kisebbek. Egy zászlóalj vagy századparancsnok tehát nem tanul többet, akár mint egy dandárnak, akár pedig mint egy hadosztálynak alosztálya vesz részt a gyakorlatban. A jelenleg divatozó hadgyakorlatokat ekként valódi értékükre leszállítva kitűnik, hogy az általuk elért eredmény nincs kellő arányban azzal, melyet kisebb gyakorlatokkal közvetlen elérni lehet. Harczászati szempontból véve ugyanis a dolgot: sem a legénység, sem az alantas tisztek, sem pedig a század- és zászlóalj-parancsnokok nem merítenek belőlük több hasznot, mint a kisebb, p. zászlóalj- vagy dandárgyakorlatokból; alaki oldalát tekintve pedig szintén nem használnak a jelenlegi modorban semmivel sem inkább az összeműködés szemlélhetővé tételére, mivel a nevezett parancsnokok az egész habozást áttekinteni és az összefüggést kitalálni mégsem képesek. Egyedül a magasabb parancsnokokra lehetne tehát képző befolyásuk, azonban miután a harcz bonyolódása az érvényen kívül maradó több tényezők, s az erkölcsi elemek hatásának hiányával csak elmosódva mutatkozik, ezek is a haditörténelem tanulmányozása által sokkal inkább bővíthetik ismereteiket, mint azon tapasztalatokkal, mit a bábom eme hiányosan másolt ütközetképeiből nyerniök lehetséges. Ezeket előre bocsájtva, azon véleménynek adunk kifejezést, hogy csakis háromféle hadgyakorlat volna előveendő, s a nagyobb csapatok gyakorlata másként volna kezelendő, mint eddig szokásos volt. Ugyanis: I. Zászlóalj-harczgyakorlatok, t. i. zászlóalj zászlóalj ellen, melynek czélja a legénységet, altiszteket és alantas tiszteket az őket illető teendőkben gyakorolni, illetőleg nekik a harcz hű képét nyújtani. Ezeknek tulajdonkép más gyakorlatokra szükségük nem is volna. II. Dandár-gyakorlatok dandárral dandár ellen, vagy a lovasságnál osztály osztály ellen alkalmazva. Ezek czélja a zászlóalj- és századparancsnokoknak alkalmat nyújtani, hogy megismerkedjenek, miként kell csapataikat a terep szerint vezetni, a harczban alkalmazni, továbbá, hogy annak hű képe nyújtassék, mi módon harczol egy zászlóalj összefüggésben más zászlóaljakkal, mi módon támadtatnak vagy védetnek nagyobb tereptárgyak és tereprészek, hogyan történik az első harczvonal felváltása a második által, miként eszközöltetnek nagyobb csapatokkal a visszavonulások stb.