A Honvéd, 1873 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1873-01-03 / 1. szám
sodtak el az őszi gyakorlatok idején s a köpönyegek posz-tója, mihelyt a katona nehány éjet puszta földön tölt azokban, elveszti a posztónyiró által túlságosan felborzasított gyapjút s kitűnő szúnyoghálóvá válik, melybe azt az embert kellene öltöztetni s így a havon vele éjeket töltetni, ki e köpönyegeket jóknak találta. Mind e tekintetekben a felelősség a miniszteré. Ha mozgósításunk késedelmezése miatt hadászatilag hátrányos viszonyok közt lépünk majdan a harctérre, ha élelmezési rendszerünk hiányosságai miatt hadműködéseink lassúk és ingadozók lesznek, ha az öltözet rész minősége miatt meneteink csigaszerüekké válnak, akkor a nemzet, fiaiból alkotott seregének megveretését, méltán a honvédelmi miniszterre fogja róvni s nemzedékek hosszú sorait fogja átkozni, valamint átkozni fogja amaz ezer meg ezer haldokló honvéd is, ki az ő hibája miatt szálland majd haszon nélkül korai sírba. Komor a kép, melyet festettem, de ha ismerjük Szende minisztert, meg vagyunk győződve, hogy mindent el fog követni, miszerint jövő év végekor derültebb szikekkel festhessünk. Erre pedig mindenelőtt szükséges, hogy a honvédelmi minisztériumból a dilettantismus számüzettessék s kiki csakis oly munkával bizassék meg, a melyhez ért is. Tekintsük most a csapatokat. A jelenlegi harczok sikere főleg a tűzfegyverek alkalmazásának minőségétől s a szétszórt harczrendben való gyakorlottságtól függ. Zártrendű mozgadozásoknak csak legegyszerűbb nemei alkalmaztathatnak a harcztéren. Tekintetbe vétetett-e ez az újonczoktatás alatt? Hogy lőnek honvédeink ismert távolságokra? Mennyire képesíttettek a távolságok helyes megbecslésére, mi a lőbiztonság alapját képezi? Mennyire taníttattak a szétszórt harczrendre ? Értik-e a biztonsági s kutató szolgálatot ? S a magasabb elöljárók miként bírálják meg az alájuk rendelt alosztályok harczképességét? Ezekre a kérdésekre mi, itt Pesten, nem válaszolhatunk, mert egyes alosztálynál látottak után nem mondhatunk az egészre kiterjedő bírálatot. De attól tartunk, hogy nem egy olvasónk mélyen érzett „mea culpával“ teszi majd le e lapot, mely Francziaország megbuktatásához mindenesetre ép oly mérvben járult, mint néhány német hadtest együttes működése. Kápolnai. Utóirat. A vezérczikk már ki volt szedve, mikor a „Budapesti Közlöny“ Fejérváry ezredes úrnak államtitkárrá való kineveztetését közölte. Emez örvendetes tény sajátképen fölöslegessé tette óva intő szavainkat, mert hiszen az uj államtitkár gyakorlati szakember, ki nálunknál sokkal jobban felismerhette a honvédség hadképességének achilles-sarkait s nálunknál sokkal jobban fogja tudni, hogy felséges uralkodónk trónjának s hazánk államiságának e legújabb és mégis annyira fontos támaszát hol marja máris a rothadás, és mivel lenne ez kiirtható. De nemcsak ezt az egy örvendetes hírt közölhetjük ma; van még több is. Bizonyosnak mondják ugyanis, hogy Mészey alezredes s Králitz őrnagy urak megmaradnak ezentúl is a minisztériumnál s hogy a kilépő Thaly elnöki titkár helyére Fischer őrnagy úr szemeltetett ki. A minisztérium állománya tehát megtartva szakkitűntségeit, két kitűnő szakemberrel szaporodik, kik oly helyre jutnak, honnan az ellátási ügy vezetésnek módját is közelebbről vizsgálhatják s az ez irányban a csapatnál gyűjtött tapasztalataik s saját szakismereteik segítségével talán javíthatnak valamit a seregigazgatás e fontos ágán nálunk most uralkodó bureaukratikus dilletantismuson, mely merev, néha valóban nevetségessé váló centralisatióban még a franczia „császárság“ ellátási ügyigazgatását is fölülmúlja, nemcsak hogy nem okulva ez utóbbit ért szerencsétlenségen, hanem inkább túlozva azt az eljárását. Az 1809-iki hadjárat. — A központi iskolában tartott előadások után. — (Vége.) Ütközet Ebelsbergnél máj. 3-kán. Hiller tábornok május 2-án Linzben megérkezett. Schusteck trink, 8 zászlóalj és 16 lovas századdal Maria Schartenben, Radetzki tábornok 2000 emberrel Welsben vola. 3-án reggel valamennyi osztrák csapat Ebelsberg felé útnak indult. Hiller csapatainak élén vala a 2. tart. hadtest, azután következett a 6-ik, végre az 5-ik. Bianchi dandára az utóvédet képezte. Ezen dandár esetleges felvételére Vincent tábornok Rosenberg Chevauxleger és Hofmeister gyalogdandárral Scharlinz és Kleinmünchen közt állást foglalt. A francziák részéről Massena Linezről, Napoleon Lambachról közeledett. Radetzki Weiset elhagyván, az ottani hidat felgyújtotta, és lassan húzódott vissza. Linz közelében megérkezve halla, hogy Schusteck még hátra van, elhatározta tehát magát, hogy Kleinmünchennél állást foglal, Vincentel egyesül, és a francziákat addig tartóztatja fel, míg Schustek megérkezik. Welsben megérkezve Napoleon, a hidat rögtön helyreállította és Vannest Gudin hadosztályával Kremsmünsteren át Steyer felé indította. Molitor hadosztályát és Nansoutg lovasosztályát pedig a Traun jobb partján Ebelsberg felé meneteltette. Hiller reggeli 8 órakor Ebelsbergben megérkezett. Ezen kis város a Traun folyó jobb partján fekszik egy kis magaslaton, mely a folyó felé meredek eséssel bir. E magaslaton egy árokkal körülvett kastély állott. A bal parton Kleinmünchen helység fekszik, honnan Ebelsbergre egy 700 lépés hosszú híd vezetett a Traun folyón át. Hiller tábornok a kastélyt 3 századdal szálazta meg, s egy 6 fontos üteget a kastély mellett állított fel. A híd mellett lévő házakba csatárok rendeltettek. A város maga 5 század által szállatott meg, a többi csapatok a Schildenbergen táboroztak, és csakis a 2. tart. hadtest tovább menetelt Astenre. Ezalatt Massena hadtestétől Marutaz könnyű lovasdandára és Claparéde gyalog hadosztálya előnyomult, és támadásnak indult. Egy időben Piré lovasdandára is Wels felől előnyomult, és Radetzkit szorította. Schustek e perczben épen Reith helységen keresztül vonulván, gyalogságát Kleinmünchenre küldte, s egy huszárezreddel Prrét bal szárnyát megtámadta és visszaverte. Ezalatt Schustek a Traun folyón teljesen átvonult; Radetzki őt követte. Csaparéde hadosztálya azonban Hofmeister dandárét megtámadván, hosszabb harcz után a folyón át visszanyomta. A francziák erre a hidat megrohanták, a városba benyomultak, és a kastélyt is többször megtámadták, de eredmény nélkül. A harcz délutáni 4 óráig folyt. Hiller ekkor jelentést kapván, hogy ellenséges csapatok Steyer felé nyomulnak, a visszavonulást elrendelte, a híd mellett fekvő házakat felgyújtatta, minek következtében a franczia tüzérség és lovasság sem vonulhatott a hídon keresztül. Hiller 2200 embert az ütközetben veszített, s még este az Enns mögé vonult. Károly főherczeg a fősereggel Cham helységen keresztül Budweisre húzódott, s a 2. hadtestet Csehországban visszahagyta, hogy az ott felállítandó honvédségnek magvául szolgáljon, és az országot a szászok netaláni támadása ellen védelmezze. E hadtest a 3. számot kapta, Hohenzollern hadteste pedig a 2. számot vette fel. Napóleon részéről a bajorok a tyroli és salzburgi tartományokban, a Würtembergák Linznél hagyattak vissza. Bécs elfoglalása. A főherczeg május 4-én Budweisnél megérkezett, hol az ebelsbergi ütközet hírét véve. Eredeti szándéka Linznél a Dunán átkelni, ennek folytán meghiúsult, ő tehát Mauternnél akarta az átmenetet véghez vinni. E helynél azonban a hidi hajó által elvontatván, nem maradt más hátra, mint a Duna bal partján tovább Bécs felé vonulni. Hiller 6-án Mölkbe érkezvén, parancsot kapott, hogy 10,000 embert Dedovich tábornok alatt Bécs felé küldjön, a többivel pedig a híd helyreállítása után Mauternnél a Dunán átkeljen, s a Marchfeldbe vonuljon. Meghagyatott neki továbbá, hogy e ponton az átmenet védelme végett 6000 embert Schustek tábornok alatt visszahagyjon. Dedovich tábornok 9-én Bécsbe érkezett, hol Miksa főherczeg a parancsot átvette. Rendelkezésére állott 20,000 ember, többnyire nemzetőr. Napóleon már 10-én délelőtt Lannes hadtestével megérkezett, s a külvárosokat elfoglalta. Egy 20 ágyúból álló üteg a császári istállóknál állíttatott fel, és a várost lődözte. Egy erős gyalogcsapat egyúttal az