A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908-01-05 / 1. szám

Huszonhetedik évfolyam. Szerkesztőség: 1. szám. A Jó Kéziratok vissza nem adatnak. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr.­­ STILLER MÓR dr. ügyvédek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. ® \ Hely bán, vagy vidékre bér­­r­e / f mentve küldve: *».' C A/ Negyed évre (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) 7. --^F BETiK­P AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE,­­ MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐIKIG KÖZLÖNYEEgész 4 korona 8 « 16 « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány­nyal küldendők. V„ Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. c wj._ B/úd á p e s t, n u á riátJaM., -■( Előfizetési árak: ^ Tm ■' ' 4 TARTALOM: A végrehajtási törvény novellája. Irta Fényes Vince, zilahi tszéki bíró. — Szemelvények az alkalmazott jog köréből. Irta Grósz Mór dr., Nyitrán. — A perújítás kérdéséhez. Irta Klein Samu dr. Budapest. — A kir közjegyz­ő dijainak behajtásánál fel­merülő visszásságok Irta Steiner Ármin dr., Budapest. —• Bel­föld­i Ügyvédvizsgáló bizottságok 1908-ra­. — Vegye­. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és dönt­vények. Kivonat a Budapesti Közlönyből. Felhívás előfizetésre 1908. január elsején kezdődött A JOG huszonhetedik évfolyama. Magunkat előfizetőink további jóindulatába ajánlva kérjük, hogy az előfizetés megújításáról — a mellékelt posta­­utalványok által — idejekorán méltóztassanak gondoskodni. Előfizetési feltételek : negyedévre............................................. 4 korona félévre.................................................. 8 , egész évre.................................................16 « Tisztelettel A jog kiadóhivatala. A végrehajtási törvény novellája. Irta FÉNYES VINCE, zilahi­­széki biró. III.*) A javaslat intenciója az, hogy olyan esetben, amikor ennek az ingatlannak, ingóságnak, munkának vagy teljesítésnek az értéke 10 K.-t meg nem halad, a kötelezett a teljesítésre elő­zőleg felszóllittassék és csak ennek eredménytelensége esetén rendeltessék el a végrehajtás; e célból kell az értéket megálla­pítani. És pedig meg kell állapítani az 1893: XVIII. t.-c. 3., 4. §-ának megfelelő alkalmazásával, vagyis: 1. Ingatlanokról, ha szőllőről vagy házosztályadó alá eső ingatlanról van szó, a legközelebb múlt évi állami adó 200 K., házbéradó és földadó alá eső ingatlanoknál 100 K. alapján, amikor azonban az általános jövedelmi pótadó, útadó, községi és törvényhatósági pótadó nem veendő számításba. E kategó­riába tartozik a sommás visszahelyezés, osztályrész kiadása, vagy a határ megállapítása iránti végrehajtás is, amikor a bir­tokba adni rendelt ingatlan értéke veendő alapul. Telki szol­galmak átadására irányuló végrehajtásoknál pedig a szolgáló telek értéke. Az ingatlan birtokára irányuló végrehajtás eseteihez soro­zandó az az eset is, amikor a haszonbérleti vagy bérleti viszony­ból folyólag a haszonbérlet vagy bérlet átadására, vagy vissza­adására irányul a vhajtás. Arra nézve, hogy ezeknél a vhajtá­­tásoknál minő alapon állapíttassák meg a vhajtás tárgyának az értéke, a javaslatban foglalt hivatkozás tiszta utasítást nem tartalmaz. Ugyanis, ha azt tartjuk szem előtt, hogy itt a vhaj­tás ingatlan birtokba­­adására irányul, tehát a végrehajtás tárgya ingatlan, akkor az 1. pont alattiak szerint kell értékelni, emellett szól az is, hogy ebben az esetben a bérlet át- vagy visszabocsátása iránti végrehajtások tárgyának értékelésére is kapunk szabályt, mert ilyet a S. E. T. 3., 4. §-a nem tartal­maz, mivel a bérleti ügyek az értékre való tekintet nélkül tar­toznak sommás eljárásra. Ha azonban meggondoljuk, hogy a haszonbérlet vagy bérlet átadása iránti vhajtásoknál a vhajtás tulajdonképpeni tárgya nem maga az ingatlan, hanem a haszon­*) Előző közlemény a múlt évi 59. számban. bérleti vagy bérleti jog birtokbaadása, s ha azt is figyelembe vesszük, hogy különösen lakásbérleteknél (pl. nagy házaknál) az ingatlan értékének alapulvétele anomáliákra vezetne , akkor arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a javaslat hivatkozása azt akarja jelezni, hogy ilyen eseteknél a S. E. T. 3. §-ának 4. pontja lenne alkalmazandó. Azonban itt ismét két nehézség áll elő ; egyik az, hogy az ezen pontban írt értékelés csak a haszonbérleti viszony fennállása vagy tartama iránti perekben, tehát pr­ejudiciális esetekben alkalmazható; másik pedig az, hogy bérleti perekre ez a 3. normát nem tartalmaz. Tehát a javaslat hézagossága és felületessége itt is világos. De mindezektől eltekintve az eddig említett eseteknél még az is nehézséget okoz, hogy a javaslat által hivatkozott törvényszakasz az értékelés alapjául világosan a legközelebb múlt évi állami adót rendeli venni, ha csak valamelyik fél más bizonyító adatot nem szolgáltat. Ebből az intézkedésből ismét két nehézség származik, egyik az, hogy a végrehajtás rend­szerint nem abban az évben követvén, amelyben a per megindult, a perben használt adóbizonylat már nem fogja a «legközelebb múlt évi» állami adót feltüntetni s a javaslat nem felel arra a kérdésre, hogy mi történjék ebben az esetben ? új adóbizony­latot szerezzen be a bíróság, vagy használja fel a régit ? A másik itt felmerülő nehézség az, hogy a javaslat arra a kér­désre sem felel, hogy fennáll-e itt is a felednek az a joga, hogy a vhajtás tárgyát képező ingatlan értékét az adóbizo­­nyítványon kívül más adatokkal is igazolhassák? Az előttünk fekvő javaslat ennek a lehetőségét nem zárja ki, mert csak annyit mond, hogy a vhajtás tárgyának az értékét a bíróság felek meghallgatása nélkül az idézett törvényszakaszok «meg­felelő» alkalmazásával állapítja meg, tehát a feleknek joga lehet itt is az érték bizonyítására más adatokat beadványilag jut­tatni a bíróság elé. Ez azonban némileg ellenkeznék az eljárás gyorsaságával s a bíróságot is nehéz helyzetbe hozhatá, a nyújtott adatokat a contradictorius eljárás előnyei nélkül kell­­vén mérlegelnie. Végül azt sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az 1893 : XVIII. t.-c. 3. és 4. §-a a per tárgya értékének megállapításáról szól, a per tárgyának az értéke pedig nem min­dig azonos a vhajtás tárgyának az értékével, amiből folyólag femerülhet a szüksége annak, hogy a vhajtás tárgya értékének megállapítására a felek a perben be nem csatolt adatokat szolgál­tassanak, aminek szüksége aztán a vhajtás elrendelésének kés­leltetésére vezet, ami, hogy mily rendkívül káros hatású lesz, az kitűnik annak megfontolásából, hogy a bíróság soha nem tudhatja előre, hogy a vhajtás tárgyának értéke 10 vagy 1000 K. értékű-e? Erről tehát minden esetben meg kell győződnie s így a vhajtások 9O°/0-nak elrendelése késni fog azért, mert 10% véletlenül 10 %. aluli értékű? 2. Az ingóságok kiadására, munkára, vagy más teljesítésre irányuló óhajtásoknál a javaslat nagyképű hivatkozása még különösebb eredményre vezet, mert kitűnik, hogy ez a hivat­kozás teljesen téves. Nevezetesen a S. E. T. 3. §-ának 4. és 6. pontjaiban említett járadékok, időszaki szolgáltatások vagy haszonvételek és számadások iránti perekben az ítéletet meg­határozza a marasztalás tárgyát vagy készpénzben, vagy natu­­rálékban s a­vhajtás mindig csak már a lejárt részletekre irá­nyulhat, amelyek értékének meghatározására csak akkor van Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.

Next

/
Thumbnails
Contents