A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908-01-05 / 1. szám

A J­OG része korlátlanul lefoglalható, ha a végrehajtás az adós feleségét a törvényes leszármazóit vagy szüleit illető tartás miatt vezettetik. Ugyanezen személyeknek nyugdija vagy pótdija hasonló köve­telésért korlátlanul lefoglalható.» (Folyt. köv.) 3 Szemelvények az alkalmazott jog­köréből. (Folytatás.*) Írta GRÓSZ MÓR dr. Nyitrán. A férjhez ment leányt az osztrák bíróság önjogának ismerte el és csupán a két fiatalabb testvért nevezte el a hagyatékátadó végzésben kiskorúaknak, őt sem anyja, sem férje az osztrák bíróság előtt nem képviselték, hanem ő saját magát. Ezen tényállás alapján a magyar gyámhatóság maga is kimondotta, hogy ő a férjhez ment leány nevében férjhez menetele után intézkedni már nem volt jogosult, kimondotta saját jóváhagyásának semmisségét és minthogy a két kiskorú részéről az anya maga sem ellenzi a hagyatéknak újból való tárgyalását, a bíróság az előbbi átadást semmisnek mondja ki és utóbbi tárgyalás végett az iratokat a kir. közjegyzőnek kiadja. Az eddigi eljárásban tévedésből kimaradt ingatlanok pótleltározása folytán póteljárás is volt folyamatba teendő. A kir. közjegyző ezen utóbbi, vagy ahogy ő nevezi: «folytatólagos» tárgyaláson díjait fel nem számítja, holott a a tárgyaláson úgy a két kiskorú nevében eljárt özvegynek, valamint a férjes leánynak közös képviseletében én a díj kér­dését megpendítettem. Ezen folytatólagos tárgyaláson a hagyatéki osztály oly­­képp ejtetik meg, hogy a magyarországi ingatlanok egyedül a férjhez ment leánynak adassanak át, melyeknek értéke az ingó és ingatlan hagyatékból a legidősebb leányra eső Vs ré­szébe betudandó, a két kiskorú örökös pedig a hagyatéknak 1/3—Vs részét az ingó vagyonból nyeri, az egész hagyatékot pedig az özvegynek özvegyi haszonélvezeti joga terheli; az összes örökösök képviseletében az előbbi átadás hatályon kívül helyezését és a hagyatéknak utóbbi átadását kértem. A kir. közjegyző az iratokat a két kiskorú nevében leendő jóváhagyás végett az illetékes gyámhatósághoz felterjeszti, de utóbbi díjakról ott sem tesz említést. A gyámhatóság az iratokat a kir. közjegyzőnek vissza­küldi, mert úgy találja, hogy az örökösök között érdekössze­ütközés forogván fenn, a kiskorú örökösök gondnok által képviselendők és gondnokul a gyámügyészt rendeli ki, aki az utóbbi, a kir. közjegyző által «folytatólagosnak» elnevezett tárgyaláson az osztályos egyességhez hozzájárul; a kir. köz­jegyző díjakat nem számít fel, holott azt úgy a kiskorúak gondnoka, mint én is újra szóba hoztuk. A kir. közjegyző a tárgyalási jegyzőkönyvnek hiteles másolatát azzal küldi a kir. adóhivatalnak, hogy, miután az örökösödési illeték már egyszer kirovatott és lerovatott, utóbbi kirovásnak helye nincsen és csak a pótleltározott csekély ingatlan után szabandó ki az örökösödési illeték. A kir. közjegyző az iratokat jóváhagyás végett átteszi a gyámhatósághoz, de esetleges díjairól még mindig nem tesz említést. A gyámhatóság az osztályos egyességet jóváhagyván, az iratokat az átadás eszközlése végett átteszi a hagyatéki bírósághoz, amely a 34. alszámú hagyatékátadó végzésben kimondja: «Tekintettel arra, hogy az árvaszéknek . . . .számú hatá­rozata szerint X. Y. 1905. évi október hó 24-én történt férj­­hezmenetele által nagykorúvá vált és egy részéről az 1905. évi augusztus hó 20-án felvett tárgyalási jegyzőkönyvben fog­lalt osztályegyességet az árvaszék 1905. évi október hó 2- én jóvá nem hagyhatta és tekintettel arra, hogy X. Y. férjhez ment leány kérvényében kijelentette, hogy az említett tárgya­lási jegyzőkönyvben foglalt egyességhez hozzá nem járul és az árvaszék, valamint a kiskorúak t. és t. gyámja kijelentet­ték, hogy a hagyaték újból való tárgyalását nem ellenzik, a kir. járásbíróság a 18. aisz. alatt meghozott átadó végzést olykép módosítja, hogy stb. stb. stb. ...» «. . . N. N. kir. közjegyzőnek a tárgyalási diját a 35. aisz. alatt benyújtott kérelméhez képest a kir. járásbíróság 1063 koronában állapítja meg és ennek 8 nap alatt végre­hajtás terhével való megfizetésére az örökösöket kötelezi, mert nem a kir. közjegyző terhére eső körülmény az, hogy az átadó végzésnek meghozatala előtt előállott, de későn bejelen­t) Előző közlemény a múlt évi 50. számban, tett okból a feleknek egyetértésével a már szabályszerűen és az akkor még kiskorú X. Y. t. és t. gyámjának közbenjötté­­vel létrejött egyesség módosítása végett uj tárgyalást kellett tartani és ebben az esetben az 1894. évi XVI. t.-c. 120. §-a alkalmazást nem nyerhet.» Ezek szerint a kir. közjegyző a 35. aisz. kérvényét a 34. aisz. hagyatékátadó végzés alapjául szolgáló gyámhatósági jóváhagyás beérkezése után nyújtotta csak be és igy a dijak kérdése úgy a felek, mint a gyámhatóság elől teljesen el volt zárva. A hagyatékátadó végzésnek az ujóbbi dijakat megálla­pító része ellen felfolyamodással éltem, amelynek főbb indo­kai a következők: «A hagyatékátadó végzés a magyar magánjognak meg­felelően kimondotta azt, hogy X. Y. férjhez ment leány azon időben, midőn az árvaszék az ő nevében a hagyatéki tárgya­lási jegyzőkönyvben felvett osztályegyességet 1905. évi októ­ber hó 27-én jóváhagyta, már nagykorú volt és igy a gyám­hatóság az ő nevében többé semmit sem hagyhatott jóvá; kimondotta ugyanezt az árvaszék . . . számú határozatával; elismerte ugyanezt úgy a maga, mint kiskorú gyermekei nevé­ben az özvegy anya; elismerte ugyancsak a gyámhatóság részéről a kiskorúak érdekében ad actum kirendelt gondnok, a vármegyei gyámügyész és mindezen, a magyar magánjog­nak megfelelő kijelentéseket a kir. járásbíróság a hagyaték­­átadó végzésében újólag megerősítette.» «Minthogy pedig az előbbi átadás a magánjog szerint eredetileg érvénytelen volt és igy valóságos átadás nem is létezett és nem is létezik, a hagyaték sem átadva és igy befejezve sem lett; ennek következményeképen az utóbbi hagyatéki átadás nem másodszori átadás, hanem csak egy­szeri átadás és csak elsőizbeni átadás, mert ami eredetileg érvénytelen, az nem létezőnek tekintendő.» «Ezen jogi indokok alapján nem volt hely adható a kir. közjegyző azon kérelmének, hogy neki utóbbi 1,663 korona állapíttassák meg, mert ő az 1894. évi XVI. t.-c. 120. §-a értel­mében a törvényben megállapított és a kir. közjegyző által felvett díjátalány fejében még akkor is köteles eljárni, ha több ízben való tárgyalásnak vagy póttárgyalásnak szüksége merült fel. Hogy pedig a törvény intenciója szerint a kir. közjegyző ugyanazon hagyatékért csak egyszeri díjátalányt igényelhet és az örökösök csak egyszeri díjátalánynyal terhelhetők meg, hivatkozom per analógiam az idézett §-ra, amely szerint: «ha a folytatólagos vagy póttárgyalást más közjegyző teljesíti, a díjátalányt a bíróság a körülményekhez képest aránylagosan osztja meg az eljáró közjegyzők között és az eljáró közjegy­zőnek netalán kifizetett díjtöbbletet is visszakövetelheti az, aki a fizetést teljesítette. Ebből következtetően a kir. közjegyző nem az egyes tárgyalásokért, sem a felmerült munkáért kapja meg az ő díját, hanem olyképen részesedik fokozat szerint a hagyatékban, mint a kincstár az illetékszabályok értelmében, és a kir. közjegyzőnek a hagyaték sorsához semmiféle köze nincs.» «Téves a kir. járásbíróságnak azon indokolása, hogy a hagyatéki eljárás megsemmisítése és a tulajdonképeni mostani átadás a kir. közjegyző terhére nem eshetik, mert a kir. köz­jegyzőnek sem javára, sem terhére nem számítható be a hagya­téki eljárás bármely stádiuma, neki ahhoz, hogy a hagyatéki ügy miképen alakul és alakuland, semmi köze nincs, ő az egyszeres díjátalányért ugyanazon hagyatéki ügygyel, akár átadatott, akár nem adatott át, annyiszor köteles foglalkozni, ahányszor ha bíróság azt neki kiadja; de jelen esetben még egyszeres átadás nem is történt, mert a tulajdonképeni, első ízbeni, valóságos átadás csak most történt a fent felhozott és a kir. járásbíróság által is kiemelt jogi indokokból.» «A fenti jogi indokokon felül még azért is elutasítandó a kir. közjegyző az ő kérelmével, mert feltéve, —a­mit külön­ben is már maga a kir. járásbíróság a jelen végzésével is megcáfol —­ hogy a jelen átadás csak folytatása volna az előbbi átadásnak és nem az eredetileg érvénytelen átadás megsemmisítésével eszközölt valóságos átadás, akkor is csak folytatólagos, esetleg póttárgyalásnak volna minősíthető a hagyatéki ügynek ezen mostani elintézése, ezen esetleg foly­tatólagos, vagy póttárgyalásnak minősítendő hagyatéki tár­gyalásokért a kir. közjegyzőt az ujabbi díj nem illeti meg.» , «Maga a kir. közjegyző is elismerte ezen ujabbi hagya­téki tárgyalásokon, hogy ez a hagyatéki ügynek csak folyta­tólagos elintézése, mert maga nevezte el az általa eszközölt ezen utóbbi tárgyalásokat «folytatólagos» tárgyalásoknak, a felek képviselőjének és a gyámügyésznek jelenlétében a kir. köz­jegyző a díjakról említést sem tett, ilyet fel sem számított, mert ilyennek felszámítása esze ágában sem volt és nem is

Next