A Jövő Üzemmérnöke, 1981 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1981-01-01 / 1. szám
Emlék — Barabás László grafikája Év végi találkozó 1980. december 30-án 11 órai kezdettel került sor főiskolánkon a hagyományos év végi baráti találkozóra. Vendégeink között köszönthettük a Művelődési Minisztérium, a Közlekedési- és Postaügyi Minisztérium képviselőit, Győr-Sopron megye politikai-, társadalmi életének vezetőit. Dr. Kiscelli László főigazgató a főiskolai tanács nevében üdvözölte a megjelenteket. Elismeréssel szólt mindazokról, akik a főiskola eredményes működéséhez az elmúlt évben hozzájárultak, és köszönetet mondott mindenkinek a segítőkész együttműködésért. Az üdvözlő szavak után a főigazgató fogadást adott a meghívott vendégek tiszteletére és pohárköszöntőjében eredményekben gazdag boldog új évet kívánt a megjelenteknek. A gőzvontatás hőskorának a korszerű vontatójárművek megjelenése vetett véget. A jelenleg üzemelő, korszerű nagyteljesítményű villamos mozdonyok elődei a múlt század végén jelentek meg. Az 1860-as évek végén megépült az a villamos motor, amely vasúti járműben vontatómotorként szóba jöhetett. Az alkalmazás még hosszú éveket váratott magára. Werner Siemens volt, az aki az első gyakorlati sikert elérte az 1879. évi berlini világkiállításon bemutatott 3 lóerős mozdonyával. A mai villanymozdonyok őse 2 tengelyes volt és 3 hatszemélyes kocsit vontatott. Kicsit gyerekjátéknak tűnt talán a kiállítás sokaságában, de ötven évvel azelőtt nem tűnt-e nevetségesnek Stephenson kezdetleges gőzmozdonya? Ez a „masina” a századfordulóra többszáz tonnás kolosszussá nőtte ki magát, magára vonva — és joggal — az emberek csodálatát. A kérdés felmerült: Vajon ennek az ördögi mechanizmusnak a villamos kocsija nem ugyanezt az utat fogja-e bejárni? A választ mi ismerjük, de akkor még a feltaláló Werner Siemens sem érezte igazán, milyen nagyjelentőségű a villamos kocsija. A fejlődés máris rohamléptekkel indult meg. Az első „villanymozdony” áramszedője még vígan szedte a működéséhez szükséges 150 V-ot, de feltalálója — akinek nevét világhírűvé vált gyára az utókornak is megőrizte — már egy komolyabb vasút megépítésén törte fejét. Közúti villamos vasútja 1831- ben nyílt meg Berlin mellett. Ezzel egyidőben Edison is megkezdte kísérleteit egy kis villamos mozdonnyal. Hazánkban 1887-ben adták át a forgalomnak az első közúti villamos vasutat. 1894- ben kezdték meg és 1896- ban fejezték be a 4 km hoszszú budapesti földalatti vasút építését. Az első nagyvasúti villamosítást a Brown-Boveri cég segítségével 1899-ben valósították meg Svájcban. Az olaszországi Valtellina vasútvonal, amely a világ egyik első nagyfeszültségű, sikeres nagyvasúti villamosítási kísérlete volt a Ganzgyár berendezéseivel, és Kandó Kálmán tervei alapján épült meg 1902-1903 között 100 km hosszban. Ez a vonal 3000 V-os egyenárammal dolgozott. A rendszer, az áram nem okozta hátrányok miatt nem tudott továbbfejlődni, ezért Németországban, Svájcban és Amerikában egy időben kezdték meg az egyfázisú rendszer kifejlesztését. Ezeknek a rendszereknek az volt a hátrányuk, hogy eltért a periódusszámuk, ezért külön erőműveket, nagy átalakítókat igényeltek. Ez természetesen a költségek növekedésével járt. A villamos vontatás egyre nagyobb szerepet kapott a vontatásban, mert a legnehezebb feladatok elvégzésére volt alkalmas. Kandó Kálmán és munkatársai 1905-től 1915-ig az itáliai Westinghouse gyárnak dolgoztak, amelynek nyomán 1350 km hosszú villamosított vonalszakaszt és 600 mozdonyt építettek. 1917-ben a MÁV villamosításának megindítása is előtérbe került. Kandó ismerte fel, hogy a vasutak villamosítása csak az országos energiagazdálkodás keretében az 50 periódusú áram felhasználásával oldható meg. Az új rendszerű fázisváltós villamosmozdony építése 1918- ban kezdődött meg a Ganzgyárban. A magyarországi siker után több közép-európai gyár is kísérletezett az 50 periódusú mozdonytípus kialakításával. A háború utáni nehéz gazdasági helyzet nem tette lehetővé a tervezett nagyszabású vonalvillamosítások megvalósítását. Az első kísérleti pálya Bp. Nyugati pályaudvar és Dunakeszi—Alag közötti vonalszakaszon épült ki. A próbamozdonyta Ganz egyéni időtartamra díjtalanul bocsátotta a MÁV rendelkezésére. A próbamozony öt hajtott tengelyű 2025 kW (2700 LE) teljesítményű volt. ..„. Az 1923 augusztusában lebonyolított kísérletek eredményei bebizonyították, hogy a mozdony minden tekintetben kielégíti a hozzáfűzött várakozásokat és a kísérletek a rendszer elvi kérdéseinek tekintetében teljes sikerre vezettek. A MÁV 1928. november 30-án döntött az angol kölcsönnel megvalósítandó hegyeshalmi fővonal villamosításáról, 50 periódusú rendszerben. A gyakorlat igazolta az úttörők jövőbe látásának helyességét. 1955-ben még futott az első próbamozdony, amikor is az első ilyen rendszerű francia vonalszakaszt üzembe helyezték. Az elktrotechnika fejlődésével a rendszer felett azóta már elhaladt az idő, de megmaradt a helyes felismerés igazsága. Az országos hálózattól eltérni gazdaságtalan és csökkenti a vasútnál oly fontos üzembiztonságot. Ezt valósították meg, amikor 1923. október 31-én elindult első útjára a próbamozdony és így lett az első magyar vasútvonal egyben az 50 periódusú nagyfeszültségű rendszer bölcsője is, az úttörő magyar szakemberek lelkes megalkuvást nem ismerő munkája nyomán. Pöstyéni Zsolt u V. 204. A vasút fejlődésének történetéből a villamos vontatás és úttörős A Valtellina vasút mozdonya A JÖVŐ ÜZEMMÉRNÖKE Újévi szokásokról Az év utolsó napjaihoz és kezdetéhez számos régi eredetű kedves, vidám népszokás fűződik. Mindannyiunk előtt ismeretes az óév búcsúztatása s az új esztendőnek tűzijátékokkal, énekkel, dudaszóval történő köszöntése. Egyes vidékeken divatos a „téltemetés” is. A szalmabábunak öltöztetett telet kiűzik a faluból, s a falu szélén eltemetika természet megújhodását, a tavaszvárást szimbolizálja.) Régi szokás a kolindálók zenés, dudás felvonulása; mondókáik jókívánságok özönével árasztják el a falu népét. Köszöntik a család minden tagját: a gazdának „tele pincét, kamrát, bort, búzát, békességet” kívánnak; annyi disznót, hogy „egyik ólból kifusson, a másikba befusson s a harmadikba is jusson”. Ami az újévi ajándékozást illeti, már Tertullianus is megemlíti, hogy e napon a régi Rómában zöld ággal díszített ajándékokat adományoztak (a zöld a természet megújhodását jelképezte.) A jeles napokhoz fűződő hagyomány számos „időjósló” szokást és parasztregulát tart számon. Sőt még az étkezést is, illetve az ételféleségeket is igyekezett szerencsehozóvá, hűségvarázslóvá lenni. Egyes vidékeken és családoknál cukrozott főtt kukoricát, lencsét, szőlőt is esznek, azért, hogy egész évben ne fogyjon el az ..aprópénz”. De hogy a ..bankópénzből” is legyen, nem maradhat el a töltött káposzta s a bélesrétes sem. Ha már más tartalmat kapott is a szilveszter és az újév napja, a lényeg ugyanaz: egy eredményekben gazdag esztendő befejezésének s a még reményteljesebb év kezdetének megünneplése családi, baráti körben. 1981. JANUAR Miért nevetünk? Hatszáz komor tekintetű szakember végre megfejteni készül a humor titkait, a nevetés lélektanát. Dél-Angliában Ugyanis a közelmúltban a Brit Pszichológiai Társaság eddigi talán legkülönösebb kongresszusát tartották meg. Felvonult a nemzetközi tudóstársadalom, az asztropológusok és Freud késői követői, a szociológusok és a vicclapok rajzolói, az elmeorvosok és a bohócok szervezetének küldöttei s főként — félezres létszámban — pszichológusok. A résztvevők megpróbáltak feleletet adni arra a régóta megválaszolatlan kérdésre, hogy miért is nevetünk. Miért mesélünk olyan gyakran vicceket? Miért tartjuk eltélő elemünknek a humort? Egyáltalán: min tudunk nevetni? És,jót tesz-e nekünk, ha nevetni tudunk mindenen? Kezdjük a viccekkel. Freud híres elméletében felsorolja azokat a fogásokat, amelyekkel humoros hatást lehet elérni. Ilyen a sűrítés („Szörnyű az élet — mindenkinek van valakije, csak én vagyok nős!”), a szavak szétszabdalása, hogy kettős értelmük előbukkanjon („Az én férjem minden reggel hatkor kiugrik az ágyból, mert akkor kezdődik a reggeli tömé. — Azért szép dolog a férjedtől, hogy az ő korában még rendszeresen tornászik! — Hülye vagy? Nem ő tornászik, hanem egy exhibicionista csaj a szemközti lakásban!"); a betűcsere amelynek nyomán valami ,,fenséges” kifejezés közönségessé vagy pikánssá tehető ,-kecsengve ringó fecske. . .”. De ilyen félreértés, félrehallás látszólag öntudatlan humora is, amikor a szavak hangzási rokonságát használja fel a tréfacsináló. („Állatfelvásárló jár a faluban. Pistike lélekszakadva rohan haza, a bekiabál az ablakon: Édesapám gyűjjék ki, marhát keresnek!”) Tehát akkor nevetünk, ha a dolgok megszokott rendjében valami tévedés, valami hamis hang, groteszk elem van jelen. Ha a tökéletes mellé felzárkózik pöffeszkedően a tökéletlen, a kissziű, a hazug, vagy ha feszült várakozás után „kisül” a feszültséget okozó energia. Nem is mindig maga a humor tartalma, hanem az olyan humorista váltja ki igazán a nevetést, akihez érzelmi kapcsolat fűz bennünk. A humor együtt él, változik és lüktet a társadalmi valósággal és az ember változékony természetével. Amit mondunk nem örök érvényű. Azért sem, mert koronként más a humorforrás. És azért sem, mert társadalmi rétegek, nemzeteik. Vallások is létrehoztak olyanfajta humort, amit más nem ért meg. Csak elő kell venni egy százéves vicclapot, hogy belássuk, amin régen nevettek az emberek, azon ma csak tágra nyitjuk a szemünket: mi ebben a vicc? A nevelés bírál. Ha egy politikai vicc sikeres, gyorsam terjed és sokan nevetnek rajta, akkor látványos diagnosztikai értéke van, látszólag ellenzéki csak: valójában a jó politikai vicc értékes jelzőműszer, pótolhatatlan társadalom-lélektani hangulatmérő. A demokratikus közéletben a politikai Viccek szelíd „lovagi tornája” helyettesíti a nyers erőt is, a humor géniusza enyhíti a rejtett agresszivitást, játékká finomítja a nézetek vad ütközését, nem kiélez, hanem elsimít. Így társadalmi értelme az, hogy jelzései nyomán javuljanak a fennálló viszonyok. Kenves egyensúlytjuttat érvényre a társadalmi szükségletek és az egyéni életérzés között. A torzult formákat a szellem játékos szabadságinak segítségével teszi nevetségessé: nem nehéz páncélzattal vonul harcba, hanem csak ,,befőttesgumi-parittyával" és „fakarddal”. Az elmúlt években többszörösére emelkedett a nevetés élettanával és pszichológiájával kapcsolatos kísérlet. Kimutatták, hogy a nevetés kedvezően hat a biológiai folyamatokra: a vérnyomásra, a légzésre, a szívműködésre és az idegrendszer általános állapotára is gyógyító hatású. A humorban az ösztönélet elfojtott energiái törnek a felszínre úgy, hogy megszűnik szorongást keltő, feszültségteremtő hatásuk. A jóízű nevetés képessége ritka adomány. Aki önmagán nem tud időnként nevetni, az mások viccein is csak erőltetve nevet. Márpedig minél többet nevet az ember, annál boldogabb. A nevetés nem más, mint egy humorral oldott világszemlélet formanyelve. Érzelmi szükségletet elégít ki, áttöri a logika határait. Fókuszába gyűjti a bizonytalan érzéseket, a meg nem gondolt gondolatokat, racionális fényt vet az ösztönök és érzelmek világára. Az elektronikus korszak a szemünk előtt termeli ki a maga eddig ismeretlen humorfajtáit, vicctípusait: „Egy fiatalember a házasságközvetítő iroda komputeréhez fordult, hogy menyasszonyjelöltre kapjon ajánlatot. Felsorolta igényeit: ideálja legyen fiatal, alacsony, fekete, szeressen úszni, szenvedélyesen élvezze a vízi életet, a hozzá hasonlók társaságát, szeresse a fiú kedvenc ételét, a tengeri halat... S a gép rövid „elektronikus tűnődés” után vidáman kattogni kezdett, és képernyőjén megjelent az ideális menyasszony: egy kívánatos pingvin.” —V ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ u