A Jövő Üzemmérnöke, 1985 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1985-01-01 / 1. szám

1985. JANUÁR A JÖVŐ ÜZEMMÉRNÖKE I­ deicélnak tekintettem az oktató, nevel© munkát Beszélgetés a nyugdíjba vonuló Magyar Béla főiskolai tanárral A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Magyar Béla főiskolai tanárt — nyugállományba vonulása alkalmából __ eredményes munkája elismeréséül a Munka Érdemrend ezüst fokozata" kitüntetésben részesítette. A kitüntetést a Művelődési Minisztériumban december 22- én adták át, ahol jelen volt dr. Kiscelli László főigazgató és Fodor László, a főiskola párttitkára. Ez alkalomból beszélgettünk Magyar Bélával, a 45 éves eredményekben gazdag életpályájáról. □ Hogyan kezdődött élet­útad, hogyan lett a nagy akarattal és szorgalommal tanulni vágyó kisdiákból mérnök, tanár? — Az én pályafutásom a második világháború előtti nehéz időszakban kezdődött, és a magyar nép felszabadu­lás utáni fejlődésével párhu­zamosan haladt. Édesapám fizikai munkás volt, és az 1930-as években gyakran volt munkanélküli. Ennek következtében nem tudta biztosítani jól tanuló gyer­mekei számára az anyagi terhekkel járó iskoláztatást. Az elemi iskola nyolcadik osztályának elvégzése után örültem, hogy a miskolci MÁV Járműjavítóba beke­rülhettem iparos tarroncnak, ahol géplakatos szakmát ta­nultam. Közben magánúton elvégeztem a polgári iskola négy osztályát, jeles ered­ménnyel. — A felszabadulás megte­remtette a lehetőségét an­nak, hogy — mozdonyszere­lői munkám mellett — to­vábbtanulhassak a miskolci Gépipari Középiskolában. Ez egyetlen olyan iskola volt akkor egész Észak-Magyar­­országon, ahol szervezett, rendszeres esti középiskolai oktatás folyt. Kiváló mér­nök-tanáraink voltak, nekik is köszönhetem, hogy négy év után kitűnően érettségiz­tem. — A MÁV felhívására je­lentkeztem a budapesti Ál­lami Műszaki Főiskolára. Kétszáz jelentkező közül hú­szat vettek fel a vasutas ta­gozatra. Budapestre kerül­tem a MÁV Északi Járműja­vítóba, ahol különböző mű­szaki beosztásokban dolgoz­tam (művezető, technológus stb.) A főiskolán a Műszaki Egyetem oktatói és kiváló gyakorlati szakem­berek taní­tottak, a délutáni és az esti órákban Három év után je­les minősítésű kalorikus üzemmérnöki képesítést­ sze­reztem a vasúti ágazaton. Utána a technológus szakot is elvégeztem. Lehetővé­­tet­ték, hogy a műszaki főiskolát jó eredménnyel végzettek a Műegyetem esti tagozatán folytathassák tanulmányai­kat. Éltem a továbbtanulási lehetőséggel. A Gépészmér­nöki Kar gépgyártástechno­­ló­gis szakán, majd a vasút­gépész szakon jeles minősí­téssel védtem meg diploma­tervemet, és mindkét szakot feltüntető gépészmérnöki ok­levelet szegeztem. Ezzel gyer­­mekkori álmom vált valóra. Óriási energiát kellett a munka melletti tanulásba fektetni, hogy ezt a szintet elérjem, de megérte.­­ Munkakörömben is lé­nyeges változás történt. A­­ Közlekedési Minisztérium Műszaki Fejlesztési Főosztá­lyára kerültem, ahol a jár­műjavító vállalatok fejlesz­tési és racionalizálási ügyei­vel foglalkoztam. Új válla­latok létrehozásában működ­tem közre. Ehhez gazdasági ismeretek is szükségesek vol-­tak, ezért beiratkoztam a BME Gépészmérnöki Karán létrehoz­ott kétéves gazdasá­gi mérnöki szakra, melyet jó eredménnyel végeztem el. □ Ha Magyar Béla nevét említik a főiskolán, s oktató­­nevelő munkájáról esik szó,­­ abban egyeznek a vélemé­nyek, hogy igen sokoldalú volt. Ez a gazdag tevékeny­ség hogyan foglalható össze? — Már középiskolai tanul­mányaim során rendszeresen foglalkoztam tanulótársaim­mal, vagyis tanítva tanultam. Tapasztalataimnak később hasznát vettem, amikor a technológus tanfolyam szer­vezésével megbíztak. A tan­folyamon előadásokat tartot­tam mechanikából és géptan­ból, valamint jegyzeteket is írtam. Tanítottam a közle­kedési technikumokban is. Később a KIM Oktatási Osz­tálya megbízott a gépészeti alaptárgyak szakfelügyelői teendőinek ellátásával, amely munkát tíz éven át végeztem. — Az 1960-as évek elején jöttek létre a felsőfokú tech­nikumok, köztük a Felsőfokú Gépjárműközlekedési Tech­nikum is. A közlekedési mi­niszter — szakmai és oktatá­si tapasztalataink figyelembe­vételével — ide nevezett ki a Mechanika Gépelemek Tanszék tanszékvezető taná­rává. Új típusú iskolát és oktatást alakítottunk ki mun­katársaimmal együtt. Óriási feladatot kellett ellátnunk, heti 50—60 órát dolgoztunk. Főállásom mellett a BME Közlekedésmérnöki Karán külső oktatóként is tevé­kenykedtem, ahonnan sok értékes tapasztaltot ültet­hettem át mind­­­napi mun­kámba. — Közben a Műszaki Egyete­men az elsők között szereztem közúti gépjárműjavító szak­mérnöki oklevelet. 1966- ban elindultak a műszaki fő­iskolák szervezésének mun­kálatai. Vezetőim megbízása alapján a Közlekedési Mű­szaki Főiskola szervezetére készítettem alternatív javas­latot. Később ez kibővült a távközlési szakiránnyal. A gépészeti alaptárgyra prog­ramjainak kidolgozásáért közlekedési miniszterhelyet­tesi dicséretben részesültem. — Az 1968-ban létesült KTMF Közlekedésépítési Ka­rával 1971-ben egyesültek a közlekedési és távközlési fel­sőfokú technikumok. Az új szervezetben kineveztek a Központi Műszaki Alaptár­gyak Tanszék vezetőjévé .Fe­ladatom volt az alaptárgyak főiskolai szintű tananyagá­nak kialakítása és egységes jegyzetek írása. Ebben igye­keztem példát mutatni azál­tal, hogy elsőként írtam meg a gépész szakok számára az új mechanika jegyzeteket. Ebben az időben a Műszaki Alaptárgyak Tanszéknek há­rom városban működtek részlegei. — A győri áttelepülés zök­kenőmentességének biztosí­tása érdekében a tanszék több oktatója — velem együtt — 1—2 évig utazgatott a két város között (Budapest —Szeged, Budapest—Győr). Emlékezetes az első győri mechanika órám, amelyet 1974. szeptemberében tartot­tam az újonnan felavatott ..A’’ épületben, vasútgépész hallgatóknak. — Itt, Győrött az 1975-ös új szervezet kialakításakor a Közlekedésgépészeti Inté­zet Általános Gépészeti Osz- tály vezetésére kaptam 5 éves megbízást, és egyben a KGI egyik igazgatóhelyet­tesi teendőit is elláttam két évig. Ez az időszak a végle­ges elrendeződés, és az új kollégákkal egységes szemlé­letű oktatás kialakításának korszaka volt. A nagy elő­adóban — a teljes gépész, és műszaki tanár szak I. évfo­lyam előtt — tartott előadá­saimat mindig egy kissé ün­­nepélyes eseménynek tekin­tettem. — A jó oktatónak, tanár­nak mindig van ideje, ha úgy tetszik belső-külső készteté­se a közösségi, társadalmi munkára is ... — 18 évig voltam tanszék­illetve osztályvezető. Mint főiskolai oktató természetes­nek tartom, hogy ha a veze­tőim megbíznak főiskolai szintű feladattal, azt a leg­körültekintőbben, jó minő­ségben, határidőre kell elvé­gezni. A­ hosszú felsorolás helyett csak néhányat emlí­tek ezekből. — 1972-ben a főiskola első — minden szakot felölelő — beiskolázási tájékoztatóját én készítettem el. Az azt kö­vető évben budapesti hallga­tók győri építőtáborát vezet­tem. A munkát nemcsak szerveztem, hanem magam is lapátot fogtam, és versenyre keltem diákjaimmal a latin­, énfilet .alapjainak ásásában. 1976—77-ben a nemzetközi mérték­egység rendszerről (SI) tartottam előadást a főisko­lán, több győri intézmény­ben és a­ győri rádióban. 1973—79-ben a főtértől a má­sodik évkönyének szerkesz-­ tése és esztétikus’ rí*­á-sa több mint egy éves mun­kám volt. — Nem kis örömmel mon­dom, hogy 1982-től a főisko­lai beiskolázási tájékoztató munkájának szervezését végzem. Ennek eredménye­ként emelkedett a jelentke­zők száma és színvonala. Er­ről írtam főiskolánk lapjá­ban több cikket, s a főiskolát és a hallgatókat érintő más témákról is. A győri MTESZ Oktatási Bizottságának tao-­ jaként is tevékenykedem, fő­leg az új technikusképzés eredményes bevezetése érde­kében. E­z egyébként, főisko­lánknak egyik feladatát ké­­­pezi. E sokféle tevékenység során azonban mindig főhi­vatásnak tekintettem az ok­tatást. □ Úgy tudom, nagyon sze­rettek a hallgatóid! Mi volt ennek a titka? — Életutam különböző szakaszaiban mindig voltak példaképeim, akiktől — a szakmán túl — emberi ma­gatartás és tulajdonságok te­kintetében sokat tanultam. Ilyen oktatóim voltak: Pelcz József MÁV mérnök a ta­nonciskolában, majd később a műszaki­ főiskolán: Kordoss József mérnök-tanár a gép­ipari középiskolában, Sálvi István a mechanika­, és Gil­­lemot László a technológia professzora a műegyetemen. E kiváló emberektől tanul­tam, hogy magas követel­ményszintet csak az állíthat a hallgatók elé, aki­­maga is mindent elkövet ennek eléré­se érdekében. Ezért oktató munkámban törekedtem a fokozatosságra és a rendsze­rezettségre. Ez járult hozzá ahhoz, hogy nehéz témákat is sikerült könnyen elsajátít­tatni hallgatóimmal. Különö­sen a gépész és üzemi szakos levelező hallgatók értékelték e tevékenységemet, akik szá­­­mára írt, jegyzetemben az el­méleti anyag elsajátítását el­lenőrző kérdéseket is össze­állítottam. Nappali hallgató­imról igyekeztem pontos ké­pet kapni Már az első órára úgy mentem be, hogy ismer­tem felvételi adataikat, csa­ládi körülményeiket, iskolai eredményeiket. Így mindig volt a tarsolyomban egy-két szó, amely csak személy­ük­höz szólt­­ — Hallgatóim megbecsü­lésüket kifejezésre juttat­tik vntó figyelmességekkel. Pél­dául régi tanítványaim név­napi és újévi jókívánságaikat forizik ki, esküvői meghívót küldenek. Jelenlegi diák­jaim bankettekre hívnak, ahol elmesélik a mechanika tárcával kapcsolatos élmé­nyeiket, és vidáman idézik fel egy-egy izgalmas vizsga eseményeit. Személyesen és dísztáviratban gratuláltak kitüntetésemhez is. Kell-e ennél nagyobb elismerés an­­nak, aki szereti és életcél­já­nak tekinti oktató-nevelő munkáját? □ Úgy gondolom, hogy az, oktató-nevelő munka a ni mó­diiba vonulással nem ér vé­get, hiszen az ember nem hamihatja egyszerűen abba, ott is életríljának, hivatásá­nak tekint! — Orvosok és szociológu­sok állítják, hogy az aktív életmódról a passzívra való átállás nehezen gyógyuló se­bet üthet, és egyénektől füg­gően kihatással van­­az em­beri szervezetre. Ennek elke­rülése érdekében én a foko­zatos átállás közben kívánom befejezni a mechanika jegy­zet írását amelyre korábban kaptam megbízást. Szívesen teszek eleget a főiskola azon kérésének­­is, hogy csökken­tett órasz­ámban tovább ta­nítsak. Több időt szándéko­zom fordítani kis kertem fáinak gondozására. Szeret­nék gyakrabban találkozni és foglalkozni unokákm­mmal, és nagyobb gondot fordítani emberi kapcsolataim ápolá­sára.­­ Köszönöm a beszélge­tést, s kívánok a főiskola kollektívája nevében is gaz­dág és boldog nyugdíjas éveket. Dr. Boros István 3. Indul főiskolánkon a szaküzemi mérnökké­ez­és Végzett hallgatóink és az őket foglalkoztató vállalatok, in­tézmények több alkalommal megfogalmazott igényét elégít­jük ki azzal, hogy a­z 1984.,(1. 23.) MM-MÉM számú együt­tes rendeletben foglaltak szerint 1985-ben megkezdjük főis­kolánkon az üzemmérnöki oklevéllel és legalább kétéves szakmai gyakorlattal rendelkező szakemberek szakosító to­vábbképzését. A továbbképzést levelező tagozaton szervezzük, mely négy féléves időtartamú és félévenként négy-négy alka­lommal 3 napos konferen­ciákon valósul meg. A továbbképzésben részt­vevő hallgatóink szakdolgo­zat készítés és a tanulmá­nyok befejezését követő si­keres államvizsga esetén szak­üzemmérnöki oklevelet kapnak. A továbbképzés önköltsé­ges. A képzés eredményessé­gét segítő jegyzeteket és ta­nulmányi segédleteket is ön­költséges áron biztosítjuk hallgatóinknak. A jelentkezők számától függően februárban, illetve szeptemberben hét szakon­­ indítjuk a továbbképzést az alábbi képzési célokkal: KÖZÚTI FORGALOM­­TECHNIKAI SZAK. Az­ ága­zat beruházási lehetőségei­nek csökkenésével egyidejű­­leg előtérbe kerülnek a köz­úti szakterületen dolgozó szakemberek feladatait ké­pező, a meglévő létesítmé­nyek jobb kihasználását elő­segítő forgalomszervezési és forgalomtechnikai megoldá­sok iránti igények. Útháló­zatunk forgalomtechnikai megjelenése és biztonsága új ismeretek megszerzését teszi szükségessé e szakterülete­ken. VASÚTI FUTÁSTECHNI­KAI SZAK: Az utóbbi évek vasúttechnikájának fejlődése és a vasúti balesetek statisz­tikája olyan speciális elemzési módszerek szüksé­gességét hozta felszínre, amelyek elvégzéséhez átfogó jármű- és pályaismerettel rendelkező szakemberekre van szükség, így olyan szak­emberek kiképzése a cél, akik a járművek és a pálya kapcsolatával és kölcsönha­tásával magas szinten képe­sek foglalkozni. VASÚTI ÜZEMVITELI SZAK: A vasúti üzemvitel, a kereskedelem és a forgalom területén dolgozó szakembe­rek a folyamatok tervezése, lebonyolítása és ezek ellen­őrzési feladataiban vesznek részt Sürgető tgény ,ogy a szakemberek ismerjék meg a vezetés, az üzemvitel gazda­ságossága, az üzemviteli szakszolgálat műszaki fej­lesztése korszerű módszereit és megoldásait. GY­ÁRTÓE­SZKÖZ-SZER­­KESZTŐ SZAK. A képzés célja boey a járműgyártó és járműjavító vállalatok, illet­ve üzemek gyártáselőkészíté­­si és irányítási munkakörök­ben, továbbá a gyártóeszköz­­szerkesztő,­­ illetve gazdálko­dó munkakörökben dolgozó szakemberek megismerked­jenek a korszerű gyártás és javítás gyárt­óeszközei­vel. GÉPJÁRMŰDI­AGNOSZ­­TIKAI SZAK. A gépjármű­­diagnosztika — mint a szer­­kezetmegbontást neve igény­lő műszeres állapotvizsgálati eljárás — a tudományos­­technikai fejlődés legkorsze­rűbb eredményeit alkalmaz­za. Dinamikus fejlődése a hazai járműkarbantartási technológiákra is meghatá­rozó szerepű. Olyan szakem­bereket igényel, akik az új mérési eljárások, mérőberen­dezések és műszerek fogadá­sát­­értő alkalmazásba véte­lét és szakszerű üzemelteté­sét magas műszaki színvona­lon képesek ellátni. TÁVKÖZLŐHÁLÓZAT ÉPÍTŐ SZAK. Az általános mélyépítési ismeretekkel rendelkező szakemberek a kiegészítő képzés során meg­ismerkednek a távközlési hálózatok speciális építési feladataival és módszereivel. TÁVKÖZLÉSI HÁLÓZAT­­TECHNIKAI SZAK. A táv­közlési szakterületen dolgozó szakembereket megismerteti a vezetékes távközlési háló­zatok nyomvonalas létesít­ményeinek korszerű tervezé­si, létesítési és kivitelezési folyamataival és módszerei­vel. A szakosító továbbképzés­ről részletes tájékoztatót­­ad­tunk ki, mely az érdeklődők rendelkezésére áll a Főisko­la Tanulmányi Osztályán és a Főigazgatói Hivatalban. Dr. Szente Béla továbbképzési vezető A béke a mi ügyünk is! Lapunk decemberi számá­ban olvashattunk a X. Or­szágos Békekonferenciát fog­lalkoztató kérdésekről és az ott lezajló eseményekről tu­dósítást. Dr. Vermes Ágos­ton főiskolai tanár tollából. A cikk olvasása közben ve­tődött fel bennem egy-két, talán érdeklődésre méltó gondolat. A résztvevőket fontos kér­désként foglalkoztatta, hogy: Tehet-e az egyén valamit a béke ügyéért? Számít-e az egyes emberek szava, ha tör­ténetesen közkincsről, a vi­lág békéjéről, az emberiség jövőjéről van szó? Hol s mivel üthetünk rést a „nagy­­falon” a világbéke megvívá­sáért? Álljon itt csupán két pél­da:, — „Eszperantóval a béké­ért” hirdette a konferencia ideje alatt a magyar eszpe­­rantisták békevágyát a fel­irat. És biztos nekik van igazuk. A világnyelv bizo­nyára segíthet a népek kö­zeledésében, egymás megis­merésében, elfogadásában.­­ A sport békítő és köz­vetítő szerepe már az ókor óta ismert, sőt közhelyszám­ba­n megy fegyvernyugvást parancsoló ereje. A sport­­találkozók a maguk módján a népek közötti közeledést és ezzel a béke ügyét is szolgálják. MERT A SPORT­BAN A SZORÍTÓ SARKA­IBAN NEM ELLENSÉGEK, CSAK ELLENFELEK ÁLL­NAK SZEMBEN EGYMÁS­SAL. A rendezvényhez egyéb­ként két évforduló is tarto­zik. A szervezett békemoz­galom ugyanis ebben az esz­tendőben 35 éves, s az or­szágos konferencia pedig ti­zedszer adott lehetőséget a küldötteknek, hogy hallat­hassák szavukat az emberi­ség jelene és jövője érdeké­ben.. S ha netán még mindig van aki nem érti, hogy miért kell a békét ilyen sűrűn em­legetni, mikor Európában közel 40 éve béke van, an­nak álljon itt csupán két adat: a második világhábo­rú befejezése óta 123 helyi háború és fegyveres konf­liktus robbant ki a világon, s a sebesültek és halottak száma milliókban mérhető!! Ugye nem kis számok, még ha 40-nel osztanánk is?! Nácsa László Gaz 122 tk. Matematika házi verseny A szokottnál valamivel ki­sebb érdeklődés és alacso­nyabb színvonal jellemezte az idei versenyt, amelyen összesen 30 fő vett részt. Legeredményesebben a KGI hallgatói szerepeltek. A legjobbak: 1. Simon András (102 tk.) 320 p. 2. Lakatos István (101 tk.) 520 p. 1. Tene Gábor (302 tk.) 510 p. 4. Tarjáni István (181 tk.) 170 p. 5. Táncos István (201 tk.) ISO p. C. Kovács Zsolt (105 tk.) 550 p. Az első 6 helyezett 300— 800 Ft pénzjutalomban ré­szesült, amelyet dr. Koren Csaba főigazgatóhelyettes adott át december 20-án. A legeredményesebb a hallgatók és az érdeklődők február 1- től diákköri foglalkozásokon vesznek részt, ahol egyúttal az országos Hajós György Matematikai Tanulmányi Versenyre is készülnek. Re­mélhetően a sikeres hallga­tókat a következő évi verse­nyen is viszontlátjuk. Kecskés Attila f. adjunktus

Next