A Kerék, 1948 (21. évfolyam, 2. szám)
1948-02-01 / 2. szám
A főváros közlekedése és a romeltakarítás Közlekedni csak akkor lehet, ha akadályok nem torlaszolják el az utakat. A háború e téren is súlyos következményekkel járt. A légi bimbázások, valamintBudapest ostroma nyomán házfalak, tetőzetek zuhantak le és az úttestet is ellepő omladékok a város belső közlekedését akadályozták. Az utak eltisztítása kezdetben szervezetlenül, a lakók önkéntes munkája nyomán indult meg, majd egyre szervezettebbé vált. Hatósági intézkedések szorgalmazták a tisztogatást és sokat tett e téren Budapest Székesfőváros a lakosság közmunkateljesítményének igénybevételével. Később már kormányzati vonalon is megindult a munka és az akkori újjáépítési minisztérium, majd pedig annak megszűnésével létesített építés- és közmunkaügyi minisztérium a Székesfőváros közreműködésével intézményesen végezte a romeltakarítás munkáját. Az eltakarítás pénzt igényelt. A szükséges összegeket a Közmunka váltság Alap bocsátotta rendelkezésre, ennek segítségével vált lehetővé a budapesti utcák romtalanítása és így a közlekedés megindulása. Az omladékanyagok, főképpen a Krisztinaváros, Belváros, Vár utcáit lepték el, de nem volt a fővárosnak egyetlen negyede sem, ahol egy vagy több utcát el ne torlaszoltak volna a romok. A mennyiségre és a megindult munka keretére jellemző, hogy annak idején az omladékanyagot közel 1 millió m3-re becsülték. Mennyi volt valójában, ezt utólag felmérni nagyon nehéz. A közönség munkáját és az első hónapok, főképen pedig az első hetek igen jelentős eredményeit a statisztika még nem mérlegelte. Amióta az eltakarítás munkájának statisztikai értékelése folyik, a város területéről közel 600.000 m3 anyagot, a Vár területéről pedig közel 60 000 m3 omladékot távolíttatott el a minisztérium. A munka még nem fejeződött be teljes egészében és nem is lesz kész mindaddig, amíg romházak vannak az utcán. A közelmúltban az egyik legforgalmasabb belvárosi utcát kellett egy romház omladozó fala miatt a közlekedésből kirekeszteni. Nyilván ilyen esetek még lesznek mindaddig, amíg a romházak düledező falai veszélyeztetik a járókelők testi épségét és a közlekedést. Mégis az ültest aránylag gyorsan megtisztíttatott, már 1945 nyarán használható volt. Az utcán fekvő egyéb romanyag is elhordatott, úgy hogy Budapest utcáin omladékot találni ma már nem lehet, legfeljebb olyat, amit a házak helyreállítása vagy egyes épületrészek lebontása során most raktak ki elhordásra váróan az utcára. A romeltakarítás jelentős szervezési munkát igényelt. Az utcákon heverő romanyagok tárolására helyeket kellett kijelölni. A Filatori gát, Szent Imre herceg-úti tó, Lágymányos, Haller-tér, Régi lóversenytér, Berettyó utcai lerakó, stb. voltak a főtároló helyek. Legismertebb azonban a Vérmező volt. A Vár utcáinak kitisztítása során — a munka nagyjából befejeződött — az omladékanyagot kisvasút szállította el a Vérmező területére és ezt feltöltötte. Ily módon az utca színvonallal egyszintű plató keletkezett, ami különben a városrendezésnek és a közlekedésnek régi kedvelt kívánsága volt. A Vérmező feltöltése új lehetőségekre nyit terepet. A városrendezés régi kívánsága, hogy a Bécs felől jövő utat Solymáron keresztül vezesse egy zöld sáv mentén, amely összefüggően halad egészen az Erzsébet híd budai hídfőjéig. E zöld sávnak jelentős része a Vérmező, amely a dél felől hozzá csatlakozó további zöld sávokkal a közlekedésnek is új területet nyit meg. A romtalaníással tehát a kormányzat nemcsak a utcák felszabadítását igyekezett elősegíteni, hanem új fontos közlekedési útvonalak megvonását lehetővé tenni A munka persze korántsem fejeződött be és a tervek még nem véglegesek. A közlekedés szempontjából azonban a legfontosabb, hogy a háborús sérülések eltüntetésére törekvő munka a közlekedést lehetőleg minél kevésbbé akadályozza, eltűnjenek a még meglévő omladékok, a közlekedést akadályozó életveszélyt jelző elkerítő helyek végül pedig a rombontási munka olykénen történnek, hogy a közlekedést legkevésbbé sem akadályozza. A romházak elbontását a minisztérium igyekszik a leggyorsabban végrehajtani, mégpedig olyképpen, hogy sem a bontási munka, sem az omladékok elhordása ne zavarja a forgalmat. A vonatkozó tervek már kidolgoztattak és 1948 kora tavaszán megindul a munka, amelynek eredménye a budapesti utcákról valamennyi rom eltávolítása lesz. Dr. Kizss István 1