A Kerék, 1948 (21. évfolyam, 2. szám)

1948-02-01 / 2. szám

A főváros közlekedése és a romeltakarítás Közlekedni csak akkor lehet, ha akadályok nem torlaszolják el az utakat. A háború e téren is súlyos következményekkel járt. A légi bi­m­báz­ások, valamint­­Bu­dapest ostroma nyomán házfa­lak, tetőzetek zuhantak le és az úttestet is ellepő omladékok a város belső közlekedését aka­dályozták. Az utak eltisztítása kezdetben szervezetlenül, a la­kók önkéntes munkája nyomán indult meg, majd egyre szerve­zettebbé vált. Hatósági intézke­dések szorgalmazták a tisztoga­tást és sokat tett e téren Budapest Székesfőváros a la­kosság közmunkateljesítményé­nek igénybevételével. Később már kormányzati vonalon is megindult a munka és az ak­kori újjáépítési minisztérium, majd pedig annak megszűnésé­vel létesített építés- és közmun­kaügyi minisztérium a Székes­­főváros közreműködésével in­tézményesen végezte a romel­takarítás munkáját. Az eltaka­rítás pénzt igényelt. A szükséges összegeket a K­ö­zmu­n­ka vált­ság Alap bocsátotta rendelkezésre, ennek segítségével vált lehetővé a budapesti utcák romtalaní­­tása és így a közlekedés meg­indulása. Az omladékanyagok, főképpen a Krisztina­város, Belváros, Vár utcáit lepték el, de nem volt a fővárosnak egyetlen negyede sem, ahol egy vagy több utcát el ne torlaszoltak volna a ro­mok. A mennyiségre és a meg­indult munka keretére jellem­ző, hogy annak idején az omla­­dékanyagot közel 1 millió m3-re becsülték. Mennyi volt valójá­ban, ezt utólag felmérni na­gyon nehéz. A közönség mun­káját és az első hónapok, főké­pen pedig az első hetek igen jelentős eredményeit a statisz­tika még nem mérlegelte. Ami­óta az eltakarítás munkájának statisztikai értékelése folyik, a város területéről közel 600.000 m3 anyagot, a Vár területéről pedig közel 60 000 m3 omladé­­kot távolíttatott el a miniszté­rium. A munka még nem feje­ződött be teljes egészében és nem is lesz kész mindaddig, amíg romházak vannak az ut­cán. A közelmúltban az egyik legforgalmasabb belvárosi utcát kellett egy romház omladozó fala miatt a közlekedésből ki­­rekeszteni. Nyilván ilyen esetek még lesznek mindaddig, amíg a romházak düledező falai veszé­­lyeztetik a járókelők testi épsé­gét és a közlekedést­. Mégis az ültest aránylag gyorsan meg­­tisztíttatott, már 1945 nyarán használható volt. Az utcán fekvő e­gyéb romanyag is elhor­­datott, úgy hogy Budapest ut­cáin omladékot találni ma már nem lehet, legfeljebb olyat, amit a házak helyreállítása vagy egyes épületrészek lebontása során most raktak ki elhordás­ra váróan az utcára. A romeltakarítás jelentős szer­vezési munkát igényelt. Az ut­cákon heverő romanyagok táro­lására helyeket kellett kijelöl­ni. A Filatori gát, Szent Imre herceg-úti tó, Lágymányos, Hal­­ler-tér, Régi lóversenytér, Be­­rettyó utcai lerakó, stb. voltak a főtároló helyek. Legismer­­tebb azonban a Vérmező volt. A Vár utcáinak kitisztítása so­rán — a munka nagyjából be­fejeződött — az omladékanya­­got kisvasút szállította e­l a Vér­mező területére és ezt felt­öl­tötte. Ily módon az utca színvo­nallal egyszintű plató keletke­zett, ami különben a városren­dezésnek és a közlekedésnek régi kedvelt kívánsága volt. A Vérmező feltöltése új lehető­ségekre nyit terepet. A város­­rendezés régi kívánsága, hogy a Bécs felől jövő utat Solymáron keresztül vezesse egy zöld sáv mentén, amely összefüggően ha­lad egészen az Erzsébet híd bu­dai hídfőjéig. E zöld sávnak je­lentős része a Vérmező, amely a dél felől hozzá csatlakozó to­vábbi zöld sávokkal­­ a közle­kedésnek is új területet nyit meg. A romtalaní­ással tehát a kormányzat nemcsak a ut­cák felszabadítását igyekezett elősegíteni, hanem új fontos közlekedési útvonalak megvo­nását lehetővé tenni A munka persze korántsem fejeződött be és a tervek még nem véglege­sek. A közlekedés szempont­já­ból azonban a legfontosabb, hogy a háborús sérülések el­tüntetésére törekvő munka a közlekedést lehetőleg minél ke­­vésbbé akadályozza, eltűnjenek a még meglévő omladékok, a közlekedést akadályozó életve­szélyt jelző elkerítő helyek vé­gül pedig a rombontási munka olykénen történnek, hogy a köz­lekedést legkevésbbé sem aka­dályozza. A rom­házak elbontását­ a mi­nisztérium igyekszik a­ leg­gyorsabban végrehajtani, még­pedig olyképpen, hogy sem a bontási munka, sem az omla­­dékok elhordása ne zavarja a forgalmat. A vonatkozó tervek már kidol­goztattak és 1948 kora tavaszán megindul a munka, amelynek eredménye a budapesti utcák­ról valamennyi rom eltávolí­tása lesz. D­r. Kizs­s István 1

Next