A Kerék, 1950 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1950-01-01 / 1. szám
A szovjet automobilipar nagyarányú előretörése Új óriás teherautó-típusok A Szovjetunió automobiliparának termékei hazánkban nemcsak közismertek, hanem közkedveltek is. Nagy szövetségesünk teher- és személyautóit ma már nemcsak az Arumintavásár bemutatóiról ismerjük, mint kiállítási tárgyakat, hanem azok egyre növekvő számban közlekednek a magyar utakon is. Minél közelebbi kapcsolatba kerültünk a Szovjetúnió személy- és teherautóival, annál jobban megbecsüljük azokat, mert szakembereinknek alkalmuk van a kitűnő konstrukciókkal, a hibátlan nyersanyaggal és elmés szerkezeti megoldásokkal közvetlen közelről megismerkedni. A főváros közönsége szeretettel nézi és vizsálja a budapesti utcákon megálló Ziszeket, objedákat és Moszkvicsokat. De a szovjet autóknak hasonlóan nagy sikerük van mindazokban az országokban, ahol megjelennek. A szovjet ipar 1949. évben nemcsak a racionális gyártással és a termelés emelésével fejlesztette gépjárműiparát, hanem új típusok szerkesztésével is. Jól átgondolt, a legapróbb részletekig pontosan kimunkált és kiértékelt tervek alapján készült újabb típusok szériagyártásának megkezdése előtt az üzemek néhány prototípust készítenek. Ezt, a rendszerint 15— 30 darabból álló kis kocsiparkot alapos próbáknak veszik alá. Az új típusú járművekkel, szakavatott vezetők, több tízezer kilométeres próbautat tesznek a hatalmas birodalom legkülönbözőbb részeiben. A kocsiknak a sarkvidék hidegében, a trópusi szárazságban egyaránt kifogástalanul kell funkcionálniuk. A próbautak lefutása után a gépkocsikat a gyárban szétszerelik, s minden egyes alkatrészt külön-külön megvizsgálnak. Ily módon állapítják meg, hogy az egyes nyersanyagok és alkatrészek milyen mértékben váltak be, hol vannak szerkezeti hibák, hol találni idő előtti kopásokat és korai elhasználódási tüneteket. A hibás részek átkonstruálása után újabb próbák következnek, majd ha a tervező mérnökök mindent rendben találtak, hatalmas, kívülről légmentesen elzárható kamrába kerül az egész kocsi, ahol szélsőséges időjárásnak megfelelő temperatúrában napokig üzemben tartják a járművet. Különleges gépek gondoskodnak arról, hogy a gépkocsi motorja, futószerkezete és egyéb részei állandóan teljes terheléssel mozgásban legyenek. Ha az új típus ezeket a próbákat és vizsgálatokat is maradéktalanul kiállta, s az összes követelményeknek megfelelt, akkor vélheti kezdetét a tömeggyártás. A szovjet automobilgyárak közül legújabban a jaroslavli hatalmas üzem négy új típus gyártását kezdte meg. Az új típusok háromtengelyesek, 6 kerekükkel a világ legnagyobb teherbírású gépkolosszusai. A JAAZ—210 jelzésű teherautó 10 tonna hasznos súly szállítására alkalmas. Úgy ennek, mint a 12—14 tonna teherbírású JAAZ—212 Pobjeda és Zisz 110 taxik a szovjet nagyvárosok utcáin. jelzésű új típusnak, 6 hengeres, 180 lóerős nyersolajmotorja van. A hatkerék meghajtást, három egymástól független differenciálmű végzi. A differenciálzáró szerkezet lehetővé teszi a nehéz járműveknek a terepen való közlekedést is. A JAAZ—210 G jelzésű, ugyancsak új típus, daruval felszerelve 8—9 tonna súly emelésére alkalmas, de mint vontató jármű, négy pótkocsival, 45 tonna szállítására is alkalmas. Ugyancsak hatkerékmeghajtású, a 200 lóerős, 6 hengeres nyersolajmotorú forgózsámolyú JAAZ—210 D típusú vontató, amely 25—45 tonna súllyal megrakott három-öt pótkocsit, illetve ternet szállít. Az új szovjet vontatók különleges, kéttartányos légfékberendezéssel vannak felszerelve és ugyanezt a fékrendszert alkalmazzák a pótkocsikon is, s a gyári adatok szerint a teljes terheléssel megrakott teherautó-vonattal kitűnő fékhatásokat értek el. A szovjet teherautó-óriások a világ legnagyobb teherszállító járművei közé tartoznak Hatalmas munkabírásuk, olcsó üzemük, könnyű kezelhetőségük, sikerült szerkezetük és jó nyersanyaguk folytán, rövidesen, bizonnyal nemcsak a Szovjetunióban, hanem a népi demokráciák összes államaiban nagy arányokban fognak majd elterjedni. 3