A Község, 1947 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1947-01-01 / 1. szám

2. oldal A KÖZSÉG Építettünk és neveltünk... Az ellenforradalom súlyos pörölycsapásai csak pillanatokra kábíthatták el a magyar mun­kásmozgalmat, amelyet annyi áldozatkészség, a falu és a város dolgozóinak annyi öntudata, s annyi szenvedése tett erőssé. A magyar munkás­­mozgalom­­megalapozása nemcsak elméleti volt,­­ kevés munkásosztály akad, amelynek annyi érzéke lett volna a szociális, gyakorlati-közösségi apró­munka iránt, mint a miénknek. Így aztán, a 20-a­s évek lehetőségei nem érték váratlanul a magyar szocialista dolgozókat, amikor megnyílt a mód a fővárosi és vidéki munkára a községi politika te­rületén. Meglepetésszerűen, országszerte, mun­kára és alkotásra érett és képzett erőink felvonu­lását figyelhettük meg. Feladatuk nem volt könnyű, hiszen a leg­súlyosabb féltékenység és irigység, gáncs és gyűlölet fogadta embereinket a városházán és a község­házán. Első nagy sikereink elindították az osz­tályuralom ellenakcióját, amely a választójog kö­vetkezetes és egyre súlyosabb lefaragásában nyi­latkozott meg, hogy a példaadó propagandának ezt az eszközét kiüssék kezünkből. A magát „keresz­ténynek és nemzetinek“ hazudó korszak irtózott a szegény dolgozó magyar néptől, amelytől a jogo­kat és a szociális védelmet megtagadta, mert az bizonyos áldozatokat követelt a gazdagoktól és a nagytőkétől. Ám a községpolitikai munkának még a legszű­kebb lehetőségek közepett is meg­van a sajátos vonzóereje, varázslatos hatalma, mert összefügg a lakosság mindennapos életével és azokkal az elemi kulturális szükségletekkel, amelyeket ma már a legegyszerűbb falusi lakos is joggal követel meg magának. Az úriosztály üres szólamaival, hazug ígéreteivel a magyar nép unos-untig jóllakott, s amikor azt látta, hogy a szocialisták hozzáértéssel és szeretettel vetik magukat a nép kulturális érde­keinek szolgálatába, felfigyelt és támogatta ezt az építő munkát. Ha Magyarországon a nép széles rétegeiben elmélyülhetett a­­szociáldemokrácia alkotóképessége iránt érzett bizalom, nagyban köszönhetjük ezt azoknak az elvtársainknak, akik itt évtizedeken át a legnagyobb nehézségeket le­küzdve, építettek, tanítottak, kultúrát, szociális segítést szolgáltak. Ahol szocialisták juthattak szóhoz városházán és községházán, ott igaz közüggyé lett az iskola. Ott napközi otthonok létesültek. Ott fürdőt építet­tek. Ott tisztább lett az utca, gondozottabb a köz­kert. Ott gondoltak az egészséges ivóvízre és a leg­kisebb faluban is a betegszobára, ahonnan a bete­get kórházba lehetett szállítani. Ott felismerték a jól gondozott közlegelő és a tenyészállat jelentősé­gét. Kezük alatt fejlődött a város és a falu, szem­­mel láthatóan és le nem tagadhatóan. A szociáldemokrata közösségi munkának ez a negyedszázada nemcsak alkotásokban gazdagon múlt el. Van egy szempont, amelyet jelentőség dol­gában ma kétszeresen kell aláhúznunk. Ez a negyedszázad nemcsak épített, nemcsak a nép széles rétegei felé mutatott példát, de mélysé­ges nevelőmunkát végzett a munkásmozgalom és — amint a következmények mutatták — az or­szág újjápítése számára is. A községi élet gyakorlati élet, ott a gondolat nem sokáig pihenhet, a megvalósítás próbája gyor­san elkövetkezik s eldől, helyes volt-e valamely gondolat vagy sem. Alig van a gyakorlati ember számára érlelőbb, szellemileg és tetterősség dolgá­ban igényesebb feladatkör, mint amit a községi po­litika nyújt a benne dolgozók számára. A községi politikus nem az íróasztalnál szerzi benyomásait, hanem a legbensőbb érintkezés útján, a lakosság széles köreivel. Tőlük tudja meg, hogy mi a panasz, mely szükségletek várnak kielégítésre, mely terhe­ken kell könnyíteni, hogyan kell a közterheket igazságosan és méltányosan elosztani, mindez szinte pillanatnyilag változó kép, maga a gyorsan pergő élet, amelyet gyorsan kell megérteni és erős tettre való készséggel szolgálni. A községi politika a gya­korlati élet egyik legjelentősebb iskolája. Nos, mit láttunk akkor, amikor az újjáépítés során félre kellett állítani a múlt világ kiszolgálói­nak jelentős részét, mert megbízhatatlan volt az újjáépítés számára? Amikor oda kellett állítani a közigazgatás vezető és alárendelt pozícióiba az új világ embereit, akiket a régi rendszer tőle telhe­tően elzárt attól, hogy a közigazgatás munkájára be­gyakorolhassa magát? Meg kell állapítanunk, hogy azok az embereink váltak be elsősorban, akik a községi politikai életben megtanulták a leckét, a gyakorlati, sőt az elméleti munkát, az irányítást s a tervek végrehajtását. Fontos tanulság ez, nemcsak elégtétel számunkra. A községi politika iskola, amely megtanít vezetésre és kivitelre mindenkit, aki a városházán és a községházán valóban szol­gálni kívánja a magyar népet. Amikor a párt községpolitikai lapja újra meg­jelenik, s minderre — mint e lap elődjének egy­kori szerkesztője — visszaemlékezünk, még egy ta­nulságra szeretnék elvtársaink figyelmét felhívni. A szociáldemokrata községi politikának nemcsak gyakorlati, de elméleti múltja is van. Nem kisebb emberek, mint Somogyi Béla és Ágoston Péter vetették meg nálunk az elméleti községi politika alapjait. Somogyi Béla gazdasági könyvei példás tankönyvei a falusi községi politikus gyakorlati nevelésének, létkérdésünk, a mezőgazdasági több­termelés és a közösségi szellemi szolgálatában. Ágoston Péter a községi jog területén adott ne­künk értékes útbaigazításokat. Ma már új felada­tok megoldása vár reánk, ez a lap legyen népünk elméleti és gyakorlati tanácsadója, hogy a községi politika szociáldemokrata munkájának negyedszá­zadára egy egész életet továbbépíthessünk. Szerdahelyi Sándor 1947 Bolgárkertészet lesz a mocsár helyén Kiskunhalas várost félköralakban mintegy 400 hold nádas veszi körül. A város képviselőtestülete most elhatá­rozta, hogy a nádast lecsapolják. A szakemberekkel elké­szített tervek szerint a mocsár vizét levezető csatornát hal­tenyésztés céljaira is felhasználják. A lecsapolt területen bolgárkertészetet létesítenek.

Next