A Község, 1947 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1947-01-01 / 1. szám
2. oldal A KÖZSÉG Építettünk és neveltünk... Az ellenforradalom súlyos pörölycsapásai csak pillanatokra kábíthatták el a magyar munkásmozgalmat, amelyet annyi áldozatkészség, a falu és a város dolgozóinak annyi öntudata, s annyi szenvedése tett erőssé. A magyar munkásmozgalommegalapozása nemcsak elméleti volt, kevés munkásosztály akad, amelynek annyi érzéke lett volna a szociális, gyakorlati-közösségi aprómunka iránt, mint a miénknek. Így aztán, a 20-as évek lehetőségei nem érték váratlanul a magyar szocialista dolgozókat, amikor megnyílt a mód a fővárosi és vidéki munkára a községi politika területén. Meglepetésszerűen, országszerte, munkára és alkotásra érett és képzett erőink felvonulását figyelhettük meg. Feladatuk nem volt könnyű, hiszen a legsúlyosabb féltékenység és irigység, gáncs és gyűlölet fogadta embereinket a városházán és a községházán. Első nagy sikereink elindították az osztályuralom ellenakcióját, amely a választójog következetes és egyre súlyosabb lefaragásában nyilatkozott meg, hogy a példaadó propagandának ezt az eszközét kiüssék kezünkből. A magát „kereszténynek és nemzetinek“ hazudó korszak irtózott a szegény dolgozó magyar néptől, amelytől a jogokat és a szociális védelmet megtagadta, mert az bizonyos áldozatokat követelt a gazdagoktól és a nagytőkétől. Ám a községpolitikai munkának még a legszűkebb lehetőségek közepett is megvan a sajátos vonzóereje, varázslatos hatalma, mert összefügg a lakosság mindennapos életével és azokkal az elemi kulturális szükségletekkel, amelyeket ma már a legegyszerűbb falusi lakos is joggal követel meg magának. Az úriosztály üres szólamaival, hazug ígéreteivel a magyar nép unos-untig jóllakott, s amikor azt látta, hogy a szocialisták hozzáértéssel és szeretettel vetik magukat a nép kulturális érdekeinek szolgálatába, felfigyelt és támogatta ezt az építő munkát. Ha Magyarországon a nép széles rétegeiben elmélyülhetett aszociáldemokrácia alkotóképessége iránt érzett bizalom, nagyban köszönhetjük ezt azoknak az elvtársainknak, akik itt évtizedeken át a legnagyobb nehézségeket leküzdve, építettek, tanítottak, kultúrát, szociális segítést szolgáltak. Ahol szocialisták juthattak szóhoz városházán és községházán, ott igaz közüggyé lett az iskola. Ott napközi otthonok létesültek. Ott fürdőt építettek. Ott tisztább lett az utca, gondozottabb a közkert. Ott gondoltak az egészséges ivóvízre és a legkisebb faluban is a betegszobára, ahonnan a beteget kórházba lehetett szállítani. Ott felismerték a jól gondozott közlegelő és a tenyészállat jelentőségét. Kezük alatt fejlődött a város és a falu, szemmel láthatóan és le nem tagadhatóan. A szociáldemokrata közösségi munkának ez a negyedszázada nemcsak alkotásokban gazdagon múlt el. Van egy szempont, amelyet jelentőség dolgában ma kétszeresen kell aláhúznunk. Ez a negyedszázad nemcsak épített, nemcsak a nép széles rétegei felé mutatott példát, de mélységes nevelőmunkát végzett a munkásmozgalom és — amint a következmények mutatták — az ország újjápítése számára is. A községi élet gyakorlati élet, ott a gondolat nem sokáig pihenhet, a megvalósítás próbája gyorsan elkövetkezik s eldől, helyes volt-e valamely gondolat vagy sem. Alig van a gyakorlati ember számára érlelőbb, szellemileg és tetterősség dolgában igényesebb feladatkör, mint amit a községi politika nyújt a benne dolgozók számára. A községi politikus nem az íróasztalnál szerzi benyomásait, hanem a legbensőbb érintkezés útján, a lakosság széles köreivel. Tőlük tudja meg, hogy mi a panasz, mely szükségletek várnak kielégítésre, mely terheken kell könnyíteni, hogyan kell a közterheket igazságosan és méltányosan elosztani, mindez szinte pillanatnyilag változó kép, maga a gyorsan pergő élet, amelyet gyorsan kell megérteni és erős tettre való készséggel szolgálni. A községi politika a gyakorlati élet egyik legjelentősebb iskolája. Nos, mit láttunk akkor, amikor az újjáépítés során félre kellett állítani a múlt világ kiszolgálóinak jelentős részét, mert megbízhatatlan volt az újjáépítés számára? Amikor oda kellett állítani a közigazgatás vezető és alárendelt pozícióiba az új világ embereit, akiket a régi rendszer tőle telhetően elzárt attól, hogy a közigazgatás munkájára begyakorolhassa magát? Meg kell állapítanunk, hogy azok az embereink váltak be elsősorban, akik a községi politikai életben megtanulták a leckét, a gyakorlati, sőt az elméleti munkát, az irányítást s a tervek végrehajtását. Fontos tanulság ez, nemcsak elégtétel számunkra. A községi politika iskola, amely megtanít vezetésre és kivitelre mindenkit, aki a városházán és a községházán valóban szolgálni kívánja a magyar népet. Amikor a párt községpolitikai lapja újra megjelenik, s minderre — mint e lap elődjének egykori szerkesztője — visszaemlékezünk, még egy tanulságra szeretnék elvtársaink figyelmét felhívni. A szociáldemokrata községi politikának nemcsak gyakorlati, de elméleti múltja is van. Nem kisebb emberek, mint Somogyi Béla és Ágoston Péter vetették meg nálunk az elméleti községi politika alapjait. Somogyi Béla gazdasági könyvei példás tankönyvei a falusi községi politikus gyakorlati nevelésének, létkérdésünk, a mezőgazdasági többtermelés és a közösségi szellemi szolgálatában. Ágoston Péter a községi jog területén adott nekünk értékes útbaigazításokat. Ma már új feladatok megoldása vár reánk, ez a lap legyen népünk elméleti és gyakorlati tanácsadója, hogy a községi politika szociáldemokrata munkájának negyedszázadára egy egész életet továbbépíthessünk. Szerdahelyi Sándor 1947 Bolgárkertészet lesz a mocsár helyén Kiskunhalas várost félköralakban mintegy 400 hold nádas veszi körül. A város képviselőtestülete most elhatározta, hogy a nádast lecsapolják. A szakemberekkel elkészített tervek szerint a mocsár vizét levezető csatornát haltenyésztés céljaira is felhasználják. A lecsapolt területen bolgárkertészetet létesítenek.