A Község, 1947 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1947-08-01 / 15. szám
ш? A KÖZSÉG mondani szokás, a megélhetéshez kevés, a halálhoz sok volt a kifizetésre került segély. Az ilyen segélyezés a régi rendszer bürokratikus és a szociális gondozást csak mímelő tevékenységének volt az eredménye és rendesen a segély folyósítása körüli munkálatok költsége nagyobb volt, mint a kiutalt segély. Nem volna tehát méltó a mai szociális Magyarországhoz, ha ezen kérdés megvalósításánál a régi hibákba esnénk. Tekintettel azonban arra, hogy a fővárosnak ma sem áll kellő fedezet rendelkezésére, a szociális gondozást átmenetileg új alapokra kell helyezni és rendkívüli bevételekről kell gondoskodni, hogy a felvetett probléma kielégítő rendezést nyerjen. Szükséges tehát, hogy ezen a vonalon is szakítsunk a bürokratikus, antiszociális múlttal és egy új elasztikus alapokra fektetett gondozási rendszert építsünk ki, amely látszólag még hiányzik, különösképpen, ha a budapesti helyzetet figyeltük. Ki kell tehát kapcsolni a régidivatú társadalmi úton történő alamizsnagyűjtést és a közönség segítségét imperatív módon kell igénybe venni, úgy, hogy aránylagosan mindenki vegye ki a részét anélkül, hogy ez a kivetés újabb megterhelést jelentsen. Az igénybevétel természetesen progresszív jellegű kell hogy legyen, mert mi sem természetesebb, hogy a tehetősebb nagyobb áldozatot köteles hozni beteg és rokkant embertársaiért. Bevételi forrás lehet pl. a mozi- és a színházjegyek árához számítandó mérsékelt pótlék, vagy a luxuslokások ilyen hasonló megadóztatása, mert a sokszor többszázforintos összegű fogyasztásnál már nem számíthat néhány kevés százalékos emelés. Az ilyen alig érezhető megterhelések széles alapokra helyezve semmi esetre sem jelentenek különösebb terhet a közönség részére, viszont helyesen előirányozva és kivetve feltétlenül biztos fedezetet nyújtanak. Természetesen fontos az is, hogy a bevételeiknek felhasználása a legcélszerűbb módon történjen. Ez ismét a hatóságok feladatkörébe tartozik, hogy a majdan kiutalandó segélyek megállapításánál a legkörültekintőbb módon járjanak el Nagy figyelmet kell tehát fordítani minden egyes esetben a segélyezendő életkörülményeire és ebben az irányban mindent figyelembe kell venni, ami mérsékelheti az eltartására szánt összeget. Amennyiben csak lehetséges, a gondozásra szorult képességeihez mérten munkába állítandó, parkőrnek, illemhelyhez, stb., vagy könnyű kézi munka elvégzésére is be lehet állítani, esetleges megfelelő átképzés útján. Kipuhatolni kell továbbá azt is, vájjon van-e a gondozottnak esetleg olyan hozzátartozója, ahol bár nem kötelezhető, szerény hozzájárulás mellett hajlandó mégis gondját viselni, mely körülmény ugyancsak csökkenti az előirányzott segély összegét. Látjuk tehát, hogy az individuális kezelés folytán lényeges megtakarításokat lehet elérni anélkül, hogy az eljárás antiszociális volna. Biztos, hogy a körültekintő és folytonos ellenőrzést gyakorló szegénygondozás belátható időn belül kedvezően érezteti majd hatását és hozzá fog járulni ahhoz, hogy az utca képe is megváltozzon. Végül kívánatos volna, hogy a vidéki városok és járások is ezzel a problémával foglalkozva, megfelelő megoldást keresnének, hogy ezáltal a fővárosba való beszivárgás is megszűnne, ami ugyancsak nagy megkönnyítést jelentene a koldusinvázió felszámolásánál. — D — Az otthon és a tanuló ifjúság A napközi otthonok szaporítását és korszerűsítését szorgalmazza a főváros szociális ügyosztálya. A minél több napköziotthonra azért van szükség, mert a lakásviszonyok a háború alatt, de különösen az ostrom óta egyre roszszabbodtak. A budapesti dolgozók lakásviszonyai a múltban is tűrhetetlenek voltak. A régi rendszert nem akadályozták leküzdhetetlen nehézségek a lakásépítkezésben, mégis csak elenyészően keveset tett, mert mindenekelőtt figyelembe vette a házimi érdekeket, amelyeket nem szolgált volna a szaporább hatósági lakásépítkezés. A mai helyzet immár tarthatatlan, aminek, persze, nemcsak a feánk szakadt ostrom az oka, de az is, hogy a nyomorúság miatt a vidékről ideözönlők is súlyosbítják a helyzetet. A rossz lakásviszonyoknak legfőképpen a gyermek, de különösen az iskolába járók az áldozatai. A rossz bizonyítvány okát nem utolsó sorban a nem megfelelő, szomorú otthonban kell keresnünk. A dolgozók nagy rétege tömeglakásokban hányódik. A zsúfolt és legtöbbször erkölcsi szempontból is viszariasztó lakásban hogy tanulhatnak a gyerekek? Az ilyen otthonból az utcára menekülnek és a tanulás helyett csavarognak. Nem csoda tehát, ha ilyen körülmények között élő gyermekek elvesztik kedvüket a tanulástól. A napköziotthonokra azonban azért is szükség van, mert „a dolgozó szülő — amint ezt a jelentés helyesen megállapítja, a legjobb esetben sem tud oly mértékben foglalkozni a gyermekével, amint ezt az egyre inkább bővülő nevelési és tanulási feladatok szükségessé teszik.“ A családi otthon és a szülői gondoskodást nélkülöző gyermekek számára tehát biztosítani kell a tanulás zavartalan lehetőségét és a helyes irányban való fejlődést. A fennálló viszonyok figyelembevételével ezt a feladatot csak a korszerűen átszervezett napköziotthonokkal vélik megoldhatónak. (K. L.) Példányonkénti óra 80 fillér 9. oldal