A Község, 1947 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1947-08-01 / 15. szám

ш? A KÖZSÉG mondani szokás, a megélhetéshez kevés, a ha­lálhoz sok volt a kifizetésre került segély. Az ilyen segélyezés a régi rendszer bürokratikus és a szociális gondozást csak mímelő tevékeny­ségének volt az eredménye és rendesen a segély folyósítása körüli munkálatok költsége na­gyobb volt, mint a kiutalt segély. Nem volna tehát méltó a mai szociális Magyarországhoz, ha ezen kérdés megvalósításánál a régi hibák­ba esnénk. Tekintettel azonban arra, hogy a fővárosnak ma sem áll kellő fedezet rendelkezésére, a szo­ciális gondozást átmenetileg új alapokra kell helyezni és rendkívüli bevételekről kell gondos­kodni, hogy a felvetett probléma kielégítő ren­dezést nyerjen. Szükséges tehát, hogy ezen a vonalon is szakítsunk a bürokratikus, antiszociális múlt­tal és egy új elasztikus alapokra fektetett gon­dozási rendszert építsünk ki, amely látszólag még hiányzik, különösképpen, ha a budapesti helyzetet figyeltük. Ki kell tehát kapcsolni a régidivatú társa­dalmi úton történő alamizsnagyűjtést és a kö­zönség segítségét imperatív módon kell igény­be venni, úgy, hogy aránylagosan mindenki vegye ki a részét anélkül, hogy ez a kivetés újabb megterhelést jelentsen. Az igénybevétel természetesen progresszív jellegű kell hogy le­gyen, mert mi sem természetesebb, hogy a te­hetősebb nagyobb áldozatot köteles hozni be­teg és rokkant embertársaiért. Bevételi forrás lehet pl. a mozi- és a színház­jegyek árához számítandó mérsékelt pótlék, v­agy a luxuslokások ilyen hasonló megadózta­tása, mert a sokszor többszázforintos összegű fogyasztásnál már nem számíthat néhány ke­vés százalékos­ emelés. Az ilyen alig érezhető megterhelések széles alapokra helyezve semmi esetre sem jelentenek különösebb terhet a kö­zönség részére, viszont helyesen előirányozva és kivetve feltétlenül biztos fedezetet nyúj­tanak. Természetesen fontos az is, hogy a bevéte­leiknek felhasználása a legcélszerűbb módon történjen. Ez ismét a hatóságok feladatkörébe tartozik, hogy a majdan kiutalandó segélyek megállapításánál a legkörültekintőbb módon járjanak el Nagy figyelmet kell tehát fordítani minden egyes esetben a segélyezendő életkörülményeire és ebben az irányban mindent figyelembe kell venni, ami mérsékelheti az eltartására szánt összeget. Amennyiben csak lehetséges, a gon­dozásra szorult képességeihez mérten munká­ba állítandó, parkőrnek, illemhelyhez, stb., vagy könnyű kézi munka elvégzésére is be lehet állí­tani, esetleges megfelelő átképzés útján. Kipu­hatolni kell továbbá azt is, vájjon van-e a gon­dozottnak esetleg olyan hozzátartozója, ahol bár nem kötelezhető, szerény hozzájárulás mellett hajlandó mégis gondját viselni, mely körül­mény ugyancsak csökkenti az előirányzott se­gély összegét. Látjuk tehát, hogy az individu­ális kezelés folytán lényeges megtakarításokat lehet elérni anélkül, hogy az eljárás antiszo­ciális volna. Biztos, hogy a körültekintő és folytonos el­lenőrzést gyakorló szegénygondozás belátható időn belül kedvezően érezteti majd hatását és hozzá fog járulni ahhoz, hogy az utca képe is megváltozzon. Végül kívánatos volna, hogy a vidéki városok és járások is ezzel a problémával foglalkozva, megfelelő megoldást keresnének, hogy ezáltal a fővárosba való beszivárgás is megszűnne, ami ugyancsak nagy megkönnyítést jelentene a kol­­­dusinvázió felszámolásánál. — D — Az otthon és a tanuló ifjúság A napközi otthonok szaporítását és korszerű­sítését szorgalmazza a főváros szociális ügy­osztálya. A minél több napköziotth­onra azért van szükség, mert a lakásviszonyok a háború alatt, de különösen az ostrom óta egyre rosz­­szabbodtak. A budapesti dolgozók lakásviszo­nyai a múltban is tűrhetetlenek voltak. A régi rendszert nem akadályozták leküzdhetetlen ne­hézségek a la­kásépítkezés­ben, mégis csak el­enyészően keveset tett, mert mindenekelőtt figyelembe vette a házimi érdekeket, amelyeket nem szolgált volna a szaporább hatósági lakás­­építkezés. A mai helyzet immár tarthatatlan, aminek, persze, nemcsak a f­eánk szakadt ostrom az oka, de az is, hogy a nyomorúság miatt a vidékről ideözönlők is súlyosbítják a helyzetet. A rossz lakásviszonyoknak legfőképpen a gyermek, de különösen az iskolába járók az áldozatai. A rossz bizonyítvány okát nem utolsó sor­ban a nem megfelelő, szomorú otthonban kell keresnünk. A dolgozók nagy rétege tömeglakásokban há­nyódik. A zsúfolt és legtöbbször erkölcsi szem­pontból is viszariasztó lakásban hogy tanul­hatnak a gyerekek? Az ilyen otthonból az ut­cára menekülnek és a tanulás helyett csavarog­nak. Nem csoda tehát, ha ilyen körülmények között élő gyermekek elvesztik kedvüket a ta­nulástól. A napköziotthonokr­a azonban azért is szükség van, mert „a dolgozó szülő — amint ezt a jelentés helyesen megállapítja,­­ a leg­jobb esetben sem tud oly mértékben foglalkozni a gyermekével, amint ezt az egyre inkább bő­vülő nevelési és tanulási feladatok szükségessé teszik.“ A családi otthon és a szülői gondosko­dást nélkülöző gyermekek számára tehát bizto­sítani kell a tanulás zavartalan lehetőségét és a helyes irányban való fejlődést. A fennálló vi­szonyok figyelembevételével ezt a feladatot csak a korszerűen átszervezett napköziotthonok­kal vélik megoldhatónak. (K. L.) Példányonkénti óra 80 fillér 9. oldal

Next