A Munka Szemléje, 1908 (4. évfolyam, 1-13. szám)
1908-01-11 / 1. szám
21. szám A MUNKA SZEMLÉJE És az általános választójog...? Karácsonykor a kormány közzétette a parlament munkaprogrammját. Mindenről volt benne szó, csak egyről nem, az új választójogról. A koalíciós sajtó azonban ezt nem vette észre. Miért is? A mi pártsajtónk ellenben kissé tüsszenteni kezdett. A pesszimisták, kikhez egyébként mi is tartoztunk, azt mondták: a koalíció ismét el akarja sikkasztani az általános választójogot. Álljunk hát útjába, mielőtt még nem késő. Az optimisták ellenben azt mondták: csak türelem. Oly könnyen mégsem megy az általános választójog elsikkasztása. Ha Kossuth és Apponyi nem is akarják, vannak még más urak is, kik az általános választójog megvalósítására magukat kötelezték. Így például Andrássy Gyula gróf, sőt a király maga. Hogyha azonban ezek sem hoznak semmit, úgy itt van a proletariátus, mely ha szükség lesz rá, kiharcolja jogát. Alig volt itt azonban az új esztendő, hurrá az optimistáknak is igazuk lett. Wekerle úr, a koalíciós kabinet elnöke éppen úgy, mint Kossuth Ferenc ur, a függetlenségi párt elnöke, újévi beszédeikben a választójogi reformot hirdették. * Minthogy nem lehet feltételezni, hogy Wekerle úr karácsonykor pusztán feledékenységből hagyta ki a parlament programmjából az új választójogot, vagy ezzel bennünket, szocialistákat, akart volna kissé ugratni, mégis azt kell kérdeznünk, mit jelent ez az egész história, mi rejlik e komédiázás mögött. Nos hát, nem kell prófétának lenni, elég ha az ember egy kissé a fogásokat ismeri, melyek a mindennapi eszközökhöz tartoznak, hogy világosan felismerjük, hogy is áll a dolog a választójoggal. Mindenekelőtt figyelembe kell venni, hogy csak Wekerle és Kossuth nyilatkoztak, mig Andrássy Gyula gróf, kit újévkor épp úgy körülövezett pártja, mint a másik két urat, semmit sem mondott az uj választójogról. Eszünkbe sem jut, hogy Andrássy Gyula gróf szavainak különös jelentőséget tulajdonítsunk. Nagyon jól tudjuk, hogy éppen oly reakciós, mint a másik két úr, hogy politikailag épp oly megbízhatatlan, mint a többiek és hogy épp oly készséggel és élvezettel, mint csak egy más koalíciós, sikkasztaná el az általános választójogot. De hát végre is a választójogi javaslat elsősorban Andrássy Gyula grófra, a belügyminiszterre tartozik és igy ő a legilletékesebb arra, hogy a kormányprogramul erre vonatkozó részére nézve nyilatkozzék. Másodszor általánosan tudott dolog, hogy Wekerle úr kívánatra bármikor megcáfolja magát még ugyanaznap és hogy Kossuth Ferenc pártját személyesen cáfolja meg, míg Andrássy Gyula grófról az a vélemény — hisszük, hogy nem téves vélemény — van elterjedve, hogy szavainak hinni lehet. Ezért meg kell fontolnunk, beleéljük-e magunkat az újévi beszédek nyomán abba a reménybe, hogy a jövő esztendő feltétlenül az általános választójog éve lesz és vizsgálnunk kell, mit és hogyan nyilatkozott a két ravasz róka a választójogról. Kossuth, ki ez alkalommal frázishős, mint mindig, azt hirdette, hogy a választójogi reform kérdése tavaszszal a parlament elé kerül. És ehez hozzáteszi, hogy e kérdésben a nemzet szoros szolidaritására van szükség, mert e kérdést csak akkor lehet megoldani, ha nem veszélyeztetjük azt az igazságot, hogy Magyarország csak mint az államfentartó magyar nemzet hazája maradhat fenn. Mit jelent ez, a frázis nyelvét érthetően lefordítva? Semmi mást, mint azt, hogy Kossuth oly választójogot ígér, mely kevés időre Magyarországot a dzsentrinek és feudalizmusnak fogja kiszolgáltatni. (Hiszen tudvalevőleg e kettő az «államfentartó» magyar nemzet.) De mindez még nem elég Kossuth Ferencnek. Még hozzáfűzi: mihelyt ez a jogos kérdés megoldatik, a jelenlegi kormány befejezte misszióját. Mielőtt azonban ez beáll, új alkotásokkal meg fogjuk építeni azon alapot, melyen Magyarország gazdasági önállósága megépíthető.