A Munka Szemléje, 1908 (4. évfolyam, 1-13. szám)

1908-01-11 / 1. szám

2­1. szám A MUNKA SZEMLÉJE És az általános választójog...? Karácsonykor a kormány közzétette a parlament munkaprogrammját. Minden­ről volt benne szó, csak egyről nem, az új választójogról. A koalíciós sajtó azonban ezt nem vette észre. Miért is? A mi pártsajtónk ellenben kissé tüsszen­teni kezdett. A pesszimisták, kikhez egyébként mi is tartoztunk, azt mondták: a koalíció ismét el akarja sikkasztani az általános választójogot. Álljunk hát útjába, mielőtt még nem késő. Az optimisták ellenben azt mondták: csak türelem. Oly könnyen mégsem megy az általános választójog elsikkasztása. Ha Kossuth és Apponyi nem is akarják, vannak még más urak is, kik az általános választójog megvalósítására magukat kötelezték. Így például Andrássy Gyula gróf, sőt a király maga. Hogyha azonban ezek sem hoznak semmit, úgy itt van a proletariátus, mely ha szükség lesz rá, kiharcolja jogát. Alig volt itt azonban az új esztendő, hurrá­ az optimistáknak is igazuk lett. Wekerle úr, a koalíciós kabinet elnöke éppen úgy, mint Kossuth Ferenc ur, a függetlenségi párt elnöke, újévi beszé­deikben a választójogi reformot hirdették. * Minthogy nem lehet feltételezni, hogy Wekerle úr karácsonykor pusztán feledé­­kenységből hagyta ki a parlament programmjából az új választójogot, vagy ezzel bennünket, szocialistákat, akart volna kissé ugratni, mégis azt kell kérdeznünk, mit jelent ez az egész história, mi rejlik e komédiázás mögött. Nos hát, nem kell prófétának lenni, elég ha az ember egy kissé a fogásokat ismeri, melyek a mindennapi eszközökhöz tartoznak, hogy világosan felismerjük, hogy is áll a dolog a választójoggal. Mindenekelőtt figyelembe kell venni, hogy csak Wekerle és Kossuth nyilat­koztak, mig Andrássy Gyula gróf, kit újévkor épp úgy körülövezett pártja, mint a másik két urat, semmit sem mondott az uj választójogról. Eszünkbe sem jut, hogy Andrássy Gyula gróf szavainak különös jelentőséget tulaj­donítsunk. Nagyon jól tudjuk, hogy éppen oly reakciós, mint a másik két úr, hogy politikailag épp oly megbízhatatlan, mint a többiek és hogy épp oly kész­séggel és élvezettel, mint csak egy más koalíciós, sikkasztaná el az általános választójogot. De hát végre is a választójogi javaslat elsősorban Andrássy Gyula grófra, a belügyminiszterre tartozik és igy ő a legilletékesebb arra, hogy a kormány­programul erre vonatkozó részére nézve nyilatkozzék. Másodszor általánosan tudott dolog, hogy Wekerle úr kívánatra bármikor megcáfolja magát még ugyanaz­nap és hogy Kossuth Ferenc pártját személyesen cáfolja meg, míg Andrássy Gyula grófról az a vélemény — hisszük, hogy nem téves vélemény — van elter­jedve, hogy szavainak hinni lehet. Ezért meg kell fontolnunk, beleéljük-e magunkat az újévi beszédek nyomán abba a reménybe, hogy a jövő esztendő feltétlenül az általános választójog éve lesz és vizsgálnunk kell, mit és hogyan nyilatkozott a két ravasz róka a választó­jogról. Kossuth, ki ez alkalommal frázishős, mint mindig, azt hirdette, hogy a választó­­jogi reform kérdése tavaszszal a parla­ment elé kerül. És ehez hozzáteszi, hogy e kérdésben a nemzet szoros szolidari­tására van szükség, mert e kérdést csak akkor lehet megoldani, ha nem veszé­lyeztetjük azt az igazságot, hogy Magyar­­ország csak mint az államfentartó magyar nemzet hazája maradhat fenn. Mit jelent ez, a frázis nyelvét érthetően lefordítva? Semmi mást, mint azt, hogy Kossuth oly választójogot ígér, mely kevés időre Magyarországot a dzsentri­nek és feudalizmusnak fogja kiszolgál­tatni. (Hiszen tudvalevőleg e kettő az «államfentartó» magyar nemzet.) De mindez még nem elég Kossuth Ferenc­nek. Még hozzáfűzi: mihelyt ez a jogos kérdés megoldatik, a jelenlegi kormány befejezte misszióját. Mielőtt azonban ez beáll, új alkotásokkal meg fogjuk építeni azon alapot, melyen Magyarország gazdasági önállósága megépíthető.

Next