A Munkás, 1927 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1927-01-01 / 1. szám
2-IK OLDAL A MUNKÁS (THE WORKER) SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT Silfi HIVATALOS LAPJA ' ' OFFICIAL ORGAN OF THE SOCIALIST LABOR PARTY Kiadja: A Szocialista Munkáspárt magyar nyelvű szövetsége: a ALigyar Szocialista Munkás Szövetség —— Megjelen: MINDEN SZOMBATON ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre .........................................$2.00 Fél évre .............................................$1.00 Kanadába egy évre...........................$2.50 Csomagos lapok 100 példány ....$3.50 Egyes példány ára 5c. Minden levél a következő címre küldendő: A MUNKÁS 419 E. 83rd St., New York, N. Y. Központi titkár: VASZILY TIVADAR 419 E. 83rd St., New York, N. Y. Telephone: Butterfield 1388 New York, N. Y. Jan. 1, 1927. Published by The Hungarian Socialist Labor Federation Published: EVERY SATURDAY SUBSCRIPTION RATES For one year................................. For a half year .......................... To Canada for one year............ Bundle Order 100 Copies ... .T. Single Copies 5c. .$2.00 .$1.00 .$2.00 .$3.50 Address all communications to: A MUNKÁS 419 E. 83rd St., New York, N. Y. THEODORE VASZILY, Nt’l Secretary 419 E. 83rd St., New York, N. Y. Telephone: Butterfield 1388 New York, N. Y. Jan. 1, 1927 EGYRÖL-MÁSRÓL számból, lehetetlenség volt őt elhelyezni. Ekkor már nős volt és volt egy gyermeke, tehát munkahiány folytán nagyon rossz helyzetbe került, ő valamikor a........... szakmában dolgozott és hajlandónak nyilatkozott még a segédmunkájának végzésére is, csak a unióba juthasson. Megígértem, hogy segítségére leszek, mert ismertem egy emberünket, aki prominens tisztviselő a unióban. Kezdtem érdeklődni és azt a választ kaptam, hogy a dolog nem ütközik nehézségbe csak ki kell állítani egy kérvényt 100 dolllár beállási díj mellékelve, aztán fel kell keresni egy bizonyos brooklyni politikust, aki valamikor tisztviselő volt a unióban és jelenleg tiszteletbeli tag, ennek fizetni 350 dollárt, amely összeg azért jár neki minden kérvény után, hogy a jóviszony fentartassék vele — ennek megtörténte után minden nehézség nélkül felveszik a unióba. “$450 nagyon sok — mondottam én — egy olyan ember, aki sí v V vojr ~' uí1 mUhk.. _ lefutással KORRUPCIÓ A SZAKSZERVEZETEKBEN A festők uniójában, ahol 100 ezer dolláros csalásokra jöttek rá, még be sem fejezződött teljesen a vizsgálat, még nincs pontosan megállapítva, hogy az SP- féle és más nagyobb fékerek különféle ürügyek alatt mennyire zsarolták meg a tagokat, és mennyire jövedelmeztették saját részükre a szakszervezetek “semleges” politikáját, máris egy újabb, más szakszervezetben történt lopásról rántották le a leplet, amelyről a tőkés lapok is hasábokat írnak. Ez a legújabban felfedezett lopás a villanyszerelők uniójának new yorki lokáljában ment végbe, amint a központi tisztviselőség, illetve Broach alelnök vádaiból kitűnik. Broach eskü" Crain bíró elé annak bizonyítására, hogy a lokál tisztviselői milyen lopásokat, visszaéléseket követtek el. Ezen vádak közül csak egy párat említünk itt meg. A lokál tisztviselői hamis ürügyekkel nagyobb összegeket szavaztattak meg maguknak, vagy egyszerűen zsebrevágtak a lokál pénztárából. Szakképzett munkásokat 12 dollár napi munkabér helyett 7 dollárért dolgoztattak és a különbségen megosztozkodtak a vállalkozókkal. Sok pénzt zsaroltak ki a segédmunkásoktól, hogy a szakképzett munkások csoportjába helyezzék őket. Amikor a tagság elégedetlenkedett és szembeszállt a vezetőséggel, akkor ezek gunmeneket csempésztek be a unióba, akikkel terrorizálták a tagságot. Ugyancsak sok azon vállalkozók száma, akik eskü alatt tett nyilatkozatban mondják el, milyen összegeket fizettek ki a union vezéreknek, hogy biztosítva legyenek a bérmozgalom ellen és hogy minden “simán” menjen végbe. Természetes, hogy a lokál tisztviselői nem szívesen látják a központi tisztviselők részéről való beavatkozást és azon vád alapján, hogy a központi tisztviselőségnek egyedüli célja megkaparitani a lokál 268.000 dollár vagyonát, ezt megakadályozandó, tiltó parancsért folyamodtak Crain bíróhoz. Hogy a tisztviselők milyen óriási összegeket képesek kizsarolni azoktól a munkásoktól, akik munkához jutás reményében csatlakozni akarnak a unióhoz, az kitűnik az alábbi esetből, illetve beszélgetésből, amely pártlapunkban, a Weekly People-ban megjelent és amely a következő: Ha akarja ön tudni, hogyan működnek a uniók, mondok valamit ezzel kapcsolatban. Egy fiatal ember dolgozott nálunk a háború alatt, de amikor harctérre került, és később visszajött Franciaorazután?” “Oh, természetesen várnia kell, amíg rá kerül a sor. Azt mi nem garantálhatjuk”, — volt a válasz. De nemcsak New Yorkban és Brooklynban ilyen a helyzet, nemcsak itt igyekeznek 450 dollárig megzsarolni azokat a szerencsétlen munkásokat, akik a unió útján akarnak munkához jutni, hanem más városokban is. Az ország minden részében ugyanaz a helyzet. A Cleveland Press című lapban egy ottani villanyszerelő panaszolja el, hogy dacára szakképzettségének, már régóta hiába próbál bejutni a unióba. A szerkesztőséghez küldött siránkozó levelét így fejezi be: Valahányszor elmentem a központba érdeklődni, hogy figyelemben részesültem-e már és van-e kilátás a unióba jutni, mindig azzal utasítottak vissza, hogy: “Nagyon sok ember káborog, még nem vehetjük fel, majd értesíteni fogjuk.” Ez két éven keresztül ment így és még így folytatódhat 22 évig. Próbáljon bárki bekerülni a unióba. Csak próbálja meg. Valószínű, hogy ha Arthur J. Fleder, a levélíró, jobb anyagi helyzetben lett volna, mint a brooklyni szaktársa és leszurkolt volna 450 dollárt, akkor valamelyik politikus révén — aki valamikor “nem politizáló” unión féker volt — bejutott volna a unióba, — hogy aztán a unión belül várjon 22 évig, amíg munkához jut. A Cleveland Press vezércikkben is foglalkozik a szakszervezetekkel és épúgy, mint régebben a Wall Street Journal, megállapítja, hogy az A. F. of L. védőbástyája a kapitalizmusnak. Többek között ezeket írja: " A radikalisták nem nagyon boldogulnak az amerikai munkásokkal, nem csupán politikai nézetük miatt, hanem mert mint vezérek inkompetenseknek és megbíz hatatlanoknak bizonyultak. A sztrájkoló szövőmunkások Passaic, N. J.-ban szükségesnek látták elbocsájtani a radikális vezetőket és a New Yorkban sztrájkoló ruhaipari munkások hasonló lépéseket tesznek. A radikalizmusnak, amint ez a szó általánosságban értelmezve van, semilyen érdekközössége nincs az amerikai munkássággal. Az előbbi egy teljesen más társadalmi és politikai rendszert képzel el, mint amilyen ebben az országban van. Az utóbbi nem akar mást, mint igazságot a létező helyzet közepette. Sőt a tény az, hogy az amerikai szakszervezet egyik legerősebb és legmegbízhatóbb védőbástyát képezi a vörös propaganda ellen. Amíg ez fennáll, addig a Harmadik Internacionálé nem lesz képes ez ország munkásságának kegyébe férkőzni. A Cleveland Press befejezésül figyelmezteti az üzletembereket, hogy jó lesz nem elfelejteni ezt és eszükben tartani, hogy ahol tömegesen dolgoznak a munkások, ott szervezkedés várható. Aztán kimutatja, hogy bármit mondjanak is, a mi szakszervezeteink teljesen egy vonalon állanak a kormány társadalmi és politikai elvével, tehát ha ez a unió összetörik, az események után ítélve, olyan szervezet jöhetne létre, amelyben a szélsőséges radikalizmus domináló szerepet játszana. Ebből világosan kitűnik, hogy a Clev. Press s ezzel együtt minden bizonnyal a többi tőkés lapok is tudják, miszerint az A. F. of L. a jelenlegi tőkés rendszer védőbástyáját képezi, csak a munkások nem akarnak még ennek tudatára ébredni. Dacára, hogy a tőkés lapokból is állandóan olvasnak e unióban végbemenő korrupcióról, lopásról, csalásról; dacára, hogy a szakszervezeti vezérek sokszor nyíltan is a tőkések érdekét szolgálják és egyik árulást a másik után követik el a munkásokkal szemben, azért mégsem fognak össze. T 00C*«7.ptV_ * ' olyan ipari alapon szervezett uniókat létesítsenek, amelyek többé nem a kapitalizmus védőbástyáját képezné a munkásosztállyal szemben, hanem a munkásosztály védőbástyáját képezné a kapitalizmussal szemben addig is, amíg végképen megszüntetné a kapitalista rendszert. COOLIDGE ÉS MUSSOLINI E két alak közötti különbséget nemcsak az képezi, hogy egyik a politikai demokráciának a feje, a másik pedig a fascizmusnak a feje; nem csupán az, hogy egyik hallgatása által kiérdemelte a “hallgatag elnök” elnevezést, míg a másik állandóan “világmegrendítő” speecheket vág ki, se nem az, hogy egyik ellen merényleteket követnek el, fel akarják robbantani, míg a másik életével vagy halálával a manó sem törődik, hanem egy más valami is nagy különbséget képez közöttük, amiről csak az elmúlt napokban, vagyis a dec. 21-iki jelentések alapján volt alkalmunk inferformálódni. Mint ismeretes, Amerikában szokás, hogy karácsony alkalmával az elnök “karácsonyi ajándékként” kegyelmet ad néhány rabnak, fogolynak, most pedig egy washingtoni jelentés arról szól, hogy Coolidge ez évben nem fogja a Santa Claus szerepét játszani és nem fog kegyelmet osztogatni a szövetségi raboknak. Ugyanakkor Rómából azt jelentik, hogy Mussolini, az olasz miniszterelnök és diktátor az általa a szigetekre internált 942 politikai fogoly, vagyis politikai ellenfele közül tíznek megkegyelmezett. Sokan furcsának fogják találni, hogy ilyen különbség is van a két alak között. Azaz nem annyira a különbséget fogják furcsának találni, mint azt, hogy az eset nem megfordítva AMUIKKAL van. Mert miután Coolidge képviseli a demokráciát, Mussolini pedig a fascismust, amely éppen ellentétje a demokráciának, mindenki azt várta volna, hogy Coolidge legyen könyörületes a rabokkal szemben. És hogy a dolog ezúttal ellenkezőleg történt, abból csak azt állapíthatják meg — azok, akik még eddig nem tudták, — hogy még sincs valami óriási különbség azon két rendszer között, amelyet a nevezett két alak képvisel. Legfeljebb annyi, hogy Olaszországban ipari és politikai rabszolgaság van, Amerikában pedig ipari rabszolgaság és politikai szabadság. Olaszországban ha szabadon engedik a politikai foglyokat, azok a politikai szabadság hiányában alig agitálhatnak a fascizmus ellen, viszont ha Amerikában szabadon engedik a politikai foglyokat, azok a politikai szabadság folytán nagy tevékenységet fejthetnek ki a tőkés rendszerben. Ez a magyarázata annak hogy Mussolini, a fascista diktátor kegyelmet osztogat a politikai foglyoknak, Coolidge pedig eltért ezen szokástól, ennek rossz hatása lehet, hogy ezáltal elijeszti az embereket a hadsereghez való csatlakozástól, az csakis azzal magyarázható meg, hogy ő kelme nem gondolt semmi másra, mint arra, hogy a kongresszussal minél nagyobb összeget szavaztasson meg a hadsereg részére. Hogy a hadsereg helyzete még súlyosabb szinten tűnjék föl és hogy a kormány embereinek, vagyis a “népképviselőknek” a szívük még jobban meglágyuljon és meghatódjanak, még azt is kimutatta, hogy a hadseregben szolgálatot tevő 40,000 ló és öszvér közül több mint 30,000 tizenhét éves és ezen öreg koruk folytán képtelenek a szükséges munkák elvégzésére. (Persze ezek sokkal nagyobb csacsik a kétlábú csacsiknál és nem jut eszükbe, hogy megszökjenek.) Több, mint bizonyos, hogy a generális kérése teljesítve lesz, mert hiszen a képviselő urak tudják kötelességüket. Tudják, hogy az amerikai tőkések érdeke megkíván egy rendes hadsereg fentartását, hogy szükség esetén legyen kiket Mexicóba, Dél-Amerika valamelyik országába, a Fülöp szigetekre, Kínába vagy más olyan helyre küldeni, ahol befektetésük, vagyonuk megvédelmezésre szorul. NEM LEHET MEGSZÜNTETNI A BŰNHULLÁMOT(?) Rév. Charles R. Brown, a Yale Egyetem dékánja a brooklyni Y. M. C. A.-ben aünhullám megszüntetésével kapcsolatban tartott előadást, amelynek lényege az volt, hogy a ború, nyomor, betegség és biohullám soha nem lesz megszüntethető semilyen egyesület átál, mert ezek a társadalomban mindig meg voltak és meg ltsznek. Igaz, hogy az emberi társadalmaknak Coci rákfenéi nem szüntethetők meg bizonyos egyesületek által, de igenis megszüntethetők és meg lesznek szüntetve a munkásosztály által, amikor az öntudatra ébred és ezen hat magából kivő rendszert bizonyosodni, ennyire tévedt a dékántunk, amikor azt jósolta, hol “mindig, így lesz”. EZRÉVEL SZÖKNEK MEG AZ AMERIKAI KATONÁK A HADSEREGBŐL Henry J. Reill, generális a Century Magazin januári számában kesergő cikket ír arról, hogy az amerikai hadsereg demoralizálva van, a katonák koplalnak, a háború alatt fából öszszetákolt épületekben fagyoskodnak és ezért havonként átlag 1000 ember hagyja ott a hadsereget. Nagy visszaesés van a hadseregben úgy az anyagi mint morális téren. Ennek a helyzetnek tulajdonítható, hogy az elmúlt évben közel 14.000 ember szökött meg a hadseregből, sokan pedig elbocsájtásukat kérik azon az alapon, hogy úgy sincs semmi kilátás az előmenetelre. Így fest a valóságban a dicsőségteljes amerikai katona élete, amelyet egyébként mindig a legszebb színben igyekeznek feltüntetni. Reilly generális ezen kijelentésével nem a legjobb reklámot csinálta a hadseregnek, sőt a militaristák szempontjából ennek rossz hatása is lehet. Mert ha majd a munkanélküli, vagy dolgozni nem akaró fiatalemberek olvasni fogják ezt és aztán megjelennek a katonatoborzó irodák előtt, az ottani táblákon levő felírásoknak és képeknek, amelyek az amerikai katonák nagyszerű helyzetét festik le, már nem fognak bedőlni és nem nagyon fognak rajongatni a katonáskodásért, önkéntelenül is arra fognak gondolni, hogy a hadseregben uralkodó rossz helyzet, koplalás pár hónap múlva nem-e őket is szökésre fogja bírni. Hogy a generális úr a tények megállapításánál,, a helyzetnek ilyen sötét szinten való feltüntetésénél nem gondolt arra, hogy KALAPÁCSOLÁS Az amerikai kormány italmérgező munkájának kezd mutatkozni a hatása. Az csak természetes, hogy valamilyen “szent” ünnepnek kell bekövetkezni, mielőtt a teljes eredmény megállapítható és karácsony szokott lenni a legalkalmasabb ilye. • után következő •ris, a Bellevue amerikai kormány ellen, kijelentve, hogy az italmérgezés folytán eddig elpusztult 11 emberért, valamint azért, hogy csupán a nevezett kórházban 74 alkoholmérgezésben szenvedő ember küzködik a halállal, a kormányt terheli az erkölcsi felelőség, mert az alkoholt megmérgezi. Több, mint bizonyos, hogy a kormány csak mosolyogni fog dr. Norris súlyos vádja felett. Hipokrita módra hivatkozni fog a száraztörvény sérthetetlenségére és arra, hogy a kormánynak joga van arra, hogy egy mérgezés által elvegye az embernek kedvét, mégpedig véglegesen a száraz törvény megszegésétől. A “szentséges” pápa az utóbbi időben nagyon “busy” ember lett, ami annak tulajdonítható, hogy a válásokkal kapcsolatban külön munkát vállalt magára. Alig ment híre annak, hogy a pápa elválasztotta a Vanderbilt leányt férjétől és Marconi olasz feltalálót feleségétől, Charlie Chaplin felesége is kap az alkalmon és a pápához folyamodik válásért. Mindebből az következtethető, hogy a pápának újabb pénzforrása akadt, mert hiszen több, mint bizonyos, hogy Chaplinéket követni fogják Browning és “Peaches”, Rhinelanderék és a felsőbb tízezrek közé tartozó többi válni akarók. s így lett a nagykutyák válási szintere áthelyezve Párisból Rómába. Hogy ezáltal Párist nagy anyagi veszteség éri, azzal a pápa keveset törődik. Még kevesebbeet törődik azzal, hogy a katholikus vallás szerint a házasság az égben köttetik meg és azt földi ember fel nem bonthatja. Ugy látszik őkelme is azt tartja, hogy: a pénz mindenek fölött! ’ ucvu in- oi-uuauai? w .--••• -£■•«**« 1927 Január 1. Szegény gyerekek •• Az anyjuk, kit a sors rúgott és tépett, Nem veszteget rájuk sok drága szót, Panaszt csak és szidalmat tűrnek tőle, Nem adhat e kis gyermekeinek jót. Sokan vannak és gémberedve bújnak, Mint félidőn a bús, dermedt madár És régi, rossz rongyokba burkolóznak S azon tűnődnek: messze még a nyár?. . Otthon sötét, szennyes varokban hálnak Sokadmagukkal s összebújnak jól, Rongyok alatt a párás, rossz melegben S a beteg falról dől rájuk a kór. Nem álmodoznak, mit sem tudnak ők, Szép, napsugáros, jószagu szobákról És kék lábukra pár egész cipőt. Csak meleget s mohón enni vágynak Kicsiny arcuk korán már agyra érett, Mint férges szilva, mely lehullni kész, És pirosan és sárgán és sötéten Kis életűk felett kering a vész. Szemük, mint kóbor, kivert bus kutyáé Oly reszkető, hogy szinte látni kin, Mikor rúgástól félve sompolyognak A nagyvárosok fénylő utjain. Kis lelkükben zord bűnök gerjedeznek, Mint poshadt lápon dús méregvirág És mégis ők a szennyezetlen fénylők S oly bűnnel mocskolt a fényes világ. S úgy látszanak, amint igy elsuhannak Az életen, mint sok kis barna árny, Mely napnyugtával óriásivá nő meg. . . És, mint egy folt, az Ember homlokán. VÁRNAI ZSENI. Hasznos tudnivalók. A NŐK POLGÁRSÁGÁRÓL A következőkben ismertetjük a nők polgárjogi helyzetét, amint azt a legújabb polgárosítási törvényt Írják, rikai polgárhoz ment feleségül 1922. szeptember 22 előtt, vagy ha a férje ezen dátum előtt polgárlevelet szerzett, akkor ő is amerikai polgár. 2. Ha egy idegen nő, aki amerikai polgárhoz ment feleségül 1922. szeptember 22 után, vagy akinek a férje csak ezután a dátum után szerzett polgárlevelet magának, az nem polgára ennek az országnak. Azonban szerezhet magának polgárlevelet egy sokkal egyszerűbb módon, mint az a férfiaknak elő van írva. Nem kell első papírt szereznie, nem kell, hogy öt évig tartózkodott legyen Amerikában, ellenben egy évi egyhuzamban való itt tartózkodás után beadhatja a kérvényét polgárosításért. Azt azonban be kell bizonyítania, hogy a férje polgára az Egyesült Államoknak. 3. Egy idegen nő akkor is polgára lehet az országnak, hogy ha a férje nem is polgár. Ebben az esetben azonban nincsenek meg azok a kedvezmények, amiket egy polgár feleségének nyújt a törvény, hanem át kell mennie ugyanazokon az eljárásokon, amelyeket a férfiaknak előír a törvény. 4. Hogyha egy amerikai nő, aki egy idegenhez ment férjhez 1922. szeptember 22 előtt, elvesztette az amerikai polgárságát, azonban ismét megszerezheti ugyan, mint a második pontban körülírt amerikai polgár felesége. Hogyha az Egyesült Államokban lakott a házasság ideje alatt, akkor nem is kell mellékelnie egy megérkezési igazolványt. 5. Ha egy amerikai nő egy idegenhez ment férjhez 1922. szeptember 22 után, nem veszti el polgárjogát, hacsak arról önszántából le nem mond. 6. Egy idegen özvegy a férje első papírját használhatja a polgárlevele kivételénél. Egy férjezetlen leánynál azonban ugyanolyan eljáráson kell keresztül mennie, mint egy férfinak. A Foreign Language Information Service, 222 Fourth Avenue, New York City kiadott egy kis könyvecskét, a melynek ez a cime: “How to become a citizen of the United , és ami ■4*‘n m’^'^nfé polgárositásra vonatkozólag, valamint 150 különböző kérdés és felelet azok számára, akik a polgárosítási vizsgára készülnek. A könyv ára 25 cent, amit akár bélyegben, akár pénzben be lehet küldeni a fenti irodának. (Flis.) CSECSEMŐ HALANDÓSÁG Egy nemrégi statisztika szerint a világ különböző városaiban a születési következő: halandóság a (JEGYZET: A* el*er rovat kimutatja a* e*er lakosra esett élveszületés. — A második rovat: A* e*er élveszületésre esett egy éven aluli elhalt.) 1. Ha egy nő egy am'd-i Londonban 18.9 66 Stockholmban 12.2 48 Oslóban 13.6 42 Kopenhágában 18.3 67 Berlinben 11.6 92 Brüsszelben 13.3 82 Párisban 16.2 89 Budapesten 17.8 126 Bécsben 13.8 Prágában 13.6 111 Madridban 24.8 146 Milánóban 14.2 101 Krakóban 28.55 108 Kairóban 50.5 247 New Yorkban 20.8 64 Hágában 18 35 BORZALMAS KATASZTRÓFA Az eddigi megállapítások szerint 35 ember puszolt el az elmúlt héten történt hajókatasztrófa alkalmával, amikor a munkásokat a jerseyi oldalra szállító kis Linseed King motorhajó elsülyedt. ÁLTALÁNOS MUNKÁS BETEGSEGÉLYZŐ SZÖVETSÉG öntudatos munkások segélyegyesülete. Fizet: Tíz dollár heti betegsegélyt és $500 haláleseti járulékot. A tagok jogai a felvéel napjától kezdődnek. Bővebb felvilágosítást szívesen küld a Szövetség központi irodája, H. Stone központi titkár, 315 Lightner Building, Detroit, iMch.