A Munkás, 1955 (46. évfolyam, 1-24. szám)

1955-01-01 / 1. szám

1955 JANUÁR 1 A MUNKÁS HARMADIK OLDAL ESEMÉNYEK, MEGJEGYZÉSEK Kongresszusi tagok kéjutazásai Amíg az amerikai munkásosztálykeresete olyan, hogy rendes megélhetés helyett csak tengődik abból, jövője egyre bizonytalanabbá válik, addig az ország törvényhozói részére nem képez nagy gondot a megélhetés problémája. Sőt fényűzésben sem szűkölködnek és gyakran találnak alkalmat és ürügyet arra, hogy költséges külföldi utazásokat tegyenek — persze nem a saját zsebük, hanem a kormány pénztárának rovására. Amely pénztárból bőven telik háborús célokra, kongresszusi tagok bolyongására és sok más káros és haszontalan célra, de nagyon kevés, vagy egyáltalán semmi iskolák, kórházak, munkáslakások, vagy általános egészségügyi célokra. A kongresszusi bizottságok külföldi kirándulásai között szerepelnek olyanok, amelyeknek semmi fontosabb céljuk nincs, mint pénzpocsékolás. Például az atomenergia bizottság több tagja, képviselők és szenátorok, azon a címen utaznak New Zealand, Ausztrália, India, Egyiptom és Európába, hogy az atombomba gyártásához szükséges nyersanyag — uránium — készletet tanulmányozzák. Erre a “tanulmányútra” némelyik bizottsági tag feleségét is magával viszi, sőt Sterling Cole republikánus képviselő New Yorkból, feleségén kívül sógornőjét is magával viszi. Drew Pearson, országos hírű újságíró, aki a különböző kongreszszusi bizottságok utazásával részletesen foglalkozik, gúnyosan jegyzi meg, hogy az Atomic Energy bizottságtól semmi magyarázatot nem kapott arra nézve, hogy Cole sógornőjének mi keresni valója van ezen a tanulmányúton, nem beszélve a feleségek utazásáról. A jelentés szerint a sógornő Calcutta (India), Honolulu (Hawaii), Canton szigetek, Auckland, Wellington, Christchurch és Sydney, Ausztráliában, vagyis a meglátogatott országok és szigetek fővárosaiban fog időzni. Százat egy ellen, hogy ez a hölgy nem az uránium készletet, hanem a szépségápoló és a divatáruházakat fogja “tanulmányozni.” Amíg az uránium készletet két bizottság tanulmányozza, három másik bizottság Spanyolországba utazik, mely ország kellemes és napsütéses klímája folytán különösen a téli hónapokban vonzza a turistákat. Egyik bizottság az ottani amerikai hadi repülőtereket fogja vizsgálni, a másik a katonai költségvetési bizottság, a harmadik egy úgynevezett kormányműködési bizottság, melynek egy női tagja is van. E harmadik bizottsággal kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy “tanulmányútjuk” folyamán négy napot töltenek Párisban, másfél napot Madridban, egy napot Barcelonában, azután Németországban és Londonban időznek keveset. Ezek a fővárosi látogatások azonban nincsenek kapcsolatban hivatalos dolgokkal, hanem egyéni szórakozást jelentenek a bizottsági tagok részére. Szükségtelen, hogy a többi kongresszusi bizottságok útjait is felsoroljuk. Az említettek elég bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy az ország bölcs törvényhozói csáki szalmájaként kezelik az ország népétől különféle adók fejében törvényesen kizsarolt pénzt. Ami ismételten csak jellemző a tőkés rendszerre, amelyben egy kiváltságos gazdag osztály és annak csatlósai dőzsölnek a javakban, fényűzésüknek nincs határa, míg az öszszes javakat előteremtő munkásnép éppen hogy létezni képes a világ leggazdagabb országában, szemben a nagy lakomákat és tivornyázásokat rendezni karácsonykor és elmaradni a munkából. A puritánok azon az alapon hozták az ítéletet, hogy a karácsonyi ünnepség, az azzal járó mulatozás, ajándékosztás, karácsonyfa vásárlás, stb. pogányságnak a kifejezése és régi pogányvallási szokásokból maradt fenn. A karácsonyt ünneplőkre a törvény öt shilling pénzbírságot szabott ki. Érthető, ha abban az időben a túlságosan vallásos puritánok elítélték az ünnepekkel kapcsolatos üzletet és mulatozást, mert akkor a kapitalizmus még nem fertőzte meg az emberek hitét és az egyház és vallás nem volt üzleti alapra fektetve. Ha a 300 évvel ezelőtt élő puritánok feltámadhatnának, bizonyára meglepődve látnák, hogy a vallásosság terén hová sülyedtek a különböző egyházak, melyek a legnagyobb üzletté fejlődtek és a legális üzletekkel versenyeznek a nép becsapása és kizsebelése terén. És mindezt a vallás és Isten nevében teszik! Kitűnő üzleti alkalmat jelent a "szent ünnep" Hogy a mai pénzrendszerben milyen csúnya üzletet csinálnak ünnepek alkalmával különösen a vallásos érzületű egyének becsapása által, többek között az is bizonyítja, hogy az ország nagyobb városaiban lévő Better Business Bureau is szükségét érezte annak, hogy figyelmeztesse az ünnepi hangulattól elkábult népet a veszélyre. Nevezett hivatal rámutat arra, hogy a vevők ilyenkor gyanútlanul megfizetik a kért árakat és nem sokat nézik, miféle minőségű az áru, amit kapnak. Sok alkalmi üzlet nyílik erre a pár hétre, tulajdonosaikat karácsony után már nem fogják megtalálni. Főleg sok visszaélés történik az ékszer árusítással. “Valódi gyémántokért” 200, 300 dollárokat fizetnek balekok és csak azután derül ki, hogy 5 dollárt ér a műkő. A húsz dolláros francia parfümöt is konyhákban pancsolják össze a csalók és a kotyvaszték értéke 50 cent, díszcsomagolással együtt. Érdekes ezzel kapcsolatban megemlíteni egy bostoni hírt, amely szerint 1659-ben a puritánok megbüntették azokat, akik a karácsonyt vagy más hasonló napot megünnepeltek. A Massachusetts-i törvényhozók szerint “tisztességtelenség volt Istennel és másokkal A szülőktől elvettek három bűnöző gyermeket Detroit egyik külvárosában, Farmingtonban, a bíróság 8, 10 és 12 éves gyermekeitől fosztotta meg a szülőket azon a címen, hogy nem gyakoroltak kellő ellenőrzést gyermekeik fölött, akik tolvajokká és betörőkké váltak. A fiatal fiúkat külön nevelő intézetekben helyezték el, a szülők tiltakozása dacára. A rendőrség jelentése szerint a három testvér november hónapban Oakland megyében 100 automobilba tört be, Bloomfield községben pedig egyetlen héten belül 15 otthont rabolt ki. A fiatal bűnözőket akkor tartóztatta le a rendőrség, amikor egy gazolin állomást akartak kirabolni, hogy pénzt szerezzenek floridai útjükhöz. Bármi legyen is a rendőrség és bíróság álláspontja a fiatal bűnösök és azok szüleivel szemben, egy bizonyos: az, hogy ha a szülőknek módjukban lett volna megadni mindazt a gyermekeiknek, amikre szükségük volt, akkor biztosan nem vetemedtek volna lopásra. Hogy pedig a szülők nem kerestek annyit, hogy gyermekeiket ellássák a szükséges dolgokkal, azért egyenesen a tőkés társadalom a felelős. A tőkés bíróságtól nem lehet elvárni, hogy a fiatal bűnösök számának emelkedésével kapcsolatban a dolog mélyére nézzen. Sokkal könnyebb és egyszerűbb a gyerekeket és szülőket okozni, mint a kapitalista rendszert leleplezni, mint igazi és főbűnöst. ÖT ÉVVEL ÉLL EZELŐTT WEEKLY PEOPLE, Dec. 24, 1904 Herbert J. Hapgood, “Az alkalmazottak értéké”-ről írva a “System” című lapban, egy olyan irányzatnak ad kifejezést, amelynek logikus kimeneteléről nincs fogalma. Ezt írja: “Évekkel ezelőtt, a kis dolgok napjaiban, egy üzletember alkalmazottai nem bírtak nagy fontossággal a sikert illetőleg, mert a tulajdonosnak volt ideje személyesen ellenőrizni és irányítani az üzlet különböző osztályait. Manapság azonban egy nagy munkáltatónak olyan alkalmazottakra van szüksége, akik eredményt érnek el anélkül, hogy ellenőrizni kellene őket — emberek, akikben meg van a hajlam és képesség úgy gondolkozni és olyan erősen dolgozni, mintha az üzlet az övék volna.” Ez az irányzat elért egy ponthoz — mint pl. a nagy korporációk esetében — ahol a fent ismertetett munkáltató teljesen feleslegessé vált. Annyira tény ez, hogy a szocialisták már régen napirendre tértek a munkáltatók szükségessége felett és kimutatták, hogy azok értéke és szükségessége a nullával egyenlő, ami a hasznos kooperatív munkát illeti. A munkások fokozatosan tudatára ébrednek annak a ténynek, hogy egyedül ők képezik nélkülözhetetlen és fontos részét az iparnak. A következő lépés ebben az irányban az, hogy a munkások ezen felismerése tovább halad a teljes gyümölcsözés irányába — a szocialista köztársaság megteremtéséhez. STATISZTIKA Több mint egy millió amerikai szenved valamilyen nehézkorbetegségben. Az Egyesült Államokban körülbelül 3,300,000 mérföldnyi út van. 1955. évre újabb 46,000 mérföld út építését tervezik. A szívspecialisták közül többen a gazdag diétának tulajdonítják azt, hogy az Egyesült Államokban oly magas a szívbetegek száma. Páris és külvárosai lakosságának száma, a legutóbbi népszámlálás adatai szerint, meghaladta az öt milliót. India második 5 éves terve szerint 1957-ben bevezetik a televízió használatát.