A Munkás, 1956 (47. évfolyam, 5-10. szám)

1956-05-01 / 5. szám

2 l/l/]dfuá é^fáeje 1906-lan (Az alanti cikk 50 évvel ezelőtt jelent meg az S.L.P. Magyar Szövetségének akkori lapjában, a “Népakarat”­­ban. Bár az elmúlt félszázad alatt óriási változások men­tek végbe az emberi társadalomban, a tudományos kuta­tások, felfedezések és találmányok hatalmas lendületet adtak az ipari fejlődésnek, ami által eljutottunk a mai atom­korszakhoz, azonban a társadalom osztály-karaktere nem változott. A munkásosztály elnyomására és kizsák­mányolására alapozott tőkés rendszer és diktatórikus, despota államizmus még mindig velünk van, sanyargatja a munkásosztályt, minélfogva az osztályharc tovább fo­lyik. Ezért az 50 évvel ezelőtt írt májusi cikk épolyan aktuális ma, mint volt egy félszázaddal ezelőtt.(Szerk.) Ünnepre készül a világ munkássága! Ünnepli május elsejét. Nem szentesíti ezt az ünnepet a hagyomány. Nem vonja misztikus ködébe a val­lás. Nem írja elő a naptár. Nem szentesíti a törvény. Mert nem az urak, hanem a munkások ünnepe ez. Nekünk nincs a múltból mit vissza­­kivánnunk, nekünk a jövőben van reményünk s május elseje nem is a múlt ünnepe, hanem a jövőé. Amint a természet ünnepel, ünnepli a múltnak, a tél fagyos uralmának bukását s a jövőnek, a gyümölcshozó nyárnak jövetelét, úgy ünneplünk mi is. Mindenfelé, amerre a kapitalista rendszer rab­szolgái szabadok akarnak lenni, mindenfelé, ahol a testvériség érzete áthatja a munkások szivét, megállnak a gépek, bezáródnak a gyárkapuk s kivonulnak a munkások, hogy hadiszemlét tartsa­nak a munka elszánt, büszke hadserege fölött! Csodálatos ünnep! Amerikának hatalmas városaiban, Európának gyáraiban, messze keleten, lent Ausztráliában, egyszerre mozdulnak meg a munkásmilliók, kik egymást sohasem látták, egymás nyelvét nem ér­tik, kik más szokások közt nevelkedtek, más ha­gyományok behatása alatt állnak, egyszerre moz­dulnak meg, elfeledve a múltat, hogy testvéri egyetértéssel ünnepeljék a jövőt! Mit jelent nekünk május elseje? A munkások évszázadokon keresztül harcoltak egymás ellen. Évszázadokon keresztül ellenséget láttak egymásban s egymást kölcsönösen tették rabokká. S amint akadtak munkások, egyre nö­vekvő számban, kik a munkások testvériségét hir­dették, amint kialakult és a küzdelem terére lé­pett a munkának jövőért küzdő tábora, kimond­ták: Legyen egy nap, melyen együtt ünnepelünk! Legyen egy nap, mely ellenmondást nem tűrő bi­zonyítéka nemzetköziségünknek! Legyen egy nap, melyen visszatekintünk küzdelmünk múltjába, erőt merítünk a jövőre! És ünneppé avatták május elsejét! Tizenhét éve ennek. Küzdelemmel teljes, munkában izzó tizenhét esztendő. Ránk csapott sokszor a hatalom. Sokat letiport közülünk. Sok vér, sok könny folyt már azóta. A “hazafias” hatalmasok “nemzetközileg” ül­döztek bennünket, mert testvériséget hirdettünk! És mi haladtunk előre! Tizenhét esztendő óta német, angol, magyar, olasz, francia, japán, minden nyelvű és fajú mun­kás egyre nagyobb számban csatlakozott a közös táborhoz s évről-évre növekedett május elsején az ünneplők száma. Először gúnyolták május elsejét. Majd fegy­veres erővel akarták szétver­ni az ünneplőket. De hát lehet-e megparancsolni a tavasznak, hogy ne merje elűzni a télnek fagyát? Lehet-e megparancsolni a napnak, hogy ne űzze el az éj­nek sötétjét? Lehet-e megakadályozni az Eszmét, hogy át ne járja az emberek agyát, szivét? Kimondottuk, hogy testvérek vagyunk. Egyek vagyunk a szenvedésben, egyek vagyunk a küz­delemben s egyek leszünk a diadalban is! Kimon­dottuk, hogy kezet fogunk egymással s többé ré­szekre nem szaggat bennünket se “nemzet,” se “haza.” S nézzetek csak május elsején: Együtt ünnepel az orosz és japán, a német és francia, az osztrák és a magyar! A tudatlanság vak homályát eloszlatjuk, a go­noszság vad támadását visszaverjük és május el­sején a kettős harc diadalát ünnepeljük! A hatalom megkísérlett mindent május else­jének megtörésére. Ahol az erőszak nem használt, ott ravaszsághoz folyamodtak. Amerikában meg­adták a Labor Day-t, hogy ezzel ellensúlyozzák május elsejét. Azt hitték, ezzel bekötik a munká­sok szemét. Csalódtak. Amerikának munkásai is egyre na­gyobb számban ismerik meg május elsejének je­lentőségét. S mikor a világ többi munkásai ünnepelnek, ünnepelünk mi is.­­ Évről-évre egybesereglünk mig el nem jön majd egy május elseje, melyen öszeomlanak a mai rend­szer falai s kiemelkedik a diadalmas szocialista köztársaság! A MUNKÁS

Next