A Munkásnő, 1935 (2. évfolyam, 1-12 szám)
1935-01-01 / 1. szám
1924 január 21-én halt meg a munkások legnagyobb vezére, az orosz forradalom megteremtője, Vladimir Iljich Lenin. Nem érte meg a diadalmas ötéves tervet és nem érte meg a Szovjet Unió szinte csodás fejlődését, de Lenin él mindenben, a munkában, tanulásban, pihenésben, a proletárok minden megmozdulásában. A Szovjet Unió dolgozói tisztában vannak azzal, hogy Leninnek köszönhetik nagy részt a felszabadulásukat, boldog és szabad életüket. Az egész világ dolgozói Lenin eszméit terjesztik a munkások között, Lenin tanait tanulják és tanítják. Lenin meghalt, de forradalmi eszméi élni fognak örökké. LIEBKNECHT KÁROLY, a német munkástömegek szeretett vezére, a fiatalság meggyőzésére, megszervezésére törekedett. "Akié a fiatalság, azé a hadsereg", mondotta. Minden idejét és minden erejét a háború elleni harcra fordította. A német burzsoázia hátulról, orvul lövette le, hogy aztán az ismert hazugságot terjeszthesse, hogy "szökés közben agyonlőtték". Liebknecht Károly az egész világ munkásságának mártírja. I [ __ ■ n iijiMi ЩИ] ППГ | LUXEMBURG RÓZA | Lengyelországban született 1870-ben és már fiatal korában részt vett a forradalmi munkásság harcaiban. Már 18 éves korában olyan kimagasló vezére volt a munkásságnak, hogy el kellett menekülnie üldözői elől. Svájcba menekült, ahonnan később Németországba ment. 1905-ben visszatért Lengyelországba a forradalmi mozgalmat építeni. 1906-ban ismét letartóztatták, de kiszökött Németországba. 1910-ben Liebknecht Károllyal együtt nagy kampányt kezdtek a német militarizmus ellen. Bejárta Németországot, népgyűléseken szónokolt, félelmet és fáradságot nem ismerve dolgozott a eszméért. 1914-ben, a háború kitörésekor, ismét letartóztatták, de a börtön falai mögül is állandóan írta a lelkesítő, tanító cikkeket. 1918-ban a német forradalmi munkásság szabadította ki a börtönből. Ettől a perctől kezdve Liebknecht Károllyal együtt az első sorokban harcolt a proletárforradalom érdekében. A német szociáldemokraták igyekeztek elbolondítani a munkásságot hamis sloganokkal, elhitették velük, hogy békés utón, demokratikus eszközökkel kell kiharcolni jogaikat. Addig, míg a forradalmat gépfegyverekkel leverték. Pár napra rá letartóztatták Luxenburg Rózát, Liebknecht Károllyal együtt. Amint elhagyta a hotelt, ahol kihallgatták, hátulról fejbeverték, aztán agyonlőtték. Holttestét a kanálisba dobták. A proletariátus nem felejt. Mint ahogy nem felejti el meghalt vezéreit, azok tanításait, épúgy nem felejtik el, hogy mivel tartoznak vezéreik meggyilkolásáért. Az öntudatos munkásság folytatja a munkát, amit vezérei elkezdtek, folytatják a végső győzelemig, de nem felejtkeznek el a boszszúról sem, amivel vezéreik meggyilkolásáért tartoznak. ★