Dévényi Iván: Kernstok (Budapest, 1970)
„Kernstok fejlődésében nagyszerűség van... Ő a korán vénülő magyar talentumok sorában a ritka kivétel” — írta 1911-ben Bölöni György. Művészete valóban töretlenül ível a századvégi kritikai realizmuson és a nagybányai plein-air festészeten át az általa meghirdetett „kutató művészet”-ig, az első magyar avantgarde művészcsoport, a „Nyolcak” megalapításáig. A forradalom utáni kiábrándultság légkörében azonban — rövid expresszionista fellángolás után — az ő művészete is „vénülni” kezdett, de még így, egyenetlenségeivel együtt is a század első felének egyik legjelentősebb teljesítménye. Az első — és eddig egyetlen — Kernstok-monográfia a 30-as évek derekán jelent meg. Az azóta eltelt három évtized módot adott az újabb monográfusnak, Dévényi Ivánnak, hogy teljes egészében áttekintse a kort és az életművet. A kötetet 60 kép — közöttük 6 színes nyomat — illusztrálja.