Nagy Ildikó: Archipenko (Budapest, 1980)
Archipenko szobrászatáról még korai lenne végleges értékelést adnunk. A róla szóló történeti és kritikai írások hol túl korán megállapodottnak, túlhaladottnak ítélik, hol meghatározó jelentőséget tulajdonítanak neki a modern szobrászat kialakításában. Az idő múlásával egyre világosabban kitűnik, hogy az avantgarde első nemzedékének tagjaként valóban úttörő szerepet játszott a szobrászati tér új értelmezésével, a szín és forma együtthatására vonatkozó kutatásaival, az addig szokatlan anyagok alkalmazásával. Nagy Ildikó művészettörténész tanulmánya — az első magyar nyelvű monográfia a művészről — a kölcsönhatásokat is figyelemmel kísérő alapos műelemzéseivel és néhány figyelemre méltó új adalékkal gazdagítja az Archipenko-irodalmat.