A Nép, 1921. május (3. évfolyam, 1-23. szám)
1921-05-04 / 3. szám
ATWB, 1921. május 4., szerda. Almássy Denise vallomása — A Tisze!)itpör Letárgyalásársak tizenhetedik napja — Budapest, május 3. Ma jóval a tárgyalás megnyitása előtt gyülekezett a közönség. Már kilenc óra előtt itt van Friedrich István is. A védőkkel beszélgetve mosolyogva mondja, hogy hízik, mióta ez a pör tart, minden nap délelőttjét végigüli a tárgyaláson, pihen s ez a hizókurája. A tárgyalásnak komor szint adott Almássy Denise grófnő kihallgatása. A legközvetlenebb szemtanú, aki Tisza oldala mellett végigszenvedte a tragédiát s a puskalövésektől maga is megsérült. Az egész terem feszült csendben hallgatta előadását. Almássy Denise vallomása. Dr. Gadó István elnök féltízkor nyitja meg a tárgyalást s azonnal megkezdi Almássy Denise grófnő kihallgatását, aki fekete ruhában jelenik meg a törvényszék előtt. A gyilkosság előtt. Elmondja a gyilkosság délelőttjén történteket. A Roheim-villa előtt gyanús emberek jártak s ő kérte Tiszát, hogy menjenek el hazulról valami ismerőséhez vagy jóbarátjához. Az egyik alkalmazottat el is küldötte, hogy nézze meg, szabad-e az út. Az alkalmazott el is ment s azzal jött vissza, hogy a Hermina-uton kóbor katonák járnak. Arra a kérésére, hogy menjenek el hazulról, Tisza azt mondotta, marad. Mikor aggodalmukat fejezték ki előtte, azt mondotta, pedig szeretne élni, mert hazáját szeretné megmenteni a végpusztulástól. Levelet is írt Lukachich és Hadiknak, melyben az foglaltatott. Ezt a levelet az ő házmesterük vitte el. Délelőtt jelentkezett a csendőrőrmester, hogy a házat őrzik. A déli órákban Tisza az Íróasztalából revolvert vett elő s azt mondotta, egy az egy ellen bátran kiáll, a keze biztos. Ezután jött egy idegen, aki mindenáron beszélni akart Tiszával. Tisza a revolvert vette magához s a szalonban fogadta. Mondotta az idegennek, hogy ha a zsebébe nyúl s revolverét előveszi, azonnal halál, fia lesz. A beszélgetés pár percig tartott s utána Tisza azt mondotta nekik, hogy valami hadbírót keresett ott az illető. Ők rögtön kifejezték gyanújukat, hogy ez a valaki szétnézni volt ott. Később megint jelentkezett valaki Tiszánál, aki a telefonjelszavakat mondotta el, hátha szüksége lenne Tiszának, hogy telefonáljon. Három óra tájban jött a csendőrőrmester és távozásra kért engedélyt azért, mert nem volt elég kenyerük. Ő, Almássy Denise telefonálni akart lakására inasának, hogy hozzon ennivalót, de a központ a jelszó dacára sem kapcsolt, öt óra után a dolgozószobában zajt hallottak, majd sírva jött az inas. Dömötör László jelentette, hogy katonák keresik Tiszát — a kegyelmes úr ugorjon ki az ablakon. Tisza az inas vállára tette kezét: «úgy halok meg, ahogy éltem». — Én fiam, nem menekülök. Ahogyan éltem, úgy fogok meghalni. Kilépett a dolgozóból s a szalonon áthaladva, a belső előszobába jutott, ahol három katona állott, a külső előszobában is három vatro n£gv, egy pedig, akiben Sztanykovszkytismerte föl, az ajtónál. Tiszát 6 és Tizápé követték. A három katona nektereezett fegyverrel fogadta Tiszát, a középső, akiben Dobót vélte felismerni, rákiáltott, hogy tegye le a revolvert. Tisza letette s ekkor párbeszéd indult meg közöttük. Tiszát okolták a háborúért. Vele, Almácsy Boriszés szemben álló katona, aki szőke és kékremü volt, többször rájuk kiáltott, menjenek ki s hagyják őket Tiszával egyedül, ők nem mentek. Fél hatot ütött a szalonban az óra, midőn a középső alak az ajtónál állóra kiáltott: — Megvan az összeköttetés? — Meg ! — felelte az. Tisza és a tanú rá akarták magukat vetni a katonákra, hogy a fegyvert leszorítsák. E pillanatban dördült egy vagy két lövés. Tisza rádőlt, s aztán hallott megint lövéseket, amelyekből egy az ő homlokát érte. A halálos lövés. Látta, hogy zuhanása közben Tiszát egy harmadik lövés érte, ezt a harmadik, velük szemben álló katona adta le. Ez a harmadik lassan és zavartalanul célzott. Ez volt a halálos lövés. Pár perc múlva Tisza halott volt. Hogy a katonák miként menekültek el, nem tudja, itt emlékezetében hézag van, mert ez idő alatt eszméletlen volt. Ama kérdésre, hogy az a katona, aki vele szemben állott, nem Pogány József volt-e, nem tud feleletet adni, mert Pogányt nem ismeri. Fényképről sem ismeri föl. Arra a kérdésre, hogy mért nem menekült korábban Tisza, azt mondta, hogy nem akart bujkálni. Már reggel Balázs Béla volt főispán levelet küldött neki, hogy élete nincs biztonságban. Ezt Balázs a soffőrjétől tudta, aki viszont az utcán hallotta. Határozottan azon a véleményen van, hogy ez egy előzetesen történt megbeszélés volt, a délelőtti látogatók előre küldték kémlelni s a tervszerűséget abban is látja, hogy már Nagyváradra délután három órára megtelefonálták nagybátyja meggyilkolását s ugyanaz órában egy másik vidéki városban rendkívüli kiadás seAz elől álló katonák között nem volt — felel. Most bevezették katonasapkában és köpenyben Sztanykovszkyt. Igen, az alak ez volt s ilyen sovány arcú. Az arcára, hogy ez volt-e, nem tudok emlékezni. Az elnök ama kérdésére, hogy a grófnő mitől félt: a csőcselék-e vagy a forradalom vezérei pusztítják el Tiszát, azt mondja, ő ez utóbbira gondolt már akkor s azt az évtizedes bujtogatásokra vezeti vissza s Tisza egyes elejtett szavaiból tudja, hogy a forradalom sikerét tőle féltették. Gál Jenő kérdez, Gál Jenő védő kérdései következtek. Előbb az elnök Hüttnert és Sztanykovszkyt a védő kérésére kivezetteti. Gál Jenőnek felelve, a grófnő elmondja, hogy a gyilkosság előtt való napokban néhány lézengő, a gyilkosság napján 50—60 főnyi tömeg állott a villa előtt. A gyilkosság idejében is zajongtak ott, de hogy hányan lehette,ő nem tudja. A katonák benyomulása előtt megérkezett autó zúgását hallotta. Ezután szembesítik Gaertnerrel s ennek szemébe mondja, hogy érkezésekor négyöt katonával érkezett s revolver volt nála. Vallomására megeskették. Az elnök szünetet rendelt el: «Friedrich keze». A gyilkosságra vonatkozó vállalkozásának befejezése után azt mondja, hogy 1919. novemberében, dacára, hogy a nála Gyulán járt detektívek elvitték fényképét s nyolc napra útlevelet ígértek, amellyel Pestre jöhet, hogy a nyomozásban vallomásával segítsen, ez az útlevél nem érkezett meg, úgy hogy Radvánszky báró,szerzett neki útlevelet. Ez az útlevél ügy s az hogy őt Dobóval úgy szembesítették, hogy Dobónak körszakállat engedtek növeszteni, azt a gyanút ébresztette benne, hogy egy hatalmi tényezőnek, Friedrichnek keze játszik az ügyben. (Mozgás: Friedrich mosolyog.) A nála járt detektívek hangoztatták, hogy joga van a vallomást megtagadnia. Ez is gyanús volt. Az elnök : És ha adatokat tartanék méltóságod elé, hogy Friedrich volt az, aki az erélyes nyomozást elrendelte? — Almássy Denise grófnő : Véleményemet akkor is fentartanám. (Mozgás a védők padsoraiban.Kéri Pál, Fényes László intéznek hozzá kérdéseket. Ez utóbbi a grófné rövidlátására célozva, azt kérdi, hogy az elnök felszólítására az imént a teremben hol ismerte fel Balogh Jenő volt minisztert? A grófnő az első padsorokra mutatott. Erre Fényes és a védők konstatálták, hogy Balogh Jenő fent ül a karzaton. Szünet után elnök kijelenti, hogy a mai lent meg a gyilkosságról. A tervszerűségnek tulajdonítja azt is, hogy nem működött a telefon. Szembesítések. Az elnök a vizsgálóbíró előtt fölvett szembesítésijegyzőkönyveket ismerteti. Ma is határozottan állítja, hogy az ajtónál Sztanykovszky állott, középütt Dobó. Arra a kérdésre, hogy Kérit látta-e a katonák között, nemmel válaszol. A délelőtti látogatóban Gartner Marcellt határozottan felismeri, akkor esőköpeny volt rajta. Elnök az esőköpenyt Gartnerre adatja. Igen, ő volt — mondja Almássy Denise. Sztankovszkyt is szembesítik vele. Igen, ilyen alak volt. Az ügyész indítványára az elnök elrendelte, hogy Sztanykovszkyt katonaruhába öltöztessék. Következett Hüttnerrel való szembesítése s arra a kérdésre, hogy őt látta-e ott, nemmel felel. Kérit is szembesítik vele, tárgyaláson kerül sor báró Radvánszky Béla, dr. Hazslinszky Hugó és még egykét tanú kihallgatására, a többi mára beidézett tanút holnap reggel 9 órára idézi be újra. A tanúkihallgatás előtt elnök felolvassa a rend -kapitányságoknak 1919. november 3-ának azon értesítését, amelyből kitűnik az. ..„gy. a Tisza-ügybeni nyomozási iratok az orvosi véleményt magában foglaló akta, elveszett, ezért báró Radvánszky Bélát és Hazslinszky Hugó dr.-t hallgatják ki, aki az orvosi leletet helyettesítő tanúvallomást tehetnek. Gadó elnök intézkedik, hogy Minnich Károly dr. törvényszéki orvosszakértő a tárgyaláson a tanúkihallgatások alkalmával jelen legyen, majd megkérdezi vádlottakat van-e észrevételük Almássy grófinő tanúkihallgatására vonatkozóan. Kéri Pál a következőket észrevételezi: A grófnő elmondta, hogy valaki jelentkezett nála, telefonjelszavakat adott át, ezzel kapcsolatosan a következő felvilágosítást adhatom: Amikor a telefonközpontot lefoglalták, egy szakértő körülbelül négy napra előre megcsinálta a telefonjelszó rendszert, amely szerint körülbelül két óránkint változott a jelszó , előre meg lesz állapítva pontosan, hogy mi lesz két óránkint. Akkor, amikor a látogató jelentkezett és telefonálni akart, nyilván már más jelszó volt, úgyhogy ő már lejárt jelszót közölt a Tisza-családdal. De állítom, hogy mégis megkaphatta volna a család az összeköttetést, t. i. a nemzeti tanács mellett működők és maga a nemzeti tanács jó gondolt arra, hogy bárhol hirtelen szükség lehet orvosra vagy valami fontos szükségességre, amihez feltétlenül telefon kell és bár arról is tudok, hogy határozottan ily irányú utasítást adott volna, de tanúja voltam annak, hogy valaki sürgős ügyben telefonálni akart, megmondta, hogy kivel akart beszélni, kapott összeköttetést. A központnak nem volt túl sok dolga, úgy hogy elintézhette és eleget tehetett az ilyirányú kérelmeknek. A nemzeti tanács ellenőrzése mellett azután beszélhetett az illető azzal a számmal, akit kért, hogy orvost kérő esetnél már tanú is voltam egy ilyen telefonálásnak a nevét nem tudom, de talán jelentkezhetne ezután. Október 31-ére virradó hajnalban egy asszony fordult a központhoz azzal a kéréssel, hogy telefonálhasson egy szónak, fia nem jött hát. —- mondta nyugtalan, szeretné tudni, hogy azon a helyen van-e, ahol sejti és ahova telefonálni akar. A központ az aszszony kérését jelentette a nemzeti tanácsnak." Landler ment a telefonhoz és megengedte a központnak az összeköttetést és ő ellenőrizte — emlékszem — hogy mi volt a telefonbeszélgetés. Kapcsolták az anyának a kért számot,megtudta, hogy fia tényleg ott van. Most talán, hogy az esetet elmondtam, jelentkezni fog az illető hölgy, aki telefonált és akit én ezennel fel is szólítok erre. így tehát ha a Tiszacsalád is telefonált volna, a központnak jelentette volna, hogy gróf Tisza élete forog veszedelemben, meg vagyok győződve, hogy a központ ezt a kérést bejelentette volna a nemzeti tanácsnak és maga a nemzeti tanács megtette volna az intézkedést, hogy a gróf életét veszély ne fenyegesse. Hogy lett volna ennek eredménye. Kéris. A nagyváradi értesültségre azt mondja, Almássy Denis eltévedett abban, hogy október 31-ig délután valaki értesülhetett volna Tisza meggyilkolásáról, mert a nemzeti tanácson kívül senki vidékkel nem beszélhetett. A grófnő abban is téved, hogy a villamosok csak addig nem jártak, amíg Tiszát meggyilkolták. Ez nem áll, mert a villamosok másnap is hol megálltak, hol megindultak. Tisza István gróf annak az anarkiának az áldozata, amely október 31-től reggeltől november elseje estéig tartott. A nemzeti tanács ezt az anarkiát igyekezett megakadályozni. Ennek részleteit később fogja elmondani. Vágó-Vilhelm Jenő a grófnő által említett detektívekre, akik neki az útlevelet ígérték, azt állítja, hogy igen lelkiismeretesen végezték munkájukat, de hogy miért és miért nem, elvették tőlük a nyomozást Dobót is ő fogta el. Mit mond Gartner? Gartner Marcell észrevétele az, hogy a grófnő tizenkét órára teszi az ő látogatását, holott a katonai tárgyaláson ezt az időt tíz órára teszi. Almássy grófnő azt mondotta, hogy mi az ajtót, mikor menjünk, benyomtuk, a hadbirósági tárgyaláson pedig azt, mondotta, hogy könyörögtem volna a belépésért. Ez úgy történt, hogy nevem bemondásakor a szobalány rögtön bebocsátott s a következő percben Tisza már az ajtóban megjelent. Az nem igaz, amit a grófnő vallott, hogy Tisza gróf azt tartotta róla, hogy ő félbolond, legfeljebb azt mondhatta, hogy ideges. (Derültség.) Gaertner ezután idegesen gesztikulálva beszélt és Almássy Denise grófnő személyét csaknem sértő kifejezést használ, mire az elnök megvonja a szót azzal tőle, hogy így beszélni nem lehet, különben is lényegileg mindezt kihallgatásakor is elmondta. Radvánszky báró vallomása. Ezután báró Radvánszky Bélát hallgatja ki a bíróság. A báró 33 éves orvos és nagybirtokos, a Tisza család rokona, a meggyilkolt gróf Tisza István nagybátyja, Almássy Denise grófnő pedig rokona. Radvánszky báró elmondja, hogy közvetlen tudomása nincs a gyilkosságról, a tett elkövetésekor nem volt ott. Október 31-ével kapcsolatosan a következőket adja elő: Október 31-én délelőtt felébredve már lövéseket hallottam, gondoltam, hogy forradalom lehet. Kimentem, láttam, hogy villamosok nem jártak, ezért gyalog mentem, két órakor érkeztem a Roheim-villába. Ott nagynénémet, Almássy Denise grófnőt találtam és sógoromat Sándor Lászlót. Beszélgetésünk alkalmával Tisza gróf csak en passent mellékesen említette meg, hogy egy reá félbolond benyomását tevő ember járt itt, valamit beszélt, majd eltálvozott. Azután nagybátyám a politikai klubba akat menni a városba, de nagynéném erről lebeszélte. Erre Sándor Jánosnak mondta, hogy vigyen üzenetet a klubba és arra kért, hogy én az üzenetet majd hozzam vissza. Mondtam , rendben van, csak egy kikötésem volt, hogy éjjel majd ott alhassam nála, féltem, hogy akkor készül valami. A nemzeti kaszinóból átmentem a klubba, ott azonban még nem volt Sándor János, csodálkoztam ezen, hiszen neki előbb kellett volna megérkeznie. Néhány percnyi ott tartózkodásom után azonban izgatottan jött be a terembe, láttam, hogy történt valami. Kérdeztem, merénylet történt ? Igen — mondta a telefonálásra megtudtuk, hogy meggyilkolták nagybátyámat, meghalt. Almássy grófnő pedig megsebesült. A mentőkhöz rohantunk autóért, csak egy volt — mondták és az már kiment a gyilkosság színhelyére. Másikat nem tudtunk szerezni sehol és kocsit sem, így gyalog voltunk kényszerülve a villához menni. Almássy Denise sérüléseire határozottan állítja, hogy három sérülése volt: az orrgyökön, az orrnyergen és a halántékon. Három hétig ő kezelte a grófnőt. Sérülései három lövéstől eredteek voltak. Tisza István grófot két lövés érte és a felső, jobb oldalról kapott lövés volt a halálos. Nem tartja kizártnak, hogy a Tiszát ért lövések közül egy ugyanaz volt, amely Almássy grófnőt is érte. Elnök a tárgyalást negyedháromkor berekesztett, a folytatását holnapra halasztotta- 3