A Nép, 1921. május (3. évfolyam, 1-23. szám)

1921-05-04 / 3. szám

fi­921 május 4. szerda POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség : Vili., Szentkirályi-utca 28/a. Telefon : J. 63 80, J. 63-81. Kiadóhivatal: Vili., Szentkirályi-utca SO. Telefon: József 103-65. Megjelenik d. a. 4 órakor. Budapest, III. évf. 3. (20) szám Előfizetési árak |­­' Egész évre_. 440 kor. Félévre_____ 220 kor.; Negyedévre 110 kor­.­ Egy Móra— — 4­0 kor.­­ Fél hóra__... 20 kor. Egyes szám­ára hely-­­ ben és vidéken 2 kor. A kenyér Budapest, május 3. A búza még az anyaföld emlőjén fagyoskodik és a honatyák már is gondoskodnak róla. Mire kinyitja gyönyörű búzaszemét, már alig fog látni a rendeletek konkoly­­erdejében. Az énekes pacsirták még nem tudnak fészket rakni a vetésben, de a száj­as verebek az aratásról, a gabonaforgalomról csi­ripelnek. Tegnap délután ankét volt. Holnap, holnapután tovább csépelik az ügyet, míg a végén a közvéleményt elönti a polyva. A konkolyvetők akarják újra le­aratni a magyar anyaföld termését, de a magyar ugar magvetői résen vannak. A búzaszem, a termörög a legdrágább kincse a magyar nép­nek. Ez az őss­ejtje, melyből élet­ereje fakad. A­ magyar humuszból nőtt ki a magyarság európai jelen­tősége, ebből fog kivirágozni a jö­vendője is. Ez nem agrárkérdés, nem politika, ez a magyar történet sorsdöntő problémája. Ez a múltak és jövendők antheuszi karja. Évek óta a kenyér körül szö­vődik a magyar nép sorsa. Ez a kérdés keseredik a közélet szájá­ban. A föld adta, ontotta a maga gazdagságát, de az mind elúszott, eltűnt a haditerményes garatokon. Mire a dolgozó milliókhoz került az alföldi kincs, már a mesebeli hamupogácsához hasonlított. A magyar közélelmezés gonosz mos­tohája ezzel tartotta a világháború hadiárváit. Ez a kenyér búslako­dik, szégyenkezik most is az aszta­lunkon. A malmok kis ententeja nem en­gedi körútra a fehérségéről süres magyar lisztet, kenyeret, mert hát az is a fehér terrort erősítené Csonka-Magyarországon. A hiva­talok, gyárak éhes magyarjai újra jóllaknának. A jó kenyér hadat üzenne minden izgatásnak, elége­detlenségnek. Míg a penészes, nyir­kos kovászban liberális blokkot szervezhetnek a korpa őslakói. A mai kenyér olyan, mint a min­dennapos politika. Sótalan, ízetlen, vályogszerű. A politika, az önzés, az uzsora penészvirágai nőnek, sokasodnak benne. A szabadfor­galom jelszavával újabb sváb­bogarat, szalmacsutkát akarnak beledagasztani. Az ellátatlanoktól elvennék az utolsó morzsát is, mi­kor a magyar föld áldásából jogos részt követelnek. A városok és fal­vak dolgozó tömegeinek csak a kenyérhéjat szánják azok, kik a tejbe, a húsos fazékba kisgazda­­kalácsot aprítanak. Nekünk nem kenyerünk a poli­tika, de a magyar búza minden életreményünk. Munkát, könnyet, vereszéket áldozunk a jobb jövő­ért, hát adják meg legalább a min­dennapi száraz kenyeret az ország­­építés robotosainak. A munkáso­kat összeségükben semmi áron nem szabad kizárni azok sorából, kikről törvényhozási és kormány­zati úton kell gondoskodnia a ha­talomnak. , A kenyér mindennél fontosabb kérdése a mai közéletnek. Ezen a kapun juthatunk be Nagy-Magyar­­országba. Ma már a földből, a nap­sugárból nő bele a búzába a jöven­dők, isteni erők szentséges titka. A búzához, a kenyérhez uraim olyan lélekkel, érzéssel kell nyúlni, mint a papnak mikor felmutatja a szentséget az oltáron. A kenyér több a mindennapi falatnál! Eb­ben él, rejtőzködik a magyar nép jövendője. Apponyi Albert gróf a külügyi helyzetről­ ­ ,A Nép'1 tudósítójától. Gróf Apponyi Albert értesülé­sünk szerint a nemzetgyűlés egyik legközelebbi ülésén, talán már ma, fel fog szólalni és szóvá fogja tenni külügyi helyzetünket. Még nem bizo­nyos, hogy a felszólalás interpelláció vagy napirend előtti felszólalás for­májában történik-e, bizonyos azon­ban, hogy Apponyi elmondandó beszédében részletes tájékoztatást fog kérni a kormány külügyi poli­tikájáról és külpolitikai helyzetünk­ről. Munkatársunknak erre vonat­kozólag Apponyi Albert gróf a kö­vetkezőket mondotta : — A trianoni békeszerződésnek az angol alsóházban történt ratifiká­lása alkalmával Magyarországról ott elhangzott államférfiús nyilatkoza­tok folytán szükségét érezzük annak, hogy e beszédeknek visszhangja legye­n és­­pedig minél gyorsabban a magyar parlamentben­­...Magyarország érdeke, hogy az ott rólunk elhangzott és ne­künk kedvező megállapításokat a ma­gunk részéről is leszögezzük, nyugtázzuk és tudomásul vegyük, másrészt még fontosabb hogy az angol államfér­fiak tévedéseit helyreigazítva és meg­cáfolva magunk adjunk felvilágosítást a szövetségeseknek a jövőnkre ki­ható fontos kérdésekben. Megkezdték a költségvetés vitáját »» Elifi: a munkásként és megoldása — Budapest, május 3. A nemzetgyűlés ma délelőtt meg­kezdte az 1920—25 évi költségvetés vitáját . A személyes ügyek el­intézése után Iklódy Szabó János ismertette a törvényjavaslatot, amelynek a kor­mány támogató pártok részéről is tör­téntek felszólalások. Ugyancsak ma délelőtt mutatkozott be az ellenzéki blokk a Háznak. A kormány támogató pártok részéről az első felszólaló Szá­­deczky Lajos volt, aki a­ költségve­tést elfogadta és a kormány iránt bizalmát fejezte ki. Az ellenzéki tömörülés Ke­rekes Mihály képviselővel mutatkozott be a parlament mai ülésén. Kerekes Mihály hosszú beszédet mondott a költségvetési javaslat ellen és a kor­mány iránt természetesen a bizalmat­lanság álláspontjára helyezkedett. Az ellenzéknek mai szereplése egyébként­­ elég gyenge színezetű volt, amennyi­ben mindenki azt várta, hogy az el­lenzék részéről a kormány irányelvei tekintetében lesznek határozott­­ fel­szólalások. A nemzetgyűlés egyébként ma sok­kal érdekesebb volt a folyosón, mint bent az ülésteremben. A folyosón több küldöttség érkezett a miniszterekhez. Maga a politikai élet is inkább a folyo­són zajlott le. Különös feltűnést kel­tett a folyosókon az új moziengedé­lyesek küldöttsége, amely Hamburger altábornagy vezetésével tisztelgett a belügy- és pénzügyminiszternél. A fo­lyosón hosszan tárgyalt a küldöttség Viczián államtitkárral és Tomcsányi belügyminiszteri tanácsossal a mozi­ügyek referensével, akikkel a sürgős kérdések tekintetében teljes megegye­zésre jutottak. Szó sem lehet arról, amit a sajtó egyes orgánumai már na­pok óta hangoztattak, hogy a m­ozi­­engedélyek revíziójáról van szó és a kormány a maga részéről minden támo­gatást kilátásba helyezett az új mozi­­engedélyeseknek, úgy hogy semmi sem állatjában annak, hogy aki a régi tulaj­donosoktól átvéve a mozit, azt a kellő eszközök birtokában tovább vezethes­sék. A mentelmi bizottság ma délután öt órakor újból összeül és a Beniczky­­üggyel fog folytatólagosan foglalkozni. A pártéfelgat­és mai ülését három­negyed tizenegy órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. Az elnöki előterjesztések után Hermann Miksa beterjesztette a pénzügyi bizottság je­lentését két pénzügyi javaslatról. Ezután — napirend szerint — áttér­tek az 1920/21. évi állami költség­­vetésről szóló törvényjavaslat tár­gyalására. Rakovszky István elnök kéri a nemzetgyűlést, hogy a törvény­­javaslatot először általánosságban tár­gyalják és azután fejezetenként új­ból általánosságban foglalkozzanak azzal és csak azután következzék a részletes vita. Ugron Gábor kéri, hogy a kisebb tárcákkal általánosságban fog­lalkozzanak már az első vita alkalmá­val. Hegyesi Kalmy Lajos kereskedelmi miniszter beterjeszti a szabadalmi hi­vatal szervezetének illetményéről szóló törvényjavaslatot. Gaál Gaszton a házszabályokhoz kér szót. 1920 februárjában az általános választások alkalmától választották meg képviselőnek. Mndátumát petí­cióval megtámadták, de a petíciót a harmadik bíráló bizottság egy évig nem tárgyalta. A petíció megvizsgálá­sára Somogyi István nemzetgyűlési képviselőt küldték ki, aki se őt, se jog­tanácsosát a vizsgálat napjára nem fárta meg. Az idei év április tizen­kilencedikén az Új Nemzedékben meg­jelent egy cikk, olyan tartalommal, hogy Gaál Gaszton mandátumát,­­meg­semmisítik. Ő azt látja, hogy a­ jóhisze­műségnek a látszata megszűnt, mert Somogyinak alapos oka kellett hogy legyen arra, hogy az említett újságcikk­ben foglaltakat elmondotta. Ha a man­dátumot meg kell semmisíteni, akkor követeli, hogy, az a házszabályokban előírt módon és időben történjék. (He­lyeslés.) Somogyi István személyes kérdés­ben szólalva fel kijelenti, hogy a har­madik bírálóbizottságnak nem ő­­ az elnöke és nincs semmi befolyása arra, hogy milyen időben tűzzék ki a peti­ cióval megtámadott mandátum tár­gyalását. A bírálóbizottság elrendelte százötven tanú kihallgatását és ennek a foganatosítására küldték ki őt. Az említett újságcikk nem az ő informác­­ciója alapján íródott, a házszabályok­ban nincs előírva az, hogy az illető­képviselőt is meghívják. Gaál Gaszton személyes megtámad­­tatás címén szólal fel és kijelenti, hogy­­ a házszabályokban elő van írva, hogy­ a petícióval megtámadott mandátum tulajdonosát is meghívják a tárgya­lásra. Somogyi István újabb felszólalása után Szijj Bálint a házszabályok 215. szakaszához kér szót. A nemzetgyűlés legutóbbi ülésének berekesztése után Pálozdy András azt mondotta, hogy nlmenjünk a falura, kérdezzük meg a vá­lasztóinkat . — Witt­er László gúnyo­san azt kiáltotta erre, hogy a falura ka­­pálunt. — Ezt a rosszindulati kifeje­zést visszautasítja. Nem ismeri Witter László foglalkozását, de a földmives foglalkozás is van olyan, mint az ő foglalkozása. Witter László személyes kérdésben felszólalva kijelenti, hogy a közbeszólásával nem akarta a föld­mives foglalkozást lebecsülni, mert tudja, hogy a kisgazdák micsoda mun­kát végeznek. (Helyeslés.) Elnök: Áttérünk az 1920—21. évi költségvetési törvényjavaslat­ tárgya-’ lására. A törvényjavaslat Irdódy-Szabó János előadó ismerteti a törvényjavaslatot, íg v Elmondja, hogy az 1914. év óta nem volt költségvetési­ vita. Épen ezért rendkívül fontos, hogy most hosszabb vitája legyen a költségvetési javaslat­nak. Kifejti, hogy" a takarékossági szempont végigmegy a javaslaton s ez az 1920—21. évi költségvetési javas­latban még nagyobb mértékben fog majd keresztülvonulni. Kéri,­­hogy ma­ javaslatot fogadják­ el. "­­ Szádeczky Lajos beszéde­­ Szádeczky Lajos szólalt fel ezután. Éles vonásokban ecsetelte a magyar történelmet, mely biztosíték arra, hogy a magyar nép ősereje­­s trianoni béke után bekövetkezett gyászos időket is ki fogja állni. A magyar nemzet törté­nelme világosan rámutat arra, hogy a nemzet mindig hamar heverte ki a leg­nagyobb csapásokat is. Bebizonyított tény, hogy a legnagyobb csapások után is volt a nemzetben életerő. Ma sokkal sú­lyosabb helyzetben, szétmarcangolva, megcsonkítva áll nemzetünk a pupa el­lenség között. A királykérd­ésről­ is beszél. Rámutat arra, hogy a királykérdés mindig a leg­nehezebben volt megoldható. A király­kérdés megoldásánál a magyar területi integritás kérdése a legfontosabb szempont. Áttér a lengyel nemzetre, kapcsolat­ban a királykérdéssel, mely nemzetnél a királykérdés szintén nagy szerepet játszik. További beszédében rámutat arra, hogy a pártviszályok az ország meggyengítésére szolgálnak. A területi kérdés mellett minden más kérdés nem bír nagy fontossággal. Aggodalommal nézi a csehekkel folytatott tárgyalásokat. Nekünk nincs annyira szükségünk a csehekre. A cseheknek erősebb érde­kük, hogy velünk jó viszonyban legye­nek. A terményeiket nem tudják érté­kesíteni, Lengyelországgal is hadilábon állanak, szóval minden tekintetben Csehországra nézve fontos, a Magyar­­országgal való szoros kapcsolat. Rá­mutat Csehország életképtelenségére és azt mondja, hogy ilyen monstrumször­­nye­tegnek megélni nem lehet. Adjuk vissza az elfoglalt területeket és akkor­ jó barátságban lehetünk. (Folytatás a 3*ih­oMaiva-­­ )

Next