A Nép, 1921. május (3. évfolyam, 1-23. szám)

1921-05-04 / 3. szám

ATWB, 1921. május 4., szerda. Almássy Denise vallomása — A Tisze­!)i­­tpör Letárgyalásársak tizenhetedik napja — Budapest, május 3. Ma jóval a tárgyalás megnyitása előtt gyülekezett a közönség. Már ki­lenc óra előtt itt van Friedrich Ist­ván is. A védőkkel beszélgetve moso­lyogva mondja, hogy hízik, mióta ez a pör tart, minden nap délelőttjét vé­gigüli a tárgyaláson, pihen s ez a hizó­­kurája. A tárgyalásnak komor szint adott Almássy Denise grófnő kihallgatása. A legközvetlenebb szemtanú, aki Tisza oldala mellett végigszenvedte a tragé­diát s a puskalövésektől maga is meg­sérült. Az egész terem feszült csend­ben hallgatta előadását. Almássy Denise vallomása. Dr. Gadó István elnök féltízkor nyitja meg a tárgyalást s azonnal megkezdi Al­mássy Denise grófnő kihallgatását, aki fekete ruhában jelenik meg a törvényszék előtt. A gyilkosság előtt. Elmondja a gyilkosság délelőttjén tör­ténteket. A Roheim-villa előtt gyanús emberek jártak s ő kérte Tiszát, hogy menjenek el hazulról valami ismerőséhez vagy jóbarátjához. Az egyik alkalmazottat el is küldötte­­, hogy nézze meg, szabad-e az út. Az alkalmazott el is ment s azzal jött vissza, hogy a Hermina-uton kóbor ka­tonák járnak. Arra a kérésére, hogy men­jenek el hazulról, Tisza azt mondotta, marad. Mikor aggodalmukat fejezték ki előtte, azt mondotta, pedig szeretne élni, mert hazáját szeretné megmenteni a vég­pusztulástól. Levelet is írt Lukachich­­ és Hadiknak, melyben az foglaltatott. Ezt a levelet az ő házmesterük vitte el. Dél­előtt jelentkezett a csendőrőrmester, hogy a házat őrzik. A déli órákban Tisza az Íróasztalából revolvert vett elő s azt mondotta, egy az egy ellen bátran kiáll, a keze biztos. Ezután jött­ egy idegen, aki mindenáron beszélni akart Tiszával. Tisza a revolvert vette magához s a szalonban fogadta. Mon­dotta az idegennek, hogy ha a zsebébe nyúl s­ revolverét előveszi, azonnal halál, fia lesz. A beszélgetés pár percig tartott s utána Tisza azt mondotta nekik, hogy valami hadbírót keresett ott az illető. Ők rögtön kifejezték gyanújukat, hogy ez a valaki szétnézni volt ott. Később megint jelentkezett valaki Tiszánál, aki a telefon­jelszavakat mondotta el, hátha szüksége lenne Tiszának, hogy telefonáljon. Három óra tájban jött a csendőrőrmester és távozásra kért engedélyt azért, mert nem volt elég kenyerük. Ő, Almássy Denise telefonálni akart lakására inasának, hogy hozzon ennivalót, de a központ a jelszó dacára sem kapcsolt, öt óra után a dolgozó­szobában zajt hallottak, majd sírva jött az inas. Dömötör László­­ jelentette, hogy katonák keresik Tiszát — a kegyelmes úr ugorjon ki az ablakon. Tisza az inas vállára tette kezét: «úgy halok meg, ahogy éltem». — Én fiam, nem menekülök. Ahogyan éltem, úgy fogok meghalni. Kilépett a dolgozóból s a szalonon átha­ladva, a belső előszobába jutott, ahol há­rom katona állott, a külső előszobában is három vatro n£gv, egy pedig, akiben Sztanykovszkyt­­ismerte föl, az ajtónál. Tiszát 6 és Tizápé követték. A három katona nektereezett fegyverrel fogadta Tiszát, a középső, akiben Dobót vélte fel­­ismerni, rákiáltott, hogy tegye le a revol­vert. Tisza letette s ekkor párbeszéd in­dult meg közöttük. Tiszát okolták a há­borúért. Vele, Almácsy Boriszés szemben álló katona, aki szőke és kékr­emü volt, többször rájuk kiáltott, menjenek ki s hagyják őket Tiszával egyedül, ők nem mentek. Fél hatot ütött a szalonban az óra, midőn a középső alak az ajtónál állóra kiáltott: — Megvan az összeköttetés? — Meg ! — felelte az. Tisza és a tanú rá akarták magukat vetni a katonákra, hogy a fegyvert leszorítsák. E pillanat­ban dördült egy vagy két lövés. Tisza rá­dőlt, s aztán hallott megint lövéseket, amelyekből egy az ő homlokát érte. A halálos lövés. Látta, hogy zuhanása közben Tiszát egy harmadik lövés érte, ezt a harmadik, velük szemben álló katona adta le. Ez a harmadik lassan és zavartalanul célzott. Ez volt a halálos lövés. Pár perc múlva Tisza halott volt. Hogy a katonák miként menekültek el, nem tudja, itt emlékezetében hézag van, mert ez idő alatt eszméletlen volt. Ama kérdésre, hogy az a katona, aki vele szem­ben állott, nem Pogány József volt-e, nem tud feleletet adni, mert Pogányt nem is­meri. Fényképről sem ismeri föl. Arra a kérdésre, hogy mért nem mene­kült korábban Tisza, azt mondta, hogy nem akart bujkálni. Már reggel Balázs Béla volt főispán levelet küldött neki, hogy élete nincs biztonságban. Ezt Balázs a soffőrjétől tudta, aki viszont az utcán hal­lotta. Határozottan azon a véleményen van, hogy ez egy előzetesen történt meg­beszélés volt, a délelőtti látogatók előre küldték kémlelni s a tervszerűséget abban is látja, hogy már Nagyváradra délután három órára megtelefonálták nagybátyja meggyilkolását s ugyanaz órában egy má­sik vidéki városban rendkívüli kiadás se­Az elől álló katonák között nem volt — fe­lel­. Most bevezették katonasapkában és köpenyben Sztanykovszkyt. Igen, az alak ez volt s ilyen sovány arcú. Az arcára, hogy ez volt-e, nem tudok emlékezni. Az elnök ama kérdésére, hogy a grófnő mitől félt: a csőcselék-e vagy a forradalom vezérei pusztítják el Tiszát, azt mondja, ő ez utóbbira gondolt már akkor s azt az év­tizedes bujtogatásokra vezeti vissza s Tisza egyes elejtett szavaiból tudja, hogy a forradalom sikerét tőle féltették. Gál Jenő kérdez, Gál Jenő védő kérdései következtek. Előbb az elnök Hüttnert és Sztanykovsz­­kyt a védő kérésére kivezetteti. Gál Jenő­nek felelve, a grófnő elmondja, hogy a gyilkosság előtt való napokban néhány lézengő, a gyilkosság napján 50—60 főnyi tömeg állott a villa előtt. A gyilkosság idejében is zajongtak ott, de hogy hányan lehette,ő nem tudja. A katonák benyomu­lása előtt megérkezett autó zúgását hal­lotta. Ezután szembesítik Gaertnerrel s ennek szemébe mondja, hogy érkezésekor négy­öt katonával érkezett s revolver volt nála. Vallomására megeskették. Az elnök szünetet rendelt el: «Friedrich keze». A gyilkosságra vonatkozó vállalkozásá­nak befejezése után azt mondja, hogy 1919. novemberében, dacára, hogy a nála Gyu­lán járt detektívek elvitték fényképét s nyolc napra útlevelet ígértek, amellyel Pestre jöhet, hogy a nyomozásban vallo­másával segítsen, ez az útlevél nem érke­zett meg, úgy hogy Radvánszky báró,szer­zett neki útlevelet. Ez az útlevél ügy s az hogy őt Dobóval úgy szembesítették, hogy Dobónak körszakállat engedtek növesz­teni, azt a gyanút ébresztette benne, hogy egy hatalmi tényezőnek, Friedrichnek keze játszik az ügyben. (Mozgás: Friedrich mosolyog.) A nála járt detektívek hangoz­tatták, hogy joga van a vallomást meg­tagadnia. Ez is gyanús volt. Az elnök : És ha adatokat tartanék méltóságod elé, hogy Friedrich volt az, aki az erélyes nyomozást elrendelte? — Almássy Denise grófnő : Véleményemet akkor is fentartanám. (Mozgás a­ védők padsoraiban.­­Kéri Pál, Fényes László intéznek hozzá kérdéseket. Ez utóbbi a grófné rövidlátá­­sára célozva, azt kérdi, hogy az elnök fel­szólítására az imént a teremben hol ismerte fel Balogh Jenő volt minisztert? A grófnő az első padsorokra mutat­­ott. Erre Fé­nyes és a védők konstatálták, hogy Ba­logh Jenő fent ül a karzaton. Szünet után elnök kijelenti, hogy a mai lent meg a gyilkosságról. A tervszerűség­nek tulajdonítja azt is, hogy nem műkö­dött a telefon. Szembesítések. Az elnök a vizsgálóbíró előtt fölvett szembesítési­­jegyzőkönyveket ismerteti. Ma is határozottan állítja, hogy az ajtó­nál Sztanykovszky állott, középütt Dobó. Arra a kérdésre, hogy Kérit látta-e a ka­tonák között, nemmel válaszol. A dél­előtti látogatóban Gartner Marcellt hatá­rozottan felismeri, akkor esőköpeny volt rajta. Elnök az esőköpenyt Gartnerre adatja. Igen, ő volt — mondja Almássy Denise. Sztank­ovszkyt is szembesítik vele. Igen, ilyen alak volt. Az ügyész in­dítványára az elnök elrendelte, hogy Sztanykovszkyt katonaruhába öltöztes­sék. Következett Hüttnerrel való szem­besítése s arra a kérdésre, hogy őt látta-e ott, nemmel felel. Kérit is szembesítik vele, tárgyaláson kerül sor báró Radvánszky Béla, dr. Hazslinszky Hugó és még egy­két tanú kihallgatására, a többi mára be­idézett tanút holnap reggel 9 órára idézi be újra. A tanúkihallgatás előtt elnök fel­olvassa a rend­ -kapitányságoknak 1919. november 3-án­ak­ azon értesítését, amely­ből kitűnik az. ..„gy. a Tisza-ügybeni nyo­mozási iratok az orvosi véleményt magá­­ban foglaló akta, elveszett, ezért báró Rad­vánszky Bélát és Hazslinszky Hugó dr.-t hallgatják ki, aki az orvosi leletet helyet­tesítő tanúvallomást tehetnek. Gadó elnök intézkedik, hogy Minnich Károly dr. tör­vényszéki orvosszakértő a tárgyaláson a tanúkihallgatások alkalmával jelen legyen, majd megkérdezi vádlottakat van-e észre­vételük Almássy grófinő tanúkihallgatá­sára vonatkozóan. Kéri Pál a következőket észrevételezi: A grófnő elmondta, hogy valaki jelentkezett nála, telefonjelszavakat adott át, ezzel kapcsolatosan a következő felvilágosítást adhatom: Amikor a telefonközpontot lefoglalták, egy szak­értő körülbelül négy napra előre megcsi­nálta a telefonjelszó rendszert, amely sze­rint körülbelül két óránkint változott a jelszó , előre meg lesz állapítva pontosan, hogy mi lesz két óránkint. Akkor, amikor a látogató jelentkezett és telefonálni akart,­­ nyilván már más jelszó volt, úgy­hogy ő már lejárt jelszót közölt a Tisza-családdal. De állítom, hogy mégis megkaphatta volna a család az összeköttetést, t. i. a nemzeti tanács mellett működők és maga a nemzeti tanács jó gondolt arra, hogy bárhol hirtelen szükség lehet orvosra vagy valami fontos szükségességre, amihez fel­tétlenül telefon kell és bár arról is tudok, hogy határozottan ily irányú utasítást adott volna, de tanúja voltam annak, hogy valaki sürgős ügyben telefonálni akart, megmondta, hogy kivel akart be­szélni, kapott összeköttetést. A központ­nak nem volt túl sok dolga, úgy hogy el­intézhette és eleget tehetett az ilyirányú kérelmeknek. A nemzeti tanács ellen­őrzése mellett azután beszélhetett az illető azzal a számmal, akit kért, hogy orvost kérő esetnél már tanú is voltam egy ilyen telefonálásnak a nevét nem tu­dom, de talán jelentkezhetne ezután. Októ­ber 31-ére virradó hajnalban egy asszony fordult a központhoz azzal a kéréssel, hogy telefonálhasson egy szónak, fia nem jött hát. —- mondta nyugtalan, szeretné tudni, hogy azon a helyen van-e, ahol sejti és ahova telefonálni akar. A központ az asz­­szony kérését jelentette a nemzeti tanács­nak." Landler ment a telefonhoz és meg­engedte a központnak az összeköttetést és ő ellenőrizte — emlékszem — hogy mi volt a telefonbeszélgetés. Kapcsolták az anyának a kért számot,m­­egtudta, hogy fia tényleg ott van. Most talán, hogy az esetet elmondtam, jelentkezni fog az illető hölgy, aki telefonált és akit én ezennel fel is szólítok erre. így tehát ha a Tisza­­család is telefonált volna, a központnak jelentette volna, hogy gróf Tisza élete forog veszedelemben, meg vagyok győ­ződve, hogy a központ ezt a kérést beje­lentette volna a nemzeti tanácsnak és maga a nemzeti tanács megtette volna az intézkedést, hogy a gróf életét veszély ne fenyegesse. Hogy lett volna ennek ered­ménye. Kéri­s. A nagyváradi értesültségre azt mondja, Almássy­ Denis eltévedett abban, hogy ok­tóber 31-ig délután valaki értesülhetett volna Tisza meggyilkolásáról, mert a nem­zeti tanácson kívül senki vidékkel nem be­szélhetett. A grófnő abban is téved, hogy a villamosok csak addig nem jártak, amíg Tiszát meggyilkolták. Ez nem áll, mert a villamosok másnap is hol megálltak, hol megindultak. Tisza István gróf annak az anarkiának az áldozata, amely október 31-től reggeltől november elseje estéig tar­tott. A nemzeti tanács ezt az anarkiát igyekezett megakadályozni. Ennek rész­leteit később fogja elmondani. Vágó-Vilhelm Jenő a grófnő által emlí­tett detektívekre, akik neki az útlevelet ígérték, azt állítja, hogy igen lelkiismere­tesen végezték munkájukat, de hogy miért és miért nem, elvették tőlük a nyomozást Dobót is ő fogta el. Mit mond Gartner? Gartner Marcell észrevétele az, hogy a grófnő tizenkét órára teszi az ő látogatá­sát, holott a katonai tárgyaláson ezt az időt tíz órára teszi. Almássy grófnő azt mondotta, hogy mi az ajtót, mikor men­­j­­ünk, benyomtuk, a hadbirósági tárgya­láson pedig azt, mondotta, hogy könyö­rögtem volna a belépésért. Ez úgy tör­tént, hogy nevem bemondásakor a szoba­lány rögtön bebocsátott s a következő percben Tisza már az ajtóban megjelent. Az nem igaz, amit a grófnő vallott, hogy Tisza gróf azt tartotta róla, hogy ő félbo­lond, legfeljebb azt mondhatta, hogy ide­ges. (Derültség.) Gaertner ezután idegesen gesztikulálva beszélt és Almássy Denise grófnő személyét csaknem sértő kifejezést használ, mire az elnök megvonja a szót azzal tőle, hogy így beszélni nem lehet, különben is lényegileg mindezt kihallgatá­sakor is elmondta. Radvánszky báró vallomása. Ezután báró Radvánszky Bélát hall­gatja ki a bíróság. A báró 33 éves orvos és nagy­birtokos, a Tisza család rokona, a meggyilkolt gróf Tisza István nagybátyja, Almássy Denise grófnő pedig rokona. Rad­vánszky báró elmondja, hogy közvetlen tudomása nincs a gyilkosságról, a tett el­követésekor nem volt ott. Október 31-ével kapcsolatosan a következőket adja elő: Október 31-én délelőtt felébredve már lö­véseket hallottam, gondoltam, hogy for­radalom lehet. Kimentem, láttam, hogy villamosok nem jártak, ezért gyalog men­tem, két órakor érkeztem a Roheim-vil­­lába. Ott nagynénémet, Almássy Denise grófnőt találtam és sógoromat Sándor Lászlót. Beszélgetésünk alkalmával Tisza gróf csak en passent mellékesen említette meg, hogy egy reá félbolond benyomását tevő ember járt itt, valamit beszélt, majd eltálvozott. Azután nagybátyám a politi­kai klubba akat menni a városba, de nagy­­néném erről lebeszélte. Erre Sándor Jánosnak mondta, hog­y vigyen üzenetet a klubba és arra kért, hogy én az üzenetet majd hozzam vissza. Mondtam , rendben van, csak egy kikö­tésem volt, hogy éjjel majd ott alhassam nála, féltem, hogy akkor készül valami. A nemzeti kaszinóból átmentem a klubba, ott azonban még nem volt Sán­dor János, csodálkoztam ezen, hiszen neki előbb kellett volna megérkeznie. Néhány percnyi ott tartózkodásom után azonban izgatottan jött be a terembe, láttam, hogy történt valami. Kérdeztem, merénylet tör­tént ? Igen — mondta a telefonálásra megtudtuk, hogy meggyilkolták nagy­bátyámat, meghalt. Almássy grófnő pedig megsebesült. A mentőkhöz rohantunk autóért, csak egy volt — mondták és az már kiment a gyilkosság színhelyére. Másikat nem tudtunk szerezni sehol és kocsit sem, így gyalog voltunk kénysze­rülve a villához menni. Almássy Denise sérüléseire határozottan állítja, hogy három sérülése volt: az orr­­gyökön, az orrnyergen és a halántékon. Három hétig ő kezelte a grófnőt. Sérülései három lövéstől­­ eredteek voltak. Tisza István grófot két lövés érte és a felső, jobb oldalról kapott lövés volt a halálos. Nem tartja kizártnak, hogy a Tiszát ért lövések közül egy ugyanaz volt, amely Almássy grófnőt is érte. Elnök a tárgyalást negyedháromkor berek­esztett, a folytatását holnapra ha­lasztotta- 3

Next