A Nép, 1921. május (3. évfolyam, 1-23. szám)

1921-05-04 / 3. szám

4 A gabonakereskedők a kiviteli illetékek ellen i mezősanyasági termények kiviteli illetékeinek eltörlését kérik- Üzérkedni akarnak a munkásság kenderével („A Nép" tudósítójától.) Budapest, május 3. A földmivelésügyi minisztériumban ma délelőtt nagyatádi Szabó István elnöklésével a mezőgazdasági termények kiviteli illetékei ügyében ankétot tartottak, melyen részt vettek a kereskedelmi testületek kiküldöttei is. A kereskedők azt panaszolták fel, hogy a javuló kona mellett a kiviteli illetékekkel való megterhelés a világpiacon megfosztja a versenyképességtől a magyar terménykereskedőket. Bár az ankét anyaga fölött az illetékes tényezők természetszerűen még nem döntöttek, szükségesnek tartjuk megegyezni, hogy az ország mai rossz pénzügyi helyzete mellett teljesen megengedhetetlen, az illetékek eltörlése vagy leszállítása. Az illetékek kivetésével a kormánynak különben is az a célja, hogy a korlátlan gabonakivitelt meggátolja és megóvja az államot attól, hogy azt a gabonát, amelyet a kereskedők kivisznek rövid időn belül a dupláján legyen kénytelen visszavásárolni. Bizarul hangzik, hogy amikor délután a közélelmezési minisztériumban arról tárgyalnak majd, hogy az ország gabonaszükségletét hogyan teremtsék elő, addig délelőtt egy másik ankéton a gabonakivitel korlátjait szeretnék keresztültieni. Az országnak még a jövő évben sem lesz olyan nagy termésfeleslege, hogy a kiviteli illetékek leszállításával a magyar gabona kiözönlését a világpiacra megengedhesse. A magánkereskedelem pedig nem fogja számon tartani azt, hogy melyik az utolsó zsák gabona, amelynél többet eladnunk lehetetlen. A kormánynak kell őrködnie afelett, hogy ellátatlanoktól ne lehessen megvonni üzérkedés céljából a falatot. Brilliensofent, gyöngyöket, 6kiszereket mindenkinél drágábban veszek. SZÉKELY EMIL, KIRÁLY UTCA 51. TerES-temploramal szemben. Telefon: József 105-35. A*MÉV, 1921’. május 4., szerda. Vádat vstsel a PTOE a bankok ellen. — A pénzintézeti tisztviselők tőzsdei vesztesége. — Budapest, május 3. A budapesti tőzsde papírjainak értékzuhanása tudvalévően elsősorban azokat sújtotta, akik fix fizetésükből megélni nem tudtak és a tőzsde szeszélyes szerencsejátékával próbálták jövedelmeik hiányát pótolni. A tőzsdén leromlott értékek gyászolói közé tartoznak a fényes bankpaloták tisztviselői is, akiknek tisztességes megélhetéséről a mamutnyereségekkel dolgozó bankvezérek tipikus szakszervezete, a Tébe máig sem gondoskodott kellően. A bankok igazgatóságai és tisztviselőik között a legélesebb bérharc folyik, ami a banktisztviselőket hatásosabb szervezkedésre késztette. A bankok tisztviselői két egyesületbe tömörültek: az egyik kizáróan keresztény, a másik túlnyomóan zsidó banktisztviselők szervezete. Az előbbi szerényebb és tevékenysége csak a kommün tapasztalatai nyomán éledt át előre, az utóbbi hangosabb és agilisabb, de a múltja nem egészen tiszta. Mindkét szervezet állandó küzdelemben van a bankok igazgatóival, illetve a Tébével, amely nem hajlandó őket gazdasági érdekképviseletekként elismerni, ellenben hajlandó „kurzus“ politikát folytatni akkor, amidőn a banktisztviselők anyagi és szociális igényeinek elodázásáról van szó. A pénzintézeti tisztviselők egyesületének hivatalos lapja legújabb számában jellemző adatokat közöl arról az ellentétről és harcról, mely a banktisztviselők és intézeteik vezetői között a legutóbbi idők folyamán egyre jobban kiélesedett. A Proe lapja például felpanaszolja, hogy „a bankokban uralkodó szellem következtében“ a banktisztviselők egyesületének önzetlen munkájának jutalma ma csak lebecsülés, elnyomás és esetleg üldözés is lehet. Az igazgatóságok a megfélemlítés minden eszközét igénybe vették, hogy egyszers mindenkorra lehetetlenné tegyék a tisztviselők szervezkedését. A bankfiók lapjának közleményei általában igen furcsán világítják meg a bankpaloták szociális értékét, amelylyel pedig a jól fogalmazott bankkommünikék oly fölényesen szeretnek kérkedni. A legérdekesebb azonban a Proe lapjának az a közlése, amelyben elmondja, hogy a pénzintézetek tisztviselői a múlt évi tőzsdei kampány alatt lehetetlenül csekély fizetésük miatt anyagi biztosításuk érdekében kénytelenek voltak a munkanélküli jövedelem újkori forrásához, a tőzsdejátékhoz folyamodni. A lap súlyos vádat emel a bankok igazgatóságai ellen, amelyek tisztviselőik anyagi küzdelmét és kétségbeesett vergődését meg nem értve, vagy megérteni nem akarva, őket szinte belekergették a szerencsejáték veszedelmébe. E részben többek között ezeket írja a Proe hivatalos lapja: — Vádoljuk azokat az igazgatóságokat, melyek módot nyújtottak ahhoz, hogy a tisztviselőik a tőzsdén hazardírozzanak és annak áldozataivá lehessenek. Egyes bankok igazgatóságai egyrészről köriratokban betiltják a tőzsdejátékot és ezt a lapokkal is közöltetik, másrészről azonban nemcsak, hogy eltűrik tisztviselőik tőzsdézését, de valósággal animálják őket arra. Ha tiltó rendeletüket komolyan vették volna, akkor azt komolyan végre is hajtották volna. Ezt azonban nem tették, mert nekik éppen kellemes volt, hogy a tőzsdejátékkal és annak időnkénti nyereségeivel elterelhetik tisztviselőik figyelmét arról, hogy az ő legális bankbéli jövedelmük milyen megalázóan kevés. Tudunk bankokról, melyek alig kívántak valamelyes fedezetet tisztviselőktől: hagyták őket keresni és hagyták őket tönkremenni. Húsz éves gyerekeknél is eltűrtek 100.000 koronás differenciákat. Mikor azután menthetetlen volt a helyzet, a bank átvette az úgyszólván teljesen fedezetlen engagementet és kötelezte a tisztviselőt, hogy ezt a nagy adósságát egy-két év alatt kiörlessze. A banktisztviselők lapjának ezek a vádjai a háború óta hihetetlenül megromlott bankerkölcsök iskolapéldáját mutatják be. Az arányaiban megduzzadt bankokrácia nemcsak a bankkörökön kívül álló munkavállalók megélhetését és törekvéseit befolyásolja ma úgyszólván autokrata módra, de íme saját alkalmazottaival szemben is az önző és lelketlen spekuláns szerepét vállalja. nem lényeges inézkedései a következők voltak: Az intézmény önkormányzati szerve érintetlenül marad, de hatásköréből kiesik a tisztviselők választása, akiket a kormány fog a jövőben is kinevezni. A balesetbiztosítást különválasztja a betegség esetére szóló biztosítástól, a betegségi fő intézményt pedig akként szervezi meg, hogy az országos pénztár megszüntetésével minden kerületi pénztár önálló intézmény lesz. Ezenfelül a javaslat több tekintetben is értékes haladást mutat szociális téren. A javaslat, hónapokon át feküdt a nemzetgyűlés előtt, anélkül, hogy tárgyalás alá vették volna és a leginkább érdekelt munkáskörökben különbözően ítélték meg azt a hatást, amelyet a tervezett reformtól várni lehet. Amennyire a munkásság óhajtásait kivettem, főként két irányban mutatkozott valamely változtatásra irányuló óhaj. Egyfelől kívánták az intézmény kiterjesztését az aggkori és a családi ellátásra, úgyszintén megnyilvánult az az óhaj, hogy bevonják a biztosítás körébe a mezőgazdasági munkásokat, másfelől aggodalom mutatkozott abban az irányban, hogy ha a munkássági közvetlen befolyása megszűnnék saját intézményének igazgatására, nem kellene-e attól tartani, hogy ez magának az intézménynek működését is a munkásság hátrányára visszaveti. A népjóléti tárca átvétele alkalmával kötelességemnek tartottam, hogy ezeket az óhajokat és aggodalmakat lelkiismeretes mérlegelés tárgyává tegyem. Emiatt vált szükségessé, hogy a javaslatot átdolgozás céljából visszavegyem. Alapos átgondolás után a következő megállapodásra jutottam. Nemzeti célok. ■— Amunkásbiztosítás intézménye szociális tekintetben a legjobban bevált intézmények közé tartozik, amelyet úgy extenzivitás, mint intenzivitás tekintetében fejleszteni a munkásságnak és a nemzetnek egyaránt egyetemes érdeke. E fejlesztés érdekében minden érdekeltnek meg kell hoznia a maga áldozatát, mert azzal nagy a nemzeti célok szolgálatát mozdítja elő. Ehhez képest én megkísérlem az aggkori biztosításnak a mezőgazdasági munkásokra, a kisiparosokra, szegényebb kisbirtokosokra való kiterjesztését. A másik vezető szempont az a nemzeti érdek, hogy a munkásbiztosítás intézménye soha ne váljék egyoldalúan szélsőséges pártpolitikusok hatalmi eszközévé. Evégből az önkormányzatban a munkások és munkaadók érdekképviselete mellett egy harmadik minden osztályérdek és politikai pártpolitikai szempontokon felül álló csoport nyer helyet, amelynek tagjait a szociálpolitikusok, orvosok, mérnökök és a munkásság intézményei iránt érdeklődő más szakférfiak köréből a kormány fog kinevezni. Az így megreformált szervre nyugodt lélekkel bízom az időként megüresedő tisztviselői állások betöltését is, mert meg vagyok győződve arról, hogy intézkedéseiben ezt a szervet kizárólag a magasabb szociálpolitikai szempontok és a nemzet egyetemes érdekei fogják irányítani. A keresztény munkásság megnyugvással tekinthet a reform elé, mert önként értetődő, hogy a kinevezéseknél, amíg az ügyeket én irányíthatom, természetesen ügyelni fogok arra, hogy csak szigorúan keresztény erkölcsi alapon álló férfiak jussanak intézkedő jogkörhöz; másfelől pedig a keresztény munkásság öntudatra ébredése és céltudatos szervezkedése olyan erőt rejt magában, amelyet nem lehet semmiféle keresztényellenes vagy nemzeti szempontból veszedelmes irányzat nem érhet el még csak átmeneti sikereket sem.____ Bernolák miniszter a munkásisiztosítás reformjáról. A munkásbiztosító visszanyeri önkormányzatát. — Munkások, munkaadók és szociálpolitikusok a vezetőségben. Budapest, május 3. A munkásbiztosító volt a melegágya azoknak a destruktív törekvéseknek, amelyek a kommunizmushoz és ezen keresztül az ország végromlásához vezettek. Ott nőttek nagyra azok az agitátorok, akik a népbiztosok siserahadát eresztették az országra. Egészen természetes, hogy ilyen körülmények között szükség volt arra, hogy a munkásbiztosítót alapos fertőtlenítés alá vegyék és megtisztítsák azoktól az elemektől, akik itt találták meg létalapjukat ahhoz a nemzetrontó munkához, mely kárát-vesztét okozta munkásnak, munkaadónak egyaránt. A keresztényszocialista munkásság tehát csak ürömmel vette tudomásul annak a tisztogató munkának kezdetét, mely a munkásbiztosítóba új szellemet, új felfogásokat és friss levegőt akart behozni. A keresztényszocialista munkásság ott tért el a hivatalos körök felfogásától, amikor kiderült, hogy egyes intézőkörök, amelyek — ha kellő szociális érzéssel bírtak is — a szükséges szociális érték hjján a mosdóvízzel a gyereket is ki akarták önteni és a munkásságot egészen ki akarták zárni a munkásbiztosító vezetésétől. Itt fordult a munkásság a hivatalos intézőkörök ellen, mert a munkásság soha nem mehet bele olyan megállapodásokba, amelyek következtében sorsáról való intézkedés joga teljesen a munkaadók kezébe siklik át. A munkásság szót követel ott, ahol az ő érdekeiről szó van és így beleszólást követel a munkásbiztosító irányításába is. Bernolák Nándor népjóléti miniszter igen szerencsésen oldotta meg a nehéz kérdést és a társadalmi igazságosság elveinek szemmeltartásával a munkásbiztosítóban munkaadóknak, munkásoknak egyaránt biztosítani kívánja az őket megillető helyet. Megkérdeztük a népjóléti minisztert, a munkásbiztosító reformjáról, mire a miniszter úr a következőket mondotta munkatársunknak: A tisztviselők kinevezése. Azok között a kérdések között, amelyek a nemzetgyűlés összeülésétől fogva a közvéleményt erősen érdeklik, a legelsősorban állott a munkásbiztosító reformjának kérdése. A közvetlen okot erre az szolgáltatta, hogy a munkásbiztosító pénztárak tisztviselői közül nagy számmal kerültek ki a kommunista uralom vezetői és oszlopos tagjai. Ezen a bajon hivatali elődöm akként óhajtott segíteni, hogy felfüggesztve az intézmény önkormányzatát, ideiglenesen kinevezett tisztviselőkkel intéztette az ügyeket és egyúttal törvényjavaslatot terjesztett elő, amely ........ i n ■uruinnmwia—aawg—BBa—MB jiiszek egy Istenben Jiiszek egy gazában Jiiszek egy Isteni örök igazságban Jiiszek Magyarország feltámadásában Ámen.