A Nép, 1921. június (3. évfolyam, 24-48. szám)
1921-06-10 / 32. szám
1921 június 10, péntekfe POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőségi VIII., Szentkirályi-utca 23 a. Telefon : J. 153-80, J. 153-81. Kiadóhivatal: VIII., Szentkirályi-utca 30. Telefon: József 103-85. Megjelenik d. u. 4 órakon Budapest, III. évf. 32. szám Előfizetési árak Egész évre TM 440 kor. Félévre_____220 kor. Negyedévre 110 kor. Egy hóraTM 40 kor. Fél hóra 20 kor. Egyes számára helyben és vidéken 2 kor. Külpolitikánk feladatai A trianoni béke tárgyalása a francia kamarában és az ezzel kapcsolatos események, jelenségek a közfigyelmet ráirányították a rendkívül fontos külpolitikai szempontokra. Ez alkalomból adjuk az alábbi sorokat, melyeket előkelő külföldi helyről kaptunk. Berchtesgaden, jun. 5. Büszke nemzetünknek mindenkor volt vesszőparipája, amelyen bámulatos kitartással tudott évtizedekig lovagolni. Hogy csak egy-kettőt említsek, ilyen volt a monarchia idején a «magyar vezényszó», később az «önálló vámterület» és az összeomlás tizenharmadik órájában született «önálló külügyminisztérium». A vesztett háború, amely sok mindentől megfosztotta a magyar nemzetet, melynek folyományaként ezeréves határainkat, harmadfélmillió szinmagyart, a «Kárpátoktól le az Adriáig» mindent, a mi magyarságunkat jelképezte, elrabolták tőlünk, ez a vesztett háború meghozta a «magyar vezényszót», az «önálló vámterületet» és a «magyar külügyminisztériumot». Kétségtelen,hogy minden nemzetnek függetlensége a legnagyobb dicsősége s annyi balsors, oly sok csapás után szeretettel kellene ezt afüggetlenségünket jelképező nemzeti szentháromságot dédelgetnünk s féltve őrködnünk, nehogy az a szó, mely nemzeti létünk pilléreit évtizedeken keresztül kitartással addig rázta, mig az ezer esztendős államépület romhalmazzá dőlt, ebbe az uj hármas pillérbe, amelyen új, független államiságunkat fel akarjuk építeni, befészkelje magát. Félek, nagyon félek, hogy intő szavaim már elkésettek, a hármas pillér közül kettő ellen már megkezdődött az aknamunka, de talán mégsem lesz késő, ha hamar észretérünk s a rombolás helyett, amelyben oly mesteri tökéletességre tettünk szert, az építés munkájához látunk s azokat a pusztító férgeket, amelyek immár hozzáláttak feladatukhoz, kíméletlen kézzel távolítjuk el, mielőtt új államunk pillérei összeomlanának. A kikezdett két oszlop a hadsereg és a külügyminisztérium. Az első nemcsak az ország destruktív elemeinek, hanem rabló szomszédaink szemében is olyan szálka, melynek megsemmisítése legfőbb gondjukat képezi. A háborúból vesztesként kikerült s a régi monarchia államaiból alakult új nemzeti államok közül csak két országban észlelhető örvendetes javulás, csak két államban indult meg a konszolidáció s ennek a két államnak konszolidációját az a láthatatlan erő segíti elő s biztosítja, amelyet Magyarországon «nemzeti hadseregnek», Bajorországban pedig «Einwohnerwehr»-nek neveznek. Mindkét intézmény ellen elszánt harcot folytat a külső és belső ellenség, de még Bajorországot a bosszút lihegő külső ellenség szorítja, hazánk eme alaposzlopa ellen éppen az a had, az az osztály, faj és sajtó intézi mérges támadásait, mely az utóbbi öt esztendőben már háromszor döntötte romlásba nemzetünket. Érdemes volna ezekkel a systematikus támadásokkal, amelyeknek egyetlen célja a világforradalom, kimerítően és részletesen foglalkozni, azonban ennek a lapnak szólő keretei nem alkalmasak erre a célra. Éppen azért itt csakis a külpolitikánkat és a magyar külügyminisztériumot érintő dolgokat akarom külföldi szemmel megvilágni: *......v*................* %| A magyar külpolitikának sürgős és fontos feladatai vannak, ezeknek a feladatoknak azonban csak akkor tehet eleget, ha munkáját zavartalanul végezheti s minden éberséget az ország határain kívül lejátszódó eseményeknek s azoknak a szövevényes jelenségeknek, melyeket az újságot olvasó "laikus közönség, mely a külpolitikai kérdések labirintusában eligazodni nem tud, s észre sem veszi, szentelheti. A kül- és belpolitika egymástól elválaszthatatlan ikertestvérek. Szerencsétlen belpolitikai viszonyok teljesen lehetetlenné teszik az eredményes külpolitikát, miként a rossz külpolitika sem marad hatástalan a belső állapotokra. Tekintve azt, hogy a magyar közönség nagy részének külpolitikai iskolázottsága nincsen, két szemléltető példával fogom fenti tételt igazolni. Ha a megcsonkított Magyarország politikai pártjai az ország újjáépítése körül végzett munkájukban ellentétes véleményeiket tisztán az eszme, így az igaz ügy érdekében juttatták kifejezésre, amennyiben a pártok összesége előtt az az egyetlen cél, amelyet egy rövidke mondattal lehet kifejezni: «a haza mindenek előtt» lebegne s pártvillonftások, egyéni ambíciók, kicsi-nyes érdekek helyett azt az egy fenséges érdeket tartanák szem előtt, hogy a nemzet egységétől függ annak boldogulása; ha a magyar külügyminiszter egy összetartó, egységes, elszánt s csak az ország érdekeit néző nemzetgyűlésre támaszkodhatna s nem volna kénytelen egyének, pártok, frakciók, törtetők önjelöltek, érdekhajhászok véleményeivel számolni, azok gáncsvetéseire figyelni s az ország belsejében útjába gördített akadályokat lépten-nyomon eltávolítani, a magyar nemzet napnál világosabb igazságát könnyen vihetne diadalra, hiszen a nyugati és északi államokban már régóta pirkad az a hajnal, amelyre várunk s a trianoni békeszerződés ratifikálása alkalmával az angol alsó- és felsőházban elhangzott beszédek bizonyságot szolgáltattak erre vonatkozólag, hogy a velünk szemben elkövetett igazságtalanságot már azok is belátták, akik elkövették. E tekintetben csakugyan példát vehetünk a csehektől, akik belső harcaik közepette egyről sohasem feledkeznek meg, hogy a külügyminisztérium munkáját nem szabad "akadályozni. Magyarországon főképpen a sajtójai és a ti?itt£eígvjijés§6 .WMÖS alkalom, minden kérdés tárgyalása, sajnos, olyan formában és olyan körülmények között történik, hogy kül-ügyminisztériumunk kezét gúzsba köti, lépéseit keresztezi, akcióit megakadályozza. A sajtószabadság, fogolytáborok, szabadkereskedelem, igazságügyi törvényjavaslatok, a forradalomért bűnös elemek felelősségrevonása, úgy a nemzetgyűlésen, mint a destruktív sajtóban olyan célzattal tárgyaltatik, hogy Magyarország mint a reakció, megbízhatatlanság, vérszomjas revánsra készülő békebontó megtestesítője tűnjön fel, amely még nem érett arra, hogy a népek családjába felvétessék. A keresztény lapokat kivéve, olyan sajtóval dicsekedhetünk, amilyen a föld egyetlen államában sincsen s amilyet egyetlen önérzetes délafrikai állam sem tűrne meg. Otthon, ahol ennek a sajtónak pestises levegője a lelkeket már megmételyezte, észre sem veszik annak romboló hatását. Külföldön azonban, ahol a magyar eseményeket a távolság bizonyos objektiv perspektívájával nézhetjük, ennek a sajtónak mérges nyilait fájdalommal kísérjük figyelemmel s még nagyobb fájdalommal látjuk azokat az uj magyar ke-iMéfly ASul .ím. A hercegprímás nyilatkozata A Népnek A főváros hitélete — A józsefvárosi plébánia betöltése — Egy hétfői lap koholmánya a hercegprímás lemondásáról — Franciaország és a Vatikán kibékülése — A hercegprímás a keresztényszocialista mozgalom jövőjéről — A NÉP tudósítójától — Budapest, jan. 9 A nyilvánosság kizárásával megjelenő valamelyik hétfői lap azt a kacsát találta ki legújabban, hogy hírek terjedtek el a bíboros hercegprímás lemondásáról és hogy ezzel kapcsolatban tudósítója felkereste a hercegprímást, aki nyilatkozatot is adott neki, amelyben megcáfolja a lemondást. A destruktív sajtó taktikázásának vakmerőségére jellemző „szenzáció“ természetesen az első sorától az utolsóig a hazugságok és önkényes kitalálások sorozata. A Nép tudósítója tegnap hoszszabb beszélgetést folytatott dr. Csernoch János bíboros hercegprímással, amelynek során szóbahoztuk az esetet. Az egyházfő félig mosolyogva, félig bosszankodva cáfolta meg a hirt: — Meglepetve olvastam ezt a hírt — mondotta nekünk — a lap címét is akkor láttam először és annak semmiféle tudósítója engem nem keresett fel. Sejtelmem sincs, minő célzattal bocsátották szárnyra ezt a kacsát. Az egyházfő tegnap fejezte be bérmakörtját a fővárosi és a környékbeli egyházközségekben s ezzel kapcsolatban kérdést intéztünk a hercegprímáshoz a főváros hitéletéről. A destrukció parlamenti előcsapata és sajtója újabban már a vallást is szemérmetlen gúnnyal kezdi ki s azt állítja, hogy a vallásos élet, a vallásos buzgóság teljesen hiányzik a főváros katholikus közönségéből, a templomok üresek stb. stb. Mindmegannyi hazugság, amelynek cáfolatául álljon itt a hercegprímás következő kijelentése: —: A főváros hitéletében az utóbbi időben örvendetes javulást tapasztaltam. Mostani bérmakörutam alkalmával láttam, hogy mennyire benső és intenzív a vallásos élet, ami nemcsak a legutóbbi évek egyházellenes irányának a visszahatását jelenti, hanem a fővárosi papságnak buzgóságát és odaadását. Mióta az egyházközségek megalakultak, azokban élénk egyházközségi élet uralkodik. A bérmálandók száma az idén aránylag sokkal nagyobb volt, mint más évben és különösen feltűnő volt, hogy igen sok felnőtt, sőt élemedett korú férfi és nő bérmáltatta magát. Szóbahoztuk a józsefvárosi plébániaügyét is, amelyre vonatkozólag a következő választ kaptuk: — A józsefvárosi plébániára a pályázat ki van írva és a jelentkezők száma elég sok’. Nemsokára be is fogjuk tölteni. Ez a betöltés azonban semmiféle döntést nem jelent arra nézve, hogy a plébánia kellé hasittassék, sőt esetleg több plébánia is legyen belőle. Mert hiszen, ha a fővárosban sikerült már a nagy plébániákat mindketté választani, sőt egyik-másikból hármat csinálni, sorra kell kerülnie egyszer már a józsefvárosi plébániának is, amely a legnagyobb fővárosi plébániák közé tartozik". Ez azonban adminisztratív jellegű munka lesz és nem függ össze magával a plébánia betöltésével, amely az egyházi hatóság jogköréhez tartozik. Nyilatkozott a prímás a keresztényszocialista mozgalom erősödéséről is. — Nagy figyelemmel kísértem a legutóbbi kongresszust, amelynek sikereit a mozgalom magyarországi és nemzetközi fejlődése szempontjából igen jelentőseknek tartom. A jövő minden bizonnyal a keresztényszocializmusé és nagy örömömre szolgál, hogy a magyarországi mozgalom vezetői megtalálták azt a helyes utat, amelyen a nemzeti és vallásos alapon álló magyar munkáság tömegeit belekapcsolják ii politikai életbe és a hasonló irányú külföldi munkásmozgalmakba. Megemlékezett még a bíboros hercegprímás Franciaországnak a Vatikánnal való kibéküléséről is. — Franciaországot az egyház elsőszülött leányának nevezik- és egészen természetes, hogy az egyház elsőszülött leányának jó viszonyban kell lenni az anyja-val. Nem kételkedem benne, hogy ez a megjavult viszony, úgyi Franciaországnak, mint az egy-háznak is csak javára fog szolgálni és a katholikus Franciaországnak tekintélyét és befolyását az összes többi katholikus országokban meg fogja erősíteni. A francia politikusok és diplomaták, mint azt a háború és az azt követő események is megmutatták, eszes emberek, akik mindig tisztán látják a helyes, a követendő politikát. „ Kérdést intéztünk a hercegprímáshoz az egyház nemzetközi helyzetéről a háború és a forradalmak után, továbbá a megszállott területek katholikusainak helyzetét, valamint a román konkordátumot is szóbahoztuk, sajnos azonban e kérdéseket nem tartotta alkalomszerűnek a nyilakozattételre, részben olyan választ kaptunk, amelynek a nyilvánossággal való közlésére nem kaptunk felhatalmazást. rész.!