A Nép, 1921. szeptember (3. évfolyam, 100-124. szám)
1921-09-15 / 111. szám
1921 szeptember 15.csütörtök POLITIKAI HAPILAP Szerkesstőségi VIII. Szentkirályi-utca 28/a. Telefoni J. 63-80, J. 63-81. Kiadóhivatali VIIK, Szentkirályi-utca 80. Telefoni József 103-85. Megjelenik d. n. 4 órakon Budapest,III. évf. 111. szám Előfizetési árak Egész évre_44° kor. Félévre____220 kor. Negyedévre 110 kor. Egy hóra T_ _ 40 kor. Fél hóra____20 kor. Egyes számára helyben és vidéken 2 kor. «Békesség» a földön... Franciaország szivében összeült néhány frakkos úr s miután kellő számú fotográf felvételt csináltattak magukról, kimondták a bűvös szezámot, mely a gyűlölet Xaxa barlangjának lakatját volt hivatva felpattantani a bezárult szivekről. .. — «Legyen békesség a földön»... — mondták és finom szivarok füstje mellett, káprázatos spircek és operai előadások közben, a felvonulhatatlanul tökéletes etikett szigorú szemmeltartásával megcsinálták a «világbékét». És «békesség» jön a földön — miként az írás mondja. De jaj, mily tökéletlen és kontár a gyarló ember müve! Jaj a nemzeteknek, melyeket az emberkéz-ültette béke mérges palántái sorvasztanak; jaj ennek a ráncos, vénhedt sárgolyónak, melynek kihűlő testét már csupán a rajta nyüzsgő férgek lángoló gyűlöleténektüze melegíti s hajtja eszeveszett iramban a nagy űrben. Mintha a millió évi körforgás szédületét csak most éreznék a földön: a pólusoktól az aequatorig iszonyú kábulatban vonaglik az egész emberiség ... «Világbéke!» Írországban csak egy pillanatra, hogy elült a gyilkos harc, mely lehet, holnap már ismét fellángol és véresre festi a smaragd sziget zöld füvét; Róma ősi földjén üszköt teremt a testvérharc, a fascisták és munkások háborúja; Fiuméban barrikádok szegélyezik a Rivákat; Zágrábban konspirációkat szőnek a szerb elnyomók ellen; Boszniában vér ömlik a földre, láng csap az égig; az albán hegyek között dúl a kétségbeesett szabadságharc; a crnagócok ismét a kopár sziklahegyekről leskelődnek az ellenségre, vérben fürdik az egész Balkán, de Európa közepén is dühöng a «világbéke»: a bajor oroszlán farkasszemet néz a porosz sassal, a Rajna mellett francia őrségekre sziszeg a germán gyűlölet, Sziléziában a Korfanty csapatai dúlnak, égetnek s Nyugatmagyarországon fellángolt a régi kurucvilág labancoző elkeseredése; a tótföldön, Erdélyben, délen hamu alatt izzik a lappangó gyűlölet s a rettentő Oroszország ismét kész megindulni, hogy lemészárolja Európát, de még meszszebb is érezhető a világbéke : Kisázsiában egymást öldösi a török és görög, a titokzatos India, földjén forrong a mopla, kaszál az angol géppuska. Gibraltárral szemben az afrikai homokban pusztulnak el a spanyol hadak s a kabilok a legendás Abd-el-Kader dicsőségét élik újra. Egyiptomban oly forró a gyűlölet, mint a számuk homokfellege és inog a brit talaj, az óceánon túl pedig egyforma gyűlölettel készülődik Japán és Amerika . . . íme, a «világbéke», íme mi lett az emberszájból fakadt igéből: Legyen békesség a földön . . . A világot, melyet Schiller szerint a szerelem és az éhség tartott össze, — most megfigyelhetjük, — a világbéke robbantja széjjel. . . Egy vigaszunk van csupán, egy csekély terület, ahol még nem irtja ki a nemzeteket a Párisban született békesség. A kétségbeesett léleknek boldog megnyugvás, hogy a gyűlölettől és kintól üvöltő, vonagló föld egy rejtett zugában, Polynéziában és Új-Guineában, az emberevő kannibálok között megmaradt a békesség, biztonságban él az élet s a vad szigeteket az ismeretlen Krisztus szelíd szeretete és jósága lengi át... ' * • Állandó harcok folynak a bolsevik és a román csapatok között A román-orosz tárgyalások megszakadása — Ostromállapot Besszarábiában — Petljura Odessza ellen készül — Bolsevik! összeesküvések — Autonómiát akar a besszarábiai lakosság Bukarest, szept. 8. Oroszország és Románia között hónapokkal ezelőtt tárgyalások indultak meg a Dnyeszter folyó hajózási jogának rendezése körül. A tárgyalásokon az oroszok különös módon hozták-vonták a dolgot s napnap után újabb és újabb követelésekkel léptek fel, amiket a román delegátusok hol tárgyalási alapul vettek, hol pedig visszautasítottak, ha azonban a román delegátusok támasztottak követeléseket, az oroszok azzal vágták ki magukat, hogy kénytelenek kormányuktól utasításokat kérni. "Ez a huzavona igen feltűnő volt, de még feltűnőbb volt, mikor egy ízben azt kérték, hogy engedjék meg az ukrán part lakosságának, hogy faszükségletét a román part erdőiből fedezhesse, ami ellen elvileg a román delegátusoknak semmi kifogásuk nem volt, de mikor ezzel kapcsolatban az oroszok azt a követelést támasztották, hogy a favágók a határátkelési formaságok mellőzésével mehessenek át a határon, a toplán delegátusok konsternálva mellőzték az egész kérdést. Egy másik alkalommal az oroszok azzal az indokolással, hogy az ukránparti lakosság főeledele a hal, azt kérték, hogy az ukrán halászoknak engedjék meg a Dnyeszter egész felületén, tehát a román part mentán is a halászatot. Ezt a román megbízottak szintén elutasították. A tárgyalások folyamán az oroszok felvetették a kérdést, hogy a román kormány nem volna-e hajlandó az éhező Oroszországnak búzát szállítani, mire igenlő választ kaptak, de a román delegátusok kikötötték, hogy a búzát aranyban kell fizetni. Az orosz delegátusok ebbe bele is mentek. Közben azonban az oroszok a külföldön különböző kötelezettségeket vállaltak úgy, hogy aranykészletüket lekötötték, minek folytán már nem állt módjukban Romániával szemben is aranyban való fizetési kötelezettséget vállalni. Minthogy azonban a román búzára égető szükségük volt, mindent megpróbáltak, hogy a román kormányt engedékenységre bírják. A végén odáig mentek, hogy a Moszkvában őrizetben levő román aranykészlet körül kezdtek manevrhozni. Azt mondták ugyanis, hogy készek volnának a készlet egy részét a román kormány rendelkezésére bocsátani, ha ez engedményekre hajlandó, mikor pedig ezek az erőlködések sem vezettek eredményre, kijelentették, hogy nem adhatják ki a készeletet, de annak őrzéséért jutalmat követelnek, amit a román kormány a szállítandó búza árának fejében magának megtarthat. A román delegátusok a kormányuktól kapott utasítások értelmében úgy nyilatkoztak, hogy az aranykészletért az antant annak idején készpénz-kezességet vállalt, amiért is nem hajlandók e tekintetben semmiféle tranzakcióba belemenni. Ez volt az eredménytelen tárgyalások utolsó fázisa. A tárgyalások utolsó hónapjában, de különösen azóta, hogy nyilvánválóvá.' lett, hogy a tárgyalásoknak negatív •eredménye leszi ’■■■ . ~ —' A NÉP tudósítójától— a bolsevikiek nyíltan és minden tartózkodás nélkül támadták Romániát. A Dnyeszteren nap-nap után felfegyverezett bolseviki osztagok keltek át s a határenti községekben valóságos pusztításokat vittek végbe. Ezek a 200—300 tagból álló bolseviki különítmények igen jól lehettek informálva, mert rendesen olyan helyen keltek át a folyón, ahol nem volt román katonai erő, vagy ha volt is, oly csekély, hogy vele könnyen elbánhattak. Az is bebizonyut, hogy ezeknek a csapatoknak igen kitűnő helyi ismeretük van, mert rendesen hivatalos épületeket romboltak szét, pályaudvarokat és vasúti hidakat röpítettek légbe s a táviró és távbeszélő hálózatot rongáltak meg. A román hatóságok minden intézkedése hiábavalónak bizonyult, úgy hogy kénytelenek voltak egész Besszarábia területére nagyobbszabású csapatokat összevonni, amelyeknek az a feladatuk, hogy részint a belső rendet tartsák fenn, részint pedig, hogy a határt őrizzék. De ez az intézkedés is gyengének bizonyult, mire a román kormány egész Besszarábiára kimondotta az ostromállapotot és Zadik tábornokot a tartomány főparancsnokává nevezte ki. .Ilyen és hasonló körülmények között szakadtak meg a román-orosz tárgyalások. A román kormány egy szép napon arra ébredt, hogy jegyzéket kap Csicserintől, amelyben ez azzal vádolja a román kormányt, hogy román területen megengedi a fehérek szervezkedését s többek közt arra mutat rá, hogy Benderben Petljura 400 lovasa és egész vezérkara Odessza ellen készül. Csicserin kijelenti, hogy abban az esetben, ha Románia nem tesz intézkedéseket e szervezetek felosztására a vörös hadsereg kénytelen lesz a Dnyesztert átlépni s ezeket a szervezeteket Besszarábia területén szétkergetni. A román kormány a maga részéről sietett válaszolni. Válaszában tagadja a Csicserin jegyzékében foglalt vádakat s a szovjet kormányt vádolja meg azzal, hogy katonái folytonosan betörnek Romániába. Az elhangzott fenyegetésre a román kormány kijelenti, hogy lesz gondja, hogy egy támadással szemben földjét megvédje. Ez a viszony Románia és Oroszország között. Zadik kinevezése s az ostromállapotnak Besszarábiára való kiterjesztése előtt is a román hatóságok nap-nap után fedeztek fel rendszeres bolseviki összeesküvéseket a tartomány különböző részeiben, így Kisenevben, Benderben, Chotinban Cetatea Albában stb., sőt a német lakoga Ackermannban is, a Fekete tenger partján. S mikor a városokban a bolseviki agitátorok már nem érezték magukat biztonságban , a falvakba tették székhelyüket és bandákat szerveztek, amelyek az egész tartomány közbiztonságát veszélyeztették. Ezek a bandák dacára Zadik kinevezésének sdacára az ostromállapotnak, nemcsak, hogy nem apadtak, hanem még nagyobb barbársággal végzik véres munkájukat és hozzá még agitálnak is. A román uralommal teljesen elé gedetlen falusi lakosság mindenütt segítségére van ezeknek a bandáknak, amelyek hallatlan brutalitással bánnak el minden, a kezük közé került polgári személlyel, akiben halálos ellenséget vélnek. Ilyen szervezetek igen sok kárt és bonyodalmat okoznak, mert nem elég, hogy a földbirtokosokat és kereskedőket kirabolják és kíméletlen vadsággal meggyilkolják, hanem vasúti hidakat röpítenek légbe és a vasúti pályatesteket sok kilométernyi vonalon megrongálják, úgy hogy Besszarábiában már napok óta nincs rendes közlekedés. Elég itt megemlítenem, hogy Chotin város egész képviselőtestülete a bolsevikiek szolgálatában állott s ügynökeiknek minden további nélkül nemcsak útleveleket, hanem illetőségi bizonyítványokat és szentélyazonossági arcképes igazolványokat is állított ki. Benderben most egy hónapja nagyszabású bolseviki összeesküvést fedeztek fel, amelynek feladata a benderi Pruth-híd levegőbe röpítése lett volna, hogy így a vasúti összeköttetés a királysággal a fővonalon megszakadjon s a csapatszállítás lehetetlen legyen. Cetatea Albában mintegy 3 hete egy másik összeesküvést fedeztek fel, melynek célja a forradalom előkészítése s általában Délbesszarábia forradalmasítása volt. Zadik tábornok kinevezése után Benderben egy másik összeesküvést fedeztek fel s maga a kormány hivatalosa, az Indreptarea adja közzé a részleteket. Benderben és Mizir faluban robbanóanyag raktárakra bukkantak. A raktárakban számos fegyvert, forgópisztolyokat, hadianyagot és 2 hordó robbanóanyagot találtak, mely arra szolgált volna, hogy vele a cainári vasúti hidat a levegőbe röpítsék. Augusztus 20-ára volt kitűzve a forradalom kitörése, a moszkvai hatóságok azonban ismeretlen okokból egy még meg nem határozott későbbi napra halasztották azt. Az elfogott 43 bűnös,akik között két, Moszkvából kiküldött agitátor is van, teljes és beismerő vallomást tett. Mihelyt ezen organizáció elfogatása a vörösök tudomására jutott, egy 300 tagú bolseviki különítmény átkelt a Dnyeszteren s mindent elpusztított, ami útjába esett, aztán pedig háborítatlanul megint visszament. A besszarábiai zavarokhoz hozzájárul a politikai bizonytalanság is. Besszarábia népe ragaszkodik az egyesülés alkalmával felállított követeléseihez s autonómiáját nem hajlandó feladni, ezért igen nagy az elkeseredés s Románia még soha sem állott oly távol Besszarábia békés birtoklásától, mint most s egy bolseviki támadás könnyen végzetessé válhat i-s. ..ránézve. - -V