A Nép, 1921. szeptember (3. évfolyam, 100-124. szám)

1921-09-15 / 111. szám

1921 szeptember 15.csütörtök POLITIKAI HAPILAP Szerkesstőségi VIII. Szentkirályi-utca 28/a. Telefon­i J. 63-80, J. 63-81. Kiadóhivatali VIIK, Szentkirályi-utca 80. Telefoni József 103-85. Megjelenik d. n. 4 órakon Budapest,III. évf. 111. szám Előfizetési árak­­ Egész évre_44° kor. Félévre____220 kor. Negyedévre 110 kor. Egy hóra T_ _ 40 kor. Fél hóra____2­0 kor. Egyes szám­ára hely­­ben és vidéken 2 kor. «Békesség» a földön... Franciaország szivében összeült né­hány frakkos úr s miután kellő számú fotográf felvételt csináltattak maguk­ról, kimondták a bűvös szezámot, mely a gyűlölet Xa­xa barlangjának lakat­ját volt hivatva felpattantani a bezá­rult szivekről. .. — «Legyen békesség a földön»... — mondták és finom szivarok füstje mel­lett, káprázatos spircek és operai elő­adások közben, a felvonulhatatlanul tökéletes etikett szigorú szemmeltar­­tásával megcsinálták a «világbékét». És «békesség» jön a földön — miként az írás mondja. De jaj, mily tökélet­len és kontár a gyarló ember müve! Jaj a nemzeteknek, melyeket az em­­berkéz-ü­ltette béke mérges palántái sorvasztanak; jaj ennek a ráncos, vén­­hedt sárgolyónak, melynek kihűlő tes­tét már csupán a rajta nyüzsgő férgek lángoló gyűlöletének­­tüze melegíti s hajtja eszeveszett iramban a nagy űrben. Mintha a millió évi körforgás szédületét csak most éreznék a földön: a pólusoktól az aequatorig iszonyú kábu­­latban vonaglik az egész emberiség ... «Világbéke!» Írországban csak egy pillanatr­a, hogy elült a gyilkos harc, mely lehet, holnap már ismét fellángol és véresre festi a smaragd sziget zöld füvét; Róma ősi földjén üszköt teremt a testvérharc, a fascisták és munkások háborúja; Fiuméban barrikádok szegé­lyezik a Rivákat; Zágrábban konspirá­ciókat szőnek a szerb elnyomók ellen; Boszniában vér ömlik a földre, láng csap az égig; az albán hegyek között dúl a kétségbeesett szabadságharc; a crnagó­­cok ismét a kopár sziklahegyekről les­kelődnek az ellenségre, vérben fürdik az egész Balkán, de Európa közepén is dühöng a «világbéke»: a bajor orosz­lán farkasszemet néz a porosz sassal, a Rajna mellett francia őrségekre sziszeg a germán gyűlölet, Sziléziában a Kor­­fanty csapatai dúlnak, égetnek s Nyu­­gatmagyarországon fellángolt a régi ku­­rucvilág labancoző elkeseredése; a tót­földön, Erdélyben, délen hamu alatt izzik a lappangó gyűlölet s a rettentő Oroszország ismét kész megindulni, hogy lemészárolja Európát, de még mesz­­szebb is érezhető a világbéke : Kisázsiá­­ban egymást öldösi a török és görög, a­­ titokzatos India, földjén forrong a mopla, kaszál az angol géppuska. Gib­raltárral szemben az afrikai homokban pusztulnak el a spanyol hadak s a kabilok a legendás Abd-el-Kader dicső­ségét élik újra. Egyiptomban oly forró a gyűlölet, mint a számuk homokfel­­lege és inog a brit talaj, az óceánon túl pedig egyforma gyűlölettel készülődik Japán és Amerika . . . íme, a «világbéke», íme mi lett az em­berszájból fakadt igéből: Legyen bé­kesség a földön . . . A világot, melyet Schiller szerint a szerelem és az éhség tartott össze, — most megfigyelhetjük, — a világbéke robbantja széjjel. . . Egy vigaszunk van csupán, egy cse­kély terület, ahol még nem irtja ki a nemzeteket a Párisban született békes­ség. A kétségbeesett léleknek boldog megnyugvás, hogy a gyűlölettől és kintól üvöltő, vonagló föld egy rejtett zugában,­ Polynéziában és Új-Guineá­­ban, az emberevő kannibálok között meg­maradt­ a békesség, biztonságban él az élet s a vad szigeteket az ismeretlen Krisztus szelíd szeretete és jósága lengi át... ' * • Állandó harcok folynak a bolsevik­ és a román csapatok között A román-orosz tárgyalások megszakadása — Ostromállapot Besszarábiában — Petljura Odessza ellen készül — Bolsevik! összeesküvések — Autonómiát akar a besszarábiai lakosság Bukarest, szept. 8. Oroszország és Románia között hó­napokkal ezelőtt tárgyalások indultak meg a Dnyeszter folyó hajózási jogá­nak rendezése körül. A tárgyalásokon az oroszok különös módon hozták-vonták a dolgot s nap­nap után újabb és újabb követelésekkel léptek fel, amiket a román delegátusok hol tárgyalási alapul vettek, hol pedig visszautasítottak, ha azonban a ro­mán delegátusok támasztottak követe­léseket, az oroszok azzal vágták ki magukat, hogy kénytelenek kormá­nyuktól utasításokat kérni. "Ez a h­uza­vona igen feltűnő­ volt, de még feltűnőbb volt, mikor egy ízben azt kérték, hogy engedjék meg az ukrán part lakosságának, hogy faszük­ségletét a román part erdőiből fedez­hesse, ami ellen elvileg­ a román dele­gátusoknak sem­mi­ kifogásuk nem volt, de mikor ezzel kapcsolatban az oroszok azt a követelést támasztották, hogy a favágók a határátkelési formaságok mellőzésével mehessenek át a határon, a toplán delegátusok konsternálva mellőzték az­ egész kérdést. Egy másik alkalommal az oroszok azzal az indokolással, hogy az ukrán­­parti lakosság főeledele a hal, azt kérték, hogy az ukrán halászoknak engedjék meg a Dnyeszter­ egész felüle­tén, tehát a román part mentán is a halászatot. Ezt a román megbízottak szintén elutasították. A tárgyalások folyamán az oroszok felvetették a kérdést, hogy a román kormány nem volna-e hajlandó az éhező Oroszországnak búzát szállítani, mire igenlő választ kaptak, de a román delegátusok kikötötték, hogy a búzát aranyban kell fizetni. Az orosz dele­gátusok ebbe bele is mentek. Közben azonban az oroszok a külföldön külön­böző kötelezettségeket vállaltak úgy, hogy aranykészletüket lekötötték, minek folytán már nem állt módjukban Romániával szemben is aranyban való fizetési kötelezettséget vállalni. Minthogy azonban a román búzára égető szükségük volt, mindent meg­próbáltak, hogy a román kormányt en­gedékenységre bírják. A végén odáig mentek, hogy a Moszkvában őrizetben levő román aranykészlet körül kezdtek manevrh­ozni. Azt mondták ugyanis, hogy készek volnának a készlet egy részét a román kormány rendelkezésére bocsátani, ha ez engedményekre haj­landó, mikor pedig ezek az erőlködések sem vezettek eredményre, kijelentették, hogy nem adhatják ki a készeletet, de annak őrzéséért jutalmat követelnek, amit a román kormány a szállítandó búza árának fejében magának megtarthat. A román delegátusok a kormányuk­tól kapott utasítások értelmében úgy nyilatkoztak, hogy az aranykészletért az antant annak idején készpénz-kezes­séget vállalt, amiért is nem hajlandók e tekintetben semmiféle tranzakcióba bele­menni. Ez volt az eredménytelen tár­gyalások utolsó fázisa. A tárgyalások utolsó hónapjában, de különösen azóta, hogy nyilván­válóvá.' lett, hogy a tárgyalásoknak negatív •eredménye leszi ’■■■ . ~ —' A NÉP tudósítójától­­— a bolsevikiek nyíltan és minden tartózkodás nélkül támadták Ro­mániát. A Dnyeszt­eren nap-nap után fel­fegyverezett bolseviki osztagok keltek át s a határ­enti községekben való­ságos pusztításokat vittek végbe. Ezek a 200—300 tagból álló bolseviki kü­lönítmények igen jól lehettek infor­málva, mert rendesen olyan helyen keltek át a folyón, ahol nem volt ro­mán katonai erő, vagy ha volt is, oly csekély, hogy vele­ könnyen elbánhattak. Az is bebizonyut, hogy ezeknek a csapatoknak igen kitűnő helyi isme­retük­ van, mert rendesen hivatalos épületeket romboltak szét, pályaudva­rokat és vasúti hidakat röpítettek légbe s a táviró és távbeszélő háló­zatot rongáltak meg. A román hatóságok minden intéz­kedése hiábavalónak bizonyult, úgy hogy kénytelenek voltak egész Besszará­­bia területére nagyobbszabású csapatokat összevonni, amelyeknek az a feladatuk, hogy részint a belső rendet tartsák fenn,­ részint pedig, hogy a határt őrizzék. De ez az intézkedés is gyengé­nek bizonyult, mire a román kormány egész Besszarábiára kimondotta az ostrom­állapotot és Zadik tábornokot a tarto­mány főparancsnokává nevezte ki. .Ilyen és hasonló­ körülmények kö­zött szakadtak meg a román-orosz tárgyalások. A román kormány egy szép napon arra ébredt, hogy jegyzéket kap Csi­­cserintől, amelyben ez azzal vádolja a román kormányt, hogy román terü­leten megengedi a fehérek szervez­kedését s többek közt arra mutat rá, hogy Benderben Petljura 400 lovasa és egész vezérkara Odessza ellen készül. Csicserin kijelenti, hogy abban az eset­ben, ha Románia nem tesz intézkedé­seket e szervezetek felosztására a vörös hadsereg kénytelen lesz a Dnyesztert át­lépni s ezeket a szervezeteket Besszarábia területén szétkergetni. A román kormány a maga részéről sietett válaszolni. Válaszában tagadja a Csicserin jegyzékében foglalt vádakat s a szovjet kormányt vádolja meg azzal, hogy katonái folytonosan betörnek Romániába. Az elhangzott fenyegetésre a román kormány kijelenti, hogy lesz gondja, hogy egy támadással szemben földjét megvédje. Ez a viszony Románia és Orosz­ország között. Zadik kinevezése s az ostromállapot­nak Besszarábiára való kiterjesztése előtt is a román hatóságok nap-nap után fedeztek fel rendszeres bolseviki összeesküvéseket a tartomány kü­lönböző részeiben, így Kisenevben, Benderben, Cho­­tinban Cetatea Albában stb., sőt a né­met lakoga Ackermannban is, a Fekete tenger partján. S mikor a városokban a bolseviki agitátorok már nem érezték m­agukat biztonságban , a falvakba tet­ték székhelyüket és bandákat szervez­tek, amelyek az egész tartomány köz­­biztonságát veszélyeztették. Ezek a bandák­ dacára Zadik kinevezésének s­­dacára az­ ostromállapotnak, nemcsak, hogy nem apadtak, hanem még na­­gyobb barbársággal végzik véres mun­kájukat és hozzá még agitálnak is. A román uralommal teljesen elé­­­ gedetlen falusi lakosság mindenütt segítségére van ezeknek a bandák­nak, amelyek hallatlan brutalitással bánnak el minden, a kezük közé került polgári személlyel, akiben halálos ellenséget vélnek. Ilyen szervezetek igen sok kárt és bonyodalmat okoznak, mert nem elég,­ hogy a földbirtokosokat és kereskedő­ket kirabolják és kíméletlen vadság­gal meggyilkolják, hanem vasúti hida­kat röpítenek légbe és a vasúti pálya­testeket sok kilométernyi vonalon meg­rongálják, úgy hogy Besszarábiában már napok óta nincs rendes közle­kedés. Elég itt megemlítenem, hogy Chotin város egész képviselőtestülete a bolsevi­kiek szolgálatában állott s ügynökeik­nek minden további nélkül nemcsak út­leveleket, hanem illetőségi bizonyít­ványokat és szentélyazonossági arc­képes igazolványokat is állított ki. Benderben most egy hónapja nagy­szabású bolseviki összeesküvést fedez­tek fel, amelynek feladata a benderi Pruth-híd levegőbe röpítése lett volna, hogy így a vasúti összeköttetés a ki­rálysággal a fővonalon megszakadjon s a csapatszállítás lehetetlen legyen. Cetatea Albában mintegy 3 hete egy másik összeesküvést fedeztek fel, mely­nek célja a forradalom előkészítése s ál­talában Délbesszarábia forradalmasítása volt. Zadik tábornok kinevezése után Benderben egy másik összeesküvést fedeztek fel s maga a kormány hivata­losa, az Indreptarea adja közzé a rész­leteket. Benderben és Mizir faluban rob­banóanyag raktárakra bukkantak. A raktárakban számos fegyvert, forgó­­pisztolyokat, hadianyagot és 2 hordó robbanóanyagot találtak, mely arra szolgált volna, hogy vele a cainári vasúti hidat a levegőbe röpítsék. Augusztus 20-ára volt kitűzve a forradalom kitörése, a moszkvai hatóságok azonban ismeretlen okok­ból egy még meg nem határozott későbbi napra halasztották azt. Az elfogott 43 bűnös,akik között két, Moszkvából kiküldött agitátor is van, teljes és beismerő vallomást tett. Mihelyt ezen organizáció elfogatása a vörösök tudomására jutott, egy 300 tagú bolseviki k­ülönítmény átkelt a Dnyeszteren s mindent elpusztított, ami útjába esett, aztán pedig háborítatla­nul megint visszament. A besszarábiai zavarokhoz hozzájá­rul a politikai bizonytalanság is. Bessz­­arábia népe ragaszkodik az egyesülés alkalmával felállított követeléseihez s autonómiáját nem hajlandó feladni, ezért igen nagy az elkeseredés s Románia még soha sem állott oly távol Besszarábia békés birtoklásá­tól, mint most s egy bolseviki tá­­madás könnyen végzetessé válhat i-s. ..ránézve. - -V

Next